Áder Janónak,
elnök
Sándor palota
első emelet 2.

Helló Janó!

Itt vagyunk Lőrinc barátommal a felcsúti dácsámon, ahol kolbászt eszünk, és pálinkát iszogatunk. Képzeld, ez a Lőrinc olyan ügyes, hogy talált egymilliárd forintot a vájlingok mögött, de mondtam neki, hogy tegye vissza, mert az az Anikó dugipénze, és kikaparja a szemét, ha elviszi. Na mindegy, nem ezért írok neked. Hanem azért, hogy bejelentsem, ezennel lemondok a miniszterelnökségről. A többit majd a titkárságok elintézik. Tudom, most azt gondolod, hogy a pálinka beszél belőlem, és igazad is van. De hadd beszéljen, ha igazat mond!

Az a helyzet Janó, hogy jobb ez így. Amikor 2010-ben nyertünk, kirohantam a Barrosohoz, hogy milyen frankók vagyunk. Erre az a szemét azt mondta, hogy ne örömködjek, a hiány nem lehet több mint 3% a nyavalyás görögök miatt. Hiába könyörögtem, hogy a Bajnai 7%-ra tervezte, nem érdekelt senkit. Fordított Schneider Mátyás lettem. Emlékszel a reggelizős jelentre a Hyppolit, a lakájból? Szegény Schneider úr hiába bizonygatta, hogy végig az Operaházban volt, lebukott. Én meg igazat mondva azt bizonygattam ennek az európai gyökérnek, hogy végig a Mimivel voltam a Kolibri Bárban, de ez meg azt mondta, hogy nem-nem, én az Operában voltam. Végül bejött a Juncker és azt mondta: Orbán úr jegyezze meg, maga minden körülmények között az Operában volt. Azaz 3% a hiány minden körülmények között. A rohadt anyátokat! - gondoltam és odacsaptam nekik ahol a legjobban fáj. Elkezdtem a cégeiket mogyorózni. Itthon meg jól elvettem a sok marhától a nyugdíj-megtakarítását. Ez ment is egy darabig, de 2012-re megunták, és majdnem bedöntötték a forintot. Kimentem Merkelhez, hogy lehet leállni, mert elkezdem szeretni a ruszkikat. Angienek sosem láttam a kék szemét ilyen hidegnek, és metsző gúnykacaja ma is a fülembe cseng. Keletre nyitottam Janó, de ezt te is tudod. Ment is volna szépen minden, Vologya adott pénzt, és még Kárpátalját is megígérte. Pechemre az amcsik pont ekkor kezdtek akciózni Ukrajnában. Én meg itt maradtam Vologyával a vereségben. Ciki nem? Én ezt jól beszoptam Janó. Az amcsiknál alaposan elrúgtam a pöttyöst.

Pedig itthon olyan szépen ment minden. A sok barommal megetettük, hogy jobban teljesítünk. Tudod miben teljesítettünk jobban, Janó? A lopásban. Rá is szoktam. A sok hülye polgár elmegy reggel dolgozni, én meg évente mondok egy-két beszédet, amiken már én is elalszom, és rengeteg pénzről döntök. Szent ember lettem, Janó! Magam felé hajlik a kezem. (Ez a Lőrinc nagyon érzi pénzt, most meg a hordók mögött talált egymilliárdot, de mondtam neki, hogy tegye vissza, mert abból a Ráhelkének veszünk egy kis házat Svájcban a Paris Hiltoné mellett.) De vissza a lemondásra.

Itt vannak ezek az ifjú kegyenceim, Janó! Ezek annyira hülyék, hogy már élvezem. A Lázár nemcsak lop, hanem alig várja, hogy hátamba döfje a kést. Látom a szemén nap mint nap. Mint a Keresztapa című filmben: az az áruló, aki a békeajánlatot hozza. (El ne felejtsek holnap írni egy névtelen cikket a Magyar Nemzetbe, ez már a Pokorninál is bejött.) A Szíjjártó annyira hülye, hogy arra már nincsenek szavak. Janó, te kértél engedélyt a főnöködtől ahhoz, hogy házat vegyél? Én voltam a főnököd, de nem emlékszem. Ez a hülye meg jött sündörögni, hogy a lopott pénzén vehet-e 200 milliós házat? Hát persze te ökör - bólogattam, legalább te se leszel miniszterelnök. A Rogán annyira pénzéhes, hogy már tízóraira is húszezrest zabál. A Lázár jól eláztatta nálam a polgármesteri húzásaival. Ha az ötkerben jársz, Janó, tudd, hogy minden falatból, amit ott megeszel a Rogán leveszi a sápot. Na, erről majd a Lázár irat egy cikket, síró ötkeres vállalkozókkal meg Rogánt bemártó pentitokkal. A Habony egy végtelenül szórakoztató szélhámos, annyit lop Janó, hogy azt te el sem tudod képzelni. De politikai ambíciói sose voltak, így hagytam. Röhögve fogom nézni, ahogy börtönbe megy azzal a kis cuki Gucci táskájával.

Ha szigorúan vesszük, nem is kellene lemondanom, hatalmam végtelen. Tudom Janó, mert kipróbáltam a boltok vasárnapi zárva tartásának áterőszakolásával. Külföldön már nem számítok, mértékadó körökben egy vesztes kis pöcsnek tartanak, akit perceken belül valagba rúgnak elárult szövetségesei. De itthon, Janókám, még vagyok valaki! Amikor meghallottam a Semjén ötletét, azt gondoltam, ez éppúgy be van rúgva mint most én, de ő a misebortól, amit hektószám kap a csuhásoktól. A frakcióülésre nagypofával érkeztek a kreatúráim, hogy ők majd megakadályozzák. Aztán véleményt cseréltünk: bejöttek a saját véleményükkel, és kimentek az enyémmel. Közben pedig láttam a félelmet szemükben attól, hogy elveszítik a kényelmes pénzecskéjüket, és mehetnek vissza a balettba ugrálni. Én persze nem szavaztam meg, így ha bárki felelősségre akarna vonni, majd azt mondom, hogy nem volt taggyűlés, oszt’ jó napot. Hatalmam csúcsán vagyok tehát.

Miért mondok le mégis? Mert a Lőrinc felidézett egy érdekes gyerekkori közös történetet. (Közben megint talált egymilliárdot a kamrában a kolbászok mögött, de az a Gazsi zsebpénze, gyorsan visszatette.) Pálinkázás közben azt mondja nekem ez a Lőrinc: "Emlékszel, Viktor? Egyszer a napköziben az Erzsi néni székére tettél egy rajzszöget, és amikor az öreglány beleült, úgy borult fel a székkel, hogy még a tanári asztalt is magával rántotta? A diri kiállított mindenkit, hogy vallja be ki tette. De te, Viktor, kussoltál. Erre a diri mindenkinek adott egy igazgatóit. Mivel az akkori atyákban még volt spiritusz, kérdezés nélkül levették a nadrágszíjat, így másnap senki sem tudott leülni a fiúk közül. Utáltak is érte téged, csak én tartottam ki melletted." - mondta a Lőrinc.

Na, ezt akarom most elkerülni, Janó! Az oroszok ezt a háborút elvesztették. A magyarok karácsonyfája alá én csak egy háborús vereséget tudok tenni. Az a helyzet Janó, hogy akkora vereséget szenvedtünk, hogy azt az emberek el sem tudják képzelni, éppen csak a hidak nincsenek a Dunába robbantva. Az amerikaiak pedig igazi birodalmi gondolkodással vannak megáldva, úgyhogy büntető hadjáratot fognak ellenünk indítani. A nagy Oroszországot két hónap alatt ültették seggre, a mi beborításunk idejét stopperrel mérhetjük. Ha én maradok a miniszterelnök, akkor az egész országot bedöntik, ha elpucolok, az ország talán megmenthető. Látod, Janó, mégiscsak jó barátom ez a Lőrinc, megéri a pénzét. (Most meg a füstölőben talált egymilliárdot, azt a Garancsi hozta a Sára hozományának.)

Már fel is hívtam a Muttit, hogy szabad elvonulásért lemondok. Azt mondta az öreglány, hogy oké, de egy kis statuálás lesz, ám semmi komoly. Egy öregek otthonában fogok szociális munkát végezni a Berlusconival. Anikó egy kicsit izgul, mert Silvio elég gyakran rendez unga-bunga partit az öregeknek, így gyorsabban múlik az idő. (Lőrinc közben megtalálta Róza egymilliárdját is, de szerencsére nem vette el.)

Most majd beindul az utódlási harc, Janó, ezért jó lenne, ha a Lacival, meg az öreg cserbenhagyott Luigi barátommal kitalálnátok valamit, mert engem már nem érdekel ez a trágyadomb. A Lalit azért ne vegyétek be, mert egyrészt hülye, mint a segg, másrészt a nőügyei miatt az Isten pénze se elég neki. A Tompit se kellene erőltetnetek, mert bár nem drogozott sosem, egész élete egy repülés, melynek luxusköltségeit az adófizetők eddig gálánsan állták. Esetleg lehet a Pokorni vagy a Stumpf, végső esetben Te is. A Zoli jó gyerek, most is leoltotta a Lázárt, de két dologban téved. Egy: ez nem urizálás, hanem komplett lopás, kettő: a bűnök már elkövetődtek, most már csak a csontvázak fognak kipotyogni a szekrényből. Azt hiszem, Janó, neked kellene lenned a miniszterelnöknek. Egyszer már kihúztad a szarból a Fideszt a '94-es zakó után, megpróbálhatod most is. Az amerikaiaknak te megfelelő leszel, a tolvaj ficsúrokat kirúgod és börtönbe csukatod. Azt hiszem, Janó, te vagy az ország utolsó reménye, fontold meg. (Lőrinccel nem lehet bírni, már a Flóra büfépénzére félretett egymilliárdot is megtalálta.) Elnöknek meg egy igazán köztiszteletben álló, atlantista fickót kellene betenni, aki megnyugtatna mindenkit külföldön és belföldön egyaránt. Németh Zsolti erre jó lenne. De azt csináltok, amit akartok, én megyek a szocotthonba Silvióhoz.

Azt hittem kicsit jobb lesz a vége, ám így se rossz. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Hogy nekem mennyire elegem van ebből a hülye buzdításból!

Felcsút, 2014. december 19.

Barátsággal:

Viktor

Kurucos daccal csak azért is vasárnap mentünk családilag bevásárolni a gonosz multi Auchanba. A bejáratnál elénk pattant egy kedves arcú leányzó, és a kezünkbe nyomott egy zöldes papírt, amelyből már láttam néhányat a parkoló pocsolyáiban. Ezen a szórólapon az szerepelt, hogy vegyek tartós élelmiszert, és uccu adjam is le, mert majd valamilyen szervezet odaadja a rászorulóknak. Bevásárlás közben ezt a hangosbemondó többször is próbálta beleégetni a tudatalattinkba. Szegény, megfélemlített Auchan kénytelen volt elrontani vásárlói hangulatát azzal, hogy folyamatos lelkiismeret-furdalásba hajszolta őket a vásárlás alatt. Mert a vásárlókat jól láthatóan zavarta a nyomulás. Persze nem vettem semmit a rászorulók támogatására, inkább furdaljon a lelkiismeret.

De a rászorulókufárok elől nem lehet menekülni az év ezen szakaszában. Ahogy hazaértünk, és bekapcsoltuk a tévét, onnan is ez a "segítsünk a rászorulókon" mantra ment; különböző szervezetek végeláthatatlanul nyomják tarháló projectjüket a szeretetre hivatkozva. A munkahelyeken a folyosók, liftek tele vannak aggatva az adománygyűjtő felhívásokkal. Utálom a karácsonynak ezt a "kényszeradományozásos" hordalékát. Ha kell, magamtól is próbálok segíteni a környezetemben annak, akinek szüksége van rá, de, hogy állandóan terrorizáljanak uli-buli segélyszervezetek, azt nagyon nem szeretem. Ráadásul időnként el is szólják magukat. Valamelyik ilyen osztogató kóceráj kommunikációs igazgatója - képzeljék, nekik ilyen pozícióra is telik - azt bírta a kamerába mondani, hogy az adományokat a szervezet éves munkájára fordítják. Ez a kijelentés elég kétértelmű egy kommunikációs igazgatótól, bőven benne van, hogy saját fizetésének megtermelése az adventi feladat. Az különösen vicces, amikor ezek a jótékonysági szervezetek egymást savazzák a nagyérdemű előtt annak érdekében, hogy bizonygassák melyik a megbízhatóbb, ergo kinél tegyék le a zsét a jótékonykodók. Mint a prostik a placcon. Természetesen a karácsonyi szeretet jegyében.

Sales + showbiz = jótékonykodás
(A helyszínt és az időpontot természetesen kitakartuk.)

Ezeket elnézve inkább Mefisztó jut eszébe az embernek - "Eladó az egész világ. Aranyborjú fennen trónol, minden Ő előtte hódol. Mindenki hitvány pénzt kíván." - mint a Megváltó születésének ünnepe. Hányinger látni mivé teszik ezek a karácsonyt. Valahol ugyanaz a kaptafa, mint az adó felajánlások elsíbolóinál.

Az adományozók is furcsán viszonyulnak a kényszerhez. Vannak, akik nagyvonalúságból adományoznak, ha már megszólították őket, más valamiféle letudásból. Az igazán cinikusak az adományozást amolyan családi lomtalanításként fogják fel, legalább nem kell konténert bérelni a sok szeméthez, és még a külvilág előtt is eljátszhatják az együttérzőt. A többség - ha adományoz - inkább a karácsonyi érzületet mesterien kihasználó üzleti fogásokkal operáló profi tarhálók kényszere miatt teszi. Mert az üzletszerűen, más nevében koldulók jól ismerik a zseniális Rejtő idevonatkozó intelmét: "A tömeg szíve megmozdult! Valaki sínylődik a távoli óceánon! A szomszéd lakásban megőszül egy zongorahangoló, és senki sem törődik vele. Viszont az eltűnt kutatót a csendes-óceáni szigeten mindenki szívből sajnálja, mindenkit dühbe hoz a felelős tényezők hanyagsága, és a polgárok zöme úgy érzi, hogy rokona lett az elveszett kitűnő tudósnak. A polgárok szeretik, ha kitűnő egyénekkel rokonságba kerülnek. Természetesen nevetséges volna azt mondani, hogy ne küldjön a távoli ismeretlen szigetre néhány dollárt ennek a tudósnak. És ez a fő. Értik? A szomszéd zongorahangolónak küldhetnek tíz dollárt, tehát megtalálja a módját, hogy diszkreditálja az ilyen tolakodó nyomort! Az asszony ruhái, a gyermekek dohányzása, a zongorahangoló könnyelműsége (öt év előtt egy négyágú ezüst karos gyertyatartót vett a nagyanyjának) okai a bajnak. Legyünk őszinték: a zongorahangolót nem meri sajnálni, mert néhány dollárral segíthet rajta. Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!" Ebből a lélektani pozícióból aztán kevesen mernek nemet mondani a nyíltszíni zsarolásnak, pedig jól tennék, mert talán ezzel vissza lehetne szorítani ezeket az elüzletiesedett rászorulókupeceket.

És a legkínosabb kérdés a rászorulók viszonya az adományokhoz, ha megkapják egyáltalán. Biztos vannak olyanok, akik örülnek minden segítségnek, őket nem áll szándékomban megbántani. Néha azonban a média elköveti azt a hibát, hogy a kolduló cégek munkájának bizonygatására tudósít egyes adományosztásokról. Kissé gyanúsak az egyencsomagok, amelyek általában lisztet, cukrot, olajat, tisztítószereket tartalmaznak. Nekem úgy tűnik, hogy kétszeres lehúzás lehet a háttérben. A magánemberektől beszedett suska megy a szervezet fenntartásra, míg az egyen cuccokat a vállalatok elfekvő készleteiből szerzik be, őket a "társadalmi felelősségvállalás" rizsájával zsarolgatják. Az állítólagos rászorulók - mondjuk úgy - vegyesen fogadják az adományokat, inkább egy rendkívüli segélyosztási nap képeit látjuk. A ruhaosztás kitelepült turkálóra emlékeztet, melyből csak a valóban hordhatók kelnek el, az élelmiszercsomagok tartalmára pedig a rászorulóknak mondottak csodálkoznak rá legjobban, mert otthon jobb minőségű élelmiszert rejt a kamra.

A karácsonyi adománygyűjtésnek egykor nagyon is megvolt az oka, sokszor tényleg az éhhaláltól menthetett meg embereket. Az ún. szociális államok kialakulásával itt, Európában valamilyen mértékű ellátást - az adózók pénzéből - mindenki kap. Ez természetesen nem jelent dőzsölést, de az életszükségletek minimumát biztosítja. Ennél többet a jótékonykodó szervezetek sem céloznak meg (ruha, tartós élelmiszer), ezért tökéletesen feleslegesek. A begyűjtött pénz nagy része ezért nem az ún. rászorulókhoz kerül, hanem ezen szervezetek működését - az ott dolgozók fizetését - biztosítja. Valójában tehát ők az igazi rászorulók, mert az adakozók nélkül nem tudnának viszonylag kényelmesen megélni.

Ezekből nekem elegem van, így kérem, engem ne keressenek, ebben a formában nem adakozom, ám a környezetemben bajban lévők - sajnos vannak egypáran - továbbra is számíthatnak rám.

Az amerikai kitiltás önmagában nem nagy szám. Akit nem látnak szívesen, annak udvariasan megmondják, hogy ne verje magát költségekbe a vízum igénylésével, mert nem fogja megkapni. Magyarországon az a probléma, hogy a kitiltottak egy része kormánytisztviselő. De az amcsik itt is udvariasak voltak, előre közölték a külüggyel, hogy a dolog megtörtént. Szegények azonban azzal nem számoltak, hogy a magyar diplomáciát egy falusi futsal csapat kleptokratája vezeti, aki fel sem képes fogni a diplomácia lágy zümmögését. Még rosszabb eset, hogy a kleptokrata - már csak félelemből is - továbbította az amcsik vakerálását, ám az alcsúti mangalicatelep Országházban ücsörgő reklámarca fontosabbnak tartotta a Putyin úr körüli jobbágyi szolgálatot mint holmi szövetségesek meghallgatását. Esetleg döntésképtelen volt. Közben viszont a Századvég nevű nem pénzmosoda érintettje nem bírta idegekkel, és megíratta a cég házi lapjában a történetet alaposan kiszíneztetve az amerikaiak gonoszságát. Na, innentől kezd az egész folyamat rémisztő fordulatot venni.

A kitiltás kitudódása előtt bőven lett volna lehetőség arra, hogy szegény Vida Ildikó egy nap úgy gondolja, hogy akkor ő most szép csendben lemond, és elmegy valamelyik fideszes háttérintézménybe megvalósítani az "Élt, mint Marci Hevesen" életpályamodellt. A félkegyelmű századvéges és a döntésképtelen Viktor miatt azonban ez a kézenfekvő megoldás nem sikerült.

A kitiltás nyilvánosságra kerülése után sem volt veszve minden, a derék Viktor előtt két út állt. Az egyik az amcsiknak való megfelelés, a másik a nagy ívben beintés volt. Az első esetben Vida Ildikó vehette volna önérzetesre a figurát bizonygatva, hogy ő nem ért egyet ezzel az egésszel, de személyével nem kívánja megterhelni a csodásan működő magyar-amerikai kapcsolatokat, ezért lemond. Lemondása után jöhetett volna a fent ismertetett életpályamodell. De akár Viktor is lenyalhatta volna a haját, és stréberkedve, negyven amerikai és magyar zászló előtt egyszerre játszhatta volna el a keménykezű vezetőt és Amerika nagy barátját. Szépen megköszönte volna az amerikai jelzést, lamentált volna valamit a zéró toleranciáról, látványosan kirúgja Vidát - stikában a Marci-programmal -, és elrendel egy komoly vizsgálatot. A komoly és természetesen független vizsgálat fél év kemény munkával megállapítja, hogy a sem a NAV, sem Vida Ildikó nem korrupt, egyes működési zavarok azonban előfordultak, ezeket pedig ki kell javítani. Ennek keretében javaslatot tesznek a NAV és a közútkezelő összevonására, esetleg az ebtenyésztőkkel való összevonás lehetőségét is meg kellene vizsgálni. Ha Viktor így jár el, mindenki boldog. Az amcsik azért, mert meggyőződhettek volna arról, hogy jól kézben tartják rakoncátlan szövetségesüket. A magyarok boldogok lettek volna, mert megszűnt a korrupció, az ellenzék ejakulált volna, mert az amcsik megtáncoltatták Viktort, Viktor pedig a határozott vezető képében röhöghetett volna a markába.

De az inkompetens Viktor a második utat választotta, és jó nagyot beintett az USÁ-nak. Mármost ez a döntés igen hülye döntés vala, mert ha rátekintünk a Föld térképére, ott az USA elég jól látszik, Magyarországot meg annak is keresnie kell, aki nagyjából tudja merre van. Ráadásul a szájkarate mellett a konkrét megoldás gyáva, balkáni, lókupec mentalitást tükröz. Mert ha van vér a Viktor pucájában, akkor kiutasítja Goodfriend urat, és utána dobja a vádjait is. Ehhez Viktor gyáva. Jól tudja, ha ezt meglépné, egy eltévedt drón véletlenül becsapódna a Videoton/Felcsút VIP-páholyába. Így aztán egy szuperaljas megoldást választott, melyben Vida Ildikónak csak annyi a szerepe, hogy dárdaként vele verje a bozótot. Csak szegény Viktorkám azt nem vette már megint számításba, hogy ezzel a lépésével megerősíti McCain úr szavait a neofasiszta diktátorról. Miért? Egyszerű.

Először is azért, mert Vida Ildikó fenyegetés hatására kezdett pereskedésbe. A nagyeszű Viktor a Parlamentben, nagy nyilvánosság előtt jelentette be, ha Vida nem perel, kirúgja. Mi ez, ha nem diktátori allűr? Ha valaki - jelen esetben Vida Ildikó - úgy érzi, megsértették, erről magának kell döntenie, más személy ultimátumára megsértődni elég furcsa. Viktor tehát egy abszolút személyes döntésben befolyásolta brutális módon Vida Ildikót.

Viktor másodszor a magyar bíróságot állította nehéz helyzetbe, melyet az amerikaiak nagyon könnyen kihasználhatnak. A kijelölt bíró háromféle módon dönthet. Joghatóság hiányában elutasítja a kérelmeket, érdemben elbírálja, de nem Vidának ad igazat, vagy Vidának adva igazat Goodfriend urat meszeli el. Az első esetben Vida hülyét csinált magából, tehát alkalmatlan a NAV vezetésére. A második - valószínűtlenebb - esetben a bíróság csinál magából hülyét, mert diplomatát nem szokás a fogadó ország macerájának kitenni. A harmadik eset a legcifrább, különösen a közelmúltban lezajlott Hernádi ügyre tekintettel, ahol a magyar bíróság előzékenyen - a lengyel üzletfeleknek korábban elköpötteknek megfelelően - a Hernádi által előre megrendelt kamu ítéletet hozta meg. Ha Goodfriend urat egy magyar bíróság esetleg elítélné, azzal akkora balhé lenne, amely világraszólóan bizonyítaná McCain úr igazát. Napnál nyilvánvalóbb lenne, hogy a magyar miniszterelnök neofasiszta diktátor, hiszen az ő követelésére indult az eljárás, és a bíróság is az ő zsebében van, mert az ő nyomására hozott egy amerikai diplomatát elítélő döntést. Szóval indulna a drón. Az egészből nem lesz tehát semmi, a műsor csak a leghülyébb fideszeseknek szól, Vida Ildikó megalázással egybekötött feláldozása árán.

Szégyellem, hogy egy ilyen szánalmas alak Magyarország miniszterelnöke, aki - miközben a tisztelet fontosságáról beszél - megalázza, lenézi, semmibe veszi embertársait. Vida Ildikót nem ismerem, de megalázottságában sajnálom. A gyáva, másokat alázó miniszterelnökből pedig elegem van.

Azt hiszem, itt lenne az ideje szobrot állítani annak az ismeretlen reklámszakembernek, aki felépítette a kéményseprők pozitív imázsát. Ez az ismeretlenül is nagyot alkotó már óvódás mondókával gyermekkorban belevési az emberekbe, hogy: "Kéményseprőt látok, szerencsét találok!". Így aztán úgy növünk fel, hogy kéményseprővel találkozni jó dolog. Nagy lottó nyeremények idején még az is keresgéli gombját kéményseprő látás alkalmával, aki egyébként babonának tartja az egészet, de most, hátha. Szilveszter idején pedig a jó szerencse kívánás álcájában becsengető - sokszor kapatos - kéményseprő akkor is kap egy kis pénzt, ha mindenki tudja, hogy valójában tarhálásról van szó. Egészen addig el is vagyunk ezzel társasággal, amíg nem kezdenek el kapcáskodni, hatóságosat játszva kellemetlenkedni, sokszor lehúzni.

Idén ismét kitacepaozták a házat, hogy ekkor és ekkor jönnek, legyen otthon mindenki, mert különben… Csakhogy az általuk felajánlott idő reggel 8-tól délig tartott. Nem tudom, mit képzelnek ezek a kéményseprők. Ebben az idősávban legfeljebb a nyugdíjasok, kismamák, munkanélküliek vannak otthon, de még velük szemben is minimum udvariatlanság ilyen hosszú időt megadni, mert esetleg van jobb dolguk is mint egész délelőtt várni a nagytekintetű kéményseprő urakat. Ráadásul az önmaguknak kialakított terminust sem tudják tartani. Néhány éve a második turnusba kerültünk, délután kellett várni őket 16 óráig. Persze nem jöttek, nekem viszont el kellett mennem a gyerekért az oviba, így véletlenül beléjük futottam a lépcsőházban, úgy félöt körül. Elkezdtek arcoskodni, hogy forduljak vissza, mert akkor nem lesz ám biléta, meg ilyenek. Azt hiszem, még egy jutasi őrmester is elismerően pederte volna meg a bajuszát rögtönzött válaszomra - s láss csodát - ott a lépcsőházban termett biléta meg egy "minden rendben van papír".

A dolgozó emberek pedig – tacepao ide vagy oda - egészen ki vannak zárva a szerencsés találkozás öröméből, mert nincs az a nagyon megértő nemzeti CBA-s munkaadó, aki elengedné alkalmazottját ilyen hosszú időre a szerencsefiaival való szeánszra. A munkával rendelkezők tehát nagyívben tesznek a tacepaokra.

Ekkor jön a második figyelmeztetés. Kedvesen az ajtónyílásba dugnak egy papírt, amely már konkrét fenyegetést tartalmaz arra az esetre, ha a következő alkalommal is a munkahely biztonságát választjuk a szerencsés találkozás helyett. Megkérdeztem jogász barátokat, hogy mennyire kell komolyan venni egy ilyen senki által át nem vett, összegyűrt papírocskát, szerintük semennyire, kár, hogy nem puhább a papír, mert akkor talán lehetne valamire használni.

"A koromhoz képest egész jól nézek ki!"

Mivel jogállamban élünk eszünkbe ne jusson jogászkodni! Van egyszerűbb megoldás is. Tavaly ugyanez a meccs ment, ám a kéményseprők második eljövetele után félrehúzott a közös képviselő. Közölte, hogy a szerencsefiúk egy kicsit zabosak voltak, hogy nem voltam otthon, homlokráncolással egybekötött szigorú arccal magyaráztak a kéményseprés fontosságáról, amely az én érdekem. A közös képviselő azonban nem mai gyerek, megnyugtatta az ő lelküknek háborgását ezer magyar forinttal, amiért ismét kaptam bilétát meg "minden rendben van" papírt. Utólagos jóváhagyásom esetén - és az ezer forint megtérítésével - oda is adja. Remek üzletet kötöttem hát, boldogan szabadultam meg az éves kéményseprési kötelezettség gondjától Mátyás király fejében, mert Kleptokratalandon így igazságos.

Vicc tehát az egész. Előírnak egy olyan kötelezettséget, amely a társadalom jelentős része számára nem teljesíthető, ám csekély baksisért úgy csinálhatunk mintha minden rendben volna. És akkor még nem szóltunk az egyéb kéményseprészeti előírásokról, amelyeket csak úgy lehet szakszerűen megoldani, ha valamelyik kéményseprőfejes családi vállalkozása végzi el a munkát.

Lehet, hogy kollektíve félreértjük az ismeretlen reklámszakember mottóját és az eredetileg céh jelszó lehetett valahogy így: "Kéményseprőnek lenni szerencse." Én viszont nem vagyok szerencsés kéményseprő csak egy szerencsétlen lehúzott, akinek ebből nagyon elege van.

Napok óta megy a vérmérséklet és politikai szimpátia szerinti óbégatás McCain szenátor kijelentésén, amely szerint Orbán Viktort egy neofasiszta diktátornak nevezte. Egyesek saját véleményük megerősítését látják a szenátor szavaiban, mások elemezgetik, hogy Orbán mennyiben neofasiszta, mennyiben nem, diktátor-e vagy sem, a harmadik tábor Orbánt védi és visszautasítja a vádat. Arra viszont senki sem figyel, mit mondott valójában McCain úr. Segítsünk hát.

Néhány éve egy ismerős házaspár felújította lakását, melyhez szép, ám drága kerámia járólapokból valami mintát is szerettek volna kirakatni. Részletesen lerajzolták, megbeszélték az építési vállalkozóval a teendőket. Egyik este hazafelé férj uram bekukkantott megnézni a munkát. A vérnyomása egyből az egekig emelkedett amint meglátta, hogy a drága cuccot összevissza ragasztgatták le, a megálmodott minta sehol. Kedvesen beszédbe elegyedett a melósokkal, és kérte őket, hogy fejezzék be az addigi munkát, mert nem jó, és kezdjék elölről. A melósok bólogattak és folytattak mindent tovább. Ezt látva továbbra is udvariasan elmagyarázta nekik, hogy mi az elképzelés, és mit kellene másképp csinálni. A munkások dünnyögtek valamit, de mintha nem is hallották volna a cimbora lamentálását, csak úgy csináltak mindent mintha nem történt volna semmi. Ekkor végső elkeseredésében felhívta a vállalkozót és kérte jöjjön és nézze meg, mit művelnek az emberei. A vállalkozó nem sokára ott termett, felfogta a hibás teljesítést, és ordenáré stílusban leüvöltötte a munkások fejét, akik - láss csodát - megértették mi a probléma, és villámgyorsan javították. A tanulság tehát az, hogy mindenkihez abban a stílusban kell szólni, amelyet megért.

Nincs ez másképp a politikusoknál sem. A magyar politikatörténet nagy pillanata volt, amikor Gyurcsány Ferenc próbálta értelmezni a népszavazás eredményét, ám Horn Gábor a híres mondattal mindenkinek lefordította a valóságot: "Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p..csába!" Szükség van tehát a politikusoknak is tolmácsra, hogy megértsék a szavak valódi értelmét.

Kérjük fel Horn Gábort tolmácsnak!

McCain úr szavainak tehát nem az az értelme, hogy Viktor neofasiszta-e, meg diktátor-e mert nyilvánvalóan egyik sem. McCain úr csak azt akarta mondani, hogy: Viktor menj a p..csába! McCain úr azért volt kénytelen ilyen erősen fogalmazni, mert Viktor egyszerűen nem értette meg a szelídebb stílusban megfogalmazott intelmeket. Csak míg egy hétköznapi ember a nép egyszerű hangján fejezi ki nem tetszését, addig a világpolitika egyik befolyásos alakítójának másképp kell fogalmaznia. Viszont aki ebben az udvariasan fogalmazó közegben megkapja a neofasiszta jelzőt, annak már értenie kellene a szóból. Miért is kényszerült McCain úr a sarkos mondatra?

Obama elnök még egy szeptemberi beszédében nevezte Magyarországot valamiféle lator államnak. Értett belőle Viktor? Nem. Továbbra is lökte a szankciókkal lábon lőjük magunkat muszkavezető dumát. A vérfideszesek meg elkezdték alpári stílben támadni Obama elnököt és az USÁ-t. Második körben jött a kitiltás, amely szigorúbb lépés volt, de ki sem derült volna, ha a Fidesz észkombájnjai ki nem pofázzák. Erre beindult a kormánypárti hörgés, a Habony-művek csúcsra járt. Közben a dunakeszi futsal csapat ideiglenesen Bem téren állomásozó kleptokratája az USÁ-ban járt, ahol a lehető legalacsonyabb szinten "fogadták", valójában felolvasták neki azokat az elvárásokat, amelyeket egy NATO-szövetségesnek be kell tartania. A válasz az azeri despota magyarországi fogadása, valamint a Déli Áramlat megépítését lehetővé tevő törvény elfogadása volt. Közben pedig Putyin úr - eltanulva Piszkos Fred receptjét, aki addig dicsérgette Fülig Jimmyt, amíg mindenki megutálta - elkezdte Magyarországot és annak korszakosan hülye vezetőjét ajnározni. Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban az amcsiknak, McCain úr erre kezdett neofasisztázni meg diktátorozni. A McCain úr által használt kifejezések nagyjából be is fagyasztják Viktor lehetőségeit, mert ezek után már az utolsó mentsvár bajorok sem mernek szóba állni vele, komoly európai politikus pedig már eddig is kerülte. Lehet, hogy Merkel sem jön Magyarországra, sms-ben rúgja ki Viktort, trófeáját pedig beteszi Papandreu és Berlusconi mellé.

De bizonyára a keleti nyitással keblünkre ölelt államok majd segítenek. Hát, hacsak úgy nem. Mert például az azeri ipse látogatását elég érdekesen tálalta az ottani sajtó. Mintha csak Szulejmán hadjáratainak udvari leírását olvastuk volna. Az azeri nép számára az derült ki, hogy Nagy Elnökük - Allah áldja - leereszkedett egy Orbán nevű gyaur kutyához megengedvén neki, hogy megcsókolja cipőjét. Ez a mocskos gyaur pedig, midőn a Nagy Elnök cipője alá dugta fejét alázata jeléül, azt merte kérni, hogy az azeriek a világpiaci árnál olcsóban szállítsanak gázt Európába. De a Nagy Elnök - akinek Allah bölcsességet adott - kidobta ezt a gyaur kutyát. Ciki, de az újdonsült keleti barátok is megvetik Viktort. A remek haver Putyin úr pedig úgy dobta a Déli Áramlat projectet, hogy Viktor nevű cimbijét bent hagyta az utolsó orosz csatlós megtisztelő szerepében.

A Viktor által abszolutista módon irányított Magyarország - folytatva a XX. századi szép hagyományokat a XXI. században is - egy fontos geopolitikai háborúban vereséget szenvedett. A vereségért pedig Viktornak kell viselnie a felelősséget, mert a keleti nyitás és ezzel a szövetségeseink elárulása az ő döntése volt.

Nem maradt más út Viktornak, mint a költségvetési törvénynek látszó számsorok elfogadása után benyújtani a lemondását. Mert ha már McCain úr szavaiból sem ért, akkor annyira elege lesz belőle mindenkinek, hogy jobb bele sem gondolni.

Szegény Cseh Tamás utolsó interjújában mondott egy meglepőt, hogy ő nem fideszes, hanem Orbánista. Azt hiszem voltunk még így párszázezren. Szerettük Viktort, mert sütött belőle a tehetség, első kormányzása alatt fejlődött a polgári Magyarország. A 2002-es vereséget méltánytalannak éreztük, és alig vártuk, hogy visszatérjen rendbe tenni azt az istállót, amivé a komcsik züllesztették az országot. Ehhez a közös munkához kellett ő mint vezető, mi pedig sok millióan adtuk volna a munkánkat, szorgalmunkat, tehetségünket. Aztán kiderült, hogy óriásit tévedtünk. Először a semleges szakembereket hajtotta el, aztán a Fideszhez lojálisakat, végül a Fidesz szakpolitikusait is. Mert majd ő megmutatja! Hát úgy néz ki nem sikerült. De miért züllött le ennyire ez az ember?

...előtte...

Nézzék meg ezt a két képet! A fölső 2007-ben készült - ekkor Viktor 44 éves volt -, fiatalosan küldi a Gazpromot a fenébe. Az alsó a napokban került a tudósításokba, amint átad egy mangalicatelepet, és kisebb csoda, hogy valamelyik rövidlátó kanász nem zavarta be az ólba.

...utána...

Nehezen értettem meg a folyamatot, de egy régi történet felidézése segítségemre volt. Gyermekkoromban szenvedélyesen szerettem focizni. Az iskolából hazaérve ledobtam a táskát, átöltözés, és irány a dühöngő (körbezárt salakos vagy beton focipálya), ahova az előzetes megbeszélés alapján valaki hozta a labdáját. Egyszer az egyik csapat nagyon rosszul állt, többgólos hátrányban voltak, és úgy tűnt, még nagyobb lesz a zakó. Ekkor a labdatulajdonos felkapta a labdát, hóna alá csapta, és azt követelte, hogy a másik csapatból x és y álljon át hozzájuk, különben ő elmegy haza, és viszi a bőrt. A gyagyásnak eszébe sem jutott, hogy összehívja a csapatát, és megbeszéljék az új taktikát, a többet futás, jobb passzolás előnyeit. Nem, a hülyegyerek elkezdett zsarolni. Nos, bárki hozhatott volna labdát két percen belül, de a szülők már elkezdtek hazafelé szállingózni a munkából, így az új labda beszerzőjére az a veszély leselkedett, hogy eltűnik a "hányast kaptál - mi a lecke - tanultál-e eleget" szülői érdeklődés Bermuda-háromszögében. Meg aztán férfikezdemények voltunk vagy mi a szösz, ezért a konfliktuskezelés egyszerű módját választottuk: hülyegyerektől elvettük a labdát, felpofoztuk, és kirugdostuk a dühöngőből. A játék meg ment tovább. Ráadásul hülyegyerek haza sem mert menni, mert az apja rendes ember volt, ha megtudta volna mit művelt a fia, még ő is leakasztott volna neki egy sallert. Szóval játszottunk, amíg be nem sötétedett, aztán elrúgtuk hülyegyerek labdáját valami bozótosba, hadd keresse a sötétben.

Félve a diktatúrától remegve írom le, hogy Viktor pont úgy viselkedik, mint a fenti hülyegyerek. Ez pedig a tehetségtelenségből fakadó tehetetlenség jele.

Viktor minden elcseszett külpolitikai lépése és kormányzati döntése visszavezethető egy sémára, amely a következő: ráérez a problémákra, de ahelyett, hogy az adott rendszeren belül, azt megújítva megoldaná, kreál egy másik rendszert, amely viszont nem jobb - sokszor rosszabb - mint az elvetésre ítélt. Közben pedig zsarolja partnereit külföldön, és fenyegeti a magyarokat itthon. De nézzük, van-e valamennyi igazságom?

Itt van az EU. Csak egészen gyenge értelmi képességűek hitték el a bécsi cukrászdanyitás illúzióját. Akinek volt egy csöpp esze, az pontosan tudta, hogy nem lesz fáklyásmenet, mert az EU-ban régi gyarmattartó népek laknak, akik jól ismerik az üveggyöngy-tüzesvíz-korbács alkalmazásának lehetőségeit. Azon szintén nem kellett csodálkozni, hogy a moszkovita vezetésű Magyarország 2010-ig mert kicsi lenni. Viktor azt az reményt jelentette, hogy okosan, szívós munkával, mint víz a sziklát, szétporlasztjuk az előttünk lévő akadályokat, és felhasználva az EU adta lehetőségeket, gyarapodó országot teremtünk. Viktor azonban az akadályokat látva bedacolt, és mint a dühöngőbeli hülyegyerek, felkapta a Magyarország nevű labdát és megfenyegette az EU-t, hogy akkor ő átmegy az orosz dühöngőbe, mert ott jobban engedik focizni. Most pedig azt a folyamatot látjuk, ahogy az EU és az USA szépen elveszi Viktortól a lasztit, felképelik, és kivágják a dühöngőből. Viktor lassan észreveszi a fenyegetően fölé tornyosulókat, ezért még megpróbál cigánykodni egy kicsit, alázatoskodik, hogy ő nem úgy gondolta, viccelt, meg ő mindig is ezt a dühöngőt és ezeket a társakat komálta stb., de már nem érdekel senkit.

A hazai pályán sem jobb a helyzet. Az elmúlt 25 évben Magyarországon meghonosodott demokrácia sok tekintetben bírálható, tényleg nem működött tökéletesen. Nem ilyen lovat akartunk, na. Viktortól azt vártuk, hogy jobbá teszi, megújítja. Erre mit csinált? Kialakította a centrális erőtérnek nevezett tekintélyuralmi rendszert, amely történelmileg bizonyíthatóan katasztrófába viszi az országot.

Kisebb, de fontos állami, piaci rendszerek esetén szintén ehhez az eszközhöz nyúlt. Nem volt rendben az oktatás irányítása? Igen, igaz. És a létrejövő KLIK most jobb? Nem. Meg lehet változtatni? Nem, mert személyesen Viktor találta ki, így senki sem meri bírálni az akolban. A magyar bankrendszer visszás működése mindenki által ismert. Erre nem a szabályozói, felügyeleti munkát erősítik meg, esetleg a pénzügyi fogyasztókat próbálják kiművelni, hanem kitalálják a hazai bankrendszer már megbukott modelljét, amely pártkatonák korrupciós melegágya lesz. A példák sorolhatók a végtelenségig, de közös jellemzőjük, hogy Viktornak nincs annyi tehetsége, hogy megértse a modern világ működését, és ahhoz igazítva fejlessze az országot, ezért avítt világok leszerepelt, de általa még valamiképp értett modelljeit erőlteti.

Viktor végjátékában különösen visszataszító, hogy mindenkibe belemar. A ballibekbe való belemarás érthető. A fideszesekbe (Illés, Németh) való marás nem érthető józan ésszel. Nekem nem boldog ősöm a Simicska nevű Don, de az illegalitás éveiben mégis csak ő tartotta el Viktor létszámban gyarapodó családját, miért kellett az őt etető kézbe beleharapni? De Viktor belerúgott a bankokba, aztán azok ügyfeleibe a betétestől a devizahitelesig. Belerúgott a nagygazdákba, most a kisgazdákba is. A hipermarketekbe, majd az ott vasárnap vásárolni szándékozókba. Az adózókba és az adókból állami ellátást kapókba. A sor itt is folytatható. És most már a saját üzleti kör sincs biztonságban. Akik a társadalom megvetése mellett trafikot kaptak Viktor urunk kegyéből, azokra most vetnek pányvát a beszerzés és a nyereség korlátozásával. A példák itt is sorolhatók, a lényeg a társadalmi csoportok folyamatos hergelése, fenyegetése. Érik tehát a hatalom labdájának hazai elvétele is Viktortól veréssel és kirugdosással egybe kötve. A fizetett nyaloncok azzal próbálják lassítani a folyamatot, hogy nincs alternatíva, Viktor kirúgása bajt hozna az országra. Ugyan kérem, a temető tele van pótolhatatlan emberekkel, a világ mégis eldöcög nélkülük.

A volt Orbánisták csalódottságukban felidézhetik, hogy mit mondott Obi-Wan Anakinnak: "Te voltál a Kiválasztott! Az volt a dolgod, hogy elpusztítsd a Sitheket, nem az hogy közéjük állj! Hogy egyensúlyt hozz az Erőbe, nem hogy sötétségbe taszítsd!" De a mi Viktorunk kénytelen volt felismerni, hogy "az elmúlt nyolc évben" elfogyott belőle az a tehetség, amellyel az országot egy demokratikus, gyarapodó országgá tudta volna szervezni, ezért inkább átállt a sötét oldalra létrehozva egy abszolutisztikus, kleptokrata rezsimet, amelyből elegem van.