Nagyjából ezzel a mondattal jöttek haza a minap kölkeim a suliból. Aztán elkezdődött a nyavalygás, hogy milyen rossz a kaja. Kissé gyanús volt, mert ahányan vannak, annyi iskolába járnak, így kizárt, hogy csak az adott iskola menzájával lenne gond. Persze a szülői gondolkodás első blikkre azt mondatja, hogy hisztiznek csupán jó dolgukban a gyerkőcök, majd megunják, és lemennek a menzára.

A szülők többsége amúgy tisztában van azzal, hogy az egyéni ízléseket nehéz kiszolgálni, a rendelkezésre álló keretből pedig majdhogynem lehetetlen emberi fogyasztásra alkalmas menüt készíteni, ezért inkább a szülői lelkiismeret megnyugtatása céljából fizeti be az ebédet. Ezzel fenntartja a jó gondviselő illúzióját, noha tudja, hogy gyermeke nem a Waldorf Astoria menüje szerint étkezik, de legalább kap valami meleg ételt napközben.

Aztán egyik nap már az otthoni kedvenc kaja sem bírt lecsúszni, a menzán kapott ebéd annyira rossz volt. Kérdeztem az okát, megmondani nem tudta a delikvens, csak azt, hogy pocsék íze volt, ott is hagyta. A kamaszok ennél is tovább mentek, családi indítványt nyújtottak be arra, hogy egyáltalán ne fizessem be a menzát, mert ők egy falatot sem fognak enni abból a moslékból, tiszta pénzkidobás lesz, ha csengetek a vacak kajáért. Na, most légy okos, szülők gyöngye!

Tapasztalatom szerint kétféle szülő van. Az egyik, aki már eleve szülőnek született, a másik, aki jól-rosszul abszolválva gyermekkorát utóbb vált szülővé. A szülőnek született szülő kétféleképpen reagál. A majomszeretettel gyermekén csüngő típus azonnal elkezd petíciózni, önkormányzathoz rohangál, akciózik. A pedantéria ezzel szemben a gyerekét egrecírosztatja, és előadja, hogy Afrikában éheznek a gyerekek, különben is be van fizetve, úgyhogy nincs visszaduma, evés van, punktum. A gyermekkorára visszaemlékezni tudó szülő szépen elmondja szeretett csimotáinak, hogy oké, ha nem kell a "finom" menzakaja, akkor oldják meg, ő is megoldotta. Lehet például a maradék tízórait/uzsonnát bezabálni, mert mindig van maradék a hiányzók, meg a tízórait/uzsonnát ellustizók miatt. Aztán ott vannak még az emberiség legnagyobb szívű teremtményei, a konyhásnénik. Velük jó jóban lenni, mert közelükben mindig van valami fogra való dugi kaja akkor is, ha egy hivatalos tisztiorvosi vizsgálat csak patyolattiszta üres konyhát találna. A konyhásnénik mindig megszánják az éhenkórász gyerkőcöket, forduljanak hozzájuk bizalommal! Végső esetben pedig ott van a büfé is. De ha okosabbak, mint öregecskedő szüleik, találhatnak más alternatívát is, én nem bánom, de egyenek.

A történet ezen a ponton vett egy pici kanyart. Egy bennfentesnek említem a családi diáklázadás tényét, aki megnyugtat, hogy most éppen nem a kölykök a hibásak, hanem rendszerhiba van bizonyos előírások miatt. Azt mondja nekem ez a jól értesült, hogy a szabályok megváltoztak, így nem lehet a közétkeztetésben normálisan főzni, mert a só és a cukor felhasználás gyakorlatilag tilos. Az eképpen elkészített kaja viszont íztelen moslék. Nemcsoda hát, ha a gyerekek tiltakoznak ellene, az otthoni ízekhez szokottakhoz képest tényleg ehetetlen. Egy infó, nem infó, kérdezősködöm másoknál is, megerősítik, sajnos ez a valóság. Valamelyik elmeháborodott egészségőr kitalálta ezt az ökörséget, az iskolások - és szüleik - pedig megszenvedik a hülyeségeit.

Ezeket a világmegváltó, társadalomboldogító idiótákat már akkor is utáltam, amikor komcsi mezben nyomták, aztán átmentek liberálisba, most pedig a nem túl okos Viktor Mihály zsoldjában eszetlenkednek. Tisztelettel kérdezem, hogy most jobb? A szülők fizetik az ehetetlen, íztelen moslékot, a gyerekek nem eszik meg, megy pocsékba az egész. A fél- vagy teljesen hülye egészségőr meg bazsalyog, hogy milyen egészségesek lesznek a gyerekek.

"A kormány a józan ész talaján áll, mi az emberek életébe nem akarunk beleavatkozni" – mondta ezt egy Viktor Mihály keresztnevű szerencsétlen. Ha így lenne, ezzel egyet is értenénk. De a valóság persze megint más, mert Viktor Mihály vagy nem ismeri azt vagy hazudik. Kedves Viktor Mihályom mi ez, ha nem az emberek életébe való legdurvább beavatkozás, amikor már azt is megmondjátok, mennyi sóval ehetjük az ebédünket?

Szóval, Viktor Mihály told el szépen a biciklit, mert már nagyon elegünk van az életünk apró örömeit is szabályozó ökörségeidből.

Áder Janónak,
elnök
Sándor palota
első emelet 2.

Helló Janó!

Először is boldog újévet, Janó! Képzeld, milyen jót tettél velem. Együtt volt a család szilveszterkor Felcsúton, a Flóra először maradhatott fenn éjfélig. Mi a Lőrinccel meg a Tiborcz vejjel egy kicsit "elhajoltunk", a Himnusz helyett a fehérvári huszárok csínytevéséről dalolgattunk. Éppen azt óbégattuk, hogy "sok kislányt meghágtak", amire Anikó elpirult, a Rasi meg azt mondta elegáns, fanyalogó hangon: "Apu, de bunkó vagy, mi ilyet Svájcban nem mondunk!" A Flóra pedig megkérdezte: "Apa, mit jelent az, hogy meghágnak?" Szóval kínos kezdett lenni az újév, de Te, Janó, megmentetted. Ahogy elkezdtél rizsázni, az valami csoda volt!

Még nem tudod, de van egy bazi nagy tévénk. Egy segélyszervezettől hozták, azt mondták, az öt gyerek miatt kapjuk. Valami minden gyerek lakjon jól alapítvány osztogatja ezeket. Korábban csirkét osztogattak, de azt hamar megették, ezért most propagandával etetik a rászorulókat, az nem fogy el. Ehhez kell a tévé. Amikor kihozta a segélymunkás, nagyon megszánt, kérdezte, ki volt az az állat, aki a házam mellé stadiont épített, és féltett, hogy engem is jól kidobnak a parkolóért, mint a miskolci cigányokat. Mondtam neki, ne féljen, nem dobnak ki, de annyira sajnált, hogy akart adni még egy tévét. Na, ezen a tíz négyzetméteres tévén néztelek Janó.

Egyébként ebből is látszik, hogy nem volt igaza a bánáti bazsarózsák atyjának, aki szerint minek a sok részeg disznónak éjfélkor beszédet mondani, mert ha Te nem jössz, Janó, akkor a Flóra felvilágosítását korán kellett volna kezdenem. Ráadásul jót röhögtünk rajtad, mert beálltam a Te képed elé, a gyertyából bajuszt rajzoltam, és én mondtam a beszédet, a jó csaj meg kergette mellettem a legyeket. Mindenki gurult a nevetéstől, hogy lehet sokáig semmit mondani. A Tiborcz vej nevetett legjobban, mert aki ennyi milliárdot nyer közbeszerzésen, annak valahogy jó kedve lesz. Szegény Lajos mostanában nem vigyorog. A beszéded végén pedig kecsesen - mint Stefani a Csupasz pisztolyban - bemutattam a népnek. Na, ezen a Tiborcz vej annyira röhögött, hogy örömömben ott helyben nyerettem vele még egy közbeszerzést, lássa a Rasi, hogy megállnak a saját lábukon. A Lőrinc erre bevágta a durcát, elkezdett hőbörögni, hogy ő is vinnyogva röhögött, mégse kap semmit. "Induljon jól az éved!" - mondtam, és adtam neki egymilliárd forintot. Hát így telt nálunk jó kedvvel, bőséggel a szilveszter.

Hanem, Janó, azért jól beszarattál. Elkezdted híresztelni, hogy teszel valami fontos bejelentést. Már azt hittem, összefogsz a megszívatott Hendével, és a honvédség puccsot csinál. Aztán persze rájöttem, hogy az egész magyar haderő körül sem tudja venni a Parlamentet, mert a X-es kapunál elfogynak. A rohadt amcsik CNN-je meg biztos azt találgatná, hogy mik azok a modern, csillagháborús fegyverek, amelyek csöve a Parlamentre mered. Csak mi tudnánk, hogy azok a honvédség legendás víztisztító berendezései. Szerencsére a Grippeneket meg odaadtam a Fazekasnak permetezésre, így azokkal se lehet emberkedni. Szóval rájöttem, hogy se Te, se a Hende nem tudtok puccsolni, mert Sanyi bácsi biztonsági cége simán leverné. Ettől megnyugodtam. De még mindig nem tudtam elképzelni mi az a rohadt fontos. Féltem, hogy a nyilvánosság előtt lecseszel a sok kormányzati ökörségért meg a korrupcióért. Mondtam a Lázárnak, derítse ki a titokzatos szolgáival, mire készülsz. Nem tudtak meg semmit. Lélegzetvisszafojtva vártam a nagy bejelentést.

Aztán bejelentettél valami környezetvédelmi igazgatóságot vagy mi a francot. Na, Janó, elismerem, hogy a röhögtetőversenyt Te nyerted. Úgyhogy jössz a Tiborcz vejnek egy nyertes közbeszerzéssel, meg a Lőrincnek egymilliárddal.

Aztán gyorsan utald ám nekik, mert ezeknek elegük van a lassan csordogáló közpénzből!

Felcsút, 2015. január 7.

Barátsággal:
Viktor

Ez az útdíjügy, mint cseppben a tenger mutatja meg a magyar élet valóságát. Az útdíj abszurd példáit már többen jól leírták, engem a rendszer egészének a működése érdekel, melyet Hende Csaba tevékenysége fejez ki legjobban.

Az útdíj bevezetése nyilvánvalóan a költségvetés szempontjából fontos - mert Magyarország jobban teljesít -, be is terveztek hát harmincegynéhány milliárd forintot ebből a bevételből. Ezt az összeget be kell szedni, ha törik, ha szakad. Ez a cél jelen esetben két módon érhető el: kényszerítéssel és a jogszabályi szintre emelt jogbizonytalanság miatti bírságolással. A kényszerítés teljesen világos: a közszolgálatinak csúfolt média diadaljelentéseiben óránként közli a matricát vásárlók növekvő számát, akik kényszer hatása alatt cselekszenek. Azok ugyanis, akiknek éves matricájuk van, még nem jelentek meg a placcon, ők majd január 31. körül fognak dönteni, milyen matricát vegyenek. Közülük kerülnek ki egyébként a rendszer nyertesei, akik az eddigi 43.000 forintos éves matricát kiválthatják pl. 20.000 forintos megyei matricákkal. A rendszer másik szépsége a szándékos bizonytalanság generálásával történő bírságolás. Az eddigi szabályok egyértelműek voltak, ahol autópálya van, ott fizetni kell. Most olyan megyékben is kell fizetni, ahol nincs autópálya, csak úgy random találja magát fizetési kényszerben az arra járó autós. Például Szombathely térségében. Mit fog csinálni, aki pechére ilyen területre vetődik? Megfordul, visszatolat? Nem tud, fizeti a 15.000 forintos bírságot, és közben emlegeti a kedves Viktor felmenőit. De a bírságpénz kell a költségvetésnek, mint a falat kenyér.

Ebben az irracionális helyzetben találta magát Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője. Az a Hende Csaba, aki azért nem akárki, tisztességes nemzeti politikus, az illegalitás éveiben a polgári körök egyik vezetője, honvédelmi miniszter. Most ezzel az üggyel mégis bohóccá vált.

Hende nevetségessé tette magát azzal, hogy miközben ő a fizetős útrész tekintetében mocskos szoci ármányt vizionált, a melósok már csavarozták a matricás táblát. Csak remélni merjük, hogy saját területén több információval rendelkezik a valóságról, mert az azért vicces lenne, ha Magyarország területi sérthetetlenségéről lamentálna, miközben a román portyázók már Győrben szednék össze az Audikat.

A csapdába került Hende most kapkod, hiteget, és lassan tudja csak felfogni, saját becsülete, tisztessége éppen most esik a NER áldozatául. Mert kedves Hende úr, hacsak nem áll a sarkára keményen, ez lesz a végkifejlet. Kár hitegetni a szombathelyi polgárokat azzal, hogy ön majd megbeszéli Seszták minisztertársával ezt a nyilvánvaló félreértést. Seszták ez ügyben (is) vizesnyolcas, a döntést a Kormány (Viktor) hozta, akinek esze ágában sem lesz visszavonni. Először is azért nem, mert Viktor fejben már lezárta ezt a kérdést, nem fogja újra nyitni. Ha ugyanis Önnek engedne, akkor jönne a kaposvári képviselő, a pentelei híd két érintett képviselője, a Tarlóssal megerősített vecsési képviselő stb. Kinek hiányzik ez? A Viktornak biztos nem, ő most a Merkellel való találkozóra összpontosít, ha átveri az öreglányt, talán meg tudja őrizni hatalmát. Mit számít a magyar emberek érdeke?

Másodszor ez Viktor kormányzási módszere, amelyet Önnek ismernie kell. Viktor valamikor levonta azt a következtetést, hogy a kormányzati elképzelések előzetes vitája időt rabló, ezért a kényszerhelyzetbe hozás módszerével él. Bevezet egy változtatást minden előzetes egyeztetés nélkül, pontosan tudva, hogy tele lesz hibával. De az elképzelés be vagyon vezetve kérem, ez ellen már nincs apelláta. A nyafogók meg majd megszokják. Esetleg - ha nagyon muszáj - kisebb korrekciókat enged, amelyek a rendszer egészét nem veszélyeztetik. Sajnos azonban Hende úrnak nem fog engedni, mert az az egész útdíj konstrukció bukásával járna. A karzatnak való játék tehát Hende úr nyilvánosság előtti keménykedése, a Kormányban szépen lapítani fog.

A szituáció rámutat arra is, hogy a centrális erőtérben az országgyűlési képviselők - ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt - teljesen feleslegesek, nem képesek a helyi érdekeket képviselni, csak központi akarat van, oszt' kuss. Akkor meg minek fizetjük őket? Ha egy olyan komoly tekintéllyel rendelkező képviselő, mint Hende Csaba nem képes a választói érdekeket eredményesen képviselni, mi lehet a többivel? Kedves veszprémiek, nyugodtan válasszanak meg egy cerkófmajmot képviselőnek, ezt az eredményt az is képes lesz hozni, az a néhány kiló banán, amelybe évente kerül pedig nem tétel.

A kérdés az, hogy Ön kedves Hende úr mit tesz? A gerinc azt kívánná, hogy a valószínűsíthető sikertelen fellépése esetén vegye a kalapját, mondjon le, és a adja mandátumának sorsát a szombathelyiek kezébe. Persze tudom én, hogy Ön már nem a politikáért, hanem a politikából él, és így 55 évesen az egzisztenciális kényszer nagy úr. Marad az elsunnyogás, a "látszatküzdés" és a többi menedékút a tisztesség elől. Titokban pedig lehet rácsodálkozni arra a jelenségre a reggeli borotválkozás közben, hogyan tud az emberi arc megváltozni plasztikai sebész nélkül is, ha a száj helyett segg nő rajta.

Azt hiszem, egyre többeknek van elege a nemzeti oldalon is abból a rezsimből, amely ilyen könnyen tud szánalmas bohócot csinálni egyik emblematikus emberéből.

Mállik a tábor, nő a félelem a Fideszben, ezek így együtt a legrosszabbat hozzák ki a hatalmukat féltőkből. Kövér László sem mentes ez alól, hihetetlen sikeresen küzdi le magát Stadinger elvtárs szintjére. Most éppen aljasul riogatja a Fidesz elpártoló báránykáit. A riogatás egy tisztességtelenségben kihunyt, ám rossz emlékű párt, az SZDSZ mumusként való felidézésével történik. Kövér úr szerint a gaz amerikaiak fel akarják támasztani ezt a magyar nép vérét szívó vámpírt. Konklúzió: veszélyben a haza meg a Fidesz, gyertek volt fideszesek, védjétek meg a pártot és az ország vezetőit!

Régi fideszesként már indulnék is kapára-kaszára kapva az Országgyűlés épülete elé testemmel védeni a mocskos amerikai drónoktól a fantasztikus Viktort, meg a látnok Lacát, hanem egy gondolat elkezd engem bántani.

Ha jól emlékszem február táján derült ki - mi is szenteltünk neki egy szösszenetet -, hogy a remek Viktor engedélyével egy bizonyos Kóka János diplomata útlevelet kapott, melynek segítségével rendszeres tagja a Viktort hivatalos állami útjaira elkísérő üzletemberi körnek. Ezen utakon ez a Kóka nevű olyan céget képvisel, amelyben az exgéniusz Gyurcsánynak résztulajdona van. Mármost, kedves jó Laca, szeretett váteszem, javíts ki ha tévednék, de ez a Kóka nem az a Kóka, aki az SZDSZ elnöke és a dicső Gyurcsány-kormány oszlopos minisztere volt? Hogy is van ez Laca? Mi mezei jobboldaliak rettegjünk az SZDSZ-től, Ti pedig sefteltek velük?

Aztán az is milyen érdekes jó Laca, hogy Ti leszerződtettétek kormánytanácsadónak a magas erkölcsű Zoltai Gusztávot. E remek ember nemcsak munkásőr volt, de az SZDSZ nyílt támogatója is, akit egyebekben saját hitsorsosai akartak feljelenteni bizonyos pénzkezelési hiányosságok miatt. De Ti, jó Laca, Zoltai urat busásan fizetitek. Nem érzel ebben is egy kis ellentmondást, jó Lacám?

Szóval miközben az egyszerű fideszeseket hergeled, jó Laca, közben úgy csináltok, mint az Állatfarmban Napóleon, aki a sajátjait árulja el Mr. Pilkingtonnak. Jól nevelt polgárként kissé nehéz megállni, hogy néhány népiesch szófordulattal ne éljek, jó Lacám, kedves családodat is negatív kontextusban említve.

A saját korrupt hatalmatok védelmében simán feláldoznátok a magyar embereket ágyútöltelékként, ezért belőletek mindazoknak elege van, akik átlátnak a szitán.

Van abban valami végtelenül szórakoztató, ahogy összes fideszes guru, a jó Viktortól, az eszét a bajuszában hordó Lacikán át, a megmondó emberek gyöngye "drágabayerúr"-ig néz, mint a kiszántott egér a Fidesz zuhanását látva. Az pedig külön nevetséges, ahogy nem mernek szembenézni a kiváltó okokkal, és a valóság elől menekülve a legképtelenebb magyarázatokkal nyugtatják saját magukat és megmaradt híveiket. Pedig a megoldás egyszerű, a Fidesz - és Viktor személyesen - az erkölcs nevű tárgyból bukott akkorát, mint az ólajtó. A nem pénzmosoda Századvég okostojásai már jönnek is jól kioktatni, hogy a politika és az erkölcs egy lapon említése valamelyik operett naiva szerepére készülő leánykájának gondolkodására utal, mert a politika nem kisasszonyjáték. A tudományos pénzmosóknak meg lehet, hogy igazuk van. Oszt' mégis ezen buktak el megbízóik.

Nézzük hát csodás Viktor erkölcstelen döntéseit, és azok szánalmas be nem ismerését. Elsőként a külpolitika területén lépett halkan bele az erkölcstelenség bűzös mocsarába Viktorunk. Mindegy mint gondolunk az EU-ról vagy a NATO-ról de tudomásul kell venni, hogy a szövetségi rendszerhez való tartozást annak előnyeivel és hátrányaival együtt vállaltuk. Ha például a NATO hidegháborút vív - miképp azt a sok ésszel meg nem áldott Viktor nagy nehezen felismerte - akkor nem kvaterkázunk az ellenséggel. (Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a résztvevő felek igazságáról.) Egyszerűen azért, mert a szövetségeseinket nem árulhatjuk el. Ez alapvetően erkölcsi kérdés, nem mellékesen pedig hatalmi is, az elárultak ugyanis - éppen a jövő árulásait megakadályozandó - nem tehetnek mást, mint kegyetlen példát statuálnak az árulókon. Mindig így volt ez a történelemben.

Ráadásul legfontosabb szövetségesünk folyamatosan adta jelzéseit a lágy figyelem felhívástól a kemény felszólításokig. Szerintem ők döbbentek meg a legjobban, hogy Budapest nem értette ezeket a jelzéseket. Viktor nem hagyott nekik más választást, mint a legkeményebb fellépést. Innét kettéágaznak a lehetséges megoldások: vagy Viktor személyére mennek rá vagy az ország lakosságával láttatják be, hogy Viktor vezetésével csak rosszul járhat. Az első variációtól rettegett a "drágabayerúr", amikor Allende sorsát vizionálta Viktornak. A magyar történelemből ismert a szőnyegbe tekeréses installáció is, én azonban egyiket sem kívánom Viktornak, bár a tekintélyuralmi rendszer kialakításával maga húzta a parazsat saját fejére. A másik megoldás sem jobb Viktorra nézve, az országnak pedig egyenesen katasztrofális. Ezen variáció szerint elkezd felfelé baktatni a forint. Matolcsy 330-os euróárfolyamig kedvezőnek ítéli a folyamatot a magyar exportra nézve dörzsölve a tenyerét az MNB árfolyam nyereségén, amit az unortodox közgazdaságtan népszerűsítésére fordíthat. Úgy 340-350 körül már látszik, hogy baj van, 360-nál indul a Békemenet "Ne gyengülj forint!" jelszóval. Aztán 370-nél már Viktor is látja a problémát, ezért elkezd gondolkodni. Zseniális gondolatra 380-nál jön: Legyen Bod Péter Ákos a miniszterelnök! Viktor 390-nél elkezd csomagolni, 400-nál a védőőrizete átalakul házi őrizetté. A többibe bele se gondoljunk.

Ha Viktorban lenne egy szemernyi tisztesség, a magyar emberek és az ország megkímélése érdekében vállalná a felelősséget katasztrofálisan rossz döntéséért, és lemondana. Ehelyett öncsaló módon kamuzik titkosszolgálati akciókról, összeesküvésekről harcba szólítva debiljeit. Pedig a lemondás az erkölcsös megoldás. Szeretnék Viktorban pozitívan csalódni.

Az elárult szövetségesek mellett Magyarország népének is elege van ebből az erkölcstelen országlásból. A Fidesz-hívők nagy öncsaló érve a választásokon elért támogatottság. Csakhogy ezt is erkölcstelenül érték el, ezért semmit sem ér. Kim Dzsongun nemhogy kétharmadot, de száz százalékot is könnyedén hoz a választásain. Ha megerőlteti magát, akár 120%-ot képes összehozni. És? Számít? Az átalakított választási rendszerben a Fidesz kevesebb voksot kapott mint 2006-ban, mégis 2/3-a lett. Erkölcsös ez a machináció? Ráadásul a szavazók minősége is kérdéses. Már az országgyűlési választások után is kiverte a biztosítékot, hogy Pálmajor 110 cigánya mind a Fideszre szavazott. Az ózdi szavazáson ez a folyamat - a Jobbik jóvoltából - alapos dokumentálásra került. A Fidesz szavazói hirtelen ráébredtek, hogy a Fidesz a szegénységben élő cigányok megvásárolt szavazataival veri le a magyar polgárok politikai akaratát. Nem véletlen, hogy Viktor megkapta a "Milyen érzés Magyarország első roma miniszterelnökének lenni?" kérdést. Bármennyire is nem PC, de a helyzet az, hogy a Fidesz szavazók nem akarnak lefizetett cigányok által hatalomra juttatott társaságot az ország élén látni. Ózdon erre kemény választ is adtak: a Jobbik jelöltje majdnem 2/3-ot kapott.

A harmadik erkölcsi probléma a fideszes lopások köre. Nincs kecmec, ki kell mondani, hogy a Fidesz egyes vezetői - országos és helyi szinten egyaránt - különböző technikákkal lopnak a közösből. Ezt az erkölcstelen magatartást a Fideszt korábban támogató jobboldali politikai közösség nem tűri el. (Ellentétben a baloldali közösséggel, amelynek sosem volt problémája a komcsi vezetők lopásaival.) A fideszes öncsalás itt is próbál magyarázatot adni - urizálásról, meg jó módú családból származó politikusokról beszél - de mindenki tudja, hogy ez hazugság. Nem tudni, mikor csúszott félre a rendszer, de az bizonyos, hogy maga Viktor sem ártatlan a folyamatban, strómanjai, kegyencei törvényes úton történő gazdagodása kizárt. Marad a törvénytelen. A lopások letaglózták a jobboldaliakat, mert azt gondolták, hogy a jobboldal - éppen erkölcsi fölénye révén - etikailag magasabb rendű mint az egész politikai genezisét lopásra építő baloldal. Erre a Lázár, Rogán, Szijjártó, Kósa, Mészáros, Garancsi, Habony, Vajna által képviselt Fidesz miatt együtt ülnek a komcsikkal a pocsolyában, ahová ezek az alakok lerántották őket. Ezért karba tett kézzel, dühösen fogják végignézni Viktor bukását. Amely hamarosan be fog következni. Sajnos arra is kevés az esély, hogy a Fidesz túlélje a bukást, mert a lopásokkal nem érintett Fidesz vezetők különböző okból - régi barátságok, a baloldaltól való félelem stb. - képtelenek szembenézni a problémával, arra pedig egyáltalán nem képesek, hogy visszaszerezzék a pártot a kleptokrata frakciótól. Sakk, matt.

Viktor leszerepelt mindenhol, külpolitikájával elárulta szövetségeseinket az oroszoknak, idehaza pedig elárulta a jobboldali közösség értékrendjét. Mindenkinek elege van belőle és öncsaló magyarázataiból is, menjen békével.

A karácsony megélésében az a legnehezebb, amikor feltesszük a kérdést: Mit is ünneplünk a karácsonnyal? Persze aki nem teszi fel ezt a kérdést, annak könnyű, ballag szépen a megszokott bevásásárlás, zabálás, ajándék vásárlás kitaposott ösvényén. Az érdeklődőbb, ám vallásosaknak szintén egyszerű a dolga, nekik megmondja a papjuk, hogy mit kell ünnepelni. Az örök izgágák viszont nincsenek könnyű helyzetben. Évszázadokig az volt a fősodor, hogy a Megváltó születésével a Jó győzedelmeskedett a Rossz felett. Sajnos ez nincs így akármennyire is szeretnénk. A körülöttünk lévő világ nem igazolja ezt a leegyszerűsítő gondolatot, ráadásul e témában komoly versenytárs keletkezett a látványtechnikailag tökéletesen kivitelezett Csillagok Háborújának sikerével.

Aztán volt egy olyan megközelítés is, hogy az Emberség aratott győzelmet a Közöny felett. Hiszen József hiába kéredzkedett várandós feleségével, mindenhol csak elutasítást kapott. De az a baj ezzel az értelmezéssel, hogy már a kortársak sem közönyösek voltak, csak kényelmesek. A népszámlálásra összegyűltek - ma úgy mondanánk - túlterhelték Bethlehem infrastruktúráját. A kisváros zsúfolttá vált, nem volt már hely, pláne nem egy mindenórás asszonynak, akinek különszoba kell, bába, forró víz nem szólva az esetleges szülés körüli bonyodalmakról. Hát szüksége volt erre bárkinek is? Maradt tehát a városszéli istálló. Tegyük fel a kérdést: Ma nem így lenne? Dehogynem. Hiszen a buszon sem adjuk át a helyünket, és nem azért mert gonoszok vagyunk, hanem azért mert kényelmesek. Megvan a magunk gondja, hát meredten nézünk ki az ablakon.

A legújabb nézet arról szól, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Észre sem vesszük, ahogy ez a szép hazugság körülfon minket. Mert ez a látásmód a fogyasztói társadalom édes ostyába csomagolt pirulája a fogyasztásra ösztönzésre. A logika egyszerű: ha az ünnep a szeretetről szól, akkor mivel lehet a szeretetet legjobban kifejezni? Na mivel? Hát ajándékkal. Vegyél hát, fogyassz, így fejezd ki a szereteted, és ne törődj az eredeti történet mélységével. Csakhogy ez a hippi szemlélettel kevert vásárlásmánia kezd a végéhez érni. A fogyasztói társadalom - mint óriáskígyó a szarvast - nyeli le a karácsonynak ezt a kényelmes értelmezését. Gyermekkorunkban még az ajándék valóban "itt egy szép könyv, ott egy labda" módon működött. A karácsonyi asztalra kerülő banán, narancs nagy szám volt. Ma? Bármikor viszonylag olcsón megvehetünk bármit, ananászt, mangót stb. Régebben karácsonyra lehetett kapni egy-egy jobb ruhát, cipőt, játékot. Manapság ezeket bármikor, bármely áruházlánc boltjában meg lehet venni. A hétköznapi önajándékozás kibővülése ellen az egyszerű polgár úgy védekezett, hogy minél nagyobb, drágább eszközt vett karácsonyra. Ha kellett hitelből. De úgy néz ki, ez az időszak a végét járja. Ma már értelmes ember nem vesz felesleges kütyüt, ami meg kell - például a munkához - az év közben is megvehető. Az okosabbak ezért a valódi szeretetre helyezik a hangsúlyt, és maguk készítette ajándékkal lepik meg szeretteiket. Mások kulturális élményeket ajándékoznak, könyv, koncert- vagy színházjegy formájában. Összességében azonban érződik az idők szava: a fogyasztásmániára alapozott szeretetünnepes karácsony értelmezés visszaszorul. Mivé tud majd megújulni a karácsony? Nem tudom, sajnos nem látok a jövőbe.

Engem ebben az eseménysorban igazán az érdekel, hogy lehetett-e volna máshogy is? Ha azt feleljük a kérdésre: igen, akkor az kétféleképpen képzelhető el. Egyik akkor következhetett volna be, ha valóra válik a kedves vicc poénja. Megszületik Jézus, mindenki örül, csak József szomorkodik az ajtófélfának támaszkodva. Kérdik tőle a pásztorok: Miért vagy szomorú József? Mert én lányt akartam. - válaszolja.

A másik lehetőség, ha Jézus enged a kísértésnek és más irányt szab életének. Hiszen százak, ezrek követték egy-egy településen. Milyen egyszerű lett volna egy jó kis MLM-szervezetet létrehozni. Mekkora bolt lett volna agyag főzőedényeket árulni, nem? De Ő nem tette. Esetleg csinálhatott volna egy távgyógyító vállalkozást, ha egyszer a kapernaumi százados szolgájánál bevált. De Neki valahogy nem akaródzott. Esetleg kijelenthette volna magáról, hogy ő egy plebejus politikus, ezért építsenek neki stadionokat Judea- és Galileaszerte, mert ő csak ott tud prédikálni. Megtehette volna, de mégsem. Alapíthatott volna dinasztiát felfuvalkodott, hólyag utódokkal, akik időnként bejelentik népüknek, hogy maguknak köszönhetik a VIP-páholyban ücsörgést, meg a drága sulit. Talán már előre elborzadt ettől a lehetőségtől. Az apostolaiból sem kreált új arisztokráciát, ők is megmaradtak szegénynek. Egyik sem hordott a csuklóján drága ékszert, vett a fiának csini palotát kilátással a Holt-tengerre, miközben azt prédikálta: akinek nincs semmije az annyit is ér. Nem, egyiket sem tette, bár megtehette volna. Ő, igazán megtehette volna. És mégsem. Ő csak mondott néhány olyan mondatot, mely ma is aktuális, segített annak, akinek kellett, és szörnyű kínok között meghalt. És feltámadt.

Ez az élet nem lehetett máshogy, mert ez a történet így teljes a születéstől a kereszthalálig. Így, és nem másképp. Ezért a vállalt életért tisztelhetjük Őt kétezer éve, és fogják még tisztelni amíg világ a világ. Karácsonykor nem önmagában a születést ünnepeljük tehát, hanem az egész példát adó élet kezdetét.

Akik megmaradnak az egyszerű ajándékozási célból fogyasztós történetnél, észre sem veszik, mégis üressé teszik karácsonyukat. De nincs belőlük elegem, hiszen karácsony van.