A régi agyagbányából Moszkva térré avanzsált közlekedési csomópont felújítása folyamatosan napirenden van. A választási időszak kedvenc témája szokott lenni, mert sajátos elhelyezkedése miatt három polgármesterjelölt is tudott kampányolni a rendbetétel időszerűségével. A 2006-os önkormányzati voksvadászat idején mindenki azonnali európai szintű megoldásokat vázolt. A Horváth Csaba-féle kampány átlátszó volt, de majd a három pógári polgi megoldja! Valahogy 2006 és 2010 között nem ment. Na, elkövetkezett a 2010-es választás, majd akkor, mert a kutya Demszky, meg a hazaáruló Gyurcsány alatt lehetetlen volt a szegény Fideszeseknek még egy kapavágást is tenni. És az '56-os villamos visszaállításáról is szólt valami ígéret, melyet szimbolikus volta miatt a modern baloldal reménysége szüntetett meg. A "Minél nagyobb a felhatalmazás, annál nagyobb változás." elvét megcsúfolva az '56-os villamos azóta sem csilingel, talán kevés volt a kétharmad.
Hanem most, január közepétől elindult a várva várt project. Biztosan csak a rossz májam miatt érzem úgy, hogy néhány "fideszfickó" így tudja lenyúlni a közöst, ezért az egész. A munka meg vagyon tehát indítva, ám a zűrzavar veszélyes szituációkat eredményez. Itt vannak elsőként az autósok. A fekete műanyag zsákokkal kijelölt sávok borzasztóan veszélyesek. A szűk folyosókban bármikor bekövetkezhet egy kisebb baleset, és akkor a budai közlekedésnek reszeltek. Nagyobb baleset esetén - Isten ne adja - a helyszín megközelítése lehetetlen, a mentőknek esélye sincs. Ráadásul az első hetekben még az autósok is körültekintőbbek voltak, mostanra azonban elhatalmasodni látszik a veszélyek előidézőjeként a rutin. Sok autós kifejezetten gyorsan megy, telefonálgat, ez igazi veszélyforrás.
A gyalogosok helyzete sem jobb. Az átkelőhelyeken rövid idő alatt jelentős embertömeg torlódik fel, akik a zöldre váltó lámpák fényére amolyan "Adj király katonát!" módszerrel indulnak meg egymás felé. Gyerekeseknek kifejezetten veszélyes. A minap arra vitt a rossz sorsom, és beugrott egy csúnya emlék. A '80-as évek egyik elhallgatott katonatragédiája pontosan ilyen szituációból alakult ki. Egyik hadgyakorlaton a bajai gyalogságnak az volt a feladata, hogy a tüzérség által nem lőtt átjáróból indítsanak támadást. Ugye könnyen kitalálható a valóság. A bajaiaknak kiadták az "Átjáróba zárkózz!" parancsot, ám a pécsi tüzérek szépreményű őrnagya nem az átjáró melletti térséget lőtte, hanem a feltolult bajai bokorugrókat. Sok halott, sebesült. Megint csak ne legyen igazam, de ha ezekben a szűk terekben felgyűlt embertömegbe beszánkázik egy magáról megfeledkező autós, ott tragédia lesz.
A munkálatok megindulásakor voltak kivezényelt rendőrök, akiknek látványa mérséklően hatott a közlekedési morálra fittyet hányókra, most már nincsenek, talán a Merkel-látogatás túlbiztosítása kötötte le az erőforrásokat. Pedig jó lenne, ha segítő - és nem bírságoló - jelleggel látható lenne a rendőri jelenlét.
Az igazán felháborító azonban a magyar szokás szerinti amerikázás. Munkaidőben a gépek környékén senki, a sok markológép áll. Melósok sehol. Mert kis hazánkban csak addig fontos valami munka, amíg közbeszerzési umbuldákkal el nem nyerik. Azután viszont már szép kényelmesen, szemlélődő életmóddal lehet várni a befejezést, mert esetleg kiderülne, hogy a sok pénzért elvállalt munka nem is tart 2016 végéig. Ha tempósan nekiugranának, lehet, hogy már 2015-ben be lehetne fejezni. Lógatják hát a lábukat a mérnökök, munkások, és nem azon vannak, hogy minél előbb befejezzék az arra közlekedőknek kellemetlenséget - rossz esetben - veszélyt jelentő átépítést, mert ez a magyar tempó. Az pedig már szakmailag biztosan megmosolyogtató felvetés, hogy a munkát szakaszosan is lehetett volna szervezni, így részenként kevesebb kellemetlenséggel járna. Viszont nem lehetne egyszerre átadni, az meg egy politikusnál elsődleges szempont, a polgárok meg kit érdekelnek.
Nem tudom az eredmény kárpótolja-e a veszélyeknek kitett arra járókat, de nekem ebből a felelőtlen, lusta, másokat veszélyeztető, pénzhajhász mentalitásból elegem van.
Utolsó kommentek