Fehér Béla tehetséges, jó író, ezért érdeklődéssel kezdtem el olvasni a Magyar Nemzetben közölt részleteket a Kossuthkifli című regényéből. Zagyva, érthetetlen ökörségnek találtam. Csodálkoztam is, amikor a könyvesboltok polcain megláttam, hogy ki lehetett az a kiadó, aki érdemesnek találta ezt a szerzőhöz nem méltó zsengét megismertetni a széles közönséggel. Arra tippeltem, hogy Fehér valamelyik ellensége akarta lejáratni őt, mert nem sok ember lehet, aki ezért a fércműért pénzt ad. Mindenesetre feladták a leckét a jövő irodalomtörténészeinek, ha be akarják illeszteni ezt a vacakot Fehér életművébe.

A másik szereplője ennek a rémtörténetnek Rudolf Péter. Nem kell őt bemutatni, színészként, rendezőként kiemelkedő tehetséggel bíró ember, vérében van a színészet, le a kalappal előtte. Értelmiségi nyilatkozóként már vitathatóbb, jól hozza a mindig nyafogó, valami erkölcsi izét hiányoló figurát. Ez a szerep jól fizet, mert nem jár elkötelezettséggel, mindenki azt olvas ki belőle amit akar, így a megrendelések szépen jönnek, akármilyen színű a rezsim. Az a jó ebben a mentalitásban, hogy csereszabatos. Rudolf bármikor felfedezné a legmélyebb magyar gyökereit is, ha a Jobbik rendezkedhetne be a hatalomba, egy ballib uralom esetén pedig mélybarna szemeivel mesélne Lipótváros és a Dob utca megejtő, varázslatos világáról. A Kossuthkifli megfilmesítése jól mutatja a nyafi aprópénzre váltását.

Nem értettem, hogy miért ezt a rendkívül gyenge, zavaros regényt akarja Rudolf megfilmesíteni, amelynek az a legnagyobb poénja, hogy Reviczky cukkerlinek nevezi Haumannt. Aztán jöttek még az érthetetlen információk a forgatásról, amely eléggé elhúzódott, és rohadt sokba került. Nagy-Kálózy Eszter órákig tartó maszkírozásáról szóló panaszok a munka igényességét voltak hivatottak szolgálni, nekem azonban gyanús volt, hogy mi szükség van a csodaszép színésznő elcsúfítására, mikor a magyar színjátszásnak kiváló - korban a szerephez illő - művésznői vannak. A film színészei remek alakításokat nyújtanak, mindenki mesél élményeiről, a forgatás apró titkairól, árad a boldogság Hunniában. Rudolf filmje tehát jól sikerült, amennyiben éppen olyan zavaros, tré vacak, mint a regény. Ha ez volt a cél, csak gratulálni lehet. Egyebekben viszont teljesen felesleges volt a film elkészítése, kidobott pénz a több mint 800 millió forint.

Ha viszont követjük Hercule Poirot módszerét, egy apró, nem nagyon reklámozott információ helyére tesz minden érthetetlenséget. Pár éve egy "bankár" - valójában egy szerencsétlen bankfiú - barátnője kiposztolta, hogy a barátja micsoda nagy ember, ő intézi ugyanis Rudolfék végtörlesztését, mert sajnos a művész úr megégette magát néhány tízmilliós devizahitellel. Természetesen a kiscsákó repült az MKB-tól, Rudolfnak meg volt annyi esze, hogy ne verje a palávert. El is aludt az ügy, szunnyad is szépen. Csak hát a színművészet legnagyobb ellensége, ha oda az illúzió. Ez a történet kicsit félrehúzta a függönyt, láthatóvá vált az esendő ember a nagy művész, a folyamatosan erkölcsi kérdéseket boncolgató gondolkodó értelmiségi mögött. Olyan módon világított rá Rudolf kiszolgáltatottságára, amit nem igazán szerettünk volna látni. Elhisszük-e Rómeó lángolását, ha meglátjuk az öltözőben, gatyában hokedlin ücsörögve, cigizés közben sört inni? Nehéz.

Ez a Kossuthkiflis filmborzadály Rudolfnak a kiszolgáltatottságából való kitörési kísérlete, amely - ha a feleség gázsiját is hozzá számítjuk - remélhetőleg sikerült. Rudolf profi módon vette észre, hogy most az ilyen nemzetieskedő művekkel lehet pénzt keresni, hát élt vele. Az vesse rá az első követ, aki eltalálja. Az meg kit érdekel, hogy egyébként az alapmű is vacak, legfeljebb a film is az lesz, de a pínzecske már zsebben van.

Külön szórakoztató még, ahogy Rudolf a film promotálása érdekében túljátssza a bulvár- és nemzeti sajtóban a kétkedő, de erkölcsös nemzeti művészt. A legröhejesebb az a történet volt, amelyben az Őrség szépségéről és nyugalmáról nyilatkozott, ahol majd - a kellően távoli időben - pajtaszínházat szeretne létrehozni. A könny kicsordult minden igaz magyar ember szeméből a Rudolf-házaspár bukolikus idillje iránti meghatottságtól. Az enyémből meg a röhögéstől. Persze Peti, Őrség, meg pajtaszínház... Akkor hol lesznek a zsíros megrendelések.

Nem igazán tudom elítélni Rudolf Pétert ezért, mert részben megértem, részben vitathatatlan színészi tehetségével mindig levesz a lábamról. Lehet, hogy ő csinálja jól, hülyére veszi a mindenkori hatalmat, és még keres is rajtuk. Csak ezt a rohadt Kossuthkiflit ne kellene nézni Viktor király tévéjén.

Én már nem is nézem, és nemcsak azért mert elegem van belőle, hanem azért, mert nézhetetlen.

Leírtam már többször, hogy korábban kedveltem Viktort, nagy csalódás ezért a mostani összeomlása. Nálam már rég kihúzta a gyufát, engem egy ideje kevéssé érdekel őkelme. A társadalmi kapcsolat ügy - és ami esetleg mögötte van - tovább zuhantatta népszerűségét kicsiny ex-polgári körünkben, a Questor balhé pedig végleg kiverte a biztosítékot, innen nincs felállás. Honnan tudom? Az aljas Habony-művek önkéntes és fizetett trolljainak jelentem: Rózsika nénitől.

Rózsika néni szobájában három ikon van: Jézus, néhai férje és Orbán Viktor. Rózsika néni közel nyolcvan éve ellenére megveszekedett Orbán-fan. Vörösöknek esélye se volt soha vele szemben, a jobboldali elhajlókat gúnyosan tette helyre, a kétkedő kishitűeket becsmérelte, egy volt nála az Isten és Viktor az ő prófétája. Néhány hete mégis feljött hozzánk, és szipogva mondta el, hogy összes pénzét (5-600.000 forintot) a Questornál helyezte el, és mi lesz most vele. Ráadásul néhai férje a négy unokának szánt pénzecskét is ezekhez a gazemberekhez vitte, ott kamatozgatott, hogy ha nagyok lesznek, legyen valami, ami a nagypapa gondosságára emlékezteti őket életkezdésüknél. És most fuccs. Próbáltam neki segíteni, de a papírokból az látszott, hogy nincs esély, a kamukötvényekre senki sem fog neki fizetni.

A gazembereket mentegető Fidesz-szemétládák pedig hazudnak, sőt a mocskoknak van a pofáján bőr a károsultakat nyerészkedőknek titulálni. Rózsi néni nem érti, hogy lehetett ez, és miért engedte a Viktor. Aztán sorra derülnek ki az egyéb aljasságok. De aki ismeri a komcsi Fidesz hazugság logikáját, az már az elején tudta, hogy a Fidesz elit - ha ezt a szót lehet használni erre a bandára - nyakig benne van ebben a lopásban. Tarsoly Csaba ugyanis gyorsabban retusálódott a Szijjártóval közös képekről, mint Trockij elvtárs Lenin elvtárs mellől. Azóta megy a terelés, gyűlöletkeltés, szájkarate, de a bűnözők az MNB és a rendőrség asszisztálása mellett tüntetik el a bizonyítékokat. Vannak már öngyilkosok is, a külügyes ember öngyilkossága beszédes. Szijjártó nagyinterjúja pedig rámutatott az ügy valódi tartalmára, amelyet erősített Viktor beleállása az ügybe a tolvajok védelmében. Összeáll tehát a kép a valóságról, és arról, hogy ezt akarják nagyon eltussolni.

Nos, Rózsika néni a helyzet a következő. Ez nem egy sima lopás, hanem a Fidesz egyes vezetőinek vagyonmentése. A Tarsoly az "illegalitás" éveiben kezdhette el kezelgetni egyes Fideszes potentátok - valószínűleg Szijjártó, esetleg Orbán - fekete vagyonát/annak egy részét. Maga a cégnév is árulkodó: a questor szó egyik jelentése pénzbeszedő, pénzelosztó hivatalnok, a másik jelentése még pikánsabb: közvádló, mai fogalmaink szerint ügyész. A művelet nem lehetett sikeres, ezért valószínűleg hazudott nagyhatalmú megbízóinak, a számlák ugyanúgy kamuk voltak, mint a legendás Kulcsáré. A pénzügyi ügyeskedők attól a pillanattól, hogy beüt a krach, versenyt futnak az idővel. Pontosan tudják, hogy nem nagyon van visszaút, bíznak a csodában, de ha az nem jön, ideig-óráig még több befektető bevonásával fedik el az összeomlást. Tarsoly barátunk sem tett mást, ám először még próbálkozott a keleti nyitás nevű baromság meglovagolásával. Igen ám, de a ruszki ex-kgbseket sem ejtették a fejük lágyára, klasszisokkal jobbak, mint ez győri géniusz, a veszteség tehát nem csökkent, hanem nőtt. Ekkor jött a kötvény kibocsátás. Az MNB-s, tök alkalmatlan Windisch egyszerű fiú - már az óvodában sem az eszéért szerették - ezért egy 10 milliós Kft-nek engedélyezett egy 70 milliárdos kibocsátást. Ez azonban nem volt elég a veszteség fedezésére, ezért Tarsoly begyűjtött még 150 milliárdot. Az MNB piacfelügyeleti részlege - optimista feltevéssel – nem vette észre ezt az iszonyatos mértékű csalást, Windisch tehát már ezért is alkalmatlan a kinevezőjével együtt. Amikor pedig a svájci frank erősödése miatt megindult a krach, az maga alá temette a Fideszes pénzcsináló csodamasinát. És innentől még cifrább a történet, drága Rózsi néni.

A mocskos banda előbb értesülve az összeomlásról - valószínűleg Tarsoly a banda alvezér Szijjártónak nyílt, őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomást tett - kivette pénzét a Questorból. Ja, és azzal a hazugsággal ne tessék fárasztani senkit, hogy a kivett pénz a külügy pénze volt. A fenét! Az a 20 milliárdocska csak a külügyön ment keresztül, de erősen esélyes, hogy az a Fideszes ganék lopott zséje, talán a Viktoré is benne van, ha már annyira védi a tolvajokat. Hiába, a patkányok hagyják el először a süllyedő hajót.

Szóval Rózsika néni rájött, hogy soha nem fog nehezen megtakarított pénzecskéjéhez jutni, és az onokák sem a nagypapai hagyatékhoz, mert az ikon és emberei lenyúlták. Rózsika néni a gyakorlati tapasztalatok alapján már úgy utálja Viktort, mint Simicska Lajos a tarháló Bayert, ezért merem azt mondani, hogy innét nincs visszaút.

Nagyon elege van szegénynek ebből a társadalmi kapcsolatból, ezért derék keresztényként azért imádkozik, hogy verje meg az Isten Viktort ott ahol a legjobban fáj neki, amiért miatta földönfutó lett.

Orbán Viktor évértékelőjében lecserélte a polgári terméket a keményen drogozó emberek támogatásának termékére, mert G. Fodor termékmenedzser szerint az jobban eladható. A változást rövid - négyórás - beszédében üdvözölte Ádár János köztársasági elnök rámutatva, hogy már Deák is hitet tett a keményen drogozó emberek támogatása mellett, és a környezetvédelmi igazgatóság szerint előremutató példa a jövő nemzedéknek is. Kövér házelnök lakonikus egyszerűséggel fejtette ki, hogy aki nem támogatja a keményen drogozó embereket, az komcsi. Bayer Zsolt nagy ívű - "Kölcsön kenyér nem jár vissza" című - cikkében rámutatott arra, hogy Simicska Lajos nem érdemelte meg, hogy a keményen drogozó emberek ellátásában résztvevő Kolumbia alsón éldegélő drogbáróhoz hasonlította. A Nagy Fidesz könyvbe pedig csupa kisbetűvel beírta: simicska lajos áruló. Deutsch Tamást Orbán Viktor kinevezte a keményen drogozó emberekkel való konzultáció biztosává, akit a siker érdekében Brezsnyev elvtárssá maszkíroztak. A munkát Deutsch természetesen ingyen végzi, csak a Deutsch-Tocsik ügyvédi iroda kapott egy szolid kettőmilliárdos állami megbízást. Matolcsy György bejelentette, hogy az MNB pénzcsere programot hajt végre, így a jövőben a drogok felszívását könnyítő pénzek fognak a keményen drogozó emberek rendelkezésére állni.

Rogán Antal főnökét túlszárnyalva már egyenesen a keményen drogozó kisemberek támogatásának fontosságáról beszélt, melyet Juhász Péter üdvözölt elsőként. "Na, erről beszéltem, Tóni!" - felkiáltással együtt szívták el Rogánnal a békejointot. Kocsis Máté a kisemberek kitételt kifogásolta, ezért országosan bevezetendő székletmintaadásra kötelezne mindenkit, hogy táplálkozási szokásaiból megállapítható legyen, ki minősül kisembernek.

Az ellenzék részéről Dopeman egy alkalmi rapben káromkodta a világba Orbán iránt érzett csodálatát megígérve, hogy ezen túl nem fogja rugdosni Orbán hungarocell fejét, hanem egyenesen házi oltárára helyezi azt. Gyurcsány Ferenc nyilatkozatban jelentette ki, hogy ő keményen drogozó gazdasági bevándorló. Schiffer András átlátott a szitán, szerinte a keményen drogozó emberek támogatása csak arra jó, hogy Orbán elterelje a figyelmet az ügynök-kérdésről. Vona Gábor keményen drogozó embereket simogató képeket posztolt. Tóbiás József még egyeztet a keményen drogozó emberekkel kapcsolatos véleményéről.

Belföldön a termékváltás tehát viszonylag sikeresen megvalósult, a keményen drogozó emberek örültek, hogy ezen túl Viktor támogatja őket.

Nem így a félázsiaiakat nem értő, gyarmatosító Nyugat! Bell nagykövet asszony diszkrét jegyzékben fordult a magyar kormányhoz kifejtve, hogy az USA és az Atlanti Szövetség drogpolitikájába nem fér bele a keményen drogozó emberek támogatása. Szijjártó miniszter sajtótájékoztatót tartott egy WC-ből kijövet arra kérve Bell asszonyt, hogy máskor ezek a papírfecnik puhábbak legyenek. Erre a pökhendi arcoskodásra Obama elnök nevében Bell nagykövet válaszul bejelentette, hogy a Ramstein légitámaszpontról elindultak azok a bombázók, amelyek először a kormányzópárt székházát fogják bombázni, aztán a stadionokat, ott emberéletben úgysem esik kár. Kis segítséget is kért, mert a KDNP-t és székházát még a CIA sem tudta azonosítani. Merkel kancellár és Juncker elnök az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek tartotta a keményen drogozó emberek támogatását, szankciókat helyezve kilátásba. Az EU persze ebben sem tudott egységet mutatni, mert az EKB elnöke, Draghi úr kijelentette, hogy ha a magyar kormány felhagy a keményen drogozó emberek támogatásával, az EKB hajlandó korlátlan mennyiségben Questor kötvényeket vásárolni.

Egy keményen drogozó kertészt (kisember!) kapott lencsevégre a keményen drogozó paparazzi kollégánk

Bell nagykövet bejelentése után itthon Kovács államtitkár drámai hangú rövid sajtótájékoztatóján felolvasta az egri védők esküszövegét és kijelentette, hogy kilenc Gripenünk - melyből egy már el is foglalta Kassát - alkalmas az ország védelmére. Giró-Szász kormányszóvivő beperléssel fenyegetett minden újságot, amely rosszat ír a keményen drogozó magyar emberekről. Giró-Szász szerint egyébként Neumann János révén az amcsik tőlünk, magyaroktól tanulták a számítástechnikát, és ha abba bekeverünk, akkor Bukarestet fogják bombázni Budapest helyett.

A tallini bevonulás diadalmenetét vezető Putyin közben kijelentette, hogy tíznapos eltűnése alatt Hévízen kezeltette fájós hátát, miközben a közeli keszthelyi kórházban a magyar szupermodell, Zimány Linda életet adott 5. közös gyermeküknek. Ezért úgy véli, hogy Magyarország valójában Szent Oroszország szívcsakrája, amelyre kiterjeszti az atom védőernyőt.

A Kormány Habony Árpád vezetésével válságtanácskozást tartott, mert Orbán Viktor éppen a Videoton-Puskás Akadémia meccset nézte, és szigorúan meghagyta, hogy piszlicsáré ügyekkel ne zavarják. Az amerikai gépek magyar légtérbe érkezésével a kormány rájött, hogy ez nem gyakorlat, így Szijjártó külügyminiszter azonnal felhívta Bell nagykövetet, és közölte vele a következőket: A Magyar Kormány soha nem vonta kétségbe az USA és Szövetségesei drogpolitikájának helyességét, a Magyar Kormány soha nem támogatta és nem fogja támogatni a keményen drogozó embereket, és ő személyesen soha nem ismerte Tarsoly Csabát. Bell nagykövet a keményen drogozó emberek szabadságharcának fegyverletételeként értékelte Szijjártó könyörgését, és Washington visszahívta a bombázókat.

Így ért hát véget a keményen drogozó emberek támogatását célzó szabadságharccal egybe kötött termékszerkezet-váltás. Szegény G. Fodornak most új terméket kell fejlesztenie, amelyből már előre elegem van.

Nagy bajban van a Fidesz, hát elővezették egyik ősbölényét, hogy rázná gatyába az elkódorgó híveket. Már az is jellemző, hogy a nagyszerű totemállat fantasztikus gondolatait a 30 IQ-s rajongók lapjában és a kormánypárti revolver portálon tette közzé. Mivel ezt a cikkecskét többen olvassák mint e két médiumot összesen, így hálát adhatnak a Mandinernek, mert nélküle finoman szólva visszhangtalan lett volna a sok hülyeség. Bár lehet, hogy a Mandi szemlézése az úri módon való kiszúrás kategória, mert a széles közönségnek mutatja be, mennyit haladt előre Házelnök úr a kreténség grádicsán. Ha tehát van még fideszes, aki abban reménykedett, hogy a kormányzóképtelen, ám kleptokrata Viktornak a jó Laca ellensúlya lehet, az most nyugodtan verje a fejét a betonba, és hagyjon fel minden reménnyel. Laca észbeli képességeiben olyan mértékű a retardáció, hogy már-már Kádár utolsó interjúját előzi.

Laca nagyjából a következőket mondta. Szegény Viktort - aki nem volt ügynök - báncsák. De Viktor ezt jól tűri. Hozsánna néked, Viktor! A Kormány jól dolgozik. Aki ezt kétségbe vonja az komcsi. De - emelte fel intőn mutatóujját a vátesz - a kommunikáció nem jó elvtársak, azon javítani kell. A Magyar Nemzet és a Hír TV ellenség. (Ebben van valami elszólás jellegű, a Fidesznek ma már a magyar nemzet tényleg ellenség.) Tapolcán zakó várható, hajóvonták találkozása tilos. És hát barátaim - közölte végül megtörten mindannyiunk Lacája - a Fidesz első vonala megfáradt. Értsd: Mögöttünk ég a tarló, az új fiúk nem olyan stramm gyerekek, mint mi voltunk.

Hát, Kövér úr, nincs mit tenni: uraságod tényleg komoly szellemi kihívással küzd. Szóval nem gond, hogy sorra csődölnek be gyakorlatban azok az elképzelések, melyekre a kormányzás egy-egy szegmensét alapították. A hazai bankrendszer megteremtődött, és az eredmény drága Kövér úr: a keményen dolgozó kisemberek sora várja remegve, hogy pénzéhez jusson a nagyszerű magyar bankok, brókercégek előtt. Mert ellopták tőle. De nem ám az idegen szívű, háttérhatalom bankjai, nem Kövér úr, a nemzeti pántlikával átkötött Fidesz által sztárolt bankárok, brókerek. A két évvel ezelőtt megnövelt hatalmú MNB pedig csak arra képes, hogy luxusingatlan befektetőként szájtátva nézze a műsort. Csakhogy a legfrissebb botrányt ajánljam becses figyelmedbe, szép Laca. De hát - szerinted Lacám - a kormányzás jó, a választók a hülyék, hogy nem fogják fel annak nagyszerűségét.

Szinte hallani a fogaskerekek kattogását, Laca. Valamit ki kell találni, mi?

A kormányzati hazudozások is rendben vannak, ugye Laca? Külföldről kell megtudnunk, hogy mi újság a paksi atomerőmű-beruházással. A közszolgálatinak gúnyolt tévé hazudik reggel, délben meg este. A Matúz Józsefné által szerkesztett pártállami híradó jobb volt mint a mostani, pedig azt nagyon utáltam. E téren egyetlen fejlődés van csupán, a tévé fideszes polgármesterek kifizetőhelye lett. Hát ez naccerű. Most komolyan, Laca, Te mit szóltál volna, ha ezt a vörösök valamelyik kormánya követi el? Tükör van, Laca?

Az úgynevezett második vonalról inkább szót se ejtsünk, haszonleső tolvajok mind, akiknek a polgári Magyarország csak egy politikai termék. Nekünk nem az volt, Laca. Mi vittünk magunkkal még egy embert, amikor kértétek, és sírtunk, amikor sokan voltunk, de nem voltunk elegen. Most elegen vagytok a lopáshoz, de nem vagytok sokan, és egyre kevesebben lesztek. És nem fogunk sírni, ha elfogytok.

Ami a Magyar Nemzetet meg a Hír TV-t illeti, eszembe jut egy idevágó példázat: Egy kismadár délre repült, amikor beköszöntött a tél. Annyira hideg volt, hogy repülés közben a madár megdermedt, és a földre zuhant egy mezőn. Ahogy ott feküdt, arra jött egy tehén, és rápottyantott némi ürüléket. A dermedt madár ott feküdt a meleg ürülékben, és kezdett felmelegedni tőle. Csak feküdt a melegben és olyan boldog volt, hogy énekelni kezdett. Arra jött egy macska, aki meghallotta a madáréneket. Követte a hangot, és eljutott a madárhoz, aki a tehéntrágyában feküdt. A macska azonnal kiásta a madarat, és megette.

A történet tanulságai:
1. Nem mindenki az ellenséged, aki szarik rád.
2. Nem mindenki a barátod, aki kiránt a szarból.
3. És ha nyakig ülsz a szarban, akkor a legjobb, ha befogod a szád!

Jó Laca, kérlek, fogadd meg a tanácsot, mert a nagyképű, kioktató dumádból elegünk van.

Az internet hajlamos felrobbanni, ha Simicska úr röviden jellemzi régi haverját, vagy sejteti, hogy Viktor Mihály trónörökös korában aláírt az ördögnek. Találgatások, megmondások, vágyak mindkét oldalon. Lehet, nincs igazam, de engem elsősorban a dolog emberi oldala érdekel.

Jókai írja A lélekidomár című regényében: "A hála egy neme a gyűlöletnek". Bizony, a hála érzése a pszichológia számára is az egyik legbonyolultabb kérdés. A hétköznapi ember pozitív hatásúnak gondolja a hálát, pedig nem feltétlen az. A hálálkodó valahol mélyen nem szereti, hogy neki hálásnak kell lennie, és ha a folyamat kellően hosszú, az érzés átcsap gyűlöletbe. Azt hiszem valami hasonló történt Orbánnal is.

Orbán és Simicska jóban-rosszban együtt voltak 35 éve, a hosszúra nyúlt rosszban pedig az egész Orbán családot Simicska pénzelte. Józan ésszel senki sem hiheti, hogy Orbán nyolc évig pár százezer forintos pártelnöki és képviselői fizetéséből tartotta el héttagú családját a Cinege közi dácsában. Ugyan... Orbánék valódi családfenntartója Simicska Lajos volt. Ő biztosította az anyagi hátteret, míg Orbán Rasi saját lábára nem tudott állni. (Kedves Rasi, légy erős, mint Luke Skywalker: gazdasági értelemben Simicska Lajos az apád.) Orbán hálás volt neki ezért, de elkezdte gyűlölni is, hiszen Lajos nap mint nap eszébe juttatta, hogy nélküle sehol sem lenne. A második kormányzása alatt még nyögvenyelősen, de kitartott a hála, a harmadikra azonban már nem tudott parancsolni ellenérzésének, meg akarta mutatni ki az úr a házban. Ő, aki másodszor verte tönkre a vörösöket kétharmaddal - jó, tudjuk, hogyan - ki legyen szolgáltatva Legokosabb Lajosnak? Akinek emberei a Kormányban is megmondták a tutit? Na, azt már nem! - gondolta Orbán és borított.

A győzelemmel ugyanis Orbánnak már nem volt szüksége Simicskára. Politikailag megerősödött, a Fideszben mindenki tőle függ, abszolút hatalommal rendelkező vezetőként csípte a szemét Simicska, a rossz idők tanúja. Nem szeretem ez ilyen a párhuzamot, de amikor Hitler bevonult Ausztriába, akkor nem a zsidókat vagy a kommunistákat szedte össze először a Gestapo, hanem a vezér ifjúkori barátait. Mert azok tudása nem illett bele a vezérről kialakított képbe. Gazdaságilag szintén nem volt szükség Lajosra, mert Orbán rájött, hogy a közpénzeket már el tudják lopni strómanjai, nem kell ehhez az autonóm Simicska. Legokosabb Lajos pedig nem tud mit kezdeni azzal, hogy a 35 éve barát ilyen aljas - ha tetszik g..ci - módon járt el vele szemben.

A másik emberi tényező az előrelátás képessége, amely a két ember között a politikai jövőhöz kapcsolódik. Lajos óvatos, alkuk, szívességek hálóját építette ki az elmúlt 25 évben, amely nélkül Orbán és a Fidesz ma már csak egy bekezdés lenne a rendszerváltoztatás utáni politikatörténetben. A 2010-es választás után bizonyára megfordult a legendás 70-30%-os arány, talán eltolódások is voltak, de a kialakult rendszer fennmaradt. Orbán autokrata, doktrinér gondolkodása a 2014-es választási győzelem után megerősödött, totálisan le akart számolni az ellenzékkel (centrális erőtér). Lajos azon kapta magát, hogy Orbán az ő alkukból, üzleti gesztusokból álló, gondosan ápolt kertecskéjét neki áll ledózerolni. A jövőre nézve ez egyébként komoly kockázatot jelent minden fideszesre, mert ha fordul kocka, az Isten irgalmazzon nekik, a folyamatosan megalázott ellenzék ugyanis nem fog. Az értelmesebb fideszes belátja, hogy a jövőre nézve a Lajosnak van nagyobb igaza, a végletekben gondolkodó Orbán viszont elmegy a falig (neki is képes menni eszetlenségében). Már pedig Veszprém alatt megfordult a szél, Tapolca pedig Orbán Sztálingrádja lehet. Ezért szükség lesz Lajos konszenzusos praktikáira.

Az előjelek a körültekintőbb Lajos igazát erősítik. Orbán külpolitikailag döntő vereséget szenvedett. Magyarország nem erős bástya, hanem rés az atlanti szövetség frontján. A tavaszig jegelt ukrán fegyveres konfliktusban ilyen "szövetségesre" nincs szükség. Belföldön Orbán kormányzóképtelensége szemet szúró. Az internetadó körüli fiaskó, az útdíj bohózat és a vasárnapi zárva tartás miatti zúgolódás jól jelzik az orbáni politika kudarcát. A fideszes brókerbotrányok kapcsán a PSZÁF jogosítványainak megerősítéséről lamentáló Orbán annyira hülye, hogy arra nincsenek szavak, mert másfél éve nincs PSZÁF. Ő szüntette meg és vonta össze az MNB-vel. A magyar központi közigazgatás szétesett, olyan, mint az az italautomata, amelybe hiába dob pénzt az ember: a kóla gombját megnyomva ropi jön ki. Esetleg Balaton szelet, de kóla soha. A rohadt sok államtitkár egymást irtja, káosz mindenhol, kormányzás semmi. A nagy garral megteremtett magyar bankrendszer egy csődtömeg, a luxus palotákat vásárolgató MNB nem tudja sem megelőzni, sem kezelni a 100 milliárdos krachokat.

Orbán erkölcsileg is megbukott. Magyarország az Orbán szemja malacperselye lett, amelyből csak ez a família és udvaroncaik veszik ki a pénzt. Az egészségügy, oktatás, közigazgatás romokban, de legalább Vajnáné megkapta a gyémántgyűrűjét. A Rogán-Kósa-Lázár-Szijjártó-Habony-Vajna nevekkel fémjelzett Fidesz tolvaj frakciója már nem erodálja a pártot, hanem lavinaszerűen maga alá temeti.

És itt jön a képbe a Lajos. Ősszel még meg lehetett volna csinálni, hogy a Fidesz meneszti Orbánt, és egy vállalható emberrel folytatja a kormányzást, ma már ennek az esélye csekély. A tolvaj frakció - élén Orbánnal - ezt a váltást meg tudta akadályozni, de ezzel emelte is a tétet. Most már csak végletes hatalomváltás lehet. Megjegyzem, érzik ezt a fideszesek is. Egy fideszes államtitkár ismerősöm az utóbbi hetekben elkezdett előre köszönni, az "elmúlt öt évben" ez nem volt rá jellemző.

Az ellenzék pedig dühös, "azelmúltötév" alatt annyiszor alázták meg őket, hogy ha fideszest kapnak a kezükbe, abból nem sok marad. Ők elkezdték komolyan gondolni az elszámoltatást. És készülnek is rá. A bukás után pedig a fideszeseknek egy mentsváruk lehet: a Lajos. Aki képes szót érteni a vörösökkel és a Jobbikkal is. Könnyen lehet, hogy a Fideszben az Orbán utáni időkre készülők Lajos felé kezdenek orientálódni. Ezért nem vagyok biztos abban, hogy Lajos eleve vereségre van ítélve az egyre szélsőségesebb hatalomkoncentrációt végrehajtó Orbánnal szemben.

Mert úgy néz ki, hogy a keményen dolgozó embereknek nagyon elegük van a kormányzóképtelen, ám tolvaj fideszesekből, és Lajos nem azért a legokosabb közöttük, hogy ezt a hangulatváltozást érzékelve ne készüljön fel akár a legrosszabbra.

Pár éve egy gyönyörű márciusi hétvégén adtunk a kispolgári élvezeteknek, és a család egy részével visegrádi kirándulásra indultunk. Visegrád kellemes hely, a kötelező programok (séta a Duna parton, vár, bobozás) után jólesett az ebéd, mely után még ejtőztünk egy csöppet, és elindultunk hazafelé. A kirándulásra szándékosan a kis szappanosdobozra hajazó kocsinkkal mentünk, és a sofőr is tisztában volt azzal, hogy vezetési képességei nem hasonlíthatók Vetteléhez, ezért némi gyakorló jelleg is megjelent a kirándulás céljai között.

Tahitótfalu térségében belebotlottunk egy nagyjából 15 fős, vasárnapi biciklisekből álló csordába. A vasárnapi biciklis mivoltjuk lesírt róluk, szép biciklis ruhában feszítettek, könyök- és térdvédőik rendben voltak, kezükön kesztyű, fejükön sisak, gyönyörűek voltak, na. A tehéncsorda magatartást sem volt nehéz felismerni, mert pont úgy közlekedtek, mint a kérődzők hazafelé a mezőről. Egymással beszélgetve, 30-40 méterre elnyúlóan, az út közepén kerekeztek úgy 15-20-szal. Nem zavarta őket, hogy más is haladna esetleg. Előzésükhöz kellett némi bátorság, mert folyamatos volt a szembe jövő forgalom. Egy komolyabb autó kockáztatott és elsöpört mellettük. Mi gyáván kocogtunk utánuk várva a tiszta előzés lehetőségét. Mögöttünk feltűnt egy fehér autó, akinek vezetője kissé idegesen konstatálta a helyzetet. Talán az ebédnek is köszönhetően mi kevéssé voltunk zabosak, inkább nevetve néztük a vasárnapi biciklisek felvonulását. Különösen egy 55-60 közötti hölgy tűnt ki közülük, akit alig tudott összefogni a biciklis gatyó, a bicikli nyerge pedig mélyen eltűnt egyenként harminc kilós farpofái között. Az is lehet, hogy annak a nyeregnek más örömszerző funkciója is lehetett mint az egészségőrzésben való szerény részvétel.

Ez a szituáció pár kilométerig fennállt, aztán a vasárnapi biciklisek sportágat váltottak, átalakultak kuglibábbá. A csorda pufók üdvöskéje valami megmagyarázhatatlan okból balra rántotta a kormányt, melynek következtében hatan, heten landoltak a flaszteren. Ketten átborultak a másik sávba is. Gyors fékezés és a lassú tempó mentett meg minket attól, hogy szert tegyünk a híradók által biztosított tizenöt perces hírnévre. A mögöttünk idegeskedő autó vezetőjének orcája elkezdett harmonizálni járgánya színével, amint felfogta a lehetséges következményeket. Mert ha a csorda mögül valaki éppen előzésbe kezd, akkor élete végéig nyomta volna néhány halott a lelkiismeretét szerencsétlennek. A kuglik elkezdtek feltápászkodni, lehúzódtak az útról, bárgyú mosollyal bocsánatkérőn integettek, mi pedig fejcsóválva elcsorogtunk.

Egy amerikai kolléga kipróbálta a kuglizást a biciklisek legnagyobb fájdalmára...

Az események hatása alatt szidalmaztuk a felelőtlen biciklis bagázst, amikor Szentendre előterében találkoztunk egy helyi érdekű Lance Armstronggal. Természetesen ő is a sáv közepén tekert gondosan ügyelve arra, hogy ne lehessen megelőzni. Nagy nehezen sikerült a művelet, de csak időleges sikert könyvelhettünk el. Mi ugyanis tényleg rabjai vagyunk avult kispolgári szokásainknak, ezért például megállunk a piros lámpánál. Ez az Armstrong-imitátor azonban abban is hasonlított nagy nevű elődjére, hogy tett a szabályokra, és fittyet hányva a kispolgári elvekre áttekert a piroson. A vasárnap délutáni gyér forgalom és a Jóisten kegyelme segítette abban, hogy további útját nem fehér vagy fekete autóban folytatta. Szentendre végén némi nehézség árán tudtuk végleg magunk mögött hagyni.

Ahogy kijön a jó idő előbújnak ezek a felelőtlen, másokat is veszélyeztető biciklisek. Sokszor van bennük valami kifejezetten irritáló, mert érződik rajtuk, hogy kicseszésből szórakoznak az autósokkal. Nehezen érthető például, hogy miért tekernek az autók között, ha van bicikliút is. Mi a francnak tartanak fel százméteres sort, ha emelkedőn próbálnak felkapaszkodni, miközben lóg a nyelvük az erőlködéstől. A kisördög néha incselkedik velem ilyenkor, egyszer utas pozícióban lehet, hogy kinyitom az ajtót megérdeklődve, hogy nem kell-e segíteni. Bár az árokból lehet, nem értik majd a kérdést. A biciklis-gyalogos relációban kifejezetten a bicajosok szokták elvinni a bunkóknak kijáró pálmát, sokszor járdán száguldoznak elütéssel fenyegetve a rájuk nem számító cipőtalpkoptatókat.

Természetesen bizonyára vannak - és remélem többségben vannak - a normális, szabályokat betartó biciklisek, a különböző komplexusaikat a közutakra transzformáló, balesetveszélyes helyzeteket kialakító drótszamárlovagokból viszont elegem van.