Itt van nekünk ez a Lázár János nevű egyén, akit egy ország szeretett meg, zárt szívébe, tisztel és becsül arrogáns, nagyképű beszólásaiért, másokat lenéző viselkedéséért, sikeresen megvalósított közpénzlopásaiért. Ez így együtt mind a Lázár, olyan amilyen: a miénk. Eddig a fentieket el lehetett róla mondani, egyet viszont nem: azt, hogy hülye lenne. De a mi jó Lázárunk látszólag letért erről az okos gazembereket jellemző útról, és csütörtök délutánonként nagyjából két órában ökörségeket beszél. Én először komolyan nem értettem, mi szükség van arra, hogy ez a jól fejlett briganti saját magából csináljon hülyét a nagy nyilvánosság előtt, mikor erre a célra ott vannak a kormányszóvivőségből milliárdossá kreáltak. Keressünk hát magyarázatot Lázár János nyíltszíni megbuggyanására.

Elsőként nézzük a Zoltai-hatást. Komlós János rabbinövendékből lett a rettegett ÁVH magas rangú tisztje, aztán az elbocsátott légió el nem vesző, csak átalakuló elvtársaként a szocialista kabaré ura, a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Ennek az alaknak volt samesza a Zoltai, aki most miniszterelnökségi tanácsadóként a Lázárt futtatja. A kabaréhoz alanyi jogon értő Guszti bácsi remek szemmel vette észre, hogy a Sas-kabaré már egy picit leült, ezért szükség van új tehetségekre. A Sas nem kapkod Polacsek után, így a népszórakoztatás frissen felfedezett sztárja a Lázár. János pedig meghálálja a bizalmat, két óra alatt annyi baromságot hord össze, annyi - tényekkel - könnyen cáfolható hazugságot ad elő komoly arccal, hogy az emberek kabaréban érzik magukat. A legújabb röhögésre ingerlő tréfája, hogy sorban dobja fel a Quaestor-ügyben érintett önkormányzatokat, pedig azok alig győznek hazudozni a helyieknek, hogy az ő önkorijuk nem érintett, ők felelősen gazdálkodnak. Borkai lila fejjel cáfolta Jani bohócot, ám a Jani-show megy tovább.

De az is lehet, hogy a Vajna Endi főzte meg Lázárt, hogy a milliárdos kaszinólenyúlás támogatása esetén fellépteti Las Vegasban egy önálló stand up comedyvel, ha Budapesten jól teljesít. A János pedig erre a világhírnévre gyúr a csütörtöki showjával, amelynek keretében például kijelenti, hogy egy fillér közpénzt sem adna a profi sportra. Viktor vezér csodás szeme elkerekedhetett Jani bohóc ars poeticajának nyilvános megvallása hallatán, és most összezavarodva ül a 2016-os költségvetést tervezgetve, melyből piros cerkával húzza ki a stadionépítéseket.

Persze az is előfordulhat, hogy a Jani-show Viktor szívének megnyerésére irányul. Erre a mi Janinknak két oka is lehet. Az egyik, hogy elég széles körben elterjedt Jani Brutus iránti vonzalma, sokan benne látják Viktor lehetséges hátba szúróját. Jani ezért kompenzál, és a legnagyobb hülyeségekkel akarja kivívni Viktor bizalmát, hogy szeretett vezíre vegye már észre: "Tárt keblemen reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc."

A másik, hogy Viktor öregedvén egyre feledékenyebb, egyszerűen nem emlékszik emberekre. A múltkor is reggel még együtt tanácskozik Habonnyal a bűnös, kávéházaktól nyüzsgő Budapesten, délután Miskolcon már azt sem tudta ki az a Habony. Ezért, ha Jani el akarja kerülni, hogy Viktornak a népesség-nyilvántartóból kelljen megtudnia, ki a kancelláriát vezető minisztere, hát mutatnia kell magát. És Janink egyszerű paraszti eszével úgy gondolja, minél nagyobb sületlenséget mond, az annál jobban megmarad Viktor emlékezetében. Gyűri is az ipart rendesen a Jani, a mellette álló Giró-Szász csak kapkodja a levegőt, de kijavítani: Isten ments! Látod Viktor: "Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc."

Azt hiszem, egyik változat sem helytálló, szomorúbb a Jani motivációja: tudja, hogy vége. Kétségbe esve igyekszik kiugrani Viktor lovak közé dobott gyeplőjű, szakadék felé rohanó szekeréből. Szegény Kövér illúzióinak rabjaként még a kommunikáció jobbításától várja a csodát, erre Jani bemutatja, hogy a Fidesz-kormány kommunikációja már csak paródiára jó. Látványosan nem hagyhatja ott Viktor vezér cirkuszát, ezért addig feszíti a húrt, amíg Viktor porondmester "érdemei elismerése mellett" lelépteti. A nyilvánosság előtt látványosan "túl szereti" Viktort, ám egy-egy érzékeny területen azért odapakol. Beszólt Csányi kitüntetésével kapcsolatban, lebuktatja a fideszes önkormányzatok, minisztériumok piszkos gyakorlatát a közpénzek kezelésében, és - horribile dictu! - Viktor kedvenc hobbiját is kikezdi a nyilvánosság előtt. Alig várja a Jani, hogy elmúljék tőle ez a pohár, amely csupa kudarc: a Miniszterelnökséget terhelő rengeteg átláthatatlan feladat, melynek nagy része felesleges, a kusza, egymást kioltó államtitkárocskák, a folyamatos - és egyre tarthatatlanabb - védekezés az EU korrupciógyanúja ellen stb. Nem sok öröme lehet a munkájában nyomorultnak. Végülis csak nyerhet a távozással. Pénze van dögivel, felelősségre nem vonják, nem kozmál oda teljesen a Viktorhoz, vadászgathat kedvére, és lesz ideje kavarni a málnaszörpöt is.

Érzésem szerint kialakulóban az a ritka pillanat, amikor Lázár és az egyszerű magyar emberek érdeke azonos. Mindenki alig várja, hogy Viktornak elege legyen Lázárból: "Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc."

Úgy hat-hét éve elkezdtem hajnalonta kijárni a piacokra. Bárhol vagyok az országban az árupakolás rítusát, az árusok, trógerek felkészülését csodálattal nézem. A kor Tamburásai alig változtak az elmúlt ötven évben, szorgosan pakolnak, közben ugratják egymást. A piaci készülődés a sűrített élet. Esetenként magam is besegítek, ezért bónuszként a legszebb portékák között válogathatok. Úgy három-négy esztendeje érdekes változásra lettem figyelmes, a zrikákba egyre többször keveredett a tippmix nagyszerűségéről szóló elem. Egy-két nagypofájú elkezdett azzal dicsekedni, hogy hét közben mit játszott meg, mennyiért és mennyit nyert. Ha viszont veszített valamelyikük, akkor a hajnali csillagoknak már nem kellett lemenniük maguktól, mert a vesztes árus megtette nekik azt a szívességet, hogy leszedte őket. De általában szolid ügyvitellel lehet nyerni hetente úgy húszezer forintot, a szerencsésebbek - kockáztatóbbak - ennél valamivel többet is bezsákolnak. Igaz, ha veszteség van nem rohannak "tippmix károsultaknak" nyilvánítani magukat, követelve az állami kártérítést. Szeretetre méltó kis szubkultúra az övék, de ezt a tippmixmániát az elején nem értettem. Aztán a dumákból kiderült, hogy a nyeremények jó helyre mennek, gyakorlatilag fizetéskiegészítésként funkcionálnak, enélkül egyszerűen nem tudnának megélni.

Kihegyeztem hát fülemet a tippmix ezen társadalmi hatására, és döbbenetes jelenség áll mögötte. Egy alkalommal a fodrászom lelkendezett, hogy nyert a héten negyvenezer forintot, és milyen jó, mert ebből tudja befizetni az adóját. Kiderült, hogy alig van a fodrászok között, aki ne játszana rendszeresen. Szintén heti 20-25 ezer forint a kis kockázat mellett megkereshető összeg, amely egy az egyben beépül a családi költségvetésbe.

Amikor valahogy szóba jött ez a folyamat expolgári körünkben, az egyik minisztériumi ember kiegészítette egyik kollégája esetével, aki gyakorlatilag egész nap tippmixezik, s mivel a srác profi, hetente 60-80 ezer forintot keres. Középvezetőként nem akart bekerülni a munkahelyi terror blogba, ám határozottan közölte a csókával, hogy munkaidőben ezt nem tűri el, de ezzel csak csökkenteni tudta a mértéket, megszüntetni nem. A közszolgálati életpálya modell nevű viccgyűjteményt olvasgatva erkölcsi alapja se nagyon van már, sőt lassan odajut, hogy ő is beszáll egyelőre filléres alapon.

A kórházakban a beteghordók a tippmix-guruk, szinte mindegyik zsebéből kilóg a szelvény. A nővérkék tőlük kapják a tuti biztos gazdagodás lehetőségét. Ez persze fékezett habzású lehetőség, kockáztatnivaló pénzük is kevesebb, ezért jó ha összejön nekik 10-15.000 forint hetente. De legalább ez biztosabb, mint a kormányzati hazudozás a béremelésekről. Az iskolákban a tornatanárokat macerálják kollégáik, ők legalább hallottak valamit harangozni egyes focicsapatokról. 

A tendencia a magyar társadalom lassú pusztulását mutatja. Néhány árust, trógert már hiába kerestem az ősszel. Azt mondták a többiek, hogy külföldre mentek a pénztelenség elől, az egyik Németországban rakodik árut valamelyik áruházláncnál. Rajtaütésszerűen eltűnt a fodrászom is, egy osztrák szállodában lett szobaasszony. Meglehet, nem sebészi pontosságú a megfigyelésem, mégis úgy tűnik, hogy egyenes a folyamat. Aki rendszeres pénz kereseti lehetőségként tippmixezik, az előbb-utóbb eljut egy szintre ahonnan nincs továbblépés hazai viszonyok között. A tippmix a határátkelés előszobája.

Úgy emlékszem nem erről volt szó sem 2010-ben, sem 2014-ben, hanem arról, hogy Magyarországon a munkájukból meg fognak tudni élni a magyar emberek. A kétharmados félrebeszélés eredménye azonban az lett, hogy a magyar emberek választhatnak: vagy nekik kell elmenniük vagy annak a tehetségtelen kormánynak, amelyik nem képes biztosítani a munkából való megélhetést. Lehet, hogy a jó fodrászom, meg a zseniális dumafrancik hiánya miatt, de nekem elegem van ebből a "tippmix-Magyarországból".

Nagy hagyománya van a magyar monda/anekdota világban az ügyeletes uralkodóhoz köthető történeteknek, amelyek a góré nagyszerűségét, szépségét, rátermettségét igazolják. Mátyás nevű királyunk ebben a versenyszámban verhetetlen. Az alábbi, nép ajkán formálódó, terjedő történet a mai országvezető "nagyszerűségét" igazolja, ezért a mások által csinosnak, okosnak mondott Viktor iránti kötelező hódolat mellett nyújtom át kedves olvasóimnak.

A mindenki által rajongásig szeretett Viktorunk nyakába vette az országot, de nem úgy ám, mint Harun Al-Rashid vagy az igazságos Mátyás. Á, ha ő úgy menne, több pofont kapna egy perc alatt, mint szerencsétlen Borsa Miklós. Kísérettel megyen szeretett urunk, végiglátogatja a megyéket. Jó dolog ez a látogatósdi. A fidesz hülyék, hülye fideszesek habzsolják Viktor számukra tartogatott bullshitjeit. A nix ugribugri ugyan nem jött be, de hát Istenem, majd a Habony-művek jó pénzért kitalál más ökörséget. Miközben a Békemenet kemény magja áhítattal tátja a száját, a pompás Viktor a helyi Fidesz vezetőkkel megállapodik, hogy ki milyen területen mennyit lophat. Elkerülő utak, uszodák, meg a fene se tudja követni milyen területek fejlesztéséről szól a rizsa, a lényeg, hogy ezekből kell tejelni - némi jutalék megtartásával - szép Viktornak. A helyiek pedig csak pislognak, mert eddig megvolt a rend, Legokosabb Lajos kézben tartotta az ügyeket. Most meg ez az új trendi, csak kapkodják a fejüket. Hova fejlődik ez a világ a harmadik évezredben, kérem?

A vidéki ember legendásan vendégszerető, ezért a híveknek szóló showt és a helyi potentátokkal való seftelést meg-megszakítja egy kis ozsonna, kóstoló és a kötelező munkaebéd. Az egyik megyeszékhely polgármesteri hivatalában is nagy volt a sürgés-forgás, a messze földön - város húsz kilométeres vonzáskörzetében - híres szakács kitett magáért. Beszerezte az igazi házi baromfiakat, a hivatal egyik irodájában rögtönzött gulyáságyút is felállítottak, az indukciós főzőlapon rotyogott a tájjellegű ebédnek való. A fenséges illatok bevonzották a hivatal előterébe a segélyre váró rejtett tartalékokat is, akik alig várták, hogy rejtekükből kilépve a rivaldafénybe segíthessenek az étkek eltüntetésében. A rendészeknek komolyan el kellett magyarázniuk, hogy még nem jött el számukra a pillanat, maradjanak csak rejtve a továbbiakban is. Ahogy a főzés előrehaladt, megjelent a TEK szigorú ételkóstolója, mintát vett az elkészült finomságokból, fontoskodott, vegyelemzett, óvta a csodás Viktor életét. Mindent rendben talált, kezdődhetett a tálalás. "Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh;" Na, jó száz szolga nem volt, de a kiszolgálás remekül működött.

Az ebéd pompásan sikerült, a szerény Viktor egymaga lenyomott egy kacsát csak úgy megszokásból. A vendégsereg sáskajárás módra el is pusztította a feltálalt ételeket, örült is a szakács a sikernek.

A jóllakott kisdisznó ekkor tovább ment a megye kisebb városába folytatni a birkáknak szóló műsort és az EU pénzek lenyúlásának balkáni rituáléját. Irigykedtek is a városi vezetők, hogy mennyivel könnyebb dolguk lesz a kisvárosi kollégáknak Viktorral, aki ebéd után kegyesebb hangulatba jött. Már majdnem ígért egy új stadiont is. Megállapodtak tehát a jó városi urak, hogy legközelebb fordítva lesz, a falusiak etessék Viktort, ők meg húzzák ennek hasznát.

A döbbenet azonban nem soká bekúszott a városba, körülkerítette a potentátok szívét, és fogta azt erősen. Az ország legnagyszerűbb vezetőjének termett egy kis kívánsága ugyanis. Történt, hogy a förszt lédi rátelefonált gyönyörű Viktorra, hogy aznap neki is vidéki programja van, ő vacsorát nem tud főzni, gondoskodjon Viktor a család ellátásáról. A Kárpátok új Géniusza pediglen azt fundálta ki, hogy a remek ebéd maradványait csomagolják be neki, azt visszafelé jövet felnyalja, oszt' lesz otthon vacsi. A fideszes gauleiter intézkedett, hívatta a szakácsot, hogy a maradékból készítsen pakkot. A szakácson is végig futott a döbbenet, és jelentette, hogy nem maradt semmi, a sáska urak méltóztattak felzabálni. Na, Béláim, most mi a f..szt csináljunk? - kérdezte üres tekintettel maga elé meredve a gauleiter. Azt még sem mondhatjuk, hogy nincs, odalesz az üzlet. Mit fog szólni a Főnök, ha szegény Sára, Róza meg Flóra könnyes szemmel ül az asztalnál, vacsi meg sehol? Üres hassal nem lehet Himnuszt énekelni, meg a fater hülye focis történeteit hallgatni. És mit fog szólni a förszt lédi, hogy milyen tutyi-(trafik)mutyi ura van, aki még vacsorát se tud adni a kölykeinek. Kész alkotmányos - és családi - válság kezdett kibontakozni. Végül arra jutott a provincia ura, hogy a szakács gyorsan dobjon össze még egy menüt. Igen ám, de a jóféle házi nevelésű kacsát, tyúkot már nem volt idő beszerezni, ezért a gonosz multiból hozták az ócska alapanyagot, pácolás címén kicsit lemosták valami hipószerű anyaggal, így szép színe lett. Megsütötték, becsomagolták, Viktor slepje elvitte, az icike-picike Orbánok pedig jó étvággyal megették.

Vonjuk le együtt a tanulságot, mint a mondák/anekdoták esetében. Először is a miniszterelnök hiénázó pitiáner alak. Egy polgári miniszterelnök ebben a szituációban vendéglőben rendel vacsorát, becsomagoltatja és kifizeti. Bizony ám, komcsi Viktor! A második tanulság, hogy a helyi "felfelé nyal, lefelé tapos" bagázs nem meri megmondani a valóságot Viktornak, inkább rettegve/röhögve átvágják őt, és megetetik családjával a moslékot. Mi meg - egyszerű népek - fizetjük az Orbán család vacsoráját, de ebből nekem - és úgy néz ki egyre többeknek - elegem van.

A régi rendszer vicc szerint a világ legnagyobb gazemberei ücsörögnek a pokol legmélyebb bugyrában ezer kínok között. Megszólal Dzsingisz kán: "Ha nekem tankjaim lettek volna, enyém egész Európa!" - "Az semmi" - nyögi Hitler - "Ha nekem atomrakétám van, én vagyok a világ ura!" - "Hagyjátok el!" - sóhajtja Napóleon - "Ha enyém a TASZ (volt szovjet hírügynökség), senki sem tudja meg, hogy veszítettem Waterloonál!"

A kommunista rezsimben mindenki tudta, hogy az egész propaganda - ma úgy mondják: kommunikáció - hazug, ezért nem is vették komolyan. Soha nem az volt az érdekes amiről tudósítottak, hanem az amiről nem. Ha pedig valamiről vehemensen állítottak valamit, az tuti biztos, hogy ordas nagy hazugság volt. Az emberek megtanultak a sorok között olvasni, a hazugság jeleit felfedezni, és családi körben erre megtanították gyermekeiket is. És most, 25 évvel a rendszerváltásnak hazudott valami után hálás vagyok a Fidesznek, mert visszarepít gyermekkoromba. Pont úgy érzem magam a mai kor Híradóit, kormányzati hazudozásait, a Habony-művek önkéntes és fizetett trolljait nézve-hallgatva-olvasva, mintha 1982-ben lennék. Két dolog szomorít el csupán: az ifjúság már nem jön vissza, és akkor még reménykedhettünk, hogy ha kimennek az oroszok és eltűnnek a kommunisták, akkor lehet itt egy jobb élet.

De nem lett. Az egykor szépreményű Orbán Viktor pitiáner társadalmi kapcsolattá vált, akinek kitört a kommunizmus: igényei szerint vesz el a közösből. Az MSZMP/Fidesz pártapparátusa ugyanezen kommunista elv szerint működik, ezért nem kell csodálkozni a felfújható lakóparkban tengődő Rogánon, Puskáson, Vargán, a tíz éves kölykének 70 milliós lakást vásárló, vadászszenvedéllyel megáldott Lázáron, a génjeit változatosan örökítgető Deutschon, a gazemberségben a fától messze nem guruló Szijjártón, a nemi szervével saját lábára álló Tiborcz vejen, a primkó Mészároson, a tanulatlan kézilányként ösztönös zsenivé avanzsált Habonyon, a feketeöves hollywoodi szélhámosok között szocializálódott Vajnán, és az ismeretlen Fidesz tolvajokon, akiknek úgy szeretném már megkoszorúzni emlékművét.

A Fidesz-kommunizmus továbbélése a propagandában is látványos. Kormányzás semmi, az országot csak az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai tartják fenn. Ha megszűnik Helikopter Ben és Draghi úr pénzszórásának hatása, úgy fogunk pofára esni, hogy öröm lesz nézni. Kíváncsi leszek akkor Unortodox Gyurka meséjére a pöttyös fenekű gyorsnaszádról, akit irigyel Európa. A pártapparatcsikok ugyanúgy halmozzák botrányaikat, mint harminc évvel ezelőtti elődeik. Erre a nyilvánvaló halmozottan hátrányos helyzetre pedig a válasz is olyan komcsis - láthattuk Kövér Lászlótól - baj van a kommunikációval. Lószart, mama! Nem a kommunikációval van gond, hanem a rendszer - a centrális erőtér - hibái jönnek ki sorban.

A problémával való szembenézés hiánya azonban jó terep a média seggnyalóinak. A buta, szemellenzős fideszes politikus könnyen megvezethető azzal, hogy ha több pénzt ad a sajtóra, akkor minden jó lesz. A fenét lesz jó. Legfeljebb a seggnyalónak, mert addig is magas áron tudja eladni semmi tudását, fröcsögését, átmeneti lojalitását. Az öreg MSZMP kezében volt a totális sajtó, és? Az SZDSZ által keményen regulázott sajtó meg tudta akadályozni '98-ban a kétharmadról való bukást? Gyurcsány igazán a média virtuális világából szórakoztatta a nagyérdeműt, hol van? Hol van a Pálfy G.-féle Híradó, hol az Egyenleg, hol a Pártkelte és a többi sokba kerülő, a megbízóik számára semmi hasznot nem hozó, ám jól dotált műsorok. A nyomtatott sajtó a szemünk előtt enyészik el, kár volt beléjük eddig is minden állami támogatás.

Az MSZMP/Fidesz azonban nem tanul a történelemből, ezért újra fogja élni. A rejtélyes okból közszolgálatinak csúfolt tévécsatornák nézhetetlenek, valamiért mégis beléjük nyomtak 80 milliárdot. Igaz, ennek egy részéből csengetnek a szegény, alulfizetett fideszes polgármestereknek, akik bloggerkedésből simítják ki a családi büdzsét. A közmédiás pártsajtó tisztjeinek és közkatonáinak egy része bizonyára párthűségből nyomja, a profik a tükör leköpése után mennek be munkahelyükre. A különböző, lazább pórázon tartott médiumok dolgozói a reggeli okádást abszolválva képesek valami pozitívat kipréselni magukból. A legundorítóbbak a martalóclelkűek, akiket arról lehet felismerni, hogy alkoholtól puffadt arcukkal gyűlölködnek, fröcsögnek, de nagyon nemzetiek. Megjegyzendő, hogy a Pártkeltében ugyanez volt a leosztás. Azt hihettük, hogy a Fidesz képes lesz ezt meghaladni, de nem.

Ami új, az csupán az internet trolljai, akik a Habony-művek hasznos hülyéiből - copyright by 6. Lenin -, valamint fizetett zsoldosaiból állnak. Hihetetlenül szánalmas banda, kár a pénz beléjük, inkább csak elriasztják a semleges/ingadozó polgárokat is. A hülyeség fokozása érdekében Habony állítólag önálló honlapot is fog gründolni. Legalább lesz miből fizetnie ennek az alaknak a 100.000 forintos vodkáját, egyebekre nem lesz jó. Mennyire kell tehát az MSZMP/Fidesz döntéshozóinak ostobának lennie, hogy pénzt adjanak erre a hamvába holt baromságra? Szinte már a hűtlen kezelés kategória.

A tapolcai vereséggel Viktor túl van az ő Waterloojánál, amelyből világosan látszik, hogy a rossz kormányzásért büntetnek a szavazók. Most a túlfizetett propagandistáin múlik a vereség elfedése, előre láthatóan kétséges sikerrel. Aztán, ha majd odajut cimborái közé, felsóhajthat ő is, válaszolva Napóleonnak: "Hagyd el Napsi, enyém volt az MTVA és nem mentem vele semmire, úgy megbuktam, mint a huzat! És tudod mennyire elegem volt belőlük?"

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, polgári termékek!

Képzeljék mekkora szarban, bocsánat: bajban lehet a Fidesz, ha leereszkedek ebbe a porfészekbe kedves vidéki városba, ahol még egy vacak focicsapat sincs, és még a vejem sem nyert közvilágításos közbeszerzést. Tényleg, Árpi: Miért nem? Ja, Jobbikos a polgármester: Pech.

Először is kérek egy padot, ezt mindig így szoktam, mert arról jobban látszom. Egyébként értik, egy padot kérek, riglit mégsem kérhetek, ugye, hehehe.

Én mint a Fidesz gyémántfokozatú reményárusa, kénytelen vagyok harcba lépni ezért a vacak mandátumért, ha már ez a Lasztovicza megszegve a pártfegyelmet megboldogult. De! Kedves tapolcaiak, remélem megjegyezték, ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek! Például 2010-ben megígértem Önöknek, hogy megmarad a tapolcai kórház. És mit tettem? Igen, 2012-ben leépítettem. Most mit ígérek? A tapolcai kórház fejlesztését. És mit fogok tenni? Sóval hintem be a helyét pár hónap múlva. Mehetnek Veszprémbe, ha elvágják az ujjukat. Mert, ahogy Rejtő írja: "Hazug Hal a nevem, de ez nem igaz." Na, így higgyenek nekem el egy szót is az ígéreteimből.

Az Y-házakban lakókat szerényen szeretném emlékeztetni arra, hogy mi, fideszesek csak panelproliknak szoktuk őket emlegetni, ezért az ő szavazataikra külön számítok.

Gabi, gondoskodj a száraztészta kiosztásról! Ha nem tudod, kinek kell osztani, a Flóri majd segít. Védjék meg a rezsicsökkentést! Csökkentsék a rezsimet!

Ugyanakkor jó hírem van a helyi Quaestor károsultaknak: nem kell Dunakesziig menni ahhoz, hogy meggyőződjenek, jó helyen van a pénzük. Tapolcától kőhajításra van Balatonederics, ahol Tarsoly úr barátjának, Szijjártó külügyminiszter úrnak 120 milliós birtoka van. Persze a szemét komcsik szerint ennek a birtoknak az anyagi forrásairól kedvenc kiscsicskám hazudni se tudott. Az igazi polgári termék nem hisz a sötétben bujkáló felforgató elemeknek! Szijjártó úr jól fektetett be, maguk is fektessenek be hasonló eredményességgel. Ennek csak egy titka van: előbb kell kivenni a pénzmosásra átadott pénzt a brókertől, mint a többieknek a megtakarításaikat. Na, értik már tapolcai pupákok kedves választók! Lássák hát a nagyszerű eredményt, ezért utasítottam a külügyminiszter urat, hogy nyissa meg birtokát az érdeklődő Quaestor károsultak előtt. Ezzel mindenki a saját gyönyörű magyar szemével győződhet meg arról, hogy jó helyen van a pénze, a külügyminiszter úr jól sáfárkodott vele. Ezek után csak a komcsik irigylik a nagyvilág zajában megfáradt külügyminiszter úrtól a vidéki világ csendjét, szolid kényelmét.

Sokat loptunk, de nem loptunk eleget! Ezért tisztelettel ajánlom figyelmükbe Enyvesi Zoltán jelöltünket, aki az Országgyűlésben mindent meg fog tenni azért, hogy ez a program megvalósulhasson. Csak a Fidesz!

Szavazzanak a Fideszre, különben kiderül, hogy már mindenkinek elege van belőlem.

Alaposabban belegondolva a paraszti kultúrában gyökeredző népszokásaink közül nem sok tudott átmentődni a városias környezetbe. A húsvéthoz kapcsolódók közül is csak a locsolkodás.

Az mondjuk érthető, hogy a negyvennapos böjt a felpörgő munka világában betarthatatlan. A nagyhét visszafogottabb étkezési előírásai közül a péntekre, szombatra vonatkozó húsevési tilalmat úgy, ahogy betartják véreim, így iszonyú mártíromságról tanúbizonyságot téve át is élik Jézus szenvedését a kereszten. Ennek a nagyfokú önmegtartóztatási sikernek aztán annyira megörülnek a derék népek, hogy vasárnapra kitör a zabálási láz, egy átlagos magyar család ekkor egy etióp falu néhány hónapnyi élelmiszerszükségletét fogyasztja el. Ezzel úgy el is megy húsvét első napja. A rémálom a második nap, mert ekkorra teremté az Isten a locsolót.

A lányos házak ostromlott erőddé változnak, a körültekintőbbek már előző este kikapcsolják a csengőt. Így előrelátóan némi akadályt gördítenek a korán keléssel aranyat kereső hajnali látogatók elé. De a délelőtt folyamán megindul az áradat, a magyar társadalom színes kavalkádja nyomul be hívatlanul a nyugalomra vágyó családok fészkeibe. Ezek tipizálására meg lehet alkotni a "Kis locsolkodóhatározót".

Itt vannak mindjárt a locsolkodónak álcázott koldusok két alfajjal. Közös ismertetőjegyük, hogy nem ismerjük őket, szerencsére ők sem akarnak ismerni minket. Az idősebb férfiemberek kissé kapatosan próbálják eldadogni versikéjüket, a szolid hajléktalan kinézetet nagy reményekre jogosító pislogással igyekezvén palástolni. Ezek pár száz forintra utaznak, esetleg kegyesen elfogadnak némi piát is. Beengedésük csak akkor javasolt, ha nagyon ki akarunk tolni a feleséggel, esetleg a lány későn jött haza a buliból, és aggódásunkat apró családi piszkoskodással akarjuk kifejezni. A másik alcsoportot a koldusmaffiába tömörült fiúk alkotják. Ők szintén pénzre utaznak, a ciki az, ha van a csapatban valami ismerős gyereke, mert ez feljogosítja az egész bandát a lakásba nyomulásra és tarhálásra. Ha nincs ismerős kölyök, lelkiismeret-furdalás nélkül kidobhatók, úgyis jön még ilyenekből két tucat. Az okos lányos családot nem éri váratlanul az ismerős csemete bandába tömörülése, ezért jó előre vesz egy tucat kakaómasszából készült piros tojást, melyet kedvesen mosolyogva ad át a szeánsz végén. A banditák nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, de a lépcsőházban megtárgyalják, hogy jövőre ide se jönnek. Mink meg sajnáljuk.

A közelebbi ismerősök, távolabbi rokonok már nehezebb diót jelentenek. A kisgyerekkel jövő apuka nem pénzre utazik, csak addig is jobb neki - és feleségének -, amíg nincs otthon, a gyereknek meg program másoknál lenni. Kedvesen löki a gyerek az unalmas verset, és a piros tojás elnyerése után sem nagyon akarnak mozdulni, apuka még beszélgetne egy kicsit, de a következő versenyző miatt sajnos el kell mennie. Pedig marasztalnánk nagyon. A rég látott nagybácsi spiccesen, trágár versével szintén az Önök kérték kategória, a hülyét csak kisebb családi sértődés árán lehet kitessékelni, hogy aztán legközelebb karácsonykor visszahalljuk, milyen udvariatlanok voltunk szegény Csabival, pedig az jót akart. A feleség munkatársa szintén beállítva állít be valami átírt munkásmozgalmi versikével, véreres szemeivel huncutul kacsingatva pikáns megjegyzéseket tesz a család nőnemű tagjaira. Ez sokat tud inni, rosseb a gigáját, de ha megkapja a fél liter borát, odébb áll. Ügyelni kell persze arra, hogy ritka pocsék vinkóval kínáljuk, amelyet ha nagyon dicsérünk, akkor előbb elmegy.

A dévaj fiatalság a következő kategória, akik abban lelik örömüket, hogy egy vödör hideg vízzel nyakon öntsék a szerencsétlenek lányokat. Ez a locsolás autentikus formája, melyből jól látszik, hogy már az ősök sem voltak komplettek. Persze az se, aki ezt hagyja, kockáztatva egy kiadós tüdőgyuszit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ehhez a művelethez nagyobb rákészülés és tér kell, ezért inkább csak a híradók kedvéért vállalja be néhány család, hátha előzni tudják VV akárkit vagy Éden franc kitudját.

Meg aztán a versek, Istenem! A hagyományos zöld erdős és variánsai unalmasak, a trágárok dettó, a politikaiakat meg aktualizálják. Most éppen e tárgyban a következő a sláger: Egy kis boltba mentem, szagos kölnit vettem. Beleöntöm a lányok hajába, Orbán Viktor elmész te a p...csába.

A kínrituálé elmaradhatatlan kelléke még a kölni, amely általában ócska pacsuli, végülis a legkisebb beruházással lehet realizálni a legnagyobb hasznot. A régi büdös Krasznaja Moszkvát felváltották a noname saját márkás termékek, minden áruházláncnak van már. A hölgyek irtózva fogadják ezt a szagkavalkádot, aztán napokig próbálják kimosni a hajukból. A bátortalanabbak azért fizetnek, hogy locsolás ne is legyen, csak annak imitálása. A koldusoknál ez beválik, ők amúgy sem szívesen pazarolják a drága nedűt, a lelkes bagázs viszont ragaszkodik a fröcsköléshez, mindenki gyönyörűségére. Legalább a lakást is lehet szellőztetni.

Azt hiszem nem lenne nagy kár, ha ez a népi hagyomány is elenyészne az úgynevezett modernitás során, mint többi, ma már értelmetlen társa. Sajnos azonban a locsolkodás olyan nagy össznépi ökörség, hogy mindig található hozzá locsolkodó, így bármennyire is elege van belőle a normális embereknek, egy darabig fennmarad.