A szilveszter éjjelén több európai városban történt nemi erőszak kapcsán elkezdődött a migránsok elleni hecckampány. Aki megtisztelt azzal, hogy eddig olvasta e tárgyban írott bejegyzéseinket, tudja, hogy nem tartozunk a migránssimogatók közé. Most mégis azt kell, mondjuk: nem a migránsokat kell hibáztatni. Ők sajátos lakmuszpapírjai annak a folyamatnak, ahova az európai ember eljutott az utóbbi évtizedekben jobbára a saját ostoba kényelme, kisszerű egzisztenciális megalkuvása miatt. A migránsbuli döbbenetes erővel mutat rá arra, hogy az európai "értékek" nagyszerűségét nem igazolja vissza az Európán kívüli világ. Addig nincs is baj, amíg az Európán kívüli világ megteszi azt a szívességet, hogy Európán kívül marad, ha azonban benyomul, elpusztítja Európát. Ebből kaptunk most egy kis ízelítőt. Ha nem eszmélünk, lesz ez még így se. Már pedig nem eszmélünk, csak tehetetlenül pótcselekszünk.

Egyértelműen az európai emberek felelősek ugyanis a demográfiai adatok vészes zuhanásáért. Ha Jutta és Jürgen nem a jóléti dagonyázás önzőségében élnének, hanem összehoznának négy kis germánt és Németországban élne 120 millió német, akkor esélyese sem lenne semmilyen bevándorlásnak. De az űrt kitölti az anyag, ha fogynak a teutonok, marad hely a máshonnan jövőknek. (Természetesen ez más európai népekre - így ránk, magyarokra - is vonatkozik.)

Bal oldalon: egy német pár ma, jobb oldalon egy német pár 2040-ben

Felelős a leszerepelt német rendőrség is. A szemük láttára őrjöng egy rakás vadállat, ezek meg nézik. Aztán megpróbálják relativizálni gyávaságukat, hazudnak a valóságról. Késői ébredésük utáni magyarázkodásuk szánalmas. Bezzeg, ha egy hazafias megmozdulást kell szétverni, akkor mernek nagyfiúk lenni - a sajátjaik ellen -, ám egy migráns csürhe nyilvánvaló törvénysértéseit a vacak kis állásukra, nyugdíjukra gondolva elnézik. Nem védik meg azokat, akiknek adójukból élnek, tele gatyával méláznak, miközben a szemük láttára nőket aláznak, erőszakolnak.

Az új hazugság az, hogy az őrjöngés szervezett volt. Annál rosszabb! Ez azt jelenti, hogy az európai polgárok orra előtt, az általuk fenntartott erőszak szervek ellen nyílt, konfrontatív támadást indítanak, azok meg ölbe tett kézzel nézik. És itt van ezekből már egymillió friss szerzemény, meg az Isten tudja hány millió régebbi integrálatlan. A migráns csürhe tehát már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy agresszív kihívást intézzen a nők meggyalázásán keresztül az európai polgárok értékrendje ellen. Ha ezt nem vesszük észre, és hagyjuk, a következő még durvább lesz, mert ők levonják a tanulságot a rendszer gyengeségéről. Megjegyzendő, hogy egy ilyen, a hatalom elleni kihívást intéző megmozdulás esetén a saját hazájukban már halomra lőtték volna őket Allah legnagyobb dicsőségére.

A német nagyipar képviselői - akik bármikor elfogadnak bármilyen zavaros fejű őrültet kancellárnak - is felelősek. Augusztusban a Mercedes igyekezett gyorsan feltakarni ennek a rögeszmés Merkelnek, amikor kijelentették, hogy ők máris munkásokat toboroznak a migránsok közül. Így egészítette ki egymást Merkel politikai és a Mercedes gazdasági üzenete azt a látszatot keltve szerencsétlen becsapottakban, hogy munkalehetőséget is kapnak. Azóta vajon hány migráns Mercedes gördült le a szalagról?

A keresztény egyházak felelőtlen butasága letaglózó. A pápa egy hülye, aki azt sem akarja észrevenni, hogy a kölni dóm előtti szakrális helyen mohamedánok erőszakolnak keresztény nőket. A kretén Ferenc akkor lesz boldog, ha a kölni dómból fog óbégatni a müezzin. Ez is a migránsok felelőssége? A fenét, a katolikusoké, akik nem zavarják el ezt az Antikrisztus helytartót. A svéd evangélikus püspök leszbika meg egyenesen elélvez a tudósításokat látva.

A sajtó és benne az ún. véleményformálók felelőssége sem megkerülhető. Az elhallgatások, a döglött politika elvtelen támogatása, a kiútkeresés alternatíváiról való vita ellehetetlenítése jól mutatja a liberálisnak nevezett modell halálát. Az internet és közösségi információáramlás korszakában mérhetetlen butaságról árulkodik az információk visszatartásának megkísérlése. Az egzisztenciális rémületre alapozott öncenzúra ravaszabb, gonoszabb mint a liberális demokráciák által nagy hangon bírált cenzori rendszerek, és eredményükben ugyanoda vezetnek. A sajtószabadság Európában megszűnőben van, amely egy fontos közös értékünkről való lemondást jelent. Ez is a migránsok felelőssége? Dehogy. A miénk. Csodálkozom is, hogy a liberális véleményformálók még nem jöttek elő azzal az érvvel, hogy a kölni buli valójában az integráció diadala, mert nem az a lényeg, hogy erőszakoltak, hanem az, hogy részegek voltak. Mi sem bizonyítja jobban tehát a sikeres integráció kezdetét, minthogy Európában a Korán tiltását figyelmen kívül tudták hagyni szegény arab srácok, és jól leitták magukat.

Merkel felelőssége elvitathatatlan, vele az egész német és európai politikai osztályé. Döbbenet, ahogy ezek az ostobák Európát - miközben polgárháborúba sodorják - mennyire védtelenné teszik az iszlám agresszív hódításával szemben. Még ma sem akarják átlátni, hogy az iszlám - szaúdi pénzből, a török hatalmi törekvések feltámasztásával - háborút hirdetett Európa ellen, csak ezt a háborút nem fegyverekkel vívják egyelőre, mert abban Mohamed hívei gyengébbek. Helyette beépülnek, és az európai emberek által felépített politikai rendszer hibáit kihasználva kezdenek térhódításba. Merkel képtelen belátni óriási tévedését, de már közeleg az ő április 30-ája.

Mi magyarok felemás helyzetben vagyunk. Egyfelől a migránsok elterelésével nálunk nem alakult ki az az éles helyzet, ami Európa több országában. Másfelől viszont kialakulhat, mert a történelmi tapasztalat az, hogy a vesztésben lévő németek szeretik hazánkat puffer országnak felhasználva romba dönteni. Ügyesen kell elugrani az összeomló germánok elől. Csak azt nem tudom, tudunk-e és Viktorban bízhatunk-e.

A migránsőrjöngést tehát nem érdemes felszínesen megközelíteni olcsó hecckampányt indítva ellenük - vagy ami még rosszabb - mosdatni a szerecseneket tovább gyengítve Európát. A hecckampányok eredményét láthattuk a Csárli Hebdónál is: nagy szalmaláng felhorkanás, aztán semmi cselekvés, végső soron behódolás a terroristáknak. De már a novemberi Párizsban elkövetett mészárlásokra sem akar emlékezni senki, mert így kényelmesebb. Ha nem értjük meg a folyamat lényegét, és nem adunk rá gyorsan kemény válaszokat, bukni fogunk. Mi, európaiak. Közösen.

Pont úgy, ahogy a sybariták, akiknek ellustult világát éppúgy nem igazolta vissza a külvilág, mint most Európáét. S mivel a harcból elegük volt, véres körülmények között eltűntek a történelemből.

Darwin úrnak alighanem igaza van abban, hogy az angol emberek a majomtól származnak. Talán a többi ember is. A magyart azonban a Jóisten teremtette. Mégpediglen kétféle magyart teremtett, az egyik fajtát a hörcsögből, a másikat a tücsökből. (Rubovszky a kísérletező tévedése.) Ez a kétfajta magyar egymás mellett él örök tápot adva a turáni átoknak.

A hörcsög magyar mindenből felhalmoz. Állandó készenlétben van egy III. világháborúra, civilizációnk bukására és - ami ezekkel egyenértékű - a vasárnapi zárva tartásra, amelyen remekül trenírozza magát. Készleteket dugdoz elemekből, lámpákból, petróleumból, gyertyából, gyufából, ha nem lesz áram. Alternatív fűtésrendszert alakít ki rengeteg fát felstócolva, ha nem adnak gázt az oroszok. Telepakolja a spájzát, fagyasztóládáját, hűtőgépét iszonyat mennyiségű tartós élelmiszerrel készülve az Armageddonra.

A tücsök magyar nem görcsöl, a carpe diem életvezetési elvet alkalmazza. Háztartást nem visz, kaját vesz a boltban vagy rendel. A tücsök magyar háziasszony például úgy kezd el sütni, hogy a receptet nézve egyenként szaladgál le a boltba azon alkotóelemekért, amelyekhez a sütési folyamatban éppen odaér. Tücsök magyar költ. Vagy a sajátját, de gyakrabban hitelből. Mert tücsök magyar megérdemli.

Úgy gondolnánk tehát, hogy a hörcsög magyar és a tücsök magyar kibékíthetetlen ellentétben él egymással, és ők az élet azon párhuzamosai, akik talán a végtelenben (sem) találkoznak. De nem így van! Mert hát magyarok ők, ezért vannak közös tulajdonságaik is, melyek időnként összehozzák őket. Ilyen az ünnepekre sok pénzből, fáradtsággal, rengeteg energiával elkészített ételek jó nagy hányadának kidobása. Persze más indíttatásból, de azonos eredményt érnek el a hörcsög magyarok és a tücsök magyarok.

A hörcsög magyar - rettegve a négynapos bolti zárva tartástól - például egy öttagú családra megfőz nyolc liter töltött káposztát, hat liter halászlevet, megsüt két kiló halat, egy tálca rántott húst, melyhez összecsap legalább kétféle köretet, és levezetésként egy vödör somlói galuskát, amelyet jól kiegészít a két torta. Érdekes, hogy ezt a mennyiséget a kéttagú nyugdíjas hörcsög magyar családok is legyártják részint az unokavárás, részint a megszokás okán. A hörcsög magyarok a megmaradt ételt szilveszterig nem dobják ki, sőt megfejelik másfél kiló virslivel, raklapnyi sajtos ropogóssal, egy kisebb lavór kocsonyával és egy nagyobb lavór lencsefőzelékkel.

A tücsök magyar szintén legyártja ezt a mennyiséget, de ő más indíttatásból. Tücsök magyar ilyenkor azt fejezi ki, hogy megengedheti magának. Ezért tücsök magyarnak hiába mondja bárki, hogy elég lenne kevesebb. Sőt ilyen érvekre tücsök magyar kifejezetten képes megsértődni, mert róla ne feltételezze senki, hogy nem adja meg a módját az ünnepnek. Árnyalatnyi eltérést az éles szemű magyarológusok azért felfedezhetnek a hörcsög magyarhoz képest, mert tücsök magyar hajlamos készételekkel operálni. Így tücsök magyar ünnepi asztalára gyakran kerül vendéglőből hozatott halászlé, cukrászsütemény, jégkrém. Ez jóval drágább megoldás ugyan, de tücsök magyar egyrészt ezt megengedheti magának, másrészt legalább az idejével spórol. A mennyiséggel persze nem, mert az, hogy nézne ki.

Aztán vége az ünnepeknek, jön a buli után takarítás. Élősúlyban mindenki hízott két-három kilót, ám még így is ott vannak a különböző állagú maradványok. Mit kezdjenek hát a népek a megmaradt kajával? A tücsök magyarnak egyszerű, könnyű szívvel hajítja kukába az ünnepét bearanyozó étkeket, és már készül következő kihívására, a tisztító kúrára, amelyre megint csak elverhető egy rakás pénz a szokásos kétséges eredménnyel. Hörcsög magyar viszont nehezen engedi el éléskamrájának felhalmozott, romló relikviáit. Még próbálkozik, nem mer szembe nézni a szomorú valósággal. Felelőst keres, ki nem evett a családból eleget. Kínjában összeállít egy méretes komatálat szomszédoknak, rokonoknak, akik cserébe meglepik ugyanolyan mennyiségű náluk kidobandóval. Lassan belátva sorsát a szemétbe lapátolja a romlandót, de nem tudja megtagadni spájzolási szokását, ezért amit lehet a mélyhűtőbe helyez. Ehhez azonban szükség lenne helyre a fagyasztóban. Szomorú pillanat következik hörcsög magyar életében, ekkor kell mély fájdalommal és megtört szívvel búcsút mondania a nyáron lemélyhűtött cseresznyének, meggynek, málnának, borsónak, amelyeket hörcsög magyar ugyanilyen megfontolásból tett el jobb időkre. Aztán júliusban lehet kidobni az újévkor lefagyasztott töltött káposztát, halászlevet, amelyekre áprilisig rá sem bír nézni hörcsög magyar, utána meg már elfelejti. És máris körbe járta az év a fagyasztóládát.

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy hörcsög magyar és tücsök magyar nem tett hasznosat. Pazarlásával hozzájárult a magyar gazdaság növekedéséhez, melyet a kormány majd megköszön.

Jómagam bizonyára egy másik, még felfedezetlen altípusú magyar kategóriájába tartozik, akinek kifejezetten elege van a feleslegesen bőséges ünnepi menükből, hát még nagy részük kidobásából.

1. számú levél

"Viki Papi! Elegem van a lányodból! Te mindig biztatgatsz, hogy hozzuk már össze azt az unokát, és én próbálok megfelelni ennek a kérésednek, de a Rasival nem lehet bírni. Azt mondja, hogy nem azért tanult, hogy a htb-ként tengesse a mindennapokat, előbb ki akarja magát próbálni. Meg karriert is akar. Pedig én mindent megteszek, elviszem romantikázni az általam sötétbe borított városokba, de akkor se. Mondom neki, hogy Anci néni éppen annyi idős volt, mint most ő, amikor született, és Ti még nem is álltatok az ország lábán. De olyan fafejű, mint te, kedves Viki papa. Sőt most, hogy ez az Ákos gyerek benyögte, hogy a nőknek nem kell annyit keresniük, mint a férfiaknak, teljesen felkapta a vizet, csak azért is meg akarja mutatni. Azt mondja, akkor vállal gyereket, ha majd annyit keres mint én. Úgyhogy, Viki papa, nyeretheted vele a közbeszerzéseket. Egy örömöm van, nagyon jó pálinkát főztem, viszek át neked, és mellette megbeszéljük a taktikát. Ölel: A legjobb vej"

2. számú levél

"Édesapám, Magyarország miniszterelnöke! Elegem van az Öreg Demokraták Szövetségéből! Ti valami sztahanovista versenyt hirdettetek egymás között, hogy kinek lesz előbb unokája, vagy mi? Laci bácsi a nyilvánosság előtt vinnyog unokáért, Janó bácsi egyenesen beszélget a meg nem született unokájával a Párizsi Klímacsúcson, Te meg - jól ismerlek - a háttérben bujtogatod a Pityut. Majd akkor szülök, ha akarok! Először karriert szeretnék, meg annyit keresni, mint a férjem, hogy fricskát mutassak ennek a lökött Ákosnak. Engem ne a férjem tartson el, én ugyanolyan diplomás ember vagyok, mint ő. Érdekes, a Gazsit nem csesztetitek, csak minket, nőket. Ja, és a Pityu főzött valami pálinkát - én a szagát sem bírom (nem a Pityuét) - de ő nagyon büszke rá. Visz neked is kóstolót. Amikor előtted áll, és várja az ítéleted, akkor a legcukibb, olyankor alig tudom türtőztetni magam unoka ügyben. Ha jót akarsz, nem lombozod le, mert akkor tíz évig se lesz unokád. Puszil: Kislányod."

3. számú levél

"Te felcsúti Srác! Képzeld, együtt ücsörögtünk Finki mamával, és nagyon elegünk volt, mert nem jutott eszünkbe semmi, amivel beszopathatnánk a hülye plebset. Finki mamának van ugyanis egy titkos felmérése, ami kimutatja, hogy az ijesztegetés után valami pozitívat kell lökni a népnek, ezért ki kell találni valami új hazugságot. Mondom neki, bármi jó, a Rogán beolvastatja a Híradóba, oszt' jónapot.  De Finki mama szerint az nem úgy van, valami olyan kell, ami úgy pozitív, hogy a csőcselék ne tudja szembesíteni a rögvalósággal, különben látszik a hazugság. Fel is hívtam a Deutschot, hogy küldjön gyorsan valami pörgetőt. Tomi kijelentette, hogy ő életében nem drogozott, az se tudja mi az, egyébként meg most nézi át a Kubatov-listát, így másfél millió ember fogja tanúsítani a bíróságon, hogy Deutsch Tamást soha nem látta drogot fogyasztani. És ekkor jött a Pista! Hozott valami saját főzésű pálinkát, ami olyan büdös volt, hogy a szagától majdnem berévedtünk. Finki mama nem akart belőle inni, de behazudtuk neki a Pistivel, hogy kóser, így ő is belenyalt. Viktorapám! Ez valami! Három centet bírtunk lenyomni, de két napig pörögtünk! Az ibizai koko bár tulaja - meg az összes többi a világon - sírva, vinnyogva rimánkodna, hogy adjunk neki a cuccból. Mindenki ezerrel fog pörögni világban! És mi fogjuk pörgetni! Ez a Pisti egy zseni! A magyar zsídípí 3000 millió százalékkal fog nőni! Már kész is az plakátterv: "Éljen Viktor! Tőle forog a Föld!" Na, rohanok, kinyomtattatom a Rogán szomszédjával ötszázezer példányban. Csá:rpi"

4. számú levél

"Főnök! Baj van, mert a felcsútiaknak kezd elege lenni a folyamatos építkezésekből. Az Andi - akinek negyedikben úgy udvaroltál, hogy majdnem felgyújtottad a haját - azt üzeni, hogyha találkoztok, kikaparja a szemedet, amiért kisajátítják a földjét a Toldi Miklós Nemzeti Vidámparkhoz. A Gyuri - akit rendszeresen fel szoktál rúgni a meccseken, ezért a kocsmában mindig elküld az anyád... - meg tiszta ideg mert a háza mellett épül a korszerű aszfaltgyár. A kisvasutat annyian támadják, hogy nem Lovasberényig, hanem Kápé Tóig kell meghosszabbítani. Most csodálkozol mi, hogy műveletlen haverod tudja, hogy Afrika déli csücskében van ez a Kápé Tó? Képzeld, mekkora buli lenne: hoznánk onnan a kápét, a Merkel nyanya meg azért perkálna, hogy vigyük oda vissza a niggereit. (Ja, Ti a Cinke közben úgy mondjátok elegánsan, hogy afro-afrikaiak, de én nem vagyok egy műveltségi értelmiség.) Éppen a vasutat ellenőriztem, amikor jött a Pisti vejed, megkínált pálinkával. Szerencsére a töltésnél kiloccsant belőle pár deci és szétmarta a sínt. Ha kedves az életed, ne igyál belőle, különben ott marad az a sok kápé abban a tóban! Öreg haverod: Lőrinc"

5. számú levél

"Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak,

Felcsút Orbán Viktor utca 1. a stadiontól jobbra (a stadionból jövet balra)

Miniszterelnök úrnak jelentem, hogy elegem van a terroristák elleni harcból. A tegnapi nap folyamán egy gyanús egyén settenkedett a felcsúti ház előtt, kezében demizsonnak álcázott bombával. A TEK magasan képzett elhárító tisztjei életüket kockára téve bátran rávették magukat a gyanús alakra, és földre vitték. A rutinművelet során a tettesnek látszó alak kar- és orrcsonttörést szenvedett. A demizsont elkobozták tőle és tartalmát a helyszínen lévő vegyi elemzésre alkalmas laboratóriumban vizsgálat tárgyává tették. Közben a trágár szavakat kiabáló elkövetőnek a kiabálástól eltört két bordája. A laboránsok megállapították, hogy a tároló edényben pálinkának látszó, ám emberi élet kioltására alkalmas folyadék van. Ekkor az elkövetőnek fejére olvasták a merényletkísérlet törvényi tényállását, amitől beszakadt a dobhártyája. A pálinkának látszó folyadék megsemmisítését Kovács VI. és Horváth II. törzsőrmesterek vállalták. Nevezettek a biológiai megsemmisítés mellett döntöttek, ezért javasoltam Pintér miniszter úrnak, hogy posztumusz hadnaggyá léptessék elő őket. Nem volt tehát tréfadolog a veszély elhárítása. A személyazonosság megállapítása során kiderült, hogy sajnos a kollégák egy bizonyos Tiborcz István nevű egyénnel szemben intézkedtek, aki a Rasi kisasszony - én már csak így szoktam meg - férje, és a miniszterelnök úrnak vitte a pálinkát.

Így képzeltük az eseményt, de megakadályoztuk

A TEK magasan képzett tisztjei tehát elhárították a miniszterelnök úr életére törő veszélyt, másfelől viszont az intézkedés foganatosítása közben túlzottan férfias magatartást tanúsítottak. A kórházban megjelent Rasi kisasszony is, aki: "Én hősöm! Mit tettek veled ezek az állatok!" - felkiáltással borult az eljárás alá vont személyre. Rám pedig úgy nézett, de úgy, ahogy csak miniszterelnök úr tud nézni, ha elbarmolunk valamit. Szégyellve magamat becsuktam az ajtót, és személyesen álltam őrt. Kisvártatva olyan jellegű zajok hallatszottak a szobából, amely miatt azt hiszem megalapozottan jelenthetem miniszterelnök úrnak, hogy miniszterelnök úr nagyapai örömök elé néz. Ebből is látszik, hogy a TEK a XXI. század színvonalát meghaladva nemcsak életet ment, de életet is ad. Tisztelettel: Hajdú János dandártábornok."

Amikor Pálffy János gróf és Károlyi Sándor báró egymás markába csapva lezárták a már kifulladó Rákóczi-szabadságharcot, Magyarország mély, hosszú, gyógyító álomba merült. Szükség is volt erre a gyógyító alvásra, mert addig közel két évszázad telt háborúskodással, az országot török, német, magyar katonák, martalócok dúlták. Az elkövetkező évszázadban - a határ menti török utóharcokat leszámítva - viszont már nem volt háború az országon belül, a magyar vitézség Európa más harcterein mutatkozhatott meg. Ezt az alvást nem háborította csatazaj, segítette azonban a betelepített (katolikus) és megtűrt (evangélikus) német telepesek hajólapátjainak csobbanása, társzekereinek zörgése, az épülő falvak munkazaja. Ebből a mély álomból még a franciaországi változások sem tudták felébreszteni az országot, senki sem vetette vigyázó szemét Párizsra, a korban divatos szabadkőműves mozgalmat is egy udvari ügynöknek kellett "szerveznie", Napóleon eszetlenkedése sem érdekelt senkit. Messze németföldön azonban egy tudós rápillantott a térképre, és az ott látottakat furcsállta erősen. Mindenhol germánokat vagy szlávokat látott, csak egy helyen valami csuda népséget, amely nem volt sem germán, sem szláv. Le is vonta a következtetést amúgy tudós módra kifejtvén, hogy ez így nem maradhat, ez a furcsa ország vagy német tartomány lesz vagy orosz provincia. És ekkor az ország felébredt.

Nem azonnal ébredt fel. Már abból is két irányzat sarjadzott, hogy fel szabad-e ébreszteni egyáltalán az országot. Az óvatosabbak azt mondták, hogy nem, mert még kell az a gyógyító alvás, még nem elég erős ez az ország. Ráadásul ha mások is ébrednek, az nekünk rossz lehet. A bátrabbak szerint viszont ébredni kell, mert elmegy mellettünk a világ, és míg mi alszunk, mások lehagynak, kihasználnak minket.

Ekkor, ennek a magyarság számára szörnyű jóslatnak a cáfolatára született meg az ébresztőkből a magyar vátesz. Az a magyar vátesz, melynek két jellemzője van. Az egyik, hogy alapjaiban védekező jelleggel, a jóslat elhárítása érdekében szerveződött, a Zrínyi-féle: "Ne bántsd a magyart!" jelszó köré. A másik, hogy két ágra szakadt: egy politikusi és egy irodalmi vonulatra. A politikusok közötti magyar vátesz viszonylag ritka, mert kevés olyan politikus van, aki ujjait a kor ütőerére tevé, és megérti annak lüktetéseit. A reformkorban és a kiegyezés idején voltak ilyenek, aztán Trianon után néhány, az orosz provinciaként vegetálás alatt értelemszerűen csak hazaárulók ülhettek a ruszki szuronyokon, így a politikus magyar vátesz gyakorlatilag kihalt. Az irodalmi élet magyar váteszei mindig többen voltak, érzékenyen reagáltak, ha a magyarságot veszélyben érezték. Akkor is keményen felléptek, ha saját uralkodó osztályuk ostoba szűklátókörűsége jelentett veszélyt a nemzetre.  Ez az irányzat az orosz megszállás idején sem szűnt meg, a népi baloldal álcájában, mint búvópatak élt tovább. A rendszerváltás - vagy mi a csoda - időszakában még erősen élt a magyarságért aggódó, a kor kihívásaira ordítva figyelmeztető magyar vátesz. Mivel azonban a politikusi magyar vátesz nem lehetett, az irodalmi ág merült el a politikában. Ez Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Lezsák Sándor és - legmarkánsabban - Csurka István politikában való megjelenésének ideje.

Az irodalmi magyar váteszek körét mintegy száz éve árnyalja az urbánus szárny megjelenése, amely kezdetben az orosz pogromok elől menekülő, beilleszkedési zavarokkal küzdő zsidók szerveződése volt. Az újonnan érkezők magukkal hozták félelmeiket, nem értették a befogadók világát, ezért az irodalmi élet urbánus vonala az országon kívüli eszmékben keresett ideológiai támaszt azokat állítván be követendő példának. Ezzel azonban kivívták a magyar váteszek nemzeti irányzatának állandó gyanakvását, hiszen a magyar vátesz éppen a magyarság felszámolását előrejelző külföldi jóslat elkerülésére jött létre.

Napjainkban azonban - Csurka István halálával - nincs magyar vátesz se politikusi, se nemzeti, se urbánus. Pedig elkelne. Mert az ország helyzete ismét közelít a jóslathoz, csak másképp. A magyar történelemnek voltak olyan időszakai, amikor a jóslatban foglaltak megvalósulni látszottak. Országunk volt német tartomány és volt orosz provincia is, összességében azonban még itt vagyunk. A veszély nem múlt el, sőt egy újabb problémával egészült ki, mely a jóslat születésének idején nem létezett. Az ún. rendszerváltás első ránézésre a jóslat szempontjából kegyelmi állapotnak látszott, mert a németek saját újraegyesítésükkel, az oroszok birodalmuk szétesésével voltak elfoglalva. Megjelent viszont egy harmadik szereplő, a globalizáció, amely teljesen felkészületlenül érte a magyar váteszeket. A fritzek és a ruszkik ellen voltak válaszok, a globalizációra nem, az még új volt. A magyar váteszek urbánus tagozata eljátszotta, hogy ők értik a modern világot, valójában baksisért, szinekúrákért stb. használták (kihasználták) őket.

Most a helyzet még veszélyesebb. A németek erősek, az oroszok szintén, a globális folyamatok pedig még náluk is erősebbek. Nekünk viszont nincs válaszunk ezekre a kihívásokra. A mi jó Viktorunknak csak annyira futja, hogy saját korrupcióval átitatott hatalma megtartása érdekében német tartománnyá teszi az országot gazdaságilag, orosz provinciává politikailag, a globalizmus játszóterévé szociálisan és kulturálisan. Ezzel elbukdácsolgat a hatalomban, de a magyarság felszámolása soha nem látott mértékű. A Kárpát-medencében folyamatosan teret veszít a magyar, az országból rettenetes mértéket ölt a kivándorlás, a demográfiai mutatók zuhannak. Viktor tehát inkább a jóslat beteljesítője, semmint megakadályozója.

Elkelne hát a magyar vátesz, aki kellő radikalizmussal, korszerű nemzeti gondolkodásra ösztönzi ezt a reményt és teret vesztett országot. Nézzük, kiből lehet magyar vátesz. (Öveket bekötni, ha javasolhatom.)

Az ún. hazai baloldal ebből a szempontból említésre sem érdemes. A jövő politikusai közül lehet magyar vátesz Schiffer Andrásból és Vona Gáborból. Az előbbinél az egysíkú zöld politikát kellene felváltani/kiegészíteni a nemzeti problémákra való érzékenységgel. Az utóbbinál cukiskodás helyett/mellett a kirekesztő - időnként gyűlölködő - hozzáállást kell felváltani egy korszerű, a magyarság múltjához inkább méltó, befogadó nemzetfelfogással.

Irodalmi váteszeink valószínűleg a közírókból nőhetnek ki. Sok remek közírónk van, de közülük kevesek lehetnek magyar váteszek, mert valami apró hiba vagy a felismerés lehetősége megakadályozza őket sorsuk beteljesítésében. Itt van először Bayer Zsolt. Művelt, radikális a vulgaritásig, a magyar sorskérdések iránt fogékony, és mégsem lehet magyar vátesz. Mert ehhez hiányzik belőle a sajátjaival szembeni erkölcsi kérlelhetetlenség. Bayerben nincs meg az a gerinc, ami például Móriczban megvolt, aki határozottan közölte Gömbössel, hogy a parasztság sorsának előremozdítása nélkül nem számíthat a magyar váteszek támogatására. Merne Bayer erkölcsi szempontból rápirítani Viktorra? Marad egy jól-rosszul fizetgetett közíró.

A másik közíró, akit szimpátiával figyelek Vári György. Intelligens, bátor, korszakos figura, aki sokat tesz azért megjelenésében, hogy egy random Tevje casting ne érje váratlanul. Persze tudom én, hogy mekkora abszurd első hallásra, hogy a Csurka kezéből kihullott nemzeti zászlót egy zsidó gyökerekkel rendelkező honfitársuk emelje fel. Tudom. És azzal is tisztában vagyok, hogy mindkét oldal ordítana, mint a vadszamár. Csak van egy egyszerű válaszom. Jó reggelt kívánok! A Galícián keresztül való bemenekülés óta eltelt közel százötven év. A mai magyar kultúrának részei, alakítói az akkori menekülők utódai. A beilleszkedés folyamata nem volt népünnepély, de vége. Egy vérből valók vagyunk. Ha Váriban lesz bátorság, nagyszerű megújító vátesze lesz a magyarságnak.

A következő nagy kedvencem Stumpf András, aki elképesztően tehetséges újságíró, közíró. Sokoldalú, művelt, laza egyszerűséggel gondolkodó. Riportjai zseniálisak, Stumpf a riportkészítés Arcimboldoja. Az interjúalany azt hiszi, hogy a legjobb orcáját sikerült a nyilvánosság elé tárnia, az értő olvasó előtt azonban feltárul a valóság. Pályája csúcsán van, amely veszélyes, mert vagy manírossá válik vagy lecsúszik. A magyar vátesz a továbblépés lehetősége ennek a tehetséges embernek.

Szimpátiával figyelem Papp Réka Kinga megszólalásait is. Mondandója nyolcvan százalékával nem értek egyet - még az is lehet, hogy zagyvaságnak tartom -, de szenvedélyes igazságkeresését tisztelem. Benne van a hölgyben a magyar vátesz, és ha kiszakad a lilaliberalizmus ködéből, ki fog tudni bontakozni. Ehhez fel kell plankolnia még némi műveltséget, és lendületével, tisztességével érdemes lenne az igazán fontos magyar kérdések felé fordulnia.

Rajcsányi Gellért munkái egyre jobbak, látásmódja érdekes, mocorog benne a magyar vátesz tehetsége. Mondjuk az olyan naivitással álcázott kurzusírásokat érdemes a jövőben hanyagolni, amelyben számon kéri nagymamáján, hogy abaújszántói süldőlányként miért nem állította meg fél kézzel a holokausztot. De a fiatalember fejlődik és jó irányba, remélem, sokra viszi.

Bizonyára nem soroltam fel mindenkit, akiből lehet magyar vátesz, tőlük elnézést kérek, de abban talán sokan egyetértünk, hogy szükség lenne erre a nagy múltú, speciálisan magyar intézményre. Pesszimista megközelítésben persze az is lehet, hogy a magyar vátesz akkor emelkedett ki, ha a közeg kitermeli, mert szüksége van rá. A mai közegnek pedig már igénye sincs a magyar váteszre, sorsába beletörődve fogadja el felszámolását.

Szegény Kövér László! Lehet, hogy áhított unokája már nem is beszélni magyar, mert neki is elege lesz ebből a nagypapa által lezüllesztett, a váteszek lángoló igazságára már nem kíváncsi országból.

Ha valaki van olyan botor, hogy ilyen címet választ pont karácsonykor, arra a következő sors vár a csak a címet olvasó nagyérdemű kommentelőktől: "Köcsög, akkor fogj kezet Sivával, van neki fél tucat.", vagy: "Akkor nyitogass kínai szerencsesütit, te nyomorult." esetleg: "Nyavalyás muszlim, nagy a pofátok mostanában.", legvalószínűbb: "Akkor ugráld körül a hanukiját, bibsi." ateistán: "Üdv a klubban, te se hiszel már a mesében?"  Jó, rendben, természetesen dehogy van elegem a karácsonyból. Azt azonban tartom, hogy vannak az ünnepi felkészülésnek olyan pillanatai, amikor a címben jelzett sóhaj kiszakad az emberből. Valójában magunkból van elegem, ahogy álmainkat kergetve teljesítménytúrának fogjuk fel a karácsonyt, és a tökéletességre törekedvén az oda vezető úton kis híján tönkretesszük az ünnep meghittségét.

A válási statisztikákat ismerjük, ám azt kevesen tudják, hogy a szenteste délután három óra a kritikus pontja a majdan bekövetkezett válásoknak. Azt is mondhatnánk, hogy ez az időpont a válóperek asszisztja. Egymással évtizedeket lehúzó házastársak gyengébb idegzetűje ekkor indul el a számítógép felé, hogy letöltse a válóperes papírokat. Mindezt miért? Mert van egy álmunk, a tökéletes - talán a gyermekkorba vesző - karácsonyról, és ha azt bármi veszélyezteti, elönti a méreg a kötélideggel bírót is.

Kezdődik az időjárással. A tökéletes karácsony elvárt időjárása a hó, sőt szenteste a hóesés. Mert világképünkben az rögzült, hogy hideg, havas táj kint, meleg családi légkör bent. A zord világgal szemben az összetartó, szeretetben élő család. Mármost milyen az, ha tizenxfok van kint? Akkor bent se lehet meleg családi légkör, nem igaz? Döbbenten lessük az időjósokat, és csalódottakká válunk, ha bemondják, ebben az évben nem lesz fehér karácsony.

A kihívás második idegőrlő területe a karácsonyfa beszerzése. Sokan megveszik az első kezük ügyébe kerülő csóragot, de az ínyencek válogatnak. Árustól árusig járva keresik a tökéletes fát, amely beragyogja az ünnepet, és amely alatt legszebben mutatnak az ajándékok. Mindenkit stresszelve végre megveszik álmaik fáját, hogy a következő árusnál meglássanak egy annál is szebbet, amely miatt puffoghatnak. Ma már rengetegféle fa kapható, de az igazi, a gyermekkort visszaidéző az csak a luc, mert - bár macerás - annak van illata. A tökéletes karácsonyhoz pedig az illat is hozzá tartozik ugyebár.

Aztán az ajándék kiválasztása, beszerzése. Külön érdekesség, hogy az egy alomból származó utódok is mennyire másképpen viszonyulnak az ajándékhoz. Hiába, a genetika sem az igazi. Az egyik gyerek nem is érti miért kap ajándékot, ő inkább adni szeret mint kapni, a másikból harapófogóval kell kihúzni minek örülne, a harmadik fél perc alatt összehoz egy szolid háromszázezres kiadást mindenféle vacakokból. Komoly szülői tekintély bevetése szükséges a sokat reklámozott talmi kacatok mederben tartásához, de a siker csak részleges lehet, mert tökéletes karácsonykor mégsem állhat sírásra görbülve száj a gyönyörű fa alatt, nem igaz? A beszerzés elmaradhatatlan kelléke a rohangálás. Persze tudom én, hogy neten is lehet rendelni, de az rideg, személytelen. A tökéletes ajándékot vásárlásakor meg kell szeretni, melynek az az útja, hogy a beüzemelésről, tulajdonságokról kérdezgetve ki kell borítani az eladót. Meg alkudozni is kell, ahol lehet, a neten nem lehet, marad a rohangálás.

A szaloncukorvásárlás a következő próba. Régen a zselés már csoda volt a konzum mellett, ma millióféle van. Nehéz diplomáciai küzdelem, amíg mindenki elárulja, milyet szeretne. Ráadásul a boltok között is jelentős különbség van az árban, és a bolton belül is lehetnek meglepik. Aki például előrelátóan megvette a Milka szaloncukrot december elején 2700-ért, az döbbenten tapasztalja, hogy ugyanazt, ugyanannál a hipernél december közepén akciósan 1900-ért is megveheti. Két doboz különbözetéből már majdnem kijönne egy harmadik. A tökéletes karácsonynak ára van.

Végül a nagy nap. Természetesen patyolattisztának kell lennie a lakásnak, amely legalább három óra, az utolsó bevásárlás lezavarása - készülve a négynapos zárva tartásra (kösz Viktor!) - két óra, folyamatos sütés-főzés, a fa beállítása, díszítése szaloncukor kötözéssel szintén legalább két óra. A feldíszített karácsonyfa intenzív bírálata - általános esztétikai érzék kétségbevonásával - félóra, átdíszítése újabb félóra. Indulás a számítógép felé a válóperes ügyvéd barát elérhetőségének céljából pár perc. "Elegem van a karácsonyból!" - felsikoltás és egyben fogadalom arra nézve, hogy jövőre ezt a cécót csinálja a fene, inkább valami wellness szálló, ahol készen kapható a mirelit karácsony, negyedóra. És akkor még nem szóltunk a menetrend szerint bekövetkező malőrökről, mint például elboruló karácsonyfa, kiégett égő, a fejetlenségben kozmássá vált vacsora stb. A kisgyerekeseknek külön kihívás, hogy mindezt úgy kell megcsinálniuk, hogy a gyerkőcök ne vegyenek észre semmit az egészből. Aztán fürdés, szép ruha, és jöhet a gyertyagyújtás.

És akkor elpárolog minden rossz érzés. Kint a tavaszias melegben is zord a világ, bent a lehiggadt szeretet. A kicsomagolt ajándékok feletti öröm a gyerekeknél, amely zárójelbe tesz minden bosszúságot. Mégiscsak megérte: tökéletes a karácsony. Olyan, amilyen gyermekkorunkban volt vagy szerettük volna, hogy legyen. Magunkban pedig hálát adhatunk az Úrnak, hogy ebben az évben valóra tudtuk váltani a gyermeki álmokat a zord világ ellenére is.

És ez adhat erőt a jövő évre. Ha elegünk is van sok mindenből, megszületett az a gyermek, akinek segítségével valóra válhatnak az álmok.

Áldott, békés karácsonyt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

Az ifjú korában tehetséges hülyegyerekből egy élet munkájával magát érett kreténné kidolgozó Kövér László vakerált valamit a nők helyéről, amely szerinte a konyha-szülőszoba reláción belül értelmezhető. Egy öregecskedő kurzus  szintiboy is ezt az időpontot választotta gondolatai e tárgykörben való megfogalmazásához.  A mindig résen lévő emancipunci brigád persze ugrott a hülyeségre, már azt vártam, hogy Dúró és Széll képviselőhölgyek feldobják bugyijukat az elnöki pulpitusra. Csakhogy ez a két fideszes ökör lassacskán ballagva nem a nőket, hanem a férfiakat alázta meg. Meglepő talán így elsőre, de kifejteném, ha szabad.

Néhány éve a rózsadombi óvodákban külön fel kellett hívni Rózsadombi Anyukat arra, hogy csimotáikkal ne tíz órakor kászálódjanak ki SUV-jaikból az ovinál, mert akkor már egy órája megy a kötelező foglalkozás. A többséget természetesen nem érdekli ennek a befolyásos szubkultúrának az utód oviba hordási problémája, de mögötte komoly társadalmi folyamat húzódik meg. Rózsadombi Anyunak - aki a közfelfogással ellentétben nem plázacica, hanem diplomás, nyelveket beszélő, művelt, kulturális igényekkel rendelkező nő - nincs más dolga mint a család és saját maga menedzselése. (Ezért ér rá tízre vinni a gyereket.) Ez azt jelenti, hogy Rózsadombi Apu tolja haza azt a pénzt, melyből a 3-4 gyerekes család fenntartása magas színvonalon biztosítható, Rózsadombi Anyu pedig logisztikai géniuszként szervezi életüket, melynek során viszi-hozza a kölyköket bölcsibe, oviba, iskolába, különórára, edzésre, gondoskodik a házról, és magát is igényesen karbantartja. Ez utóbbinak akkor van jelentősége, ha este lefektetik gyerkőcöket és visszavonulnak a hálószobába. (Melynek ajtaját most ne nyissuk ki, annyit jegyezzünk meg csupán, hogy Rózsadombi Anyu jól tudja, Rózsadombi Apu munkahelyén van néhány dekoratív szingli, akik bármikor leborulnak a szakmai tekintély előtt, hogy tátott szájjal magukba szívják a tudást.) A békásmegyeri lakótelep 6. emeletének hálószobáiba nyugodtan benyithatunk este tíz után, mert oda nem kell kitenni a tizennyolcas karikát. Ott leginkább két, a napi munkába, 1-2 gyerek nevelésébe teljesen kipurcant fáradt pár hortyog békésen. Ha nincs éppen munkájuk, akkor meg azért pihenhetnek, mert a pajzán perceket napközben abszolválták.

Az életnek ez a szelete tehát arról szól, hogy melyik férfi képes magas színvonalon eltartani 3-4 gyereket és egy feleséget. (Az életkor előre haladtával esetleg egy metreszt.) Aki ezt tudja, az elismerésre méltó frankó csávó, aki nem az lúzer. Kövér Ákos valójában ezért a férfiaknak üzent: Lám én megengedhetem magamnak, hogy legyen 3-4 gyerekem, mert tudok nekik biztosítani mindent. Én megengedhetem magamnak, hogy az én feleségem ne dolgozzon, csak a családdal és a hobbijával foglalkozzon. Hát Te öcsém? Nem? Akkor kisnyúl vagy vazze!

Ez a két marha tovább frusztrálja azt a társadalmi szempontból rendkívül értékes férfiállományt, amely ma is többszörösen nehéz helyzetben van. Spéder Zsolt egy közelmúltban készített - és nem kellően ismert - tanulmányában rámutat, hogy a kor fiatal férfija milyen nehéz megfelelési kényszerek hatása alatt áll. Először is legyen családfenntartó, az az keressen annyit, amellyel biztosítja a család boldogulását. (Ebben Rózsadombi Apu jó.) Aztán legyen pompás férj, azaz ha elromlik valami biszbasz, Szuper Márióként tudja megjavítani. Ezen kívül legyen romantikusan tüzes lepedőakrobata. És végül a Legjobb Apa szerepében is alkosson maradandót, melynek egyik bizonyítéka, ha ő fürdeti a gyereket. Csoda, hogy ezt a felelősséget felmérő vagy ösztönösen megérző fiatal férfiak mindettől elmenekülve maradnak a felelősség nélküli mamahotelban?

A helyzet tehát az, kedves kövér kretének, hogy - miként Rózsadombi Anyu példája mutatja - a nők valószínűleg szülnének örömmel akár négy gyermeket is, ha lenne olyan férfi mellettük, aki képes eltartani a családot. De nincs, a demográfiai mutatók meg úgy zuhannak, mint Kövér Ákos iq-ja.

Kövér Ákos üzenete a magyar hölgyeknek

És itt talán felvethető egy kövér politikai felelősség is. Drága Kövér úr, az Isten áldja meg, hatodik éve méltóztatnak kormányozni kétharmados felhatalmazással! Talán kérdezze már meg barátját - a történelembe az "enyveskezű" vagy "g..ci" melléknéven bevonuló - Viktort, hogy mi a bánatot csinált kormányzás címszó alatt az elmúlt években? Özönlenek ki a fiatalok Magyarországról, akik nem fognak szülni, ide legalábbis biztos nem. Nincs ebben Önnek kedves Kövér úgynevezett felelőssége?

A kormányzás esetleg nem csak arról szól, hogy a családomat állítom a köz lábára, hanem arról, hogy a közt állítom saját lábára. A kormányzás nem arról szól, hogy nagy hangon üvöltve kijelentem, hogy nem tűröm a korrupciót, halkan meg hozzá teszem: mert nem tűröm a konkurenciát.

Szóval Kövér úr, tessék úgy kormányozni, hogy Magyar Apu képes legyen eltartani négy gyereket. Ha nem tudnak, le lehet mondani. Az üres - másokat felelőssé tevő, frusztráló - pofázásából viszont elegem van.