Azt mondják, két ember elégedett a fizetésével: a főnök a beosztottéval, a beosztott a főnökével. Én mint a magyar miniszterelnök tízmilliomodnyi főnöke cáfolom ennek a mondásnak az igazságtartalmát, én elégedetlen vagyok a hozzám beosztott miniszterelnök fizetésével. Keveslem.

Jó Viktor szerény 1,5 millió forint körül keres mint miniszterelnök, és kap még párszázezret képviselőként. A pártelnöki pénzét állítólag nem veszi fel, tehát havi kettőmillió forint körül visz haza. Ráadásul nagycsaládosként alig adózik, így a kettőmillió majdnem nettó is. Szép pénz. Igen ám, de ebből kell eltartania héttagú - a nemzet Rasijának elköltözésével hattagú - családját. Az is nyilvánvaló, hogy számára bizonyos értelemben kitört a kommunizmus, hiszen egy sor dologra nem kell költenie, mert munkaköréhez jár. Ezért nem valószínű, hogy meg tudna tankolni egy autót, vásárolni egy boltban stb. És hogy mikor fizetett bármiért is annak idejét sem tudja már. (Ha vacsit kell vinni a családnak, akkor csomagoltat.) De ha ezeket a tételeket leszámoljuk, akkor sem jön ki a matek. A család fenntartása Cinege közi színvonalon ebből a két misiből sem megy. Ha elhisszük a mesét, csak Rasi 15 milliós tandíja elvitte volna 7-8 havi bevételét, nem szólva az ott tartózkodás költségeiről. Szegény Gazsi, Sára, Flóra, Róza egy falatot sem evett volna ezekben a hónapokban. Bizonyára a testvéri szeretet melengette keblüket, miközben nénjük Svájcban dévajkodott. Tehát logikai alapon maradjunk annál a verziónál, hogy Viktor legális bevételeiből nem tarthatja el azon a színvonalon a családját, amelyet így-úgy a nyilvánosság megismerhetett. Marad a nem legális. Mit is énekelt a nemzet aranytorkú frissen kitüntetett művésze? "Mert aki hazudik, az csal, Aki hazudik, az lop, Hazudni, csalni: csúnya dolog!" Helyben vagyunk.

Mindezt azért, mert nem fizetjük meg miniszterelnökünket. Pedig a miniszterelnöki munka kilencven százalékban fáradtságos, unalmas, 7-8%-ban szórakoztató és 2-3%-ban élvezetes. Az unalmas rész egy sor döntés meghozatala a kaszaélezés szabályainak rendeletbe foglalásától a Fongiföldi Királysággal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény aláírásán át, a bivalybasznádi kerékpárút nyomvonalának a helyi turisztikai látványosság érintéséről szóló döntésig. (Ezt a munkát rühelli erősen Viktorunk, rá is hagyja Lázárra.) A fáradságos részt a nemzetközi tárgyalások adják különös tekintettel az EU hülyéire, akik valamiért a lufihámozást mindig éjszaka szeretik csinálni. A szórakoztató terület a seggnyalók fogadása, valamint a reggeli kávéhoz megkapott titkosszolgálati jelentések átböngészése. Ezekből lehet megtudni az ellenzéki politikusok és párttársak viselt dolgait - narkó, korrupciós ügyek, kurvázás, homoszexuális kapcsolatok -, amelyeken jót lehet röhögni miközben az érintett szájába is bekerül a zabla. (Hörgések elkerülése végett: ilyen jelentéseket a nagyon liberális országok nagyon liberális vezetői is kapnak.) Az élvezetes rész pedig a VIP-páholyokból való drukkolás lehetősége.

Ezért a munkáért Viktor messze nincs megfizetve. Naponta többezermilliárdról dönt aprópénzért. Valószínűleg mindenki tudja, hogy nem jó ez így, de össznépi hazugság gátolja a tiszta viszonyokat. Viktor populista énje úgy érzi, ha magasabb bért állapítanának meg neki, azt a választók nem fogadnák el, ám ha stikában kiegészíti vagyonát ezzel-azzal, az nem érdekel senkit. És meglehet, igaza van. Mi, választók - a főnökei - vagyunk a hibásak, mert nem állítunk elé világos követelményeket és ahhoz kapcsolódó fizetést. Azt tesszük, amit sok más területen, elfogadjuk a hétköznapi korrupciót. A lopni és lopni hagyni elve évszázados hungaricumunk, minek bolygatni, nem igaz? Így aztán a felszínen úgy teszünk, mint aki beszopja Viktor hazugságát a plebejus puritán miniszterelnökről, aki értünk dolgozik fáradhatatlanul, a mélyben viszont mindenkinek megvan a véleménye a korrupt g*ciről.

Lehet más a politika? Mi az, hogy, nagyon is! Engem például nem zavarna, ha Viktor 25 millió forintot keresne. Havonta. A miniszterei 20 milliót, államtitkárai 15 milliót, helyettes államtitkárai 10-et. Az országgyűlési képviselők, főpolgármester szintén 15-öt, a nagyobb városok, kerületek polgármesterei 10-et, és így tovább, végig a rendszeren. Havonta. Tényleg nem zavarna, persze a mostani államtitkári, helyettes államtitkári kart ritkítani kellene a valódi bürokráciacsökkentés jegyében. Ellenben aki lopna, annak meszeltek, töltsön is be akármilyen magas pozíciót.

A lopást - finomabban a megmagyarázhatatlan vagyonnövekedést - egy három tagból álló bizottság állapítaná meg. Őket 20 évre kell kinevezni, függetlenek lennének miniszteri fizetéssel. Lenne egy max. ötven főből álló hivataluk speciálisan képzett jogászokból. A bizottság előtt nem létezne semmilyen a politikusra és családtagjaikra vonatkozó titok, se adó, se bank, se üzleti, semmi. A bizottság előtt kötelező lenne megjelenni és adatot szolgáltatni, aki ezt megtagadja annak hivatalvesztés és három év helyből. Akinek nem tetszik, hát nem kötelező politikusnak menni. A bizottság bejelentésre vagy hivatalból járna el, az eljárás alá vont és a hivatal által eléjük tárt dokumentumok, valamint a politikus nyilatkozatai alapján döntene. A bizonyítási teher is megfordulna, mint a vagyonvizsgálatnál vagy a pénzmosásnál, politikus barátunknak kellene bizonyítania, hogy vagyona törvényes eredetű. Ha a bizottság mindhárom tagja összhangban lévőnek találja a vagyont a keresettel, megy minden tovább. Ha a tagok közül egy szerint eltérés mutatkozik, azonnal hivatalvesztés és megindul a büntetőeljárás. Ha két tag szerint van eltérés, hivatalvesztés, családtagokra is kiterjedő vagyonelkobzás és nyolc évtől húsz évig terjedő börtön, melyet a bizottság - rendkívüli bíróságként - szab ki. Ha egyhangú vélemény alakul ki a tolvajlásról, akkor a fenti büntetési tételek mellett a bizottság megállapítja, hogy a tolvajláson kapott nem magyar állampolgár, hanem az Iszlám Államé, ezért a kiszabott dutyi végrehajtását ott kell leülni. A kiadatás után pedig a magyar választó kényelmes foteléből, pattogatott kukoricával az ölében nézhetné, ahogy a korrupt disznó narancssárga ruciban térdel a sivatagban Dzsihád John utódja előtt. Az első eset után az érintettek rájönnének, hogy ez nem gyakorlat. Fogadjunk, hogy mindenki esze nélkül pedálozna a jogkövetés érdekében!

A javasolt rendszer tehát pofon egyszerű lenne, megfizetem a politikust a munkájáért, de keményen megbüntetem, ha elvesz a közösből. Akinek elege van a politikusi korrupcióból akár támogathatja is.

Már elmúlt néhány nap az óraátállítás óta, mégis sokan kóvályognak, mint az őszi legyek. Szerintem hülyeség ezt az egész felfordulást csinálni, mert nem sok értelme van. Még ifjú fejjel utáltam meg ezt az idő tili-tolit. Imádtunk focizni, és ki nem mondott megállapodás volt a szülőkkel, hogy sötétedésig mehet a meccs. Tavasszal folyamatosan világosodott, így szépen kitolódott a labdakergetés ideje. Aztán az Úr 1980. évének április havának 6. napján felfordult a világ. Békésen ment a játék, amikor aggódó szülők - köztük atyám - jelentek meg a dühöngőnél azzal, hogy indulás haza, mert idő van. Mi gyerekek az égre mutogattunk, a szülők meg az órájukra. A generációs ellentét persze a szülők javára oldódott fel.

Nem tudom, kit kell átkozni azért, amiért a Nap járását elszakította az idő mérésétől, de láthatóan jól kitolt az emberiség azon részével, ahol ezt a felesleges játékot játsszák. Szokták persze azt mondani, hogy nem felesleges, hivatkozva az energiamegtakarításra. Csakhogy van itt néhány apróság, amely miatt nehezen hihető a mese. Ha jól emlékszem korábban az volt a hivatalos verzió, hogy egy Tata vagy Keszthely méretű város éves villamos energia szükséglete spórolható meg éves szinten. Erre mindenki Tatára meg Keszthelyre akart költözni, hiszen ott nem kell áramdíjat fizetni, annyira jól sikerült a takarékossági intézkedés. Ezért egy ideje nem nevesítik a magyar Skócia helyszíneit, általánosan dobnak be valami számot. Most a MAVIR-ra hivatkozva az a trendi, hogy 30-40.000-es városnyi villamos energia spórolható meg. Ez a kanonizált szám, ezt szajkózza az összes tévé, rádió, újság. És ha sokszor és sokat mondanak valamit, képesek vagyunk elhinni. Felhívnám azonban a figyelmet arra az apróságra, hogy 10.000-es eltérés picinyt tág határnak mondható. Akkor most 30.000-es városnyit takarítunk meg vagy 40.000-est? Látható, hogy kamu az egész, azok sem tudják, akik mondják. De valamit kell mondaniuk az aggódó plebsnek, hát össze-vissza beszélnek.

Az átállítást kritizálók érveivel nem törődik senki, pedig azok sem súlytalanok. Először is az árammegtakarítás nem bizonyított. A technikai fejlődés, az áramfelhasználási szokások változása miatt az sem biztos, hogy keletkezik-e egyáltalán bármilyen energiamegtakarítás. Nyáron megy a légkondi, a számítógépek fogyasztására az óraátállításnak nem sok hatása van, a világítás energiatakarékos fejlesztései a mindennapok részévé váltak, akkor meg minek ez egész. A közvilágítás pedig Tiborcz úr reformjai után mutat jelentős visszaesést a felhasználásban. Igaz, ez belekerül némi rendőri túlórába, mert kísérgetni kell az úton átkelőket. A tehetséges Tiborcz úr modernizálta Rejtőt, aki szerint nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani, de a mai Magyarországon Tiborcz úr munkásságának hála minden villanyoszlop mellé jár a rendőr.

A másik ellenérv az emberek biológiai órájának felborulása. Legalább egy hét-tíz nap, amíg a népek megszokják az átállással járó változást. Addig kialvatlanul szédelegnek, tompán, fejfájósan jönnek-mennek, kódorognak. A kisgyermekeseknek különösen nehéz, mert alapjaiban borul a nagy műgonddal kialakított napirend. Nem tudom, hogy az így kieső munkaórákról, hatékonyságcsökkenésről vezet-e valaki statisztikát, ám a magam részéről bármikor tudok olyan blöff-ízű szöveget keríteni, mint a 30.000-40.000-res városnyi megtakarítás. És ha még hozzáteszem, hogy: "Brit tudósok szerint...", már keringhet is a sajtóban az egzakt tudományos magyarázat az átállás káros hatásáról. Indítsuk hát útjára a tudományos megfigyelést: "Az Elegem Van Blog brit tudósokkal közösen folytatott kutatásai alapján megállapítást nyert, hogy az óraátállítás évente 30-40 millió munkaóra kiesést okoz, amely egyes tudományos körökben kétségessé teszi az egész intézkedés értelmét és jelentős - március és október hónapra vetítve - 30-40%-os GDP visszaesést vonhat maga után." Na, ezzel a megállapítással vitatkozzon, aki akar.

A világ egyes részein nem teszik ki ennek a tortúrának a polgárokat. Az oroszok például - akiknél amúgy is van egy rahedli időzóna - néhány éve kiszálltak ebből a felesleges emberkínzásból. (Birca főszerkesztő úr megharagszik, mert elvettük első kommentjének lehetőségét.) Azt hiszem, nekünk magyaroknak is el kellene gondolkodnunk ennek az idejét múlt, ám káros átállítósdinak a beszüntetésén.

Ha elég sokan mondjuk, hogy elegünk van az Idő becsapásának gyermeteg kísérletéből, talán meghallja valamelyik okostojás.

A húsvéti ünnep fontos döntés elé állítja a szülők jelentős részét. A gyerkőcök ilyenkor szokták kikövetelni, hogy kisállatként nyulat kapjanak. A nagyon kisgyermekek esetében ez a megállapítás nem igaz, náluk a hülye szülő a gyermeki igényre alibizve - valami elfojtott gyermekkori trauma hatásaként - saját szórakoztatására szerzi be a "nyuszikát".

Ne fogjon senki könnyelműen a nyulak pengetésihez! Az ünnep elmúltával a szorgos hétköznapok lemorzsolják a szangvinikus nyúltartókat, melynek szegény nyuszkók lesznek a kárvallottjai. A kidobásra ítélt nyulakat a leggerinctelenebbek elviszik az állatkertekbe azzal nyugtatva magukat és kölkeiket, hogy szegény nyuszikának ott jó helye lesz. Ilyenkor a gyerekek becsapása érdekében mindenki színlel. Az állatkerti dolgozók a rituális nyúl-euthanáziára felajánlottakat tettetett nyájassággal fogadják, megnyugtatva az ajándékozókat. A nyúlkidobó család felnőtt tagjai örülnek, hogy megszabadítják őket kis aljasságuk tanújától, hát nyájasan terelgetik a volt családi kedvencet kivégzésének színterére. Mert az álságosan mosolyogva ott hagyott nyuszi sorsa kegyetlen fordulatot vesz, az addig agyonsimogatott, dédelgetett házi örömforrás napokon belül valamelyik ragadozó táplálékaként végzi. De jobb ezzel nem szembe nézni a gyáváknak, inkább hazudnak. A másik, humánusabb irányzat a nyúlbérbevétel. Ez a nyúlnak tényleg hasznosabb, néhány napra kerül ki megszokott környezetéből, aztán megy vissza társai közé a ketrecbe. A bérbevevő család kiörülte magát a pénzéért, tiszta viszonyok maradtak a pár napos kaland után. Ezek a húsvéti nyúltartó szerencsétlenek nem tudják, mennyire jó a nyúl a háznál.

Először is az emberi kapcsolatokban. Ha megkérdezünk egy Magyar Időkön szocializálódót, hogy mondja meg kik irányítják a világot, azonnal köpi, hogy a Bilderberg-csoport, Zsidó Világkongresszus, Opus Dei, szabadkőművesek stb. Nagyot tévednek! Két nagyon titkos befolyásos csoport működteti a világot. Az egyik a Játszótéri Anyukák Köre (JAK), a másik a Törpenyúl Tartók Titkos Társasága (4T). Ha nekem valami ügyem van valamelyik bürokratikus szervezettel - állami, energiaszolgáltató, bank - hiába hívom a Bilderberg-csoportot, a Zsidó Világkongresszust, fel sem veszik a telefont, ám a JAK-beliek azonnal segítenek. Valaki a JAK-ból vagy a probléma helyén dolgozik vagy ismer olyat, aki tud segíteni az ügyintézésben. A gond megoldva, mert a JAK világirányítói megoldják. Hasonló a helyzet a 4T esetében is. Az egyik gyakran látogatott boltban az eladó hölgy évekig kitűnt hűvös arroganciájával. Aztán egyszer megkérdeztem tőle, hol tartják a szénát, mert kell a nyúlnak. Egyből kinyílt, elmondta, hogy neki is van nyula, jót beszélgettünk és azóta a legfrissebb felvágottat, sajtot kapom. Sőt, ha olyat kérek, ami emberi fogyasztásra éppen alkalmas, lebeszél szándékomról. A zöldségessel, fodrásszal ugyanígy jártam, de különböző hivatalokban, üzleti megbeszéléseken, munkahelyen, ha kiderül, hogy a partner is nyulas, már megvan a jó hangulat. Mert a 4T átszövi és irányítja a világot. A kutyások egy kicsit hasonlók, de náluk nincs meg a titkosság, hiszen a Morzsit le kell vinni sétálni. Az aranyhaltartóknak meg nincs miről beszélni egymással, mert hát az aranyhalak élete egy picit egysíkú. De a nyúl az más.

Amikor hozzánk megérkezett - nem húsvétkor - akkora volt, mint az öklöm. Ijedten rohangált a lakásban azonnal nagy szolgálatot téve. Bebújt mindenhova, hogy szürkén, porcicákkal a fülén másszon elő. Ebből tudtuk, hogy takarítás terén szükségünk van egy ilyen minőségbiztosítóra. A tartás vonatkozásában két iskola létezik, az egyik a szakszerű nyúltartó, a másik a családtagként kezelő. A szakszerűek két irányzatra oszlanak, a konzervatívra és a liberálisra. A konzervatívak hangsúlyozottan úgy bánnak nyúlukkal, mint egy nyúllal, ketrecben tartják, és kizárólag nyúlnak való kajákkal etetik. Természetesen nagyon gondosak, minden orvosi kezelést megadnak neki. Szeretik ők a nyúlukat, csak messziről. Liberálisék meghatározott időben kiengedik a ketrecből, simogatják és időnként nyúlcsemegével is meglepik. És miután a gyerekek jól megnyúzgálták szerencsétlen állatot, az alig várja, hogy biztonságos ketrecébe húzódhasson. A szakszerű nyúltartók pártokon átívelő vonása lehet a haszonszerzési cél megjelenése, mert egy kölyök nyúl viszonylag jól eladható, és egy kis fizetéskiegészítés nem árt.

A mi nyúlunk sorsa máshogy alakult. Először mi is a szakszerű tartók táborát erősítettük, de nyúlunk egyéniség, aki egyszerűen ledarált minket. Most már családtag, a negyedik gyerek.  Ketrecben lakás? Hehe. Esetleg besétál oda enni, inni, de azon kívül egy percet sem. Nyúlkaja? Hát van az is, de amikor reggel kibotorkálok a sötét konyhába, már rohan a kekszéért, és két lábra állva kunyizza. Aztán bevág egy negyed almát. Képes kitúrni a csokit egy földön hagyott bevásárlószatyorból, és meg is eszi, ha nem vagyunk éberek. Gyermek- és ifjúkorának nagy traumája lehetett a hordozó, mert amint meglátta bepucolt a szekrény mögé, ahonnan a lakás átrendezése árán lehetett kirángatni. Ma már engedelmesen tűri kényszerállapotát, és talán az autózást is megszokta. Szobatisztaság vonatkozásában nem volt könnyű, de mostanra nem piszkítja tele a lakást. Rodeózik mindenfelé a lakásban, a falak széleit megrágja. Akárcsak a cipőket és régebben a kábeleket. A múltkor pár hónap alatt nagyjából elfogyasztott egy tévés kartondobozt. Nem mondom, hogy ezért nem fordult meg a fejemben, hogy felajánlom macskaeledelnek, csak hát nem lehet nem szeretni ezt a dögöt. Olyan nyúlban, mint Garfield, idegesítően szerethető. Mert ha lehuppanok a fotelba, azonnal ott terem, és simogattatja magát. (Az írás közben is itt kapargatja lábam, hogy vegyem fel egy kis simogatásra.) Kedvence a fogócska, ahogy közben nagyokat ugrik, morog, dobog, az valami röhejes. A végén persze megpucol a ketrecébe.  Napközben békésen kucorog néhány általa kedvelt helyen. A feng shuisok jó pénzért biztos levezetnének valami elméletet a lakásnak e pontjairól, nekünk ingyen adomány. Ha van reinkarnáció, én nyúlként szeretnék újjászületni - nálunk.

A húsvéti nyúltartókból viszont elegem van, mert saját önző butaságukkal egy ártatlan kis élet szenvedését okozzák.

Kész, takarodjon ki az összes arab Európából! És vigyék magukkal a törököket, pastukat, afrikaiakat, meg tudja az ég, miféle jövevényeket. Nincs tovább. Elég volt. (Szolgálati közleményként felhívom a figyelmet arra, hogy innen csak az olvassa tovább, aki nem ódzkodik a nyers megfogalmazásoktól, mert blogunk kerülni szokta a trágár kiszólásokat, de most ettől eltekintünk.)

Egy éve a Charlie Hebdo mészárlás volt a nyitány, de a jólétbe hülyült európai ember nem akart róla tudomást venni. Menetrendszerűen érkezett a párizsi terrortámadás közel százötven halottal, rengeteg sebesülttel. Ma pedig Brüsszelben. A helyszín és az időpont több szempontból is üzenetértékű. A kommentárok elsősorban azt emelik ki, hogy Európa központjában történt a mészárlás, de van még itt két további szempont is. Brüsszel az a város, ahol megtiltották a karácsonyfa állítást a keresztényeknek, mert zavarja a nyomorult mohamedánok integrációját. Az európai ember mindent megtett ezekért a tetvekért, a saját kultúrája egyik legfontosabb ünnepét is háttérbe szorította. A köszönet? Több száz ártatlan ember bestiális legyilkolása. És mikor kerül sor a merényletre? A keresztények másik fontos ünnepén, húsvét előtt, nagyhéten.

És megint nem fog történni semmi, mint, ahogy a párizsi gyilkosságok után sem történt semmi, mint azt jó előre megmondtuk. És most sem lesz másként.

Itt van a Ferenc nevezetű, akinek nem fáj a keresztény emberek üldözése, legyilkolása, Európa iszlamizálódása. Majd imádkozik az iszlám áldozatainak lelki üdvéért. Talán. Egy hazug jezsuita azt sem tudja, mi az az ima. Ez a teológiailag alulképzett nem tudja felfogni, hogy Jézus korában még nem létezett a tevebaszók agresszív "vallása". Ami egyébként egy rendkívül primitív ember rendkívül primitív világképe. Nagyjából összefoglalható azzal, hogy a kupec Mohamedet idegesítette, hogy a tevebaszók kirabolták a karavánjait, ezért a kereskedelem biztonsága érdekében megtiltotta, hogy a brancsba tartozók egymást kifosszák. Azt mondta nekik, hogy közösen fosztogassanak olyanokat, akik nem tartoznak a bandába. Azóta ez megy. Mindig kell találni valakit, akit kifoszthatnak, különben egymást kell kirabolniuk. A "vallási" rész annyi, hogy ezen primitív rituálé alapján lehet felismerni azt, akitől nem szabad markecolni. Ennek érdekében naponta ötször hajlongani kell Mekka felé, közben a valagukat mutogatják Allahnak, hátha megkívánja valamelyik igaz hívőt, és seggbe kúrja. Ezeket a primitív, tolvaj, haszonleső bunkókat akarja ez a kretén pápa befogadni.

A média - amelynek egy része arabok kezében van vagy a szponzoráció révén fizeti (Fly Emirates stb.) - máris elhallgatja a borzalmat. Nem mutatják a tömeggyilkosság helyszíneit a személyiségi jogokra hivatkozva. A dumát köszönjük, de nem kell. A valóság az, hogy ha az európaiak szembesülnének az ártatlan emberek halálának látványával, a szétszakadt testekkel, a sebesültek borzalmas fájdalmával, már este égne minden kibaszott mecset, befogadó állomás. A média tehát azzal hazudik, hogy elfedi a valóságot, ezzel mentegeti ezeket a mohamedán mocskokat.

Aztán néhány nap múlva jönnek a józanságra intők. Kedvencem Sayfo Omar, aki majd értekezik a megértés fontosságáról. Vetélkedőt szervez "Ki tud többet az iszlámról?" címmel a burka és a hidzsáb különbségéről, és bebizonyítja, hogy nincsenek no go zónák. Kedves Omar, maga is húzzon el a többi mohamedán moslékkal együtt, ha Önnek fontosabb ez a primitív bugris különítmény mint a hazája.

Meg jönnek a jogvédők, akik ezt az Abdelkiafaszt is védik. Rámutatnak a kiadatás jogszerűségének fontosságára, az információi értékére stb. Ahelyett, hogy ma este karóba húznák a Molenbeekben, lássa a többi szemét, mi vár rá. Kiderült az is, hogy a családja, barátai bújtatták, hadd készüljön az új mészárlásra. Közben pedig bizonygatták a médiának, hogy mennyire sajnálják, hogy a fiukat befűzte az IS. Szemfogató hazug szemetek. Az izraelieknek igazuk van ebben is. Az öngyilkos merénylő családjának házát felrobbantják, aztán a rokonság mehet földönfutónak. Kemény? Igen, de hatásos. Itt, Európában a jogvédők nekiállnak jogászkodni, amin ezek a gyilkosok csak röhögnek. Ha azonnali hatállyal minden vagyonuktól megfosztva, egy szál pendelyben kivágnák őket innen a líbiai sivatagba, a többi elgondolkozna, hogy támogatna-e terroristát.

Tudom, hogy ez a bejegyzés keményre sikeredett. Akinek nem tetszik, beszélje meg azokkal, akik ma reggel munkába menve életüket tervezgették, és most szétszakadt testtel fekszenek a halottasházakban vagy kínlódva szenvednek kórházi ágyaikon. Álljanak eléjük, mondják meg nekik.

Azt hiszem, nekünk, európai embereknek  most már nagyon elegünk van ebből a hordából, menjenek, amíg mehetnek.

Mi, derék pógári magyarok úgy téblábolunk kétségbeesve, bizonytalanul a hazai politikai palettán, mint a viccbeli Kohn bácsi a vallonok és a flamandok között. Mert a mi jó Viktor urunknak egyfelől van sok igazsága, másfelől viszont korrupt, kormányzóképtelen - és ha Karinthy szerint Babits szülei le tudtak költözni az alliteráció kedvéért Szekszárdra, akkor mi is újíthatunk e célból - keci.

Igen, Viktornak igaza van az embercsempész tömegáru retorikai kezelésében. A ballibek csak mostanában kezdték el kapisgálni, hogy ez az idegen tömeg veszélyt jelent az országra. Ha ballib barátaink törióráikon figyeltek volna, talán nem sikkad el náluk, hogy a rácok és az oláhok ugyanilyen menekültként kértek alázatos bebocsátást országunkba, aztán integrációs lehetőségeiket visszautasítva a meggyengült Magyar Királyságra rontottak. Köszönjük, másodszorra kihagynánk a nagyszerű lehetőséget. Ezt Viktor jól látja, a magyarok nagy része ezen történelmi tapasztalás okán támogatja őt. Persze Viktornál nem árt az óvatosság, mert nem azt kell figyelni amit mond, hanem amit tesz.

Ennek megfelelően a migránsok látványos elutasítása is árnyalható.  A magyar érdekek figyelembevételével nyugodtan befogadhattunk volna ötvenezer - hangsúlyozottan keresztény - szírt. Nem ártana az országnak, a befogadó kultúrájú magyarság egy színfolttal gazdagodna. Európa ünnepelne, megint mi lehetnénk a bezzeg ország, és némi előnyöket is kiudvarolhatnánk. Megtehettük volna, ha Magyarország olyan erős, mint azt Plakát Magyarország hirdeti. De Valóság Magyarországról megpucolt hatszázezer értékes, dolgos ember, mert már nem tudott Viktor Zombilandján élni. És sokan csomagolnak most is. Valóság Magyarország - és ez Viktor történelmi bűne - egy csődtömeg.  Az igazság tehát az, hogy Magyarország nem azért nem fogad be migránsokat, mert Viktor olyan bátran szembeszáll a hagymázos Merkellel, meg a túltenyésztett eurokratákkal, hanem azért, mert - kódis szegény országként - egyszerűen képtelen a befogadásra.

Na ja...

És most Viktor harcra hív hivatalosan Brüsszel ellen, valójában Merkelt akarja megbuktatni. Viktor szájából "Felhangzott a szó zeng az induló", azzal a reménnyel, hogy: "Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg." Nekem nincs ellenemre, ha lenyomjuk a rögeszmés Muttit, szaladok is nyergelni, élesítem a kardom. Te vagy a vezér Viktor, verjük által a labancot az másvilágra, úgy ad Isten békességet édes hazánkra! Ám amint vágtatok a gyülekezőre, lassul a vágtatás, már csak ügetek. Miért is, kiért is fogom véremet ontani?

Érdemes ezért a hazáért harcolni? Viktor eltüntetett közpénzeiért? A Garancsi, Mészáros-féle strómanok kényelmes életéért? Tiborcz vej - innen is gratulálunk a kislányhoz - remek üzleteiért, amelyeket az EU csalás elleni szervezete (OLAF) is vizsgál? Külön köszönjük neki a milliárdokért megvalósított pislákoló közvilágítást, aminek megvédése hazafias kötelesség. Habony "Koko" Árpád viselt dolgaiért harcoljunk? Vajna tévéjéért, adót alig fizető kaszinóiért? Talán a nagyképűen kérkedő felesége gyémántjaiért? A Stumpf István által is kifogásolt "tolvaj generáció" érdekében ontsuk vérünk? A nagyszerű ingatlanguru Matolcsy sok százmilliárdos közpénz-eltüntetésének sikeréért, melynek során például drágábban vesz meg offshore cégen keresztül egy ingatlant, mint amennyiért az eladó hirdeti? Harcoljunk azért, hogy az egykor szebb napokat látott "Mr. 20%" össze-vissza zagyválásaival elnyerje végre a Risztov Éva-díjat? Ha ettől a tolvaj generációtól megkérdezik, hogy tisztességesen boldogultak-e? Pofátlanul rávágják: Mi az, hogy! Nagyon is, törvényesen és tisztességesen!

És ha még ez sem hozza meg a derék pógáriak kedvét a Viktor melletti hadakozásra, akkor talán ott vannak a bérfideszesek, akik mindig megdobogtatják Viktor volt híveinek szívét. Örömmel harcolunk Kóka Janiért - és közvetve Gyurcsány Ferencért -, repesünk a munkásőr Zoltai Guszti bácsiért, teljesen odavagyunk Gyárfás Tamásért. Mi rajongásig szeretjük őket Viktor, mert látjuk, hogy te is rajongsz értük. Csak egy kicsit félünk, ha valódi harcra kerül sor, ezek a bérfideszes zsoldosok már más zsoldban fognak harcolni. Mert nagy úr a pénz, és még nála is nagyobb úr, aki osztja. Ma még te osztod Viktor. Ha viszont fordul a kerék, ezek lesznek, akik leghangosabban fognak ordítani ellened. Tán még életedet is kívánják majd, hogy feledtessék bűneiket az új pénzosztók előtt.

És hová vezetsz minket Viktor? Mohácsra? Világosra? Mert lehet a németekkel viccelni, csak ők közismerten nem egy humoros nép. Nem értik a viccet. Akikkel te szövetséget akarsz kötni, azokat ők már rég a markukban tartják. Ahogy minket is. Esetleg Gazsi gyakorolhatná a szőnyegbe tekerve lakást, mint Vanek úr a gardróbban egzisztálást, így legalább nem éri váratlanul, ha összecsomagolják.

Mi, pógári termékek mégsem megyünk veled háborúba Viktor. Ez a harc a te harcod, nem a miénk. Mi békés, gyarapodó, demokratikus, jogállami Magyarországot szeretnénk, és amit te képviselsz, az ettől egyre távolodik. Az is igaz viszont, hogy a ballibekből sem kérünk, mert semmi olyat nem tudnak mondani, amelyről ne lennének ismereteink '19-óta. Ezért vagyunk mi a balga belgaságukon tépelődő Kohn bácsik.

Tudjuk, hogy nem fogsz változtatni Viktor, ám gondold meg barátom az alábbi idézet igazságát: "A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele." Az emberek meg már csak olyanok, hogy aki rosszat tesz, abból először kiábrándulnak, aztán elegük lesz belőle.

A március 15-i forradalom megünneplésével kapcsolatban mindig zavart, hogy valójában nem volt forradalom. Mert nem volt forradalmi helyzet. A becsapás az, hogy Európában 1848 telén, tavaszán valóban voltak forradalmak, de Pest-Budán nem. Palermoban kezdődött az európai forradalmi hullám január közepén, ahol komoly összecsapások ütöttek ki elhúzódó harcokkal. Aztán Párizs következett februárban. A párizsiaknál a forradalom amolyan szabadidős tevékenység szokott lenni, a barikádokat el sem bontották, jó lesz a következő murira. Így is összehoztak vagy száz halottat első körben, hogy aztán a nyárig elhúzódó harcokban kissé növeljék a számot. Bécs március 13-án követte az európai trendit a jól bejáratott utcai harcokkal, amelyek eltartottak ősz végéig. Berlinben március 18-án kezdődött a forradalmi fegyveres harc, váltakozó eredménnyel. És így tovább több európai nagyvárosban, míg Európa csendes nem lett, újra csendes.

Magyarországon azonban a belső helyzet nem indokolt semmilyen forradalmat. A dinasztia nem alkalmazott különösebb önkényt, a bolond Ferdinándot még Bécsben is szerette népe, a magyarok meg úgysem találkoztak vele. A Habsburgokat Magyarországon képviselő palatinus és családja kifejezetten népszerű volt. A pozsonyi diétán immár 23 éve ment a békés szócséplés a jobbágyfelszabadításról, örökváltságról, közjogi elképzelésekről. Honunk szebb lelkű asszonyainak keblei már kissé megereszkedtek az évek során, míg a karzatról hallgatták a nagyszerű férfiak remek, lángoló szónoklatait. A reformországgyűlés üstökösként felemelkedő csillagai is megöregedtek, a fiatal arisztokraták pártjából öreg arisztokraták pártja lett, akik alig várták az unokák megszületését. Széchényi 1848-ra már 57 éves, Wesselényi 52, Kölcsey halott, Kossuth 46, a többiek - Deák, Klauzál stb. - is bőven negyven felett. Nem egy ugribugri társaság. Ezeknek - Kossuthot leszámítva - úgy kellett a forradalom, mint üveges tótnak a hanyattesés.

A köznép békésen eléldegélt az évszázadok alatt megszokott keretekben, a lakosság számban és vagyonban szépen gyarapodott. Elég nehéz volt bennük felgyújtani a forradalom lángját. Nem is sikerült.

A Pest-Budán kitört "sajnálatos márciusi események" tehát nélkülöznek minden olyan jegyet, amely a forradalmakra jellemző. Mi történt tulajdonképpen? Egy a kor viszonyai között lebonyolított médiahack, amely azonban nem tanulság nélkül való, mert jól mutatja, hogyan kell forradalomnak látszó társadalmi eseményt szervezni.

Először is kell hozzá a bulira kapható fiatalság. Egyetemisták, húszas éveik elején járó, élettapasztalattal még nem rendelkező, ezért minden zavaros ideológiát beszopó fiatalok. De ez kevés, kell tömeg is. Ezt jól tudták a szervezők, ezért a József-napi vásárra időzítettek. A vásárok jó táptalajt jelentenek egy össznépi rebellióhoz, hiszen alapból kiváló mulatság egy vásár - pláne a tél végén unaloműzőnek -, mert ott sok ittas ember kóvályog. Ezeket felbiztatva máris előáll a tömeg, amelyhez lehet csatlakozni a pest-budai polgárságnak egy kis romantikus hősködésre.

Nos, 1848. március 15-én ennyi történt.  Petőfi és néhány fiatal srác nagyzolt a barátnője, felesége előtt, játszva a romantikus forradalmárt szavalgattak, nyomtatgattak, a tizenkét pontot alig tudták összeszedni. Néhány száz részeg muksó hőbörgött, pár ezer polgár pedig úgy gondolta kieresztheti a megszokott unalmas hétköznapok fáradt gőzét. Csoda, hogy amint Zichy Ferenc meglátta ezt a társaságot "reszketni méltóztatott"? Valószínűleg a röhögéstől. Pest-Buda kisváros volt, mindenki ismert mindenkit. Hogy lehet komolyan venni, hogy azok, akikkel Zichy mindennap találkozik, egyszer csak zord ábrázattal elkezdenek hülyeséget beszélni. Képzeljük el, ott van egy lánglelkű költő, borbély, ügyvéd, a szomszéd fiákeres, és alig tudják kinyögni mit akarnak. Végül megegyeznek abban, hogy engedjék el a politikai foglyokat. Ez a forradalmárok kedvenc követelése a Bastille ostroma óta. Igaz ott is csak hamisítókat, bolondokat és egy aberráltat találtak, de a koreográfia szerint nem is forradalom az, amelyik nem tud kiszabadítani politikai foglyot. A mi márciusi ifjainknak tök szerencséjük volt, mert egy zavaros fejű ürge sajtóvétségért éppen kapott pár hónapot, így ki lehetett szabadítani. Több politikai fogoly nem volt. A jeles nap valóban fontos eseménye, hogy - Jókai sejtetése szerint - ekkor fogant Petőfi Zoltánka, és Jókai e napon szeret bele Laborfalvi Rózába, aki egy kokárdát tűz a hős forradalmár keblére. Ez a lánglelkű ámokfutás ment még néhány napig Bánk bánnal, Szózattal, Himnusszal, aztán megunták és hazamentek.

A médiahack viszont nagyon ott volt. Kossuth - aki a háttérből szervezők között lehetett - hintába ültette a bécsi forradalomtól megrémült kormányzatot, akik azt hitték Pest-Budán is áll a bál. Ezért aztán elfogadtak mindent, amit Kossuth eléjük rakott.

A magyar történész szakma óriási hiányossága, hogy nem tisztázza a valós folyamatot, jó esetben megmarad a reformkor belső mozgásainak leírásánál. A külső összefüggésekben sem mennek messzire, a politikai-szövetségi rendszereket veszik csupán figyelembe. A gazdasági korszellemet viszont nem. Noha kézenfekvő. Itt volt Európa közepén egy közel húszmilliós ország, amely fejlesztésre alkalmas. Nyugat-Európában pedig ott volt egy hatalmas gazdasági kapacitás, amely piacot keresett vasárujának, hídjainak, gőzgépeinek, vasútjainak stb. A Magyar Királyság államadóssága nem volt számottevő, ha kiszakad a Habsburg Birodalomból gyakorlatilag nulla, ezért hitelképessége igen jó. Ki ne finanszírozna meg egy kis csimbummot, ha utána kaphat egy fejleszthető, hitelezhető országot, amelyen pompásan lehet keresni?

Persze a romantikus költők, írók, nemesek, polgárok, jobbágyok erről mit sem tudtak. Ők jól elszórakoztak, és senkiben sem esett kár ezen a napon. Később eszkalálódtak az események. A nagyszerű helytállás ellenére a kamuforradalomból kinövő szabadságharc elbukott. Majd csak húsz év múlva kap teret a kapitalizmus Magyarországon annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával.

Március 15. viszont megmaradt a hamis pátosz jelképének, amellyel éppúgy meg lehet téveszteni a most élőket, mint az elődöket. Csak míg nekik életre szóló jó buli volt, nekünk már csak egy letudandó esemény, amelyen meghallgathatjuk politikusaink önmaguk számára is unalmas, lózungokkal teli beszédét. Talán jobb lenne, ha a valóságnak megfelelően azt ünnepelnénk, hogy egy zseniális blöffel be tudtuk csapni a Habsburgokat. A nem létező forradalom ünnepléséből viszont elegem van, mert azzal magunkat csapjuk be.