Dr. Orbán Viktor úrnak,
miniszterelnök
Magyarország

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Viktor, nem sül le a bőr a képedről?

Budapest, 2016. április 28.

                                                   Tisztelettel:

                                                                                        Elegem Van Blog

Az élet úgy hozta, hogy egymás után két bejegyzést is kell szentelnünk Matolcsynak. Nem szívesen foglalkozunk ezzel az alakkal ilyen gyakran, mert neve leírása beszennyezi a klaviatúrát. Mégsem térhetünk ki az általa teremtett mocsok elől, mivel néhány nagyszerű ember kitartása, a köztársasági elnök és a Kúria bíráinak tisztessége döbbenetes erővel mutatott rá arra a züllöttségre, amely a Matolcsy-féle Magyar Nemzeti Bankot jellemzi. Respect mindenkinek, aki mindent megtett ebben az ügyben a közélet tisztaságáért!

Az a helyzet, hogy Matolcsyt már kinevezni sem lett volna szabad. A belső kör pontosan tudta, hogy Matolcsy alkalmatlan egy ilyen nagy súlyú intézmény vezetésére, mint az MNB. Két okból. Egyfelől azért mert Matolcsy egyszerűen nem rendelkezik vezetői képességekkel. Van ez így nem szégyen, ő más típusú ember. Szegény Varga Miska tudna mesélni milyen istállót vett át tőle, melynek kipucolása majd' egy évig tartott. A másik okról is tudott a belső kör: mivel múlatja idejét Matolcsy, amikor a külvilág számára az "Elnök úr alkotói szabadságát tölti." című mantrát lökik. És azt is tudják, hogy ez a folyamat hogyan szokott véget érni. Csúnyán.

És Viktor mégis kinevezte. Néha elgondolkodom az okán és arra jutok, hogy kettőjük viszonya legjobban a Galamb-Troppauer Hümér viszonyával jellemezhető. Viktor Galambnak szüksége volt egy olyan szövetségesre a közgazdászok között - melyhez ő nem ért -, aki bár ostoba, de agresszíven erős, és amennyiben hülyeségeit látszólag elfogadják, hiper lojális. E mellett pedig - miközben saját hülyesége láncán vezetgetik - még szórakoztató is. Matolcsy Hümér tökéletesen megfelelt Viktor Galamb elvárásának. Csak az a baj, hogy mostanában elszabadult láncáról, és iszonyatos károkat okoz Viktor Galambnak. Szépen meg kellene magyarázni Matolcsy Hümérnek, hogy valamiképp kibírtuk az "Én egy virág vagyok" című versét, de az "Anyám, te vagy árva fiad csillaga" alkotása ellen már komoly társadalmi ellenállás bontakozik ki. És ha Viktor Galamb nem figyel, nagyobb balhé lesz belőle, mint a vasárnapi boltzárból. Matolcsy Hümér ugyanis magával rántja a polgári Fidesz utolsó ethoszát is.

Matolcsynak természetesen vannak - mint a titkosítani tervezett papírokból kiderült jól fizetett - hívei, akik három érvvel szokták őt védeni.  Az első - igen penetráns - érv, hogy a Simor sem volt jobb. Ez részben igaz. Simor amolyan késő-kádárkori suksükölő semmire sem jó ipse volt, akit már azért is el kellett volna csapni, mert magánvagyonát Cipruson tartotta. Ez a gesztus ugyanis azt üzente, hogy ő - mint aki a magyar pénzügyi rendszer működéséért felelős - nem bízott a saját munkájában, ezért inkább kimenekítette pénzét az országból. Az ilyen selejtes gondolkodású ember valóban ne töltsön be köztisztséget. Ha azonban Simort összehasonlítjuk Matolcsyval, mégis a fideszeseknek ég az orcájuk, mert Simor olyan volt, amilyen, de azzal nem vádolható, hogy nepotista módon az unokatesóját tömte volna közpénzzel, amely így "elveszítette közpénz jellegét". Matolcsy pofátlansága égbekiáltó, és sosem tudtuk volna meg néhány tisztességes ember kitartása nélkül. Szóval, Viktor és Ti fideszesek, itt az idő belátni - ha már Matolcsyban nincs annyi emberi tisztesség, hogy maga lássa be -, hogy Matolcsy szégyent hozott a táborra, arra a politikai közösségre, amely bízott benne, ezért meneszteni kell.

A másik mellette szóló érv, hogy Matolcsy bezzeg csökkentette a kamatokat, a Simor meg nem. Gyenge ez fiúk. A nagy jegybankok helikopter pénzeinek hatására mindenhol csökkent az alapkamat, van ahol negatív. Ez tehát olyan folyamat, amelyre Matolcsynak semmi hatása nem volt. Nehogy már érdem legyen, ha valaki úszik az árral. A harmadik Matolcsy-párti okoskodás, hogy az MNB nyereséges. Itt idéznénk klasszikussá vált magunkat: "Csak a kákán is csomót keresők vetik ellent, hogy a monetáris, szabályozói, felügyeleti-hatósági, fogyasztóvédelmi, szanálási és sokszor tulajdonosi jogok egy kézben összpontosításával a hülye is tud nyereséges vállalkozást üzemeltetni, mely kritériumnak M. György Huba tökéletesen megfelel." Ha tehát Matolcsy vállalkozni akar, találjon magának egy céget, oszt' hajrá! A forintleértékeléssel, kamara hasznával elért nyereségre hivatkozás jellemtelenséget takar.

Látható tehát, hogy Matolcsy szakmai teljesítménye valójában gyenge, amelyet csak a nyereségből megvettek próbálnak felnagyítani. A vezetői képesség hiányából eredően pedig olyan viszonyok alakultak ki a lezüllött MNB-ben, amely az intézmény történetének a mélypontja. Nincs mese, Matolcsy lejátszott.

Mert hát, kedves "polgári kormány", mivel fogjátok megmagyarázni a párszáz forint emelést kapott nyugdíjasnak, hogy nyugdíjemelésre nincs pénz, de Szemerey unokatesó vállalkozásainak titkos kitömésére van. Mit fogtok mondani a pedagógusoknak? Tud-e hazudni Tóni pasa propaganda minisztériuma valami hihetőt a bürokráciacsökkentés bullshitjával kirúgott 50.000 közalkalmazottnak, ha azok azt látják, hogy az MNB-ben milliós keresetek vannak? Tehát van itt pénz - szűri le az egyszeri választó - csak a Matolcsy ellopja. (Oh, pardon, a közpénz elveszíti közpénz jellegét, míg Matolcsy és sameszai kezén átcsorog.) Mi lesz, ha leesik a választóknak, hogy - mint azt a gazdasági lapok finoman jelzik - az MKB nevű, közpénzen megvett, majd közpénzen kipucolt bankot Matolcsy unokatestvére az MNB nyereségét közalapítványokba kimentett közpénzből akarja megvenni offshore cégeken keresztül?

Az újkori magyar banktörténelem legnagyobb panamája bontakozik ki a szemünk előtt, melynek egyértelmű felelőse maga az MNB elnöke. Ebből olyan világbotrány kerekedhet - és ne legyenek illúziói a polgári tábornak, fog is - amely az egész ország pénzügyi rendszerét maga alá temetheti. És akkor még nem szóltunk az EKB esetleges vizsgálatáról az alapítványok állampapír-vásárlásai miatt, amely könnyen minősíthető tiltott monetáris finanszírozásnak. A Matolcsy-féle MNB elveszítette hitelességét a szakmai közvélemény és a piaci szereplők előtt, amely a legnagyobb hiba, ilyenért szerte a világon utilaput kötnek a jegybank elnök talpára.

Apropó. Mit szólnak a Fidesz frakció tagjai ahhoz, hogy Matolcsy a képviselők szavazatával és tulajdonképpen az Országgyűlés megvezetésével akarta eltussolni alkalmatlanságának bizonyítékait? A láncáról elszabadult, moral hazardot folytató Matolcsy iszonyatos károkat okoz az országnak, a polgári politikai közösségnek ezért - ha ő ezt magától nem látja be - meneszteni kell. Minél előbb annál jobb. Helyére pedig sürgősen ki kell nevezni egy a politikai tábor polgári eszményeinek megfelelő tisztakezű vezetőt, aki képes helyrehozni Matolcsy dúlásából eredő károkat.

Matolcsynak pedig - akiből elegünk van - üzenjük a Cabaret zenekar nagysikerű és mély értelmű dalával: "Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte, Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen. … Kis ember hát itt a vége, nem volt semmid, ami megérte, Néhány egyszerű szürke évet mosolyogsz meg most hát nem érted. … Kis ember mi lett belőled, most hogy elszálltak az évek?"

Itt vannak ezek a ronda narancssárga-zöld új húszezresek. Színükön kívül semmiben sem különböznek elődeiktől. Akkor meg miért kell lecserélni őket ráadásul egy év alatt? Gyanús, nagyon gyanús.

Természetesen a színes, szélesvásznú mesét ismerjük az MNB-közlemény hivatalos verziójából, amely a hamisítás elleni harc és a biztonságosság pici hazugságaival tömi azok fejét, akik egyáltalán figyelnek a pénzcserére. Csakhogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket. A húszezres nem a hamisítók álma. Először is azért, mert a forint nem egy világpénz, így a jó minőségű hamisítványra fordított befektetés nem hozná vissza az árát, olyan hülye hamisító meg nincs a világon, akinek egy húszezres előállítása huszonötezrébe kerül. A rossz minőségű hamisítványokkal viszont könnyen le lehet bukni. Egy ország röhögött az 54000-resre tuningolt húszezresen. Meg aztán a hamis pénzt forgalomba is kellene valahogy hozni, hiszen abban nincs nagy élvezet, ha a hamisító otthon nézegeti matricáit. Egyenként fizetgetni vele macerás, egyszerre perkálni kockázatos. A hamisítással tehát csak a bulvárhírekbe meg a dutyiba kerülhet az ember. Ezért csak a hülye próbálkozik pénzhamisítással, ennél már egyszerűbb és kifizetődőbb Mészáros Lőrinc vejének lenni.

A biztonság növelése is mese habbal. Eddig is biztonságosnak mondták, ha nem lenne az, senki sem fogadná el. Attól, hogy betesznek még valamilyen mikroszkóp alatt ultraviola sugárzással - ha nagyon nézik - látható szálat, pöttyöt, ábrát stb., nem lesz biztonságosabb a hétköznapi felhasználó számára az új húszas. Ez az érv tehát vicc.

Azt hiszem a konteosoknak sincs igazuk. Ők azok, akik M. György Huba állítólagosan jól fejlett pszichés zavaraival szokták magyarázni a pénzcserét mondván, hogy szereti látni aláírását a pénzeken. Ez bizonnyal így van alapesetben, de - már kimondani is szörnyű - Mr. Kuszaszem három éve üldözi a nyolcasokat a Szabadság téren, elmúlt a varázs. A régi húszezreseken is ott van az aláírása, csak ezért nem cserélne. Nem mondom, ha leválthatná Deákot saját szép és okos ábrázatjára valószínűleg elgondolkodna a dolgon. Én támogatnám is, mert Plakát Magyarország helyzetét jól kifejezné a haza bölcse helyett a "Mr. Az-ötmilliót-mire-költse".

Nemrég néhány nőikvótás sírt, hogy míg egyes országokban nők lehetnek a pénzeken, nálunk teljes a férfiuralom. (Friss hír, hogy az amcsik is lecserélik volt elnöküket egy afroamerikai nőre, persze csak egy kellően távoli - 2030 utáni - időpontban.) Azt hiszem, sokat hoznánk az ország megítélésének előmozdítása érdekében a píszí terén, ha nőt nem is, de egy szellemi kihívással küzdőt tennénk a húszezresre. Sajnos azonban erre nem került sor, mert az unortodoxia világító fallosza szerény. Pedig vannak hívei, akik szerint az mutatja leginkább M. György Huba zsenijét, hogy az MNB nyereséges. Csak a kákán is csomót keresők vetik ellent, hogy a monetáris, szabályozói, felügyeleti-hatósági, fogyasztóvédelmi, szanálási és sokszor tulajdonosi jogok egy kézben összpontosításával a hülye is tud nyereséges vállalkozást üzemeltetni, mely kritériumnak M. György Huba tökéletesen megfelel. Mit tegyünk, M. György Huba még nem akar rákerülni a húszezresre, tehát nem ez a pénzcsere oka. Tisztáztuk tehát, hogy mi nem indokolja cserét, nézzük mi lehet a valós ok.

Kis összegben mernék fogadni, hogy az MNB nyereségességre törekvése a domináns indoka ennek a hajcihőnek. A trükk régi, nálunk magyaroknál kamara hasznának hívták. Amióta a föníciaiak kitalálták a pénzt, a hivatalosságok mindig rontották. Primkó módon úgy, hogy körülvágták, így már kevesebb nemesfémet tartalmazott ugyanaz a névérték. A cizelláltabb változat szerint bevonták és alacsonyabb nemesfém tartalommal bocsátották ki az újat. Szinte látom magam előtt, hogy a bevonásnál ugyanígy etették a pórnépet a biztonságosságra törekvő dumával. A harmadik mód volt a legjobban elfogadott, az elhunyt uralkodó helyébe lépő fizimiskájára cserélt pénz kevesebb nemesfémmel készült, melyre az új uralkodó iránti lojalitásból mindenki köteles vala átváltani a régit.

A gyors pénzcsere miatt - alig egy évet adtak rá, míg a tízezresnél korlátlan az átválthatóság - valami ilyesmi sejlik fel most is. Az MNB ezzel valójában megadóztatja azokat, akik készpénzben tartják megtakarításaikat, és bizonyosan számol azokkal is, akik elfeledkeznek - vagy idős emberek, akik nem is tudnak - az átváltásról. Az unortodox megoldásaira büszke M. György Huba tehát egy ezeréves pénzrontási technika felélesztésével - a kamara haszna puha bevezetésével - biztosítja az MNB nyereségét. Amellyel aztán majd lehet dicsekedni, meg költeni belőle minden ökörségre.

A gyakorlatban elég jól visszaigazolódik a fenti megfigyelés. Az MNB kijelölt egysége nem cserél mondván, hogy még forgalomban van a régi. Jövőre talán cserél, de nagyobb tételek esetén nem lennék meglepve, ha alkalmaznák a pénzmosási szabályokat. A postán személyfüggő a csere, és csak kis tételekre igaz, nagyobb mennyiségnél már jutalékot számolnak fel. A K&H piacszerzési céllal cserél, de ingyen kizárólag saját ügyfeleinek, és a nagy tételű csere ott is kérdéses. Az OTP egyáltalán nem cseréli az új húszasokat, ha jóban vagyunk a pénztárossal, és van néhány ropogós a kasszában, sikerülhet a lehetetlen küldetés.

Elég szűkek a lehetőségek az átváltásra, mert az MNB láthatóan elszánt a polgárok lenyírásával való extraprofit bezsebelésére. Ezért aki készpénzben, azon belül húszezresben tartja megtakarítását, jó teszi ha tempózik, különben nagyon elege lesz, amint elúszni látja pénzecskéjét.

Allah a legnagyobb! Éppen a pénteki ima után ünnepeltük testvéreinkkel - itt, szent államunkban és szerte a nagyvilág menekültszállásain - a hit harcosainak bátor brüsszeli hőstettét, amikor Ali al-Madzsari felolvasta nekünk az Elegem Van Blog mocskos írását arról, hogy elegük van az arabokból. Ti, ott, a messzi Magyarisztánban! Nagy a pofátok Orbán basi uralma alatt, de ne feledjétek, hogy 145 évig lobogott a Próféta zöld zászlaja a Budai Vár ormán! Ti gyaur dögök, kiknek rühes kutya volt az apja és moslékzabáló disznó az anyja, ne merjétek mosdatlan szátokra venni a Próféta nevét! Tudjátok meg, hogy aki olyanokat ír Allahról, a Prófétáról és az igaz hit bátor harcosairól, mint ti, az az irgalmas és könyörületes Allah nevében halálnak halálával döglend meg. A mi rettenthetetlen katonáink lecsapnak rátok, tetves kutyák, vagy ha nem rátok, akkor másra, de lecsapnak. Nincs biztonságban senki az igaz hit harcosai elől, mert, ahogy mi mondjuk: "Az anarchia egy éjszaka több kárt okoz, mint a zsarnokság száz év alatt." Ti csak féljetek, mert madzsarisztáni szeraszkerünk - Allah segedelmével - rajtatok tartja az ő szemét.

Ali al-Madzsari felolvasta nekünk a hozzászólásokat is. Szerencsétek van hitetlen kutyák, mert némelyiken annyit röhögtünk, hogy megváltoztattuk a fetvát, így az irgalmas és könyörületes Allah nevében csak halállal haltok. Először nem hittük el, hogy ilyen sok hülye van a keresztény meg a zsidó hitetlenek között. Felrobbantunk egy repülőteret és egy metrót, van 35 halott, rengeteg sebesült és a hozzászólóitok egy része minket menteget. Ki sem hűltek a halottak, még sokukat össze sem szedték kiskanállal, a sebesültek jajgatása alig ült el, de a gyaurok közül sokan hitet tettek bátor harcosaink előtt. Ezt szeretjük! Ezek az ostoba kafírok nem ismerik az igazhitűek jelszavát: "A kegyetlenség a gonoszok ereje." Ez a mi erőnk, akkor is, amikor azt gondoljátok, beilleszkedünk a ti hitetlen országaitok rendjébe. Sosem fogunk, csak táncolunk a majomnak, mert országában vagyunk.

Most a flashmob nevű táncot járjuk el nektek, ostoba gyaurok. Mert mi kegyesek vagyunk a hülyékhez. Minek ölnénk meg ártatlanokat, ha vannak olyanok, akik egyetértve velünk önként vállalják az áldozat szerepét? Ezért robbantással egybekötött flashmobokat szervezünk szerte Európában. Jelentkezéseket az allahakbar@biszmillah.ia címen várjuk. Figyelem! Egy bombára 25 főt számolunk, így az ezt a számot meghaladó jelentkezőket csak akkor tudjuk fogadni azonos helyszínen, ha számuk eléri az 50-et. A "Mindent az áldozatért!" szolgáltatási elvünknek megfelelően a létszám feletti jelentkezőket más helyszínekre szállítjuk át. Az érdeklődők megjelölhetik azt is, hogy azonnali halált vállalnak, lassabbat vagy csupán súlyos sérültnek szeretnének jelentkezni. Ennek megfelelően állítjuk áldozatainkat közel a bombához. Figyelmeztetjük a súlyos sebesülésre jelentkezőket, hogy nem tudjuk garantálni a kívánság teljesítését, így előfordulhat halál, de könnyű sérülés is. Az ezzel járó felelősséget a szervezők kizárják! Kérjük továbbá, hogy értékeiket - készpénz, bankkártya (pin kód megadásával), ékszerek stb. - a flashmob előtt a szervezőknek adják le ezzel segítve szó szerint áldozatos munkánkat.

Különösen azok jelentkezését várjuk, akik szerint:

-         az iszlám a béke vallása

-         az igazhitűek integrálhatók a nyugati társadalmakba

-         a keresztények is követtek el bűnöket

-         Jézus tanítása a befogadásról szól

-         az európaiak kiirtották az indiánokat

-         az európaiak gyarmatosították a világot

-         a nyugatiak bombázták szét a Közel-Keletet

-         nem minden mohamedán terrorista

-         tettek helyett inkább belga csokit kellene majszolgatni

-         a keresztény egyházaknak bocsánatot kell kérni

-         gazdasági fellendülést jelentenek a menekültek

-         a menekültek képzett szakemberek (agysebész, informatikus stb.)

-         az iszlám kultúra nélkül nincs európai kultúra

-         a terroristák csak félreértelmezik a Koránt

-         a terrorizmussal együtt kell élnünk

-         a menekültek fogják megtermelni a nyugdíjat

-         emberiességből vizsgázik Európa

-         a nők álljanak kartávolságra bulizás közben

-         akik felháborodnak, azok semmivel sem különbek a terroristáknál

-         a gyűlölet csak gyűlöletet szül

Jöjjenek hát bátran, mi az iszlám szeretet jegyében fogadjuk önkéntes áldozatukat, mert, ahogy mi mondjuk: "Ha szamarat csinálsz magadból, ne panaszkodj, ha a hátadra telepednek."

A "Hónap leghülyébbje" programunk nyertesét külön VIP robbantással küldjük a másvilágra. E havi győztesünk egy Fabinyi nevű püspök, aki ahelyett, hogy testével védené hitsorsosait tőlünk, mint Apor nevű elődje az oroszoktól, kifejti, hogy Jézus is migráns volt, és valami nekünk értelmezhetetlen megértésről ugat. Ekkora hülyét csak svéd leszbikus püspöknőben láttunk eddig, madzsarban még nem. Allah nevében köszönjük neked a gyávaságod, hitetlenek püspöke és várjuk jelentkezésedet!

Elegünk van tehát a gyáva, jóllétükben eltunyult gyaurokból, akiktől nem sokára elvesszük mindenüket, mert mi nem feledjük őseink bölcsességét: "Ha valaki naponta száz fonalat fon, egy év múlva gyapjú köpenye lesz."

Hát, vérfideszes cimborák, ezt beszoptátok. Hétfő reggel tíz óráig csapataitok harcban álltak, a Kormány a helyén volt a vasárnapi boltzár ügyben. Volt minden: Lázár forgatta a szemeit, álcivil köcsögök reszelték a fingot, még valami szakszervezeti bandát is sikerült csatasorba állítani. Aztán harc közben, tíz óra körül jött a "Poroltó ribanccal" című képen szereplő hölgy férje, és felhúzta a fehér zászlót a vörösök előtt. A Kormány már nem volt a helyén. Ti pedig, szánalmas vérfideszesek, most meg néztek ki a buta fejetekből, hogy akkor most ezt így hogy. Winston Smithként pislogtok, hogy akkor ma ki az ellenség Óceánia vagy Kelet-Ázsia? Pelikán elvtársként kérdezitek a rajtatok röhögő nyilas/komcsi Gulyástól: "És még ki volt rendőrspicli? Virág elvtárs is, Bástya elvtárs is?!" A helyzet nagyon egyszerű, Viktor elk...rta nem kicsit, nagyon.

Tavaly tavasszal egy szombati nap délutánján álltunk az Oázis kertészeti áruház pénztáránál. Mögöttünk egy házaspár vette számba mit nem sikerült megvenniük. A férfi nyugtatólag mondta a hölgynek, hogy akkor majd holnap átmennek az OBI-ba. Az asszonyka decensen közölte, hogy vasárnap zárva minden. A férfi felfortyant ezen egy mondatba sűrítve véleményét Viktor édesanyját és valami bárcát emlegetve. "Hülye vagy?" - sziszegte a nő - "Te helyettes államtitkár vagy!" - "Akkor is!" - vágta rá dacosan, de halkan a fickó. Mindenki tudta, hogy a vasárnapi zárvatartás egy kirívóan nagy ökörség. De elfelejtődött az oka. Lássuk hát, emlékezetünk repítsen vissza minket másfél évvel ezelőttre.

Szokás ezt a boltzárlatot a KDNP nyakába varrni, ám ezeknek a pokoltöltelékeknek nem sok köze van hozzá. Ha valaki van olyan elvetemült, hogy KDNP programokat olvasson, bizonyára megtalálja benne a vasárnapi boltbezárás követelését. Nagyjából húsz éve. Copypaste-tel szokták átvenni, rutinszerűen, mert őket sem érdekelte, csak valamivel ki kellett tölteni az oldalt. (Akkor még nem találták ki a: "Folytatjuk!" kormányprogramot.) Békésen csordogált tehát a 0%-os pártocska hülyesége, nem zavart senkit sem. Egészen addig, amíg Viktor bele nem került a bukóspirálba. Először az amcsik mutattak rá vagyontalan Viktor korrupt rezsimjére 2014 őszén, aztán a rezsim magát intézte el majdnem a netadóval. Kezdett elpárologni a tévedhetetlen Viktor nimbusza, amely a veszprémi, és később a tapolcai választáson meg is látszott. Viktornak meg kellett mutatnia, hogy ő a Főnök, ezért mindenki - köztük a KDNP - legnagyobb döbbenetére izomból lenyomta az első kéznél lévő kapitális baromságot a Kormány, a frakció és vérfideszesek torkán. Nem szólt másról ez a törvény, mint egy hűségesküről Viktor előtt.

Most pedig, hogy kopasz fideszes verőlegények kezdték oktatni a demokráciát a kor SA-jaként, betelt a társadalom pohara Viktor elmebetegségig vitt javaslatától. Viktor jellemóriás persze a szerelem négybetűs nyílását a seggben megjelölő KDNP-sekre tolja a balhét, a sok eszetlen ballib meg beszopja. Komolyan nem értem, hogyhogy nem veszik észre Viktor egyértelmű felelősségét, és miért nem rajta verik el a port.

A szituban egyébként Lázár szerepe is érdekes. Nekem nem spanom a csávó, de el kell ismerni, hogy rajta, Vargán és Pintéren múlik, hogy még nem omlott rá az országra Viktor kormányzásnak nevezett szarkupaca. És Lázár pont úgy járt, mint azt tavaly szeptemberben megénekeltük. Ő húzza az igát, a Rogán meg hülyét csinál belőle a nagy nyilvánosság előtt. A Viharsarok Géniusza beleállt az ügybe, keményen védte Viktort, kiállt a cikis döntés mellett az utolsó leheletéig. Aztán Tóni pasa bebattyogott, és szépen ráhúzta a bohócsipkát. Viktor tovább alázta a frakciót - és Lázárt - azzal, hogy kötelező szavazást rendelt el. Ez a non plusz ultra megalázása Jankónak. Viktor azt üzente ezzel neki, hogy amiért kitartottál mellettem most hátba szúrlak, te meg mosolyogj Janikám olyan hülyén, ahogy szoktál. És Lázárban nincs önérzet, nem mond le. Egy gyáva alak, akivel Viktor felmoshatja a padlót Tóni pasa hányása után.

Fonnyad az a narancs... de az is lehet, hogy rohad már

Szóval, vérfideszes barátaim, ott a Kormányban, frakcióban és szerte az országban: Viktor segget csinált az arcotokból, de ne legyen még most sem elegetek belőle, várjátok meg amíg híg székletét is a képetekre keni.

Nos, hát igen, amikor éppen nem a dicsőséges, irigyelt Plakát Magyarország vagyunk, akkor Pletykaországgá válunk. Csak Valóság Magyarország nem lehetünk soha. Ez az igazi turáni átok. A napokban két pletyka borzolta Pletykaország békés polgárainak kedélyét. Az egyik a Kiss Lászlóról szóló pletyka, a másik egy ismeretlen polgármester - színpadra állított - magánéleti drámájáról szóló pletyka. Egyiknek sincs valóságalapja, mindegyik pletyka természetesen.

A Kiss úrról szóló pletyka valami potom csoportosan elkövetett nemi erőszakról szólt. Ennek a pletykának a valóságtartalmáról kár vitatkozni, bíróság döntött róla. Az persze lehet kérdés, hogy egy 55 évvel ezelőtt elkövetett bűnt egy azóta tisztán leélt élet képes-e helyrehozni. Szerintem igen. Mózes embert ölt, hogy később hirdesse a "Ne ölj!" parancsát. Jean Valjean - jó, persze irodalmi alakról van szó - nemes lelkű emberként küzdött múltjának árnyával. Miért ne fogadhatnánk el Kiss Lászlótól is, hogy tettéért megkapta büntetését, amely után tehetségét kibontakoztatva sikeres, erkölcsös emberként élte le életét? Ha így lenne, nemcsak embertársai megértésére számíthatna, de - kora miatt - a nem oly távoli isteni kegyelemre is. Ám a Kiss-féle nyilatkozatokból, szánalmas védői írásaiból, állásfoglalásaiból az tűnik ki, hogy Kiss László csak egy pletyka áldozata. Sajnos. Hát, így van ez feleim! Kiss László nem kért bocsánatot, hazudott, aztán mikor tarthatatlan lett a helyzet, lemondott. Egyiket sem kellett volna. El kellene mondania az igazat - kitérve az esetleges megzsarolására, mefisztói alkujára is -, és kérnie az emberek bocsánatát. Megkapná. De hogy lehet megbocsátani egy pletyka áldozatának? Hiszen így ő is áldozat. Végül kiderül, hogy őt erőszakolták meg? Kenjük hát a kennivalót, csak a valóság ki ne derüljön, mert "Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul." És Kiss László akklimatizálódott. Nincs katarzis.

Nincs, mert Kiss László és a védelmében megszólalók elveszik tőlünk. Például a bérfideszesek gyöngye, a magyar közélet egyik legkártékonyabb alakja, Viktor újsütetű kedvence, Gyárfás Tamás. Gyárfás úr szerint senkinek sincs erkölcsi alapja elítélni Kiss Lászlót. És a senkik - köztük Gyárfás - nem is ítélték el. (Na, ezek után nem állok meg a Margit utcai lámpánál, még pirosnál sem.) A magyar emberektől viszont kéretik nem elvitatni az elítélés és a megbocsátás jogát.  Az is vicces, ahogy összenő, ami összetartozik. Aczél-Acsádi és az ötös számú Bayer együtt védik a védhetetlen Kisst. Csak Acsádi a "Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?"- elv alapján mereng azokon az időkön, amikor még tudott kefélni, Bayer meg a nemzeti (úszó)nagylétünk elveszítésétől való félelmétől vezérelve. (Nem gondoltam volna, hogy egyszer idejutok, de respect a Népszabinak amiért kirúgta Acsádit.)

A másik pletyka egy vidéki polgármesterről szól, akit felesége elhagyott egy úszónővel kialakult leszbikus kapcsolat miatt. A pletykából Pintér Béla írt és rendezett színdarabot. A szájtáti plebs miatt persze a csillárra is eladták a jegyeket. A láthatóan megfélemlített rendező pedig azóta sem győz mosakodni, hogy ez csak egy pletyka, amelyet ő nem is hallott korábban, véletlen az egész. Pletyka. A fenét, körülbelül két éve megtörtént szomorújáték, amelyet sokan tudtak eddig is, Pesten éppúgy, mint abban a bizonyos vidéki városban. Az érintett teljesen megzuhant, hiszen kudarcot vallott mint férfi, férj és apa. Gyakorlatilag teljes csőd az élete. Politikusként is megváltozott, sajnos nem előnyére, egyre több zagyva hülyeséget hord össze. Mert itt is elmaradt a katarzis. Mi történt volna, ha kiáll a nyilvánosság elé és elmondja emberi tragédiáját? A söpredék természetesen kinevette volna - ezt most is megteszi -, a jó érzésű emberek szemében viszont nagyot nőne. Nehéz dolog politikusnak lenni, sokszor rámegy a család. Ennél már csak az emberi psziché bonyolultabb. Ki tudja, kiben mi lakozik, milyen hatásokra lesz egy többgyermekes családanyából a saját neme iránti vonzalmat felfedező nő? És ki akarja hajigálni azt a bizonyos követ? Én nem. Amíg azonban az egész egy pletyka, addig nincs lehetőség az együttérzésre, a közösség támogatására. Addig egyedül kell megbirkózni a vélt szégyennel, miközben a szembejövők szemét kell fürkészni: "Tudják-e? Ránk mosolyognak vagy kiröhögnek?"

Ilyen ez a Pletykaország. Fél. Nem néz szembe magával, retteg levonni az egyéni és a közösségi tanulságokat, mert ahhoz emberiesség is kellene, az meg kevés. Szinte könyörög a klaviatúrám, hogy indítsak el további pletykákat közéletünk remekbe szabott alakjairól. Minek? Pletykaországból elegem van, Valóság Magyarországra meg nincs igény.