Allah a legnagyobb! Éppen a pénteki ima után ünnepeltük testvéreinkkel - itt, szent államunkban és szerte a nagyvilág menekültszállásain - a hit harcosainak bátor brüsszeli hőstettét, amikor Ali al-Madzsari felolvasta nekünk az Elegem Van Blog mocskos írását arról, hogy elegük van az arabokból. Ti, ott, a messzi Magyarisztánban! Nagy a pofátok Orbán basi uralma alatt, de ne feledjétek, hogy 145 évig lobogott a Próféta zöld zászlaja a Budai Vár ormán! Ti gyaur dögök, kiknek rühes kutya volt az apja és moslékzabáló disznó az anyja, ne merjétek mosdatlan szátokra venni a Próféta nevét! Tudjátok meg, hogy aki olyanokat ír Allahról, a Prófétáról és az igaz hit bátor harcosairól, mint ti, az az irgalmas és könyörületes Allah nevében halálnak halálával döglend meg. A mi rettenthetetlen katonáink lecsapnak rátok, tetves kutyák, vagy ha nem rátok, akkor másra, de lecsapnak. Nincs biztonságban senki az igaz hit harcosai elől, mert, ahogy mi mondjuk: "Az anarchia egy éjszaka több kárt okoz, mint a zsarnokság száz év alatt." Ti csak féljetek, mert madzsarisztáni szeraszkerünk - Allah segedelmével - rajtatok tartja az ő szemét.

Ali al-Madzsari felolvasta nekünk a hozzászólásokat is. Szerencsétek van hitetlen kutyák, mert némelyiken annyit röhögtünk, hogy megváltoztattuk a fetvát, így az irgalmas és könyörületes Allah nevében csak halállal haltok. Először nem hittük el, hogy ilyen sok hülye van a keresztény meg a zsidó hitetlenek között. Felrobbantunk egy repülőteret és egy metrót, van 35 halott, rengeteg sebesült és a hozzászólóitok egy része minket menteget. Ki sem hűltek a halottak, még sokukat össze sem szedték kiskanállal, a sebesültek jajgatása alig ült el, de a gyaurok közül sokan hitet tettek bátor harcosaink előtt. Ezt szeretjük! Ezek az ostoba kafírok nem ismerik az igazhitűek jelszavát: "A kegyetlenség a gonoszok ereje." Ez a mi erőnk, akkor is, amikor azt gondoljátok, beilleszkedünk a ti hitetlen országaitok rendjébe. Sosem fogunk, csak táncolunk a majomnak, mert országában vagyunk.

Most a flashmob nevű táncot járjuk el nektek, ostoba gyaurok. Mert mi kegyesek vagyunk a hülyékhez. Minek ölnénk meg ártatlanokat, ha vannak olyanok, akik egyetértve velünk önként vállalják az áldozat szerepét? Ezért robbantással egybekötött flashmobokat szervezünk szerte Európában. Jelentkezéseket az allahakbar@biszmillah.ia címen várjuk. Figyelem! Egy bombára 25 főt számolunk, így az ezt a számot meghaladó jelentkezőket csak akkor tudjuk fogadni azonos helyszínen, ha számuk eléri az 50-et. A "Mindent az áldozatért!" szolgáltatási elvünknek megfelelően a létszám feletti jelentkezőket más helyszínekre szállítjuk át. Az érdeklődők megjelölhetik azt is, hogy azonnali halált vállalnak, lassabbat vagy csupán súlyos sérültnek szeretnének jelentkezni. Ennek megfelelően állítjuk áldozatainkat közel a bombához. Figyelmeztetjük a súlyos sebesülésre jelentkezőket, hogy nem tudjuk garantálni a kívánság teljesítését, így előfordulhat halál, de könnyű sérülés is. Az ezzel járó felelősséget a szervezők kizárják! Kérjük továbbá, hogy értékeiket - készpénz, bankkártya (pin kód megadásával), ékszerek stb. - a flashmob előtt a szervezőknek adják le ezzel segítve szó szerint áldozatos munkánkat.

Különösen azok jelentkezését várjuk, akik szerint:

-         az iszlám a béke vallása

-         az igazhitűek integrálhatók a nyugati társadalmakba

-         a keresztények is követtek el bűnöket

-         Jézus tanítása a befogadásról szól

-         az európaiak kiirtották az indiánokat

-         az európaiak gyarmatosították a világot

-         a nyugatiak bombázták szét a Közel-Keletet

-         nem minden mohamedán terrorista

-         tettek helyett inkább belga csokit kellene majszolgatni

-         a keresztény egyházaknak bocsánatot kell kérni

-         gazdasági fellendülést jelentenek a menekültek

-         a menekültek képzett szakemberek (agysebész, informatikus stb.)

-         az iszlám kultúra nélkül nincs európai kultúra

-         a terroristák csak félreértelmezik a Koránt

-         a terrorizmussal együtt kell élnünk

-         a menekültek fogják megtermelni a nyugdíjat

-         emberiességből vizsgázik Európa

-         a nők álljanak kartávolságra bulizás közben

-         akik felháborodnak, azok semmivel sem különbek a terroristáknál

-         a gyűlölet csak gyűlöletet szül

Jöjjenek hát bátran, mi az iszlám szeretet jegyében fogadjuk önkéntes áldozatukat, mert, ahogy mi mondjuk: "Ha szamarat csinálsz magadból, ne panaszkodj, ha a hátadra telepednek."

A "Hónap leghülyébbje" programunk nyertesét külön VIP robbantással küldjük a másvilágra. E havi győztesünk egy Fabinyi nevű püspök, aki ahelyett, hogy testével védené hitsorsosait tőlünk, mint Apor nevű elődje az oroszoktól, kifejti, hogy Jézus is migráns volt, és valami nekünk értelmezhetetlen megértésről ugat. Ekkora hülyét csak svéd leszbikus püspöknőben láttunk eddig, madzsarban még nem. Allah nevében köszönjük neked a gyávaságod, hitetlenek püspöke és várjuk jelentkezésedet!

Elegünk van tehát a gyáva, jóllétükben eltunyult gyaurokból, akiktől nem sokára elvesszük mindenüket, mert mi nem feledjük őseink bölcsességét: "Ha valaki naponta száz fonalat fon, egy év múlva gyapjú köpenye lesz."

Hát, vérfideszes cimborák, ezt beszoptátok. Hétfő reggel tíz óráig csapataitok harcban álltak, a Kormány a helyén volt a vasárnapi boltzár ügyben. Volt minden: Lázár forgatta a szemeit, álcivil köcsögök reszelték a fingot, még valami szakszervezeti bandát is sikerült csatasorba állítani. Aztán harc közben, tíz óra körül jött a "Poroltó ribanccal" című képen szereplő hölgy férje, és felhúzta a fehér zászlót a vörösök előtt. A Kormány már nem volt a helyén. Ti pedig, szánalmas vérfideszesek, most meg néztek ki a buta fejetekből, hogy akkor most ezt így hogy. Winston Smithként pislogtok, hogy akkor ma ki az ellenség Óceánia vagy Kelet-Ázsia? Pelikán elvtársként kérdezitek a rajtatok röhögő nyilas/komcsi Gulyástól: "És még ki volt rendőrspicli? Virág elvtárs is, Bástya elvtárs is?!" A helyzet nagyon egyszerű, Viktor elk...rta nem kicsit, nagyon.

Tavaly tavasszal egy szombati nap délutánján álltunk az Oázis kertészeti áruház pénztáránál. Mögöttünk egy házaspár vette számba mit nem sikerült megvenniük. A férfi nyugtatólag mondta a hölgynek, hogy akkor majd holnap átmennek az OBI-ba. Az asszonyka decensen közölte, hogy vasárnap zárva minden. A férfi felfortyant ezen egy mondatba sűrítve véleményét Viktor édesanyját és valami bárcát emlegetve. "Hülye vagy?" - sziszegte a nő - "Te helyettes államtitkár vagy!" - "Akkor is!" - vágta rá dacosan, de halkan a fickó. Mindenki tudta, hogy a vasárnapi zárvatartás egy kirívóan nagy ökörség. De elfelejtődött az oka. Lássuk hát, emlékezetünk repítsen vissza minket másfél évvel ezelőttre.

Szokás ezt a boltzárlatot a KDNP nyakába varrni, ám ezeknek a pokoltöltelékeknek nem sok köze van hozzá. Ha valaki van olyan elvetemült, hogy KDNP programokat olvasson, bizonyára megtalálja benne a vasárnapi boltbezárás követelését. Nagyjából húsz éve. Copypaste-tel szokták átvenni, rutinszerűen, mert őket sem érdekelte, csak valamivel ki kellett tölteni az oldalt. (Akkor még nem találták ki a: "Folytatjuk!" kormányprogramot.) Békésen csordogált tehát a 0%-os pártocska hülyesége, nem zavart senkit sem. Egészen addig, amíg Viktor bele nem került a bukóspirálba. Először az amcsik mutattak rá vagyontalan Viktor korrupt rezsimjére 2014 őszén, aztán a rezsim magát intézte el majdnem a netadóval. Kezdett elpárologni a tévedhetetlen Viktor nimbusza, amely a veszprémi, és később a tapolcai választáson meg is látszott. Viktornak meg kellett mutatnia, hogy ő a Főnök, ezért mindenki - köztük a KDNP - legnagyobb döbbenetére izomból lenyomta az első kéznél lévő kapitális baromságot a Kormány, a frakció és vérfideszesek torkán. Nem szólt másról ez a törvény, mint egy hűségesküről Viktor előtt.

Most pedig, hogy kopasz fideszes verőlegények kezdték oktatni a demokráciát a kor SA-jaként, betelt a társadalom pohara Viktor elmebetegségig vitt javaslatától. Viktor jellemóriás persze a szerelem négybetűs nyílását a seggben megjelölő KDNP-sekre tolja a balhét, a sok eszetlen ballib meg beszopja. Komolyan nem értem, hogyhogy nem veszik észre Viktor egyértelmű felelősségét, és miért nem rajta verik el a port.

A szituban egyébként Lázár szerepe is érdekes. Nekem nem spanom a csávó, de el kell ismerni, hogy rajta, Vargán és Pintéren múlik, hogy még nem omlott rá az országra Viktor kormányzásnak nevezett szarkupaca. És Lázár pont úgy járt, mint azt tavaly szeptemberben megénekeltük. Ő húzza az igát, a Rogán meg hülyét csinál belőle a nagy nyilvánosság előtt. A Viharsarok Géniusza beleállt az ügybe, keményen védte Viktort, kiállt a cikis döntés mellett az utolsó leheletéig. Aztán Tóni pasa bebattyogott, és szépen ráhúzta a bohócsipkát. Viktor tovább alázta a frakciót - és Lázárt - azzal, hogy kötelező szavazást rendelt el. Ez a non plusz ultra megalázása Jankónak. Viktor azt üzente ezzel neki, hogy amiért kitartottál mellettem most hátba szúrlak, te meg mosolyogj Janikám olyan hülyén, ahogy szoktál. És Lázárban nincs önérzet, nem mond le. Egy gyáva alak, akivel Viktor felmoshatja a padlót Tóni pasa hányása után.

Fonnyad az a narancs... de az is lehet, hogy rohad már

Szóval, vérfideszes barátaim, ott a Kormányban, frakcióban és szerte az országban: Viktor segget csinált az arcotokból, de ne legyen még most sem elegetek belőle, várjátok meg amíg híg székletét is a képetekre keni.

Nos, hát igen, amikor éppen nem a dicsőséges, irigyelt Plakát Magyarország vagyunk, akkor Pletykaországgá válunk. Csak Valóság Magyarország nem lehetünk soha. Ez az igazi turáni átok. A napokban két pletyka borzolta Pletykaország békés polgárainak kedélyét. Az egyik a Kiss Lászlóról szóló pletyka, a másik egy ismeretlen polgármester - színpadra állított - magánéleti drámájáról szóló pletyka. Egyiknek sincs valóságalapja, mindegyik pletyka természetesen.

A Kiss úrról szóló pletyka valami potom csoportosan elkövetett nemi erőszakról szólt. Ennek a pletykának a valóságtartalmáról kár vitatkozni, bíróság döntött róla. Az persze lehet kérdés, hogy egy 55 évvel ezelőtt elkövetett bűnt egy azóta tisztán leélt élet képes-e helyrehozni. Szerintem igen. Mózes embert ölt, hogy később hirdesse a "Ne ölj!" parancsát. Jean Valjean - jó, persze irodalmi alakról van szó - nemes lelkű emberként küzdött múltjának árnyával. Miért ne fogadhatnánk el Kiss Lászlótól is, hogy tettéért megkapta büntetését, amely után tehetségét kibontakoztatva sikeres, erkölcsös emberként élte le életét? Ha így lenne, nemcsak embertársai megértésére számíthatna, de - kora miatt - a nem oly távoli isteni kegyelemre is. Ám a Kiss-féle nyilatkozatokból, szánalmas védői írásaiból, állásfoglalásaiból az tűnik ki, hogy Kiss László csak egy pletyka áldozata. Sajnos. Hát, így van ez feleim! Kiss László nem kért bocsánatot, hazudott, aztán mikor tarthatatlan lett a helyzet, lemondott. Egyiket sem kellett volna. El kellene mondania az igazat - kitérve az esetleges megzsarolására, mefisztói alkujára is -, és kérnie az emberek bocsánatát. Megkapná. De hogy lehet megbocsátani egy pletyka áldozatának? Hiszen így ő is áldozat. Végül kiderül, hogy őt erőszakolták meg? Kenjük hát a kennivalót, csak a valóság ki ne derüljön, mert "Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul." És Kiss László akklimatizálódott. Nincs katarzis.

Nincs, mert Kiss László és a védelmében megszólalók elveszik tőlünk. Például a bérfideszesek gyöngye, a magyar közélet egyik legkártékonyabb alakja, Viktor újsütetű kedvence, Gyárfás Tamás. Gyárfás úr szerint senkinek sincs erkölcsi alapja elítélni Kiss Lászlót. És a senkik - köztük Gyárfás - nem is ítélték el. (Na, ezek után nem állok meg a Margit utcai lámpánál, még pirosnál sem.) A magyar emberektől viszont kéretik nem elvitatni az elítélés és a megbocsátás jogát.  Az is vicces, ahogy összenő, ami összetartozik. Aczél-Acsádi és az ötös számú Bayer együtt védik a védhetetlen Kisst. Csak Acsádi a "Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?"- elv alapján mereng azokon az időkön, amikor még tudott kefélni, Bayer meg a nemzeti (úszó)nagylétünk elveszítésétől való félelmétől vezérelve. (Nem gondoltam volna, hogy egyszer idejutok, de respect a Népszabinak amiért kirúgta Acsádit.)

A másik pletyka egy vidéki polgármesterről szól, akit felesége elhagyott egy úszónővel kialakult leszbikus kapcsolat miatt. A pletykából Pintér Béla írt és rendezett színdarabot. A szájtáti plebs miatt persze a csillárra is eladták a jegyeket. A láthatóan megfélemlített rendező pedig azóta sem győz mosakodni, hogy ez csak egy pletyka, amelyet ő nem is hallott korábban, véletlen az egész. Pletyka. A fenét, körülbelül két éve megtörtént szomorújáték, amelyet sokan tudtak eddig is, Pesten éppúgy, mint abban a bizonyos vidéki városban. Az érintett teljesen megzuhant, hiszen kudarcot vallott mint férfi, férj és apa. Gyakorlatilag teljes csőd az élete. Politikusként is megváltozott, sajnos nem előnyére, egyre több zagyva hülyeséget hord össze. Mert itt is elmaradt a katarzis. Mi történt volna, ha kiáll a nyilvánosság elé és elmondja emberi tragédiáját? A söpredék természetesen kinevette volna - ezt most is megteszi -, a jó érzésű emberek szemében viszont nagyot nőne. Nehéz dolog politikusnak lenni, sokszor rámegy a család. Ennél már csak az emberi psziché bonyolultabb. Ki tudja, kiben mi lakozik, milyen hatásokra lesz egy többgyermekes családanyából a saját neme iránti vonzalmat felfedező nő? És ki akarja hajigálni azt a bizonyos követ? Én nem. Amíg azonban az egész egy pletyka, addig nincs lehetőség az együttérzésre, a közösség támogatására. Addig egyedül kell megbirkózni a vélt szégyennel, miközben a szembejövők szemét kell fürkészni: "Tudják-e? Ránk mosolyognak vagy kiröhögnek?"

Ilyen ez a Pletykaország. Fél. Nem néz szembe magával, retteg levonni az egyéni és a közösségi tanulságokat, mert ahhoz emberiesség is kellene, az meg kevés. Szinte könyörög a klaviatúrám, hogy indítsak el további pletykákat közéletünk remekbe szabott alakjairól. Minek? Pletykaországból elegem van, Valóság Magyarországra meg nincs igény.

Azt mondják, két ember elégedett a fizetésével: a főnök a beosztottéval, a beosztott a főnökével. Én mint a magyar miniszterelnök tízmilliomodnyi főnöke cáfolom ennek a mondásnak az igazságtartalmát, én elégedetlen vagyok a hozzám beosztott miniszterelnök fizetésével. Keveslem.

Jó Viktor szerény 1,5 millió forint körül keres mint miniszterelnök, és kap még párszázezret képviselőként. A pártelnöki pénzét állítólag nem veszi fel, tehát havi kettőmillió forint körül visz haza. Ráadásul nagycsaládosként alig adózik, így a kettőmillió majdnem nettó is. Szép pénz. Igen ám, de ebből kell eltartania héttagú - a nemzet Rasijának elköltözésével hattagú - családját. Az is nyilvánvaló, hogy számára bizonyos értelemben kitört a kommunizmus, hiszen egy sor dologra nem kell költenie, mert munkaköréhez jár. Ezért nem valószínű, hogy meg tudna tankolni egy autót, vásárolni egy boltban stb. És hogy mikor fizetett bármiért is annak idejét sem tudja már. (Ha vacsit kell vinni a családnak, akkor csomagoltat.) De ha ezeket a tételeket leszámoljuk, akkor sem jön ki a matek. A család fenntartása Cinege közi színvonalon ebből a két misiből sem megy. Ha elhisszük a mesét, csak Rasi 15 milliós tandíja elvitte volna 7-8 havi bevételét, nem szólva az ott tartózkodás költségeiről. Szegény Gazsi, Sára, Flóra, Róza egy falatot sem evett volna ezekben a hónapokban. Bizonyára a testvéri szeretet melengette keblüket, miközben nénjük Svájcban dévajkodott. Tehát logikai alapon maradjunk annál a verziónál, hogy Viktor legális bevételeiből nem tarthatja el azon a színvonalon a családját, amelyet így-úgy a nyilvánosság megismerhetett. Marad a nem legális. Mit is énekelt a nemzet aranytorkú frissen kitüntetett művésze? "Mert aki hazudik, az csal, Aki hazudik, az lop, Hazudni, csalni: csúnya dolog!" Helyben vagyunk.

Mindezt azért, mert nem fizetjük meg miniszterelnökünket. Pedig a miniszterelnöki munka kilencven százalékban fáradtságos, unalmas, 7-8%-ban szórakoztató és 2-3%-ban élvezetes. Az unalmas rész egy sor döntés meghozatala a kaszaélezés szabályainak rendeletbe foglalásától a Fongiföldi Királysággal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény aláírásán át, a bivalybasznádi kerékpárút nyomvonalának a helyi turisztikai látványosság érintéséről szóló döntésig. (Ezt a munkát rühelli erősen Viktorunk, rá is hagyja Lázárra.) A fáradságos részt a nemzetközi tárgyalások adják különös tekintettel az EU hülyéire, akik valamiért a lufihámozást mindig éjszaka szeretik csinálni. A szórakoztató terület a seggnyalók fogadása, valamint a reggeli kávéhoz megkapott titkosszolgálati jelentések átböngészése. Ezekből lehet megtudni az ellenzéki politikusok és párttársak viselt dolgait - narkó, korrupciós ügyek, kurvázás, homoszexuális kapcsolatok -, amelyeken jót lehet röhögni miközben az érintett szájába is bekerül a zabla. (Hörgések elkerülése végett: ilyen jelentéseket a nagyon liberális országok nagyon liberális vezetői is kapnak.) Az élvezetes rész pedig a VIP-páholyokból való drukkolás lehetősége.

Ezért a munkáért Viktor messze nincs megfizetve. Naponta többezermilliárdról dönt aprópénzért. Valószínűleg mindenki tudja, hogy nem jó ez így, de össznépi hazugság gátolja a tiszta viszonyokat. Viktor populista énje úgy érzi, ha magasabb bért állapítanának meg neki, azt a választók nem fogadnák el, ám ha stikában kiegészíti vagyonát ezzel-azzal, az nem érdekel senkit. És meglehet, igaza van. Mi, választók - a főnökei - vagyunk a hibásak, mert nem állítunk elé világos követelményeket és ahhoz kapcsolódó fizetést. Azt tesszük, amit sok más területen, elfogadjuk a hétköznapi korrupciót. A lopni és lopni hagyni elve évszázados hungaricumunk, minek bolygatni, nem igaz? Így aztán a felszínen úgy teszünk, mint aki beszopja Viktor hazugságát a plebejus puritán miniszterelnökről, aki értünk dolgozik fáradhatatlanul, a mélyben viszont mindenkinek megvan a véleménye a korrupt g*ciről.

Lehet más a politika? Mi az, hogy, nagyon is! Engem például nem zavarna, ha Viktor 25 millió forintot keresne. Havonta. A miniszterei 20 milliót, államtitkárai 15 milliót, helyettes államtitkárai 10-et. Az országgyűlési képviselők, főpolgármester szintén 15-öt, a nagyobb városok, kerületek polgármesterei 10-et, és így tovább, végig a rendszeren. Havonta. Tényleg nem zavarna, persze a mostani államtitkári, helyettes államtitkári kart ritkítani kellene a valódi bürokráciacsökkentés jegyében. Ellenben aki lopna, annak meszeltek, töltsön is be akármilyen magas pozíciót.

A lopást - finomabban a megmagyarázhatatlan vagyonnövekedést - egy három tagból álló bizottság állapítaná meg. Őket 20 évre kell kinevezni, függetlenek lennének miniszteri fizetéssel. Lenne egy max. ötven főből álló hivataluk speciálisan képzett jogászokból. A bizottság előtt nem létezne semmilyen a politikusra és családtagjaikra vonatkozó titok, se adó, se bank, se üzleti, semmi. A bizottság előtt kötelező lenne megjelenni és adatot szolgáltatni, aki ezt megtagadja annak hivatalvesztés és három év helyből. Akinek nem tetszik, hát nem kötelező politikusnak menni. A bizottság bejelentésre vagy hivatalból járna el, az eljárás alá vont és a hivatal által eléjük tárt dokumentumok, valamint a politikus nyilatkozatai alapján döntene. A bizonyítási teher is megfordulna, mint a vagyonvizsgálatnál vagy a pénzmosásnál, politikus barátunknak kellene bizonyítania, hogy vagyona törvényes eredetű. Ha a bizottság mindhárom tagja összhangban lévőnek találja a vagyont a keresettel, megy minden tovább. Ha a tagok közül egy szerint eltérés mutatkozik, azonnal hivatalvesztés és megindul a büntetőeljárás. Ha két tag szerint van eltérés, hivatalvesztés, családtagokra is kiterjedő vagyonelkobzás és nyolc évtől húsz évig terjedő börtön, melyet a bizottság - rendkívüli bíróságként - szab ki. Ha egyhangú vélemény alakul ki a tolvajlásról, akkor a fenti büntetési tételek mellett a bizottság megállapítja, hogy a tolvajláson kapott nem magyar állampolgár, hanem az Iszlám Államé, ezért a kiszabott dutyi végrehajtását ott kell leülni. A kiadatás után pedig a magyar választó kényelmes foteléből, pattogatott kukoricával az ölében nézhetné, ahogy a korrupt disznó narancssárga ruciban térdel a sivatagban Dzsihád John utódja előtt. Az első eset után az érintettek rájönnének, hogy ez nem gyakorlat. Fogadjunk, hogy mindenki esze nélkül pedálozna a jogkövetés érdekében!

A javasolt rendszer tehát pofon egyszerű lenne, megfizetem a politikust a munkájáért, de keményen megbüntetem, ha elvesz a közösből. Akinek elege van a politikusi korrupcióból akár támogathatja is.

Már elmúlt néhány nap az óraátállítás óta, mégis sokan kóvályognak, mint az őszi legyek. Szerintem hülyeség ezt az egész felfordulást csinálni, mert nem sok értelme van. Még ifjú fejjel utáltam meg ezt az idő tili-tolit. Imádtunk focizni, és ki nem mondott megállapodás volt a szülőkkel, hogy sötétedésig mehet a meccs. Tavasszal folyamatosan világosodott, így szépen kitolódott a labdakergetés ideje. Aztán az Úr 1980. évének április havának 6. napján felfordult a világ. Békésen ment a játék, amikor aggódó szülők - köztük atyám - jelentek meg a dühöngőnél azzal, hogy indulás haza, mert idő van. Mi gyerekek az égre mutogattunk, a szülők meg az órájukra. A generációs ellentét persze a szülők javára oldódott fel.

Nem tudom, kit kell átkozni azért, amiért a Nap járását elszakította az idő mérésétől, de láthatóan jól kitolt az emberiség azon részével, ahol ezt a felesleges játékot játsszák. Szokták persze azt mondani, hogy nem felesleges, hivatkozva az energiamegtakarításra. Csakhogy van itt néhány apróság, amely miatt nehezen hihető a mese. Ha jól emlékszem korábban az volt a hivatalos verzió, hogy egy Tata vagy Keszthely méretű város éves villamos energia szükséglete spórolható meg éves szinten. Erre mindenki Tatára meg Keszthelyre akart költözni, hiszen ott nem kell áramdíjat fizetni, annyira jól sikerült a takarékossági intézkedés. Ezért egy ideje nem nevesítik a magyar Skócia helyszíneit, általánosan dobnak be valami számot. Most a MAVIR-ra hivatkozva az a trendi, hogy 30-40.000-es városnyi villamos energia spórolható meg. Ez a kanonizált szám, ezt szajkózza az összes tévé, rádió, újság. És ha sokszor és sokat mondanak valamit, képesek vagyunk elhinni. Felhívnám azonban a figyelmet arra az apróságra, hogy 10.000-es eltérés picinyt tág határnak mondható. Akkor most 30.000-es városnyit takarítunk meg vagy 40.000-est? Látható, hogy kamu az egész, azok sem tudják, akik mondják. De valamit kell mondaniuk az aggódó plebsnek, hát össze-vissza beszélnek.

Az átállítást kritizálók érveivel nem törődik senki, pedig azok sem súlytalanok. Először is az árammegtakarítás nem bizonyított. A technikai fejlődés, az áramfelhasználási szokások változása miatt az sem biztos, hogy keletkezik-e egyáltalán bármilyen energiamegtakarítás. Nyáron megy a légkondi, a számítógépek fogyasztására az óraátállításnak nem sok hatása van, a világítás energiatakarékos fejlesztései a mindennapok részévé váltak, akkor meg minek ez egész. A közvilágítás pedig Tiborcz úr reformjai után mutat jelentős visszaesést a felhasználásban. Igaz, ez belekerül némi rendőri túlórába, mert kísérgetni kell az úton átkelőket. A tehetséges Tiborcz úr modernizálta Rejtőt, aki szerint nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani, de a mai Magyarországon Tiborcz úr munkásságának hála minden villanyoszlop mellé jár a rendőr.

A másik ellenérv az emberek biológiai órájának felborulása. Legalább egy hét-tíz nap, amíg a népek megszokják az átállással járó változást. Addig kialvatlanul szédelegnek, tompán, fejfájósan jönnek-mennek, kódorognak. A kisgyermekeseknek különösen nehéz, mert alapjaiban borul a nagy műgonddal kialakított napirend. Nem tudom, hogy az így kieső munkaórákról, hatékonyságcsökkenésről vezet-e valaki statisztikát, ám a magam részéről bármikor tudok olyan blöff-ízű szöveget keríteni, mint a 30.000-40.000-res városnyi megtakarítás. És ha még hozzáteszem, hogy: "Brit tudósok szerint...", már keringhet is a sajtóban az egzakt tudományos magyarázat az átállás káros hatásáról. Indítsuk hát útjára a tudományos megfigyelést: "Az Elegem Van Blog brit tudósokkal közösen folytatott kutatásai alapján megállapítást nyert, hogy az óraátállítás évente 30-40 millió munkaóra kiesést okoz, amely egyes tudományos körökben kétségessé teszi az egész intézkedés értelmét és jelentős - március és október hónapra vetítve - 30-40%-os GDP visszaesést vonhat maga után." Na, ezzel a megállapítással vitatkozzon, aki akar.

A világ egyes részein nem teszik ki ennek a tortúrának a polgárokat. Az oroszok például - akiknél amúgy is van egy rahedli időzóna - néhány éve kiszálltak ebből a felesleges emberkínzásból. (Birca főszerkesztő úr megharagszik, mert elvettük első kommentjének lehetőségét.) Azt hiszem, nekünk magyaroknak is el kellene gondolkodnunk ennek az idejét múlt, ám káros átállítósdinak a beszüntetésén.

Ha elég sokan mondjuk, hogy elegünk van az Idő becsapásának gyermeteg kísérletéből, talán meghallja valamelyik okostojás.

A húsvéti ünnep fontos döntés elé állítja a szülők jelentős részét. A gyerkőcök ilyenkor szokták kikövetelni, hogy kisállatként nyulat kapjanak. A nagyon kisgyermekek esetében ez a megállapítás nem igaz, náluk a hülye szülő a gyermeki igényre alibizve - valami elfojtott gyermekkori trauma hatásaként - saját szórakoztatására szerzi be a "nyuszikát".

Ne fogjon senki könnyelműen a nyulak pengetésihez! Az ünnep elmúltával a szorgos hétköznapok lemorzsolják a szangvinikus nyúltartókat, melynek szegény nyuszkók lesznek a kárvallottjai. A kidobásra ítélt nyulakat a leggerinctelenebbek elviszik az állatkertekbe azzal nyugtatva magukat és kölkeiket, hogy szegény nyuszikának ott jó helye lesz. Ilyenkor a gyerekek becsapása érdekében mindenki színlel. Az állatkerti dolgozók a rituális nyúl-euthanáziára felajánlottakat tettetett nyájassággal fogadják, megnyugtatva az ajándékozókat. A nyúlkidobó család felnőtt tagjai örülnek, hogy megszabadítják őket kis aljasságuk tanújától, hát nyájasan terelgetik a volt családi kedvencet kivégzésének színterére. Mert az álságosan mosolyogva ott hagyott nyuszi sorsa kegyetlen fordulatot vesz, az addig agyonsimogatott, dédelgetett házi örömforrás napokon belül valamelyik ragadozó táplálékaként végzi. De jobb ezzel nem szembe nézni a gyáváknak, inkább hazudnak. A másik, humánusabb irányzat a nyúlbérbevétel. Ez a nyúlnak tényleg hasznosabb, néhány napra kerül ki megszokott környezetéből, aztán megy vissza társai közé a ketrecbe. A bérbevevő család kiörülte magát a pénzéért, tiszta viszonyok maradtak a pár napos kaland után. Ezek a húsvéti nyúltartó szerencsétlenek nem tudják, mennyire jó a nyúl a háznál.

Először is az emberi kapcsolatokban. Ha megkérdezünk egy Magyar Időkön szocializálódót, hogy mondja meg kik irányítják a világot, azonnal köpi, hogy a Bilderberg-csoport, Zsidó Világkongresszus, Opus Dei, szabadkőművesek stb. Nagyot tévednek! Két nagyon titkos befolyásos csoport működteti a világot. Az egyik a Játszótéri Anyukák Köre (JAK), a másik a Törpenyúl Tartók Titkos Társasága (4T). Ha nekem valami ügyem van valamelyik bürokratikus szervezettel - állami, energiaszolgáltató, bank - hiába hívom a Bilderberg-csoportot, a Zsidó Világkongresszust, fel sem veszik a telefont, ám a JAK-beliek azonnal segítenek. Valaki a JAK-ból vagy a probléma helyén dolgozik vagy ismer olyat, aki tud segíteni az ügyintézésben. A gond megoldva, mert a JAK világirányítói megoldják. Hasonló a helyzet a 4T esetében is. Az egyik gyakran látogatott boltban az eladó hölgy évekig kitűnt hűvös arroganciájával. Aztán egyszer megkérdeztem tőle, hol tartják a szénát, mert kell a nyúlnak. Egyből kinyílt, elmondta, hogy neki is van nyula, jót beszélgettünk és azóta a legfrissebb felvágottat, sajtot kapom. Sőt, ha olyat kérek, ami emberi fogyasztásra éppen alkalmas, lebeszél szándékomról. A zöldségessel, fodrásszal ugyanígy jártam, de különböző hivatalokban, üzleti megbeszéléseken, munkahelyen, ha kiderül, hogy a partner is nyulas, már megvan a jó hangulat. Mert a 4T átszövi és irányítja a világot. A kutyások egy kicsit hasonlók, de náluk nincs meg a titkosság, hiszen a Morzsit le kell vinni sétálni. Az aranyhaltartóknak meg nincs miről beszélni egymással, mert hát az aranyhalak élete egy picit egysíkú. De a nyúl az más.

Amikor hozzánk megérkezett - nem húsvétkor - akkora volt, mint az öklöm. Ijedten rohangált a lakásban azonnal nagy szolgálatot téve. Bebújt mindenhova, hogy szürkén, porcicákkal a fülén másszon elő. Ebből tudtuk, hogy takarítás terén szükségünk van egy ilyen minőségbiztosítóra. A tartás vonatkozásában két iskola létezik, az egyik a szakszerű nyúltartó, a másik a családtagként kezelő. A szakszerűek két irányzatra oszlanak, a konzervatívra és a liberálisra. A konzervatívak hangsúlyozottan úgy bánnak nyúlukkal, mint egy nyúllal, ketrecben tartják, és kizárólag nyúlnak való kajákkal etetik. Természetesen nagyon gondosak, minden orvosi kezelést megadnak neki. Szeretik ők a nyúlukat, csak messziről. Liberálisék meghatározott időben kiengedik a ketrecből, simogatják és időnként nyúlcsemegével is meglepik. És miután a gyerekek jól megnyúzgálták szerencsétlen állatot, az alig várja, hogy biztonságos ketrecébe húzódhasson. A szakszerű nyúltartók pártokon átívelő vonása lehet a haszonszerzési cél megjelenése, mert egy kölyök nyúl viszonylag jól eladható, és egy kis fizetéskiegészítés nem árt.

A mi nyúlunk sorsa máshogy alakult. Először mi is a szakszerű tartók táborát erősítettük, de nyúlunk egyéniség, aki egyszerűen ledarált minket. Most már családtag, a negyedik gyerek.  Ketrecben lakás? Hehe. Esetleg besétál oda enni, inni, de azon kívül egy percet sem. Nyúlkaja? Hát van az is, de amikor reggel kibotorkálok a sötét konyhába, már rohan a kekszéért, és két lábra állva kunyizza. Aztán bevág egy negyed almát. Képes kitúrni a csokit egy földön hagyott bevásárlószatyorból, és meg is eszi, ha nem vagyunk éberek. Gyermek- és ifjúkorának nagy traumája lehetett a hordozó, mert amint meglátta bepucolt a szekrény mögé, ahonnan a lakás átrendezése árán lehetett kirángatni. Ma már engedelmesen tűri kényszerállapotát, és talán az autózást is megszokta. Szobatisztaság vonatkozásában nem volt könnyű, de mostanra nem piszkítja tele a lakást. Rodeózik mindenfelé a lakásban, a falak széleit megrágja. Akárcsak a cipőket és régebben a kábeleket. A múltkor pár hónap alatt nagyjából elfogyasztott egy tévés kartondobozt. Nem mondom, hogy ezért nem fordult meg a fejemben, hogy felajánlom macskaeledelnek, csak hát nem lehet nem szeretni ezt a dögöt. Olyan nyúlban, mint Garfield, idegesítően szerethető. Mert ha lehuppanok a fotelba, azonnal ott terem, és simogattatja magát. (Az írás közben is itt kapargatja lábam, hogy vegyem fel egy kis simogatásra.) Kedvence a fogócska, ahogy közben nagyokat ugrik, morog, dobog, az valami röhejes. A végén persze megpucol a ketrecébe.  Napközben békésen kucorog néhány általa kedvelt helyen. A feng shuisok jó pénzért biztos levezetnének valami elméletet a lakásnak e pontjairól, nekünk ingyen adomány. Ha van reinkarnáció, én nyúlként szeretnék újjászületni - nálunk.

A húsvéti nyúltartókból viszont elegem van, mert saját önző butaságukkal egy ártatlan kis élet szenvedését okozzák.