Néhány évtizede próbálom megértetni családtagjaimmal, hogy vagy mi leszünk milliomosok vagy a boltos, ezért próbáljanak észszerűen vásárolni. A szám kihűl, eredmény csekély. Így aztán amikor valamelyik Stop Shop udvarba érünk, a család kettéválik. A boltosokat milliomossá tevők a Müller felé oldalaznak, a fillérb...szó különítmény viszont beveti magát az Euro Familybe. Így az ott elért spórolással vissza lehet szedni valamit a tékozló-ág költéséből. Alapvetően szeretem az Euro Familyt, de mostanában - úgy másfél éve - elkezdik feladni azt az előnyüket, amely miatt érdemes (volt) náluk vásárolni.

Az Euro Family elsősorban a kiskeresetűek, az alsó-közép osztály körében népszerű, de a magát lehúzni nem engedő középosztálybeliek is előszeretettel látogatják, amely ezért nemcsak egy bolthálózat, hanem szociológiai kutatások alapja is az értő szeműek előtt. Az alapkoncepció nagyszerű, minden egy eurónak megfelelő forint, sőt egyes termékekből egy eurónyi árért több darabot is kap a vásárló. Ment is ez egy darabig, aztán elkezdett megbicsaklani a rendszer, pedig az olcsóság arcának sikerült megnyerni Fodor "Magdi anyus" Zsókát is. Korábban 290 forintért lehetett kapni Palmolive vagy Fa tusfürdőket, jó minőségű papírzsebkendőből, szalvétából három csomaggal, mosogatószert, fogkrémet, fogkefét, öblítőt, szemeteszsákot, üdítőt, csokit stb., tehát ugyanazokat a termékeket, melyeket a hipermarketekben, drogériákban sokkal drágábban lehetett megvenni. Ismétlem, a termékek, márkák ugyanazok, de az Euro Familyben sokkal olcsóbban adták. És mivel darabra számoltak, a kasszánál egyszerű volt fizetni is, csak át kellett pörgetni a cuccot, megszorozni 290-nel, oszt' már lehetett is vinni. Népszerű is volt ez a rendszer, sokan abszolválták a havi bevásárlásaikat az Euro Familynél. A megtakarítás örömével orcájukon léptek ki a boltból az elégedett vásárlók, akik gyorsan kiszámolhatták azt is, mennyit sikerült megspórolniuk.

Aztán ma már nem feltétlen van így. Odáig rendben van, hogy az euróárfolyamot követve inkább 320 forintért lehet megkapni egyes cikkeket, de ez a kör is egyre szűkül. Az Euro Familyben megindultak bizonyos változások, melyek egy része jó, más része viszont inkább elriasztja a vevőket. Az jó, hogy bővült a termékpaletta, ma már olyan dolgokat is kínálnak, amelyek más bolthálózatban is minőségi terméknek számítanak. Például egy Head & Shoulders sampon multiknál úgy 1200-1300 forintot kóstál az Euro Familyben meg kb. 1000 forintból kijön. Ez jó. És az is pozitív változás, hogy tartós élelmiszereket is lehet venni, bár a 4 csomagos thai tésztát 290 forintért az vegye meg, aki az éhenhalás szélén van.

A régi elgondolás azonban szépen kezd elmállani, ma már alig kapni valamit euróhoz viszonyított árban, és ez a változás már nem annyira örvendetes. Először elkezdett 390 forintba kerülni egy sor dolog, noha az euró árfolyama szerencsére ezt nem indokolta. (Pedig ő fényessége mösziő Debil, hogy örült volna, mert akkor még több nyeresége lenne.) Aztán ezért a megnövekedett árért már nem három darabot lehet venni az adott termékből, hanem csak kettőt. Szép kis bújtatott áremelés! Ma a kasszánál sincs egyszerűség, teljesen átláthatatlan a végső ár.

Nem tudom milyen kényszerek hatása alatt változik ebbe az irányba az Euro Family, de a tendencia nem jó. Az eddig meglévő árelőnyük erodálódik, más áruházláncok esetenként és termékenként már olcsóbbak. A kialakított imázs egy ideig még elviszi a céget természetesen, ám ha a takarékos életvitelre kényszerből vagy hobbiból berendezkedettek rájönnek a finom mozdulatokkal végrehajtott folyamatos drágításra, el fognak pártolni, a bolt bezár.

Abból pedig elegem lenne, mert akkor hol veszem vissza a tékozlók által a Müllerben elszórt pénzt?

Olvasgatom a Kormányinfóról szóló tudósításokat, és végigröhögöm. Míg Viktor az éves stand up comedy sztárja, addig az én Janim a nehezebb utat járja, ő hetente bohóckodik. Röhögünk rajta, és addig sem vesszük észre, hogy Jani produkciója csak elterelés. Zagyvál mindenről, ami épp az eszébe jut, és ezért hálásak a zsurnaliszták, hiszen telik a kolumna. Valójában azonban semmit sem tudunk meg a kormányzati döntésekről, a Jani terel.

Van egy bölcs sutka Kohn üzletvezetési technikájáról. Eszerint, amikor Kohnnak megy a bolt, látástól vakulásig dolgozik benne egész családjával. Amikor viszont a csőd szélén tántorog a kóceráj, Kohn kiáll a bolt ajtajába és egy drága szivarral a szájában kedélyesen pöfékelve minden járókelőnek elmeséli, hogy milyen jól megy az üzlet. Na, ezt a figurát játssza most a Jani. Kormányzásról mesél.

Jani mindenről - hol szemráncolva, hol ironikusan, hol szakszerűnek mutatva magát - véleményt formál. Jellemzője a magával ragadó magabiztosság. Látszik rajta, hogy mindenben otthon van: jó kezekben az ország. Csak a kormányzás hiányáról nem beszél sohasem.

Éppen ezért csodálkozom a szeánszon résztvevő újságírókon, nem kérdeznek rá arra az apróságra, hogy miért nem méltóztatnak kormányozni, ha már kétharmad vagy mi a franc. Hallgatják Jani castrói terjedelmű szómenését, gyagya kérdésekkel tercelnek is hozzá, csak valahogy nem szembesítik Janit a valósággal. Elismerem persze, hogy nem könnyű becsempészni a realitásokat Jani produkciójába, de talán meg lehetne próbálni.

Ott van mindjárt a Magyar Közlöny. Alig olvassák, pedig jobb, mint a Ludas Matyi fénykorában. Tele van például döntésekkel, amelyeknek vannak határidői. Ezeket a szigorú határidővel megjelölt döntéseket nem akárki hozta ám, hanem Magyarország Kormánya élén ő fényessége Viktorral. Oszt' betartanak belőle valamit? Hát igen, van olyan is, de a Kormány döntéseinek jó része kuka. Vegyünk néhány, a kommunikációs térben éppen a Jani által exponált példát.

Tavaly decembertől kezdte el a mi Janink üldözni a bürokráciát. Gyorsan akarták csökkenteni azt a fránya bürokráciát, nem egyeztettek senkivel, nehogy késleltesse a rapid - 2016. július 1-jei határidőben megszabott - megoldást. Volt is kormányhatározat februári meg áprilisi határidőkkel. A központi közigazgatás megszüntetni, összevonni tervezett része azóta is teli gatyával nem csinál semmit, próbálja fogni a székét. Mint a Putyilov gyár dolgozói: izgatottan tárgyalják az eseményeket. Szerintem a Tippmixbe is be lehetne venni, hogy melyik szervezet hová kerül éppen az aznapi infók alapján. Iszonyú kormányzati energiákat köt le még miniszteri szinten is. Lassan május vége van, kormánydöntés sehol. A fenyegetettek kedélyesen rohasztják a kormányzati munkát, lobbiznak, kiszivárogtatnak stb. De ugyanígy döglődik Jani másik nagy projectje, az állami tisztviselői agyamentség is. A beígért július elsejéből nem lesz semmi, még törvényt sem hoztak róluk, és akkor hol vannak a végrehajtási rendeletek, a technikai - költöztetés, informatika stb. - átállások? A Holdon. A harmadik terület, amelyhez a Jani odatette magát, az uniós pályázatok kiosztása. Finoman szólva döcögős, keményebben szólva nem állnak sehol. A Jani és baráti köre által megszavaztatott közbeszerzési törvény pedig - a saját dugába dőlés szép példájaként - inkább hátráltatja a pénzosztást, mintsem elősegítené. És akkor még a KLIK körüli szerencsétlenkedésről nem is szóltunk. Jani azonban nyomja az ő showját rendületlenül, senki által sem zavartatva.

Gazdasági oldalról sem fényes a helyzet. A legújabb statisztikák szerint a magyar reformok nem működnek. A magyar gazdaság növekedése sereghajtó az Európai Unión belül. És a Gyurcsány-rajongó Jani magáévá teheti idolja gondolatait: "Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz." De ezzel nem szembesíti egyetlen újságíró sem, engedelmesen hallgatják a mesét az unortodox gazdaságpolitika piros pöttyös seggű gyorsnaszádjáról.

Jani tehát huncut locsogásával próbálja elfedni a kormányzás hiányát, és profi mellébeszélőként pontosan tudja kit csap be heti produkciójával. Az újságírókat? Azok örülnek, ha kérdezhetnek. A széles tömegeket? Azokat már rég nem érdekli a sok pofázás, Londonból meg különösen nem. A vérfideszeseket? Esetleg őket még lehet, mert csüggnek Jani ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán. De valójában Viktort csapja be.

A koreográfia nagyjából a következő. Szegény, kormányzástól már hányingert kapott Viktort két dolog érdekli, a foci és szinte szerzetesi vagyontalanságának megőrzése. Ő csak azt szereti hallani, hogy a kormányzással kapcsolatban minden rendben van. Hát Jani ezt mondja neki. Viktor pedig szépen beszopja. Viktor kiadta a jelszót: legyen magyar narancs! És Jani jól megmondja neki, hogy lett magyar narancs. Ebből is látszik, hogy Viktor nem ígérget a levegőbe. Ja, hogy nincs magyar narancs? Azt az ország minden polgára tudja, csak Viktor nem. Jani showjának célja tehát kettős, egyfelől elterelni a figyelmet a kormányzás hiányáról, másfelől elringatni Viktort a maga teremtette álomvilágban. Osztán, hogy Viktor altatásának lesz-e valami Jani személyére nézve kedvező kihatása a nem túl távoli jövőben, ki tudja?

Jani szépen viszi műsorát, végül is neki ez a dolga, a nyilvánosság tájékoztatását végző újságírók lépre csalása a dumafranciskodással. Akik nem veszik észre, hogy milyen könnyen leégethetnék Janit, ha nem tennének mást, mint a Magyar Közlönyben meghatározott dátumokat akkurátusan számon kérnék rajta.

Remélem, végre rájönnek a kezükben lévő lehetőségre, és akkor Janinak is elege lesz a Kormányinfónak nevezett pofázóshowból.

Történt - úgy tizenöt éve -, hogy egy ismerős fiatalember megkapta álmai gyülekezetét. Tipródott szerencsétlen, hogy mi legyen a bemutatkozó beszédének alapja, hiszen az egyfajta programbeszéd is, abban kellene összefoglalnia a maga credoját. Megsajnáltam, ezért elővettem neki titkos vezetői kézikönyvem legféltettebb darabját. Szerzette bizonyos Geoffrey Chaucer úr úgy 650 éve. Az ajánlott rész a következő vala: ""Ha rozsdál az arany, mi lesz a vassal?” Ha papjuk, kiben megbíznak, rohadt, mi óvja meg a laikusokat? De szégyen az is, ha mindenki tudja, hogy mocskos a pásztor, de nyája tiszta. A papnak kell példát mutatnia, hogy tisztán éljen mindegyik juha.” Javasoltam neki, hogy erre a néhány sorra fűzze fel elmélkedését. Köszönte. Amikor legközelebb összefutottunk, kérdeztem, használta-e a jó Chaucer úr gondolatait. Pironkodva vallotta be, hogy nem. Elolvasta, megértette, de ekkora terhet nem merészelt a vállára venni. Választott inkább egy unalomig ismert részt a Bibliából, azt ragozgatta, gyülekezetének az bőven megfelelt. Hát igen, ha rozsdál az arany…

Az idézet mindenkire vonatkoztatható, akikre emberek vezetését bízzák, legyen szó világi vezetőről (vállalat-, kisközösség-, országvezetés) vagy vallási vezetőről. Pünkösd idején - midőn a Szentlélek kiáradását és az egyház megalakulását ünnepli a keresztény világ - természetesen elsősorban a vallási vezetők tevékenységét kell a fenti idézet prizmáján keresztül vizsgálni.

Azonban nem feledkezhetünk meg világi vezetőink viselt dolgairól sem e mérce szerint. A kapott kép lesújtó. Inkább hagyjuk is: emberi csalódás a valaha volt nagy Viktortól az utolsó matolcsicskáig. Európa politikai vezetői pedig a szokásos módon alulmúlják magukat. Nagyjából 250 éve vannak világmegváltó elképzeléseik, amelyek programszerűen sok százmillió ember halálával, szenvedésével járnak. Ez a progressziónak nevezett ökörség új lendületet kapott az embercsempész tömegáru európai megjelenésével, most rajtuk keresztül akarják boldogítani a népeket. A népek viszont nem lettek boldogabbak Ahmedtől és N'belétől, mi több, kívánják őket a fenébe. A liberális demokráciának hála a társadalmi folyamatok leképeződnek a politikában, így a "zembereknek” lehetőségük van kifejezniük nem tetszésüket politikusaikkal szemben, akár el is csaphatják őket. Faymann sorsa beteljesedett, felkészül Merkel, Renzi és az alkesz adócsaló.

A vallási vezetők esetében viszont nincs ilyen egyszerű visszacsatolás. Döbbenet látni, hogy a keresztény egyházi vezetők mennyire nem érzik a rájuk bízott nyáj iránti felelősségüket, és - félreértelmezett bibliai idézetek mögé bújva - menekülnek a problémák elől. Csak hülye pápa mos lábat egy muzulmánnak, visz magával muzulmánt a Vatikánba, utasítgatja muzulmánok befogadására a katolikus gyülekezeteket. És csak egy komplett hülye svéd evangélikus püspökké avanzsált leszbika dobáltatja ki a keresztet templomaiból a muzulmán komfort biztosítása érdekében. A dolog odáig jut, hogy keresztény közösségek akarnak mecsetet építeni kommunista szombaton a muzulmánoknak. Ostoba barmok! Amíg egy keresztény nem élvezhet ugyanolyan szabadságot vallásgyakorlásában és szokásainak megtartásában egy muszlim országban, mint itt Európában egy muszlim, addig senki - még a pápa se - lamentáljon befogadásukról, mert ez nem befogadás, hanem behódolás. Először menjetek Mekkába, próbáljatok építeni egy templomot, tetején kereszttel. Ha sikerül, jöhet a mecset.   

A magyar katolikus papság vergődik ebben a helyzetben. Még egyszer nem akarják megélni, ahogy a Nagyboldogasszony templomból kihajigálják az oltárt a kedves, befogadó muszlimok, de kretén pápájukhoz is köti őket az engedelmességi eskü. Az evangélikusoknak ég az arcuk, mert egyik püspökük valami egzisztenciális elvárásnak való megfeleléstől hajtva muszlimvezetővé képezi magát. A kurucos hagyományokon nyugvó reformátusok püspökei megalkuvók, a helyi tiszteletesek viszont vastagnyakúként keményen küldik a muszlimokat a búsba. A hitgyülisek vezérén jó ideje csak röhögni lehet - tőle lett vidám a vasárnap - de most ő is a muszlim invázió veszélyeire figyelmeztet. Az izraelita felekezet rabbijai - cáfolva a torzképet, mely szerint a zsidó emberek születésüktől fogva liberálisok - tiltakoznak a muszlim nyomulás ellen. A magyar vallási vezetők többsége Kapisztrán János és Tomori Pál érsek hagyományára figyelve nem ül fel az ájtatoskodó arccal öngyilkosságra rábeszélőknek, de egységes fellépés nélkül zavarodottan viselkednek.

Ebben a kiélezett helyzetben szükség lenne a keresztény világ vallási vezetőinek összefogására a veszély elhárítása érdekében. Európa az európaiaké, és nem szabad önként feladni a keresztény vallásosságot/kultúrát. Természetesen nem valami bigott vallásosságra gondolok, amelyben ha valaki nem pont azt gondolja Jézus tanításáról, amit a kánon, akkor válogatott módszerekkel az Úr elébe utalják, hogy beszélje meg vele a problémát. A keresztény vallás és kultúra sokszínű, magába foglalja az ősi kelta, germán, görög, római, zsidó, szláv kultúrát és nyomokban még magyart is tartalmaz. Az írás közben éppen Jackie Evancho énekli gyönyörűen az Ave Mariat. Megtehetné ezt valami barbár muszlim rezsim alatt? Dehogy, irtanák tűzzel-vassal.

Az önfeladó politikát folytató világi vezetőket elhajtják a polgárok, ahogy el fogják hajtani az integrációra képtelen, a jóléti állam előnyeire ácsingózókat is. Ebben a folyamatban viszont szükség van a keresztény egyházak vezetőinek egyértelmű kiállására mindazon értékek mellett, amelyek Európát a legélhetőbb kontinensé tették.

Sok múlna az ellenmuszlimizáció megszervezésében a pápán. Bár nagy reményünk nem lehet ebben a jezsuitában, azért emlékeztetnénk az egyik megindító keresztény történetre, hátha az Úr megvilágosítja az ő elméjét.

E szerint Péter apostol megpróbál elmenekülni Rómából Nero keresztényüldözése elől. Éppen kijut a városból, amikor szembe jön vele Jézus. Péter megkérdezi tőle: Quo vadis Domine? (Hová mész, Uram?) Jézus azt válaszolja: "Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek." Ekkor Péter elszégyelli magát, visszatér Rómába, ahol kereszthalál vár rá. A legenda szerint kérésére fejjel lefelé feszítik keresztre, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézushoz hasonló kereszthalált haljon. Történt pedig mindez a Vaticanus dombon, ahol ma a róla elnevezett bazilika áll. Ferenc pápa ahelyett, hogy nyájának pásztoraként a muszlim beözönlés megállítását tűzné ki célul, a kereszténység felszámolásán ügyködik. Küldött ember, de nem hiszem, hogy az Úr küldte. Mert ha az Úr küldte volna, meglátná a lehetőséget, és egész Európára kiterjedő evangelizációs programot hirdetne a muszlimok között. És akkor elválna, melyikük akar valójában beilleszkedni a közös európai kultúrába és ki az, aki az európai kultúrára lappangó veszélyt jelentő hódító szándékot takargat. Néhány csepp szentelt víz elég lenne Európa megtisztításához. Csakhogy, ha rozsdál az arany...

Pünkösdkor gyakran idézett sora a Bibliának: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” (Mt 9,36-38) Most még több munka várhatna az aratás Urának munkásaira. De Európa mai helyzetében még nem az aratás, hanem a vetés idejét éljük. Minél bátrabbak, szorgosabbak a munkások a vetésben, annál bőségesebb lesz az aratnivaló. Kérdés, hogy bátrak lesznek-e? Mert ha nem, csak sodródni fognak ők is, Európa népei is: az utolsó pünkösd felé. Mert eljön az idő, amikor már nem lehet megünnepelni a Szentlélek kiáradását, hiszen vallási vezetőink gyávák, lusták voltak Jézus nevében téríteni. Az arany berozsdásodott.

Megvárjuk, hogy elegünk legyen a rozsdás aranyból?

Szemfüles sajtómunkások leleplezték egy Bitay nevű államtitkárocska és egy Mészáros nevű strómanocska intim légyottocskáját a Four Seasons Hotelben. Állítólag kávézgattak, és Bitay tényleg úgy viselkedett, mint a tilosban járó házastárs lelepleződésekor, igyekezett gyorsan megpucolni. Aztán jött a szokásos hazudozás. A kisfickó próbálja eljátszani a: "Kinek hisznek, nekem vagy a szemüknek?" - koregráfiát. 

Már az is valahol mutatja ennek a Viktor rezsimnek a mélységét, hogy egy írni-olvasni alig tudó, a nyolc elemin épphogy keresztülvergődő, saját mini cégét 2009-re csődbe vivő sudri bunkó stróman meresztheti a lottyadt valagát a Four Seasonsben. Nem tudom, mennyi lehet ott egy kávé, de ennek a stronci-moncinak telik rá. Hiába, a strómanság jól fizet. Óriási szerencsénk van, hogy legalább a Viktor nem vagyonos ember.

De a Bitay hazudozása... az kérem mindent visz. Természetesen tagadja, hogy ő a Mé'szaros?-sal tárgyalásokat folytatott volna, állítása szerint csak véletlenül találkoztak. Hát persze. Életszerű. A felcsútinak nincs más dolga, mint feleslegesen kávézgatni járni Pestre. A csapat meg közben zakózik kifelé a magas színvonalú Hungaro Primera Divisiónból. Bitaykám, hazudj édesanyádnak, és kend rá a nyuszira!

És ha ez a kis ostobácska jól hazudna, legalább vicces lenne. Csak rosszul hazudva magát buktatja le. Itt az ideje, hogy az Elegem Van Blog - eleget téve közszolgálati jellegének - ezennel jelentse Jani bohóc miniszter úrnak, hogy államtitkára munkaidőben kávézgatni jár a Four Seasonsba. Hát miniszter úr drága, Bitay úr esetében itt az ideje a bürokráciacsökkentésnek. Mert az hogy néz ki, miniszter úr kérem, hogy az alulfizetett közszolgákat terrorizálják, kirúgással fenyegetik, közben meg Bitay államtitkár úr közpénzből fizetett munkaidejében nem munkáját végzi, hanem szórakozni jár. Szabad a Bitaynak eztet, drága miniszter úr? Mert akkor holnap az egész FVM kirajzhat munkaidőben élvezni a szép tavaszt, aztán a többi minisztérium dolgozói, kormányhivataloknál gályázó szerencsétlenek is otthagyhatják az evezőpadot. Eddig ők tudták rosszul, látástól vakulásig dolgoztak a munkahelyükön, de Bitay államtitkár úr új távlatokat nyitott. Mind mehetnek munkaidőben mulatni, ki-ki pénztárcája szerint, mert ha a Bitay úrnak szabad, akkor nekik miért nem? Lesz itt bürokráciacsökkentés, kedves közszolgák.

Tehát a feladat naccerű Lázár miniszter úr: tessék kirúgni a munkahelye mellé járó Bitay államtitkárt, mert az ilyen lógósokból elegünk van.

Régen tanultam már a pillangókról, ezért ha tévednék, bízom kedves kommentelőim határozott hangú helyesbítésében. Na, szóval az úgy van, hogy a pillangólárvák szépen nőnek növögetnek, aztán egyszer csak hernyó lesz belőlük. Gusztustalan, ronda dögök, amik degeszre zabálják magukat általában levelekből. Valami rejtélyes okból megunják ezt a rusnya állapotot, bebábozódnak, és - láss csodát - gyönyörűséges pillangóként kilépnek a világba. Ekkortól nincs sok dolguk. Szálldogálnak szép réteken csodás virágokra, kiszívják belőlük a nektárt, szaporodnak, elvannak. Egyetlen feladatuk élvezni rövidre szabott életüket. Aztán megdöglenek.

A magyar politikus fordítva járja be a pillangó útját. Először lesz pillangó. Ekkor kifejti, hogy neki jár minden az élet élvezetéhez, mert a felelősség ugye. Meg a szaktudást meg kell fizetni. A mi politikus pillangónk a legszebb rétek legszebb virágaiból szívhatja a legfinomabb nektárokat. Alkalmanként egyenesen Putyin úrból. A plebs pedig nem győz álmélkodni, hogy milyen nagyszerű pillangói is vannak őneki. Még csodálói is támadnak a magyar politikus pillangónak, aki ettől még fontosabbnak, szebbnek érzi magát. A csodálók néha nem győznek álmélkodni az ő pillangójuk szépségén, okosságán.

És egyszerre kiderül, hogy a pillangó egy korrupt gazember, aki a közös rét közös virágait dézsmálgatja, rokon pillangónak osztja a sok finom nektárt, miközben azokat akik felemelték, meglopja. Na, ekkor a magyar politikus pillangó bebábozódik, és hernyó lesz. Bemenekül a levelek alá, letagadja, hogy ő valaha pillangó lett volna. Ő aztán sohasem! "Nézzétek feleim szümtükkel, hát én csak egy egyszerű hernyó vagyok!" - üzeni a magyar politikus pillangó. Ilyenkor nincs felelősségvállalás, nincs nagyszerűség, szánalmas gyávaság van. A csodálók védik egy darabig, aztán már csak a lefizetettek próbálják mentegetni, hogy: "Bezzeg a másik politikus pillangó is." Az egykor volt pillangóikon végül nyomorult hernyóként döglik meg.

A mi Matolcsynk is ez a hernyóvá lett pillangó kategória. A Magyar Nemzeti Bankban mindenről ez a pszichés problémákkal küzdő alak döntött. (Majd nézzen utána egy oknyomozó, hol tölti elnök úr alkotói szabadságát.) Ha egy guriga vécépapírt kell venni az MNB-ben, azt sem lehet Matolcsy jóváhagyása nélkül. Az elnök hajbókoló emberei mindenütt ott voltak/vannak. Nélküle a légy sem szellenthet az MNB-ben, és a hozzá tartozó kócerájoknál. És Matolcsy élvezte a hivatalával járó pompát, a hozzá dörgölőzőket, az emberi gyengeségét kihasználó hivatásos hízelgőket. Elhitte magáról szegénykém, hogy valaki. És miért ne hitte volna, ha a bagázsa által nagy pénzekért szervezett konferenciák visszaigazolták az unortodoxia legfényesebb gondolkodóját. A lefizetett seggnyalók pedig tudták/tudják a dolgukat, hozsannáznak ennek a szánalmas bohócnak. A maga teremtette világban jól elvolt ez az alapjaiban súlyos személyiségtorzulásos, beteg ember.

Ám egyszerre kiderült, hogy a Matolcsyra bízott közpénzmilliárdok részben pocsékba mennek, részben rokonok vállalkozásait, személyes vagyonát hizlalják ezzel elveszítve közpénz jellegüket. És mit tesz Matolcsy-pillangó? Vállalja a felelősséget? Bátran kiáll döntései mellett? Á, dehogy. Kijelenti, hogy az MNB-s alapítványok maguk döntenek mindenről, neki semmi felelőssége sincs. A gyáva hernyó bebújik a levelek alá undorító testével, a lefizetettek meg - megdolgozván bűneik zsoldjáért - mentegetik, bújtatják.

És akkor most vegyük át még egyszer a problémát, polgári barátaim. Mit tettünk volna mi, ha a vörösök művelik ezt a világbotrányt? Lángokban állna a Bank utca. Persze, ha Viktor nem pucol el gyáván, mint az Astoriánál. Most pedig lezüllött fideszesek védik ezt az emberi salakot. Nincs mentség. A polgári értékrenddel nem egyeztethető össze, hogy az MNB elnöke az unokatestvérének oszt közpénzt. Aki ezt nem látja be, az nyomorult komcsi. Kósa pedig ne tegyen olyan pökhendi kijelentéseket, hogy Matolcsy nyalókára is költhette volna a százmilliárdokat, mert ez komcsi tempó. Meg kell érteni a Felcsút kiesésén borongó Viktornak és a saját tábornak egyszer 's mindenkorra: Matolcsy bűne azért esik súlyosabb megítélés alá, mert ostobaságával a saját táborát árulta el, hozta védhetetlen helyzetbe. "Következmények nélküli ország." – ugye, Vicc Tamás? A vörösök ezek után teljes joggal köphetik le a polgáriakat."Te is más vagy, te sem vagy más." Ezt a szégyent hozta ránk a Matolcsy-hernyó.

Miként is szólt Matolcsy esküje? "Én, Matolcsy György, fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; a Magyar Nemzeti Bank elnökeként tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Isten engem úgy segéljen!" Hol van ebben a szövegben, hogy Magyarország közpénzeit unokatestvéremnek adományozom? Látja valaki? Senki?

Az "Isten engem úgy segéljen!" nem kötelező része az eskünek. Matolcsy azonban divatból nagyképűen bevállalta. Nem hiszem, hogy belegondolt ennek a mondatnak a súlyába. Hát, Gyurikám, eljön majd a pillanat, amikor számot kell adnod esküszegésedről. De addig sokat fogsz küzdeni démonaiddal, miközben ég és föld rád szakad. (Dúdolgasd: Skyfall) Egy utad van: Elismered felelősséged, kéred a magyar emberek bocsánatát, és lemondasz.

Mert az Isten szereti a hernyót is és a pillangót is. Ebben a sorrendben, hisz így teremtette. De nagyon elege lehet a pillangóból lett hernyóból, mert az a Teremtést csúfolja meg.

Az utóbbi időben megszaporodtak Orbán Gáspár személyére vonatkozó kifejezetten negatív kicsengésű sajtóhírek, hozzászólások. Nem mondom, ha valami világraszóló gengszter lenne - például Matolcsynak hívnák - megérdemelné. De nem az. Orbán Gáspár egy kifejezetten rokonszenves, kellemes külsejű, saját útját kereső fiatalember. Természetesen mindenki tudja, hogy Gáspár semmi olyan attrakciót nem követett el, amely miatt kiérdemelhetné a tizenöt perc média figyelmet. Egy pechje van szegénynek, éppen egy Orbán Viktor nevű pasas az apja. Önmagában persze még ez sem lenne elég, mert milliószámra szaladgálnak a világban olyan egyének, akiknek az apját Orbán Viktornak hívják, de speciel ennek az Orbán Gáspárnak az apja a Magyarország nevű rögeszme miniszterelnöke. Hát ezért ekézik szegényt a derék sajtóhiénák. Azt gondolják, hogy ha már az atyát nem tudják macerálni - mert aki megpróbálja, azt kitiltják egyelőre a Parlamentből, később a világból -, akkor a fián keresztül okozzanak neki fájdalmat. Nekik mindegy, ha erre a nemtelen célra esetleg a fiú is rámegy. Nekünk meg nem.

Blogunkban elismerjük Viktort, ha arra érdemes, és nem szoktuk kímélni, ha éppen aljas énje kerekedik felül. Legutóbb például kegyeskedtünk megkérdezni tőle, hogy nem érzi-e a képéről leégő bőr szagát, mert kiállt a részben egészségügyi okból, részben vezetői képességek hiányából közpénztolvajjá lett Matolcsy mellett. A Matolcsy lemondását firtató gőgös, fennhéjazó válasza sarkallt minket erre, mert bizony előfordul, hogy föld és ég összedől, mint ahogy a birnami erdő is a vár alá ért. Szóval osztjuk mi a Viktort, még ha kevés hatékonysággal is, a fene egye meg. És osztjuk magát Orbán Gáspárt is, ha VIP-páholyokban való ücsörgését számon kérő felvetésekre ostobán reagál. Ám számító aljasságból soha nem vetemednénk bármelyik embertársunk bántására, és tiltakozunk azok ellen, akiktől nem idegen az aljas célú lelki bántalmazás. Gáspár esetében pedig különösen nem indokolt a szemétkedés.

Furcsa dolog a genetika. Vannak családok, akik nem vesződnek a változatos gyerekgyártással, egyszer elkészítik a mintát, aztán olyanra formázzák az összest. Ha lány, ha fiú, pont megegyezik a fejformájuk, orruk, fülük, szemük, szájuk stb. Bármennyi is legyen az életkorbeli különbség, mindig ugyanaz. A gyermekgyártók többsége azonban törekszik a változatosságra, igyekszik eltérő gyerekeket összehozni. De a genetikát nehéz legyőzni, ezért az első lány inkább az apa, az első fiú inkább az anya szokott lenni, a többiek meg vegyesek. Így jártak Orbánék is. Rasi kiköpött Viktor, Gazsi tiszta Anikó.

A nemzet Rasijának ezért könnyebb a dolga, nem kell mást tennie, mint pragmatikusan követni a papát. Tudja, hogy saját jogán - bár nem lenne reménytelen - felesleges érvényesülni, amikor atyja bármikor ráállítja a mi lábunkra. Bizonyos szempontból kár Rasiért, mert bizonyította már tehetségét, szorgalmát. Családi ismerőseink mesélték régebben, hogy a Városmajori Gimnáziumban Rasi szerepel az "Akikre büszkék vagyunk" dicsőségtáblán. Pedig akkor, amikor odakerült, a kedves papa bukott miniszterelnöki és kétszer lenyomott politikusi státuszban vegetált minden komcsi hecclap céltáblájaként. És az a kis tinilány képes volt megmutatni, hogy ő igenis valaki tud lenni. Szerethető kis béka lehetett a Rasi akkoriban. Aztán megjött a kétharmad és az Orbán család egy részének elment az esze. Bizonyára ezzel akarták cáfolni, hogy akinek az Isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzája. A család Viktor ága azóta fennhéjazó, gőgős, kioktató, ellenszenves egyeddé küzdötte le magát.

A Gazsi viszont nem. Ahogy elnézi az ember a nyilvánosságra került képeken, imanapra toborzó filmen, egy porcelánfinomságú srácot lát. Olyan, mint az édesanyja. Törékeny, finom, okos, vívódó, nagyon emberi. És ezt érezték meg azok, akik támadják. Gáspár emberi megnyilvánulásait, útkeresését gyengeségnek tartják, hát odacsapnak. Jó nagyot. Biztos, ami biztos, hadd fájjon. Neki is, Viktornak is.  Szánalmas. A fiút viszont féltem.

Kedves Gáspár, engedd meg, hogy ismeretlenül adjak tanácsot. Ne vedd fel ezeket a piszkoskodásokat! Nem neked szólnak. Egyebekben pedig kívánom neked, hogy találd meg magad, és boldog emberként éld az életet, úgy, ahogy te gondolod. Az út, amelyet most még keresel - és hiszem, hogy megtalálod - a te utad lesz. Közben sokakból lesz eleged, de ha Isten veled, ki ellened?

u.i.: Ha a fater el kezd sündörögni az EB VIP-páholyába szóló zsugával, el kellene hajtani.