Lázár, te ne kattints nekem, ne kattints! Tudtam, ha ezt a címet választom, te leszel az első. És Lajos, neked is felesleges volt koszorút küldened Anikónak a hatvanpusztai titkos dácsám címére "A legjobb barát." felirattal! Az aggódó híveimnek adatom tudtára, hogy nem úgy vagyok a vesztőhelyen. (Frissítés: Midőn a bejegyzést elküldtem közzétételre, kimentem az erkélyre és az izgalmaktól mély álomba merültem. Arra ébredtem, hogy éles, szúró fájdalom hasít a karomba. Hirtelen ébredve látom az Árpit kezében egy kis tükörrel, amint a számhoz tartja, a Tóni meg a karomat szurkálja egy tűvel. Még hallottam, ahogy az Árpi elharapja a Tónihoz intézett kérdés végét: Szerinted hol tartja a számlaszá...? Amint kinyitottam a szemem, kuss lett.)

Toulouse-ban voltam, ami angolul kimondva to lose, magyarra fordítva veszíteni. És ahol veszítesz, az a vesztőhely. Kínos hunglish, mi? De hát ez van. A belgák jobbak voltak, nem vitás. Ám ne szaladjunk ennyire előre. Mozgalmas hét volt. Kedden eufória a portugálok elleni meccs eredménye alapján, pénteken eufória az angolok szavazásának eredménye miatt, szombaton eufória az MSZP elnökválasztási eredményének ismeretében. Éppen ideje volt vasárnapra egy kis visszafogottság, különben elszálltam volna, mint az Árpi.

A portugálokkal szembeni döntetlennel volt az Eb-n a magyar csapat a csúcson. Az én értő szemeim ezt egyből látták. A srácok eddig bírták. Összességében nem nagy eredmény az Eb-szereplés, egy győzelem a sógorok ellen, két x, egy vereség, de itthon a csőcseléknek jól eladható, mint világra szóló diadal. Most mindenki a magyar foci megújulásáról fog lamentálni, lesz fogadás, buli buli hátán, és Dzsudzsák élete végéig járkálhat közönségtalálkozókra mesélni élményeit. Jól teszi, mert a közeljövőben úgysem lesz olyan eredmény, amiről hosszan lehet majd beszélnie. És kiosztjuk a jutalmakat, a sok foci körül sertepertélő léhűtő mind tartani fogja a markát, születnek a könyvek, saját lábára áll a propaganda, nő a GDP stb... Ismét büszkén dalolja a magyar: "Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka, Így hatott egymásra a sport és a munka." És hát a lényeg: "Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek, Felétek száll hálánk, boldog lázban élünk, S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk." Mert megérdemlem.

Megérdemlem, mert nemcsak a fociban vagyok szakértő, hanem az európai politikában is. Írtam az előző bejegyzésben, hogy ha nyer a Brexit, akkor is, ha veszít, akkor is jól jövök ki belőle, mert hirdetésemmel nagyot húztam. Ott egy picit mellényúltam, hogy azt hittem, elcsalják a választást, meg is lepődtem, milyen gyávák az angolok. Bár nincs még minden veszve, mert a vereséget szenvedett banda nem bír magával, és új szavazást akarnak. Csakhogy egymillió szavazó az eltérés, a Cameron meg úriember nem olyan, mint... ...szóval ő nem félázsiaiakat vezet.

Elárulok egy háttértitkot az én Kedves Olvasóimnak. Komoly ajánlatot kaptam a háttérhatalomtól. Ezentúl meg kell látogatnom, és támogatásomról kell biztosítanom azt, akit meneszteni akarnak és messze el kell kerülnöm a támogatottjukat. A nemzetközi politikatudományban ugyanis már tanítják a híres Orbán-együtthatót. Most is támogattam a maradás-pártiakat, oszt mire mentek vele?

Az angolok nem kapkodnak, elmennek nyaralni, addig kitalálják, hogy milyen módon szopassák be az EU ostoba vezetőit. Mert, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, illúzióik ne legyenek, az angolok akarták a kilépést. És nem a vidéki eccerű lelkek. A Cityről kevesen tudják, hogy valójában önálló entitás, a király/királynő is csak engedéllyel mehet be oda. Ez a terület kereskedelmi és pénzügyi központ régi birodalmi hagyományokkal, az egész világot átfogó kereskedelmi- és bankhálózattal. Minden mese ellenére a Citynek úgy kellett az EU, mint üveges felvidékinek a hanyatt esés. Az EU központosító, mindent szabályozó bürokráciája egyre nagyobb veszélyt jelentett erre az európai ésszel alig felfogható, de rendkívül hatékony működésre. Az angolok kimaradtak ugyan az euró projectből, ám az EU banki szabályozása - ilyen-olyan banki mutatók, fogyasztóvédelem, pénzmosás stb. - így is egyre mélyebbre hatolt. Eltáncoltak ameddig tudtak, a bankfelügyeletüket bemenekítették a jegybankjuk alá, összezavarták a rendszert, de mindenki érezte, hogy egy ponton túl ez a játék nem megy. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Maguk elhiszik, hogy az angolok hajlandóak lettek volna kiadni kisded titkocskáikat a Frankfurtban székelő - ősellenség (német) befolyása alatt működő - EKB-nak? Ugyan. Szépen kisasszéztak, a hisztit jegelik, aztán elmúltával kötnek valami megállapodást, amellyel megőrzik saját kereskedelmi, pénzügyi világukat. Az EU tehetségtelen hülyéi - alkesz Jean, ostoba polák, rögeszmés Mutti - meg örülhetnek, ha nem őket teszik felelőssé a kilépésért. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Figyeljék a lakmuszpapírt! Melyik nyelv lesz az EU hivatalos nyelve? Az angol ugyebár már nem lehet, hiszen ők lefalcoltak. Akkor? A fritz fog franciául gagyogni vagy a békazabáló németül? Szépen össze fognak balhézni már ezen a kérdésen.

Nekünk, magyaroknak átmenetileg szintén lesz egy kis légköri turbulenciánk, de nem vészes. Túlélem én. Erről meggyőződhettem az MSZP új vezetőit látva. Hiller haver... Na, ebbe tényleg majdnem belehaltam. A röhögéstől. Meg a Molnár Gyuszi. Háttérben régi felmosórongyom, a Fletó. Már fuldoklom. A megújult MSZP. (Hozz egy pohár vizet, Tóni, mert megfulladok!) A Századvég legtitkosabb felmérése szerint a magyarok 90%-a szavazna olyan pártra, amelyik megígéri, hogy engem, a Tónit, az Árpit, a Petikét és a többi régi harcostársamat vezetőláncon terelgetnek a bírósági folyosón. Ha ez a látvány az esti kakaó mellé alanyi jogon járna minden magyarnak, nekem semmi esélyem. Félek is ettől a lehetőségtől. De amíg a vörösök így újulnak meg, nyugodtan alhatok. (Ha az Árpi meg a Tóni nincs a közelben.) Folytatjuk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Láthatják, csupa jó hír ért a héten, kellett már egy kis toulouse-i üröm is az örömben. Ezzel a vesztőhellyel kiegyeznék, ha önöknek majd elegük lesz belőlem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is ki kell ábrándítanom a dőltömre leső Tökmag Jankókat - téged is Lázár! -, hogy nem, nem falt fel semmilyen oroszlán. Csak midőn bordói tudósításom elején jeleztem, az Árpi meg a Tóni megfűzött, hogy számoljak be szeretett népemnek az Eb-ről. Én szavatartó ember vagyok, ezért - bár a sok teendőm mellett nem egyszerű ennek a kötelességnek eleget tenni - mégis nagy tisztelettel megpróbálom.

Miért éppen Oroszlánból tudósítok? Hát mert itt játssza a meccsét a nemzeti büszkeség válogatottja. (Ez jó, nemzeti büszkeség. Ezt elteszem magamnak, ha valami lenyúlt iparágat el kell nevezni valahogy. Például az italboltokat. Nemzeti Büszkeség Italbolt! Ha ilyen zseni vagyok, minek tartom az Árpit?) Persze a külföldiül nem tudók nem értik, hogy jön ide az oroszlán. Eccerű. Ami franciásan Lyon, az angolosan lion, magyarul meg oroszlán. Na, teccik már érteni, kedves 60 IQ-s békemenetelőim.

Írtam már, hogy mennyire utálom, ha elvonják a figyelmemet a szurkolás örömeitől. A múltkor a hülye Geri, most meg a Rasi. Alig élveztem ki az izlandi egált - amit én szakértelmemnél fogva jó előre megmondtam -, jön a telefon a Rasi mindenórájáról. Hát lehet így szurkolni, Tisztelt Hölgyeim és Uraim? Ráadásul leányt vártunk, abból meg van nekem otthon egy rahedli, semmi különös. Ha fiú lett volna! Már vettem titokban egy futballcsukát, és lezsíroztam az Infantilissel, hogy hat éves korában már velem nézhesse a VB döntőt a VIP-páholyból. Erre leány! (Tiborcz Alízt - és az új élet minden küldöttjét - a Jóisten éltesse egészségben, boldogságban ezen a Föld nevű planétán! A szerk.)

Ha tanácsolhatok Önöknek valamit, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az az, hogy maradjanak mindig szegények, mert a gazdag embereknek irigyei vannak, a vagyontalanokat viszont mindenki szereti és segíti. Elnök Úr például azonnal rendelkezésemre bocsátotta magángépét oda-vissza, kérnem sem kellett. Látják, milyen jó, ha szeretik az embert! Nagypapának lenni jó, de drukkolni még jobb, ezért az asszonyokra hagytam, ami asszony dolga és már iszkoltam is vissza az én - férfias - világomba.

Közben hívott a Tóni, hogy bepereli a Portikot, mert ő - mármint a Tóni - nem találkozott soha bűnözőkkel. Szóval nincs tükör a lakásodban? - kérdeztem évődve. A Tóni nyelt egyet, és inkább arra az örömteli napra gondolt, amikor kirúgom a Lázárt, és nem mert visszaszólni. A Matolcsy küldött két hamisított jegyzőkönyvet a lopós alapítványaitól azt kérdve, hogy melyiket adhatja ki. Szegény Gyuri teljesen hülye már, gyakori rémálmaiban megjelenik neki "Szálasi a Népbíróság előtt" - kép. Én azt mondtam neki, hogy zavarja össze a kikérőket, erre kiadta mind a kettőt. Ekkor összeszakadt bennem ég és föld.

Kevés időmben feladtam még a helyi Expressznél egy hirdetést: "A döntés a tietek, de Magyarország büszke arra, hogy veletek együtt az Európai Unió tagja lehet" címmel. Kérdezte a hirdetési ügynök, hogy kinek szól ez a bullshit-gyűjtemény. Hát nem a magyaroknak, mert azokat azzal etetem már hat éve, hogy az EU a multik bábjaként szipolyozza az országot. Akkor kinek menjen? - türelmetlenkedett az ügynök. Tegye be egy angol lapba, de nem nekik szól, hanem az EU vezetőinek. Mert ha az ánglusok kilépnek, akkor mondhatom Brüsszelben, hogy: Lám én elleneztem. Ha bent maradnak - és ez lesz, dumáljon bárki bármit, legfeljebb elcsalják, mint az osztrák elnökválasztást - veregetheti vállam a Merkel, meg az alkesz, hogy én segítettem nekik. Maga egy zseni! - vigyorgott a francia - Ilyen olcsón senki sem tud népszerűséget venni. Hát igen a népszerűség vétel az megy nekem, szerénykedtem. Kirúgom az Árpit, egy zseninek mi szüksége van már rá? Csak a pénzt viszi.

Ám megnyugodni igazán a magyar drukkerek között tudtam. Népszerűségem itt is az egekben, bár kicsit drágábban vettem, mint az EU-st. A szurkolók mindenfelé éltetnek. Azt kiabálják, hogy: "Tolvaj vagy Viktor, de jó srác!", "Lopjá' má' nekünk is valamit!" Szeret az én népem! Még nem tudják, mekkorát szívnak majd ősszel.

Régi ruszofób énem kicsi virágait a ruszkik kiesése locsolgatta pálmafává, és örültem a szőröstalpúak pofára esésének is. Soros Gyuri bácsi Ukrajnája repült: hiába, már a háttérhatalom sem a régi. Nekünk a meccs előtt megvolt a továbbjutás, a mi pettyes fenekű gyorsnaszádunk hasít a foci óceánján.

Nem akarok szerénytelennek látszani, de a Márszeji tudósításomban megírtam, hogy a portugálok verhetők. Fiaink hatalmasat alakítottak, noha nem is a legerősebb csapatunkkal álltunk ki a sárgulástól való félelmünkben. Gera gólját tervező asztalon készítették, és 3D-vel nyomták, olyan simán szállt a kapuba. Dzsudzsák első góljáról majdnem lemaradtam, mert az Elnök Úr éppen szotyival kínált. A harmadik egy csoda volt, és az a rohadt kapufa! Jobbak voltunk a portugáloknál, ha egy picit magabiztosabbak vagyunk, nyerhetünk is. De így sem rossz. A C. Roniról meg csak azért nem mondok rosszat - nagyképű köcsög -, mert a Real ifik mindig eljönnek megverni minket Felcsútra.

A következő meccs helyszíne franciásan Toulouse, angolosan to lose, magyarosan veszíteni. Mi, magyarok azonban már nem lehetünk lúzerek, és biztos vagyok benne, hogy mindent megteszünk azért, hogy a belgáknak elege legyen belőlünk. Mivel egyenes kiesés lesz, kissé hátrányba lehetünk, mert a mieink nem szokták a 120 perces meccseket és a tizenegyes párbaj lelki terheit. Ezért rendes játékidőben kell dűlőre vinni a dolgot. A belga jó csapat, de nem verhetetlen. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amint bordói tudósításomban írtam, az izlandiakat keményebb diónak tartottam mint az osztrákokat. Mert az izlandi embereknek van tartása! A pénzügyi válság után úgy rúgták ki a nemzetközi karvalytőke kártérítési igénnyel előálló háttérhatalmistáit, hogy abba minden magyar ember szíve beledobbant. És úgy kivágták az offshore-ügybe keveredett miniszterelnöküket is, hogy lába nem érte a földet. (Ez utóbbi talán nem jó példa az én számból, de szerencsére vagyontalanságom relikviáinak kezelését nem ezzel a panamai ügyvédi irodával intéztettem.) Tehát az izlandiakkal szemben nem ártott az óvatosság.

Mivel közismerten én vagyok a legnagyobb foci szakértő Magyarországon, így egyedül én tudtam még egy titkot, ami rossz előjelnek mutatkozott. Ebben a stadionban zajlott az a mérkőzés 1969-ben, amelynek során Szepesi kétségbe esve kiáltotta az éterbe: "Jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!" Az akkori meccs elveszítésétől szokás számítani a magyar foci hanyatlását. Ezért én kiegyeztem magammal a döntetlenben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök nem tudják, de egy ország vezetőjének sok mindent meg kell tennie háttérben az ország sikere érdekében. Háttérhatalmamra hivatkozva felhívtam hát Vologya barátomat, és megkértem, hogy tájékoztassa már a bíró elvtársat a megbonthatatlan magyar-orosz barátság közös értékeiről. Vologya nyílt, őszinte, elvtársi légkörben lezajlott beszélgetésünk során ígéretet tett a probléma rendezésére, egy apróságot kért csupán: az országa elleni bojkott feloldásában való magyar közreműködés fokozását. Ezt pedig én ígértem meg könnyű szívvel, hiszen úgysem rajtunk múlik. Ehhez képest a tetű orosz befújt egy kamu tizenegyest, szórta a magyaroknak a sárgalapot, mint bolond pék a lisztet, az utolsó percben pedig adott a rohasztott bálnahúst zabálóknak egy ajtó-ablak szabadrúgást 16 méterről. Mármost vagy a Vologya nem tartja kézben a dolgokat Oroszországban (ezt kötve hiszem) vagy nekem hazudott. Mindenesetre szóltam neki, hogy Karaszjev elvtárs megérett egy szibériai átnevelő táborra, melynek során fejlesztik a barát-ellenség felismerő rendszerét. A Paks-2 projektben pedig visszaadom Vologyának a szemétkedést: kicsit többet kell utalniuk valamelyik nem panamai offshore számlára.

Kezdtem ideges lenni a meccs előtt, ezért kerestem a Tónit, az ő hazugságai mindig megnyugtatnak. Zoli azt mondta, hogy a Portik-szembesítés elől fotóstúdiókban bujkál a Tóni, Vajna segítségével különböző stúdiófotókkal akarja igazolni, hogy közérdekből szarja le a bíróságot. Így aztán készültek képek "Tóni óva inti Kennedy elnököt a dallasi úttól”, "Tóni és a pápa megbeszéli a világmindenség isteni működtetésének problémáit”, "Tóni és Obama együtt homározik”, valamint "Tóni Holdra száll” címmel, ám végül a decens "Tóni találkozik valami német fütyivel” címűt rakták ki az újságba. De azért érdekes - morfondírozott Zoli, aki mégis csak pap -, hogy ezt a Tónit mindig ilyen bűnözőkkel hozzák hírbe, mint a Vizo, meg a Portik. Sehol egy akadémikus, Bartók vonósnégyes... Hát hogy lehet ez? - sopánkodott Erkölcsi Zoli. Tényleg, hogy lehet? Bár amíg leadja az offshore pártkasszába a zsét, addig tőlem megtarthatja a jutalékot. A pénznek meg nincs szaga, ahogy egy nagy cezaromániás elődöm intette vala fiát. Erkölcsi Zolinak ezt nem mondhattam meg, ezért ájtatos képpel hagytam, hogy becipeljen egy templomba.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A népi rigmust megfogadóan seggüket nemi célra is használó KDNP-sek és a hívők azt hitték, hogy a magyar csapat győzelméért imádkozni tértem be abba a templomba. De ez Árpi szerint kockázatos lett volna, mert ha kikapunk, akkor a Gyurcsány közli a néppel, hogy Mária tényleg levette a kezét az országról, lám, már az Orbánnal sem áll szóba. Ezért inkább azért imádkoztam, hogy senki se tudja meg, hogy távollétemben a Semjén vezeti az országot, mert mire hazaérek, a kisantant elcsatolja az összes stadionunkat. Persze a Jani - kaján vigyorral a képén - kipofázta csak azért, hogy nekem betegyen. Most már biztos, hogy kirúgom, mert referálás címén hazudik nekem reggel, délben, meg este.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képzeljék el a helyzetemet. Már szejben vagyok, izgulok az aranylábú fiainkért, minden gondolatom körülöttük forog és állandóan csesztet valaki valami állami hülyeséggel! Sokszor az infarktusba hajszolnak ezek a csicskák. Felhív például egy másik erénycsősz a Gulyás Geri. Azt kérdi tök nyugodt hangon, hogy mikor mondom a kivégzett Nagy temetésén a beszédet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hát én ott leizzadtam. Visszaordítom, hogy kivégezték a Nagy Ádámot? Ki az a Nagy Ádám? - érdeklődik unottan a Gulyás. Egyik fiatal focistánk, Te állat! - üvöltöm. Gulyás tudálékosan oktat, hogy ilyenért nem hívna fel, komolyabb dologról van szó, a magyar polgári identitás továbbvivéséről, melynek én vagyok a letéteményese. Ekkora már 380 volt a vérnyomásom: lemészárolják Nagy Ádámot, ez meg itt valami polgári baromságról zagyvál. Gyorsan a CNN-re kapcsolok, de semmi headline. Mi van itt? Ez a Gulyás csak folytatja, hogy Nagy Imre kivégzésének 58. évfordulója lesz pénteken, az én legendás beszédemnek pedig a 27.  Na, lassan leesik nekem is mit akar a Gulyás, aki kis híján egy másik magyar miniszterelnök hóhéra lett. Mondom neki, menjen akárki, ugasson akármit, csak engem hagyjanak békén, én megyek vonulni. Jó - válaszolja a Gulyás - akkor indít egy Békemenetet. De én Már szejben vonulok - csikorgatom a fogaimat. Akkor Már szejig megy a Békemenet. - okoskodik a Gulyás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én türelmes ember vagyok, ám itt lecsaptam a telefont. Ezerszer inkább a bűnözőkkel cimboráló Tóni mint az értékek mellett politizáló balfékek.

Ezekhez az izgalmakhoz képest a meccs izgalmai már eltörpültek. Az lett, amit megmondtam: x. A portugál meccs sem lesz egyszerű eset, de ahol olyan bénák játszanak, mint a C. Ronaldo, még győzhetünk is. Ez a C. Ronaldo a foci sztahanovista Pióker Ignáca, ha tízen dolgoznak a lába alá, esetleg gólt is rúg. Magától viszont nem megy. Nem kapkodni, szépen, nyugodtan le kell darálni őket.  Nekünk, magyaroknak jó ideje elegünk volt a Már szeji átokból, és most talán sikerült eltüntetni. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyar nemzetünk történelmében rendhagyó, hogy az ország miniszterelnöke tudósítson egy jelentős sporteseményről, ám hosszú - de még milyen hosszú - politikai pályafutásom alatt megtanultam, hogy változik a világ, és vele változnunk kell nekünk is. Én például rendes ember voltam, most meg miniszterelnök vagyok, ugyebár.

Először röviden arról, miért vállaltam ezt a hazánkban és a világban is páratlan, unortodox feladatot. Nem tartom magam vagyonos embernek, ezért az Eb-meccsekre az Elnök Úr által biztosított magángépen utazom. Elnök Úr nem kivételezik velem, természetesen bármelyik vagyontalannak bármikor rendelkezésére bocsátja a magángépét. Csak kérnie kell. Én kértem, és lám odaadta. Ebből is látszik, hogy nincs protekció. Cserébe kicsináltattam neki a Tónival a Spédert, legyen Elnök Úrnak kevéske öröme, ha már a repcsijét nem használhatja. Amikor meg őt fogom kicsinálni, akkor meg majd a Spéder örül.

Na, szóval a gép éppen felszálláshoz készülődött, és az Árpi szörnyen le volt sújtva. Mutogatott valami táblázatot, amelyből kiderült, hogy a belső felméréseink szerint 28%-ot esett a népszerűségünk, Matolcsy közpénzlopása meg a gazdasági pangás miatt. Szigorúan megmondtam Árpinak, hogy találjon ki valamit, mire leszállunk, különben mehet vissza koronát fényezni. Árpi sápadtam ücsörgött, aztán elővett valami fehér port és felszívta. Kérdem a Tónit, hogy mit művel ez az Árpi? Tóni azon az utálatos kappanhangján megnyugtatott, hogy Árpi fél a repüléstől, ezért az orvosa által felírt gyógyszerét vette be, ez egy új módszer, így az orron keresztül gyorsan hat. Ezért szeretem a Tónit, mindig tud mondani valami megnyugtatót. Bezzeg a Jani! Annak imádom a lágy férfias baritonját, de amit mond azt utálom, mert nincs benne semmi megnyugtató. Most például azt mondta, hogy a Spéder a barátja. Provokáld az anyád, Jani! Neked nincs barátod, csak azért mondtad, hogy leégess. De ha vége az Eb-nek, úgy kirúglak, de úgy, hogy a valagadon szánkázol végig a Kossuth téren. Lehet, hogy előbb, mert akkor nem számítasz rá. Ezt csak azért írtam le Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy lássák, kikkel vagyok én körülvéve.

A repülő felemelkedett, és nekem is lecsúszott két kupica pálinka a nagy ijedtségre. Győr légterében jön az Árpi azzal, hogy tudósítsak én az Eb-ről, hiszen nálam jobban senki sem ért a focihoz az egész országban, a saját tábor issza szavam, a bizonytalanoknak meg én tudom legjobban eladni a semmit. Be vagy rúgva Árpi! - mondtam neki - ám a Tóni biztosított róla, hogy Árpi repül ugyan, de nincs berúgva. Jó vicc, Tónikám, hiszen mind repülünk! Árpi eltűnt egy időre, aztán Linz fölött két paksamétával a kezében jelent meg. Az egyik a Századvég tanulmánya volt, amelyből kiderült, hogy a megkérdezettek 87%-a  szeretné az én tudósításaimat is olvasni az Eb-ről. A Tóni megnyugtatott, hogy a maradék 13% Soros pénzen hizlalt balliba, tehát nincs gond. A Nézőpont felmérése 127% támogatottságot mért. Mondom az Árpinak, hogy ne nézzen hülyének. Jó, már hat kupica legurult, de még így is tudom, hogy nem lehet 127%. A Tóni ismét megnyugtatott, hogy van ilyen, mert a Nézőpont egy forradalmi módszertant használ Észak-Koreából, a Kim gyerekkel volt, hogy 183% is egyetértett. Ez a Tóni egy aranyember, úgyhogy Tisztelt Hölgyeim és Uraim nagy tisztelettel elfogadtam a magyarok felkérését, és rövid bejegyzésekkel tájékoztatom hazánk lakosságát az Eb kulisszatitkairól, ahogy én látom.

Amint megérkeztünk Bordóba, én plebejus módra elővettem a Lőrinc által töltött kolbászt, és a kissé hűvös óceán partján jókedvűen falatoztam. Közben a Tóni és sleppje a legdrágább étteremben ebédeltek alig 2 millióért. Amikor megtudtam, lekaptam a Tónit, hogy ne urizáljon, lám a Vizoviczki is mennyire szerette a homárt, oszt' hol van most. Erre a Tóni bánatos szemmel nézett rám és sértődötten közölte, hogy ő nem urizál, csak a bevándorló terrorista orlandói áldozatai előtti főhajtásként fogyasztott homárt, amelyet egyébként nem szeret. Magyarázata ízléstelen volt ugyan, de megnyugtató.

A bordói stadion több mint tanulságos. Pár hete a San Siroban már rácsodálkoztam, hogy milyen gagyi stadionokat építgetünk mi, magyarok. A bordói stadion egyedül annyiban van, mint az összes magyar, ezért ha hazamegyek, tovább fejlesztjük a stadionokat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  Minél inkább támadják a Soros huszárok a magyarok stadionjait, annál nagyobbakat fogunk építeni! A felcsútira ráhúzunk még három emeletet!

A nyitó meccsről annyit, hogy két Trianon-tolvaj kergette a labdát. Én - és ez nem szerénytelenség - előre tudtam az eredményt. A románok csak veszíthetnek a franciák ellen, nem haraphatják meg az édes Erdélyt nekik adó kezet. És persze így lett. Kár, hogy a játékvezető nem nyerhet, mert Kassai Viktor - nevéből ítélve Trianon-károsult - két gólt is összehozott. A szovjet elvtársaknak nagyon drukkoltam, és ez is bejött, az utolsó percben orál jobbágyságra kényszerítették az angolokat. Legalább nekem nem kell mennem Putyinhoz e célból. Az albán-svájci meccs a jövő Európáját mutatta. A piros-fehér albánok játszottak a piros-fekete albánok ellen. Ez a kvóta ellenes népszavazás tétje, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar-osztrák előtt nagy volt az izgalom az MLSZ VIP-páholyában. A kivételezésemet kifogásolóknak ismételten elmondom, hogy az Elnök Úr nem tűr semmiféle kivételezést, ő kérésre bárkit beenged a páholyba. Látják, ott volt a Tóni is. Az Elnök Úr ravaszkás szemeivel suksükölt, a labda gömbölyűségéről, a Varga-Tállai duó a GDP adatokat próbálta feledtetni, a Tóni nyugtatgatott, hogy vereség esetére kész a kommüniké a magyar foci magáratalálásáról. Én nem izgultam, mert régi motoros vagyok a szakmában, és tudom, hogy a politika és a foci egy tőről fakad. Az nyer, akinek tartása van. És a magyaroknak - Tisztelt Hölgyeim és Uraim! - van tartása. Az osztrákoknak meg nincs. Sose volt, csak minket, magyarokat áztatnak a Nyugat felé ötszáz éve. Ebből élnek. Ha a fekete osztrák srác a harmincadik másodpercben berúgja, mi akkor is nyerünk. Csapataink 90 - pontosabban: 95 - percig hadban álltak. És mert a Kormány nem volt a helyén, győztünk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előjelek alapján ez a tartással rendelkező magyar csapat jó reményekkel fordulhat rá az izlandi mérkőzésre. A fanyalgó kishitűekből elegem van, ezért mindenki hozzon magával még egy szurkolót! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Jó olvasóim és drága kommentelőim - Önök, kik mindig utat mutatnak számomra az élet útvesztőiben - mondják már meg nekem, mi a bánatos rosseb szükség van az osztálykirándulásokra? Tényleg nem értem.

Az osztálykirándulás először arra jó, hogy a szülők már szeptemberben összevesszenek azon, hogy hová ránduljon ki az osztály. Képesek a költségek ötszáz forintos eltérésein fél évig vitatkozni, és a szülői értekezleteket terhelni a szerintük ideális hely meglátogatásának ajánlgatásával. Az Ópusztaszer versus Balaton-felvidék front összecsapása életre szóló lelki sebeket képes ejteni. Csak tudnám, minek.

A gyerekek is rühellik. Alsó tagozatban egynaposak a kiruccanások, amely nagyjából 5-6 óra utazással jár. A látnivalókra marad 3-4 óra. Bazira megéri egész nap buszban ücsörgetni a kölyköket. Szerencsére a tabletjükkel elvannak. Dehogy ennek mi értelme? A kirándultatottaknak van egy sajátos alfaja, a hányósak. Ők nem bírják a buszt, számukra az egész kíntorna. Egy osztályban mindig van 2-3 ilyen gyerek. Amikor aztán ezek elkezdenek öklendezni, csatlakozik hozzájuk még néhány. Buli az egész, nem? Felsőben már többnaposak a kirándulások, ekkor jelentkeznek a fegyelmezési problémák. Titkos ivászatok, cigizés, fiú-lány ismerkedési estek a tiltott zónákban. Persze lebukások is jönnek osztályfőnöki, igazgatói figyelmeztetésekkel, iskolai feszkókkal, amelyek enélkül a felesleges program nélkül nem jöttek volna létre. A középiskolában ugyanez hatványozottan, utolsó évben pedig kezelhetetlenül. Nem segítenek a senkit sem érdeklő múzeumok, skanzenek és egyéb időpocsékoló, ám kötelező programok.

Szerencsétlen pedagógusokat sajnálom a legjobban. Gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottjai ennek az idejétmúlt, ostoba rendszernek. Felelősségük óriási, hiszen ha Rajmundka leorrol a várrom tetejéről, akkor őt veszik elő. Ha a kis Virág teherbe esik, ő a hibás. Ha a bikaborjak tajtrészegen randalíroznak a szálláson, rajtuk csattan az ostor. Rendes pénzt - vagy egyáltalán plusz díjazást - nem tudom kapnak-e ezért a nagy felelősséggel járó túlmunkáért. Nem is igazán tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel a nyomorultak, fegyelmezési eszközeik csekélyek. Ezért vagy pedantériát játszanak inkább kevesebb mint több sikerrel, vagy jópofizva együtt sörözgetnek a süvölvényekkel, vagy leszarják és azon imádkoznak, hogy megússzák valahogy azt a néhány napot balhé nélkül.

Tényleg nem értem mi értelme van még az osztálykirándulásoknak, aki akar, az úgyis családilag körülnéz az országban. Akinek meg erre nincs igénye, azt mi a fenének macerálni. Szólni kellene ennek a rengeteg ésszel megáldott emberminiszternek, hogy elegünk van az osztálykirándulásokból.

A focit mint játékot imádom, de a körülötte lévő körítés végtelen unalmas, előre kiszámítható, túlpörgetése inkább elriaszt az Eb nézésétől.

A kereskedelem vásári kikiáltói szereplése visszataszító. Kezdődik az egész hajcihő az Eb előtt egy évvel azzal, hogy hülye nyereményjátékokkal untatják az embereket. Vegyél sokat, légy szerencsés! Így esetleg nyerhetsz valami oco - az Eb-vel kínkeservesen kapcsolatba hozható - vacakot. Néha vannak jónak tűnő nyeremények, de abban sincs mindig köszönet. Egy nem túl tehetős ismerősöm nyert belépőjegyet valamelyik meccsre. Aztán választhatott, vagy hitelt vesz fel a franciaországi utazás tetemes költségére vagy hagyja bukni a zsugát. (Átpasszolni nem lehetett.) Naná, hogy költségbe verte magát. Még jövőre is fizeti a részletet. Jó perkálást, jó szurkolást!

A szurkolói gagyi relikviák - mez, sapka, sál (nyáron!), kereplő stb. - virítása a különböző bolthálózatokban jelentős visszatartó erő az érzelmi azonosulás megteremtéséhez. Az Eb-re hivatkozva 0%-os THM-re kínált tévé, hűtő, klíma és egyéb marhaságok már a hányinger kategória. Komolyan gondolhatja bárki is, hogy valaki azért veszi meg ezeket a szarokat, mert Eb van? Persze az emberi hülyeség a legjobb üzlet. Aztán a sörgyártók reklámoznak dögivel valamiféle összetartozás-tudatot építve a márka köré. Mert az igazi sportember a tévé előtt edz a krigli emelgetésével egyszerre hizlalva csüngő hasát és a sörgyártó cégek extraprofitját. Mindennek legalja a focistaképeket tartalmazó matrica. Nincs olyan hipermarket, amelynél ne osztogatnának csoda tudja milyen gyűjthető focis képeket. A gyerekeken keresztül való szülő kicseszés szép példája ez az ócska kereskedelmi fogás. A mappa ugyanis pénzbe kerül - meg a ritkább képek is. Én rutinosan hárítom a beetetési adományokat, van nekünk otthon szemét elég. Ezért általában felajánlom az utánam jövőnek. Aki vagy szintén zenész és visszautasítja a pompás lehetőséget vagy boldogan fogadja a potya szemetet. A legutóbbi felajánlásomat unottan vette tudomásul a Tescos pénztáros srác rámutatva a hegyekben álló, ám senkinek sem kellő kártyákra. Akkor meg minek előre megundorítani az embereket az Eb-től?  

A másik visszataszító produkció az induló. Bevallom, nem kísérem figyelemmel a korszakos művészet katartikus alkotását e körben, de biztos van valami induló. Mert szokott lenni. Általában szánalmas trash, amelyet természetesen néhány zenész kornyikál fel fahangú/lábú focistákkal kiegészülve. Öröm hallgatni. 

A nagy naphoz közelítve előjönnek a sikertelenség nyugdíjasotthonából az egykori volt focisták, "sikeredzők", és szakértenek. Nagyjából egy átlagos újságolvasó színvonalán. Korunk kávéházi Konrádjaiként osztogatják tanácsaikat olyanoknak, akinek nincs rá szükségük, hiszen ők az Eb-n való létükkel bizonyítják saját alkalmasságukat. Képzelem mennyire sajnálhatják, hogy az időt rabló felkészülés közben nem hallják Sebők "bundáskenyér" Vilmos elemzéseit. Nekünk, nézőknek azonban csúcsra járatva tolják azért, hogy csak a legelszántabbak üljenek a tévé elé.

Ha még nem fulladtunk bele a klisék totális unalmába, jöhet adrenalinpörgetőnek a terrorveszély. Igazán nagy hülyeségeket a terrorszakértőktől lehet hallani. Köszönjük meg nekik, legalább van egy kis szín a megszokott szürke világban. Kedvencem egy Georg Spöttle nevű biztonságpolitikai szakértő, aki csuklóból hozta a "hülye kérdésre hülye választ" igazságát. A köztévé droidja megkérdezte Spöttlét, hogy mit kell tenni egy szurkolónak, hogy elkerülje a terrortámadást. A mi kis Dzsordzsink erre azt bírta javallani, hogy kerülni kell a tömeget. Jó tanács, majd egyenként engedik be a nézőket, és mindenkinek külön lejátsszák a meccset. De a francia terrorelhárító sem százas. Mutogatják az idióták a körülzárt szurkolói placcokat, ahová - vigyorog büszkén a békazabáló - csak rendkívüli biztonsági intézkedések után engedik be a szurkolókat. Egy kiváló terrorista, akinek olyan alaptartozék az aknavető, mint nálunk a konyhában a nokedliszaggató, köszöni szépen, hogy összeterelnek neki párezer embert. Már csak céloznia kell.

Aztán elindul a verseny a szokásos unalmas első meccsel, ahol mindenki óvatos, nincs kedvük beleszaladni egy nagy pofonba, ezért általában 0:0 szokott lenni az eredmény. Ritkán gólzáporos 1:1. Az érdeklődés fenntartásáért szállítják az újszülötteknek szóló meséket a török/olasz/spanyol férjről, aki leszúrta/lelőtte feleségét, mert az nem engedte a meccset nézni. Aztán jönnek a pikáns storyk leginkább a dánok/hollandok/franciák képbe hozásával, akik vagy vihették feleségeiket, vagy alkalmi ledér hölgyekkel múlatták az időt két meccs között. Szokás rendezni még bugyuta szavzásokat a legszebb focista feleségről és a legszexisebb focistáról. Könyökünkön jön ki, nem igaz?

Alig várjuk már, hogy a mi fiaink is megmutassák Európának, hogy megértsék. Persze azért az lelombozó, hogy ha a tüdőnket kiköpjük a nagy szurkolással, reálisan akkor sem érünk vele semmit. A Custernek tulajdonított mondás szerint: "Az első az első, a második az senki." Mi pedig azon izgulhatunk, hogy a magyar válogatott 18. vagy 22. lesz-e a rangsorban. Mennyivel jobb egy német, angol, spanyol, olasz, francia szurkolónak, akik az elsőségért szurkolhatnak! Storck ravaszul nem is határozott meg elérendő célt, így bármi lesz, lehet a tisztes helytállásról, meg az utánpótlás-nevelés fontosságáról lamentálni, miközben felveszik a prémiumot. Az újságírók nagy része pedig a kedves Viktor iránti alázatból majd a magyar foci korszakváltásáról elmélkedik. A rebellisek rámutatnak a fociba ölt milliárdok feleslegességére. Az igazán nagy üzletet azonban az viszi el, aki Végh Antal reinkarnációként megírja a: Feltámaszt6atlan? című botránykönyvet. De ez is olyan unalmas már.

Lenne ezért egy korszakalkotó gondolatom unalmasság ellen. Olvastam, hogy a spanyolok két csapatra való világklasszist voltak kénytelenek otthon hagyni. Nekünk meg nincs egy sem. Nosza, Semjén Zsolti, ne ukrán/orosz maffiózók kapjanak magyar állampolgárságot, hanem adjuk meg a spanyol fakónak!  Akkor lenne végre olyan csapatunk, akikért érdemes szurkolni, mert Eb győztes aspiránsok.

Kellene már egy kis élet ebbe az Eb-be, mert a kiszámítható szürkeségéből elegem van.