Ha van az égben könyv, amelybe a magyarok történetét írják, a mostani éveket valami épp ésszel fel nem fogható időként jegyzik be, amelyben a magyarok megalapították új hazájukat, Szürreáliát. Először pöcköljük meg liberális barátaink orrát, hogy aztán bevigyünk néhány gyomrost szeretett kormányunknak.
Egy, az orosz nyomulást nem kedvelő - vállaltan liberális - magyar honpolgár követvén Budaházy úr és Novák úr példáját, kifejezte nemtetszését a Szabadság téren álló orosz megszállókat dicsőítő emlékművel szemben. Joga van hozzá. Erre egy Magyarországon élő kedves migráns felkereste és szolid fenyegetéssel megalázó bocsánatkérésre kényszerítette. Sok tanulsága van a történetnek, kettő Szürreáliát jellemzőt emeljünk ki belőle, amelyet eddig nem hangsúlyoztak kellően.
Liberálisék tanultak az ügyből? Tanultak a fenét, ők is Szürreália oszlopos alapítói. Mert ez lesz a jövő, ha hagyjuk. Sok kis Mohamednek nem fog tetszeni ez-az, és jól megfenyegetnek minket, akiknek mégis csak hazájuk e lángoktól ölelt kis ország. Nem tetszik, hogy egyesek szeszt isznak: durr egy pofon. Kezdetnek, majd lesz ott még más is. Lehet elfelejteni mindent, amit sok szenvedéssel kiküzdöttünk magunknak, mert Mohamednek nem tetszik. A liberalizmust is. Azt az ideológiát, amely az európai kultúra sokat szidott, de nagyon emberi gondolatköre. Csak dogmává fajult, a dogmák pedig saját sírjukat ássák meg. Mint most is. Szóval, liberális barátaink, itt az idő levonni a következtetést: Akkor lássuk ezt az erőszakos, kultúránkat veszélyeztető migráns bandát, amikor a hátunk közepét!
A másik tanulság, hogy mi, magyarok azt hittük, a kormányunk megvéd minket a migránsok erőszakosságától, hiszen ezzel volt teleplakátolva az ország. Aztán nem. Egy sehonnai csecsen nyíltszínen fenyegetőzik, a magyar hatóságok pedig cinkosul hagyják. Honnét is ismerős történelmünkből, amikor idegenek a magyar hatóságokkal összekacsintva aláztak, kényszerítettek, öltek magyarokat? Minden megemlékezésen elhangzik: Soha többé! És tessék. Nagy nehezen - Viktor Brüsszelben bejelentett személyes kívánságára - valami mozdulni látszik, de az elgondolkodtató, hogy a magyar hatóságok hetekig nem csináltak semmit polgártársunk védelmében. A jegyzőkönyv kedvéért jegyezzük meg, hogy azért az ügy még nincs lefutva. Mohamed kivágása az országból a Kormány felelőssége. Ha marad, napnál világosabb, hogy Viktor Putyin-csicska, aki nem védi meg a magyarokat. Ha Mohamed röpül, respect.
A következő két történet a szépen épülő Szürreália vidám percei közé tartozik. Jani bohócnak volt egy álma. Villamos Hódmezővásárhely és Szeged között. Mindenkinek van egy álma, a Jani bohócnak ez. Kampányol is vele vagy tíz esztendeje, és mivel már hét éve kormányon vannak elég kínos az eredménytelenség. Értelme nincs ennek az álomnak, de hát az álmok már csak ilyenek, értelmet hiába keresünk bennük. A derék hódmezővásárhelyi parasztpolgárnak olyan autója van, hogy azzal percek alatt betép Szögedébe, nem fog odáig alacsonyodni, hogy villamossal zötyizzen. Talán csak a nagy magyar róna délibábjai közül hiányzik a feje tetején sikló villamos. Ha a gémeskút az égből meri a vizet évszázadok óta, akkor a technikai haladás jegyében ezen túl a villamos is döcöghet az égen a tikkasztó nyári napokon. Ennél több értelem nincs Jani bohóc álmában. És erre mi történik? Jani bohóc felébred szendergéséből, mert rájön, hogy semmi sem lesz a Nagy Ígéretből. Televisongja a világot, hogy a Kormány se támogassa a projektet, mert szét van lopva az egész. Értitek, véreim? A rezsim második legnagyobb hatalommal bíró embere nem tudja beváltani kampányígéretét hét év kormányzás után! Nem valami bivalybürgözdi senkiházi, hanem személyesen Jani bohóc kenődött fel. Ő, aki valójában kormányoz. Szürreália.
A másik story legalább ennyire pikáns. Megalakult a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság! Éppen itt volt az ideje. Már csak a Hülye Járások Minisztériuma tekintetében van egy kis hiányérzetünk. Mihez kezdtünk volna egy ilyen remek bizottság nélkül, hüm? Vezeti a legnagyobb magyar, személyesen a Viktor. Alleluja! Na most, kérem, a kormánypártiak szerint Magyarországon demokrácia van, az ellenzék szerint diktatúra. Szerintem meg Szürreália. Mert demokrácia nincs az biztos, hiszen normális országban a miniszterelnök senkit sem érdeklő hobbijára nem költenek el ezermilliárdokat. És diktatúra sincs, mert egy totális államban a miniszterelnök hobbiját a rezsimszolgák azonnal teljesítik. Olyan volumenű késedelem esetén, mint ami a Puskás projektnél látszik, egy diktátor már rég a Dunába lövette volna az egész bandát kormánybiztosostul, projektmenedzserestül, mérnököstül. Szürreáliában viszont a miniszterelnöknek személyesen kell felügyelni, hogy kedvenc stadionja időben felépüljön, mert túlfizetett sameszai szarnak rá is meg a hobbijára is. Érthető ez az agyamentség is, drága népem? A magyar miniszterelnök akarata semmit sem ér, még a sajátjai között sem. Ha nem szeretne lebőgni nemzetközi focibuzi haverjai előtt, személyesen neki kell kézbe vennie egy amúgy piszlicsáré ügyet. Csoda, hogy az Egészségügy Időarányos Összeomlását Nyomon Követő Bizottságban való részvételre már nem marad ideje a mi drága Viktorunknak? Meg a kormányzás nevű munkára, amire tőlünk választóktól felhatalmazást kapott.
Lesz itt stadion, misztikus... kicsit utópisztikus
Egy dolog azért boldogsággal töltheti el a kétkezi jó magyar embert. Meghaladtuk Örkényt, aki szerint: "Magyarország', rögeszme (Orv.: "fixa idea.") Tízmillió lakosa van. Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából." Az a helyzet Pista bácsi, hogy tévedni méltóztatott, nem gyógyítható, a rögeszme pedig Szürreáliává fejlődött.
Talán ha egyszer sokaknak elege lesz Szürreáliából, a folyamat megfordítható.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek