Kinek ne lenne életcélja, hogy semmi munkával, nulla eredménnyel sok pénzt keressen? Ne legyenek álszentek, erre vágyik mindenki! Ez a Magyar Álom. Sokat rágódnak ezen, ugye? De miképpen lehetne megvalósítani? Nem tudják, mi? Csacsi pupákok, maguk, kérem! Én megvilágosodtam, már tudom a Magyar Álom eléréséhez vezető titkos utat. Megosztom Önökkel. Ingyen. Azt hiszik, hogy valami MLM-be kell belépni a rokonokra, barátokra sózva drágán a sok ócskaságot? Lejárt lemez az már, korszerű megoldást kínálok.

Néztem az Andorra-Magyarország meccset. És közben rájöttem, hogy lehet megvalósítani a Magyar Álmot. Hülyére kell venni Orbánt úgy, hogy ne vegye észre! Akinek ez sikerül, az halomra keresi magát. Persze a Fideszes pártszolgálatosok nekiállnak vonyítani, hogy a legnagyszerűbbet, hát, hogy merem. Pedig egyszerűen nincs más logikus magyarázat. A mi Viktorunk szereti magát tévedhetetlen vezetőnek mutatni, de a magyar foci eredménytelensége látványosan kikezdi a vezetői képességeibe vetett hitet. Ezermilliárdokat tol közpénzből a magyar fociba, erre néhány apukatestű amatőr könnyed esti sörmeccsen porig alázza az erős és büszke európai ország válogatottját. A magyar választó pedig levonja a tanulságot: ha Viktor saját ügyében ilyen megvezethető bénaság, akkor mit művelhet a kormányzás nevű misztikum paravánjai mögött? Mi azonban ne moralizálással fedjük irigységünket, hanem vegyünk példát a Viktort orránál fogva vezetőktől, és keressünk mi is sokat.

Ott van az első magyar dollármilliárdos, aki utálja az MLSZ elnöki pozit, de csak így tud túl élni. Intelligensen hülyíti hát a Viktort, hiszen ő már Kádár elvtársat is hülyítette vadászatszervezőként. Ő itt van, gazdag, befolyásos. (És mire jutott Kádár elvtárs?) Rutinból vezeti Viktort az orránál fogva. Viktor kecseg, ő pedig kecsegteti. A magyar foci szebb jövőjével. Így talán az Orbán-Matolcsy bank érdekében nem lesz belőle rejtőzködő milliárdos, és Mészáros úr sem ébred egy nap arra, hogy elfelejtette beírni a vagyonbevallásába a Bonafarmot. Bármennyire is szeretnénk tehát, a "Viktor első számú hülyítője" tisztséget, nem kaphatjuk meg. Nem szabad azonban elkeseredni, a Magyar Álom valóra válhat, nyílik még a réten más virág.

A millió dolláros mosoly

Utáljuk a szövetségi kapitányt, mert évente több mint ötszáz millió forintot keres. Munkája nulla, eredményessége két nulla. Ezt bárki meg tudja csinálni. Csak nincs rá lehetősége. Ne irigykedjünk, hanem tegyünk a tisztség elnyeréséért. Korábban azt mondtuk, hogy lottón sorsolják ki a posztot. Most inkább vetélkedőt javasolunk "Ki tudja jobban hülyíteni Viktort?"- címmel. Bárki indulhat, aki képes elhitetni Viktorral, hogy ebből a rakás fosból eredményt lehet kihozni. Aki nyer, azé a Magyar Álom, az évi ötszáz misi. (Az Elegemvan Blog szerényen jelzi, hogy évi háromszáz millióért is vállalja, egyben garantálja a biztos eredménytelenséget.)

Akik kiesnek a fenti lehetőségből, még ne csüggedjenek. Lehetnek MLSZ-tisztségviselők, -dolgozók. Évente két-három fontos meccs VIP-páholyába be kell tudni csempészni Viktort - aki ettől azt hiszi, hogy fontos személy -, és már jár is a milliós fizetés. Holmi szakmai munkával természetesen nem kell törődni, az nem elvárás.

Ha ez sem megy, még lehetünk klubtulajok, vezetők. Tállai úr például megnyert egy mangalica-szépségversenyt, pedig csak jegyért állt sorba. Viktor hülyítésben viszont verhetetlen, mert a sok baromságot kolbászzabálás közben adja elő. A Deutsch-family gebinbe megkapta az MTK-t egy új stadionnal, legalább lesz mivel dicsekedni az NB II-ben. Tompi meg forgatja a szemét csapata buktája után: "Nem értettünk hozzá". A többfunkciós kopasz úriemberek klubja, az egykor legendás Fradi, szánalmas középcsapattá züllött, de már fogadkoznak, hogy majd a klubtornák során, majd akkor. Persze... Viktor pillanatnyi hülyítésének most ennyi elég, aztán augusztusban már nem lesznek Európa futballtérképén. Amiként a többi csapat sem. Akkor majd jön a következő duma a nyári igazolások miatt újjáépítendő csapatról. Viktor pedig azt is beszopja. Mehet a következő milliárdos ellátmány. Ezért a Magyar Álom jegyében vegyünk egy kiscsapatot, nevezzük el Orbán SE-nek 'oszt már dől is a lé.  

Ha ennyi kockázatot sem akarunk vállalni, legyünk edzők. Munka semmi, lehet fontoskodni, ezerszer hallott szöveget nyomni, és zsebre lehet tenni egy csomó lóvét a játékosügynököktől a játszatásért. (Esetleg a TIPP-MIX is hoz valamit időnként, de erről szó se essék.) Ha rendszeresen bejárunk az M4-be elmondani, hogy a magyar labdarúgás jó úton halad, még akkor sem rúgnak ki, ha a csapat egyébként bukdácsol mind a százhúsz - rokonokból, barátnőkből, nyugdíjasokból álló - nézője előtt.

Amennyiben valamelyik helyi CÖF-tag kitúr az edzői lehetőségből, még lehetünk focisták is. Szerényebb megélhetés, de biztos. Nem baj, ha egyeneset sem tudunk rúgni a lasztiba, ha ötszáz méter könnyed kocogástól elfáradunk, nem számít. A haj rendben legyen, és a tetkó igényesen legyen varrva. A pénz sok. Ámbár... azért résen kell lenni. Mert jól hangzik a több tízmilliós fizetés, csak ki hiszi el, hogy Gyökér II. Renátó vagy N'bele azt meg is kapja. Papíron igen, valójában jó zsebekbe vándorol a különbözet. Ezért be kell biztosítani magunkat, és valami újságíró havernak sokszor kell nyilatkozni a hálás fiatalságról, akik mind lelkesen követik Viktort a magyar foci megújításának áldozatos munkájában.

Kiöregedett focistáknak, tornából felmentetteknek ott van a kommentátori, "szakújságírói" pálya. Itt aztán meg lehet mutatni, kibe mennyi tehetség szorult Viktor hülyítésből! Határ a csillagos ég! Minél nagyobb állatságot írunk, mondunk, annál biztosabb a jó fizetés. Gondoljanak bele, heti egy-két cikk megírása pár óra, a többi időben lehet röhögni Viktoron, hogy még fizet is azért, ha lóvá teszik.

A Magyar Álom megvalósítható úgy is, ha részt veszünk a stadionépítési bulikban. Igazi magyarosch virtus kell ide! Ember a gátra! Mert Viktor a Puskás stadion projektjének buktája után gyanút fogott, és személyesen felügyeli a munkát. Itt tehát egy picit lágyabban kell átverni Viktort. Az elég látványos, ha az avatás előtt hetekkel nincs kész az aréna. Ezért tanuljunk Alfonzó Riadó a Pitypang Szállóban című örökbecsűjéből. Átadásra össze kell gányolni valamit, Viktor boldogan vágja a szalagot, osztja az észt, aztán úgysem megy oda a kutya sem. Addig viszont sokat kereshettünk munka és eredmény nélkül.

Éljen a Viktor hülyének nézésére alapuló Magyar Álom! Amely mindaddig folytatódhat, amíg Viktornak elege nem lesz abból, hogy nála sokkal kisebb kvalitások, percemberek ilyen könnyen átverik.

Aki a cím alapján azért kattintott a bejegyzésre, mert megtudni reméli, hogy a megbolondult posztoló hol és mikor osztja szét vagyonát mielőtt lemondva e világ hívságairól remeteként keresi az élet értelmét, az haladjon tovább. Az igazság az, hogy a Teremtő földi pályám megfutását azzal könnyítette, hogy nem terhelt meg túl sok ésszel. Becsületére legyen mondva viszont, hogy azt a keveset nem is vette még el. Másról lesz itt szó kérem, egy komoly társadalmi problémáról.

Huszonöt éve járok a környékbeli CBA-ba vásárolni. Ennyi idő alatt bizonyos előjogokra tesz szert az ember gyereke. Például az alap, hogy a hentes a legszebb húst adja, és bónuszként az ujját sem hagyja a mérlegen. A felvágottak közül is legfrissebbet kapom, és kifejezetten eltiltanak az emberi fogyasztásra csak éppen alkalmas termékektől. Kellemes családias viszony alakult ki tehát. De mint minden családban itt is van fekete bárány. Az egyik pénztáros valahogy mindig mufurc. Sehogy sem lehet vele zöld ágra vergődni. Az elején ronthattam el, mert néhányszor felhívtam a figyelmét némi pontatlanságra az ár beütésénél vagy a visszaadásnál. Ő már akkor feltalálta a lehúzós pénztárat, amikor a technikai fejlődés e téren még gyermekcipőben járt. Megszoktam hát, hogy őrá oda kell figyelni, ha nem akarok rosszul járni.

Úgy két hónapja fizetek nála, és a visszaadott pénz szakadt, gyűrött volt, és talán hiányos is. Ránéztem az ötezresre, és mondtam neki, hogy adjon másikat, mert ezt tőlem a kutya sem fogja elfogadni. De ő csak tuszkolta, hogy ez van. Én viszont éltem a gyanúval, hogy direkt akar velem kitolni, és nem fogadtam el. Erre ő replikázott, hogy ő is úgy kapta. Az nem baj - válaszoltam okosan - nekem adjon rendeset. Különben is, ha beteszi az esti csomagba, a pénzfeldolgozók kicserélik, tehát nála az előny, ne akarjon kitolni kedves vevőjével. Némi huzavona után - arcán a "Johanna a máglyán" kifejezéssel - szép új ötezrest adott. Csakhogy nem ez volt az utolsó eset. Másik bolt, másik pénztáros, megint szakadt pénzadással való próbálkozás. Megint konfliktus, széppénzkapás. Osztán még egy és ismét egy másik. Egyszer benéztem, és csak otthon láttam, hogy két helyen is elszakadt ötezrest sikerült rámsózni. (Alig tudtam a gyerek osztálykirándulás befizetésébe becsempészni.)

Régebben nem voltak ilyen tapasztalataim. Persze előfordult néha, de ilyen dömpingszerűen nem. Mi lehet az oka? - meredtem magam elé tanácstalanul. Aztán kevéske eszem használatával rájöttem a megoldásra. Az MNB e hónap végéig lecseréli az öt- és kétezres bankjegyeket. Aki az évek folyamán szert tett tépett bankjegyekre (vagy maga állította elő), az igyekszik szabadulni tőle, mert később már csak bankban vagy magánál az MNB-nél teheti meg. Az pedig több szempontból is macerás lesz. Be kell menni a bankba, MNB-be, amely időt rabló elfoglaltság. Aztán meg ott profik dolgoznak, akik esetleg megállapítják, hogy a tépés miatt hiányos is a papír és levonnak a beváltásnál. Ezt akarják elkerülni a sárosak, és megpróbálják bejuttatni a készpénzrendszerbe tépett, hiányos bankjegyeiket. Ezzel elindítják az össznépi Fekete Péter mozgalmat, mert akinél az utolsó napon ott marad a rongyos pénz, az megszívja. Vagy vállalja a macerát vagy benyeli a más által neki okozott veszteséget.

Pár hét van csak hátra, érdemes figyelni, mert a rongyos pénzek Fekete Pétereinek nagyon elegük lesz.

Az elegemvanblog megszerezte az Orbán Viktor Miniszterelnök Úr Születésnapi Ünnepségének Előkészületét Nyomon Követő Bizottság által készített forgatókönyvet, melyet a közszolgálati jelleg hangsúlyozása mellett közreadunk.

A Miniszterelnök Úr születésnapi ünneplésének alapelvei:

1.    A Miniszterelnök Úr érezze a magyar nép felé áradó szeretetét.

2.    Az ünnepséget szerényen, Miniszterelnök Úrra jellemző plebejus egyszerűséggel kell megszervezni.

3.    Kerülni kell a feleslegesen hivalkodó programokat.

4.    A fentiek jegyében az ünnepség költsége nem haladhatja meg a 12 milliárd forintot, melyet Varga miniszter úr biztosít a költségvetés tartalékából.

Az Ünnepség forgatókönyve:

5:10 A NépNemzeti Sport főszerkesztője által készített összefoglaló megtekintése a tegnapi focimeccsekről, gólokról.

6:00 A Miniszterelnök Úr felhívja édesanyját és megköszöni neki az életét, melyet ő adott neki. Egyben bocsánatot kér a folyamatos csuklási rohamokért.

6:05 A Miniszterelnök Úr felhívja édesapját, és szól neki, hogy meneküljön, mert ráküldte a TEK-et a gyermek- és ifjúkori bántalmazásokat törlesztendő.

6:15 Családi köszöntés tortával. (A Miniszterelnökné asszonyt a TEK külön figyelmezteti, hogy csak számgyertyát használhat, mert ha Miniszterelnök Úr egyszerre akar ötvennégy gyertyát elfújni, az családi tragédiához és alkotmányos válsághoz vezethet.)

7:00 A Magyar Honvédség elit alakulataként számon tartott Zrínyi Miklós Víztisztító és Tánczenekar Ezred zenés reggeli ébresztővel köszönti Miniszterelnök Urat. Elsőként az Orbán népe, bontsd ki zászlód, itt a helyed... kezdetű induló hangzik el, ezt követi a Ha én gazdag lennék című dal utalva Miniszterelnök Úr vágyára, hogy egyszer vagyonos ember lehessen. A koncert végén A szegedi csikós és a Megjöttek a fehérvári huszárok népdal csendül fel. (A zenekar repertoárjában szereplő, Nem loptam én életemben műdal kerülendő.) A koncert végeztével Miniszterelnökné asszony ősi magyar szokás szerint kaláccsal és vodkával köszöni meg a zenekar figyelmességét.

8:00  Indulás a Parlamentbe. A konvoj útján a Fidelitas éjjel letépi az Ők lopnak plakátokat, nehogy kellemetlen perceket okozzanak ezen a szép napon.

8.20. Érkezés a Parlament elé, ahol a CÖF lelkes tagjai "Viktor! Viktor!" skandálással fogadják Miniszterelnök Urat. Rákay Kálmán bejelenti, hogy kétmillióan vannak a téren. Miniszterelnök Urat tapsolják és ő fenekét, pocakját kidüllesztve visszatapsol, a közelben állókkal lekezel, száját nyalva integet.

8:25 Miniszterelnök Úr belép a Parlament épületébe, a CÖF-ös ünneplőknek pedig óriás kivetítőkön végtelenített Orbán beszédeket játszanak.

8:30 A régi harcostársak üdvözlésének fogadása, ajándékok átvétele.

- Áder János köztársasági elnök úr őszinte, kedves mosolyt villant,

- Kövér László Házelnök úr leborotvált bajuszából készült pamaccsal kedveskedik,

- Kósa Lajos frakcióvezető úr legjobb sajtótájékoztatóiból készült DVD-válogatást nyújt át,

- Deutsch Tamás három fehér csíkot szervíroz "ennek felszívását nem látta Juhász Péter" felkiáltással,

- Bayer Zsolt európai értelemben is visszafogott politikai vitairattal készült: Mi a retkes kurva anyátokat akartok, ti buzi, Soros-bérenc libsik, hogy a taknyotokon csúsznátok a vérbe? - címmel.

- Matolcsy György elnök úr külön erre az alkalomra veretett emlékpénzt, a jegybank mind a két uncia aranytartalékából. Az egyik oldalon Orbán Viktor Miniszterelnök Úr arcképe és az 54 felirat látható, a másikon Matolcsy elnök úr dolgozószobájában állva távolba néz, előtte térdelve Zitácska szívja magába az unortodox tudást, feliratként az Összetartozunk szó szerepel.

(- Simicska Lajos: "Viktor aláír a politikai tiszt előtt a zalaegerszegi laktanyában" című naiv festményét nem kell bemutatni, egyből vigyék a pincébe)

9:00 Az új fiúk pajkos köszöntése.

- Lázár János Hódmezővásárhely százezer polgárának aláírásával jegyzett petícióját hozza Miniszterelnök Úrnak, melyben alázatosan kérik a Miniszterelnök urat, hogy lízingelje még Lázár urat.

- Rogán Antal "Milyen érzés volt Sorosnak és Simicskának dolgozni?" - politikai válságkommunikációs kézikönyvét adományozza Miniszterelnök Úrnak.

- Szijjártó Péter a dunakeszi futsal klub 10-es számú XXXXXL - kiselefánt méretben készült - mezével ajándékozza meg Miniszterelnök Urat.

10:00 Miniszterelnök Urat őszinte hívei köszöntik.

- Habony Árpád közvélemény-kutatási adatokkal bizonyítja, hogy Miniszterelnök Úr a legnépszerűbb országvezető az elmúlt ezer évben megelőzve Szent Istvánt és három százalékot verve Mátyás királyra. (Ha Habony úr szeme csillog és orra folyik, az nem a lelkes meghatottság, hanem annak a jele, hogy nem őrizték megfelelően Deutsch úr ajándékát.)

- Vajna Endi felesége imázsvideóban köszönti Miniszterelnök urat, melyet a Maldív szigeteken forgatott: "Jegyezd meg Viktor, Ho-no-lu-lu, nem Kam-csat-ka! avagy így tudsz örömet szerezni Putyinnak" címmel.

- és a többi sok-sok barát, akik mind saját emberi értékeiért szeretik, becsülik a Miniszterelnök Urat.

12:00-14:00 Ebéd

14:00-16:00 A külföldi követek fogadása

- Donald Trump twitter üzenetében a következőt közli: Eltöröllek a Föld színéről, te köcsög, ha még egyszer elém állsz a fényképezkedésnél. Később pontosít: Ja, te az voltál, aki vigyorgott, akkor jó srác vagy. (Ez utóbbit az m1 szemlézi.)

- Putyin úr gyémántokkal és arannyal gazdagon díszített csecseneket küld, akik bárkit bocsánatkérésre tudnak rávenni kedves mosolyukkal.

- Hszi Csin-ping egy fehér lovat, arany zablát és nyerget küld, cserébe csak egy marék földet, egy kulacs vizet a Dunából és egy kis füvet kér. (Ez utóbbit Habony úr nem javasolja megadni.)

- Merkel asszony a híres protestáns etika jegyében üdvözletét küldi.

- Az alkoholista, Soros-bérenc Juncker ravasz ajándékként 1294 darab migránst küld ajándékba Miniszterelnök Úrnak, amelyet nem illik visszautasítani, így viszont Magyarország teljesíti a migráns kvótát.

16:00-tól Meglepetés party

Mészáros úr remegő hangon felhívja Miniszterelnök urat, hogy nagy baj van Felcsúton, a stadion vendégöltözőjének ajtaja nyikorog, és az ő iránymutatása nélkül nem tudnak mit tenni. Miniszterelnök Úr erre leszáguld Felcsútra, ahol Mészáros úr fogadja őt, és felteszi a kisvasútra, amely Lovasberényig zakatol. Mészáros úr hamisan kacsintva elmondja, hogy ez volt a meglepi, mert annyit támadták a vasutat, hogy gebinben megépítette Lovasberényig. Miniszterelnök Úr jót mosolyog ezen a tréfán. De dolog után kell látni, és közli, hogy akkor megnézné azt az öltözőajtót. Amint a stadionba lép jön a valódi meglepetés!

19:00 A felcsúti stadion gyepén ott áll a Real Madrid és a Barcelona. A bemutató meccs első félidejét Miniszterelnök Úr a Reálban játssza Pancho mezében, a második félidőt a Barcában Kubala mezében. Ezzel jelképezi, hogy mi magyarok mindenhol ott vagyunk, és mint két macska mi játszunk a világgal. Az előzetesen kialkudottaknak megfelelően Miniszterelnök Úrnak Ronaldo és Messi ad gólpasszt, mellyel 1:1 lesz az eredmény. (TEK felhívása szerint az assziszt előtt Ronaldonak és Messinek gondolnia kell arra is, hogy Miniszterelnök Úr az egész meccsen nyolcvan métert futhat összesen az alkotmányos válság elkerülése érdekében.) A diadalt az m1 közvetíti.

22:00-22:30 Tűzijáték országszerte.

22:30-23:30 Fogadás, szelfi készítés a Real és a Barca focistáival.

23:30-24.00 Miniszterelnök Úr lefürdik a népétől kapott szeretet boldogságában és aludni tér.

24:00 Az Orbán Viktor Miniszterelnök Úr Születésnapi Ünnepségének Előkészületét Nyomon Követő Bizottság feloszlatása.

2017. június 1. 00:01 Miniszterelnök úr elkezd baktatni az ötvenöt felé, és kívánjuk, hogy egészségben érje meg, akkor is, ha sokszor elegünk van a hülyeségeiből.

Mostanában több - jellemzően ballib - elemzés kesereg azon, hogy Brüsszel mégsem Moszkva, ezért nem képes megállítani Viktor egyre autokratikusabb hatalomgyakorlását. A kesergőknek bőven van igazsága abban, hogy a centrális erőteret gründoló Viktor veszélyes a magyar társadalomra, mert ez a hatalomgyakorlási mód az elmúlt száz évben háromszor bukott be magával rántva az országot. Brüsszeltől várni a megoldást azonban sekélyes és lusta gondolkodásra vall. Mégis, mit képzelnek? Hogy Jávor Benedek egy EU-s tankból kiszáll a Kossuth téren, miközben a rádióban beolvassák a tatai nyilatkozatot a Magyar Forradalmi Pizzafutár-Árufeltöltő Kormány megalakulásáról? (Szanyi kapitány ki sem tudna szállni.) Nem értik ezek az EU-t. Hát segítsünk szegényeknek.

Valamikor a '90-es évek végén lazultunk a kedves Krétán. Felkerestük az egyik nevezetességet, a rózsaszín homokjáról elhíresült Elafonissit. Kanyarogtunk át a szigeten, mindenféle szurdokokon, szerpentineken, míg végül egy meglepően jó minőségű, teljesen új autóúton gurulhattunk nagyjából húsz kilométert. A frissen készült autóút már azért is meglepetésnek számított, mert infrastrukturális beruházást Krétán utoljára a fritzek eszközöltek a világháború alatt egyéb gondjaik mellőzésével. A csoda autóút aztán, amilyen hirtelen elénk toppant, olyan sebességgel el is tűnt, az utolsó tíz kilométert egy hepehupás földúton kellett megtenni. A folytatás lehetősége megvolt, mert látszott, hogy a talaj egy darabig még elő volt készítve, és munkagépeket is lehetett látni a környéken. A legszebb persze a magyar szemnek akkor még furcsának tűnő plakát volt, mely büszkén hirdette görög és angol nyelven, hogy itten az EU-finanszírozta út épül Athén és Brüsszel dicsőségére. Öt-hat év múlva ismét Krétát választottuk a nyaraláshoz, immáron gyermekekkel. Gondoltuk lássák a gyerkőcök is a rózsaszín partot, nézzük meg újra Elafonissit! Az út odáig tartott, mint korábban, a tábla pedig továbbra is hirdette a nagyszerű beruházást. A kb. harminc kilométeres útból úgy tízet elloptak a helyi erők. Nem tűnt fel senkinek. (Ha azóta valaki járt arra, tudósítson a fejleményekről.)

Az Elafonissihoz vezető út többet elmond az EU-ról, mint ezer tanulmánynak álcázott bullshit-gyűjtemény. Igen, vannak magasztos célok az EU-ban, és van az emberi természet. Ezt a kettőt kell összehangolni a mindennapokban. A magasztos cél az európai háborúk elkerülésével indult, és ebben jó teljesítményt nyújt az EU, hiszen hetven éve nincs háború mag-Európában. Ilyen hosszú, békés korszak nemigen fordult elő Európa történelmében, jár érte a dicséret. Erre az alapgondolatra fejlesztették aztán az európai versenyképesség gondolatát, amelynek ki kell forrnia magát, ennek sikere kétséges, majd meglátjuk.

Az EU korábbi vezetői belátták bölcsen, hogy a nagyszerű gondolatok is képesek elbukni az emberi gyarlóságon, ezért szolgálatukba állították a gyarlóságokat. Le kell tehát fizetni mindenkit, aki veszélyt jelent a közös fejlődés által garantált békére. Ezt lehet legálisan és lehet félre nézve csinálni a helyi korrupciót eltűrve, támogatva, abból jól járva.

A legális rész is rendkívül összetett, a lényeg az, hogy terítsék a pénzecskét. A politikai eliteknek ott vannak a jól fizető, de nem különösebben munkaigényes képviselői, és egyéb lufi hámozói állások. Így a hazájában már semmire sem jó politikus még tíz-tizenöt évig ellébecolhat havi sokezer euróért a brüsszeli elfekvők valamelyikében sokszor alkalmazva családtagot is. Ezek biztosan nem fognak az EU ellen kampányolni, még akkor sem, ha otthon esetleg néha röfögnek valamit a bürokrácia nehézségeiről. És akkor sem, ha egyébként EU-ellenes nézeteket vallottak korábban, hiszen a havonta pontosan érkező apanázs a nacionalista-populista hévre valahogy csodatévő hatással rendelkezik. A szépen fejlődő brüsszeli bürokrácia a sok különböző nemzetiséghez tartozó aktatologatóval már régen rájött, hogy jobb Brüsszelben kávét kavargatni sok pénzért mint otthon bagóért dolgozni. A gazdasági elit szintén megkapja a maga jussát. A legális rész ebből a különböző pályázatok elnyerése a mezőgazdasági támogatásokon kezdve a különböző programokig. Rengeteg álomkergető civil szervezet is kap pénzt Brüsszeltől. Munkájuk eredménye a nullához konvergál, de ők is inkább az aktuális hülyeséggel foglalkoznak teljes átéléssel, mintsem konkurenciát teremtsenek a csirkebontóban dolgozóknak. A tagállamok szellemi elitje szintén Brüsszel zsebében van. A tudományos élet melyik napszámosa óbégatna az EU ellen, ha évente hat-nyolc (napidíj, szállás, utazási költség, fellépti díj) konferencián is részt vehet a nagy érdeklődésre számot tartó - valójában senkit sem érdeklő - aktuális tudományos eredményeivel. Az EU tehát okos, mindenki szem a láncban.

És ott vannak a nem legális utak. Köztudomású, hogy a fejlesztési pénzek igen nagy hányada el sem hagyja Brüsszelt. Pontosabban elhagyja, de különböző off-shore számlákon landol. Ám ez is része a játéknak. Így lehet érdekeltté tenni a nemzeti burzsoáziát az EU-projektben. Ehhez természetesen az összefonódott brüsszeli politikai-bürokrata elit kifinomult rafináltsága szükséges. Röhejes volt Paks 2 esetében, ahogy sasszéztak az „ájrópai értékek” mantra és a ruszkiktól leeső zsé között. És hirtelen a jéghegy csúcsaként a ruszki kijáró ember repcsijén való magán utazás is belefért az "ájrópai értékekbe". És mekkora suska lehet még a nagyérdemű demokratikus szemei elől gondosan elrejtve? Meg a példamutató korábbi elnök, Barroso, aki az "ájrópai értékek" mentén hajlandó volt lehajolni némi lovettáért, és a kiemelt nyugdíját kiegészíti egy kis mellékessel Goldmanéktól. Vizsgálgatták egy darabig etikailag, és rendben lévőnek találtatik vala Barroso úr cselekedete. Ha rozsdál az arany, mi lesz a vassal? Nos, drága Barátaim, ti azt hiszitek, hogy az Unijó megbuktatja Viktort korrupció miatt?

Ugyan. Viktor zseniálisan érzett rá a "Békéért mindenkit korrumpálunk" EU-doktrínára. És, amilyen kegyetlenül kihasználja a brüsszeli elit gyengéjét a sok pénzéhes demokratával, azt tanítani kellene! Magyarország tehát az Európa projekt részévé vált, elitje éppen úgy lefizethető, mint mag-Európa elitje. A ballibek és az idealizálásra hajlamos jobboldaliak vigyázó szemeinek reménykedően való Brüsszelre vetése ezért csacsiság. Brüsszelt Viktor rég megállította, azóta együtt seftelnek, csak a borzasztó tagságnak megy a műsor. Akik szegények azt hiszik, hogy Viktornak elege van Brüsszelből, Brüsszelnek meg Viktorból.

Alig egy hónap van vissza az iskolából, és egyre több ismerős szülő kezd el pánikolni gyermeke jegyeit illetően. Egyes kölköknél még a bukás lehetősége is felmerül, úgyhogy keményen bele kellene húzni az év végi dolgozatokkal. Nehéz dolog ez, nagyon nehéz.

A legtöbb panaszt már ismerem, mert a közös programok során egész tanévben hallgathattam. Leginkább a kamasz fiúk vannak veszélyben. A lányok valahogy jobban alkalmazkodnak, vagy az iskola rendje jobban rájuk van szabva, nem tudni, ezért a lányos szülők sokszor nem értik a fiús szülők aggodalmát. Ráadásul ezek a gyerekek nem a PISA teszt hátrányos helyzetű lemaradói, hanem derék középosztálybeli családok ifjú reménységei. És mégsem megy nekik az iskola. Pedig egyesek IQ-tesztje átlag feletti eredményeket mutat, technikai tudásuk, verbális kifejező készségük kimagasló. Ám a suliban ez smafu. Könnyű lenne most szidni a tanárokat, meg az iskolarendszert, de azzal nem oldódna meg semmi.

Látnivaló, hogy a tanárok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Sokat panaszkodnak ők is tehetetlenségükben. A tanári pálya elnőiesedésével megszűnt a kamasz fiúk számára fontos tekintély. (Van olyan iskola, ahol nincs egyáltalán férfi tanára a gyerekeknek, még a tornatanár is nő.) A tanárnők - akár ki merik mondani, akár nem - igazán nem tudnak mit kezdeni a bikaborjakkal. Téblábolnak szerencsétlenek, de tekintélyük az nincs. Lehet kárhoztatni a férfiközpontú világot, de felesleges. A kamasz srácok féken tartásához kell a férfiasan következetes szigor, egyszerűen ez a világ rendje.

A másik probléma az okoskütyük használatának terjedése, amely szintén inkább a fiúkat érinti. A szünetekben rendszeresen játszanak okostelefonjaikon, amely órai dekoncentráltságot okoz. Egyszerűen nem képesek visszatérni az óra témájához, agyuk teljesen a játék bűvöletében pörög. Nekik aztán magyarázhatja a derék tanerő a glikolízis folyamatát, Marius haderőreformját, a Léda-versek szerepét Ady életében, nem köti le őket. Az érdektelenség egy részét - személyes érintettség okán - megértem. A huszonötödik érettségi találkozónkon megkérdeztem matektanárrá avanzsált barátomat, hogy mire jó a másodfokú megoldóképlet? Úgy bámult rám, mint aki ufót látott, és gyengeelméjűek számára fenntartott hanghordozással közölte, hogy másodfokú egyenletek megoldására. Jó van vazze, de az mire jó? - replikáztam, mert a huszonöt év alatt egyszer sem kellett másodfokú egyenletet megoldanom.

A tanárok tehát többszörösen komoly csapdában vannak, mert őket még egy teljesen más szabályrendszerre készítették fel. Olyan tananyagot kell leadniuk, amely nem tudja követni a technikai robbanást, az ismeretek gyors avulását, a szétszórt figyelmet. Még a kétezres évek elején váltott ki nagy vitát az a kérdés, hogy szabad-e az irodalmi műveket - jellemzően nagyregényeket - rövidíteni. Aztán jöttek a hangos könyvek. És hol vagyunk már ezektől? Egy mai srácnak - akár szeretjük a folyamatot, akár nem - az Egri csillagok olvashatatlan. Ha össze tudják a szülők foglalni a lényeget, talán felfogják, különben érdektelen számukra. Kötelező olvasmányként pedig kész kínlódás, amely arra jó csupán, hogy végleg megutáltassák velük az olvasást. A bonyolultabb gondolkodást igénylő matematika mindig az iskolások réme volt, manapság reménytelen. Egyik ismerős apuka - pechjére - építész, aki fia születésekor megnyugodva tervezte a jövőt, gondolván, lesz kinek átadnia a boltot. Most a haját tépve szembesül a ténnyel, hogy kiszemelt örököse és a matematika akárcsak a párhuzamosok, a végtelenben fognak találkozni. De lehet, hogy ott sem.  

Ebben a rendszerben tehát mindenki áldozat. A diák, akinek idejétmúlt - jellemzően XIX. századi gyökerű - ismereteket kell elsajátítani. A tanár, aki ha megfeszül, sem tud eredményt elérni sok gyereknél. (Pedig sokan tényleg megfeszülve kísérleteznek új módszerekkel.) Az oktatáspolitika, amely avítt politikai gondolkodás mentén nem képes kitörni saját ketrecéből. (Észre sem veheti a változást kikényszerítő folyamatot, mert az biztos valami liberális izé, meg a Soros.)

Van-e remény? Igen is, meg nem is. Az oktatási rendszer átalakítása a kormány kevés reformjainak egyike, amely szépen meg is bukott. Nem fognak vele újra kísérletezni, választások előtt meg pláne nem. Pedig vannak eredmények. Például a mindennapi testnevelés tekintetében jó a gondolat és alapvetően jó a megvalósítás is. Ugyanilyen bátorság kellene a többi tantárgy átformálásához. Természetesen némi társadalmi vitával, amely azonban a kormánynak nem kedvence. (Talán, ha Bayer úr meghívná kávézni az érintetteket, elindulhatna valami közös gondolkodás.)

A tohonya, önellentmondásos kormányzati töketlenkedés helyett a reményt az oktatási rendszeren kívüli videobloggerek, bloggerek, műsorok jelentik. Tudta, hogy Dancsó Péternek több mint hatszázezer feliratkozója van? Radics Petinek majdnem négyszázezer? Csebének kétszázezernél is több? Van egy rossz hírem a frontális oktatás híveinek. Ezek a blogger srácok tanítják a gyerekeket igazán. Időnként elnézve blogjukat, magam is csettintek, mert sokszor nem középiskolás fokon nyomják. (Máskor meg szarul csinálják.) A tini srácok pedig isszák szavukat, és tudásukat inkább tőlük szedik, mint a frusztrált, évek alatt megfáradt tanároktól. Talán ezek a fiatalok - maguk sem tudják ugyan - mutatják az utat módszerekben, humorban, képi világban, témaválasztásban, technikában. És érdekes módon képesek a figyelem felkeltésére és lekötésére is. Egy-egy feldolgozott témájuk után lehetne témazáró dogát is íratni, annyira ott vannak a skacok. Tőlük kellene tanulni, nem szégyen az. Valamint egyéb nagyon jó műsorok, blogok szerzőitől. Ott van a Brutális kémia, A történelem fasza gyerekei blog, Lemil blog, Nyári Krisztián irodalmi blogja és sok más értékes, érdekes mégis szórakoztatva ismeretet adó igazi szellemi termék. 

A buktatástól rettegő szülőknek pedig nem kell félniük, mert a tanároknak is elegük van a nyári pótvizsgáztatás senki által meg nem fizetett túlmunkájából.

Alig egy év van hátra a következő országgyűlési választásig, de már durvul a magyar közélet. Valahol érthető, mert a kormányzópártnak semmi mondanivalója sincs a nemzetnek, helyette durvasággal kompenzál. A Fidesznek - és személyesen Viktornak - nincs stratégiai elképzelése arról, hogyan kellene kinéznie ennek az országnak pár évtized múlva. A munkalapú marhasággal bebukott, más meg nincs. Jövőkép tehát nuku. Az ország ijesztő mértékben züllik eszmeileg, társadalmilag, gazdaságilag. Az üres hatalomféltés mozgatja csupán a rendszert, félelem a harácsolt vagyon elveszítésétől és az esetleges felelősségre vonástól. Ennyi. Az ellenzéknek egyre kevesebb megjelenési lehetősége van, ezt egyelőre viszonylag jól veszik, és inkább iróniával reagálnak, ami üdvözlendő. A Hatalom nem szokta szeretni ha kiröhögik, ezért jól láthatóan nő bennük az agresszivitási hajlam. Nem üdvözlendő viszont, hogy egyes ellenzéki csoportok tettleg kezdik provokálni a rezsimet, ezzel maguk is pörgetik a gyűlöletspirált.

Használják Kampányszöveg-generátorunkat! →

A pozitív jövőkép hiánya és a félelem folyamatosan tágítja a hatalmi agresszió kereteit. Gondolta volna valaki a polgári Fideszről, hogy odáig alacsonyodik, hogy kopasz lumpeneket alkalmaz egyfajta SA-különítményként? Vagy újságírókat - ráadásul nőket is alkalomadtán - tettleg inzultálnak egy Fidesz-rendezvényen? (Miközben a sötét pincében virulensen kicsírázó krumplira emlékeztető Rezsim Szilárd hazugsággal vádolja az áldozatot.) Egyáltalán gondolta volna egy, a Fidesz 2002 vereségén síró, a 2006-os gyurcsányi őrjöngés rendőr attakját elszenvedő egykori orbánista, hogy ilyen alakok alelnökségig  vergődnek a Fideszben? Hova jutottunk, Istenem? És hova jutunk még?

Fáj látni azt is, ahogy emberileg épülnek le egykori politikai ikonjaim. Viktor szánalmas. Nemcsak testileg nyújt rettenetes látványt, de gondolkodásmódja is riasztó. Hol van az az ifjú miniszterelnök, akit a felkészült, vérprofi Baló György sem tudott megszorongatni, sőt felkészültségben, okos érvelésben rendszeresen meg tudta verni Balót? Hol van az az ember, aki a felkészületlen Sváby Andrást félóra alatt száműzte a média világából a vendéglátóiparba? Sehol. Nincs vita, helyette péntekenként kinyilatkoztatás van egy mikrofonállvány előtt. A normális párbeszédre már alkalmatlan miniszterelnök jól láthatóan - az életkori sajátosságokra ráerősítve - megindult a nagyképű, demens vénember útján. És követik őt a többiek. Áder Janó - na, basszus, most a Kövér kitilt az Univerzumból - a buta, de legalább nem rosszindulatú Losonczi Pálra kezd hajazni, bár a beiktatási beszéde reménykeltő. Kövér apróantalosodva nemsokára igazi köteles beszédben örömködve bejelenti az Országgyűlésben, hogy Legokosabb Lajoson végrehajtották a Népbíróság ítéletét. (Majd kap érte egy villát.) Kósa régebben szórakoztató volt, amióta azonban szert tett egy lyuksógornőre, emberileg összetörve hadovál mindenféle zagyvaságot. A lakiteleki sátorverőként komoly kockázatot vállaló Lezsák Sándor "elstadingerelvtársozódott", és egykori önmagát szembeköpve tilt meg felszólalásokat a Parlamentben, ha valaki két papírlapot merészel felemelni. A valaha tehetséges Bayer penetráns őrjöngése Marosán Györgyöt (Buci Gyurit) idézi. Bayer úr kérem, lesz Pócspetriről is cikk, Vásárhelyi-módra? Helyhiány miatt a többit inkább hagyjuk.

A politikájában kiüresedett, emberileg félelemben élőknek mi marad, ha meg akarják tartani hatalmukat? A gyűlöletspirál - aztán az erőszak - felpörgetése. Ezért sztár a Fideszben egy Finkelstein nevű úr, akinek innen kívánunk hosszú szenvedéssel teli, méltósággal viselt betegséget, hátha közben belátja, hogy életével mennyi kárt okozott. És sajnos látszanak Finkelstein úr és legjobb magyar tanítványai munkájának eredményei. A Hatalom nem tud mit kezdeni a Jobbik keménységével, a Kétfarkú Kutya Párt humorával, a Momentum fiatalos lendületével, az LMP szakszerű számonkérésével, hát agresszívan fenyeget. (A vörösök jobban kézben tarthatók, ők buták, zsarolhatók, lefizetettek, bónuszként pedig van egy Gyurcsányuk.) Szürreália dolgos hétköznapjaiban teljesen természetessé vált, hogy rendőrök vegzálnak embereket, akik kifestik a töredezett járdákat. Mit csináltál volna Viktor, ha huszonnyolc éve veletek művelnek ilyet Grósz elvtárs pribékjei?

A plakátokon is megjelenik a gyűlölet. A Jobbik "Ők lopnak" plakátja nagyot ütött, de cáfolta valaki? Tudta cáfolni? Nem, helyette valami szánalmas marionett plakát a válasz. De ez is ellentétes hatást vált ki, hiszen ebben az országban mindenki tudja, hogy Simicska finanszírozta huszonöt évig a Fideszt és vezetésének megélhetését. Akkor meg minek eszetlenkedni, fiúk? Csak ennyire futja? Meg a plakátok betiltására törvényileg? Rossz reakció, nagyon rossz. Már meg is jelent a gerillaragasztás. Úton-útfélen ragasztgatják le egymás plakátjait az ellenérdekű felek a turáni átok jegyében. És ez vár ránk még egy évig.

Szánalmasan jelentéktelen kis blogunk nem akar beszállni ebbe a játékba. Pedig könnyű lenne. Összeírnánk öt-hat politikus nevet, meg tíz szót - tolvaj, g.ci, buzi, hazaáruló, elmebeteg, Putyin-csicska, Soros-bérenc, urizáló, zsúrpubi, lop - és máris kész lenne a következő választási kampány generátor. Aki nyomogatná, az örülne, ha neki kedves konstelláció jönne ki, és küldene minket érdekes tájakra, aki szerint szeretett politikusára nem jellemző mondatot dobna a gép. Sajnos ezzel a stílussal kell megbarátkoznunk a következőkben. Vagy mégsem. Rajtunk is áll.

Mi csak jókat írunk a generátorba. Higgyék el, szórakoztatóbb variációk jönnek ki, mint amilyeneket a gyűlöletkampány-generátor dobna.  Az ellenzék humor tekintetében rendben van - más sem maradt nekik - a kormánypártnál azonban van hova fejlődni. Tisztelettel jelentjük tehát egykor szeretett barátainknak, hogy a sokadik közbeszerzés megnyerése alkalmából elveszített humorérzékük becsületes megtalálói vagyunk, ezért javasoljuk, hogy lépjenek le a gyűlölet útjáról, mert abból viszont nagyon elegünk van.