A közelebbi és távolabbi családtagok február táján azzal eszik az életemet, hogy a munkáltatójuk által felkínált SZÉP-kártya által kínált lehetőségek közül segítsem a választást. Mondom nekik, hogy vegyenek rajta focibérletet, lehetőleg Felcsútra, 'oszt jónapot. Meccsre járni nem kell, de legalább regisztrálják őket mint Viktor hűséges híveit, ki tudja mire lesz jó a karrierépítés során. Erre az a válasz, hogy nem értenek a focihoz, haladjak tovább a javaslataimmal. Kultúrára minek költenénk, hiszen az is bolond, aki felvállalja az ilyen igényét Magyarországon. És milyen jól tettük! Azóta bebizonyosodott, hogy aki művelődni akar, az a rendszer ellenségének minősül, hiszen egy művelt magyar nem szokott nőket a hajuknál fogva lerángatni. Lám, a gimnáziumokat is be akarja záratni egy NER-barom, nem kellenek ide kiművelt emberfők. Mi lesz, ha egyszer csak elviszik a szemüvegeseket? Nem, nem, kultúrára nem költhetünk SZÉP-kártyából. Akkor legyen szállás - szólal meg a vágy hangja rokonaimtól. Nem elég meggyőző, polgári termékek! - válaszolom én. Először is elegem van a wellness szállodákból, másodszor meg drága. A SZÉP-kártyán felhasználható összegből talán két éjszakára futja egy rendes szállodában, az meg nem éri meg.

Ekkor a tanácstalanság mély csendjébe burkolóznak szegény munkavállalók. Ezt a letargikus döntésképtelenséget használom ki én, a família esze diadalmasan megmondva a tutit: legyen vendéglátás! A SZÉP-kártyára kapott összeg - fogyasztástól és létszámtól függően esetenként kb. 8-10.000 forinttal számolva - akár húsz alkalommal is tehermentesítheti a főzés alól a ház asszonyát. Több SZÉP-kártya összeadódásából pedig végig lehet enni az évet. Na, erre a tervre csillog a család szeme, homlokomról a téli sötétbe kivilágít a glória sugarának fénye. Hiába, jó az öreg a háznál! Talán a leszármazottak - emlékezve az egykori nagyságra - hoznak majd be egy kis ennivalót meg pelenkát a szocotthonba. Mindenki leadta a vendéglátós SZÉP-kártya igényét, amely úgy április körül aktivizálódott. Aztán lehetett rohanni az éttermekbe, hogy kiegyük éléskamrájukat hála a nagylelkű Államnak.

És minden szép és jó a nyaralásig. Mert ebben az időszakban valami furcsa történik szerte az éttermekben. Például ki van ragasztva a bejáratnál, hogy: SZÉP-kártya elfogadó hely. Megnyugvással tér be a honpolgár bazírozva a büszke és erős információra. Aztán rendel, boldogan fogyaszt és magabiztosan kéri a számlát. Ám a fizető pincér közli, hogy csak készpénzzel lehet fizetni. De hát a kiírás... - próbál hadonászni SZÉP-kártyájával a vendég. Ó, az már idejétmúlt - jön a válasz - mi már csak kp-ért... A SZÉP-kártya birtokosa pedig kényszeredetten előkotorássza a ceh összegét, és megjegyzi, hogy akkor ide többet nem. A következő helyen már óvatos a lóvá tett polgár, és előre tisztázza a pincérrel, hogy lehet-e SZÉP-kártyával fizetni. A pincér megnyugtatja az éhezőket, hogy igen, semmi akadálya. Rendelés, fogyasztás, fizetés. Ja, a SZÉP-kártyával éppen most nem lehet, mert bedöglött a gép. Sajnálatos esemény, ugye megértjük. Meg, a rosseb enné meg azt a gépet, dohogunk közösen, és fizetünk Vajda Zitácska hapsijának aláírását tartalmazó cetlivel. Legközelebb megyünk, fizetés. Hát nem megint bedöglött az a rohadt gép? De bizony, be. Marad a cash. Régi, jól bejáratott helyünk nekünk ez a kajálda, megyünk vacsorázni. Lehet? Lehet. Rendelés, fogyasztás, fizetés. SZÉP-kártya lenne akkor. Á, az reménytelen, a gép, sajnos... Már ezerszer hívták a szolgáltatót, de az fel sem veszi. A rohadtak. Igen, igen - bólogatunk - rohadt szemét az összes bank. Amikor úgy érzik együtt dobban velük a magyar szív, azért rákérdezek, hogy mi a fenéért szívattok minket? Csak a hülye nem látja, hogy valójában nem lehet SZÉP-kártyával fizetni. Nincs őszinte, feltáró jellegű vallomás, valami sunnyogó motyogás van gépről, bankról.

A következő hely már egyenesen röhejes. Kérdezzük, lehet? Válasz: Naná. Fizetéskor a pincér kihozza a terminált. Már a mozgásán látszik, hogy ráhajt az idei Oscarra, csak még csiszolatlan a gyémánt. Akkurátusan számol, lehúz. Hát nem bedöglött ez a terminál is? Húzogatja, nem megy. Megpróbálta. Igazán. Láthatjuk. Saját gyönyörű szemeikkel. De hát a technika ördöge. Kényszeredett, bocsánatkérő mosoly, hogy hát akkor, ha lennénk szívesek készpénzben.

Nem tudom, mi állhat a háttérben. Bonyolult az elszámolás? Sokáig kell várni a pénzre a szolgáltatótól? Vagy csak egyszerűen a zsebbe fizetés kényszere? Ezek így együtt? Februári nagyszerű plánumom a család esze cím büszkeségével romokban hever. Duzzogok. És elegem van a SZÉP-kártyából.

"Mi az, hogy! Nagyon is!" - vágja rá a DK-s, ha nem akarja, hogy Vágó István személyesen tépje le róla a Gyurcsány-kitűzőt. Az MSZP-s politikus már óvatosabb, hátha beveszik valami kis buliba a fideszesek, ha nem óbégat. (Fél is persze, mert ha nagyon hangoskodik, előkerül egy dosszié gazdasági vagy egyéb csínytevéseiről.) Szóval majd a Botka megmondja. A Jobbik elég sikeres kampányt fűzött fel erre az állításra, tehát a jobbikosoknak axióma, hogy Orbán lop. Az iciri-piciri pártok egyesülésének alapja lehetne az Orbán Lop Párt, mert ez az egyetlen politikai üzenet, amelyben egyetértve bejuthatnak a Parlamentbe. Az ellenzék szerint nincs kérdés: Orbán lop.

A fideszesek kissé megosztottak a válaszban. A nagyon hülye fideszes szerint Orbán nem hazudott soha, tehát nem is lop, csak a Soros-bérencek ármánya e szent ember beszennyezése. A cinikus fideszesek elismerik, hogy az Orbán lop, de a Gyurcsány is lopott, ugye. És ezzel a világ magyarázattal elvannak. A legveszedelmesebbek az ideológiai alapon hülye fideszesek, akik a lopáshoz legyártják a mesét, amelyben hisznek rendületlenül.

Ebben a mesében van részigazság, mégis olyan tré' az egész. Nagyjából összefoglalható az igen ostoba Kitonail reklám tétel mondatával: "Kérem a Kitonailt, most én jövök!" A magyarok legújabbkori történelme messze nincs feldolgozva, így a '45 utáni elitváltás sem. A lényeg, hogy a korábbi szerves fejlődés során kialakult elitet a szovjet megszállók és a magyar kollaboránsok elzavarták, deklasszálták, bebörtönözték, esetleg kivégezték. Elitnek azonban mindig kell lenni, így helyükön kialakult a szovjetet maximálisan kiszolgáló vörös arisztokrácia. Ez a kompánia negyven évig igen jól élt a Quisling-féle kollaborációból. Aztán, mikor elkezdett bebukni a csodás kommunizmus, gyorsan gazdát váltottak, és élen járva a kommunizmus lebontásában, megszerezték a közös javak feletti rendelkezés jogát. Ez a sötét banda aztán röhögve visszaszerezte a politikai hatalmat is, amikor a szakértelem került kormányra. (Bár egyesek szerint nem veszítette el soha.) Az első Orbán kormány igyekezett kiegyezni velük, erre jól beszopatták a legendás 2002-es választásokon a mi Viktorunkat. A mostani lopás ideológiája tehát úgy hangzik, hogy Orbán nem lop, hanem a közösségi javakat végre megbízható jó magyar embereknek adja, akik azt itthon befektetve munkahelyeket teremtenek, erősítik a magyar gazdaságot létrehozva az annyira áhított erős magyar középosztályt. Lószart, mama! De olyan jó ideológiailag képzett hülye fideszesnek lenni, mert ezek a szánalmas nyomorultak bebeszélik maguknak, hogy most ők jönnek.

Ha Orbánt megkérdeznénk arról, hogy: Kedves Orbán úr, méltóztatik-e lopni? - nem is értené a kérdést. Az emberek valahogy mindig meg tudják magyarázni maguknak kisebb-nagyobb gazemberségeiket. Aztán néznek nagyot, ha elhangzik a felszólítás: Vádlott, álljon fel!

Az én Viktorom csodálatos fejében nincs lopás, hatalmi körülmények vannak. A sajnálatosan szorító hatalmi körülmények miatt kell koncentrálni a közösségi javak feletti kontrollt, nem másért. Ezt is kényszerből persze.

A Fideszben kettős hatalom alakult ki korábban. Viktoré a politikai, Lajosé a gazdasági hatalom volt. Ez védelmet jelentett Viktornak, hiszen ő nem nyúlt pénzhez, őt a legvadabb Gyurcsány-érában sem lehetett volna vezetőszáron rángatni. Aztán Viktor úgy érezte, hogy Lajos gazdasági hatalma korlátozza az ő politikai hatalmát. Régi vita a hatalomgyakorlók között, hogy a gazdasági elitnek van-e politikai hatalma vagy a politikai hatalom kreálja-e a gazdasági elitet. Az úgynevezett demokráciákban az első megközelítés dívik, az oligarchikus országokban a második. Viktor belecsapott a lecsóba, összebalhézott Lajossal meghirdetve a politikai hatalom primátusát. Lajos azonban Viktor által nem várt módon befeszült.(Ennyit Viktor legendás politikai érzékéről, emberismeretéről.) Viktor ekkor szembesült a következő kínzó kérdéssel: Ha nem Lajos, akkor ki? És meghozta a rá olyannyira jellemző hülye döntését: Legyen a Lőrinc, meg a Tiborcz vej és még néhány alulképzett idióta. Mivel ezek az emberek az ő közvetlen környezetéhez tartoznak, döntésével egyből sikerült a közvéleményben konszenzust kialakítania arról, hogy Orbán lop. Megspékelve még olyan kevéssé látványos, de rendkívül kínos húzással, mint a nemzetközi ügynök Pharaon bevonása a saját - lopott - vagyonkezelésébe.

"Komolyan nem értem a kérdést... Nem...az nem ellopott pénz, hanem közösségi kezelésbe vett pénz a ország érdekében!"

A következő probléma a megbízhatósági kérdés lett a hozzáértés helyett. Lehet, hogy Lőrinc megbízható, csak sült ökör szegénykém. Életében nem irányított médiacégeket, bankokat, szerteágazó vállalkozásokat. A tőzsdéről azt sem tudja eszik-e vagy megisszák. És itt jön a csavar, amely az ideológiailag képzett hülye fideszesek számára nem jött át. A megbízható, ám kretén Lőrinc, Tiborcz vej és a többi mögött egyre több lesz a régi elit "szakembereiből", akik átveszik a valódi irányítást. Mert nekik van nemzetközi kapcsolatrendszerük, tudásuk a pénz eltüntetésére. Néhány évig helybe' topi volt nekik, ám most a költségvetésből, EU-s támogatásokból kisíbolt és egyre növekvő pénzek eltüntetéséhez úgy kellenek, mint Gulyás testvér szakértelme a Tanú című filmben. Az ideológiailag képzett hülye fideszesek azt sem akarják észrevenni, hogy a közösségi ellenőrzés alól kivont pénzek nem itthon hasznosulnak, nem teremtenek magyar munkahelyet. (Lőrinc luxusjachtja erre a legszemléletesebb példa.) És mutassák már meg, hogy lassan nyolc éves kormányzás után hol van az erős nemzeti/polgári középosztály? Az ideológia mögötti eredmény tehát az, hogy pofátlanul eltüntetik az országból a magyar közösséget megillető forrásokat, amely egyértelműen annak jele, hogy ez a pénz valójában lopott pénz. És még valaminek: az országot vezető új elit nem bízik sem a saját, sem az ország jövőjében, hiszen nem itthon fektet be.

Nincs tehát kibúvó, kecmec, a magyarok többsége szerint Orbán lop. Aztán, hogy ez a társadalmi konszenzus kifejeződik-e a választásokon abban, hogy az embereknek elegük lesz a saját népét meglopó Viktorból, az már a jövő zenéje.

A városi strandokról rég leszoktam. Nem tudom, a közös emlékezetben megvan-e, de strandfejlesztéseket a 2000-es évek elején a Fidesz kezdte el nyomatni. Valószínűleg akkoriban még ebből lehetett szolidan lopni. Minden városban épültek a víziparkoknak nevezett csodák csúszdákkal és egyéb medencékkel. A polgármesterek ünnepélyesen átadták, fejlődött az ország, bárki láthatta. Csak látogatók nem voltak. Mert drága volt a belépőjegy, a helyi népek meg csórók valának az ilyen huncutságokhoz. Kicsiben lejátszódott az, ami most a stadionokkal. Sokba került a felépítés, még többe a működtetés, és a kutyát sem érdekelte. Mit lehetett tenni? Közeledtek a választások. A helyi hatalmasságok nagy bölcsességükben levitték a belépők árát, a városi kártyákkal már fillérekért lehetett lubickolni. Ezzel nőtt a látogatók száma viszont bődületeset esett a közönség színvonala. A hangszórókból üvöltött a mulatós, a szomszéd pléden meg a purdéit hangos trágárkodással nevelni igyekvő nagycsaládos. A színvonalcsökkenés kissé eltántorított ettől a kikapcsolódási formától, bár a tőlem kissé távol álló egyedek közeli megfigyelése szórakoztató volt. Be kellet azonban látnom hiányosságomat. Én még nem nőttem fel a tolerancia olyan magasságaiba, ahol a kedélyes családi üvöltözés követendő, ezért inkább elkerülöm a városi strandokat.

A balatoni strandokat sem szoktam gyakran látogatni, nemrég mégis úgy hozta a sors, hogy az egyiken leterítettem matracomat. Jó volt az idő, remek a víz. És kedvenc sportomnak is hódolhattam, a mélázó nézelődésnek. Azt hiszem, az ország jó kezekben van, Soros nem fog nevetni a végén. Ennyi jól táplált embert csak magyar strandon látni! Elképesztően sok a kövér ember! A férfiak érdekesek abból a szempontból, hogy a lábuk kinéz valahogy, de irgalmatlan hasat tolnak maguk előtt, jól fejlett úszógumival, bányászcsöccsel, hájas háttal. Már a 30-asok is. Az idősebbeknél romlik a helyzet. A nők - a legendásan szép magyar nők! - tragédia. Integetőizmok, lelógó hasak, hurkás combok, terebélyes fenekek. Tini fiúk-lányok elhízva! Mi van itt? Mi ez a közszemlére tett, magukkal szembeni igénytelenség? A női magazinok, portálok tele vannak az egészséges életmódra nevelő cikkekkel, az eredmény mégis siralmas.

Aztán a tetoválások! Össze-vissza mindenféle rondaság. Csodás látvány a kövér testen szétfolyó valami. De viselője büszke. Hogy mire? Nem tudom. És nemzetközivé lett a világ! A balatoni strand látványa olyan, mintha a Csendes-óceán pápua strandja lenne. Mázsaharmincas emberek egy rakás tetkóval. És ez szerintük szép. Megmagyarázzák maguknak. Mert a testükkel - egészségükkel - törődni macerás, hát mondjuk azt, hogy a rút szép. Ezzel teremtsük meg a rútság kultúráját, hiszen ahhoz nem kell erőfeszítést tenni.

Valahol ez is az ország lenyomata. Az igénytelenség. Rossz ezt nézni. Elegem van a strandokon tomboló, magamutogató slamposságból, inkább a megszokott stégemnél loccsanok egyet.

Egyik kedvenc filmem az Életrevalók. Két nagyon különböző emberről szól. Az egyik ágyhoz kötött, életunt, ám dúsgazdag francia, a másik egy igen hátrányos helyzetű, tapló, viszont életvidám másodgenerációs francia. (Nem pícíül: néger.) Ez a két ember még is hat egymásra. A világoskék franciába visszatér az életkedv, nyomorék létére ejtőernyőzik, és még társat is talál, gyerekei lesznek. A sötétkék francia felszed némi kultúrát, és sikerrel tör ki halmozottan hátrányos helyzetéből. Persze jól tudom, hogy a csóró, nyomorék világoskék franciák élete kevésbé filmvászonra való, és a sötétkék franciák többsége is megmarad sötétnek, de higgyünk egy kicsit a mesében. 

Mert miről szól a film? Az elfogadásról. Erről a legfurcsább európai értékről. Azért furcsa, mert a kereszténység egyik alapértéke, de a liberálisok számára éppolyan fontos. Tessék itt egy, a sokat hivatkozott európai értékekből, amelyben egyetért az európai kultúrán nevelkedett ember. Mert nem számít, hogy mi a vallásod, a származásod, a nemi identitásod stb., csak az számít, hogy jó ember vagy-e vagy sem. Lehet bárkit bírálni egy-egy magatartási cselekményéért, de nem azért, mert néger, cigány, magyar, katolikus, zsidó, református, ateista, heteroszexuális, homoszexuális, fogyatékkal élő. Ezek nem számítanak, csak az ember. Az egyén pedig nyugodtan hozza ki magából azokat a talentumokat, amelyeket születésekor - Istentől vagy a genetika rejtelmeiből - kapott. Nem tudod lefutni a száz métert tíz másodperc alatt? (Egy perc alatt?) Nem baj, lehet, hogy te énekled legszebben az Örömódát. Nem tudsz jól számolni? De lehet, hogy gyönyörűen festesz. Vagy a te lekvárod a legfinomabb, te tudsz megjavítani valamit az ügyességeddel. Bármi lehetsz, csak legyen benned erő megvalósítani álmaidat. A társadalom - az a közösség, amelyhez tartozol - nem hátráltat, hanem segít. Igen, azzal is tisztában vagyok, hogy ehhez a mentalitáshoz kell a jóléti állam, ahol a mindennapi kenyér megadatik, ezért a létszükségletek közvetlen kielégítése nem akadály. A szavannán hiába magyarázna egy kerekesszékes az egyenlő esélyekről az oroszlánnak, ott az nyer, aki gyorsabban fut. Az európai államokban szerencsére az elfogadó mentalitás érvényesül, amely nagyon nagy érték, valójában az emberség mértékét jelzi. Ezért kellene vigyázni rá, óvni olyanoktól, akik számára nem jelent semmit, az első adandó alkalommal megszüntetnék, kedvezményezetteit kidobnák a Taigetoszra. 

A homoszexuális emberek is ennek az elfogadó mentalitásnak a kedvezményezettei. Korábban a homoszexualitás bűn volt, ma pedig ott tartunk, hogy a first ladykről készült protokoll képen az egyik first lady férfi. Van ez így. Természetesen maguk a homoszexuálisok érdekvédő szervezetei sokat tettek elfogadásukért, amely az ő szempontjukból sikeres.

Az ellenzők idegennek érzik ezt a nyomulást, a szexualitás nyíl tszínre vitelét, túlhangsúlyozását. A Pride-szerű vonulásokat provokatívnak tartják, értetlenül szemlélik. És közben nem veszik észre - miképp a jogvédők naiv tagozata sem -, hogy átalakult a Pride-ok lényege. Ez a jogokért vonulgatósdi amerikai szokás, mindenki vonul a jogaiért. A Ku-Klux-Klan a fehérek jogaiért, munkások a munkavállalói jogokért, a néger jogvédők az ő jogaikért, az indiánok a bennszülötti jogokért stb. A homoszexuálisok sem maradhattak ki ebből a felvonulós praxisból, mert így tudtak társadalmi figyelmet kapni arra a tizenöt percre. A folyamat mára viszont új szakaszába lépett. A társadalmi megkülönböztetés ma már nem jellemző, a többségi társadalom szép lassan megadta a kért jogokat. Többet nem igen adhat, a biológiát meg nem lehet megváltoztatni felvonulással.

A Pride inkább egy sajátos buli, afféle szexualitás ünnep lett. Ez sem új az európai kultúrában, mert a "régi görögök is ismerték a Dionüszosz ünnepségeket", ahol az egész polisz tök pucéran és tök részegen ünnepelt. (Ezen ünnepségből származtatható a színművészet egyik gyökere is.) Ezt vették át aztán a rómaiak bacchanália címszó alatt olyan kicsapongó szexuális őrjöngéssel, amelyhez képest a Pride-ok szolid vasárnapi korzózásnak számítanak. De a Saturnalia ünnepek sem nélkülözték a szexuális töltetű felvonulásokat. Ilyenkor az állam vezetői meztelenül rohangáltak Róma szerte. (Képzeljük el Viktort egy szál fütyiben az Andrássy úton. Inkább ne.) A kereszténység a testiség helyett a lelkiségre helyezte a hangsúlyt és kifejezetten tiltotta és üldözte a szexuális tartalmú római hagyományokat. Egy rövid időre a reneszánsz felfedezi Itáliában, de a puritán reformáció és a keményvonalas ellenreformáció visszaszorítja görög-római hagyományok újra éledését e téren. És most itt tartunk, a jogokért való vonulgatásból egy szexuális fesztivál lett.

A szervezők egy része mintha maga sem akarná belátni, hogy megváltozott a tartalom. (A dörzsöltebbek belátják, csak népszerűbb jogi hókuszpókuszba öltöztetni a műsort, mert az bizonyos exkluzivitást, védelmet kölcsönöz a többi fesztiválhoz képest.) Ezzel viszont bele is esnek saját csapdájukba. Mert ha jogokért megy a buli, akkor hol a vége? Meleg férfiak oké, leszbikusok szintén, a transzneműek már megtűrt kategória, de mit csináljanak azzal, aki a hóna alatt akváriumban hozza szerelmét, az aranyhalat, vagy az elhunytakra gerjedőkkel, a pedofilokkal és így tovább. Hiszen ők is mondhatják, hogy ha korábbi extremitásokat sikerült normalitássá tenni, akkor tőlük sem tagadható meg a saját jogaikért való kiállás. Hol a határ? Erre a kérdésre a szervezők sem akarnak (tudnak) választ adni.

A másik probléma a tudatos provokáció, melynek két színtere van. Az egyik a vallási jelképek - jellemzően a kereszténység jelképeinek - szexuális felhasználása, kifejezetten blaszfémia céljából. Kérdem tisztelettel, hogy ez miképp fér bele a jogaikért tüntetők imidzsébe? Sehogy. A másik a helyszínnel való provokálás. Ha jogokért megy a vonulás, akkor rendben van az Andrássy út. Szépen felöltözve, táblácskájukkal meneteljenek azok, akik úgy érzik, jogaikban korlátozottak. Ha viszont szexfeszt a műsor, akkor tessék nem provokálni azokat, akik nem kíváncsiak a nyílt színi pettingre. Fáradjanak a résztvevők olyan helyre, ahol kedélyesen üzekedhetnek kedvükre, akivel akarnak, tőlem a malacukkal is.

Miniszterelnök úr is készül a Pride-ra?

Az elfogadás kultúrája a kisebbségitől is megértést követel, amit viszont a Pride szervezői valahogy magukra nézve nem éreznek kötelezőnek. Szándékosan keverik a kisebbségi jogok elfogadtatásáért való kiállást a szex-ünneppel. Olyan ez, mint a malom nevű társasjátékban a csiki-csuki. Ha akarom jogvédő vagyok, ha akarom buliszervező. A többségi társadalom fogadja el a mi jogainkat, de mi teszünk az ő jogaikra. Ez az Pride szervezők "elfogadáskultúrája", amelyből elegem van.

Egy kis elöljáró beszéddel kell kezdenem. Először is miért Janózom le minden magyarok köztársasági elnökét? Csak azért is Dungó! - alapon. Hátha a komcsi házmester lelkületű Kövér Laca agyvérzést kap ekkora tiszteletlenség láttán így összekötve kellemest a hasznossal. (Legalább nem kell tűzparancsot adnia gránátvetőseinek saját népe ellen, amelyből vétetett.)

A másik probléma a Janóval az, hogy alapvetően kedvelem őt, és akivel az ember szimpatizál, azt akkor sem ekézi szívesen, ha rászolgál. Kedvelésemnek több oka is vagyon. Életünk egy szakaszában szinte naponta találkoztunk, és bár életre szóló nyomot nem hagytunk egymásban, kedves, tisztelettudó, - horribile dictu! - humoros embernek ismertem meg őt. Politikusként az "emberarcú" fideszesek között tartom számon, akikből olyan sok azért nem flangál e planétán. Harmadszor pedig az az érzésem, hogy egy alkalommal hozzászólt vacak kis blogunk egyik bejegyzéséhez. Viktor családi szilveszteri összejövetelén ironizáltunk, melyben a köztársasági elnöki beszéd is kifigurázásra került. Ehhez érkezett egy olyan komment, amely erősen Janó gyanús. A választott nicknév, a sértettség, és a Janós stílusjegyek alapján azt hiszem abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy személyesen az elnök oltott le minket. Márpedig ez nagy szó! Hiszen a köztársasági elnök tisztségéből adódóan csupa méz és máz, amit mindenkinek átnyújt. Minket meg lecsesz! Számunkra ez nagyobb megtiszteltetés, mint Bayer úrnak a lovagkereszt. Ezek után most, hogy mondjuk meg, hogy hülye voltál Janó vazze? Pedig meg kell.

A plakáttörvény a háborgás oka. Őszintén szólva engem nem érdekel a Fidesz hazugsága e tárgyban. Mindenki tudta már 2006-ban is, hogy a rengeteg plakátot a koldusszegény Fidesz piaci áron nem tudta megfizetni, kellett hozzá Legokosabb Lajos fifikája. És az összes további kampányhoz az EU parlamenti képviselőválasztástól, a Gyurcsányt a p...csába küldőn át a 2010-esig. Akkor meg most miért a hőbörgés hapsikáim? Ja, hogy az "Ők lopnak!" kampány betalált? Igen, de talán nem kellene lopni. Mert azt az apróságot ne felejtsük el, hogy a plakátok állítását senki sem cáfolta. És a máskor olyan férfiasnak látszó Viktor sem ment bíróságra perelni a becsületéért. (Talán ő is tudja, hogy ami nincs, az nem perelhető.) Maradt tehát a tények elkendőzésének taktikája. Igaz, hogy lopunk, de ne tudjon róla a nép. Az összes koszlott, romlott rendszer módszere ez mióta világ a világ. Ennyi a plakáttörvény lényege.

Igen ám, de egy demokráciában az nem úgy van, hogy a pártvezér gondol valamit, aztán már lehet is küldeni a Közlönybe kinyomtatni, hanem vannak játékszabályok. Ezek a szabályok Magyarországon például az Alaptörvénynek nevezett gyűjteményben vannak rögzítve, melyeket be kell tartani. Ha pedig a szabályok azt mondják, hogy a pártok működésével kapcsolatos kérdéseket minősített többségnek kell elfogadnia, akkor annak úgy kell lennie, punktum.

Az egyre nagyobb pánikban lévő Fidesz azonban beleszart a ventillátorba, mert nem volt meg a szükséges országgyűlési többség. Az ellenzék összezárt, a javaslat nem ment át. A fideszes vezérürüknek még ekkor sem volt annyi esze, hogy az értelmét veszített törvényt ejtsék, hanem megküldték Janó elnöknek a forró krumplit, kezdjen vele amit akar. Janó elnök a hiányzó részek miatt visszaküldte sajátjainak, hogy csináljatok ezzel valamit skacok, mert ez így értelmetlen baromság. A Viktortól csontra betojt nímandok meg elkezdték reszelni a szellentést, pedig nagyon látszott, hogy a szabályok szerint nem fog átmenni a törvény. Még az Úr is elfordította az ő orcáját ettől a hitványságtól, és nem akarván Rubovszky urat újabb bűnnel terhelni, inkább magához szólította. A szükséges kétharmadra ekkor már esély sem volt.  A fideszes csicskák viszont jobban rettegnek Viktortól mint az Úrtól, ezért még ezt az égi jelet sem vették komolyan, és feles többséggel átnyomtak egy törvénynek látszó iratot. Oszt' pofátlanul megen' megküldték a Janónak: Nesze, vazze, erre varrjál gombot!

És a Janó hezitált, ameddig lehetett, végül sunnyogva aláírta. Pedig jól tudta, hogy alkotmányellenes a törvénynek látszó valami. Maguk a fideszesek cinikusan megmondták, hogy ez a fos nyilvánvalóan alkotmányellenes, tudják, ám míg bebizonyosodik, addig alkalmazni kell. Ilyenkor az ember gyereke nehezen fogja vissza magát a népiesch fordulatokkal, de most még is megtesszük. Csak szelíden megjegyezzük, hogy mekkorát ordított volna a demokráciát védő Fidesz tábor, ha a komcsik csinálják ezt velük. "Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással" - mondja ki a Talmud, Jézus és Konfuciusz. Ősi törvény ez, amit a fideszesek szánt szándékkal átléptek. Nem baj, a hübrisznek meg szokott lenni a csúnya vége.

Egy remény volt, a Janó. Akinek az a dolga, hogy a hatalmi mámorban őrjöngőket visszavezesse az alkotmányos útra. Hogy is mondta Janó elnök pár hete? "Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden - akár csak hallgatólagos - megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk." Erre mi történik? Janó elnök beáll az alkotmányos rendet tudatosan rombolók táborába, és átlépi a jogállamiság határát. Az ELNÖK! Ha a folyamat elindul, hol a vége? Kitelepítési törvényeket is aláírsz majd, Janó? Indulhatnak a vonatok Auschwitzba, Recskre, Hortobágyra, mert Janó elnöknek nincs gerince nem aláírni a nyilvánvalóan jogsértő törvényeket? Lehet persze a pozitív jog mögé bújva mentséget keresni a behatárolt elnöki jogkörre hivatkozva, csak semmit sem ér. Az isteni jog (természetjog) ezen felül áll. Ha az írott jog kevés, még ott vannak az emberiség ősi törvényei, és ha minden kimerül, egy papír aljára oda lehet kanyarítani a neved, kedves Janó.

"Óvd a törvényt, s a törvény megóv téged." Te nem védted meg Magyarország Alaptörvényét Janó, hanem odadobtad a tudatosan semmibe vevőknek. Akkor miképp védjen Téged a törvény Janó? Talán nem vetted észre, de precedenst teremtettél. Ha Kövér Laca víziója megvalósul, és 2018 tavaszán összeáll egy szivárvány koalíció, akik a minősített törvények helyett elkezdenek felesekkel operálni, akkor mit csinálsz, Janó? Alkotmányos aggályaidra ne hivatkozz, mert azokat éppen most húztad le a klotyón. Szépen aláírsz, barátocskám, hiszen most is megtetted... vagy lemondasz. És ezek után miképp óvja a törvény a magyarokat? Értsd meg Janó, hogy ennek a szerencsétlen, sokszor méltánytalanul szenvedő magyar népnek hinnie kell törvényeiben, intézményeiben, vezetőiben, közösen megszenvedett gyönyörű kultúrájában, különben: "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk..." Te pedig ebbe a hitbe rúgtál bele egy jó nagyot, Janó.

Mit is idéztél a beszéded végén Janó? A haza minden előtt. A Haza Janó! Nem egy korrupciós spirálba zuhanó párt érdeke. Ha kérhetném, Janó a jövőben ne feküdj le volt korrupt pártodnak, mert hamar kifejezed a nemzet egységét eképpen: Elegünk van Janó elnökből!

Lefalcol egy kórházi osztály komplett nővéri állománya, mert ha áttolják a biciklit a szomszédban lévő IKEA nevű áruházba, sokkal kényelmesebb munkával több pénzt keresnek. Erre jön egy szánalmas NER majom államtitkár, és ahelyett, hogy a munkáját végezve biztosítaná az egészségügy működését, inkább cáfol. Mert cáfolni könnyebb mint dolgozni. Az nem derül ki a cáfolatból, hogy ez a kis tetű mit cáfol: azt, hogy elmentek az ápolók vagy azt, hogy az IKEÁ-ba mentek. Mert ha leléptek, csak nem az IKEÁ-ba, akkor máris jobb a sok barom Fideszes közérzete, igaz? Nekik elég, ha Kövér Laca benyomja, hogy világszínvonalú az egészségügyünk, és úgy is van. Játszunk hát egy kicsit a cáfolatokkal.

A miniszterelnök úr az egyetlen, aki sohasem cáfol semmit. Ő tévedhetetlen. Ha azonban a tények véletlenül nem passzolnak a zseniális gondolathoz, hát annál rosszabb a tényeknek. De ő akkor sem cáfol. Más taktikához szokott. Általában bujkál. Mint például a ’94-es választások után, amikor alig jutottak be a Parlamentbe. Viktor elbujt sírni. Mostanában meg a függöny mögé. A másik taktika, hogy azonnal másra hárítja a felelősséget. Igazi római jellem a mi Viktorunk. Bezakózunk Andorrától? Hirtelen Csányi úr lesz az egyetlen reménységünk. Bukóban a plakát törvény, mert nincs kétharmad? Ha Lajos mondja, hazajövök Brüsszelből, de ez nem a Kormány dolga. (Amúgy minek zaklatná őt Mr. 20%, hiszen Rubovszky urat magához szólította a Jóisten, mivel - miként kettő esztendeje megírtuk - látni szerette volna tökéletlen teremtményét.) Esetleg egy orbitális hazugság befigyel, ha a szikár tények felbosszantják a mi omnipotens Viktorunkat. A lényeg azonban, hogy ő sosem cáfol. Nézzük viszont, hogy mit cáfolnak a többiek.

Lázár János cáfolta, hogy jövőre lejár lízingszerződése és Viktor visszatoloncolja Hódmezővásárhelyre.

Rogán Antal mindent helyből cáfol. Hazug Tóni a nevem, de ez nem igaz! - alapon. Természetesen vagyona utolsó fillérével is el tud számolni. Lakóparki lakása, gyerekei magániskolája, a külön kutyasétáltató alkalmazása, a helikopterrel való utazgatás mind-mind belefér törvényes jövedelmébe. Mert ő takarékos ember. És azt is cáfolja, hogy Simicskának dolgozott volna, ezért nem tudja milyen érzés Simicskának dolgozni. Tóni tehát egy két lábon járó élő cáfolat.

Matolcsy György cáfolja, hogy két kézzel lopja a magyar nemzet pénzét, rokonain, velőtrázóan hülye udvaroncain keresztül. Vajda Zitácska cáfolja, hogy nem szerelemből tartozik össze az ő Gyurijával.

Vajna Tímea cáfolja, hogy gyereket vár Enditől. Vajna Endi cáfolja, hogy Timcsike gyermeket vár tőle.

Deutsch Tamás cáfolja, hogy valaha is narkózott volna. Cáfolja továbbá, hogy irdatlan pénzek tűnnek el a gebinben megkapott MTK-nál a semmire. Egy másik cáfolatban határozottan kijelenti, hogy ő egész életében szorgalmasan dolgozott, EP képviselői munkáját példamutató szorgalommal látta el.

Mészáros Lőrinc cáfolja, hogy Orbán Viktor strómanja lenne. Mészáros úr cáfolja azt az alaptalan híresztelést is, hogy Mark Zuckerberg, Elon Musk, és Warren Buffett urak számára külön kurzust tart: "Hogyan legyünk okosabbak mint Mészáros Lőrinc?" - címmel.

Semjén Zsolt cáfolja, hogy Rubovszky úr éjjel megjelent neki és ujját felemelve dörögte: Mene, tekel, ufarszin!

Habony Árpád cáfolja, hogy közszereplő lenne, ezen kívül sohasem narkózik, magánrepülőt sem szokott stoppolni, és bátran áll a nyilvánosság elé bármilyen ügyben, a helikopteres menekülése a Soros-bérencek kitalációja. Külön közleményben hívja fel a figyelmet arra, hogy aki őt tanulatlan gyökérnek nevezi, annak lerúgja a veséjét. (A referencia nyugdíjasok megtekinthetők.)

Pharaon professzor úr éppen cáfolta, hogy titkos pénzt mosott volna a...... Csak közben sajnos elhunyt. Kár érte, kiváló ügynök volt. Hiányát az Orbán család megőrizi.

Bernd Storck cáfolja, hogy lemond, egyben köszöni a magyaroktól nemzeti ajándékként kapott évi ötszáz millióját az eredménytelen munkájáért, amelyet sehol máshol a világon nem kapna meg. "Ebből is látszik, hogy a magyar egy befogadó, toleráns nemzet." - zárul Storck úr cáfoló közleménye.

Tarlós István cáfolta, hogy a kigyulladt metró kocsikban elégett háromszáz halottért bárki is felelősséggel tartozna, mert: Minek mentek oda?

Süli János miniszter cáfolta, hogy az oroszok olyan minőségben építik meg Paks-2-t, mint ahogy a metrófelújítást végezték. Cáfolatának felolvasása közben: Villanás balról! - kétségbe esett kiáltás hangzott fel. Ez volt az utolsó magyar nyelvemlék.

Addig még talán van egy kis időnk. Hallgassunk hát remekbe szabott cáfolatokat és röhögjünk rajtuk kínunkban, ha elegünk van belőlük.