Hát ezt is megértük! Eddig elegem volt már a McDonald's-ból, mert a Gazdasági Versenyhivatal megállapítása szerint csirkehúsnak adták el a csirkebőrt. Aztán meg elegem volt a Jack's Burger-ből, mert nem voltak képesek egy egyszerű rendelést normálisan felvenni. (Ha már Jack's-ék: respect a cégnek, mert volt bátorságuk a rájuk nézve nem túl hízelgő bejegyzésünket kitenni saját Facebook-oldalukra, és kijavították a kifogásolt hibájukat is.) Éppen itt az ideje, hogy a versenysemlegesség jegyében Burgerékből is elegem legyen.

Statisztikailag nem volt könnyű helyzetben a Burger, mert évente néhányszor fogyasztom csupán remek menüiket, így elég nehéz lehetett szegényeknek olyat produkálni, amellyel kiérdemlik nevezetes blogunk figyelmét. De sikerült nekik, és ez a lényeg!

Egy Burger-rajongó barátommal estünk be ebédidőben a kiváló Burgerhez - amint mondani szokás - bedobni valamit. Baráti segítséggel leadtam rendelésemet, midőn a következő jelenet tárult a Soros plakátoktól fénylő szemeim elé. Az italkiadó automata gépük meghibásodott, így a megrendelt kóla a következő módon került a négy decis pohárba. Kinyitottak egy bolti kólát, melyből úgy találomra két-két és fél decit beleöntött a kisasszony a pohárba. Ezt a műveletet követte a varázslat! A gyengén félig töltött porciót úgy dúsította, hogy az automata szódaadagolójából a hiányzó részt kipótolta. A vevők szeme láttára vizezte a kólát.

Mármost miképp álljunk a vevők hülyének nézésének ezen nyíltszíni előadásához? Részemről nem volt kérdés, nem érdekelt. Tudom, hogy Burgerék ilyenek, oszt' jóccakát. Meg aztán gyáva is vagyok, hiányzik nekem, hogy a KFC-s panaszkezelési technika esetleges elterjedése a Burgerben érjen utol? Nem így az én arany barátom, aki valahol kínosan érezte magát Burgerék pitiánersége miatt, ezért szolgálatba helyezvén magát apró kérdéssel fordult a gaztettet elkövető hölgyhöz. Udvariasan megérdeklődte tőle, hogy mondaná már meg miért vizezik a kólát? A válasz ismertetése előtt kérem kedves olvasóimat, hogy vegyenek fel kényelmes testtartást, relaxáljanak. Megtörtént? Nos, az öntudatos válasz úgy hangzott, hogy azért rakgyák bele a szódát, mer' a palackba' biza kevés a buborék, ők meg azt pótolják. Most megint pihenjenek egy picinyt, és próbálják meg értelmezni. A frissen felnyitott kólát javítják fel tehát a Burgerék. Nem tudom mit szólnak ehhez Cocáék. Szóval szar a kólájuk, ezért a Burgerék kénytelenek javítani rajta. Az én megrögzötten konzervatív barátom pislogott egy sort, aztán - helyén lévén az esze - derűsen közölte, hogy neki jó az a szar kóla úgy, ahogy van, az övét ne javítsák fel, csak töltsék egyenesen a poharába. Mit volt mit tenni, a Burgeres hölgy áldozatát megnyugtatni igyekvő tigris mosolyával arcán teletöltötte a négy decis poharat a finom, bolti kólával. Barátom diadalmasan ült le az asztalhoz, és igaza volt, a bátor kiállás meghozta gyümölcsét.

Persze értettük mi a szerencsétlen burgeres alkalmazottat, valamit kellett mondania. Azt még sem vághatta a retves vevő orcájába, hogy máskor is szar híg lötty a Burgerkóla, de legalább olcsó. A bolti meg drága ahhoz, hogy azt osztogassák. Miközben ezen röhögcséltünk eszünkbe jutott, hogy kellene a Burgernek egy alaposabban kidolgozott kifogásgyűjtemény az ilyen esetekre. Például az egészség tudatosoknak hazudhatnák azt, hogy a Burgernél egészségnap van, ezért csökkentett kalóriatartalmú kólát szolgálnak fel. A nemzethyeknek titokzatoskodva megsúghatnák, hogy a Burger felmondja a szerződését a Cocával, helyette a közkedvelt, magyar Queen kólát fogják adni a menühöz. Amit a vevő lát az csak egy próba, ne híresztelje senkinek. Az ínyenceknek azt lehetne előadni, hogy a Burger kísérletbe kezdett, ezért újragondolja a kólát. Ízlelésre először intenzív szúrós hatás jelentkezik, amely szájban olvadva lassan enyhül egy kellemesen lágy összetett ízzé, lecsengésében pedig az érett málna zamata érződik. És így tovább. Ha már lehúzzák a vevőiket, legalább hazudjanak elegánsan.

Mert az ebben az országban nem is feltételezhető, hogy egy rendkívüli helyzet előállása esetén az adott cég - jelen esetben a Burger - olyan megoldást válasszon, amellyel a fogyasztóik - kompenzációként - jól járnának. Ezért van elegem a Burgerből.

Érzékeny téma Mr. Weinstein ügye, ezért két bejelentéssel kell kezdenem. Az első, hogy Weinstein úrnak nem vagyok sem rokona, sem ismerőse. Azt sem tudom ki ez a mókus, filmjeit - ha láttam is - nem tudom hozzá kötni. Másodszor, ha Weinstein úr bizonyíthatóan elkövette a terhére rótt tetteket, akkor kapja meg méltó büntetését, bűnözőt mentegessen a fene. Hanem két dolog igencsak érdekes az ügyben.

Az egyik a tömegpszichózis alakulása a különböző - nem bizonyított - pletykák alapján. A másik a szemforgató álszentség, amellyel sokan közelednek a témához. Lássuk az elsőt.

Messziről indítok, Malawiból. Jönnek a hírek, mely szerint az ottani hatóságok beismerték tehetetlenségüket a vámpírvadászok elleni harcban. A Malawiban kialakult komplett őrületben, akire rámutatnak, hogy vámpír - vagy ilyennel kapcsolatban hozható - azt a tömeg nemes egyszerűséggel meglincseli. Se tárgyalás, se védekezés, semmi. Felgyújtják. Csak úgy, az egészséges népi érzület alapján. A felvilágosult nyugati ember ezen kultúrfölénye birtokában felháborodik lenézve az ostoba, babonás niggereket. Aztán elmegy meglincselni a Hárvit. Egyelőre verbálisan. Tárgyalás és egyéb hóbelevancok nélkül.

Nézzük miként alakul, fejlődik a történet a népi bulvár ajakán. Kezdődik azzal, hogy egy színésznő megvádolja Hárvit azzal, hogy a szállodai szobájában meg akarta masszíroztatni magát vele. Ja, úgy nagyjából húsz éve hangzott el az erőszakos Hárvi ezen kívánsága. A masszírozás nem jött létre, a hölgy kipucolt, és annyira, de annyira összetört, hogy húsz évig nem is beszélt róla senkinek. Most már viszont beszél, hála Istennek. Akkor merevítsük ki egy kicsit a képet és vizsgáljuk meg. Nos, először is mit keresett a művésznő Hárvi szállodai szobájában? Mit gondolt? Anna Karenina belső vívódásának részleteit akarta megbeszélni vele a Hárvi? Hivatalos ügyekre ugyanis ott van a Hárvi irodája, produceri munkához kapcsolódó ügyeket ott szokás megbeszélni. Aztán miért nem az abúzus után rohant a rendőrségre? Mi tartott húsz évig? A mese kötelező koreográfiája az, hogy félt. Nocsak! Az USA a demokrácia hazája, ahol senkinek sem kell félnie véleményéért. Nekünk legalábbis így tanítják. Vagy mégis? Akkor a Velencei Bizottság meg a Human Rights Watch gyorsan vonja vizsgálat alá az USÁ-t, ahol olyan súlyos a helyzet, hogy egzisztenciális félelmükben bűncselekményeket sem mernek bejelenteni az emberek. Vagy a nő hazudik. Lehet választani. Egyébként húsz év után mennyire reális bármilyen visszaemlékezés? Mennyire torzít az emberi agy - akár akaratlan önfelmentésként -, hogy saját cselekedeteit helyesnek állítsa be? Erre azért komoly vád józanul nem alapozható.

Következő lépés a többi színésznő hisztérikus megnyilvánulása, hogy a Hárvi velük is. Igaz, ezek a sztorik szintén tíz-, húszévesek, és itt is felmerül az időbeliség. De már nem számít színésznőnek, akivel a gaz Hárvi nem erőszakoskodott. És a visszaemlékezésekben a Hárvi egyre gonoszabb dolgokat művelt. Először még masszírozás, aztán közös zuhanyozásra felhívás, nemiszerv-elővétel, maszturbálás sorakozik. Még pár hét és Hárvi lovakkal akarta őket közösülésre bírni. Hiába, a tizenöt perc hírnévért meg kell dolgozni! Nem lennénk azonban Hálivúdban, ha a történeteknek nem lenne boldog vége, ezért azzal végződnek, hogy azért sikerült kimenekülni, az elhálás nem történt meg. Ennek igazán örülhetünk. Tényleg. És az is elgondolkodtató, hogy pályakezdő színésznők nem jelentkeznek a rendőrségen, hogy a Hárvi néhány órája ezt és ezt művelte, itt vannak a külsérelmi nyomok, testváladékok stb., tessék, tartóztassák le. Vajon miért? Egy picit az is furcsa, hogy évtizedek alatt senki sem akarta lebuktatni Hárvit. Pedig milyen egyszerű lett volna! Bizonyára Hálivúdban nincs kamera, csak ez lehet az ok, semmi más. Különben a zaklatásban eléggé kiszámítható sormintát követő Hárvit elég lett volna felvenni csínytevése közben, az FBI pedig köszönte volna a bizonyítékokat, kattan a bilincs. De ez a megoldás senkinek sem jutott eszébe. A táncrend újabb lépése a jelenség globálissá válása. Már francia, olasz színésznők jelentik be Hárvitól elszenvedett inzultusaikat. És megjelentek a magyar változat munkatársai is. A napokban pedig feminista szervezetek, politikusnők - különösen a mindig hülye svédek - rántják le a leplet a globális hisztiről azzal, hogy már az ártatlan bókot is kriminalizálnák. Az egész őrjöngés tehát valamiféle férfiüldözésben csúcsosodik ki.

És most nézzük az álszent bigottságot. Sajnos Hálivúd ilyen. Mindenki tudja. Aki olvasott mondjuk Hammettet, Chandlert, Macdonaldot, Ellroyt, az elég szomorú képet kap az "Álomgyár" működéséről. Ráadásul ezek a komoly társadalmi problémák kilencven év óta köztudottak. Akkor miért most csodálkozik rá mindenki a valóságra? Hálivúd kialakulása során mindig vonzotta a fiatalokat, akik Vivien Leigh-nek/Clark Gable-nek szerették volna látni magukat. Ahogy Ellroy egyik szereplője realista módon fogalmaz: hetente százával szállnak le a buszokról a sztárjelöltek. Csakhogy LA nem olcsó város. Lakni, enni kell, képezni magukat, castingra járni. Ez egyfelől sok pénz, amely az iowai malacperselyt hamar kimeríti, másfelől bevétel semmi. Mijük marad ezeknek a nincstelen fiataloknak, amit áruba bocsáthatnak? A testük. Nőknek és férfiaknak egyaránt, nincs különbség. Kezdődik alkalmi prostitúcióval, aztán sokan benn is ragadnak. Ha filmvászonra kerülnek, az legfeljebb a felnőttfilm-kategória. Mások sugar daddyket csípnek meg maguknak, ha szerencséjük van, még Vajnánék is lehetnek. Aki úgy-ahogy megmarad a pályán, annak is el kell szenvednie egy rakás megalázó élethelyzetet. Hálivúdban ugyanis hetente háromszáz filmet forgatnak le. Ebből kettőszázkilencvenet fejben. Rengeteg önjelölt producer, rendező, forgatókönyvíró osztja az észt, vált világot, akiknek baromságaival legalább duma szinten azonosulni kell, mert hátha bejön valamelyiknek, és akkor talán a szereposztásnál emlékszik, hogy azon a füvespartyn ki bólogatott legjobban. Ha pedig az emlékezet egy intim kalanddal frissíthető, az csak erősíti a pozíciót. Akár tetszik, akár nem, ez Hálivúd "rendje". És ezzel ott mindenki tisztában van évtizedek óta. Mindenki. A most picsogók is. "Aki k...rvának megy, ne sírjon, ha b...sszák." - tartja a durva valóságra rámutató közmondás. Ezért nem hiteles a hirtelen jött Hárviutálat. Lehet, hogy Hárvit beáldozzák, ám lényegi változásra ne számítson senki.

A botrányt kirobbantó művésznő akkor tett volna valamit ez ellen konszenzuson alapuló rémség ellen, ha húsz esztendeje bemegy a rendőrségre, és feljelentést tesz. Azon frissiben. Ha így jár el, Hárvinak - ha igaz a sztori - nem lett volna több áldozata. Ezért minden magyarázkodásával együtt ő is bűnrészese - ha igaz a sztori - Hárvi garázdálkodásának. Most viszont mit akart elérni? Mert amerre fejlődik a folyamat, azt biztosan nem.

Ha tehát tisztességes bűnvádi eljárásban Hárvira rá tudják bizonyítani a szexuális erőszakot, sújtsa a világ dolgozó népeinek megvetése. Ellenkező esetben viszont elegem van a jogi eljárásokat tömegpszichózissal pótló, a férfiakat bűnözőnek beállító globális femináci vámpírvadászok általi Hárvizaklatásból.

A középkori ember kinevette a görög-római-kor emberét, akik olyan ostoba pogányok voltak, hogyha megbetegedtek, fiatalok és szépek akartak maradni, vagy ha szerelembe szerettek volna esni, akkor felkeresték a rengeteg istenük közül a területért felelőst és elhalmozták ajándékkal. Mert szerintük ez volt a hatékony módja a kívánt cél elérésének. Ám a középkor felvilágosult embere tudta, hogy Isten nevét hiába szájára ne vegye, ezért csak komoly betegség esetén hívta segítségül az Urat, az összes többi piszlicsáré ügyben nem zargatta. Arra ott voltak a különböző kencék, varázslatok. Így aztán mindenki tisztában volt vele, hogy megfázásra a mézsörben áztatott macskagyökér a leghatásosabb, a békaverejtékkel kevert juhtrágya arcra pakolása szép bőrt eredményez, a teliholdnál szedett csalánlevélharmat erjesztett marhahúggyal iszogatva örök fiatalságot jelent, a szarvasheréből készült főzet fokozza a férfiúi teljesítőképességet, a lenyírt fanszőrzet elégetéséből keletkező hamunak a kiválasztott italába való keverése pedig felkelti a szerelmet különösen, ha közben a "tégy már magadévá Béla!" - varázsigét is legalább tízszer elmormolják háttal a faluvégi keresztnek. És a középkori ember igen elégedett volt, vagy ha egy módszerben csalódott, kipróbálhatott több hasonló pompás eljárást. Aztán jött a felvilágosult modern ember, aki meg kiröhögte a sötét középkori embert babonának minősítve szegények világképét. És helyette megalkotta a tévedhetetlen módszereket, amelyeket a Tudomány (és brit tudósok) igazol(nak).

Azóta nincs megállás! A Tudomány által igazolt módszereket két nagy csoportra bonthatjuk. A betegségek kezelésére valók és az egyéb (kisebb betegségek, szépészet, fiatalságmegőrzés, egészségtudatosság, fogyókúra, szexuális teljesítőképesség stb.).

Ez utóbbiak piaca elképesztő. Reklám reklám hátán, a gyártók egymást túlkiabálva kínálják portékáikat. A régebbi hagyományok rejtett továbbéléseként - már nem babonaként ám, hanem tudományosan igazoltan! - vannak a népi gyógymódok. Minden óvodás tudja például, hogy hasmenésre legjobb a pálinka, mert tisztítja a gyomrot meg a bélrendszert. (Vagy ha nem, legalább vidáman ücsörög ez ember a klotyón.) És persze tudományosan igazolt, hogy a joghurtpakolás - pláne uborkával - tisztítja a bőrt. A porrá tört orrszarvúszarv pedig a férfiasság megőrzésének leghatásosabb eszköze. Ez mind-mind igazolt tény, ezért aki kétségbe meri vonni, az vitatkozzon a Tudománnyal!

Aztán vannak a még tudományosabb termékek! Egy ötvennyolc éves hölgy például bármilyen körülmények között képes elhinni, hogy ha meghatározott terméket használ naponta - a "naponta" fontos! -, akkor olyan szép lesz a bőre, mint a huszonnégy éves agyon fotosoppolt Palvin Barbarának. Mert a microcellákra jó hatása van a krémnek, angyalom! Mondták a tévében, meg olyan szép az a Barbika! Aztán jönnek a vitaminok, a gyógyhatású készítmények, amelyek egy részének az eladásához nagyban hozzájárul a titokzatosság. Ezeknek a termékeknek egy részét üldözik a hivatalosságok. Bizony ám! Szerencse, hogy azért valahogy be lehet őket szerezni. De nagyobb részük elől úgy kell elugrani. Családunk nem híve ezeknek, ám még így is nagy gondban lettünk volna, ha Szaddam Husszein vegyi fegyvereit nálunk keresik. Más famíliáknál hegyekben állnak az egész kontinensek kiirtására alkalmas gyógyhatású készítmények. Ezek közös jellemzője, hogy végigkísérik életünket.

Már az állapotos hölgyeket elkezdik zsarolni, hogyha nem zabálnak meg naponta egy rakás vitamint, akkor kisbabájuk - ez a szó nagyon fontos: kisbaba! - lemarad a fejlődésben. Mernek hát a kismamák ellenállni? Dehogy mernek. Szülnek is aztán hat kilós gyereket császárral, akit egyből lehet beíratni az oviba. A megszületett baba egészségével megint nem lehet játszani, ezért jönnek a tápszerek, vitaminok, az annyira nedvszívó pelusok, hogy még a gyereket is beszívják, ha nem figyel a szülő. Kisgyermekkorban a gyorsan felszívódó, gumicukornak álcázott vitaminokat kell venni, az a trendike, nélkülük kinéznek a játszóházból. A kissé túlmozgásos gyereket szedálni kell valami gyógyhatású szerrel, régebben erre pálinkás kenyeret, meg mákgubópárlatot alkalmaztak, de azok - mellékhatásuk miatt - tudományosan nem ajánlottak. Tini lányoknak jönnek a fogyókúrás szerek, a narancsbőr elleni kencék, a pattanások eltüntetésére alkalmas arctisztítók stb. Az érettebb hölgyek kifogyhatatlan tárházai a kuruzslók csodaszereinek, melyek fel sem sorolhatók, hát nem próbálkozunk vele. Az urak a 20-as éveikben kezdik a vödörszám kapható proteinekkel a gyúráshoz, a 30-as éveikben folytatják hajhullás elleni szerekkel, a 40-es éveikben rámozdulnak a potencianövelőkre és a szívkészítményekre, az 50-es éveikben a prosztatacuccokra, onnantól mindenre, amit eléjük tolnak. De ezek csak bohó játszadozások, hiszen mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. A durvább dolgok a betegeken való keresésnél jelennek meg.

A gyógyszeripar kisded játékai is ismeretesek, ám azok úgy-ahogy szabályozottak. A kuruzslóké viszont nem. Mostanában a homeopátia nevű módszert minősítették kuruzslásnak. Ebben nem tudok állást foglalni, minden esetre orvos barátaim szerint: Sok mindentől meg lehet gyógyulni, például gyógyszertől is. Ha tehát valaki homeopátiás cuccokra gerjed, tegye. Csak legyen tudatában annak, hogy elég nagy a placebohatás. (Paradox a helyzet, mert amint rájön a placebora, már nem hat a hókuszpókusz.)

Itt állunk tehát feleim, mi a felvilágosult, modern, tudomány által felvértezett emberek a harmadik évezred hajnalán, 'osztán ugyanolyan babonás szerencsétlen kiszolgáltatottjai vagyunk saját butaságunknak, mint eleink több ezer évvel ezelőtt ezzel elősegítve az ipari méreteket öltő kuruzslók extraprofitját. Önöknek ebből a fejlődésképtelenségből nincs elegük?

Sajnos életvitelszerűen nem vagyok hajlandó nézni sem a Sztárban sztárt, sem az X-faktor nevű műsort. Mégsem vonhatom ki magam a bűvöletükből, mert valamelyik családtag időnként felordít: "Gyere, ezt látnod kell!" Ilyenkor - engedve az önkénynek - belenézek ezekbe a vacakokba, csak tudnám minek. Unalmas szar mindkettő. A Sztárban sztár döglött műsor, mert egész egyszerűen a sokadik évad után elfogytak a sztárnak minősíthető énekesek, színészek. Maradt a resztli Pápai Jocival és egyéb noname alakokkal. A X-faktor nemkülönben ócska. Az első adások még elmennek, mert lehet röhögni a sok idióta, önismeret dolgában erős kihívással küzdő szerencsétlenen, aztán marad a kínos unalom. Egy valamin lehet szórakozni csupán, a zsűritagok alkalmatlanságából fakadó kínlódáson.

A Sztárban sztár zsűrije szinte minősíthetetlen. Kezdjük a Stohllal. Buci úr tényleg kiváló - ismerjük el, zseniális - színész. Viszont emberként, hát... izé. Egyik nap fanyalgott egy liberálisnak minősített újságban, hogy milyen szörnyű a zorbán, másik nap már jött a hír, hogy a NER bulvár tévéjénél fogja nyomni. Magyarázat: Fiatal voltam, kellett a pénz. Vagy valami hasonló.

Buci művész úr árulását tovább színezi, hogy Alföldit is elárulta. Nem vagyunk Alföldi-rajongók, de azt el kell ismeri, hogy Alföldi azon kevesek közé tartozott, akik hittek Buci művész úrban, és amikor kijött a kaptárból, munkát, lehetőséget biztosított számára. Gyakorlatilag a túlélést. Egyedül ő. Erre mit csinál Buci művész úr? Úgy van, eltalálták. Jól hátba szúrta Alföldit. Nem csak úgy általában, hanem konkretice ám! Éppen megy a Hegedűs a háztetőn Alföldi rendezésében, amelynek fő üzenete az Index kritikusa szerint: "Ahhoz, hogy a dolog elfajuljon, két dolog kell: olyan közeg, amelyikben az emberek nem emelik fel a szavukat az uszítás ellen és kívülről mesterségesen szított szembeállítás." Ennek a művészi koncepciónak a Tevjét játszó Buci művész úr az arca. K...rvára hiteles lehet Buci művész úr a szerepben, ha azt látjuk hetente, amint a gyűlölködés egyik orgánumában éppen szórakoztatja a permanens gyűlölködésben megfáradtakat.

A zsűri ötödik tagja a Tilla művész úr, aki - állítólag - szintén utálja a zorbánt, de van az a pénz, amiért nem annyira. Idétlen ripacskodása nélkülözhetetlen a népszórakoztatáshoz, és "jött a két Latabár". Kontrasztként ott van a Hajós, az egyetlen, akinek van gerince. Ő 2006-ban az elsők között követelte Gyurcsány lemondását ezzel megalapozva hitelességét, amelyet kiválása ebből az ócska propagandaadóból tovább növel. Liptai Claudia a legszimpatikusabb zsűritag, mert legalább nem hazudik. Tudja magáról, hogy - bár nyomokban színészt tartalmaz - a bulváron kívül semmit sem ér, ehhez idomulva nem oszt, nem szoroz. Majoros úr alulról vakarta ki magát, és ez elismerendő, de ettől még nem alkalmas mások teljesítményének megítélésére. Pláne úgy, hogy egyes zenei területeken semmilyen műveltséggel nem rendelkezik. Pápai nevű - cigány kesergőkön kívül mást elénekelni képtelen - cimbijének szemérmetlen tolása pedig az amúgy is alacsony színvonalat rántja a bányászbéka ülepe alá. Szegény Balázs Fecó! A "Homok a szélben" című dalának Pápai Joci-féle előadása hallatán - melynek szövegét a kiváló Pápai úr egyszerűen elfelejtette - úgy érezhette magát, mint Enrico Pallazzo, amidőn Drebin hadnagy a nevében elgajdolta az amerikai himnuszt. A Pap Norbi nevű alakról életemben nem hallottam, saját butácska beszólásain való nazális vinnyogása viszont kétségkívül hát... érdekes. Egy pszichológusnak. Ezt a kínos bandát elnézve csak egy kérdésem maradt: Hová tűnt Damon Hill?

Őt szívesen hallgatnánk fellépőként, de akár zsűritagként is

A X-faktor zsűrije hasonlóan gyenge minőségű. Az Alex nevű csávó egyszer írt egy dalt a Tetveséről, osztán annyi. A nyáron a kocsiban hallgattunk valami ordenáré számocskát, amelyről a családtagjaim előtt élőszóval kijelentettem, hogy ilyet csak azért nem írok, mert nem szoktam böfögni. Hát erre azt mondják, hogy ezt a művet az Alex művész úr szerzette. Kérdeztem melyik Alex? A Madagaszkáros? Nem - mondják - a Tetvesemes. Ez a teljesítmény aztán tényleg megalapozza a komoly ítész pozit. Röhej. Puskás művész úrról sokat elmond, hogy ő - bár elhagyta a harmadik X-et - még mindig Peti. Mint a szerepükbe ragadt gyerekszínészek. A tavalyi produkciójával elég látványosan bizonyította alkalmatlanságát, midőn egy feltűnési viszketegségben szenvedő, énekelni nem tudó alakot - minden intés ellenére, konfliktusok árán - magával vitt a showba. Mert ő hitt az egyéniségben. A hülye elég hamar felkenődött, mert protezsáltja vállalhatatlan balhéba keveredett, látványosan bizonyítva Peti művész úr emberismereti hiányosságát. Ezek után nem értem, hogy ki volt az az idióta, az RTL-nél, aki Peti művész urat idén is felkérte. Radics Gigivel nincs gond, szépen énekel, ám mindösszesen huszonegy esztendeje talán kevés hitelt kölcsönöz döntéseinek. Látszik rajta, hogy többször megpróbál igazodni a rutinosabbakhoz. Önálló döntésre képtelen, akkor meg minek. Gáspár művész úr szódával elmegy, érzelemgazdag kitörései azonban nevetségesek. Ennyi.

Azt hiszem, a két csatorna tévúton jár. A műsoraik rosszak. Újítani kellene. Nem a dögunalmas énekesekben van a jövő. Zsűritag-válogatást kellene tartani! Jönne a sok hülye, házmester, hétköznapi pedagógus, elvetélt álmú énekes, színész, a lakótelep kreténje, a kocsma ásza, és jól megmondanák. Igazán, egyenesen, bele a pacekba! Mekkorát lehetne szakítani egy ilyen műsorral! (A megvalósító alkalomadtán a szerény jogdíjat szíveskedjék utalni.) Az egész ország szívből röhögne a rengeteg megmondásra jelentkezőn.

A mostani alkalmatlan, szerencsétlen zsűritagokból viszont elegem van.

Néhány napja az Index újságírói írtak egy terepmunkán alapuló átfogó, komoly cikket Lázár miniszter úr korábbi bejelentésének hátteréről. Az írás jó volt, csak az alapfelvetésre nem figyeltek készítői. Jani bohóc nem azt mondta, hogy visszavonul, hanem azt, hogy szíve szerint visszavonulna. Márpedig hol van a Jani bohócnak szíve, ugyebár? Ennyi jelentőséget érdemes tulajdonítani Jani bohóc sirámának, nem többet.

 Az "Elegem van" blog viszont ráfaragott a cikkre, mert - bár kommentelni nem lehetett - a cybertér ördöge vagy mi miatt, de az összes hozzászólás a mi postaládánkban landolt. Ezekből állítottunk össze egy csokorra valót.

1. Orbán egy g...ci, és már Lázár is tudja. (S. Lajos graffiti művész)

2. Ne menekülj előlem, Janim! (D. Zsuzsanna munka-alkoholista)

3. Hajrá, Apa! De mi lesz a hetvenmilliós budai kecómmal ? ( L. J. Boldizsár tinédzser)

4. Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kegyelmes Urunk! Mi, Lázár János nagyságos úr büszke hódmezővásárhelyi jobbágyai, esedezünk előtted Kegyelmes Úr, hogy lízingeld még a mi urunkat a következő négy évre is a haza üdvére! Kijelentjük, hogy fenti alázatos kérelmünket szabad akaratunkból, nyomásgyakorlás nélkül fogalmaztuk meg mind a huszonötezren. (név, lakcím, személyi szám, adószám)

5. Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel értesültünk szándékáról, hogy ezentúl csak Hódmezővásárhely felvirágoztatására fordítja kiemelkedő tehetségét. Elég sok munkát okozott nekünk napi ingázásával, mert biztonsága érdekében - talán észre sem vette - de Ön előtt és után háromszáz méterre le kellett küldenünk a gépjárműveket az autópályáról. (Túlórapénzt persze nem kapott senki.) Kérem, engedje meg, hogy búcsúzóul megküldjem ezt a DVD-t, amelyen mind a harmincezer közlekedési szabálytalansága megtalálható Best of Lézer címmel. Tisztelettel: dr. Tóth Barna őrnagy, osztályvezető, ORFK, Lázár János Ámokfutásából Eredő Közlekedési Kockázatok Elhárítási Munkacsoportja.

6. Ne hagyd abba, Jani! Éppen most kapnád meg a Karinthy-gyűrűt a Kormányinfón nyújtott folyamatosan kiemelkedő tevékenységedért, melyen sírva röhög az egész ország. A Rádiókabaré fénykorában nem volt olyan jó, mint Te Jani! Maradj még! (Magyar Stand-uposok Országos Szövetsége)

7. A Bicskei Fácántyúkok Érdekvédelmi Szervezete megnyugvással vette tudomásul, hogy a jövőben kevesebb alkalommal fog Lázár úr random fácángyilkos orgiákat rendezni a környéken. Már korábban ki kellett volna rúgnod, Viktor, akkor nem lenne ekkora a kakashiány!

Őt... ŐT ne látnánk többet?

8. Belső feljegyzés Orbán Viktor miniszterelnök úrnak (Szigorúan bizalmas!) Titkos felméréseink és hangulatjelentéseink azt mutatják, hogy Lázár miniszter úr bejelentése zavart okozott a Fideszre szavazóknál. Az elbizonytalanodásból eredően 14,7%-kal esett a népszerűségi mutató a biztos pártot választók között. A kár elhárítása érdekében sürgős kommunikációs beavatkozásra van szükség a tábor összetartása érdekében. Ezért javasoljuk, hogy a kormányzati befolyás alatt működő tévék, rádiók, lapok és bérkommentelők a következő sablonokat használják:

a) Lázár János Soros György uszályába került,

b) Soros György nevet Lázáron, pedig még nincs is vége,

c) Orbán Viktor leleplezte a Kormányba magas szinten beépült Soros-ügynököt,

d) Elegünk van a Lázár-féle árulókból!  Van valami hasonló nevű blog, inkább ne népszerűsítsük a liberális köcsögöket, ezért helyette: Le a Lázár-féle liberális árulókkal! - használatos. Tisztelettel: Rogán Antal propaganda miniszter 

9.)

a)   Emelkedik a gáz ár,

      alacsonyan repül Lázár. 

 b)  Azt beszéli már a város,

     taknyán csúszik Lázár János. (Gréczy Zsolt csasztuska költő és DK-szóvivő)

10. Éppen itt volt az ideje, hogy ez a világvároshoz nem értő, vidéki polgármesteri feladatokhoz is szerény képességekkel bíró szerencsétlen elhúzzon. (T. István, pógármesterek legfőbbike)

11. Az Erste Bank nem bírná ki, ha még egyszer neki kellene finanszíroznia Lázár úr hódmezővásárhelyi spekulációját, mert arra az Isten pénze sem elég - jelentette ki J. Radován, az Erste Bank Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója egy konferencián.

12. Aki Szegedi Csanádról megyét nevez el, annak nincs helye a magyar közéletben! (Jobbik közlemény)

13. Te, János, Te! Ne bomolj már! Tündöklő tehetséged ne fordítsd el népedtől, most, midőn az iszlám söpredék és a néger hordák együtt támadnak szeretett hazánk ellen. Ilyenkor ember kell a vártára, János! És Te ilyen igazi Ember vagy. Egy jó Magyar Ember! Ennek a hazának, ennek a népnek szüksége van Rád, János! Szüksége van nagyszerű szervezőképességedre, briliáns eszedre, nagy munkabírásodra. Szóval Terád, János! Hunyadi vagy Dobó meghátrálhatott a vész idején, János? Nem. A Te sorsod ennek a népnek a sorsa, s ha dalra fakadsz, otthon érzi magát ajakidon dala. Maradnod KELL, ez a kor parancsa, János. És különben is: Ki adná át nekem a nemsokára várható Kossuth-díjamat, ha nem Te, János! (B. Zsolt publicista, az ötös számú tagkönyv tulajdonosa)

14. Elegem van Lázár János páváskodó primadonnáskodásaiból! (Orbán Viktor)

Az idézett levelek a képzelet szüleményei, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve lehet csak.

A büszke és erős ország miniszterelnöke Hanoiban bejelentette, hogy futja a magyaroknak a világ másik felén egy onkológiai központ felépítésére csekély hatvan millió euró értékben. Ez alig 19 milliárd forint mai árfolyamon: a bolondnak is megéri. És mit kapott a korszakos miniszterelnök a háládatlan népétől? Dicséretet? Elismerést? Egy frászt. Ezek a rohadt magyarok elkezdték durván ekézni őt. A Soros-bérenc söpredék egyenesen a mi Viktorunk édesanyját hozta összefüggésbe egy igen ősi mesterséggel. A fideszes derékhad döbbenten áll a jelenség előtt, nincs az a kokóbárban edződött éceszgéber, aki meg tudná magyarázni az okot ezeknek az elhajlóknak. A CÖF-menetelő IQ-rekord döntögetők sem tudják felfogni az emberi elme eme magasságát, műfogsoraik együtt kattognak agytekervényeikkel. Mit akarhat ezzel a Viktor? - kérdik maguktól. Én azonban veled vagyok Vi(ktor)etnám! Nem is gondolod mennyire értelek.

A magyarok nincsenek tisztában a saját valóságukkal, ezért irigykednek. Pedig menjenek el bármelyik magyar onkológiai központba és rájönnek, hogy igaza van Viktornak. Ma már - hála Viktor erős felhatalmazású kormányzásának - az orvosok száma meghaladja a betegekét. Ezért az orvosok nagy része tudományos munkát folytat, gondtalanul kávézgatva, az élet dolgairól való filozofálással tölti munkaidejét.  Az ápolók olyan jól fizetettek, hogy a ritkán hozzájuk forduló betegeket kérdezgetik, hogy jó vétel lenne-e egy Ford Kuga. Másra nincs is gondjuk. A műszerezettség már a XXII. századot idézi, és minden műszerből van bőven. Ezért egyre többen vannak, akik csupán szórakozásból, a munkából hazafelé baktatva befekszenek egy kis CT-, meg MR-vizsgálatra. Más konditerembe jár, ők meg így ütik el az elfolyó időt. Magyarország - éljen Viktor! - legyőzte a rákbetegségek minden formáját. Ma rákosnak lenni ebben az országban olyan mintha náthát kapna el az ember, egyszerűen, komplikációk nélkül gyorsan gyógyítható. Minden tökéletes tehát Magyarországon, lehet ezért bátran más országnak is ajándékozni.

Pláne, ha az az ország rászorul. Mint a gyenge és gyáva Vietnam. Látogasson el bárki Hanoiban az ottani Ke’kgo yo utcai onkológiába. Hát az a földi inferno. Túlterhelt orvosok küzdenek nap mint nap az élet oldalán a halál ellen. Sokszor maradnak alul a küzdelemben és nem az ő hibájukból. Az ápolók emberfeletti munkát végeznek mogyoróért, ezért sokan inkább elhagyják azt a gyenge és gyáva országot külföldön próbálva szerencsét. A betegeknek meg kész éhezők viadalát kell folytatniuk az orvoshoz jutásért. Aki előbb rohan a kinyíló ajtóhoz és tudja az adminisztrátor kezébe nyomni a papírját, az bejut, aki nem az nem. Darwin ezt látva alkotta meg evolúciós elméletét. De az orvos elé kerülés csak az első lépés, amely nem garancia semmire, mert a vizsgálathoz szükséges műszerekre hónapokat kell várni. És innét kettéválik az idő. Van a vietnami polgár egyre fogyó ideje és van a rák egyre gyorsuló ideje. Némi szerencsével és korrupcióval - ilyenek ezek a vietkongok - lehet gyorsítani a vizsgálatot, ezzel növelve az életben maradás esélyét. Aztán a kezelésekhez alig lehet hozzájutni ebben a fejletlen országban, sebészhez - ha szükséges - még nehezebben. Látják maguk önző magyarok, ilyen nehéz életben maradnia egy vietnaminak az ottani egészségügy fejletlensége miatt. És ezektől sajnálják az új onkológiai központot? Amikor nálunk - hála Viktornak - ez a kérdés már rég megoldódott.

Mindeközben Magyarországon Vietnamban

És mit fáj maguknak a Viktor, mi? Irigylik, hogy ilyen ravaszul mossa a pénzét távoli országokban? Ez a bajuk? Nem irigykedni kell a sikeres emberekre, hanem utánukcsinálni. Akkor majd Szingapúrban maguk is befektethetik mind a hétszáznegyvenezer forintnyi megtakarításukat. Mert Szingapúr tárt karokkal várja a befektetőket. Különösen a lipicai lovakat hozókat. Mert a lipicai ló az, amely feketének születik, és mire felnő, szép fehér paripa lesz belőle.  A kedves szingapúri befektetési bankárok - sok svájci banknak van ott fiókja - bármikor segítenek a fekete pacik fehérre mosásában.

Mondom én, hogy értem Viktor távol-keleti látogatásának valódi okát. És már talán Önök is. Rebegjünk el egy halk imát Viktorért és családjáért, hogy betegként megismerhessék a tökéletesen működő magyar onkológia hétköznapjait, amely ebben a büszke és erős országban csupa móka és kacagás. A magyar onkológia valóságát nem ismerő irigy óbégatókból viszont elegem van.