Azt hiszem, elvtársak, baj van. A mi Viktorunk úgy járt, mint Gyurcsány 2006-ban. Emlékeznek, a derék Fletó piros dossziékkal rohangált a választások előtt játszva a kompetens vezetőt, mutatva, hogy pontos, kidolgozott elképzeléssel rendelkezik a kormányzásra vonatkozóan. Csak válasszák meg, aztán jön a Kánaán. A választások után néhány héttel viszont szűk körben elismerte, hogy fogalma nincs, mit kellene csinálnia. A mostani kormányalakítás valami hasonlót mutat. Hát nem érdekes, hogy az egész kampány időszakban arról ment a lamentálás, hogy a mi Viktorunknak határozott elképzelése van a leendő kormányzásról, csak a választások előtt hétpecsétes titok? Konkrétumokat a Nagy Vezető azért nem mond, mert most nem, de nyerjen a Fidesz, azonnal indul a gőzhenger, és lészen itten olyan csudálatos kormányzás, hogy mindenki szeme szája eláll a bámulattól. Az enyém már el is állt. Bámulom ezt a töketlenkedést, koncepciótlan kormányalakításnak nevezett lufihámozást.

Először a program hiánya feltűnő. A negyedik Orbán-kormánynak nincs mondanivalója az országnak semmiről. Se a világrendben betöltött szerepről, se a környezetvédelmi kihívásokról, robotizációról, informatikai forradalomról, kivándorlásról. Nulla. Van valami ködös demográfiai rizsa nagyon távoli határidőkkel. Ám milyen érdekes, hogy a családtámogatásokról kirobbant osztrák-magyar vita mennyire rávilágít a lényegre. A sógorok 172 eurót adnak egy gyerekre állami támogatásként, a büszke magyar kormány 93-at. (Még a görögök is 136 euró/gyerek támogatják a gyermekvállalást.) Nyolc év kormányzás után nyolcvan euró a difi. Az Ausztriában dolgozó magyar vendégmunkások a különbözetre kedélyesen fosztogatják az osztrák államkasszát, amelyet nem meglepő módon ők meguntak, és a jövőben nem kívánják finanszírozni a magyarokat. Ausztria first. Talán ha az elmúlt időszakban nem egy jól körülhatárolható család saját lábra állítására megy el több százmilliárd, akkor magyar családok százezrei is kaphattak volna havi 170 eurónak megfelelő összeget. De nem, majd a családügyi mit tudom én micsoda megoldja. Hacsak úgy nem. A második mesés program a gazdasági növekedés felpörgetése. A Nemzeti Bank vezetése rögtön bele is kezdett egy egzisztenciális célú ámokfutásba a lakossági hitelezés lufijára alapozva a belső fogyasztást. Ennyi a kormányprogram. Ja, meg a migráncsok! Hát eddig volt kérem szépen politikai kormányzás, médiakormányzás, propagandakormányzás, csak még fosztóképző nélküli kormányzás nem volt. Most sem lesz.

Azután az idő gondolkodtatott el. Ha Viktoromnak lett volna elképzelése, nem tartana egy hónapja a vacakolás. Régen be lehetett volna jelenteni az új kormányzati struktúrát, a hozzá elképzelt emberekkel pedig pár nap alatt le lehetett volna tárgyalni az elvárásokat. De semmi. A kormányzati szervezetrendszer folyamatosan változik. Hol van már az a duma, hogy szétkapják az EMMI-t, lesz Pénzügyminisztérium és külön Gazdasági Minisztérium? Osztán volt valami pár hétig élt családügyi baromság is. Hova tűnt? Ez nem egy kiérlelt tervre mutat, hanem a háttérben folyó kapkodásra. Úgy sejthető, hogy Viktornak dunsztja sincs mit csináljon, amit pedig elképzelt, ahhoz egyre nehezebben talál végrehajtót. Pedig a miniszterelnöki munka legszórakoztatóbb időszaka a miniszteri/államtitkári casting. Viktornak az elmúlt hónapokban nem sokat kellett költenie wc-papírra. És így is elég nehezen jön össze a Kormány. Sőt feltűnő, ahogy a régi stáb szétesett. Lázár besokallt, lelépett. Kósa vállalhatatlanul hülye. Balogh tiplizett, de valami keresztény értelmiségi szervezet tanulmánya mögé bújva máris visszaköpköd. (Talán így próbál nyilvánosan gyónni.) Sesztákról, Simicskóról addig sem tudott senki, amíg hivatalban voltak, ezen túl sem fognak hiányozni. Fazekas távozását csak a karcagi lobbi sajnálja, tizenkettő egy tucat. Az újak meg, Istenem!

Először a régi újak. Pintér érdeme, hogy ő még látta Lenint. Negyven éve kezdett el kialakulni a szocializmus alatt a gmk, fusi, a titkosszolgálatok által kontrollált éjszakai élet figuráival az alvilágból a magyar felvilág, melyet Pintér úr jól ismer. Kell a szaktudása. Varga egy görcs. Egész élete arra megy el, hogy miniszterelnöki ambícióit palástolja, ám Viktor ezt használja ki. Misi erősen felül van pozícionálva, képessége őt a "partmenti hajózás szép időben" fokozatra predesztinálja, viharban az óceán közepén semmire sem jó. Bizonyos előjelekre viszont érdemes figyelni: "Piros az ég alja: aligha szél nem lesz." Addig legfontosabb feladata, hogy szoros emberfogással tartsa Matolcsyt, aki - Miskával ellentétben - nem képes elfedni miniszterelnöki ambícióit. Valószínű, hogy a gazdasági tárcáért való nyomulása miatt nem lett külön gazdasági minisztérium. Rogán meg vagyon dicsőülve, hiszen a felszínen az ő érdeme a kétharmad. (A választási stiklik felelőseit mégsem dicsérhetik meg nyilvánosan.) "Hazug Hal a nevem, de ez nem igaz." Tóni kormányzati munkával való terhelése a világ röheje, amely a kétségbeesett kapkodás terméke. Az egyébként jóeszű Soros-ösztöndíjas Szijjártó legalább olyan hatásosan rombolja a magyarok renoméját a világban, mint Trianon előtt az oláh, cseh, rác, osztrák ellenségeink. Egy kis bölcsességgel kevert irónia nem ártana kekeckedés helyett. A Farage-stílussal láthatóan nem tudnak mit kezdeni a brüsszeli elfekvő túltenyésztett idiótái. Trócsányi a tönkretett igazságszolgáltatás egyik felelőse - ügyvédek nem vállalnak pereket az elektronikus bírósági rendszer csődje és a túlbonyolított perrendtartás miatt - tehát kormánytagsága evidens. Süli János Putyin úr személye körüli miniszter a magyarok megnyugvására. Semjén kormánytagságáról kell még valamit mondanom, Ildikó?

A nagyon újak közül Kásler öregember, aki azért vállalta a miniszterséget, hogy a fejfája többe kerüljön örököseinek a "nyugalmazott miniszter" aranyozott felirat miatt. Nagy kunsztot nem várhatunk tőle. Bártfai-Máger megbízhatóan fogja fedezni a Nemzeti Vej és Lölő barát vagyongyarapodását, miközben felügyeli a nemzeti vagyont. Palkovics minisztériumának nevét nem kell megjegyezni, ahogy Palkovicséra sem kell sok energiát fordítani. Mire feláll a minisztériuma címerrel, levélpapírokkal, email címmel stb., már meg is fog szűnni. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Ez annyira morbid. Egy nagyra nőtt, kissé pufók óvodás vezetési tapasztalat nélkül egy percet sem dolgozva életében. Mivel saját csapata nincs, Lázár emberei veszik majd körül. Önök szerint hány másodpercen belül fogják róla bebizonyítani, hogy segg? Benkő tábornok úr jó választás, aki nem okozza Viktor halálát, hiszen nem pocakos. Másfelől viszont operettseregünk miniszteri posztjára egy szép egyenruhában feszítő tamburmajor vagy szállodai beengedőember ugyanúgy megfelelne, minek oda ilyen komoly ember? A Nagy István nevű pofa agrárminiszteri kinevezése szintén a tanácstalanságot tükrözi. Ő miatta nem kellett volna meneszteni Fazekast, nem jelent minőségi cserét. Disznóvágásra azért ne menjen szegénykém, mert egy részeg böllér könnyen összetévesztheti a kiszemelt áldozattal.

Hát így állunk, véreim. Van egy választási trükkökkel kétharmadot szerzett Viktorunk, akinek dunsztja sincs a teendőkről, és kormányképes emberanyaga is kifogyóban. Marad egy sodródó, ideiglenes kormány, amely ebben az összetételben kábé másfél évet fog kihúzni. Viszont van egy jó hír is. Ezt a kormányalakításnak álcázott vesszőfutást június 14-ig kell elviselni, mert akkor kezdődik a foci vébé. Viktor fogja a cókmókját, és beköltözik Putyin úr által számára biztosított, teljes kényelemmel ellátott - kolbász, szotyi - VIP-páholyokba. Szegény Viktornak jár a pihenés, hiszen már elege van ebből a kormányalakításos szarakodásból.

Egymilliárd forint nyerhető pénz van a lottón, amely megmozgatja a zemberek fantáziáját. Mindenki meg akarja nyerni ezt a nem csekély összeget, hát szisztémáznak, fogadkoznak... Az igazi receptet azonban csak mi tudjuk. Akkor miért nem tartjuk titokban, és játsszuk meg? Mert van pénzünk elég, a biztos recept birtokában pedig akkor nyerünk, amikor akarunk. Minek izguljunk? A társadalmi felelősségvállalás érdekében osztjuk meg ingyen a tuti megoldást olyan embertársainkkal, akiknek fontosak e földi hívságok.

Az első lépés, hogy akarni kell a lottónyereményt, hiszen a világ akaratból épül fel. Minden fejben dől el. A lottónyertesség ezért az akarat diadala. Nem álmodozni kell, azt mindenki tud, az nem akarat. A gyengék előre fogadkoznak, és egyéb szánalmasan megalázó rituálékkal magyarázzák be maguknak, hogy ők akarják a nyereményt. Ez azonban kevés. Eggyé kell válni az Univerzummal az akarat révén.

A második lépés a számválasztás. Olyan számot kell választani, amely egyedi. Mert hiába az akarat, ha elrontjuk valami tucat számmal. Persze akkor is nyerünk, de a diadal perceit nem tudjuk önfeledten élvezni, ha másokkal kell osztoznunk. Gondosan eljárva ez a csapda elkerülhető. Ne statisztikákat nézegessünk, bízzunk megérzéseinkben! Ne feledjük: Az Erő velünk van!

A harmadik lépésként el kell mennünk a lottózóba és fel kell adni a szelvényt. Az online megoldásoknak ne higgyünk, az becsapás. Személyesen kell átvinnünk akaratunkat a rendszeren! Ilyenkor összpontosítsunk a legjobban, mert a feladás pillanata a legfontosabb. Ne hagyjuk elterelni gondolatainkat olyan kérdésekkel, hogy akarunk-e Jokert is játszani, ezeket direkt csinálják, azért, hogy Ön ne tudjon nyerni. Ne dőljön be nekik!

A negyedik lépés a számhúzás.  Ez az akaratok összecsapása. Aki eddig követte a fentieket itt már ne adja fel. Lehetnek még, akik akarják a nyereményt, de csak egy maradhat. Egy mind felett! Legyen Ön az az egy! Koncentráljon erősen.

És fogadjanak meg egy technikai tanácsot is. Régebben azzal volt szokás tréfálkozni, hogy a másnapi újságot érdemes megvenni, meg időgépet gyártani a biztos nyeréshez. A rossz vicceknek ne üljünk fel, elég, ha olyan gyors internetre fizetünk elő, amelyen már szerdán megtekinthetők a szombat esti számok. Van ilyen, csak titkolják Önök elől. Ám ha határozottan ezt a szolgáltatást akarják, némi többletfizetségért megkaphatják. Higgyék el, megéri.

Mivel nekem van ilyen 10000000000000 Mbit/s-os szolgáltatásom, pontosan tudom, mit kell behúzni. És most csak itt, csak Önnek, csak most elárulom a nyerőszámokat. Tehát a héten emelkedő számsorrendben a következő számokat húzzák ki: 5, 19, 31, 55, 63. Van akinek ez az öt szám már bejött. Miért ne lehetne most Ön a szerencsés?

Aki megnyeri, legyen vele boldog néhány percig, utána úgyis elege lesz a tarhálókból.

Két igen figyelemreméltó cikk jelent meg az Indexen a hitelezés kockázatairól. Természetesen mint minden figyelemreméltó gondolat, ezek sem érdekeltek senkit. A népek inkább Kim Kardashian hányatott életéről szóló híreket lesik. Pedig kim Kardashian? Senkim. A cikkek viszont jók.

Az első egy kutatást ismertet, amelyből kiderül, hogy a világ adósság mennyisége eszméletlen mértékben emelkedik, gyakorlatilag visszafizethetetlen. A válság idején valamelyest csökkent a növekedés üteme, azóta viszont úgy markolja mindenki a pénzt, mintha nem lenne holnap. Vállalatok, államok, magánszemélyek egyaránt sárosak ebben az őrületben, hiába a közelmúlt súlyos tapasztalata. A másik cikk lebontja ezt a makrogazdasági problémát a jegybankokra. Először a svéd jegybankon keresztül mutatja be, hogy az alacsony kamatok mellett felpörgetett lakossági hitelezés miképp teszi eszköztelenné a központi bankot kamatemelési ciklus idején. Röviden arról van szó, hogy megint egy rakás hitelképtelen ember kapott hitelt a pénzbőség korában, így a kamatok emelkedése ezeknek a családoknak a csődjét jelentené. Az ezzel járó társadalmi megrázkódtatást nem biztos, hogy vállalni meri a jegybank, ezért amíg lehet, odázza a kamatok emelését. Akkor is, ha az gazdaságilag indokolt lenne. Mondhatjuk, hogy ez legyen a svédek problémája, nekünk itt van a mi unortodox MNB-nk, így Hunniában nem lehet baj. Hát nálunk már most nagyobbra sikeredett halmozni a szarkupacot, és hol van még a vége? Kiderül a cikkből, hogy a közvéleménynek előadott fogyasztóbarát hitel duma hátterében az MNB sutyiban leveszi a kamatkockázatot a bankokról, és átvállalja magára. Ez valahogy úgy megy, hogy a fix kamatozású hitelek esetén maga az MNB garantálja, hogyha a kamatok emelkednek, akkor a kamatemelésből származó összeget nem az adós fizeti meg a banknak, hanem az MNB. Szép. Ha tehát kamatot kellene emelni, mert mondjuk Hegyeshalomnál nem sikerül megállítani a kamatemelés világgazdasági tendenciáját, az MNB nem csak amiatt kerül nehéz helyzetbe, mert fél a társadalmi hatásoktól, mint a svédek, hanem ellenérdekelt a folyamatban, mert az emelés neki konkrét tízmilliárdokban (esetleg százmilliárdokban) kifejezhető veszteséget termel.

Az ember gyereke nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Jó Hérakleitosz mester, kétezerötszáz év után tudd meg, hogy nincs igazad, bele lehet lépni ugyanabba a folyóba többször is! Az Emberi Hülyeség lassan hömpölygő folyója csendes csobogásával várja az újra és újra belelépőket. Itt már senki sem emlékszik a kilencvenes évek elejére, mikor a korábban felvett pár százalék körüli hitelek kamatait az OTP egyik napról a másikra - jogszabályi felhatalmazás alapján - tizenöt százalékra emelte? És az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta a körülmények lényeges változására tekintettel. Most mégis ezzel vigéckedik az MNB. Elfelejtődött az alig tíz évvel ezelőtt kezdődött, devizahitelezésből eredő számtalan probléma is? Elgurult mindenkinek a gyógyszere? Persze vannak, akik jól jártak. Leginkább azok, akik úgy vesznek fel hitelt, hogy igazán nincs rá szükségük. Ha pedig változik a számukra remek környezet, jókora kedvezménnyel kilépnek a szerződésből. Ezt tették az OTP-hitelek esetében, ahol a kölcsön felének kiperkálói jól jártak, vagy a száznyolcvan forinton végtörlesztő devizások. A többi adós viszont átveszi a torkosborztól a műszakot. Alig lábaltak ki a népek sokszor nehéz élethelyzetükből, most ismét rohannak az olcsónak mondott pénzért. Pedig a munkabérek emelkednek, elvileg lenne tehát saját forrás az igények kielégítésére. Osztán minő meglepetés, hogy a hitelek jelentős része megint fogyasztási hitel, tehát a lakosság nem beruház, hanem újfent jövőjét éli fel. Mindezt az MNB támogatásával.

A legújabb hír szerint az MNB még tovább megy, és 2030-ig évi több mint négy százalékos gazdasági növekedésről álmodik úgy, hogy ehhez tizenöt százalékkal felpörgetné a háztartási hitelezést, plusz tizennyolc százalékkal a lakáshitelezést. Évente.

Az elemzői reakciók alapján azt lehetett gondolni, hogy a szakma is erős gyógyszerek hatása alatt áll. A banki elemzők lelkesen bizonygatták az első tizenkét éves terv megvalósíthatóságát. Persze senki sem akarja összeakasztani a bajuszát a nagy hatalmú MNB-vel, ha bolondok vezetik is a kócerájt. Meg aztán, ha a hitelezés mesterséges felpörgetéséhez az MNB stikában hozzájárul - lásd mint fent - jól jönnek azok a bónuszocskák.

Próbáljuk meg más megközelítésbe helyezni ezt a nyilvánvaló ökörséget. Viktor - Allah növessze nagyra pocakját! - még a választások előtt kinyilatkoztatta, hogy neki olyan gazdasági miniszter kell, aki garantálja a GDP évi négy százalékos emelkedését. Na, már most Don Gyurka de la Matolcha, a furcsa álmokat kergető Búsképű Lovag, erősen aspirál a gazdaság irányítójának fenséges posztjára, mert ő olyan géniusz, hogy neki az MNB nem kihívás. Hűtlen fegyverhordozója Sancho Panza Márton szintén zenész, de ő az MNB-t venné át, amelynek élén sajnos de la Matolcha még nem méltóztatott meggebedni. A két derék legény elkezdte hülyíteni Viktor vezért. Don Gyurka a négy százalékos növekedés lehetségességét bizonygatja Marci Panzán keresztül remélve, hogy a háttérben zajló osztozkodásban megkaphatja az áhított pozit. Marci Panza pedig még ravaszabb akar lenni, mert ezzel a zavaros tervvel megszabadulhat Don Gyurkától. A nagy helyezkedés közben fel sem fogják, hogy a hitelezés elengedésének kidobolása játék a tűzzel. Még a mostani kellemes kamatkörnyezetben sem hatékony a mesterséges hitelezés, nehezedő gazdasági környezetben a magyar gazdaságnak - és a társadalom egy részének - reszeltek. Ha pedig a hitelezési tervteljesítés érdekében az MNB a háttérben leáll mutyizni a bankokkal átvéve a kockázatokat, akkor: Térdre, imához!

Most már csak az én jó Viktorom józan eszében bízhatunk, aki vagy meglátja az átverésére irányuló moral hazard szándékot vagy nem. Ha most hagyja magát becsapni, nagy bajban lesz az ország népe pár éven belül, de akkor már hiába lesz elegünk ezekből az ész nélküli hitelezőkből.

Mostan tüntetés lesz a választási eredmény ellen szombaton. Lesznek tízezren. Ez jó. Csak hát nem tüntizni kell, hanem választást nyerni. De addig ez a pozitív lehetőség nem fog bekövetkezni, amíg a tüntizgetők nem mernek szembenézni a valósággal. Márpedig nem mernek. Helyette hisztiznek, sértegetik a választókat, csalást kiáltanak, zsizsegnek eszetlenül. Próbáljuk feltárni az okokat!

Az első ideológiai.  És tegyünk is különbséget a Jobbik és a ballibek problémái között. A Jobbik könnyebben elintézhető azzal, hogy a százéves tölgy alatt nehéz másik fának kinőni, mert az öreg fa elveszi előle a napot. A ballibek legnagyobb baja viszont az, hogy nincs mondanivalójuk a társadalomnak, mert eszméik megvalósultak. A balos gondolatoknak sokat köszönhetnek az emberek a szociális jogok terén, de úgy látszik nincs hova fejlődni. Van nyolcórás munkanap, rendes fizetés, segélyezési rendszer stb. Ez mind helyes és jó dolog. A húsz éven belül bekövetkező robotizáció ezeket felülírja, hiszen a robot nem fog sztrájkolni. Mit lehet elérni még e téren? Nem sokat, az eddigi eredmények megtartása sem lesz könnyű. A fejlődés látszatát valamiféle ingyen jövedelem adásával próbálja meg a baloldal láttatni nem sok sikerrel. A liberális eszme rendszer - sok pozitívum mellett - szintén kiüresedett. A polgári és szabadságjogok a mindennapok részévé váltak, megszoktuk őket, nélkülük nem lehet - és nem is érdemes - élni. Tisztelet kiharcolóinak! Csak itt is a továbblépés a problematikus. Gender, pc, integrációs kihívások keresése és egyéb ökörségek már egy túlhajtott, szélsőséges liberalizmust mutatnak, melyet a népek nem szeretnek.

Erre tett rá a népvándorlás kezelése. Az emberek - ha a nyugdíj-, szociális ellátás emelését kérték, jobb oktatást, egészségügyet akartak - évtizedek óta azt hallották a liberálisoktól, hogy nincs ingyen ebéd. Erre - szó szerint - begyalogol több millió migráns megszegve minden európai szabályt, és nekik van ellátás, pénz, átképzés stb. És liberálisék nem érzik eszméik közt az űrt. Akkor most van ingyen ebéd vagy nincs? Ha nincs, akkor miért az európai polgárnak kell megfizetnie az integrációs társadalmi kísérletezgetés árát? Hiszen tudott dolog, hogy az első generáció nagy része szervdonornak, prostituáltnak, drogdílernek lesz jó. A második talán utcaseprőnek, a harmadik árufeltöltőnek, buszsofőrnek, és a negyedik generáció esetleg fel tud emelkedni a középosztályba. Száz év. Talán, ha marad a világgazdaság pénzbősége. Ha nem, akkor társadalmi megrázkódtatások, balhék. És ez még a jobbik eset, azokra vonatkozik, akik egyáltalán akarnak integrálódni. Jelentős részük nem is igyekszik, elvannak a saját közegükben, amely elől elmenekültek.

Az eszmék közül marad hát a jól bevált konzervatív eszmerendszer, amely sikerrel olvasztotta magába a baloldali és liberális gondolatokat. Beigazolódott Hegel: "Minerva baglya csak a beálló alkonnyal kezdi meg röptét." A kiüresedő, szélsőségessé váló ideológiai háttérrel nincs könnyű dolga a ballib oldalnak, és nem látszik olyan kvalitás, aki korszerűen meg tudná fogalmazni a XXI. századi emberiség baloldali, liberális eszméit.

A vereség többi oka taktikai, amely abban foglalható össze, hogy míg Viktor dolgozott, az ellenzék pofázott. A gőzt nem a fanfárokra kellett volna kötni, hanem a gépekre. Viktor például látta, hogy a közelmúlt választásai a szegényedő, félelemben élő vidéki lakosság megszólításán múltak. A Brexit, Trump elnöksége, osztrák, német választások eredményei ennek a társadalmi rétegnek a politikai aktivizálásával jöttek össze. (A franciáknál is ez a tendencia érvényesült, csak ott az egész politikai osztály egy nem túl demokratikus választási szisztéma segítségével akadályozza többedszer a valódi társadalmi folyamatok elnöki szintű megjelenését.) És mi volt erre a ballibek válasza? Igen, az, mint most az itthoniaké. Rednecknek gúnyolták őket. Viktor meg köszönte szépen és beterelte ezt a ballibek által lenézett választói sokaságot, az ő jó meleg akoljába. Szépen mentek is a kolomp után. De ki akadályozta meg a ballibeket, hogy ők rázzák a kolompot?

Aztán a terepmunka hiánya. Viktor gyakorlatilag felszántotta a pályát, rosszul is néz ki szegénykém. Ballibék tartottak néhány sajtótájékoztatót, 'oszt jó napot! Persze védekezésül szokás a Fidesz-média túlsúlyról rinyálni. Na, akkor itt megint álljunk meg és forgassuk vissza a filmet. A rendszerváltáskor minden a ballibek kezében volt. Bel- és külföldi kapcsolatrendszer, média, gazdasági hátország, minden. Hova lett? Az ún. jobboldalnak semmije sem volt. Sőt, amikor kérni merészelt, azt vágták a pofájába, hogy vegyen magának. És vett. (Túl sokat és ez sem jó.) Ja, hogy ballibék a könnyű pénz reményében csak kivettek a rendszerből, de nem tettek bele semmit? És ez miért a Viktor hibája?

A hülye ajtótól ajtóig választási mozgósítást is a ballibek vezették be az ő Werberükkel. Emlékeznek, milyen normálisak voltak korábban a választások? Voltak viták, plakátok, reklámok. Aztán Werber 2002-ben felültette Viktort a ringlisre a mozgósítás csúcsra járatásával. Azóta minden felesleges. Azon múlik a választás, hogy ki mennyi embert visz el a szavazófülkéig. És a Viktor megtanulta a leckét, a ballibek meg elfelejtették. És ezért miért Viktor a hibás?

Szokás még panaszkodni a választási rendszerre, amely pofátlanul kedvez a Fidesznek. Ja, de az időköziken - Veszprém, Tapolca - nem kedvezett? Akkor miért lehetett elverni a Fideszt? Aztán miért nem tanulta ki a nagybecsű ellenzék a választási rendszert? Volt rá négy évük. Miért nem alakítottak egy választási tömörülést, leosztva a helyeket, ha annyira meg akarták verni a Viktort? És miért fátum a kamupártok tengerében a Fidesz-KDNP jobboldali tömbként? Talán létrehozhatták volna a Békemenetelők Pártját, máris mínusz kétszázezer szavazat Viktortól. Vagy az Orbán Viktor Ürülékét Szeretők Pártját. Másfél millió szavazat, egyben megoldva a párt finanszírozása is üvegcsében árult eredetinek igazolt anyaggal. A felkészületlenségért, ötlettelenségért is Viktor a hibás?

A mostani hisztivel ez a legnagyobb gond. Nem értik a Viktort. Még mindig nem. Démonizálják, mert azt könnyű, de nem értik. Pedig egyszerű csávó az én Viktorom, csúcsragadozó. Feltárja a lehetőségeket és könyörtelenül kihasználja azokat. Csak az a baj vele, amit öreg barátom Hippokratész mondott: "Ami sok, megárt.". És a Viktor már sok. Viszont egyre nehezebben leváltható.

A jövő ezért nem túl fényes. Viktor most gőzerővel fogja megvalósítani világképét, ne várjon senki méltányosságot tőle. Mámoros győzelemében a "Soli deo gloria!" jelmondatot harsogta. Jó lenne, ha kormányzásában - önmagát legyőzve - a "Non nobis, domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam." elvet követné. Ám ennek kicsi a valószínűsége, mert ha Viktor véletlenül meginogna is, a rendszeréből élők nem fognak. Az ellenzéki pártok megújulás címén szépen szétverik magukat. Aki megengedhette a tisztesség luxusát, az lemondott, Vonától Gőgösön, Szigetvárin át Hadházyig. A maradók nem a politikáért, hanem a politikából élnek, ők gyönyörűen legitimálják Viktor rendszerét. És vannak a hivatásos agent provocateur-ök. Molnár Zsolttól senki sem kapott választ arra, hogy mit keresett Göncz Árpád kifütyülésén abban az érdekes hacukában. Toroczkai ott volt Budaházy mellett az orosz emlékmű vörös csillagának leverésénél, és ott volt egy csomó balhénál. Csak a bíróságon nincs mellette. Véletlen? Ezek majd szétverik a sebeiket nyalogató, amúgy is megzuhant pártokat. Gyurcsány troll gondoskodik arról, hogy a kígyók továbbra is kígyózzanak, az Ungár gyerekről pedig csak a nagyon hülyék hiszik el, hogy le akarja bontani a mamahotelt. Az új fiúk pártjai sem veszélyesek Viktorra, hiszen az Y generáció kényelmesebb annál, minthogy komoly munkát végezzen pláne, hogy a vidéki egyszerű népekkel vegyüljön. What's left?

Politikai erő most nincs Viktor leváltására, az emberek tüzelése ezért pont olyan mutatvány, mint amikor az amcsik hergelték a magyarokat ellenállásra '56-ban úgy, hogy nekik eszük ágában sem volt segíteni. Választáson kell legyőzni Viktort sok munkával, okossággal, újszerű megoldással. Az igen, az valami. Az öncélú hisztizésből viszont elegem van.

Azt mondják, nincs unalmasabb a tegnapi újságnál. Azt hiszem, kiegészíthetjük ezt a bölcsességet azzal, ha a kiszámítható újságokat is belevesszük ebbe a mondásba. Miközben most még mindenki a kampányzajjal van elfoglalva, mi már nevessünk előre az eredmények közlőin az igazságosság jegyében.

Fidesz-vereség, kormánypárti média:

1.    MTI:

"Tegnap rekordszámú – 83 százalékos - részvétel mellett tartották meg a 2018-as országgyűlési választásokat. Dr. Áder János köztársasági elnök a demokrácia győzelmének nevezte a választók kiemelkedő aktivitását."

2.    M1 Híradó, Németh Balázs:

A stúdió Németh Balázs sírógörcse miatt nem kapcsolható, időnként azonban a: "Mi lesz most a trafikjaimmal?" fájdalmas felkiáltás hallatszik.

3.    Magyar Idők, Bayer Zsolt: Európaiak között egy fehér című cikkének felütése:

"Ti rohadt mocskos panelprolik, hogy Allah rakná belétek azt a véreres faszát, hogy a taknyotokon csúsznátok az evangélikus püspökeitek valagába!"

4.    Origo:

"A szomorú vasárnap végét ki sem várva tízmillió álló farkú migráns rohanta meg a magyar határt. Csapataink sosem voltak, a Kormány nincs a helyén. Mindenki készítse elő a vazelint."

5.    Ripost:

Lelepleztük! Így szopta le Orbán Putyint! (Várjuk Vona/Karácsony/Gyurcsány/Juhász/Hadházi urak megtisztelő megrendelését a bukott, nemzetvesztő, korrupt fideszes férgek viselt dolgainak leleplezésére.)

Fidesz-vereség ellenzéki média:

1.    Index:

"És Lajos le sem dobta a legendás atombombáját! A magyar emberek simán elkergették az oroszbarát autokrata rendszert építő, illiberális Orbánt!"

2.    444.hu:

"Jó egészséget kívánunk Orbánnak döblingi kezeléséhez Grazban! Reméljük, hogy jobb eredményre vezet mint Széchenyinél, hiszen Orbán azért mégsem a legnagyobb magyar. (Egyáltalán mi az, hogy magyar?)"

3.    RTL Híradó:

"Nézőink látták, ahogy Rogán Antal helikoptere felemelkedik a pasaréti rablóparkból. Rogán, felesége és gyermekei a gépen voltak. Egy leeső Louis Vuitton táskából százmillió forint hullott az égből. Legalábbis a Pasaréten ezt beszélték."

4.    24.hu:

"Nem hatottak a választási csalásos trükkök! A magyarok nem ijedtek meg a megfélemlítésre alapozó Orbán-rezsimtől!"

5.    Hírtv, Puzsér Róbert:

"A tíz leghitványabb magyar ma este ott állt a Bálnában a többi hitvánnyal együtt, hogy tort üljenek a hitványság ünnepén! De a magyarok elzavarták ezt a Hajdú Pétert kitartó hitvány kormányt annak hitvány vezetőjével együtt! Mi lesz most az olyan hitványakkal, mint ez a Hajdú Péter? És külön Semjén Zsolt..., aki a hitványság sötét ikonja."

Fidesz-győzelem kormánypárti média:

1.    MTI:

"A 2018-as országgyűlési választásokat tizenkilencmillió-négyszázharminchétezer-kettőszáznyolc ember szavazatával a Fidesz-KDNP nyerte. A kiemelkedően magas szavazatszámmal nyert választást dr. Áder János köztársasági elnök a demokrácia diadalának nevezte."

2.    M1 Híradó, Németh Balázs:

A stúdió Németh Balázs örömtánca miatt nem kapcsolható, néha a: "Kapok még trafikot, juhé!" felkiáltás hallatszik.

3.    Magyar Idők, idézet Bayer Zsolt: Van Istene a magyaroknak! című cikkéből:

"Hát érdemes volt katolizálnom, meghallgatott az Isten! Mert a magyar áldozatra van füle az Istennek is! Úgy lettem katolikus, hogy először konfirmáltam, aztán kasztráltattam magam. A Bencsik meg a Lovas később mondta, hogy a "körülmetélni" lett volna a helyes szó, amit az orvosnak kellett volna mondanom, de úgy sem lettem volna katolikus. Most már mindegy, az Úr adta, az Úr elvette! A nyelvem azonban megmaradt, mert nyelvében él a nemzet! (A Bencsik meg a Lovas szerint viszont nyelvével még senki sem nemzett.)"

4.    Origo:

"A Soros-féle migráns bandáknak még várniuk kell pár évtizedet, míg hazánk földjére tehetik izzadságtól áporodott lábukat! A magyar vitézség most a szavazófülkében mutatta meg a világnak nagyságát! Nem félünk tőled Soros Lajos!"

5.    Ripost:

Lelepleztük! Vona/Karácsony/Gyurcsány/Juhász/Hadházi urak buzibárban töltötték a választás éjszakáját! (továbbra is állunk a nemzetvesztő ellenzék leleplezése érdekében az általunk nagyra becsült, korszakosan zseniális Orbán Viktor Miniszterelnök Úr rendelkezésére.)

Fidesz-győzelem ellenzéki média:

1.    Index:

"Az Index új tulajdonosa, Mészáros Lőrinc szerint az Index továbbra is megőrzi függetlenségét. Az elbocsátott szerkesztőségi munkatársak: Le kellett volna dobnod az atomot, Lajos! - tüntetését felesleges zavarkeltésnek nevezte, amelynek nincs helye a független médiában."

2.    444.hu

"Sajnos nem hiába pakoltuk össze bőrendjeinket! A töketlen ellenzék miatt megint beszoptuk! Tel-avivi járatra jegyek - némi felárral - a szerkesztőségben vásárolhatók! Kedvenc aranyóránkat - melyet nagyapánk a halálos ágyán adott el nekünk - ne felejtsük elvinni!"

3.    RTL Híradó:

"Daragíje tavarisi! A Jóatom leányvállalataként ezután Híradónkat orosz nyelven adjuk. Első hírként beszámolunk arról, hogy minden alapot nélkülöz az a liberális fakenews, hogy szovjet hekkerek befolyásolták volna a magyar választást. A közel húszmillió fideszre szavazó egy apró malőr miatt lehetett, mert a szovjet elvtársak sokkal nagyobb választói körhöz szoktak, de - tanulva a magyar tapasztalatokból - a jövőben az adott ország méretéhez igazítják a szoftvereiket."

4.    24. hu:

Választási csalás! Gyurcsány Ferenc mai sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy neki mutattak egy csalást, amely választási volt. Ha még több bizonyítéka lesz azt is bemutatja majd. Addig viszont várjon mindenki türelemmel, de ehhez meneszteni kell Polt Pétert. Különben kikéri magának, hogy részeg lenne. 

5.    Hírtv, Puzsér Róbert:

A hitványak hada szavazott a hitvány Hajdút kitartó hitványakra! Ennek az országnak vége! A hitvány a hitványnak örül? Ezt akartátok? Hajdú Pétereket? Hát megkaptátok! Legyetek mind Hajdú Péterek! És külön Semjén Zsolt! Hitvány népek langy szívű sihederje, verje csak a Hajdú, verje, verje!"

Miután szánalmas blogocskánk eme csacska szösszenetét elolvasták, már kellően felkészülve várhatják a nagy orgánumok unalmas beszámolóit. Ha nagyobb hülyeségek lesznek benne, mint az itt írtak, ne legyen elegük belőle, inkább kacagjanak.

Auguszt Gábor dalával egyetértve szeretem Kaposvárt. Meg az ott élő embereket. A szüleimnek köszönhetem, hogy megismerhettem ezt a kedves kisvárost akkor, amikor még tényleg egy bűbájos, hangulatos békebeli városka volt. A legendás színházi időkben jártunk Kaposvárra a '70-es évek végétől a '80-as évek elejéig, közepéig. Nagyszerű műveken és színészeken szocializálódhattam ennek a városnak és az ott alkotóknak köszönhetően. Sok jó emlék köt oda. Nemcsak színházi, bár a Marat halála vagy a Mester és Margarita meghatározó.

A szocialista Airbnb kalákában működött. Szüleim munkahelyének kaposvári részlegénél dolgozó kollégáinál húztuk meg magunkat mi a bérletes napokon, ők meg nálunk kempeltek, ha Pesten volt dolguk, vagy csak úgy meglátogatták a fővárost. Közelről láthattam, hogy a kaposváriak mennyire csupa szív emberek. Segítségükkel ismerhettem meg az akkor utolsót lobbanó Krúdy-hangulatú várost, a Lestyán fagyi csodáját, a Pojtner és Nógrádi pékségek fantasztikus kenyerét, kiflijeit, a hétvégén megálló időt, melyet a galambok "kötőtű, kötőtű" hangja ringatott álomba, és a Rákóczi meccseken szurkoló tizenöt-húszezer ember szívének együtt dobbanását. Aztán a városban megépültek a négysávos utak, lakótelepek, amellyel fokozatosan eltűnt a Monarchia boldog békeidejére emlékeztető sárm Kaposvárból. Két évtizede pedig az egyre több bevásárlóközpont növeli a jellegtelenséget. Ma, ha valaki a megénekelt '67-es úton áthalad a városon, lát egy sor multit bazi nagy parkolókkal, lakótelepet, aztán parkolókat, végül a vasúti felüljáró után búcsút is inthet Kaposvárnak. A belvárosból a kereskedelem, szórakozás kiszorult, ahol a régiek még korzóztak, kirakatokat nézegettek, összefutottak egymással vasárnap délutánonként egy kis pletykálkodásra, ma üresen kong. A virágos Kaposvár egykor valóság volt, mostanában a főtérre szűkülő pr.

A régi emlékek azonban nem hagynak búsongni a jelenen, ezért az idei húsvétot a Zselicség egyik tanyáján töltöttük, ahol családilag megmerítkezhettünk a kaposvári (somogyi) emberek szeretetében. Volt minden, ami ellenállhatatlanná teszi ezt a tájat. Jó levegő, remek ételek, nyugalom, állatnézés - na, nem mintha az Pesten nem lenne -, lovaglás és beszélgetés az ifjúkori cimborákkal. És mi más lehetne a diskurálás tárgya, mint a választás. Rendes polgári népek ők, így a tolvajlásokat nem szívelik, azt pláne, ha már Viktor és családja a látszatra sem ügyel, egyre nyilvánvalóbb a közpénzfosztogatásban játszott szerepük.

A helyi leosztás pedig olyan igazi kaposvárias. Négy komolyan vehető jelölt van. A legnagyobb támogatással bíró természetesen a fideszes rendelkezik. Tele van a város nem túl szimpatikus fejével, melyről süt a butaság. Beszélgetőtársaim szerint a Fidesz végtelenül ostoba, de rendkívül erőszakos generációját képviseli, amely még a Fideszre szavazni tervezőket is megosztja. Nem is kaposvári tüke, így városi szempontból migránsnak minősül. A régi fideszesek sem értik miért ezt az alakot választotta a pártvezetés Kaposvár képviseletére, akit maguk között csak Hájfej elvtársnak becéznek. Egyeseket az is óvatosságra int vele szemben, hogyha nyer, a város vezetésére fog gyúrni. A most kirobbant Krakus-ügyet ennek előjeleként értékelik, hiszen a mostani választás nem Szitáról szól, akkor meg minek felmelegíteni a tíz éve ismert történetet? Számukra egyre nyilvánvalóbb, hogy a választással egyben a kaposvári Fideszen belül leszámolás zajlik, melynek eredményeképpen a faék egyszerűségű, agresszív Hájfej elvtárs és köre minden somogyi erőforrás feletti rendelkezés jogát meg akarja kaparintani. Ezért a fideszesek értelmesebbik része nem hajlandó rá szavazni, bázisa a közmunkásokra és az elvakultakra korlátozódik, amely talán hoz harminc-harmincöt százalékot.

A vörösök részéről egy helyben ismeretlen DK-st indítanak, amely meglepetés Lamperth Mónika és Kolbert István után. Az esélytelenek nyugalmával nem is kampányol különösebben, arra lesz jó, hogy húsz százalék körüli töredékszavazataival biztosítsa Gyurcsány listás bejutását. A Jobbik jelöltjének népszerűsége sem túl magas, úgy huszonöt-huszonnyolc százalékra taksálható.

A helyiek szerint a legérdekesebb jelölt egy helyben ismert fickó, Nadrai Norbert, aki függetlenként indul. Amolyan Márki-Zay típus. Kaposvári gyökerek vagy kétszáz évre visszamenőleg, katolikus, jogász, harminc év a város szolgálatában. Ugyanakkor három-négy éve kiszállt az egyre erőszakosabbá váló fideszes belharcokból, amelyhez felhasználták a köztisztviselőket is. Barátaim - olyan igazi somogyisan - legalább félórát vitatkoztak azon a kardinális kérdésen, hogy az elmúlt éveket hol töltötte reménységük. Az egyik jól értesült tábor szerint külföldön dolgozott valami egyetemen, a másik tábor szerint Budapestre száműzte magát. Most viszont indul a képviselőségért. Nem is rosszak az esélyei ebben az összetett helyzetben. A helyi politikát ismerők szerint kb. hetven-harminc arányban lenne legyőzhető Hájfej elvtárs, ha a többi politikai párt beállna Nadrai mögé.

Ennek azonban semmi jele. Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és elmulasztják a lehetőséget. Pedig arcvesztés nélkül léphetnének vissza a közös független jelöltért. Az a probléma sem fenyeget, amivel takarózni szoktak, hogy szavazóik nem voksolnának a másik pártra, ha ők visszaléptetnék jelöltjeiket. A pártlistás szavazatokat a visszalépés nem érintené, azokat be lehet gyűjteni így is. A racionalitás egy az egyben felállást diktálna, de hát a pártközpontok inkább a Fidesznek pávatáncolnak, mintsem maximalizálnák a politikai előnyöket, amely Kaposváron az ölükbe esett.

Mert egyenként nem győzhetnek, ezt ők is tudják. Hájfej elvtárs harminc pár százalékkal nyerhet. Ha az a nem várt helyzet állna elő, hogy visszalépnek, azzal viszont a Fidesz sem húzhatná be körzetet. Kaposvári barátaim reménykednek, hogy megjön az eszük a helyben jelölteket indító pártoknak és nem kell megélniük azt a szégyent, hogy továbbra is Hájfej elvtárs képviseli őket az Országgyűlésben, ahol eddig sem vetette észre magát.

A Fidesztől könnyen elvehető a kaposvári mandátum, de a pártpolitikai töketlenkedés, a nagy dumákat apróra váltó kiskorrupció megakadályozza. Talán a kaposváriak maguktól is rájönnek a megoldásra, és erre a Nadrai nevű független jelöltre szavaznak. Az ordító országos kampányban ennek nem sok az esélye. Szegény kaposvári barátaimnak nagyon elege van a visszaléptetést akadályozó, ezzel a Fidesz rosszabb arcát sikerre segítő, önmagukat ellenzékinek beállító politikusokból.