Körülöttem az ifjak zsizsegnek, paráznak a soron következő vizsgatárgytól. És miközben nézem készülődésüket, sikereiket, eszembe jut egy réges-régi vizsga, amely rengeteg egyéni és társadalmi tanulságot sűrített magába. (A trágár kifejezésekért előre elnézést kérek, nem öncélú, tényleg így hangzottak el, akit zavar, ne olvassa tovább.)

A kicsiny teremben öten ültek az asztal körül, négy vizsgázó és egy vizsgáztató. - írná Rejtő. A vizsgáztató nagyreményű - későbbiekben azt beteljesítő - ifjú adjunktus. A négy vizsgázóból egy leány és három fiú. A leány a család "akikre büszkék vagyunk" - táblájának első helyezettje, mivel "jó tanuló, jó sportoló"-ként véve a felvételi akadályt, simán jutott be az áhított nagy presztízsű egyetemre. Mindent tudott, amit meg lehetett tanulni, az élet egyéb dolgaiban azonban volt még mit pótolnia. Erre a vizsgára is alaposan felkészült, a benne felgyülemlett feszültség viszont hátráltatta volna a sikert, ezért le kellett róla venni. Az eljárás picit elhúzódott, amely miatt az utolsó két helyet csíptük meg. Valamiért nem tetszett ez annyira két csoporttársamnak, akik nagyon szerettek volna utolsóként vizsgázni. A délelőtt végére tehát négyen maradtunk, és innen indult a groteszk.

Az első delikvens mintha Karinthy: A rossz tanuló felel című novelláját mondta volna fel, zagyvált össze-vissza. A vizsgáztató hallgatta egy darabig a nyökögést, majd hátradőlve imigyen szóla Zarathustra: "Pali, baszd meg, te nem tanultál! "A "jó tanuló, jó sportoló" nem akart hinni a fülének, lehajtott fejjel temetkezett tételébe. Pali replikázott eképpen: "Nem lehet megtanulni ezt a sok faszságot, Zsolti!" Zsolti kinézett az ablakon és közölte dilemmáját: "Most mi a faszt csináljak veled, baszd meg? "A "jó tanuló. jó sportoló" csupa vörös volt már, ám Pali gyakorlatias javaslattal élt: "Hogy hogy mit? Adj egy kettest baszd meg!" Zsolti elfogadta az indítványt, ellátva egy életre szóló tanáccsal Palkót: "Menj a picsába!" - majd hozzávágta az indexét. Pali ezen nem bánkódott, felkapta a cuccot, gyors köszönéssel eltűnt. A következő versenyző testbeszédéről levette a rutinos Zsolti, hogy nem számíthat semmi értelmesre, ezért megelőzve a tortúrát megkérdezte: Tanultál Dönci? Dönci bánatosan foglalta össze a lényeget: "Hogy faszba tanultam volna, amikor holnapután kell mennem X. profhoz piros uvéra?" Zsolti belelapozott indexébe, és együttérző hangnemben alkotott véleményt: "Nagy szarban vagy, baszd meg!" És nem vacakolva beírta az elégségest. Dönci balra el. "Jó tanuló, jó sportoló" ekkor már nem volt sem élő, sem holt, sápadtan várta a fejleményeket. Az adjunktus úr egy angol lord udvariasságával vizsgáztatta, így természetesen tökéletes, lehengerlő feleletet adott elő, járt érte a jeles. A vizsgaszabályzat szerint bent kellett maradnia meghallgatni az én fellépésemet is, amelytől visszazökkent a "nem értem én ezt a világot" pozícióba. A tételt elmondtam, Zsolti szemében valami kekeckedő fény kezdett el kigyúlni, és hülye kérdésekkel bombázott. Nem tudott megfogni, erre kijelentette, hogy ez egy jó erős négyes. Duzzogva kértem rajta számon értékítéletét: "Ne basszál már ki velem, te is tudod, hogy ez ötös! Fasznak rontod az átlagom!" Miss Tökéletes ekkor már tényleg nem hitt a fülének, mert olyat még nem hallott, hogy a vizsgázó cseszi le a vizsgáztatóját. Arra pedig végképp nem számított, hogy a vizsgáztató kér bocsánatot. Pedig ez történt. Zsolti elvigyorodott: "Jó' van már! Nem kell felkapni a vizet, csak ugrattalak!" Ezzel bevéste a jelest. Egy kézfogás, egy kacsintás, és mentünk.

Az egyetem lépcsőjén baktatva Miss Tökéletes hitetlenkedve kérdezte, hogy mi volt ez. "Á, nem értheted." - mondtam neki. De ő erősködött, hogy megpróbálja felfogni a lehetetlent. "Még feszült vagy, le kell rólad venni." - incselkedtem vele. És mivel kíváncsi volt, hajlandónak mutatkozott egyetérteni velem. "Akkor most mondd el, már nem vagyok feszült." - adta ki a parancsot a kollégiumi szoba priccsén. Na, jó. Kiket láttál a teremben? "Vizsgázókat és a vizsgáztatót." - így ő. "Nem, csak te voltál vizsgázó." - fokoztam a bonyodalmat. "De hiszen nektek is írt be jegyet, akkor ti kik voltatok?" - értetlenkedett tovább. "Katonatársak." - vallottam be a szörnyű titkot. Továbbra is értetlenkedve nézett, ezért részletesen el kellett magyaráznom.

Ti, lányok, könnyű helyzetben vagytok. Elvégzitek a gimit és ha felvesznek az egyetemre - más környezetben - folytatjátok a tanulást. A fiúkat viszont duplán szívatja meg a rendszer. Először a gimnázium elvégzése után elviszik őket tizenegy és fél hónapra katonának. Olyan srácokat, akik jó tanulóként általában jó családok gyerekei voltak egy teljesen más - értelmetlen és gyakorló pszichopatákból, munkakerülőkből, alkoholistákból álló - környezetbe. Totál kiesve a családi háttérből, a tanulásból kell helytállniuk olyan közegben, amely alapból ellenséges velük. Ez csak úgy megy, ha megtanulod a túlélést. Nekem Rejtő és focista utcagyerekként lébecoló múltam segített ebben, de sokan megzuhannak. Egyik társunk például állandóan leveleket írt haza, a rekordja egy nap tizennégy darab volt. Az előfelvételisek különösen ki vannak téve a kisebb-nagyobb megaláztatásoknak, mert a furcsa hierarchikus viszonyok között az ostoba prolik és lump gecik ösztönösen megérzik, hogy életükben ez az utolsó alkalom, amikor megszégyeníthetnek náluk magasabb társadalmi polcon lévő, tanultabb embert. Később a kocsikísérő, a péklegény, az újpesti betörő levett kalappal köszönhet előre a doktor úrnak, tanárnak, mikrobiológusnak, de akkor és ott még visszaélhet kiszolgáltatottságával. A második nagy szívatás az egyetem elvégzése után jön. A fiatalember éppen karrierje beindításával, családalapítással van elfoglalva, amikor ismét behívják hét és fél hónapra a semmiért. Ők a rigók, mert váll lapjukon sárga csík van. A rigók és az előfelvételisek zsigerből gyorsan véd- és dacszövetséget kötnek a Sereg primitív rendszere és taplói ellen, ott segítik egymást ahol tudják. Pár hónap után aztán beindul a természetes kiválasztódás, hiszen a több ezer fős laktanyát irányítani kell, amelyhez jól jönnek az értelmes előfelvételisek. Ők adják a századok írnokait, a raktárosokat, az orvosok asszisztenciáját, a laktanya parancsnokság titkárságát stb. Zsolti is rigó volt, aki nem hagyta az előfelvételisek megalázását. És mikor nekem állt hatalmamban a döntés, akkor ő - hogy-hogy nem - minden este és hétvégén hazament a feleségéhez és pár hónapos gyerekéhez. A pszichopata bagázs pedig konyhai kisegítő munkán múlathatta a napokat. Van ez így.

Na, ehhez az életre szóló összetartáshoz mi egy vizsga? Piha. Pali és Dönci pontosan tudta, hogy Zsolti nem fogja őket megbuktatni. Velem egy kicsit szórakozott, de ha az átlagomhoz hetes kellett volna, akkor azt ad. Ezt a láthatatlan összetartozást fejezte ki a kaszárnya stílus. Érted már? "Akkor ez nektek valami poszttraumás stresszoldás volt." - diagnosztizálta a látottakat az én házi zsenim. "Úgy, valahogy." - hagytam rá. Legalább ennyi előnyünk legyen a sok szar mellett. "Ahogy elmesélted, mintha feszültebbé váltál volna." - somolygott rám.

Erre a történetre gondolva - azt hiszem - nem áll "a régen minden jobb volt" megközelítés. Mert nagyon jól van az, hogy a mostani vizsgázóknak esélyük sincs katonatársuknál vizsgázni. És jól van az is, hogy csak a tanulásra kell figyelniük. De akkor meg mit zsizsegnek, meg paráznak ezek a vizsgaidőszakban? Miért nem párzanak inkább? Elfelejtett ez a generáció feszültséget oldani? Elegem van belőlük...

Előző bejegyzésünk egyik kommentelője kissé gúnyosan a következő kérdéssel kívánta kifejezni mély megvetését mondanivalónk miatt: "Miket fogsz írogatni az EU-parlamenti választások után?" Az a helyzet pajtás, hogy nincs mit írogatnunk. Mert már egy éve megírtuk a "Az Európai Néppárt? Az kizárt!" című méltán nagy sikerű bejegyzésben. Bizony. Lehet elolvasni.

Két tétel szerepelt abban az irományban. Egy, hogy Viktort ki fogja zárni az Európai Néppárt, ha gyorsan nem korrigál. Ez de facto bekövetkezett, de jure pedig pár héten belül véglegessé válik. Látszik, hogy a Néppártnak a vörösökkel együtt sincs többsége, így rá fognak szorulni a liberálisok/zöldek/macronisták szavazataira. Azok pedig feltételül szabják Viktor kivágását a fősodorból. Ennek a feltételnek a Néppárt örömmel fog eleget tenni, mert tele van a hócipőjük az "Egy a tábor, egy a zászló!" elvet felrúgó áruló, korrupció tekintetében kihívással küzdő Viktorból.

A másik állításunk annyira gyönyörű, hogy élvezzék szó szerint: "Magyarországnak huszonegy hely jár, ebből ma tizenkettő Viktor hűbéreseié. Ismerve az én Viktorom észjárását, az új választáson a lehető legtöbbet akarja bezsákolni, nem lennék meglepve, ha az egészre gyúrna. És erre jó esélye van. A taktika egyszerű. Az EP-választások úgysem érdekelnek senkit, ezért elég a Fidesz híveket, meg a száraztésztára váró rejtett tartalékokat elvinni szavazni, a többit meg elriasztani. A vörösök már csupán a fővárosban tartják magukat, ám ezt a problémát szkinhed Zsolti megoldja. Régi polgári elemként sok könnyet nem fogok elmorzsolni a komcsik bukásán, viszont szórakoztató lesz látni, ahogy szkinhed Zsolti feltrancsírozza az MSZP maradványát. A Jobbik alapból nehéz helyzetben van, hiszen egy euroszkeptikus párt egyáltalán miért akar ott lenni a sárkány odújában? Pénzük se nagyon van kampányolni. A valahol, valamiért, valaki által a turbómagyaroknak jól hangzó névvel felruházott Tóth és a negatív IQ-val rendelkező Dórácska éppen most szedi szét a pártot, így ezek nem lesznek komoly ellenfelek. Ha pedig mégis látszana valami, akkor a KGBéla-ügy vagy a lelőhetetlen idegzsábaként nagyot alkotó Morvai egy kis pocskondiázásra bármikor előrántható. Az igazi veszélyt a száz százalékra a DK jelenti, mert hívei éppen olyan elvakultak, mint a Fideszé. Egyelőre kevesebben vannak, és ellenzékből száraztésztát sem olyan könnyű osztogatni, de a lemorzsolódó MSZP-sek becsatornázásával 3-4 helyet megcsíphetnek. Viktor ettől nem lenne boldog, úgyhogy Tóni pasának adott a feladat."

A Momentumot leszámítva úgy néz ki bejött a prófécia. Bár a lottószámok jönnének be így! Szóval kedves kommentelőm mit teccik szólni? Kell még mondanom valamit, Ildikó?

Talán néhány tanulságot érdemes mellékesen megemlíteni. Első, hogy a Momentum sikeresen össze tudta gyűjteni a lemorzsolódó vörösök szavazóinak egy részét, a Schmidt Mariska pici fia által szétvert pártra voksolók maradékát és a fiatalságot. Második, hogy a vörösök belső árulóit többé nem kell finanszírozni, sikeresen tették feleslegessé magukat. Innentől kár minden rájuk költött pénz, az MSZP magától fog szétesni. Hiába, az árulást szeretik, az árulókat nem. Szerencsére Szanyi kapitány egy ideig megél majd az üres üvegek visszaváltásából, a többiek mehetnek közmunkára. A harmadik, hogy a DK előretörésével felrémlik az Orbán-Gyurcsány két évtizedes csörte tovább élése, amely hiányzik a rossebnek. Nagy baj a határon túli magyarokkal van. Egy éve úgy gondoltam, hogy az utódállamokból összejöhet még négy-öt hely Viktornak. Az eredmény viszont lesújtó: Erdélyből egy hely, a Felvidékről - mostani tudásunk szerint - egy sem. A sikeres nemzetpolitikának hála kikopnak a magyarok részben elvándorlás, részben a felgyorsult asszimiláció miatt. Esetleg a Semjén nevű mészárosnak és a határon túli magyarokat csak pénzmosásra használó Viktornak ideje lenne levonni a konzekvenciákat.

A mozgósítás csúcsra járatásával megszerzett Fidesz siker nem ér semmit, a mögöttes társadalmi folyamatok inkább elszomorítóak. Egyre biztosabb, hogy ebből sajnos bukás lesz, amely magával ránt mindnyájunkat. Na, képzeljék, akkor mennyire lesz elegem a próféciámból.

Viktor időnként - talán átiszogatott zsugás nap után - büszkén megemlíti, hogy ő mekkora májer ultiban. Mi több, párhuzamot von e játék és a politika között mondván, hogy aki jó kártyás, az csak kiváló politikus lehet, és szerinte az ulti igazi hungaricum, ezt csak mi magyarok tudjuk jól játszani. Hát, Viktor, inkább maradtál volna meg ultikirálynak a felcsúti kocsmában, mind jobban jártunk volna!

Nem szeretem az ultit. Pedig elég jó hátterem van e téren, osztán mégsem. Mindkét nagyapám kiválóan ultizott, a fél gyermekkoromat kibiceléssel töltöttem. Ment a duma, a beszólások, seftlehetőségekről való álmodozás. Szóval a vér nem gurult messze a fájától, bánták is a katonatársak meg a kollégiumi cimborák. Aztán valahogy elkezdett nem érdekelni, ma már valószínűleg a lapokat sem ismerném fel. Számomra unalmas, prosztó játékká vált, amely jellegében áll távol tőlem.

Szegény Viktor azt hiszi magáról, hogy tud játszani, és ezen érzületre aztán bölcsességeket fundál. Olyan kocsmait. Mert mit lát ez a jó Viktor? Azt látja, hogy nyer. És mit nem lát? Azt nem látja, hogy a kártyapartnerek - a neki kiszolgáltatott szpáhik - jó ütemben hagyják nyerni. Nem mindig, nehogy kilógjon a lóláb, de a nagyobb zsugákat viszi. A Viktor egója ezzel fel vagyon tornázva, már csak bólogatva rá kell erősíteni a veterán történetek meghallgatásával, és lehet is kérni ezt-azt. A kártyaasztalnál sikert sikerre halmozó Viktor pedig kinyilatkoztatja, hogy az ulti mennyire magyar játék, hiszen ketten akarják megakadályozni a győzelmet, de aki egyik percben még ellenség volt, az a másikban szövetséges lesz. Nem is érti ezt a játékot senki, csak mi magyarok, jaj de jó. Legyünk büszkék magunkra! Aki jól ultizik, az jó politikus is. Ámen.

Ennyi miniszterelnöki dicséret után mégis miért nem jó ultira alapozni a magyar identitást? Mert elárul minket, magyarokat. Ilyenek vagyunk. Az ultinak ugyanis az a lényege, hogy ketten megakadályozzák a harmadikat abban, hogy amit lapjai alapján vállalt, azt teljesítse. Nem valami pozitív dologért fogunk össze egymással, hanem azért, hogy lenyomjuk azt, aki megpróbálja kitűzött célját megvalósítani. Na, brávó! Ez igen! Miközben a világ - különösen Európa - az összefogásról, az együttműködésről szól, mi magyarok a retardált miniszterelnökünkkel az élen arra vagyunk büszkék, hogy milyen jó kicseszni a másikkal. Nem az a játék célja, hogy segítsünk a partnernek a tervei megvalósításában, hanem akkor leszünk sikeresek, ha frankón taccsra vágjuk. Ez mindent elmond rólunk. És nem szégyelljük. Sőt, ebben növünk fel, így szocializálódunk. Dagad a szíriuszi szittya kebel, ha sikerült jól kibabrálnunk embertársainkkal. Ez biztos valami keresztényi cselekedet, ezért kell megvédeni a migráncsoktól. Nehogy eltanulják.

Akkor most kijátsszuk az "Ez a másik ország belügye"-kártyát

Láthatjuk ezt a mentalitást a mindennapokban éppen úgy, mint a politikában. Átjárja nemzetünket a negatív gondolkodás. Aztán csodálkozunk, ha a külföld nem ért minket. Először értetlenkednek, aztán felhúzzák a szemöldöküket, végül legyintenek és lemondanak rólunk. Reménytelenek vagyunk. Azok vagyunk ötszáz éve, de nem tanulunk. Nekünk az ulti kell, mert ez fejezi ki legjobban a nemzeti karaktert. Hát tessék hölgyek urak! Folyvást csak folyvást! Tegyék meg tétjeiket! Mindenki tett?

Nagyszerű dolgokért nem tudunk összefogni, csak piti szarkeverésben vagyunk jók. Viktornak hála európai szintre sikerült emelni a suttyó mentalitást. Mondjon valamelyik kretén fideszes egy, csak egy olyan dolgot, amellyel valamit előre mozdítottunk Európában. Ellenpélda akad dögivel. Alig két hete a nagy játékos Viktor - miután összeférhetetlensége miatt kivágták a Néppártból - búgta el, hogy osztrák példára össze kell fogni a néppártiaknak a széljobbal. Hol van a nagy vátesz, most? Csak nem melléfogott? Szokás szerint. Ezért nálunk a Strache-ügy nem hír, hiszen osztrák belpolitikai ügyeket nem kommentálunk. Esetleg: Boldog karácsonyt!

A bohócsapkát ugyanis a nagy barát Strache tanítanivaló módon húzta Viktor buksijára. Ez a kedves protonáci, hazafi, Európa őr stb. egy ibizai villában nettó hazaárult. Kiderült pénteken. Szombaton repült, ő is meg a pártja is. Új választásokat írnak ki az osztrákok. Mert az ottani politikusoknak ez a természetes, a polgárok pedig kikényszerítik. (Talán nem 2030-ra kellene utolérnünk Ausztriát.) Van az ügynek magyar szála is, mert Strache arról pofázott, hogy a mi jó Viktorunk egy Pecina nevű orosz ügynöknek látszó, jól szabott öltönyöket viselőn keresztül miként vette meg a magyar sajtó jelentős részét. (Bizonyára azért, nehogy liberálisok arra vetemedjenek, hogy elhallgattassák a velük egyet nem értőket.) Az orbáni rezsimről álmodozik ez a derék osztrák hazaffy. De Európa kitaszítja az ilyent: Do szvidanyija tavaris! Van még e hazában aki érzi a különbséget Európa és Ultiország népe között? 

És Strache csak a kezdet. Európa szép lassan, komótosan az összes orosz pénzen hízó populista felforgatót kiveti magából. A Löpen lány már részben megvolt, jön Salvini. És mi magyarok is. Az ultin edzett gógyijára büszke Viktor elgaloppírozta magát meg az országot is. Mi lesz veled Európa DNS-e? Marad Erdogan seggizmának tapogatása, meg Putyin úr körüli orál jobbágyi teendők szorgos végzése? Mert sem Viktor, sem az ország nagy része nem érti meg, hogy csak együttműködő partnerként van esélyünk megmaradni Európában. A "mindenkinek beteszünk" ultin csiszolt mentalitás a végzetünket jelenti.

Ezért van elegem az ultiból, meg ezt a játékot piedesztálra emelő ultikirályból.

Valahol végtelenül vidám lehet Viktornak lenni. Ami nem érdekli, azzal nem foglalkozik, csak a szórakoztató hülyeségeinek él. Kormányozni például utál, menekülnek is a magyarok az országból: ki Nyugatra, ki a túlvilágra, ki inkább ide sem születik. Viszont az állami élet szépségeit kimaxolhatja. Például szopatásból "fiamnak" nevezheti Rogánt, hogy otthon érezhesse magát a szánalmas papucs. Aztán annyi stexet tehet el a "Mészáros" címkéjű házi kasszába, amennyit akar. Annyit zabálhat, hogy a VIP-páholy közönsége csodálkozik, miként került körükbe ez a szép kerek beszélő foci labda. A plebejus kormányzás örömére harminc éve röpködhet magángéppel meccset nézni, ahogy a luxusbaloldali Fenyő tette, amikor Velencébe ugrott ki ilyen módon ebédelni. És legjobb szórakozás, hogy akkora ökörségeket mondhat, amilyent csak akar, az ország népe vagy nem figyel rá vagy elhiszi neki.

Van a Viktornak egy régi becsípődése arról, hogy új világrend alakul, plusz egy fixa ideája, amely szerint ebben neki lapot osztanak. Így aztán amikor az új világrendben hívők - a laposföldiekhez, az UFO-rajongókhoz és a gyíkemberlátókhoz hasonlóan - összejönnek egymást hülyíteni, Viktor el nem mulasztaná, hogy ne szelfizzen velük. Most éppen Kínában tartották a szeánszt, Viktor elemében is volt, és annyi marhaságot beszélt össze, hogy az még tőle is szép teljesítmény. Kína meg a ruszkik, mint az új világrend oszlopai... Hát viccnek kicsit erős.

Néhány hete írták, hogy tudósok szerint gyorsabban tágul a világegyetem mint ahogy eddig hitték. Azt hiszem ezen információ hatására ketten kezdtünk el aggódni: én meg Kína. Én például nem aludtam éjjeleken át, hogy akkor most mi lesz, ha ötven milliárd évvel korábban lesz vége az egésznek. Kína pedig azért, mert mire ő lesz a világrend új ura, már dől is be az egész miskulancia.

A gyagyások azt nem veszik észre, hogy a világrend nem gazdasági és nem is katonai kérdés, hanem kulturális. És ebben Kína sehol sincs. Persze, ők találták ki a papírpénzt, a puskaport, meg építettek egy bazi hosszú, semmire sem jó falat, és megesznek mindent, például szegény csau csaut. Oszt ennyi. A ma ismert világrend azonban a görög-zsidó-keresztény-germán kultúrán alapszik. Mit jelent egy kínainak a görög életöröm, szépségkeresés és szabadságvágy? A zsidóság világ törvényszerűségeit folyamatosan megkérdőjelező intellektusa, az ismeretlen újhoz való vonzalma? A keresztény szeretetkultusz? A germán végletes lendület, amely az élet minden területén képes nagyszerűt alkotni éppúgy, mint iszonyatos katasztrófát okozni? Ha pc-k akarunk lenni, mondjuk úgy: keveset. Inkább semmit.

Tartalmilag mondanak valamit egy kínainak a következő sorok? "Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod." Formailag talán, szokták is tízezren énekelni, mintha ebben rejlene nagyszerűsége. Ennyit értenek belőle. Amiként Hallstattot is le lehet koppintani, de a - sokat kárhoztatott - Heimat nélkül mit sem ér.

Természetesen van abban is igazság, hogy a görög-zsidó-keresztény-germán kultúra nem vegytisztán érvényesül, az arányok eltérőek, ám ezek azok a keretek, amelyek között mi, nyugati emberek élünk. És a gyarmatosítás okán ez az értékrend terjedt el a Földön. Kína valahol ezer éve lemaradt, és ezt nem tudja pótolni. Már a lemaradása sem volt véletlen, mert kulturálisan egyszerűen alkalmatlan a világ vezetésére. Imádom Lao-ce Tao te Kingjét Weöres Sándor fordításában, Konfuciusért odavagyok, sokat lehet tőlük tanulni, de éppen az ő életfilozófiájuk a gátja Kína vezető szerepének. Ezek a nagyszerű srácok egy mindenbe beletörődő, érzelmeiket folyamatosan el- és lefojtó, az újdonság iránt gyanakvó, a felsőbbséget kritikátlanul elfogadó embertípust eszményítettek. Ebből adódik, hogy a kínai ember - magánéletében és társadalmi lényként - el van egy darabig a visszafojtott érzelmeivel, de ha kitör, akkor pusztít eszetlenül. A kínai államhatalom ezért pár ezer éve félelmében mást sem csinál, mint megfigyel, brutálisan elnyom. Időszakos sikerekkel. Aztán jön a lázadás pár millió halottal. Ha pedig lement a műsor, kezdődik elölről egy másik dinasztia, hadvezér, pártfőtitkár országlásával.

És ha ezzel az aprósággal egy ilyen ostobácska blog ostobácska szerzője tisztában van, akkor a harminchét ország Pekingben lebzselő vezetői ne tudnák? Dehogynem, pontosan tudják, hogy ha Kína tényleg az új világrend vezetője akar lenni (nem akar), akkor a mostani világrend euro-atlanti vezetői úgy nyomják le, mint a bélyeget. A saját gyengeségeivel. Esetleg, a nankingi párttitkár megunja, hogy neki Pekingből mondják meg a frankót, a sanghaji milliárdosok nem akarnak rettegni, hogy a mindenható párt egyszer csak korruptnak találja őket, és nyomás a dutyi, ezzel egy időben Hongkong inkább városállam szeretne maradni, a mandzsuk felfedezik identitásukat, és meghívják Mandzsukicsot császárnak, az ujgurokról kiderül, hogy semmit sem használt az átnevelő tábor, és jön még pár ambiciózus fiatal katonatiszt, akik fejedelmien akarnak élni. Osztán ja.

Szerencsére Viktornak több esze van annál, mint amennyit a harminc IQ-s választóinak mutat. Elnéztem, ahogy karika lábaival nagy nehezen lekacsázta a vörös szőnyegen azt az ötven métert, amíg az unottan mosolygó Hszi úr karjaiba vethette magát. Minden volt abban a totyogásban, csak új világrend nem. Olyan volt a Viktor, mint húsvéti locsoló, aki ledarálja a verset, amit a házigazda hallani akar, és már tartja is markát a zsozsóért.

Húzza ám ki jól magát, Miniszterelnök Úr!

És innen indul a nemzetközi diplomáciában jól ismert "ki kit ver át" nevű társasjáték. Viktor azt reméli, hogy felmarkolhat egy rakás zsét, amit zsebre vághat úgy, hogy sosem kell visszafizetni, mert Peking messze van. A kínaiak cserébe húzogatják a pénzeszsákot Viktor orra előtt, mert nekik az a fontos, hogy nem létező hatalmuk hájával kenegesse őket. Imádják ők az ilyesmit hallani. Viktor tehát azt szeretné, ha minél hamarabb löknék a kínaiak a manit, a kínaiaknak azonban eszük ágában sincs sietni, mert ők meg tudják, hogy addig tart a kritikátlan tömjénezésük, amíg lebegtetik a dellát.

Ezt a koreográfiát egyébként eljátszották tizenkét éve a válság kezdetén. A kapitalista világ a kommunista Kínában látta megmentőjét, a nagybefektetőt. Az akkori pártfőtitkárt mindenhol óriási ünnepléssel fogadták, aki sejtelmesen mosolyogva játszotta a milliárdos Joe bácsi szerepét. Pénzt egy fél jüant nem adott senkinek, a körüludvarlást azonban nagyon élvezte a muksó. A válság pedig megoldódott nélküle is.

Tehát aki a kínaiak által épített gyorsvasúton akar eljutni Nándorfehérvárra, az ne siessen a jegyváltással. Ráér. Addig viszont hallgathatjuk a süketelést a Viktorövezte útról, amely rengeteg elfecsérelt közpénz árán Korrupcióba vezet. Nekünk elegünk van belőle, mert irigy köcsögök vagyunk, akik sajnálnak Viktortól egy kis szórakozást.

Update: Viktor meghívást kapott Washingtonba egy közös fotózásra Trumppal. Eljött az ideje, hogy Viktor szórakoztasson minket, midőn a sajtótájékoztatón megkérdik tőle, hogy mi is van azzal a Kína meg az oroszok által vezetett új világrenddel? Lessük együtt a Nagy Pávatáncos izzadó lejtését, és mulassunk! 

Ez egy hímsoviniszta bejegyzés lesz, elnézést a hölgyektől. Mindazonáltal nem tehetek róla, a női illemhelyek kialakításuknál fogva nélkülözik a távolba nézés lehetőségét, ám ha mégis tudnak panorámás női wc-t, kérem, ezt se tartsák magukban. Ezen kívül nem ér a természet lágy ölén való kisdologvégzést beszámítani, noha kétségkívül csodás tájakban lehet gyönyörködni. Ha - teszem azt - valaki a Hegyestű tetején próbál a maga szerény eszközeivel enyhíteni az aszálykáron, miközben az alatta elterülő Balaton látványában fürdőzik, az dicséretes, ám mégsem nevezhető versenyünkbe, mert ad hoc jellegű wc-k nem számítanak.

3. Az Államigazgatási Főiskola negyedik emeleti wc-je

Persze, persze már rég nem így hívják de, hogy most épp mi a neve nem tudom, mert volt ez a tanintézmény már minden, csak Yale nem. Az épületszárny déli része rejti a csodás panorámát. Az egész blokk szintenként egymásra épül, így a fokozatosság elvét betartva egyre jobban kitágul a világ. Szépen oda kell állni a retro piszoár elé, és célzás után a fejet jobbra fordítva kettős élvezetben lehet része a szerencsésnek. Az egyik a panoráma. Az első emeletről még csak a fák teteje látszik, a másodikról a háztetők, a harmadikon már bontakozik a csoda, de nem az igazi, a negyedik viszont... na, az valami betelhetetlen látvány. Ott van Dél-Buda közel és távol. Közel az Eötvös nevű sárkánykeltető teteje, a Szent Margit Gimnázium szakralitást sugárzó aranykeresztje, a nyílegyenes Bartók Béla út, Móricz furcsa elrendezése felülről, a piac fehér dobozkája stb. Távolban jobbra Sas-hegy, a Gazdagréti lakótelep, Kelenföld, messzebb Érd, és Nagytétény, balra Albertirsa és Lágymányos.

2. Spoon hajó étterem toalettje

A Spoonnak kérem nem wc-je van, hanem toalettje. Magával az étteremmel kapcsolatban ambivalens vagyok, mert igényes - és ennek megfelelően drága - hely. A konyhája kifejezetten nem nekem való, mivel megmaradtam a gasztronómia toprongy fokozatán. Egy zsíros deszkát piros paprikával többre tartok mint az összes Michelin csillagos séf tudományát. Mégis - ha van választási lehetőség - évente többször is a Spoont preferálom, mert a toalettje lenyűgöző. Ácsorog az ember a Duna felőli részen, és miközben alkot, nézi a hajó forgalmat, a Lánchíd nyüzsgését, a varázslatos Várat. Az esti díszkivilágításban mindezt fantasztikusan pazar kivitelben. Együtt az intimitás és a világörökség! Bakancslistás vizelés élményét nyújtja a Spoon.

1. MÁV vonatok wc-i

A gyenge képzelőerővel megvertek nem is veszik észre a hétköznapi csodát, a magyar vonatok wc-iben rejlő nagyszerűséget. Ha vonatra szállunk, nagyjából ugyanazt élhetjük át, mint nagyapáink. A magyar vonatok wc-je semmit sem változott az eltelt évtizedek alatt. Mehetett a világ előre, hátra, a MÁV-klozet maradt ugyanolyan. Egy büdös lyuk, amelyből az emberi végtermék egyből a talpfákra pottyan/folyik. A belső tér átható szagáról pedig maguk az utasok gondoskodnak, amikor váltókon halad át a szerelvény. Nincs ebben az országban olyan férfi - kisfiútól az öregemberig -, aki ne tapasztalhatta volna meg, milyen jó érzés Zorrónak lenni a vonaton. Amint a kocsi alatta átvált, már rajzolódik is a „Z” jel. Ja, hogy a szélei kicsit kilógnak a csésze biztosította keretből, hát arról ki tehet? És az átható latrinaszag miatt állandóan le van húzva az ablak. Ez a tény viszont inkább inspiráljon minket, mintsem visszafogjon. Miközben magyar ecsettel festjük a magyar tájat, gyönyörködhetünk is benne. Na jó, van úgy, hogy vonatunknak várakoznia kell egy állomás előtt és a sorompónál mi az autósokat nézzük, ők meg minket, de ez senkit se rettentsen el. Mi csak lazán, férfiúi könnyedséggel és elhivatottsággal tegyük dolgunkat. Közben pedig vegyük észre az elsuhanó házak, legelők, dombok, erdők, bevásárlóközpontok révén, hogy milyen szép is hazánk, amelyet - hála a MÁV-nak - primer lehugyozunk.

Hát szerintem ezek a legszebb panorámával rendelkező magyar illemhelyek, akinek viszont elege van ebből a szubjektív felsorolásból és tud hasonlót, ossza meg velünk, nekem biztos nem lesz elegem a jó tippekből.

Nagycsütörtökön elbattyognak a harangok Rómába, elcsendesednek a templomtornyok. A magyar harangok korábban indultak, évekkel ezelőtt, mert messze van az a Róma. Ezért aztán hiába rángatják az atyák/lelkészek a kötelet, nincs hang, amely felverné a puszták népét. De lehet, hogy nem is rángatják, hiszen az "ahogy lehet" egyházai nem akarnak bajt maguknak. Megszokták, hogy megadják a császárnak, ami a császáré, cserébe a császár is juttat ezt-azt. Mindenki szem a korrupciós láncban. Hát csendben maradnak akkor is, amikor Jézus már rég ostort ragadna.

Itt lenne az ideje, hogy az egyházak tiltakozzanak a keresztényietlen országvezetés ellen. Miért nézik el a keresztény/keresztyén egyházi vezetők ezt a züllést? Le vagyok maradva, és törlődött a tízparancsolat? Jézus visszaszólt és kinyilatkoztatta, hogy kereszthalála nem ér? Meggondolta magát? Önmagukat keresztény, plebejus politikusnak hazudók tapossák nap mint nap a keresztény tanokat, ám semmi reakció az egyházi vezetők, lelkipásztorok részéről. És ez nem helyes.

Jézus szerint nézzük az ég madarait, Semjén Zsóti ezt a tanítást célkeresztben való szemlélődésként értelmezi aztán, durr. Zsóti gyerek egyszerű világában a Mennyei Atya azért táplálja a madárkákat, hogy a Teremtés koronája Zsóti lepuffanthassa szerencsétleneket. Sportból, a minél nagyobb teríték érdekében. Meg a háziállatként nevelt rénszarvast is azért teremtette a Mennyei Atya, hogy a Zsóti kiélhesse alantas szenvedélyét. Meg a fókákat is. Akikre éppen nem került sor, mert a rénszarvasok izgalmasabbak. De ami késik, nem múlik, jön még fókára Semjén Zsolt! Más népeknél, ha tengerpartra vetődnek bálnák, delfinek, egész közösségek fognak össze napokig küzdve megmentésükért. Azok biztos nem keresztények. Csak a Zsóti! Ő igen! Ez az ember a kereszténység, a keresztényi irgalom, a jézusi tanítás szégyene. (És akkor még a dolog korrupciós részéről nem is szóltunk.) Nem baj Zsóti, "a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." Az egyházaktól viszont még egy szelíd feddésre sem futja, nemhogy a harangok félreverésére. Talán, ha majd visszajönnek Rómából.

Nemrég lehetett olvasni, hogy a két nagy businesskeresztény, Zsóti meg a Harrach olyan helyekre jár vadászni, ahonnan derék keresztény magyar embereket üldöztek el a saját földjükről. Na, nem a rettenetes migráncsok, meg a Soros-bérenc zsi liberálisok, hanem urizáló Fideszesek. Mert megtehetik. Mi van itt? VIII. Henriket játszanak? Vagy kommunista párttitkárt? Odáig jutott a Nemzeti Szpáhizmus Rendszere, hogyha egy fidesznyiknek megtetszik egy földterület, vállalkozás, akármi, elzavarhatja onnan a nemzettársát! Nekik ezt jelenti a keresztény Európa, amelyet újabban a: "Csuhások térdre!" párt akar védelmezni. Mikor szólalnak meg ez ellen a harangok? Talán, ha majd visszajönnek Rómából. 

Pedig, ha megszólalnának azok a harangok milyen szépen mondanák: Giling-galang! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint Mészáros Lőrinc nem strómannak az Isten országába bejutni. Giling-galang! Ne lopj, Tóni! Giling-galang! Ne hazudj, Kokós Árpi! Giling-galang! Viktor! Vasárnap ne lopj, ne csalj, mert hat nap mindenre elegendő (ja, ez egy másik Könyv). Giling-galang!

Remélem, húsvétra elegük lesz a harangoknak a hosszúra nyúlt római látogatásból, és hazaérve megszólalnak, mi pedig nem kérdezzük, kiért szól a harang, tudjuk, hogy értünk szól.