Valahol végtelenül vidám lehet Viktornak lenni. Ami nem érdekli, azzal nem foglalkozik, csak a szórakoztató hülyeségeinek él. Kormányozni például utál, menekülnek is a magyarok az országból: ki Nyugatra, ki a túlvilágra, ki inkább ide sem születik. Viszont az állami élet szépségeit kimaxolhatja. Például szopatásból "fiamnak" nevezheti Rogánt, hogy otthon érezhesse magát a szánalmas papucs. Aztán annyi stexet tehet el a "Mészáros" címkéjű házi kasszába, amennyit akar. Annyit zabálhat, hogy a VIP-páholy közönsége csodálkozik, miként került körükbe ez a szép kerek beszélő foci labda. A plebejus kormányzás örömére harminc éve röpködhet magángéppel meccset nézni, ahogy a luxusbaloldali Fenyő tette, amikor Velencébe ugrott ki ilyen módon ebédelni. És legjobb szórakozás, hogy akkora ökörségeket mondhat, amilyent csak akar, az ország népe vagy nem figyel rá vagy elhiszi neki.

Van a Viktornak egy régi becsípődése arról, hogy új világrend alakul, plusz egy fixa ideája, amely szerint ebben neki lapot osztanak. Így aztán amikor az új világrendben hívők - a laposföldiekhez, az UFO-rajongókhoz és a gyíkemberlátókhoz hasonlóan - összejönnek egymást hülyíteni, Viktor el nem mulasztaná, hogy ne szelfizzen velük. Most éppen Kínában tartották a szeánszt, Viktor elemében is volt, és annyi marhaságot beszélt össze, hogy az még tőle is szép teljesítmény. Kína meg a ruszkik, mint az új világrend oszlopai... Hát viccnek kicsit erős.

Néhány hete írták, hogy tudósok szerint gyorsabban tágul a világegyetem mint ahogy eddig hitték. Azt hiszem ezen információ hatására ketten kezdtünk el aggódni: én meg Kína. Én például nem aludtam éjjeleken át, hogy akkor most mi lesz, ha ötven milliárd évvel korábban lesz vége az egésznek. Kína pedig azért, mert mire ő lesz a világrend új ura, már dől is be az egész miskulancia.

A gyagyások azt nem veszik észre, hogy a világrend nem gazdasági és nem is katonai kérdés, hanem kulturális. És ebben Kína sehol sincs. Persze, ők találták ki a papírpénzt, a puskaport, meg építettek egy bazi hosszú, semmire sem jó falat, és megesznek mindent, például szegény csau csaut. Oszt ennyi. A ma ismert világrend azonban a görög-zsidó-keresztény-germán kultúrán alapszik. Mit jelent egy kínainak a görög életöröm, szépségkeresés és szabadságvágy? A zsidóság világ törvényszerűségeit folyamatosan megkérdőjelező intellektusa, az ismeretlen újhoz való vonzalma? A keresztény szeretetkultusz? A germán végletes lendület, amely az élet minden területén képes nagyszerűt alkotni éppúgy, mint iszonyatos katasztrófát okozni? Ha pc-k akarunk lenni, mondjuk úgy: keveset. Inkább semmit.

Tartalmilag mondanak valamit egy kínainak a következő sorok? "Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod." Formailag talán, szokták is tízezren énekelni, mintha ebben rejlene nagyszerűsége. Ennyit értenek belőle. Amiként Hallstattot is le lehet koppintani, de a - sokat kárhoztatott - Heimat nélkül mit sem ér.

Természetesen van abban is igazság, hogy a görög-zsidó-keresztény-germán kultúra nem vegytisztán érvényesül, az arányok eltérőek, ám ezek azok a keretek, amelyek között mi, nyugati emberek élünk. És a gyarmatosítás okán ez az értékrend terjedt el a Földön. Kína valahol ezer éve lemaradt, és ezt nem tudja pótolni. Már a lemaradása sem volt véletlen, mert kulturálisan egyszerűen alkalmatlan a világ vezetésére. Imádom Lao-ce Tao te Kingjét Weöres Sándor fordításában, Konfuciusért odavagyok, sokat lehet tőlük tanulni, de éppen az ő életfilozófiájuk a gátja Kína vezető szerepének. Ezek a nagyszerű srácok egy mindenbe beletörődő, érzelmeiket folyamatosan el- és lefojtó, az újdonság iránt gyanakvó, a felsőbbséget kritikátlanul elfogadó embertípust eszményítettek. Ebből adódik, hogy a kínai ember - magánéletében és társadalmi lényként - el van egy darabig a visszafojtott érzelmeivel, de ha kitör, akkor pusztít eszetlenül. A kínai államhatalom ezért pár ezer éve félelmében mást sem csinál, mint megfigyel, brutálisan elnyom. Időszakos sikerekkel. Aztán jön a lázadás pár millió halottal. Ha pedig lement a műsor, kezdődik elölről egy másik dinasztia, hadvezér, pártfőtitkár országlásával.

És ha ezzel az aprósággal egy ilyen ostobácska blog ostobácska szerzője tisztában van, akkor a harminchét ország Pekingben lebzselő vezetői ne tudnák? Dehogynem, pontosan tudják, hogy ha Kína tényleg az új világrend vezetője akar lenni (nem akar), akkor a mostani világrend euro-atlanti vezetői úgy nyomják le, mint a bélyeget. A saját gyengeségeivel. Esetleg, a nankingi párttitkár megunja, hogy neki Pekingből mondják meg a frankót, a sanghaji milliárdosok nem akarnak rettegni, hogy a mindenható párt egyszer csak korruptnak találja őket, és nyomás a dutyi, ezzel egy időben Hongkong inkább városállam szeretne maradni, a mandzsuk felfedezik identitásukat, és meghívják Mandzsukicsot császárnak, az ujgurokról kiderül, hogy semmit sem használt az átnevelő tábor, és jön még pár ambiciózus fiatal katonatiszt, akik fejedelmien akarnak élni. Osztán ja.

Szerencsére Viktornak több esze van annál, mint amennyit a harminc IQ-s választóinak mutat. Elnéztem, ahogy karika lábaival nagy nehezen lekacsázta a vörös szőnyegen azt az ötven métert, amíg az unottan mosolygó Hszi úr karjaiba vethette magát. Minden volt abban a totyogásban, csak új világrend nem. Olyan volt a Viktor, mint húsvéti locsoló, aki ledarálja a verset, amit a házigazda hallani akar, és már tartja is markát a zsozsóért.

Húzza ám ki jól magát, Miniszterelnök Úr!

És innen indul a nemzetközi diplomáciában jól ismert "ki kit ver át" nevű társasjáték. Viktor azt reméli, hogy felmarkolhat egy rakás zsét, amit zsebre vághat úgy, hogy sosem kell visszafizetni, mert Peking messze van. A kínaiak cserébe húzogatják a pénzeszsákot Viktor orra előtt, mert nekik az a fontos, hogy nem létező hatalmuk hájával kenegesse őket. Imádják ők az ilyesmit hallani. Viktor tehát azt szeretné, ha minél hamarabb löknék a kínaiak a manit, a kínaiaknak azonban eszük ágában sincs sietni, mert ők meg tudják, hogy addig tart a kritikátlan tömjénezésük, amíg lebegtetik a dellát.

Ezt a koreográfiát egyébként eljátszották tizenkét éve a válság kezdetén. A kapitalista világ a kommunista Kínában látta megmentőjét, a nagybefektetőt. Az akkori pártfőtitkárt mindenhol óriási ünnepléssel fogadták, aki sejtelmesen mosolyogva játszotta a milliárdos Joe bácsi szerepét. Pénzt egy fél jüant nem adott senkinek, a körüludvarlást azonban nagyon élvezte a muksó. A válság pedig megoldódott nélküle is.

Tehát aki a kínaiak által épített gyorsvasúton akar eljutni Nándorfehérvárra, az ne siessen a jegyváltással. Ráér. Addig viszont hallgathatjuk a süketelést a Viktorövezte útról, amely rengeteg elfecsérelt közpénz árán Korrupcióba vezet. Nekünk elegünk van belőle, mert irigy köcsögök vagyunk, akik sajnálnak Viktortól egy kis szórakozást.

Update: Viktor meghívást kapott Washingtonba egy közös fotózásra Trumppal. Eljött az ideje, hogy Viktor szórakoztasson minket, midőn a sajtótájékoztatón megkérdik tőle, hogy mi is van azzal a Kína meg az oroszok által vezetett új világrenddel? Lessük együtt a Nagy Pávatáncos izzadó lejtését, és mulassunk! 

Ez egy hímsoviniszta bejegyzés lesz, elnézést a hölgyektől. Mindazonáltal nem tehetek róla, a női illemhelyek kialakításuknál fogva nélkülözik a távolba nézés lehetőségét, ám ha mégis tudnak panorámás női wc-t, kérem, ezt se tartsák magukban. Ezen kívül nem ér a természet lágy ölén való kisdologvégzést beszámítani, noha kétségkívül csodás tájakban lehet gyönyörködni. Ha - teszem azt - valaki a Hegyestű tetején próbál a maga szerény eszközeivel enyhíteni az aszálykáron, miközben az alatta elterülő Balaton látványában fürdőzik, az dicséretes, ám mégsem nevezhető versenyünkbe, mert ad hoc jellegű wc-k nem számítanak.

3. Az Államigazgatási Főiskola negyedik emeleti wc-je

Persze, persze már rég nem így hívják de, hogy most épp mi a neve nem tudom, mert volt ez a tanintézmény már minden, csak Yale nem. Az épületszárny déli része rejti a csodás panorámát. Az egész blokk szintenként egymásra épül, így a fokozatosság elvét betartva egyre jobban kitágul a világ. Szépen oda kell állni a retro piszoár elé, és célzás után a fejet jobbra fordítva kettős élvezetben lehet része a szerencsésnek. Az egyik a panoráma. Az első emeletről még csak a fák teteje látszik, a másodikról a háztetők, a harmadikon már bontakozik a csoda, de nem az igazi, a negyedik viszont... na, az valami betelhetetlen látvány. Ott van Dél-Buda közel és távol. Közel az Eötvös nevű sárkánykeltető teteje, a Szent Margit Gimnázium szakralitást sugárzó aranykeresztje, a nyílegyenes Bartók Béla út, Móricz furcsa elrendezése felülről, a piac fehér dobozkája stb. Távolban jobbra Sas-hegy, a Gazdagréti lakótelep, Kelenföld, messzebb Érd, és Nagytétény, balra Albertirsa és Lágymányos.

2. Spoon hajó étterem toalettje

A Spoonnak kérem nem wc-je van, hanem toalettje. Magával az étteremmel kapcsolatban ambivalens vagyok, mert igényes - és ennek megfelelően drága - hely. A konyhája kifejezetten nem nekem való, mivel megmaradtam a gasztronómia toprongy fokozatán. Egy zsíros deszkát piros paprikával többre tartok mint az összes Michelin csillagos séf tudományát. Mégis - ha van választási lehetőség - évente többször is a Spoont preferálom, mert a toalettje lenyűgöző. Ácsorog az ember a Duna felőli részen, és miközben alkot, nézi a hajó forgalmat, a Lánchíd nyüzsgését, a varázslatos Várat. Az esti díszkivilágításban mindezt fantasztikusan pazar kivitelben. Együtt az intimitás és a világörökség! Bakancslistás vizelés élményét nyújtja a Spoon.

1. MÁV vonatok wc-i

A gyenge képzelőerővel megvertek nem is veszik észre a hétköznapi csodát, a magyar vonatok wc-iben rejlő nagyszerűséget. Ha vonatra szállunk, nagyjából ugyanazt élhetjük át, mint nagyapáink. A magyar vonatok wc-je semmit sem változott az eltelt évtizedek alatt. Mehetett a világ előre, hátra, a MÁV-klozet maradt ugyanolyan. Egy büdös lyuk, amelyből az emberi végtermék egyből a talpfákra pottyan/folyik. A belső tér átható szagáról pedig maguk az utasok gondoskodnak, amikor váltókon halad át a szerelvény. Nincs ebben az országban olyan férfi - kisfiútól az öregemberig -, aki ne tapasztalhatta volna meg, milyen jó érzés Zorrónak lenni a vonaton. Amint a kocsi alatta átvált, már rajzolódik is a „Z” jel. Ja, hogy a szélei kicsit kilógnak a csésze biztosította keretből, hát arról ki tehet? És az átható latrinaszag miatt állandóan le van húzva az ablak. Ez a tény viszont inkább inspiráljon minket, mintsem visszafogjon. Miközben magyar ecsettel festjük a magyar tájat, gyönyörködhetünk is benne. Na jó, van úgy, hogy vonatunknak várakoznia kell egy állomás előtt és a sorompónál mi az autósokat nézzük, ők meg minket, de ez senkit se rettentsen el. Mi csak lazán, férfiúi könnyedséggel és elhivatottsággal tegyük dolgunkat. Közben pedig vegyük észre az elsuhanó házak, legelők, dombok, erdők, bevásárlóközpontok révén, hogy milyen szép is hazánk, amelyet - hála a MÁV-nak - primer lehugyozunk.

Hát szerintem ezek a legszebb panorámával rendelkező magyar illemhelyek, akinek viszont elege van ebből a szubjektív felsorolásból és tud hasonlót, ossza meg velünk, nekem biztos nem lesz elegem a jó tippekből.

Nagycsütörtökön elbattyognak a harangok Rómába, elcsendesednek a templomtornyok. A magyar harangok korábban indultak, évekkel ezelőtt, mert messze van az a Róma. Ezért aztán hiába rángatják az atyák/lelkészek a kötelet, nincs hang, amely felverné a puszták népét. De lehet, hogy nem is rángatják, hiszen az "ahogy lehet" egyházai nem akarnak bajt maguknak. Megszokták, hogy megadják a császárnak, ami a császáré, cserébe a császár is juttat ezt-azt. Mindenki szem a korrupciós láncban. Hát csendben maradnak akkor is, amikor Jézus már rég ostort ragadna.

Itt lenne az ideje, hogy az egyházak tiltakozzanak a keresztényietlen országvezetés ellen. Miért nézik el a keresztény/keresztyén egyházi vezetők ezt a züllést? Le vagyok maradva, és törlődött a tízparancsolat? Jézus visszaszólt és kinyilatkoztatta, hogy kereszthalála nem ér? Meggondolta magát? Önmagukat keresztény, plebejus politikusnak hazudók tapossák nap mint nap a keresztény tanokat, ám semmi reakció az egyházi vezetők, lelkipásztorok részéről. És ez nem helyes.

Jézus szerint nézzük az ég madarait, Semjén Zsóti ezt a tanítást célkeresztben való szemlélődésként értelmezi aztán, durr. Zsóti gyerek egyszerű világában a Mennyei Atya azért táplálja a madárkákat, hogy a Teremtés koronája Zsóti lepuffanthassa szerencsétleneket. Sportból, a minél nagyobb teríték érdekében. Meg a háziállatként nevelt rénszarvast is azért teremtette a Mennyei Atya, hogy a Zsóti kiélhesse alantas szenvedélyét. Meg a fókákat is. Akikre éppen nem került sor, mert a rénszarvasok izgalmasabbak. De ami késik, nem múlik, jön még fókára Semjén Zsolt! Más népeknél, ha tengerpartra vetődnek bálnák, delfinek, egész közösségek fognak össze napokig küzdve megmentésükért. Azok biztos nem keresztények. Csak a Zsóti! Ő igen! Ez az ember a kereszténység, a keresztényi irgalom, a jézusi tanítás szégyene. (És akkor még a dolog korrupciós részéről nem is szóltunk.) Nem baj Zsóti, "a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." Az egyházaktól viszont még egy szelíd feddésre sem futja, nemhogy a harangok félreverésére. Talán, ha majd visszajönnek Rómából.

Nemrég lehetett olvasni, hogy a két nagy businesskeresztény, Zsóti meg a Harrach olyan helyekre jár vadászni, ahonnan derék keresztény magyar embereket üldöztek el a saját földjükről. Na, nem a rettenetes migráncsok, meg a Soros-bérenc zsi liberálisok, hanem urizáló Fideszesek. Mert megtehetik. Mi van itt? VIII. Henriket játszanak? Vagy kommunista párttitkárt? Odáig jutott a Nemzeti Szpáhizmus Rendszere, hogyha egy fidesznyiknek megtetszik egy földterület, vállalkozás, akármi, elzavarhatja onnan a nemzettársát! Nekik ezt jelenti a keresztény Európa, amelyet újabban a: "Csuhások térdre!" párt akar védelmezni. Mikor szólalnak meg ez ellen a harangok? Talán, ha majd visszajönnek Rómából. 

Pedig, ha megszólalnának azok a harangok milyen szépen mondanák: Giling-galang! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint Mészáros Lőrinc nem strómannak az Isten országába bejutni. Giling-galang! Ne lopj, Tóni! Giling-galang! Ne hazudj, Kokós Árpi! Giling-galang! Viktor! Vasárnap ne lopj, ne csalj, mert hat nap mindenre elegendő (ja, ez egy másik Könyv). Giling-galang!

Remélem, húsvétra elegük lesz a harangoknak a hosszúra nyúlt római látogatásból, és hazaérve megszólalnak, mi pedig nem kérdezzük, kiért szól a harang, tudjuk, hogy értünk szól.

A közelmúltban több cikk is foglalkozott az azonnali fizetési rendszer bevezetésével, melyre - három éves előkészület után - július elsejével kerül sor. Ez a rendszer biztosítaná, hogy belföldön magánszemélyek tízmillió forint alatti utalásai legfeljebb öt másodpercen belül megérkezzenek a címzett bankszámlájára. (Vállalatok esetén azonos összeghatár alatt egyedi utalás formájában teljesülhet az azonnaliság.) A témával foglalkozók jövőbe vetett hittel, lelkesen tájékoztatták a polgárokat az új helyzetről, de hiába van közülük sokaknak finom szaglása, a jól elhantolt kutyus dögszagát nem érezték meg. Pedig ott van.

Magamban több okot látok arra, hogy észrevétlen maradt a rendszer legnagyobb hibája. Az első, hogy az MNB sem tudja, bár ez kevéssé valószínű. A második, hogy az MNB pontosan tudja, de okos kommunikációval eltereli a figyelmet. A harmadik, hogy a szerzők túlságosan a technikai megvalósítás nehézségére koncentráltak - és közülük páran félre is tettek egy gúnykacajt, ha Matolcsy felsül projektjével -, amely miatt veszni hagyták a lényeget. A negyedik ok szemléletbeli, amely a készpénz versus számlapénz elsődlegességének vitájában foglalható össze.

Ripsz-ropsz felnőtt velünk egy generáció, amelynek a számlapénz a természetes, a készpénzhasználat avítt dolog. A technikai fejlődéssel már nemcsak bankkártya, hanem számos más informatikai eszköz segít a fizetés lebonyolításában a számítógéptől az okostelefonig. A történelem során eddig az volt a leosztás, hogy a fiatalabb generációk vitték a szabadság zászlaját, az idősebbek voltak a maradiak. Most ebben a kérdésben fordulni látszik a helyzet, mert a fiatalabb generációk masíroznak a kényelem sugárútján a szolgaságba, az idősebbek pedig próbálják a szabadságot képviselni. Mert a készpénz a szabadság, a számlapénz rabszolgaság. A készpénz itt van a zsebünkben, párnacihánkban a rendelkezésünk alatt. Ha akarjuk használjuk, sőt akkor használjuk, amikor akarjuk. Aki nem hiszi, kérdezze meg a svájciakat, akik simán fizetnek ezerfrankossal - kb. kettőszázkilencvenezer forint -, mert nekik ez a szabadságot jelenti. Pedig Svájcra azért nem lehet mondani, hogy fejletlen a pénzügyi kultúrájuk, mégis ragaszkodnak a kápéhoz, és nagy ívben tojnak a pénzmosásellenes hablatyra.

A számlapénz esetén ugyanis a saját pénzem feletti rendelkezés szabadsága veszik el. Mégpedig többféle módon. Például bűnözők által. X Ilonka békésen ücsörög munkahelyén, közben kapja az sms-t, hogy Kuala Lumpurban éppen vásárol. Mire felébred, intézkedik, már sütheti. Ha szerencséje van, nem a számláján lévő egész összeget nyúlták le, de bármennyit is, az az övé volt. Az utánajárás pozitív eredménye csekély, nagy valószínűséggel sosem kapja vissza. A rakodópart alsó kövén ülve nézi, hogy úszik el a munkabér. Az MNB legutóbbi statisztikája szépen bemutatta, hogy milyen meredeken emelkedik a csalások száma. A másik elvételi lehetőség a technika ördöge vagy malőr. Ott van például a bitcoin tőzsdés srác, aki úgy dobta fel a pacskert, hogy elfelejtette a hozzáféréseket megosztani másokkal. Akinek nála volt a pénze - alig párszázmillió dollárnyi tulajdonos -, legfeljebb a szellemidézésben bízhat.

És a legveszélyesebb ragadozók az államok. A hülyeség kimaxolásában mindig élen járó svédek pár éve büszkén jelentették be, hogy náluk megvalósult a készpénz nélküli társadalom. Évekig ment a dicsekvés az elektronikus pénztárcával mászkáló svéd koldusokról. Aztán a svéd jegybank vezetője elkezdett aggódni a hackerek, áramszünetek és egyéb problémák miatt, ami lefordítva azt jelenti, hogy a derék Jörg számláját párszor lekopaszították, az állami szervek meg tátják a szájukat, mert mást nem tudnak tenni. Arra volt eszük, hogy belezavarják Jörgöt a készpénzmentes társadalom nagyszerű jövőképébe, de védelmét oldja meg maga.

A kínaiak még durvábbak. Madách falanszter színe sehol sincs hozzájuk képest. Pár év alatt - állami támogatással - felnőtt egy sor kétes módszereket alkalmazó szolgáltató, amelyekre piaci alapon rácuppantak a népek. Most már mindenhol okostelcsivel fizetnek. A folyamat odáig ment, hogy a mindenütt jelenlévő pártnak kellett intézkednie, hogy a papírpénzt is fogadják el a kereskedők. Aztán erre rátelepedett az állam és az ő AI-pontozása. Ma úgy néz ki, hogy aki rossz volt, azt kizárják egyes fizetési műveletekből. Ha sokat csintalankodik a kis kínai, és a hatalomnak nem tetszik, a virtuális pénzét egyszerűen zárolják. Van pénzed, de az állam nemcsak figyeli mire használod, de meg is határozza, hogy használhatod-e. Totális pénzügyi ellenőrzés alatt tudják tartani a konfuciánus idiotizmus miatt amúgy is nyomi kínai populációt. Mi ez, ha nem rabszolgaság?

Ki kellene alakítani egy egészséges arányt tartalmazó rendszert, ám erre nincs igény. A bankok, a fintech cégek, az állam a készpénzmentesítést erőszakolja, az előrelátás képességével kevéssé megáldott emberek pedig nem gondolkodva fogadják el saját szabadságuk korlátozását.

A mi MNB-nk azonnali fizetési rendszere ennek a folyamatnak az előszobája egy óriási hibával, amely az egész magyar bankrendszert kifektetheti. Kevesen emlékeznek már a Postabank két évtizeddel korábbi csődjére, amikor a József nádor téren körbe állt a sor, minden fiók betétesi ostrom alatt állt. (A Reálbank Andrássy úti tömegjelenetei megvannak?) A pánik órákon belül elintézte a Postabankot, amely akkor a legnagyobb lakossági bankok egyike volt. Hála az MNB-nek ez a mostani viszonyok között öt másodpercre rövidül tetszőleges bank esetében. Mert ha a közösségi médiában végig fut, hogy X banknál gond van, és nem tudja visszafizetni a betéteket, a csontra beszart egyszeri betétes nem gondolkodik, félelmében azonnal kiutalja a pénzét. És - hála Matolcsy okosságának - az minden ellenőrzés nélkül öt másodpercen belül el is tűnik onnét.  A tömeghisztéria gyorsuló hólabdaként elsodorja az adott bank fizetőképességét, és mire a bank vezetése, az MNB, a kormányzat reagálni tudna, már késő. Egy esetleges gazdasági válság szituációban - melyet Gulyás Gerike őszre beharangozott - sanszos, hogy az egész magyar bankrendszernek reszelnek. Ha Matolcsyd van, Soros már nem kell.

Ez az igazi probléma ezzel az azonnali fizetéssel, amit talán lassan az MNB is felfog. Csak innen nehezen van kiút, hiszen Matolcsy személyes agyszüleményéről van szó, amelyre az eltelt három évben a bankszektor több milliárd forintot égetett el. Kíváncsian várom kivel vitetik el a balhét. (Vannak tippjeim.)

Voltak a magyar gazdaságtörténetben akarnok idióták szép számmal, de a magyar bankszektor biztonsága mégiscsak több mint gumipitypang-ültetvényekkel való kísérletezgetés. Azokból viszont, akik ezt nem látják be, elegem van.

Az van ráírva a Sportszeletekre, hogy minden negyedik nyer, úgyhogy vettem is négyet, csak a nyereményért. Aztán nem nyertem. Pontosabban lehet, mert voltak benne hieroglifák, de azt fejtse meg a Champollion. Pár hét után viszont már tisztán ott volt a "Nyertél" szó, össze is gyűjtöttem belőle egy tucat körül. A határidő előtti héten megpróbáltam beváltani, ám csak az ördögnek róttam le tartozásomat útjaimmal. Vagy az adott bolt nem vett részt az akcióban, vagy a beváltható Sportszelet lett hiánycikk. Megszokott boltomban az alkalmazott megszánt, és azt mondta, megkérdi a főnökséget, hogy más fajta Sportszeletre is be lehet-e váltani a csomagolópapír üzenetét. Vártam, és közben azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa is ez a kommersz csoki, amely szaros kis életemben egyszerre jelent dicsőséget, cinikus előrelátást és talizmánt.

A majdnem kilencmillió fociedző országában az a közvélekedés, hogy a focit gólra játsszák. Biztos van olyan is, ám közel negyven éve a Diáknapok tanár-diák meccsén nem a gólok voltak fontosak. Az ifjak arra mentek, hogy nem szeretett tanáraikat miként tudják szabályosnak látszó körülmények között ügyesen felrúgni. (Máig büszke vagyok rá, hogy az értem nem különösebben rajongó fizika tanárt úgy szereltem szabályosan, hogy felnyalta a betont a felező vonaltól a kapuig.)  Tanárainkat sem kellett félteni, mert ők a testi fenyítésben már nem részesíthető bikaborjakat rugdosták, lökték ahol érték. Úgy jöttünk le a pályáról, mint a gladiátorok, hiszen a foci nem kisasszonyjáték. Szépen dagadó sípcsonttal, vérző térddel bóklásztam, midőn ráakadtam nagy érdeklődés - talán húsz fő - mellett zajló rendkívül izgalmas töriversenyre. Ez a vetélkedő az akkor népszerű Kapcsoltam szabályai szerint zajlott - Sportszeletért. Első jó válasz egy csoki, második kettő, harmadik négy, egészen százhuszonnyolcig. A pulpituson ültek a töritanárok, előttük a versenyző, közöttük barna kartondobozokban - melyből az egyikből már hiányzott valamennyi - a Sportszeletek. Amint speckol töritanárom meglátott, legyezgetett is, hogy sántikáljak tovább nekem nincs itt semmi látnivaló. A többiek viszont úgy gondolták, hogy megmutatják. Szégyenlős fiú voltam, nem néztem oda, viszont bő félóra után az összes Sportszelet nálam volt, a verseny véget ért. Ekkor válaszút elé érkeztem. Visszavonulok, és nyitok egy Sportszelet-kereskedést, vagy várok még valamit az élettől. Lehet, hogy rosszul döntöttem, de szétosztottam a több száz csokit az osztálytársak között. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy az esti színházlátogatás után a jegyszedő nénik nem győzték átkozni azt a nyomorultat, aki miatt tele lett a nézőtér zöld mezőben diszkoszt hajigáló pici emberekkel. A májusi illatok viszont gondoskodtak róla, hogy a csillagos égboltról két szépen csillogó leszálljon a Földre, és ne hagyják parlagon a nap hősét.

Alig tettük le az esküt, ezredes elvtárs szörnyű hírt közölt az első lépcsős laktanya vitézeivel. Másnap a NATO megtámadja hazánkat! Éppen túljutottunk a döbbeneten, máris ismertette a szigorúan titkos haditervet, mely szerint délelőtt elhárítjuk a veszélyt, délután pedig támadásba lendülve áttörünk a Dolomitokon, és felszabadítjuk az olasz munkásosztályt a nagytőkések kizsákmányolása alól. Ez után minden átmenet nélkül váltott és egy szállodai hangulatfelelős hanghordozásával közölte, hogy a reggeli torna elmarad, gyakorlóban sorakozik a bagázs, vételezi a reggelit, gyalog masírozik a hadszíntérre, fél egykor megjön a gulyáságyú, délután hatra a teherautók, vacsora a laktanyában hétkor. Nálunk a családi neveltetés része volt, ha valamilyen hivatalosság azt mondja, hogy ötkilós - a legszükségesebbeket tartalmazó - csomaggal jelentkezni kell előírt helyen, akkor azonnal pucolás a környékről is, de legjobb meg sem várni ezt a helyzetet. Ezért kopaszként mondtam a szakaszvezetőnek, hogy két dolgot vigyünk: fehér zászlót, ha jön az ellenség és kaját, ha nem jön a gulyáságyú. Az öreg katonák elvben helyeseltek, felhívták azonban a kezdő okoskodó figyelmét arra a tényre, hogy a Néphadseregben nem rendszeresítették a kajával teli nylonszatyrot, amely így elég feltűnő lenne menetelés közben. Arra azonban nem tudtak mit mondani, hogy a tártáska teljesen felesleges, hiszen skulót úgysem kapunk, akkor minek cipeljünk másfél kiló vasat, elfér ott a kaja. Úgy is lett. Szereztünk fejenként két gyíkhúst, pár zsemlét, üdítőt és Sportszeletet. A főhadnagyunkkal pedig megalkudtunk, hogyha szintidő alá megyünk egymásután háromszor, akkor nekünk vége a vacakolásnak. Nem ment könnyen, de sikerült négyszer megcsinálni a produkciót, melyet főhadnagy elvtárs büszkén jelentett ezredes elvtársnak, aki vizenyős szemével unottan vette tudomásul a magyar virtus nagyszerűségét. A főhadnagy szavának állt azzal, hogy ne a harctér közepén héderezzünk, így egy ligetes részből figyeltük a saját tisztjeik ostobasága és az együttműködési készség hiány miatt a tűző napon szerencsétlenkedőket. Fél egykor persze nem jött a gulyáságyú, fél kettőkor megettük a gyíkhúst, aztán aludtunk fél négyig. Gulyáságyú sehol, a legénység a fűben döglött. Negyed ötre sikerült az élelmiszerkonvojnak teljesítenie a laktanya-gyakorlótér nyolc kilométeres távját. Ekkor viszont olyan tumultus bontakozott ki az ételosztásnál, hogy egy arra járó ellenség pár kézigránáttal az egész ezredet elintézhette volna. Szakaszunkban némi vita bontakozott ki arról, hogy részt vegyünk-e ebben a bohóckodásban. Sikerült meggyőznöm a srácokat, hogy ne, hiszen nemsokára hazahúzunk, a többiek fáradtak lesznek, de nem lesznek éhesek ahhoz, hogy lemenjenek vacsorázni, így mi annyi kaját vihetünk a körletbe, amennyit akarunk. Osztán tényleg így lett. Szereztem némi tekintélyt az öregek előtt a szakasz mikro-haditervével. Ők nem tudták, én igen, hogy nem én voltam, hanem Galamb, Gorcsev Iván, Senki Alfonz, Csülök és legfőképp Tuskó Hopkins. És aki megalkotta ezeket a figurákat, és aki saját életének ordas világában sajnos nem tudta alkalmazni az általa szabadalmaztatott eljárásokat. Hol van a történetben a Sportszelet? Persze nem engedik, hogy elegánsan átugorjak rajta ugye? A dög melegben szétolvadt, úgy kellett kinyalni az alufóliából. Kezünk, pofánk tiszta csoki volt, mint a bölcsiben. Valahogy ki kellett néznünk, ezért a drága vizünkkel kellett lemosni magunkat. Hiába, a legjobb haditervet sem lehet tökéletesen kivitelezni a gyakorlatban.

A vizsgadrukk az jelenség, melynek következtében a vizsgázó időben elhelyezi a testében felgyülemlett anyagot annak érdekében, hogy szelleme minél magasabbra tudjon szárnyalni. Viszont a vércukorszint megfelelő biztosítása érdekében jó, ha van kevés anyag révén sok energiát biztosító Sportszelet. Bekerül hát a vizsgaöltöny jobb zsebébe. Aztán nem fogy el az első vizsgán, a másodikon sem, a félév is elmúlik, a Sportszelet marad. Majd a következő félévben! Akkor sem kell. Az évfolyamtársak nevetséges babonákkal próbálnak operálni, de akinek Sportszelet van a zsebében, annak nincs rá szüksége. Az fölényesen nézhet a vizsgáztatója szemébe, aki azt hiszi, ő kérdez, és nem sejti szegény, hogy csak azt kérdezheti, amit a Sportszelet tulajdonos meg tud válaszolni. Vége az egyetemnek, a Sportszeletet megenni valóságos kannibalizmus volna, odakerül hát a kályhacsőbe. Egyszer majd megtalálják az unokák, és azt gondolják, hogy tudták, hogy feledékeny volt a nagyfater, de ennyire? Mit kezdjenek a muzeális korú Sportszelettel? Ki fogják dobni. Na, azt már nem! Végrendeletemben leírom, hogy sokat látott Sportszeletemet temessék el velem egy légmentesen lezárt műanyag zacskóban. Ezer év múlva az emberiség meghódítja az Univerzumot, gyógyítható minden betegség és már csak egy talány marad: miért van Sportszelet egy frissen feltárt sírban. A csontjaimmal pepecselő régészek sem tudják magyarázni, mert híres vezérek a lovukkal, vitézek a fegyverükkel, gazdagok a pénzükkel, mexikóiak a tévéjükkel szoktak temetkezni, Sportszelettel senki. Egyik majd a fejéhez kap: "Ez Gombóc Artúr sírja!" Megvan a szögletes csokoládé, és ha kellő anyagi támogatást kap teóriája, akkor kiássa a kerek csokoládét, a töltött csokoládét és a töltetlen csokoládét is. Jó érzés hozzájárulni egy távoli ismeretlen karrierjéhez.

Visszajött a bolti alkalmazott, vége lett a merengésnek. Boldogan mondja, hogy a főnökség engedélyezte a másik Sportszeletre való váltás lehetőségét. A Sportszelet nem hagy cserben, nem lehet belőle elegem.

Képzeljük el, hogy egy puccos fogadáson egy potentát túleszi magát osztrigából, melynek következtében erősen csikar a hasa. Halkan jelzi környezetének, hogy baj van, majd farpofáit összeszorítva, izzadva elkezd oldalazni a toalett felé. Ekkor szembe jön vele egy félig-meddig barátja, akit kizárólag rá való tekintettel hívtak meg a rendezvényre, és akinek megsúgja tragikus helyzetét. Erre a cimbora kedélyesen izomból hasba vágja. Nagy baj szerencsére nem lesz, ám jelentős bélgáz szabadul ki némi hanghatással kellemetlen szagokat árasztva, az úri közönség figyelmét a problémáját addig diszkréten kezelőre fordítva. Az inzultált nem tudja eldönteni, hogy a gyomrosozó szándékosan akarta-e megalázni, vagy egy hülye, aki nem képes felmérni tettének következményeit. Tovább slisszolva megfogadja magában, hogy csak tudja biztonságosan elhelyezni belének tartalmát, olyan bosszút áll a szemét aljas kreténen, hogy arról koldul.

Nos, nagyjából ez a helyzet Viktor Néppártból való kizárása esetében. Mert ne legyünk álszentek, nem a Fideszt zárták ki, ez a pártnak nevezett csoportosulás csak Viktor fedőszerve. És azt se gondoljuk, hogy ez a felfüggesztésnek nevezett vicc nem kizárás. Az. Furcsa érzés, de mi az okot - az ökör Viktor - és a kizárás tényét - Európai Néppárt? Az kizárt! című bejegyzésünkben - jó előre megírtuk. Oszt úgy is lett.

Az alaphelyzet az, hogy az európai mainstream elszúrta a bevándorlás kezelését. Most már ők is tudják. Mivel azonban politikusból vannak, nem ismerhetik be a kudarcot. Pláne nem kampányhelyzetben. Ők azt tervezték, hogy a választásokig mindenről fognak locsogni - európai értékek, gazdaság helyzete, nagy a jólét, jövő kihívásai, Brexit, Európa megerősítése, klímaváltozás, világbéke stb. - csak a migránskérdésről nem. Közben próbálják szélsőségesnek beállítani és elszigetelni az integrációs fiaskót emlegetőket, és az összes titkosszolgálati eszközt bevetik, nehogy egy arab vagy egy néger ámokfutást rendezzen Allahot éltetve. Ez a fősodor stratégiája. Ők is tudják, hogy nehéz helyzetben vannak, ezért az egység számukra a legfontosabb. Azt hitték, hogy ez a saját közösségükben mindenki számára világos, hiszen: "Egy a tábor egy a zászló!". Erre jön egy általuk lenézett és pénzelt cigányvajda a magyar pusztákról – nem gondolom, hogy igazuk lenne, de ettől az ő világképükben valami ilyesmi van – és elárulja őket. Kampánya középpontjába helyezi a migránskérdést, ezzel a populistának tekintett erők malmára hajtja a vizet. Teszi ezt úgy, hogy saját pártcsaládjának illuminált, ám mégis illusztris tagját negatív színben tünteti fel, gyakorlatilag vele hergeli a hülye magyarokat, magyar hülyéket. És nem képes leállni.

Először finoman figyelmeztetik, aztán felszólítják, több párt nyíltan ellene foglal állást, felvetik a kizárás lehetőségét, végül de facto kizárják. De még most sem képes befejezni a mi Viktorunk. És ez nagy probléma. Sokkal nagyobb, mint hisszük. Azt jelenti, hogy Viktor - és a neki tapsolók - nem értik Európát. Európa - minden negatívuma mellett - a megegyezésre épül. Mert sajnálatos történelmi tapasztalat, hogy kompromisszumok nélkül egymásnak esnek a nemzetek sok tízmillió halottal. Ezért bármi áron meg kell egyezni. Viktor ezt valami gyengeségnek tartja, ő csak az erőből ért. Az egyezségre felkínált lehetőségek ziccereit tehát szépen kihagyta, és elment a falig. Aztán annak is nekiment.

Igaz, átmenetileg Brüsszelben meghunyászkodott az állam- és kormányfők találkozóján, ahol - bár szokása szerint seggét, pocakját kidüllesztve fontoskodott - elég látványosan nézték ki maguk közül a többiek. Aztán hazaérve folytatta, ott ahol talán abba sem hagyta. Rendeztek valami nemzetközi migránsügyi konferenciát, melynek előadói közül még a szintén nem könnyű eset Sarko is próbálta kompromisszumra bírni. De nem, vasárnap reggel még rátett egy lapáttal, ömlött a hülyeség a szájából a böjtről, a kereszténység védelméről, a brüsszeli elit elleni harcáról stb. Inkább emlékeztetett egy kocsmai hőzöngőre mintsem hazám miniszterelnökére. Érződik rajta, hogy - a nagyhangú duma ellenére – fél. Félelmében pedig ahelyett, hogy szokásos kudarca után visszavonulna Grácba, Grácot hozza el a magyaroknak. (Csatlakozunk Ausztriához.) Viktor félelmét eltakarni akaró propaganda szerint óriási győzelem lett itt learatva kérem. A genetikailag vagy pénzért hülye fideszesek pedig beszopják a rugalmas elszakadásról, meg a frontvonalak kiegyenesítéséről szóló mesét. És majd csodálkoznak a katasztrófán, amelyet természetesen nem Viktor hozott össze, hanem a nemzetközi ármány.

A német viccműsor - képzeljék a fritzek meg a viccek, idejutott a globalista világ - szerint három oka van Viktor uralmának: Audi, Mercedes, BMW. Minden viccben van valami igazság, így ebben is. Csakhogy a német nagyipar és nagytőke az európai fősodor része, akiknek nem érdekük egy európai populista fordulat. (Elég kevés autó fogyna.) Döbbenettel szemlélik az eddig jól kézben tartható Viktor pálfordulását. És az sem érdekük, hogy Magyarországon valami rebellió üssön ki egy félelmében folyamatosan rossz döntéseket hozó vezető miatt. (A győri sztrájk megmutatta, hogy egy magyar leállás komoly károkat okozhat Németországban.)

A gazdasági érdekszféra mellett a politikai placcon sem áll jól Viktor szénája. Itt két időszakot érdemes figyelni. Az első a választási időszak. Nem lehetett nem észrevenni, hogy két hete a Mutti beköpte a tutit migráns ügyben. Szerinte azért van sok migráns Németországban, mert a Viktor őt keményen átverte. Az öreglány valami olyasmire kezdett el visszaemlékezni, hogy a Viktor pár ezer menekült befogadását kérte, amelyet ő az emberiesség nevében fogadott el. Osztán a számolásnál derült ki, hogy másfél millió lett, maradhat? Szóval a németeknek szépen be lesz adva, hogy a migránsokat tulajdonképpen Viktornak köszönhetik. Ehhez jön még a korrupciós ügyek - például az Elios-ügy - felmelegítése, és máris kész az európai szintű karaktergyilkosság.

A második időszak az EP-választás utáni idő, melyre a mainstream összeáll. A néppárt, a vörösök, a zöldek és a liberók szépen leosztják egymás között a pozíciókat. Ezeknek így többségük lesz, a Viktor által szállított - a magyarul is beszélő oláhokkal, tótokkal, vendekkel, horvátokkal - kb. 18 szavazat nem oszt, nem szoroz. Weber Spitzenkandidat tehát úgy tudja váltani Juncker spicces kandidétot, hogy ahhoz nem kell Viktor. Sőt Viktor de iure kizárásával még erősíti is alkupozícióját a többiek felé.

Volt némi remény, hogy ezt Viktor ritka lucidum intervallumjainak egyikében talán belátja és nagyon gyorsan visszavonulót fúj látványosan becsicskulva feltakar a Néppártnak. Mostanra kiderült, hogy szokásos módon va bankot játszik, még mindig nem értve a szóból - vagy már úgyis minden mindegy alapon - nyíltan hadat üzen Európának. Ez Viktornak arra a jellemhibájára vezethető vissza, melyről Anikó asszony megemlékezett egy interjúban. Fiatal házasként járták be Párizst, amelyet Viktor azzal tett emlékezetessé, hogy - Anikó minden józanságra való figyelmeztetése ellenére - elverte az összes pénzüket az "Itt a piros, hol a piros?" nevű, lúzereknek fenntartott játékon. Jelen pillanatban az ország jövőjét játssza el. Köszönjük meg neki.

Őszintén szólva Viktor személyes sorsa miatt kicsit aggódom, mert a keresztény értékekből legszigorúbban a: "Ne lopj!" parancsát védi a migránsoktól legelszántabban, így semmi megtakarítása sincs a nehéz időkre. Ezen aggodalom mondatja velem, hogy: "Fejezd már be Viktor!", mielőtt Európának végleg elege lesz belőled, meg belőlünk, magyarokból.