Azt hiszem az élsportokhoz való hozzáállás vonatkozásában is alkalmazható a közismert bonmot: Aki harminc éves kora előtt nem sportrajongó, annak nincs szíve, aki harminc éves kora után is sportrajongó, annak nincs esze. A fiatalság magyarázat az élsport iránti hevületre - különösen, amíg az ember gyereke maga is műveli valamelyik sportágat -, az idősebb korban lévők viszont hajlamosabbak észrevenni a szemfényvesztést, és ennek megfelelően kezelni az élsport nevű társadalmi cumit.

Coubertin báró még valahogy úgy képzelte el a sportversenyeket, hogy azokon olyan emberek indulnak, akik egzisztenciálisan megengedhetik maguknak, hogy hobbiból, úriemberek módjára űzött testedzésük eredményét összemérjék egymással. Elég sokáig vegetált is az általa kitalált olimpiai mozgalom, amelynek eseményei mínuszos hírek voltak a korabeli sajtóban, sokszor a megrendezés is nehézségekbe ütközött. Ma annyira nem szokás felemlegetni, de az 1936-os berlini olimpia adott lendületet a mozgalomnak, mert a nácik meglátták benne a tömegember befolyásolásának lehetőségét, így az Akarat diadala elvezetett a Nemzetek fesztiváljához és a Szépség ünnepéhez. A világháború után a komcsi rezsimek vitték tovább a szép náci hagyományt, és használták a kapitalizmusnál fejlettebb társadalom igazolásához némi nacionalizmust is megengedve. A nyugati világ később ébredt, ők egy másik - üzleti - vonalon kezdtek el nyomulni. Aztán a konvergenciaelmélet igazolásául szépen össze is értek, mára kokszgyárak versenyévé silányítva az egykor nemes eszmét. Ezek után kik azok az idióták, akik komolyan szurkolnak egy bármilyen mezben bármilyen nemzetet képviselő két lábon járó kísérletilabor-szökevénynek? Talán azok, akik a lényeget még nem érthetik.

A másik dolog a sporteredmények inflálódása, amely folyamat egyébként a fentiekben írtak következménye. Régebben Novotny Zoltán zseniálisan fejből tudta rengeteg sportág eredményeit évtizedekre visszamenőleg. Ma azt hiszem ő is zavarban lehet, mert a sportipar egyre gyorsuló ütemben szállítja az új és újabb "sikereket". Tegye fel a kezét, aki képes megjegyezni, hogy kinek játszották a himnuszát egy tetszőleges versenynapon három számmal korábban bármely sportágban! Tucat és talmi lett az egész, a kreténeknek viszont dagadhat a keble a semmire. És erre az emberi ostobaságra játszik rá a politika azokban a szerencsétlenebb sorsú országokban, ahol a valós társadalmi teljesítmény pótolható ezzel a talmi szarral. Tegyék, de nélkülem.

Nálunk, magyaroknál nem jó a helyzet, mert adóforintokból tömik az élsportolókat, akik ezzel költségeiket a társadalomra hárítják. Érdekes módon a nyereség viszont az övék. Csakúgy, mint a különböző - élethosszig tartó - járadékok. Kérdem tisztelettel, hogy mi végre? Versengő társadalmakban ez nem így van. Kokszolják ott is a sportolókat, de ez saját felelősségre megy. Keres annyit, amennyit az ügynöke kiszorít, aztán megél belőle, ahogy tud. Nem pátyolgatják, ha visszavonul, talál magának más megélhetést. Vagy nem. Kit érdekel? A lakatos megélhetése sem érdekel senkit. Mitől más egy sportoló?

A magyar sportoló rendkívül kényelmes helyzetben van. Több sportágban még eredmény sem szükséges a gondtalan élethez. A focit meg se említsük, már a szövetségi kapitány szerint sincsenek meg az európai szintű képességek. Az európai szintű fizetség viszont hála a Jóistennek - meg a tök tehetségtelen Viktornak - azért megvan. (Régi javaslatunkat felelevenítve, most már tényleg jó lenne, ha a szövetségi kapitányi posztot lottósorsolás útján töltenék be, mert ilyen kiemelkedő gázsi mellett ilyen szar eredményt bárki tud produkálni.) De jellemzően a többi sportágban sincsenek produktumok. (Ez alól egy kivétel van Sinkovics úr megfigyelése szerint: "A seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk.") Akkor mire dagadjon a honfiú kebel?

De tudják kérem, még ezt is el lehetne nézni. Bele lehetne nyugodni, hogy semmi teljesítményű emberek a magyar emberek nyakán élősködnek. (Hosszú Katinka azért feszíti a húrt az ingyenes uszodahasználattal.) Két dolog azonban irritáló. Az olimpiai bajnokokat példaképként mutogatják a jövő nemzedékének, mint akik sokat tettek a nemzetért, az ifjúság nézzen fel rájuk. Ezért kapnak egy rakat valójában meg nem szolgált pénzt az adófizetőktől, járnak közönségtalálkozókra, mert ők még látták Lenint, motivációs tréningeken bohóckodnak stb. Jó, legyen. Ám egyre többükről derül ki, hogy kábszerrel kereskednek, fogyasztanak, korrupciós pénzekből borgiáznak, szóval nem kifejezetten példaképek. A derék Olimpiai Bizottság ingerküszöbét nem lépik át ezek az ügyek. Ímmel-ámmal dünnyögnek valamit, de az apanázs megvonását erkölcsi okból nem merik meglépni. Azt üzenve, hogy a döntéshozók sem különbek, csak róluk még nem derült ki a személyre szóló stikli. Szépen vagyunk, hát! De csak dagadjon az a nemzeti kebel az egymást mentő erkölcsi hulláktól! Megérdemlik!

A másik bicskanyitogató új szokása élsportolóinknak a stadionépítések követelése. Kell kézilabda stadion, meg atlétikai. Mint egy falat kenyér! Valamelyik reggel nézem a Mókát, ahol egy Baji nevű futó és a kis Gyulai követelik az új atlétikai stadion megépítését. Nem tudom ki ez a Baji - talán volt egyszer helyezett valami világversenyen - de rohadt irritáló. A stadion tervszinten kerül százhúsz milliárdba. Lesz az kétszázötven is mire megvalósul - mint a vizes szar - de ki számolja. (Közben a közszolgáltatásoknál éppen szükség lenne erre a pénzre, amely több millió embernek tehetné könnyebbé életét, de nem, kell a zsozsó néhány ember bulijára! Ezt támogatja a Baji meg a hozzá hasonlók.) Az üzemeltetés költségét megbecsülni sem lehet, a Purczeld Ferenc Stadion fenntarthatóságát már a kormánymédia is kétségesnek találja. Nagyon kell hát még egy ugye? Ráadásul Baji a világbajnokság idejére maximum a mészcsíkok felfestéséért felelős mánáger lehet, hiszen addigra kiöregszik. És miképp a vizes szar megrendezése sem hozott semmit az országnak, az atlétikai sem fog. De ha annyira akarják, hát nosza! Vegyenek fel hitelt, és szálljanak be saját vagyonukkal, ha olyan jó üzlet, biztos megéri. Tegyék! Drukkolok nekik! Igazán! De az adófizetők péniszével verni a csalánt nem túl tisztességes.

Mindezek miatt elegem van az élsportolóknak nevezett rezsimkurvák erkölcstelen követelőzéséből, meg azokból a fél- vagy egészen hülyékből, akik üres lózungként használt nemzeti érzésből támogatják a stadionépítésnek álcázott pénzmosást, mert olyanok ők, "mint a porba hullott mag, mi többé nem ered".

Eltelt kb. egy hónap az önkoris Fidesz-szopás óta - Gyászberényben, Pöcs úr birodalmában a megsemmisítésig halmozták az alkalmatlanságot - és nincs válaszuk az okokra. Szánalmasan nem mernek szembenézni a valósággal. Van némi mellébeszélés, Kövér hozta megbuggyant formáját, a közpénzből kitömött, közvéleménykutatónak álcázott pénzmosók vinnyognak a gazdi kegyeiért, Fábry úr szordínóban motyog valamit a nagy arc kisebbre szabásának kényszeréről, osztán ennyi. Az egész szervezet lehalt, Viktorra vár, aki most kezd felébredni abból az álomból, amibe Tóni pasa és sameszai évek óta ringatták. A kis pufi maga is dermedt, és rémülten dörzsöli szemét, hogy mi a fene legyen. Tanácstalan ő is, csak ezt nem mondhatja meg, mert szerte szétfut az egy tábor, és cafatokban lóg az egy zászló. Segítsünk hát kedvenc pici dundusunknak!

A Fidesz kormányzása arra a politikai ígéretre épül, hogy jobb országot képes létrehozni, mint amilyent a negyven évig regnáló kommunisták és a húsz évig liberálisnak hazudott - valójában a '45 után kialakult moszkovita brancs által szilárdan kézben tartott - demokrácia összetákolt. Ez utóbbiból az embereknek különösen elegük lett, mert a rendszarváltáskor az volt az ígéret, hogy pár éven belül - miután kialakítottuk a jogállamot és kiépítettük a szabad piacgazdaságot - nyugati életszínvonalon élhetünk egzisztenciális biztonságban. Sőt ha csatlakozunk az Unióhoz, még cukrászdát is nyithatunk Bécsben! Ehhez képest húsz évből néhány évet leszámítva - első Orbán kormány utolsó két éve, a Medgyessy kormány két éve - életszínvonal-esés jutott osztályrészül, a végén egy jó nagy adósságválsággal, amely az addigi szerény egyéni eredményeket is annulálta. A világok legjobbjának tartott liberális demokrácia pedig nem védte meg a kisembert a lecsúszástól, cserében magas lóról oktatott, hogy ők a hülyék, amiért nem értik a modern kor kihívásait. A népek köszönték szépen a lenézést, és Viktorra szavaztak, aki éppen rendszerkritikus plebejus politikusnak mutatta magát. Az volt Viktor ígérete, hogyha minden magyar lészen, akkor lesz itt jó világ. Nosza. Hajrá Viktor, hajrá magyarok!

Eltelt tíz esztendő és mi lett? Az a folyamat zajlott le, amelyet Szabó Lőrinc: Vang-An-Si című versében olyan zseniálisan leírt immáron nyolcvannégy esztendeje: "Tíz év... S a szent hívta a császárt és a Tanácsot. - Kész vagyok, itt a művem! - s az új világra kitárta a négy ablakot. ... - Őrültek! Elűztem a kalmárt!... - A tied éppúgy becsapott! - Bankpénz helyett... - De katonákkal Hajtottad be a kamatot! - Az úri tőke... - Spicliké lett! - A papok... - Azért nincs eső! - Munkahadsereg... - Mint a börtön! - Jövőtök... - Ma kell, nem jövő!" Viktor nem váltotta be a magyarok reményeit, az általa kiépített ország rosszabb lett, mint a korábbi változat. Ugyanis a világ is változott a tíz év alatt, amelyhez nem sikerült alkalmazkodni. Létrejött egy személyi függéseken alapuló, versenyképtelen gazdaság, egy sajátjait meglopó tolvaj elit, egy ezek hatására a hazájából menekülő magyarság, összességében egy bukóspirálba került ország.

A derék magyarok pedig egyre többször találkoznak a mindennapokban az eredménytelen kormányzással akkor is, ha a rezsim körmeszakadtáig igyekszik propagandájával titkolni tehetségtelenségét. Ma már közhelyszámba megy, hogy az oktatás egyenesen szar, nincs elég orvos, már az időpontfoglaláshoz is időpontot kell kérni. Egyre szenvtlenebbül tolják a magánegészségügyet, miközben tíz éve azt üvöltötték, hogy az: "Egészségügy nem üzlet!" A magánnyugdíj pénzeket Viktor addig védte, míg eltűntek. Most az a módi, hogy spóroljon mindenki, ha nem akar éhen dögleni idős korában. A közszolgáltatások a béka segge alatt, a szemetet nem viszik el, a MÁV százhúsz évvel van lemaradva attól, amit ma vasútnak hívunk, stb. És elkezdődött a polgárok személyes életébe való belemászás is. Nem tudni ki volt az a barom, aki kitalálta a kötelező hatéveskori iskoláztatást elvéve a szülőtől a döntés jogát, miközben a feltételek sincsenek meg. Ugyanez a nyelvvizsga-kötelezettséggel, amelyet úgy írnak elő, hogy az állami iskolákban nincs olyan infrastruktúra (tanár), amely (aki) lehetővé tenné a kötelezettség teljesítését. Miközben tehát az ország lerohad, magánéletükben cseszegetik az embereket, infláció a köbön, megy a süket duma a sikerekről és egyre pofátlanabbul folyik a közpénzlopás. Minden szarra - stadionok, sportvilágverseny-rendezés stb. - van pénz, csak az magyarok életminőségének javítására nem jut valahogy. Csoda, hogy besokallnak a népek, és meggyűlölik a Fideszt?

A másik gond maga a Viktor. Akkora a szája, mint a Bécsi kapu, teljesítménye viszont nulla. Az európai politikából gyakorlatilag kiszorult. Ma már csak balkáni maffiózókkal, nemzetközi pénzmosókkal, posztszovjet kánocskákkal, "Ne légy hülye!"-törökökkel fotózkodhat. (A tartótisztnek való jelentésadást ne vegyük diplomáciai eseménynek.) Elhűlve nézem, mivel indokolja a külpolitikának nevezett ámokfutást. Berlin - Moszkva - Isztambul háromszög! Atyaisten! Ez a miniszterelnök?

Törökországnak Ankara a fővárosa, és nem véletlenül. A törököknek nincs és nem is lehet szava Európában, nekik annyi van megengedve, hogy Kis-Ázsiában bohóckodjanak, nem több. Polaton keresztül való pénzmosáson kívül mi a fenét akar ez a szellemi toprongy a törököktől? Viktor európai szereplése még lesújtóbb. Akkor veszik elő Európában, ha bajkeverőre van szükségük. Macron például kajakra azt a verziót nyomja, amire a franciák évszázadokig használták a magyarokat - Bethlentől a Zrínyieken, Thökölyn, Rákócziakon keresztül Kossuthig - keltsenek rebelliót a germánok hátában. (Amikor pedig a nagyon okos Deák, a snájdig Andrássy és a korrupt Tiszák végletesen hozzákötötték Magyarországot a krautokhoz, gyorsan megsemmisítették egy kis kastélyban.) A bajkeverő Viktor áldásos tevékenysége miatt a magyarokat nagyjából úgy utálják Európában, mint Trianon előtt. Szép jövendő vár ránk.

Belföldön sem jobb a teljesítménye. Viktor beleunt a belpolitikába. (és régi szórakozása, a foci sem hozza az adrenalinfröccsöt). Ennek oka, hogy hatalomtechnikai eszközökkel jelentősen visszaszorította az ellenzéket, pártjában nyikkanni sem mernek nélküle. Légüres térben lebegő politikai ikonná vált, új játszóteret kellett hát találnia magának. Legokosabb Lajos regnálása idején kettős hatalom volt a Fideszben, Viktor a politikai térfélen vitézkedett, Lajos az üzleti ügyekkel foglalatoskodott. Lajos kipöccintésével Viktor új terepet kapott, és megszerette, mert rájött, hogy a pénzosztogatás legalább annyi élvezetet okoz, mint a politikai játszmázás. (A kettő együtt maga a mámor.) Ráérzett az ízére, és a napi szürke kormányzati melót felváltotta új hobbija, a seftelés. Ettől igazi üzletembernek érezheti magát, talán még a Sorost is lepipálja. Annyira tetszik neki újdonsült szórakozása, hogy közben elfelejt kormányozni. Ettől viszont léket kap az egész rendszer. Új homokozójában csupa siker Businessman Viktor élete. Persze úgy könnyű, ha tévedéseinek tízmilliárdokban mérhető árát a magyar emberekkel fizetteti meg. (Lásd például az olasz biztosítási piacon való gyermeteg hasalás, vej tizenhárom milliárdja, Fáraó úr sajnálatos halála okán eltűnt stex stb.) A probléma tehát az, hogy élveteg Viktor elérte pályája zenitjét, de maga természetesen nem érzi, sőt új passziójában örömét leli. Ebben a közegben meg már szinte természetes, hogy senki sem meri a táborából felvetni, hogy a politikai közösség túlélése érdekében be kellene fejeznie a mókát. (Amúgy felesleges is, mert nem az az embertípus, aki rendelkezik a belátás képességével, így amíg el nem veszik tőle kedvenc játékszereit, magától nem fogja odaadni, ha rá is megy az ország.)

Ennek hiányában mire számíthatunk? Rövidtávon kapkodásra. Lesz egy kis pénzosztás a plebsznek, hátha lenyugszanak. Megy tovább a siker duma, amíg fel nem kenődünk a következő válságra. Lesz biztos valami átalakítás is, mert ha nem Viktor szervez át, akkor esetleg eszébe jut valakinek Viktor felelőssége, és őt szervezik ki. Jobb ezért megelőzni a bajt, és a szart rákenni az ostoba szpáhikra.  Nos, kb. ennyi. Középtávon az várható, mint a vörösöknél 2006 után. A tolvaj elit nem bízik a 2022-es győzelemben - ezt persze nem kötik Viktor orrára - és még többet lopnak. Sokan össze is fognak veszni a koncon - emberi tényező - megindul a kipofázás, a helyezkedés, a "belülről bomlasztottam" mentegetőzés megalapozása, a titkos átállás előkészítése. (A főkolomposoknak az evakuálás megszervezése.) Mindennel fognak foglalkozni, csak velünk, magyarokkal nem. Erkölcsi megtisztulás? Ne tessenek tréfálni... Jó kormányzáshoz szükséges átalakítások, személyek? Kacag a máj...

A lényeget pedig egyetlen rezsimszolga sem veszi (veheti) észre. Az emberek gyűlölik a Fideszt, és már személyesen Viktort is. Ő volt az utolsó reménye ennek a szerencsétlen országnak. Most pedig ott vagyunk ahol a fenti vers tanulsága: "Elnémult kétszázmillió szív, csak kettő beszélt odabent. - Hiába! - sóhajtott a császár. - Nincs remény! - sóhajtott a szent. - Úgy-e, mégis a régi rend jobb?! - tapsolt a győzelmes Tanács. És Vang-An-Si befalaztatta a szent torony négy ablakát."

Két esztendeje, egy sötét novemberi este szemerkélő esőben egyik kezemben esernyővel, a másikban aktatáskával és bevásárlószatyorral egyensúlyozva igyekeztem elérni hazáig. Sikerülni látszott a mutatvány, már az utcánkba fordultam, onnan alig száz méter a kapu. Az esős félhomályban inkább csak érzékeltem, mint láttam, amint a szomszéd házban lakó idős hölgy jobb kezét furcsán előre tartva megáldja az aszfaltot. Elsuhantam mellette, udvariasan köszönve. Aztán bent ültem egy pocsolyában, esernyő, aktatáska a földön, a vacsorának való szétgurulva. Az idős hölgy pedig a fejem felett visított, hogy megzavartam Fifike utcai piszkítását. Kiderült, hogy az öreglány a ma divatos hosszú pórázon tartotta a drága Fifit, és míg ő a járda egyik oldalán ácsorgott, addig szeretett ebe a járda másik oldalán ürített békésen egy fa takarásában. A köztük lévő drót pedig frankón a lábamra tekeredett, melynek következtében én és a téma az utcán hevertünk. Persze a vén banyának állt feljebb, és elnézéskérés helyett jól lecseszett. Na, akkor lett elegem a kutyatartókból.

A Glóbusz társadalmát megosztó kérdésre: "Kutya vagy macska?" - én a kutyapártot erősítem, mert volt nekem mindkettő, de a kutyámmal lehetett valamit kezdeni, a macska reménytelenül öntörvényű volt. A kutyák mindig is közel álltak hozzám, gyerekkoromban a nagybátyáim híresen harcias dögeitől sem féltem, akik megérezhették bennem a "kutyasuttogót", és - a rokonság meglepetésére - sosem bántottak. Amikor saját kutyára tettem szert - megmentve a túlszaporodásból eredő kivégzéstől - sokat hülyéskedtünk, és igazuk lehet azoknak, akik szerint a kutya egy idő után olyan lesz, mint a gazdája. Az én kutyámból egy minden hülyeségre kapható, barátságos, mindenkivel bratyizó, bohém kretén lett. Nem is volt igazi kutya, pórázt sosem látott, cserébe nem is fogadott szót. Egy kutyaidomár bizonyára a fejét fogta volna impertinens uraság kunsztjait látva. Viszont nem ijesztgetett senkit, a környék gyerekei számára ő volt a mindig dögönyözhető ugrabugráló szőrcsomó. Ez is lett a veszte, valaki elvitte. (Kutyakiképzők most igazolva látják, hogy nem való mindenkinek kutya, mert aki nem tud rendet tartani a falkájában, az annyit is ér.) Szerethető cimbora volt, az elvesztéséből adódó fájdalomra gyenge vigasz az lehetett csupán, hogy életutam nem sokára elkanyarodott, ahova nem tudott volna követni. A későbbi életszakaszaimban nem fért bele a felelős kutyatartás, ezért nincs kutyám. Nem vagyok tehát megrögzött kutyaellenes, sőt remélem, egyszer a megfelelő feltételek mellett megadatik, hogy beszerezzek egy "leghűbb barátot".

A városi kutyatartók azonban mintha nem látnák be korlátaikat, és különböző okokból mégis tartanak kutyát. Ráadásul milyeneket? Golddiggerek előszeretettel pózolnak a patkánynál alig nagyobb, kutyának jóindulattal nevezhető élőlényekkel. A kemény srácoknak pitbulljuk van természetesen. Idősebb hölgyek a mostanában divatos földszintes fehér kutyusokban utaznak, amelyek esetleg betöltik a férji funkciók egy részét is. Lehet, hogy kisebbségben maradok a véleményemmel, de ha már az ember kutyát tart, akkor az legyen valódi kutya, ne kutyapótlék.

A kutyatartás közösségi kultúrája sajnos alig változott, pedig az azt lehetővé tevő infrastruktúrában van változás. Épültek kutyafuttatók, ennek ellenére sok helyen a játszótereken mozgatják ebeiket a mindent okosba megoldó gazdik. Ötvenméterenként van kutya ürülék zacskó elhelyezésére alkalmas zöld-sárga kuka, mégis tele az utca kutyaszarral. Ez most különösen aktuális, mert a lehulló levelek alatt meglapuló kutyaszart ki sem lehet kerülni, így sokaknak lehet kéretlen szerencséje. A cipő - rosszabb esetben a lakás - tisztogatása közben pedig hálás szívvel gondolhatunk felelőtlen embertársainkra, akiknek édi-bédi kutyusaikkal ismeretlenül is a legbizalmasabb kapcsolatba kerültünk. A kutyapisa pedig a leggondosabb gazdi mellett is kellemetlenül folyik ide-oda a járdákon. A belvárosban közlekedő városlakó úgy érezheti magát, mint elcsépelt halivúdi kalandfilmek szereplője, akinek megfelelő helyre kell lépnie a kincshez vezető úton, különben elnyeli a mélység. Aki nem lép jól, az hányásban, emberi ürülékben vagy kutyaszarban-húgyban találja magát.

A közösségi közeg mellett a mikrokörnyezetben is tudnak gondot okozni a kutyások. Társasházban lakó ifjú ismerősöm teljesen kialvatlan egy ideje, mert a szomszédban lakó nyanya zsebkutyája állandóan ugat. Napközben, ha elmegy valaki a lépcsőházban, azonnal rákezd. Pár hónapos gyerekük mellett ez nem nagy boldogság. Elszunnyad a pici, felugatja a kutya. Éjszaka még izgibb. Valamire bekattan és ugat. Az öregasszonyt valamiért nem érdekli a probléma, talán mert nem az övé. Mit lehet ilyenkor tenni? 

Szándékoltan fogalmazok sarkosan, amikor azt mondom, hogy városokban kutyát tartani felelőtlenség mind a kutyával, mind embertársainkkal szemben. Értem persze a mögötte meghúzódó érveket is, amelyekből néhány - társtalanság, szeretet nyújtás igénye - méltánylandó. Csak ne a többieknek kelljen viselnie (elviselnie) az egyéni élethelyzetek, kényszerek adta kényelmetlenségeket. Mint nekem a pocsolyában ülve, ahol elegem lett a kutyatartókból.

Úgy néz ki, hogy a választók szerint a Fidesz alkalmatlan. Szerencsétlenek most azt hazudják maguknak, hogy csak a Borkai-ügy miatt kell az alkalmatlanság zakóját viselniük ahelyett, hogy szembe mernének nézni a valósággal. Nézzük hát a tanulságokat, melyekben sok újdonság nem lesz, ám összerakva a mozaikokat a jövőre nézve valami egészen döbbenetes összképet láthatunk.

Az első tanulság az, hogy Viktornak mekkora mákja van, amiért Magyarország sem morális, sem közéleti, sem politikai szempontból nem Ausztria. Pár hónapja Strache mester szopott be egy hasonló ügyet a szomszédban egészen más végkifejlettel. A demo nyilvánosságra hozatala után a fickó próbált mellébeszélni, aztán amikor rájött, hogy van ott még ahonnan az jött, nem vállalta a szégyent, és mindenről lemondva félreállt. Nem így Borkai! Ő az első képek után sem mondott le, így mindenki láthatta, amint lyukas zokniban töcsköl egy kólás kurvát pünkösdkor, mikropöcsű ügyvédje pedig a látványra rejszol. Tehát egy osztrák náciban több becsület van mint egy magyar kormánypárti politikusban. Aztán a feleségek reakciója. Strache felesége összepakolta a pici gyerekét és úgy ott hagyta a kurvázó hazaárulót, mint a huzat, mert van benne női méltóság. Myrtill asszonyban ez a tulajdonság valahogy nem bontakozott ki, így az ország népe tippelgethet ki a nagyobb kurva, a kólás ribanc vagy az oldalborda. A Borkai gyerekeket pedig ne is kárhoztassuk, hiszen ilyen környezetben kitől tanulhattak volna tisztességet?

A közéleti reakciók is döbbenetesek. Valami kereszténydemokrata banda sietett elsőként mentegetni Borkait. Persze nem lepő, mert a kereszténydemokrata az keresztény, aki nem hisz Istenben. Ilyenektől mit várunk? Esetleg ők a teljes filmet látták, amelynek végén igazi csoda történik, és Pünkösd napján Borkai vesszejéből kiárad a Szentlélek. Kató államtitkár sunnyogott valami példaérték nélküliségről, a többi néma csönd. A hétvége felé a Fidesz holdudvar cinkos hallgatását Skrabski Fruzsina törte meg, és merte kimondani valóságot. (Respect, hölgyem!) Pénteken a zuhanó Tarlós próbálta menteni a menthetőt, de már elkésett, Viktor pedig - szokása szerint - gyáván kussolt. Ezzel lebénította polgári oldal kibontakozó erkölcsi felháborodását is, amelyre a Nemzet tett egy gyenge próbálkozást. Természetesen a fideszkomcsi média befogta a pofáját, amely kétszeresen kortraproduktív eredményre vezetett. Az internet világában, amikor közel kilencszázezres látogatottsággal Borkai lett a Pornhub sztárja, elég röhejes Trafikos Balázs, amint kapcsolja Muci Attilát Leszbosz szigetéről. A másik, hogy a vereség után a hívek nem értik a Borkai-affért, mint magyarázatot, ha pedig megértik, nekik is tele lesz a tökük ezzel a hazudozó kompániával.

Vasárnap a győri emberek véleményt mondtak Borkairól, és nem kellett csalódnunk! Megszavazták, hogy a város első embere továbbra is egy közpénztolvaj kurvapecér legyen. (Ha Győrben járok, köpök egyet a főtéren, mert ebben a szutyok városban biztos ez a tisztelet jele.) Így értünk el hétfőhöz, amikor is - saját ígérete szerint - a nagy Viktor, Európa korszakos gondolkodója leereszkedik közénk, és utat mutatva kifejti gránitszilárdságú véleményét az ügyről. Ám Viktor a "Bátor Utcai Harcos" inkább nyúlcipőt húzott, és a vereség szégyene elől Bakuig futott. Sajnos a türk basikkal való fotózkodáshoz minden erejére szüksége van, ezért sameszaira bízta a Borkai-ügy megoldását. Akik megoldották. Nem kivágták Borkait a Fideszből, hanem hagyták lemondani. Pedig mennyire más lenne a leányzó fekvése, ha úgy dobják ki, de nem! Borkai emelt fővel távozhat a Fideszből. És természetesen öt évig még vezetni tervezi a neki bizalmat szavazott szeretett városát együttműködve egykori bajtársaival.

Ezek a múlt tanulságai, de melyek a jövőé? Ami Borkait illeti az, hogy a fickónak háromszorosan sincs jövője. Egyrészt polgármesterként közröhej tárgya lesz. Elég, ha az alakuló ülésen az ellenzék és a karzat beadja telefonon az "Add ide a didit" kezdetű slágert a megfelelő hangerővel. Plusz ez megy a városháza előtt és Borkai minden megmozdulásakor. Meddig bírja? A másik Viktor, akinek nemcsak a gyávaság a jó tulajdonsága, hanem a sunyi bosszúállás is. Borkai már nincs a Fideszben, így nincs védelem alatt sem, megszűnt a kötelező bajtársiasság vele szemben. Viktor le fogja mészároltatni pár hónapon belül. És ha ő ezt véletlenül elfelejtené, majd eszébe juttatja a tutiból kiesett polgármesterek, képviselők, holdudvar tagok hada. A harmadik az AUDI, amely szépen lapít. Mindaddig teheti, amíg a magyar nyilvánosság el nem kezdi bombázni a német központot azzal, hogy gyakorlatilag ők tartanak ki egy közpénztolvajt. A német autógyártás most éppen nincs a "toppon", nem hiányzik a Facebook oldalukra néhány százezer downvote. Úgyhogy Borkainak a látszat ellenére nincs kegyelem, csak haladék.

A következő kérdés, hogy mi lesz választási vereség tanulsága a Fidesznek? Most úgy néz ki, hogy mindenki sáros, ezért - bár még félik Viktort - jó nagyot hazudnak maguknak és Viktornak. A vereség okait véletlenül sem a kormányzóképtelenségben, a közszolgáltatások (tömegközlekedés, oktatás, egészségügy, szemétszállítás, hatévesen kötelező iskoláztatás stb.) lerohasztásában, az egetverő korrupcióban, a magyarokat lenéző, nagyképű kivagyiságban találják meg. Nem, dehogy. A csengeri örökösnő ügyében látványosan korrumpálódott Kósa - akit csak úgy tudtak kimagyarázni, hogy ostoba szegény - már rá is mutatott az itt élő külföldiekre mint okra. A Lajos tényleg hülye lehet, hiszen vidéken nem élnek külföldiek, 'oszt mégis el lett kalapálva az állampárt, másrészt eddig arról szólt a mese, hogy ide külföldi be nem teszi a lábát, harmadrészt talán Tóni pasának nem kellett volna eladni olyan sok letelepedési kötvényt saját zsebre. (Pláne, ha még ellene is szavaznak, mint ez a hálátlan Gruevszki.) Ideje lenne a valós szembenézésnek. Ideális helyzetben azt mondanám, hogy vissza kellene térni a szerénység útjára, befejezni a közpénzlopást, tisztakezű embereket helyzetbe hozva el kellene kezdeni kormányozni, de erre kevés a remény. Olyan mértékben züllött le a Fidesz, Viktor és sameszai, hogy innen csoda lenne visszatérni a helyes útra. És már lehet, hogy a Fidesz befolyásos köreinek jelentős részében nem is akarnak. Kettéváltak ugyanis az érdekek. A sokat lopók - például Tóni pasa, Viktor family és köreik - már inkább élveznék a lopott vagyont, az ő stratégiájuk egyszerű: lopni még amennyit csak lehet, aztán az összeomlás előtt elpucolni. A többiek a médiában, gazdaságban, közigazgatásban és a talpasok viszont ki lesznek szolgáltatva a népharagnak. Különösen, ha beüt valami válság is. Hát ezt véssétek eszetekbe barátaim! Ha nem lesztek képesek kikényszeríteni egy nagyon éles irányváltást, ti mentek a levesbe, mint most a sok kibukott polgármester.

És természetesen adódik a kérdés az ellenzékre vonatkozó tanulságokkal kapcsolatban is. Látható, hogy együtt legyőzhető a Fidesz. A kérdés, hogy kitart-e a lendület két és fél évig? Az elején biztosan. Hiszen most nem kell más, mint kinyitni a szekrényeket és potyogni fognak a csontvázak, Polt úr vakarhatja, ahol nem viszket. Ha az ellenzék csinál magának médiát - és mondjuk a Lokált kidobja a metróból, a helyére valami budapesti meséket tesz, tv-t gründol, közösségi médiát fejleszt - ahol beszámolnak a korábbi vezetés ügyeiről, nagyot fognak menni. Karácsony elkezdheti zsarolni Viktort, mert ha nem kap pénzt valamire, azonnal neki állhat stadionozni, meg hogy bünteti a Viktor a budapestieket. Kényelmes helyzet. Egy veszélyre viszont figyelni kell. Tíz éve nem jutottak az ellenzékinek minősítettek a közös kondérhoz, és most bizonyára sokan vannak, akik készítik a nagykanalat az abból való merítéshez. Ezek ne felejtsék el, hogy nekik nincs Polt Péterük, Domonkos Lászlójuk. Őket öt forint elvételéért is vezetőszáron fogják mutogatni a tévében. Másfelől pedig bizonyíthatják, hogy lehet korrupció nélkül is városokat vezetni, amelyből a helyi közösség csak jól jöhet ki.

Végső tanulságként levonható, hogy ha a jobbágytudatúak által megerősített közpénzből kurvázó borkaik országa leszünk, akkor inkább adjuk vissza az országot Szvatopluknak. Ha viszont elegünk lesz ebből, és szembe nézünk gyengeségeinkkel talán megfordul a szél.

Baráti biliárdozásból ballagtam haza átjárva a "Vagyonom nem volt, hitelem nincsen, ragyogó kedvem van! Van bennem egy szalonspicc, jól érzem magam!"-hangulattal. Az egyik buszmegállóban Tarlós úr nézett rám pedánsan, azt üzenve, hogy "Piszkos kezekben a város!" Na - mondom magamnak – milyen bátor ez a Pista, ilyen kendőzetlenül kivágja a frankót. Másnap aztán láttam, hogy a Pista mégsem bátorodott meg ennyire, csak a tokaji tette tökössé az esti kedélyben. Mi lenne, ha a kampánymanagerek is lenyomnának pár decit, és ekképp felbátorodva a valódi szándékkal fordulnának kedves választóikhoz. Játsszunk őszinte kampányszlogenest a tréfa kedvéért!

1.    Tarlós István: Piszkos kezekben a város!

Budapestet kilenc éve rohasztó Pista bácsi ezzel az egyszerű mondattal adhatna magyarázatot sikertelen munkájára, melynek folytatásához kéri a sok hülye szavazatát.

2.    Karácsony Gergely: Engem elásnak, ha nem szavaztok rám!

A felvilágosult, nyugatos elkötelezettségű baloldali-liberális politikai gondolkodás lényegi elemét tárhatná az erre fogékony kretének elé szánalmat keltve maga iránt. Egy meglepő szavazatra bizton számíthat: Dr. Orbán Viktor Mihályéra, aki így kíván mindenkinek Boldog Karácsonyt!

3.    Puzsér Róbert: Fidesz fizess!

A független jelölt szerényen jelezné jelmondatával, hogy önálló indulása ugyan reménytelen, ám még nem érkezett meg számlájára a harminc ezüst.

4.    Berki Krisztián: Celeb vagyok, ments ki innen!

Tóni pasa utasítására induló, a budapesti aljadékok szavazataira ácsingózó trash celeb kérné a söpredék segítségét nyomorult helyzetének megváltására.

5.    Wittinghoff Tamás: Nincsenek titkaim választóim előtt!

Budaörs irányítója példamutató nyíltsággal fordul választói felé, amatőr, mégis élvezetes alakításával enged betekintést a fáradtságos polgármesteri munka rejtelmeibe. 

6.   Borkai Zsolt: Korrupció, kurvák, kokain, Kroácia!

Győr első embere szakít az olyan ódivatú jelszavakkal, mint Családapa, Olimpikon, Polgármester és belecsap a lecsóba. Sutba dobja az olyan nyálas és senkit sem érdeklő meséket, mint: "Vannak szép sikerek az életemben. Semmi sincs azonban, amire olyan büszke lennék, mint a családom.", és fiatalos lendülettel szólítja meg a győri szavazókat. Példát mutat továbbá Viktor kissé elnagyoltan megfogalmazott keresztény szabadság - chiristian liberty - ideológiájából az egyszerű választópolgár számára.

Fennhéjazó magatartás lenne, ha csak ismert polgármesterjelölteknek adnánk tanácsot, ezért sietünk az ismeretlen kandidálókat is segíteni. Válogassanak a jelöltek az alábbi jelszavakból kedvükre.

1.     Lopni akarok!

Egyértelmű felhatalmazást kér az ezt az egyszerű szlogent felhasználó választóitól. Előnye, hogy ez az a választási ígéret, amely könnyen beváltható, sikeres megvalósítása pedig szinte predesztinál a folytatásra. Egyebekben Polt úr sem akadékoskodhatna, hiszen a megválasztott polgármester politikai programját hajtja végre, melyre választói kötelezték.

2.     Nem akarok dolgozni!

Kicsit hasonlít az előzőhöz, a figyelmes szemlélő azonban észreveszi, hogy a jelölt passzív életvitelt szeretne megvalósítani, amely a civil életben nem könnyű. Választói támogatással azonban elérhető a titkos életcél. Ki az a megkérgesedett szívű, aki ezek után megtagadja szavazatát egy ilyen őszinte polgármester-aspiránstól?

3.     Hivatali kocsit lécci!

A jelölt gyermekkori álmának megvalósításához kéri a választópolgárok támogatását, melyet a hétköznapi életben nem volt képes elérni lévén szerencsétlen lúzer. A köz nagylelkűségére apellálni mindig nyerő, aki ezt a szlogent választja, már mehet is a helyi autókereskedésbe kinézni a verdát.

4.     Szavazzatok rám, taplók, mert jobb vagyok, mint ti!

Beszari kampányguruk nem ajánlják, de ne hallgassanak rájuk. Bizonyos településméret felett tényleg nem működik, kisebb városokban, falvakban viszont tuti nyerő. A cselédtudatú prolik egy része el sem tudja olvasni, ezért nagy, színes képet kell mellékelni. Az olvasni tudók először persze felkapják a vizet, dörmögnek, ám a választás napjához közeledve fokozatosan belátják, hogy a jelölt valóban különb náluk, ők meg tényleg taplók.

5.     Díszsírhelyet szeretnék magamnak!

Magyar népszokás, hogy aki már egyszer volt az adott település polgármestere, annak jár a díszsírhely. Az a jelölt, aki ezt a jelmondatot választja, egyszerre tesz tanúbizonyságot a távlatokban gondolkodás képességéről és családcentrikusságáról. Márpedig aki képes elhantolásának jelentős költségeitől megszabadítani utódait, az igenis családcentrikus ember, akibe érdemes közbizalmat helyezni.

6.     A kokain drága, de polgármesterként ingyen is kaphatok!

A választói közösség ilyenkor értékeli, hogy a jelölt nyíltan vállalja emberi gyarlóságát, és örömmel fizeti a botlás költségeit. 

Azt hiszem szerény javaslataim megfogadása esetén mi választópolgárok sokkal szórakoztatóbb kampányt kapnánk a pénzünkért, így nem lenne elegünk a lózungosan unalmas akciózgatásból.

Vasárnapi ebéd komótos majszolása közben a család ifjú tagjai elkezdik a divatos környezetvédő szólamokat. Ki mit olvasott, látott a közösségi médiában, itt a világvége, a gonosz, hülye emberiség saját sírját ássa, mekkora arc a Greta Thunberg, aki jól megmondta, milyen buli klímatüntetésre járni stb. Érzem, hogy várják a véleményemet. El szeretném kerülni a csapdát, ezért a rántott hús felvágásával foglalatoskodom időnyerés céljából. De ezek az átkok egyre meredekebb szöveggel állnak elő. Amikor pedig az uborkasaláta vételezésre nagyobb gondot fordítok mint a jövő problémáinak megoldására, nyílt felszólítást kapok, hogy ugye így van.

Egy pillanat, és hülye, vén köcsög leszek a szemükben, mert az igazat megvallva viszolygok a tömeghisztitől. Csak ezt miképp mondjam meg nekik? Nehezen.

Szóval - kezdem a bölcsnek szánt szózatot - gondolkodjunk, Béláim. Először is mindig azt mondtam nektek, soha ne higgyetek a médiának, mindent nézzetek meg különböző szemszögekből. Itt van a Gréti. Amikor először megláttam, az volt az első reakcióm, hogy a kiscsaj nem százas. Látszott a szemén. Pedig akkor még nem tudtam, hogy tényleg betegséggel küzd, úgyhogy ezt a részt hagyjuk is, kívánok neki egészségben megélt életet. Az ENSZ-klímacsúcson tett felszólalása nevetséges volt, mert egyesítette magában az ötéves Ullmann Mónika Égigérő fűben nyújtott Hivatal előtti hiszti alakítását Hruscsov elvtárs cipővel való asztalverésével. Viszont bőven nem előzmény nélküli, mert az európai kultúrkörben ismert az egzaltált gyermeklányok közösségre gyakorolt hatása. Ez esetenként pozitív, például Jeanne d'Arc, máskor iszonyatos őrjöngésbe csap át emberek halálát okozva (salemi boszorkányper). Meglátjuk, mire jut Gréti. Könnyen lehet hivatásos klímaforradalmár belőle, ám az sem elképzelhetetlen, hogy pár év múlva egy csendes svéd intézetben próbálják visszaintegrálni a társadalomba, miközben ő egy madzagra igyekszik felfűzni a sárga gyöngyöt a piros után.

Aztán ott van a jelenség politikai aspektusa. A liberális ideológia elérte céljait - amelyeknek előnyeit élvezzük -, és kiüresedett. Egyre nagyobb ökörségekkel próbálkozik (gender, embercsempész tömegáru betelepítése, túltolt pc stb.) de ezzel irritálja az embereket, így folyamatosan teret veszít. Gyakorlatilag a jobboldal átvette az ideológiai irányítást. Sajnos nem valami pozitív világképpel, nekik elég, ha a liberális vonal überciki baromságaira mutatnak rá megspékelve némi arroganciával, itt-ott gyűlölettel. Ez a folyamat odáig megy, hogy liberós barátaink már a közösségi médiában is visszaszorulóban vannak, pedig ez a médiatípus alapból az "okos" és "mértékadó" liberósoknak lett kitalálva. A jobbosok ugyanis mesterien használják ki az emberek félelmét a társadalmi lecsúszástól, a robotizációtól, az idegen - és sokszor harcias - kultúrák térnyerésétől stb. Ráadásul a szabad véleménynyilvánításban is korlátozva vannak, mert elég egy félreértelmezhető mondat (kép), és a pc-re hivatkozva kirúgják őket a közösségi médiából, rosszabb esetben akár az állásukból is. A liberók tehát észrevették, hogy a félelem nagy társadalmi felhajtóerő, de eddig nem tudtak mit kezdeni vele, hiszen ők nem szíthattak gyűlöletet. A klímaváltozás témakör viszont alkalmas a vert liberós tábor összeterelésére, mert félelmet kelthetnek úgy, hogy ezzel nem fenyegetnek társadalmi csoportokat. A dolog mégis veszélyes kultúránkra, mert már megjelentek az öngyűlölő fehér emberek, akik szégyellik magukat a túlfogyasztásért. Sőt újabban egy rakás hülye még gyermeket sem akar vállalni, mert nem akarja kitenni őket a klímakatasztrófa megélésének. A leghülyébbek pedig már pszichológiai tüneteket produkálnak - ha igaz egyáltalán és nem csak a tömegpszichózis fokozására találták ki -, és klímaszorongást diagnosztizáltatnak magukon. A félelemkeltés mellett a klímaváltozás igazolás a népvándorlás beindítására, hiszen ki ne érezne együtt az elsivatagosodás elől menekülni kénytelenekkel? A liberók a klímaharcban új ideológiát találtak, amelyben egyszerre alapozhatnak a félelemre és a humánumra. Csak nekem ez picit szagos, inkább maradnék a régi liberális értékek mellett, azokért mindent.

És a végső kérdés, hogy van-e egyáltalán klímaváltozás, és ebben mennyi az emberi tevékenység hozadéka? Nem tudom, annyit tudok csak, hogy Gaia szeszélyes csajszi. Nehéz elképzelni, de párszáz millió éve az Antarktisz erdős terület volt, most meg a jég birodalma. Az északi féltekén volt jégkorszak aztán megszűnt, majd a XVI. századtól kialakult a kisjégkorszak. De mi köze ehhez az embernek? A '80-as évek óta megy a riogatás a táguló ózonlyukkal, most éppen alig látszik. Pedig az emberi tevékenység alapján nem indokolható a csökkenés. Keveset tudunk a Föld belső mozgásáról, amely a változásokat generálja, például a mágneses tér folyton módosul, amely hatással van az éghajlatra. Vagy a vulkáni tevékenység. A Krakatau kitörése közel egy évtizedre megváltoztatta a Föld éghajlatát úgy, hogy a globális hőmérséklet 1,2 celsiusfokkal esett vissza. Emberi tevékenység nélkül. A tunguszkai meteorbecsapódás több millió fa pusztulásával és rengeteg porral járt. Ember sehol, legfeljebb az áldozatok között. A tanulság kettős. A Föld történetében a változás az állandó. Az emberiség alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz, ezért maradt fenn, tudott civilizációt létre hozni. Jelen helyzetben sem picsogni kell, hanem felkészülni az új körülményekre (ha valós a mostani helyzetértékelés). A másik, hogy az emberiség nem menthető fel a pazarló életmód feladásának felelőssége alól. Ahol lehet, figyelembe kell venni a környezeti ártalmak csökkentésének szempontjait, ez nem kérdés.

Ám ha mégis az ember okozza a klímaváltozást, akkor mi Gréti javaslata? Mert hát lézeng itt hét és fél milliárd ember, velük mi lesz? Ha igaza van a klímaharcosoknak, akkor ennek a következményeit is vállalni kell, amelyek nagyon szembe mennek az elmúlt hetven év világpolitikai közmegegyezésével. Korábban, ha egy-egy terület túlnépesedett vagy éghajlata megváltozott, az ott lakók a természetes kiválasztódás révén szelektálódtak. Mai szemmel szörnyű, de a valóság az volt, hogy éhen haltak, elintézte őket egy járvány vagy háború. Az új világrend azonban a békés fejlődést, gazdasági prosperitáson alapuló jólétet tűzte célul, amely egyszerűen kiiktatta a természetes szelekciót. De akkor mi jön helyette? Mesterséges kiválasztás? És ki dönt arról, hogy ki maradhat életben? Gréti csettint Tanosként és ezzel eltüntet négymilliárd embert? Vagy üzembe helyezik a gázkamrákat? Messzire vezető kérdések ezek, de fel sem tehetők nemhogy választ kapnánk.

Vegyük a legrosszabb szcenáriót, hogy pár évtizeden belül radikálisan megváltozik körülöttünk az éghajlat. Erre készülni kell egyénileg, családként, nemzetként és az emberiség egészének egyaránt. Családunk túlélése érdekében Asimov tanácsára hallgatva diverzifikáljuk magunkat, így pompás génjeink öröklődhetnek. Átlényegülve Baradlay Kazimirrá rámutattam egyikükre: te a Tűzföldre mész, te Ottawába, te pedig Arhangelszkbe. Ezek a helyek felmelegedés esetén prímák lesznek. Néztek boci szemekkel, és ők mélyedtek el a desszert kanalazásában.

Nekem - mivel Greta Thunberg munkásságáról kellett értekeznem - alig maradt a somlóiból. Na, ott lett elegem a Greta Thunberg jelenségből.