Úgy néz ki, hogy a választók szerint a Fidesz alkalmatlan. Szerencsétlenek most azt hazudják maguknak, hogy csak a Borkai-ügy miatt kell az alkalmatlanság zakóját viselniük ahelyett, hogy szembe mernének nézni a valósággal. Nézzük hát a tanulságokat, melyekben sok újdonság nem lesz, ám összerakva a mozaikokat a jövőre nézve valami egészen döbbenetes összképet láthatunk.

Az első tanulság az, hogy Viktornak mekkora mákja van, amiért Magyarország sem morális, sem közéleti, sem politikai szempontból nem Ausztria. Pár hónapja Strache mester szopott be egy hasonló ügyet a szomszédban egészen más végkifejlettel. A demo nyilvánosságra hozatala után a fickó próbált mellébeszélni, aztán amikor rájött, hogy van ott még ahonnan az jött, nem vállalta a szégyent, és mindenről lemondva félreállt. Nem így Borkai! Ő az első képek után sem mondott le, így mindenki láthatta, amint lyukas zokniban töcsköl egy kólás kurvát pünkösdkor, mikropöcsű ügyvédje pedig a látványra rejszol. Tehát egy osztrák náciban több becsület van mint egy magyar kormánypárti politikusban. Aztán a feleségek reakciója. Strache felesége összepakolta a pici gyerekét és úgy ott hagyta a kurvázó hazaárulót, mint a huzat, mert van benne női méltóság. Myrtill asszonyban ez a tulajdonság valahogy nem bontakozott ki, így az ország népe tippelgethet ki a nagyobb kurva, a kólás ribanc vagy az oldalborda. A Borkai gyerekeket pedig ne is kárhoztassuk, hiszen ilyen környezetben kitől tanulhattak volna tisztességet?

A közéleti reakciók is döbbenetesek. Valami kereszténydemokrata banda sietett elsőként mentegetni Borkait. Persze nem lepő, mert a kereszténydemokrata az keresztény, aki nem hisz Istenben. Ilyenektől mit várunk? Esetleg ők a teljes filmet látták, amelynek végén igazi csoda történik, és Pünkösd napján Borkai vesszejéből kiárad a Szentlélek. Kató államtitkár sunnyogott valami példaérték nélküliségről, a többi néma csönd. A hétvége felé a Fidesz holdudvar cinkos hallgatását Skrabski Fruzsina törte meg, és merte kimondani valóságot. (Respect, hölgyem!) Pénteken a zuhanó Tarlós próbálta menteni a menthetőt, de már elkésett, Viktor pedig - szokása szerint - gyáván kussolt. Ezzel lebénította polgári oldal kibontakozó erkölcsi felháborodását is, amelyre a Nemzet tett egy gyenge próbálkozást. Természetesen a fideszkomcsi média befogta a pofáját, amely kétszeresen kortraproduktív eredményre vezetett. Az internet világában, amikor közel kilencszázezres látogatottsággal Borkai lett a Pornhub sztárja, elég röhejes Trafikos Balázs, amint kapcsolja Muci Attilát Leszbosz szigetéről. A másik, hogy a vereség után a hívek nem értik a Borkai-affért, mint magyarázatot, ha pedig megértik, nekik is tele lesz a tökük ezzel a hazudozó kompániával.

Vasárnap a győri emberek véleményt mondtak Borkairól, és nem kellett csalódnunk! Megszavazták, hogy a város első embere továbbra is egy közpénztolvaj kurvapecér legyen. (Ha Győrben járok, köpök egyet a főtéren, mert ebben a szutyok városban biztos ez a tisztelet jele.) Így értünk el hétfőhöz, amikor is - saját ígérete szerint - a nagy Viktor, Európa korszakos gondolkodója leereszkedik közénk, és utat mutatva kifejti gránitszilárdságú véleményét az ügyről. Ám Viktor a "Bátor Utcai Harcos" inkább nyúlcipőt húzott, és a vereség szégyene elől Bakuig futott. Sajnos a türk basikkal való fotózkodáshoz minden erejére szüksége van, ezért sameszaira bízta a Borkai-ügy megoldását. Akik megoldották. Nem kivágták Borkait a Fideszből, hanem hagyták lemondani. Pedig mennyire más lenne a leányzó fekvése, ha úgy dobják ki, de nem! Borkai emelt fővel távozhat a Fideszből. És természetesen öt évig még vezetni tervezi a neki bizalmat szavazott szeretett városát együttműködve egykori bajtársaival.

Ezek a múlt tanulságai, de melyek a jövőé? Ami Borkait illeti az, hogy a fickónak háromszorosan sincs jövője. Egyrészt polgármesterként közröhej tárgya lesz. Elég, ha az alakuló ülésen az ellenzék és a karzat beadja telefonon az "Add ide a didit" kezdetű slágert a megfelelő hangerővel. Plusz ez megy a városháza előtt és Borkai minden megmozdulásakor. Meddig bírja? A másik Viktor, akinek nemcsak a gyávaság a jó tulajdonsága, hanem a sunyi bosszúállás is. Borkai már nincs a Fideszben, így nincs védelem alatt sem, megszűnt a kötelező bajtársiasság vele szemben. Viktor le fogja mészároltatni pár hónapon belül. És ha ő ezt véletlenül elfelejtené, majd eszébe juttatja a tutiból kiesett polgármesterek, képviselők, holdudvar tagok hada. A harmadik az AUDI, amely szépen lapít. Mindaddig teheti, amíg a magyar nyilvánosság el nem kezdi bombázni a német központot azzal, hogy gyakorlatilag ők tartanak ki egy közpénztolvajt. A német autógyártás most éppen nincs a "toppon", nem hiányzik a Facebook oldalukra néhány százezer downvote. Úgyhogy Borkainak a látszat ellenére nincs kegyelem, csak haladék.

A következő kérdés, hogy mi lesz választási vereség tanulsága a Fidesznek? Most úgy néz ki, hogy mindenki sáros, ezért - bár még félik Viktort - jó nagyot hazudnak maguknak és Viktornak. A vereség okait véletlenül sem a kormányzóképtelenségben, a közszolgáltatások (tömegközlekedés, oktatás, egészségügy, szemétszállítás, hatévesen kötelező iskoláztatás stb.) lerohasztásában, az egetverő korrupcióban, a magyarokat lenéző, nagyképű kivagyiságban találják meg. Nem, dehogy. A csengeri örökösnő ügyében látványosan korrumpálódott Kósa - akit csak úgy tudtak kimagyarázni, hogy ostoba szegény - már rá is mutatott az itt élő külföldiekre mint okra. A Lajos tényleg hülye lehet, hiszen vidéken nem élnek külföldiek, 'oszt mégis el lett kalapálva az állampárt, másrészt eddig arról szólt a mese, hogy ide külföldi be nem teszi a lábát, harmadrészt talán Tóni pasának nem kellett volna eladni olyan sok letelepedési kötvényt saját zsebre. (Pláne, ha még ellene is szavaznak, mint ez a hálátlan Gruevszki.) Ideje lenne a valós szembenézésnek. Ideális helyzetben azt mondanám, hogy vissza kellene térni a szerénység útjára, befejezni a közpénzlopást, tisztakezű embereket helyzetbe hozva el kellene kezdeni kormányozni, de erre kevés a remény. Olyan mértékben züllött le a Fidesz, Viktor és sameszai, hogy innen csoda lenne visszatérni a helyes útra. És már lehet, hogy a Fidesz befolyásos köreinek jelentős részében nem is akarnak. Kettéváltak ugyanis az érdekek. A sokat lopók - például Tóni pasa, Viktor family és köreik - már inkább élveznék a lopott vagyont, az ő stratégiájuk egyszerű: lopni még amennyit csak lehet, aztán az összeomlás előtt elpucolni. A többiek a médiában, gazdaságban, közigazgatásban és a talpasok viszont ki lesznek szolgáltatva a népharagnak. Különösen, ha beüt valami válság is. Hát ezt véssétek eszetekbe barátaim! Ha nem lesztek képesek kikényszeríteni egy nagyon éles irányváltást, ti mentek a levesbe, mint most a sok kibukott polgármester.

És természetesen adódik a kérdés az ellenzékre vonatkozó tanulságokkal kapcsolatban is. Látható, hogy együtt legyőzhető a Fidesz. A kérdés, hogy kitart-e a lendület két és fél évig? Az elején biztosan. Hiszen most nem kell más, mint kinyitni a szekrényeket és potyogni fognak a csontvázak, Polt úr vakarhatja, ahol nem viszket. Ha az ellenzék csinál magának médiát - és mondjuk a Lokált kidobja a metróból, a helyére valami budapesti meséket tesz, tv-t gründol, közösségi médiát fejleszt - ahol beszámolnak a korábbi vezetés ügyeiről, nagyot fognak menni. Karácsony elkezdheti zsarolni Viktort, mert ha nem kap pénzt valamire, azonnal neki állhat stadionozni, meg hogy bünteti a Viktor a budapestieket. Kényelmes helyzet. Egy veszélyre viszont figyelni kell. Tíz éve nem jutottak az ellenzékinek minősítettek a közös kondérhoz, és most bizonyára sokan vannak, akik készítik a nagykanalat az abból való merítéshez. Ezek ne felejtsék el, hogy nekik nincs Polt Péterük, Domonkos Lászlójuk. Őket öt forint elvételéért is vezetőszáron fogják mutogatni a tévében. Másfelől pedig bizonyíthatják, hogy lehet korrupció nélkül is városokat vezetni, amelyből a helyi közösség csak jól jöhet ki.

Végső tanulságként levonható, hogy ha a jobbágytudatúak által megerősített közpénzből kurvázó borkaik országa leszünk, akkor inkább adjuk vissza az országot Szvatopluknak. Ha viszont elegünk lesz ebből, és szembe nézünk gyengeségeinkkel talán megfordul a szél.

Baráti biliárdozásból ballagtam haza átjárva a "Vagyonom nem volt, hitelem nincsen, ragyogó kedvem van! Van bennem egy szalonspicc, jól érzem magam!"-hangulattal. Az egyik buszmegállóban Tarlós úr nézett rám pedánsan, azt üzenve, hogy "Piszkos kezekben a város!" Na - mondom magamnak – milyen bátor ez a Pista, ilyen kendőzetlenül kivágja a frankót. Másnap aztán láttam, hogy a Pista mégsem bátorodott meg ennyire, csak a tokaji tette tökössé az esti kedélyben. Mi lenne, ha a kampánymanagerek is lenyomnának pár decit, és ekképp felbátorodva a valódi szándékkal fordulnának kedves választóikhoz. Játsszunk őszinte kampányszlogenest a tréfa kedvéért!

1.    Tarlós István: Piszkos kezekben a város!

Budapestet kilenc éve rohasztó Pista bácsi ezzel az egyszerű mondattal adhatna magyarázatot sikertelen munkájára, melynek folytatásához kéri a sok hülye szavazatát.

2.    Karácsony Gergely: Engem elásnak, ha nem szavaztok rám!

A felvilágosult, nyugatos elkötelezettségű baloldali-liberális politikai gondolkodás lényegi elemét tárhatná az erre fogékony kretének elé szánalmat keltve maga iránt. Egy meglepő szavazatra bizton számíthat: Dr. Orbán Viktor Mihályéra, aki így kíván mindenkinek Boldog Karácsonyt!

3.    Puzsér Róbert: Fidesz fizess!

A független jelölt szerényen jelezné jelmondatával, hogy önálló indulása ugyan reménytelen, ám még nem érkezett meg számlájára a harminc ezüst.

4.    Berki Krisztián: Celeb vagyok, ments ki innen!

Tóni pasa utasítására induló, a budapesti aljadékok szavazataira ácsingózó trash celeb kérné a söpredék segítségét nyomorult helyzetének megváltására.

5.    Wittinghoff Tamás: Nincsenek titkaim választóim előtt!

Budaörs irányítója példamutató nyíltsággal fordul választói felé, amatőr, mégis élvezetes alakításával enged betekintést a fáradtságos polgármesteri munka rejtelmeibe. 

6.   Borkai Zsolt: Korrupció, kurvák, kokain, Kroácia!

Győr első embere szakít az olyan ódivatú jelszavakkal, mint Családapa, Olimpikon, Polgármester és belecsap a lecsóba. Sutba dobja az olyan nyálas és senkit sem érdeklő meséket, mint: "Vannak szép sikerek az életemben. Semmi sincs azonban, amire olyan büszke lennék, mint a családom.", és fiatalos lendülettel szólítja meg a győri szavazókat. Példát mutat továbbá Viktor kissé elnagyoltan megfogalmazott keresztény szabadság - chiristian liberty - ideológiájából az egyszerű választópolgár számára.

Fennhéjazó magatartás lenne, ha csak ismert polgármesterjelölteknek adnánk tanácsot, ezért sietünk az ismeretlen kandidálókat is segíteni. Válogassanak a jelöltek az alábbi jelszavakból kedvükre.

1.     Lopni akarok!

Egyértelmű felhatalmazást kér az ezt az egyszerű szlogent felhasználó választóitól. Előnye, hogy ez az a választási ígéret, amely könnyen beváltható, sikeres megvalósítása pedig szinte predesztinál a folytatásra. Egyebekben Polt úr sem akadékoskodhatna, hiszen a megválasztott polgármester politikai programját hajtja végre, melyre választói kötelezték.

2.     Nem akarok dolgozni!

Kicsit hasonlít az előzőhöz, a figyelmes szemlélő azonban észreveszi, hogy a jelölt passzív életvitelt szeretne megvalósítani, amely a civil életben nem könnyű. Választói támogatással azonban elérhető a titkos életcél. Ki az a megkérgesedett szívű, aki ezek után megtagadja szavazatát egy ilyen őszinte polgármester-aspiránstól?

3.     Hivatali kocsit lécci!

A jelölt gyermekkori álmának megvalósításához kéri a választópolgárok támogatását, melyet a hétköznapi életben nem volt képes elérni lévén szerencsétlen lúzer. A köz nagylelkűségére apellálni mindig nyerő, aki ezt a szlogent választja, már mehet is a helyi autókereskedésbe kinézni a verdát.

4.     Szavazzatok rám, taplók, mert jobb vagyok, mint ti!

Beszari kampányguruk nem ajánlják, de ne hallgassanak rájuk. Bizonyos településméret felett tényleg nem működik, kisebb városokban, falvakban viszont tuti nyerő. A cselédtudatú prolik egy része el sem tudja olvasni, ezért nagy, színes képet kell mellékelni. Az olvasni tudók először persze felkapják a vizet, dörmögnek, ám a választás napjához közeledve fokozatosan belátják, hogy a jelölt valóban különb náluk, ők meg tényleg taplók.

5.     Díszsírhelyet szeretnék magamnak!

Magyar népszokás, hogy aki már egyszer volt az adott település polgármestere, annak jár a díszsírhely. Az a jelölt, aki ezt a jelmondatot választja, egyszerre tesz tanúbizonyságot a távlatokban gondolkodás képességéről és családcentrikusságáról. Márpedig aki képes elhantolásának jelentős költségeitől megszabadítani utódait, az igenis családcentrikus ember, akibe érdemes közbizalmat helyezni.

6.     A kokain drága, de polgármesterként ingyen is kaphatok!

A választói közösség ilyenkor értékeli, hogy a jelölt nyíltan vállalja emberi gyarlóságát, és örömmel fizeti a botlás költségeit. 

Azt hiszem szerény javaslataim megfogadása esetén mi választópolgárok sokkal szórakoztatóbb kampányt kapnánk a pénzünkért, így nem lenne elegünk a lózungosan unalmas akciózgatásból.

Vasárnapi ebéd komótos majszolása közben a család ifjú tagjai elkezdik a divatos környezetvédő szólamokat. Ki mit olvasott, látott a közösségi médiában, itt a világvége, a gonosz, hülye emberiség saját sírját ássa, mekkora arc a Greta Thunberg, aki jól megmondta, milyen buli klímatüntetésre járni stb. Érzem, hogy várják a véleményemet. El szeretném kerülni a csapdát, ezért a rántott hús felvágásával foglalatoskodom időnyerés céljából. De ezek az átkok egyre meredekebb szöveggel állnak elő. Amikor pedig az uborkasaláta vételezésre nagyobb gondot fordítok mint a jövő problémáinak megoldására, nyílt felszólítást kapok, hogy ugye így van.

Egy pillanat, és hülye, vén köcsög leszek a szemükben, mert az igazat megvallva viszolygok a tömeghisztitől. Csak ezt miképp mondjam meg nekik? Nehezen.

Szóval - kezdem a bölcsnek szánt szózatot - gondolkodjunk, Béláim. Először is mindig azt mondtam nektek, soha ne higgyetek a médiának, mindent nézzetek meg különböző szemszögekből. Itt van a Gréti. Amikor először megláttam, az volt az első reakcióm, hogy a kiscsaj nem százas. Látszott a szemén. Pedig akkor még nem tudtam, hogy tényleg betegséggel küzd, úgyhogy ezt a részt hagyjuk is, kívánok neki egészségben megélt életet. Az ENSZ-klímacsúcson tett felszólalása nevetséges volt, mert egyesítette magában az ötéves Ullmann Mónika Égigérő fűben nyújtott Hivatal előtti hiszti alakítását Hruscsov elvtárs cipővel való asztalverésével. Viszont bőven nem előzmény nélküli, mert az európai kultúrkörben ismert az egzaltált gyermeklányok közösségre gyakorolt hatása. Ez esetenként pozitív, például Jeanne d'Arc, máskor iszonyatos őrjöngésbe csap át emberek halálát okozva (salemi boszorkányper). Meglátjuk, mire jut Gréti. Könnyen lehet hivatásos klímaforradalmár belőle, ám az sem elképzelhetetlen, hogy pár év múlva egy csendes svéd intézetben próbálják visszaintegrálni a társadalomba, miközben ő egy madzagra igyekszik felfűzni a sárga gyöngyöt a piros után.

Aztán ott van a jelenség politikai aspektusa. A liberális ideológia elérte céljait - amelyeknek előnyeit élvezzük -, és kiüresedett. Egyre nagyobb ökörségekkel próbálkozik (gender, embercsempész tömegáru betelepítése, túltolt pc stb.) de ezzel irritálja az embereket, így folyamatosan teret veszít. Gyakorlatilag a jobboldal átvette az ideológiai irányítást. Sajnos nem valami pozitív világképpel, nekik elég, ha a liberális vonal überciki baromságaira mutatnak rá megspékelve némi arroganciával, itt-ott gyűlölettel. Ez a folyamat odáig megy, hogy liberós barátaink már a közösségi médiában is visszaszorulóban vannak, pedig ez a médiatípus alapból az "okos" és "mértékadó" liberósoknak lett kitalálva. A jobbosok ugyanis mesterien használják ki az emberek félelmét a társadalmi lecsúszástól, a robotizációtól, az idegen - és sokszor harcias - kultúrák térnyerésétől stb. Ráadásul a szabad véleménynyilvánításban is korlátozva vannak, mert elég egy félreértelmezhető mondat (kép), és a pc-re hivatkozva kirúgják őket a közösségi médiából, rosszabb esetben akár az állásukból is. A liberók tehát észrevették, hogy a félelem nagy társadalmi felhajtóerő, de eddig nem tudtak mit kezdeni vele, hiszen ők nem szíthattak gyűlöletet. A klímaváltozás témakör viszont alkalmas a vert liberós tábor összeterelésére, mert félelmet kelthetnek úgy, hogy ezzel nem fenyegetnek társadalmi csoportokat. A dolog mégis veszélyes kultúránkra, mert már megjelentek az öngyűlölő fehér emberek, akik szégyellik magukat a túlfogyasztásért. Sőt újabban egy rakás hülye még gyermeket sem akar vállalni, mert nem akarja kitenni őket a klímakatasztrófa megélésének. A leghülyébbek pedig már pszichológiai tüneteket produkálnak - ha igaz egyáltalán és nem csak a tömegpszichózis fokozására találták ki -, és klímaszorongást diagnosztizáltatnak magukon. A félelemkeltés mellett a klímaváltozás igazolás a népvándorlás beindítására, hiszen ki ne érezne együtt az elsivatagosodás elől menekülni kénytelenekkel? A liberók a klímaharcban új ideológiát találtak, amelyben egyszerre alapozhatnak a félelemre és a humánumra. Csak nekem ez picit szagos, inkább maradnék a régi liberális értékek mellett, azokért mindent.

És a végső kérdés, hogy van-e egyáltalán klímaváltozás, és ebben mennyi az emberi tevékenység hozadéka? Nem tudom, annyit tudok csak, hogy Gaia szeszélyes csajszi. Nehéz elképzelni, de párszáz millió éve az Antarktisz erdős terület volt, most meg a jég birodalma. Az északi féltekén volt jégkorszak aztán megszűnt, majd a XVI. századtól kialakult a kisjégkorszak. De mi köze ehhez az embernek? A '80-as évek óta megy a riogatás a táguló ózonlyukkal, most éppen alig látszik. Pedig az emberi tevékenység alapján nem indokolható a csökkenés. Keveset tudunk a Föld belső mozgásáról, amely a változásokat generálja, például a mágneses tér folyton módosul, amely hatással van az éghajlatra. Vagy a vulkáni tevékenység. A Krakatau kitörése közel egy évtizedre megváltoztatta a Föld éghajlatát úgy, hogy a globális hőmérséklet 1,2 celsiusfokkal esett vissza. Emberi tevékenység nélkül. A tunguszkai meteorbecsapódás több millió fa pusztulásával és rengeteg porral járt. Ember sehol, legfeljebb az áldozatok között. A tanulság kettős. A Föld történetében a változás az állandó. Az emberiség alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz, ezért maradt fenn, tudott civilizációt létre hozni. Jelen helyzetben sem picsogni kell, hanem felkészülni az új körülményekre (ha valós a mostani helyzetértékelés). A másik, hogy az emberiség nem menthető fel a pazarló életmód feladásának felelőssége alól. Ahol lehet, figyelembe kell venni a környezeti ártalmak csökkentésének szempontjait, ez nem kérdés.

Ám ha mégis az ember okozza a klímaváltozást, akkor mi Gréti javaslata? Mert hát lézeng itt hét és fél milliárd ember, velük mi lesz? Ha igaza van a klímaharcosoknak, akkor ennek a következményeit is vállalni kell, amelyek nagyon szembe mennek az elmúlt hetven év világpolitikai közmegegyezésével. Korábban, ha egy-egy terület túlnépesedett vagy éghajlata megváltozott, az ott lakók a természetes kiválasztódás révén szelektálódtak. Mai szemmel szörnyű, de a valóság az volt, hogy éhen haltak, elintézte őket egy járvány vagy háború. Az új világrend azonban a békés fejlődést, gazdasági prosperitáson alapuló jólétet tűzte célul, amely egyszerűen kiiktatta a természetes szelekciót. De akkor mi jön helyette? Mesterséges kiválasztás? És ki dönt arról, hogy ki maradhat életben? Gréti csettint Tanosként és ezzel eltüntet négymilliárd embert? Vagy üzembe helyezik a gázkamrákat? Messzire vezető kérdések ezek, de fel sem tehetők nemhogy választ kapnánk.

Vegyük a legrosszabb szcenáriót, hogy pár évtizeden belül radikálisan megváltozik körülöttünk az éghajlat. Erre készülni kell egyénileg, családként, nemzetként és az emberiség egészének egyaránt. Családunk túlélése érdekében Asimov tanácsára hallgatva diverzifikáljuk magunkat, így pompás génjeink öröklődhetnek. Átlényegülve Baradlay Kazimirrá rámutattam egyikükre: te a Tűzföldre mész, te Ottawába, te pedig Arhangelszkbe. Ezek a helyek felmelegedés esetén prímák lesznek. Néztek boci szemekkel, és ők mélyedtek el a desszert kanalazásában.

Nekem - mivel Greta Thunberg munkásságáról kellett értekeznem - alig maradt a somlóiból. Na, ott lett elegem a Greta Thunberg jelenségből.

Papír alapon jelent meg a Mandiner, és illene köszönteni, de nem megy. Nem, mert a polgári eszme 2.0-ás elárulását sejtem benne, annak meg minek örülni. Korszakos Viktor sietett posztolni, amint lapozgatja, pedig kolbászcsomagolásra kifejezetten alkalmatlan. Ezután a nemzeti szpáhik hanyatt-homlok pakolták ki közösségi oldalaikra lelkes Mandinertanulmányozásukat, hogy lássa a Főnök, igazodnak ők gyöngyen. Ez megerősített gyanúmban, és léptem is volna tovább Mandiner ügyben, de attól, hogy én nem gondolok Rákosi elvtársra, Rákosi elvtárs még gondol rám.

Pénteken ebédeltem egy öreg barátommal, akivel sok mindenen vagyunk túl, például a polgári kűr körén. Kezében a Mandiner, szemében a lelkesedés. Rendelünk, közben dicséri ezt a periodikát, én húzogatom a számat. Örül, hogy Viktor ismét a polgári eszmék felé fordul, én mondom neki, hogy irdatlan szarban lehet a Nagy Reményárus, ha támaszkodni akar az egyszer már elárultakra. "De most nem." - mondja ő. "Csudát nem." - így én. Vagy nem emlékszel, ahogy a gnóm a pofánkba vágta, hogy csak politikai termékek voltunk? És az oligarchák, a vidéki döbrögik, a magánrepcsik azok polgári erények? Miközben a közszolgáltatások lerohadnak, a MÁV-nál már jegyet sem lehet venni, a hadsereg bátor vitézei az M7-sen gyenge nappali forgalom mellett összehoznak egy hősi halottat és egy rakás sebesültet. A nagyanyám is jobban vezet. Mi lesz itt háborúban? Venezuela felé megy ez az ország, nem Ausztria felé, cseszd meg. De most majd más lesz, reménykedik ő. Különben is, utáljuk a komcsikat. "Igazad van, nálam jobban nem rühelli őket senki, de én felismerem a narancsbőrt növesztett komcsit is." - dünnyögöm én. Parázsul a vita, kis híja, hogy le nem hülyéz. (Ami egyébként baráti viszonyunkban nem, hogy megengedett, egyenesen elvárt.) Témát váltunk, amikor meghozzák a levest, melynek finom illatát érezve már azt hiszem, hogy megszabadulhatok a Mandiner sagától, de nem.

Másnap este baráti vacsora egy liberós cimborával. Hozza nekem a Mandinert.  Mondja, hogy bedobták neki a többi szeméttel, és mivel hétvégén nem pucolnak ablakot vagy krumplit, a Lokált és társait egyből kidobta. Ám ezt félre tette számomra (nagy megtiszteltetés, hogy nem eladni próbálta meg nekem). Kedvcsinálónak ott van Csaba testvér, aki büszkén mutogatja a címlapon, hogy megvan még a két ujja. Tisztelem a jelenkor Néri Szent Fülöpét, jó leszek hát, ha tudok. Belelapozok.

Pechemre az utolsó oldallal kezdem. A Rajcsányi írásával. Pontosabban csak a címmel és a keretbe foglalt Weöres Sándor csodálatos gondolatának kiforgatásával. Nekem ennyi volt. Igaz - miközben elismerem tehetségét, kulturáltságát - negatívan elfogult vagyok a sráccal, a Mandinert akkor hagytam abba, amikor a fickó emblematikus írását olvastam. A jó Rajcsányi halálkomolyan leírta, hogy ő felelősségre vonta a nagymamáját, amiért nem tett semmit a holokauszt megakadályozásáért. Szegény nagyi a jelzett időben tizennyolc éves fruskaként tengette életét a festői Abaújszántó nevű metropolisban. A kis bakfisnak '44 tavaszán a legnagyobb gondja az volt, hogy milyen színű legyen hajában a pántlika a körmeneten, ősszel pedig az, hogy hova bújjon mielőtt átmegy rajta a 2. ukrán front. Gellért szerint a köztes időben kellett volna megakadályoznia az Eichmann-Baky-Endre minden addig ismert emberi gonoszságot felülmúló, mégis hideg profizmussal végrehajtott aljasságát. Utólag talán sajnálhatjuk, hogy a nagyiba nem szorult több spiritusz, ezért ismerhette meg a világ Gellért szervilizmustól csöpögő írásait.

De Gellért adott egy ötletet, amelyet Bródy olyan szépen megfogalmazott: "Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki, És tőlem is ezt kérdezi. Mit mondjak én akkor neki? Mit mondjak én?" Szóval, srácok, ott a Mandinernél, mit mondtok az unokáitoknak, ha - Óklandból tört magyarsággal – megkérdezik negyven év múlva, hogy miért hagytátok, hogy így legyen? Miért lett ez a nemzet elfogyó pár nemzedék alatt? Miért überelte Viktor Herdert? És lett hazánk az ő irányításával egyszerre gazdaságilag untermannokból álló német tartomány, politikailag orosz muzsik-provincia? Miért hagytátok, hogy közpénzből eszméletlenül gazdagodjanak Viktor által felemelt senkiházi oligarchák? Miért nem alakult ki középosztály? Hol voltatok ti, a polgári eszmék letéteményesei? Miért nem voltatok képesek korrekcióra késztetni Viktort a katasztrófa megakadályozása érdekében? Akkor majd mondjátok el unokáitoknak, hogy azért, mert a tenyeréből ettetek miközben eljátszottátok a fékezett habzású citoyent. Ennyi telt tőletek. Kár kivágni a fákat a nyomtatott Mandinerért. Az önkori választásokig kelletek skacok, aztán ki tudja.

Rajcsányi azt írja: "Alattunk a Balkán, előttünk Európa, bennünk a létra." Weöres eredeti gondolata a következő: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Gellértnek talán sok volt a tudatmódosító, talán kevés, ezért egy tök értelmetlen mondatot hozott össze. Az alattunknak nem ellentéte az előttünk, nem értem, hogy jött ide. Az előttnek a mögött az ellentéte, de a közöttük lévő távolságot ritkán szokták létrával leküzdeni. Weöresnél a föld a szilárd alap, amelyről elérhető az ég. A Balkán, mint szilárd alap, amelyre támaszthatjuk létránkat? Mi ez az ökörség? Weöresnél a létrán csak felfelé lehet menni, hiszen a föld a támaszték. Rajcsányinál sajnos lefelé, a Balkán felé is. Jó úton vagyunk abba az irányba. Éppen a polgári középosztály hiány miatt.

A Mandiner azt próbálja bemesélni nekünk, hogy van erősíthető európai polgárságunk, amelyre támaszkodva elérhető Európa. A mindennapok tapasztalata az, hogy nincs és nem is cél. A cél csupán annyi, hogy szavazatmaximalizálás érdekében illuziókat keltve összetereljék a gyenge, csalódott, megalázott polgári tábor maradványait. Sajnálom Csaba testvér, nagyon tisztelem Önt, de az arcképével nyomtatott újság a szemétben landolt, mert elárulásunkból egyszer már elegem volt.

A nyár folyamán suttyomban megszűnt az Index blogketrecének közéleti részlege. Mit tesz Isten, ezek a blogok valahogy nem illeszkedtek a szittya fősodorba, kifejezetten kritikus véleményt fogalmaztak meg a korszak névadójának e földi tevékenységével kapcsolatban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy maga Viktor jelentette ki élőszóval, hogy: "Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk." Ezért ha tudná, mi történt bizonyára nem engedné. Bizonyára.

A népharag a két látszattulaj ellen fordult, de felesleges őket bántani. Abban az országban, ahol közel kétszáz sajtótermék tulajdonos ugyanazon nap ugyanazon órájának ugyanazon percében ajánlja fel saját tulajdonú újságját egy random összetákolt alapítványnak, erős képzelőerő kell ahhoz, hogy a blogketrec névleges tulajait sejtsük a döntés mögött. Inkább a Propagandaminisztérium valamelyik porcukros orrú zsenije fundálhatta ki a nagy ötletet, a nem tetsző blogok nyilvánosságra jutásának ellehetetlenítését. Persze ezt is vigyázva, hiszen még csak az hiányzik, hogy botrány legyen a néppárti vizsgálat kellős közepén. Most, amikor Viktor strébert pávatáncol éppen, és Putyin úron edzett technikáját boldogan bocsátja minden fritz rendelkezésére, aki szembejön. És mégis meglépik, mert a Propagandaminisztériumban az egy négyzetméterre eső kretének száma magasan a magyar átlag felett van, pedig az sem alacsony. Hiába, kockázat nélkül nincs rizikó.

Ha a Propagandaminisztériumban keccsölőknek lenne esze, rájönnének, hogy feleslegesen izmoznak. Először is a blogszféra már nem nagy cucc. Tíz-tizenkét éve jelentős dolog volt a blogolás, ma értelmiségi rétegműsor. Napjainkban twitteren irányítják a világot - agyal is mindenki a covfefe lényegén -, a söpredék pedig instázik, előregyártott képekre előre gyártott hangulatjelekkel reagálva. Kit érdekelnek ma már a blogok? Egy-egy bejegyzés olvasottsága pár ezer, jó esetben néhány tízezer olvasni még tudó, gondolkodásra még képes embert foglal le. Ezért bevállalni egy balhét az EP-ben a poziosztások közepén? Igen hülyének méltóztatik lenni a döntéshozónak.

Osztán nézzük azt is, hogy milyen blogokat érint a tűrt kategóriából a tiltottba kerülés? Vannak ugye a nyíltan vörös blogok. Ezekben a Viktor a hét hat napján rendszeresen meg szokott bukni, a hetediken pedig megpihen újabb bukása előtt. Szórakoztatóak, de nem hitelesek mindaddig, amíg a baloldalról szóló kurva jó könyv reménybeli szerzőjének saját kormányzóképtelenségéről valló ordenáré stílusú beszédében a retorika csúcsát látják. Nem sok mindenben értek velük egyet, de elzárni őket a nyilvánosságtól aljasság. Aztán vannak a jó lényeglátást vagánysággal ötvöző blogok - Vincent és Mentálisék - akik rohadt jók. Kár őket megfosztani olvasóiktól. (Ezért sem örültem Mentálisék önkéntes száműzetésének.) Ott vannak továbbá az intellektuálisan kritikusak, mint például az 1000 leütés vagy a Bekiáltás a maguk okos gondolataival. Hát őket aztán mér? Ezektől a blogoktól fél a hatalom? Szánalmas.

És kit csapnak be ezek a jó emberek? Elsőként Viktort magát. A KESMA főürgéje kinyilatkoztatta, hogy a jó tollú újságírók sajna nem a szittya vonalon futnak. Erre a sakál különítmény elkezdett üvölteni, melynek eredményeként az ipse repült. A narancs komcsi banda valahogy nem merte összeszedni bátorságát a vonyításra, amikor Viktor tartalmilag nagyjából ugyanezt mondta. Többször kifejtette ugyanis, hogy ő reggelente arra ébred, hogy a baloldali túlsúlyban lévő média őtet rúgja állandó jelleggel. Fordítsuk le Viktort. Tehát a mi Viktorunk minden reggel nem a segg hülye propagandát olvassa, hanem - a Népsporton kívül - az ellenzéki oldalakat. Ha ugyanis a rengeteg közpénzből kitömött pártsajtót olvasgatná, nem lennének ilyen poszttraumásstressz-élményei, mert azokban biztosan nem rugdossa őt senki. De a Viktort nem érdekli a borzalmasan hülye tagságnak szóló primitív agitálás, ő kifejezetten az ellenzéki lapokat bogarássza. Ha pedig az e körben piacvezető Index népi internetjéről eltűnnek a kritikus hangok, és maradnak a tzatziki receptek, akkor Viktor boldogan ébredhet reggel azt gondolván, hogy minden rendben van. Boldogan, csak becsapva és a legszűkebb környezete által hülyének nézve és elárulva.

Természetesen a széles néptömegek is becsapva érezhetnék magukat, ha tudnák, hogy el vannak zárva a hivatalostól eltérő nézőponttól. Úgy járnak szerencsétlenek, mint nagyszüleink, akik addig hallgatták a rádióban a dicsőséges haderő rugalmas elszakadásáról, meg a front kiegyenesítéséről szóló diadaljelentéseket, míg a Sztálin-orgonák már a város/falu határából riasztották békés nyugalmukat. Szar dolog lesz egyszerre szembesülni a valósággal. És kiszámíthatatlan.

'Oszt kivel csesznek még ki a remek ötletelők? Nem fogják elhinni. A pénzért hülye fideszes bérkommentelőkkel. Bizony ám elvtársak, veletek. Nem lesz rátok szükség. Ha ezek a blogok visszaszorulnak, hol véditek a védhetetlent? Mehettek vissza a balettbe ugrálni. (Minket azért látogassatok kérlek, baromi jók vagytok.)

Viktor nagy dumája mostanában - ezzel házal külföldön -, hogy ő politikai stabilitást teremtett Magyarhonban, lehet jönni összeszerelő üzemet építeni. Na hiszen. Az ilyen akciók viszont leleplezik. Egy valóban erős alapokon nyugvó, stabil hatalmat nem zavar a ius murmurandi, sőt eltűri, mert a társadalmi feszültségek levezetésének egyik terepe. A saját korrupciós mocskában kuksoló, bűnei kiderülésétől rettegő, hatalomnak látszó fostenger viszont nem tűrheti el még a szelíd kritikát sem. (Azt pedig, hogy kiröhögjék kifejezetten rosszul viseli.) Ezért kitiltja a neki nem hozsannázókat a nyilvánosságból. Megüzenve a még egyáltalán gondolkodni hajlandóknak, hogy: Nix ugri, bugris!

Rossz taktika, mert ha a rezsim engedi a társadalmi gőz leeresztését például a vele szemben kritikus blogok megtűrésével, akkor esetleg nem egyszerre lesz elegük az embereknek ebből a nagyszerű, korszakos rezsimből, amelyről köztudomású, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika.

Kedves olvasóimat elhanyagoltam a most divatos ételreceptekkel kapcsolatos kérdésekben. Udvariatlan magatartásomért elnézést kérek és gyorsan pótolom ebbéli hiányosságomat. Rabja vagyok a konyhai alkotásoknak, nem volt hát egyszerű választás a könnyedebb nyári ételek közül pont a tzatzikit kiemelni, amelyet gazdag ízvilága, lágysága, sokrétű felhasználási lehetősége miatt ajánlok figyelmükbe. Vacak, ipari módon előállított tzatzikit lehet kapni minden boltban, de az igazi az, ha magunk készítjük el.

A hozzávalók: 1 darab kígyóuborka, só, 2 evőkanál olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 50 dkg görög joghurt, 1 db citrom leve, 1 csokor kapor. Az első lépés, hogy az uborkát lereszeljük, aztán megsózzuk, és hagyjuk, hogy levet engedjen. (Nyomkodhatjuk is a folyamat gyorsítása érdekében.) Áthűtjük közben a görög joghurtot kb. húsz percre a mélyhűtőbe téve. Tálba tesszük és elkezdődik a varázslat! Olivaolajjal mixeljük a zúzott fokhagymát és beleöntjük a joghurtba, amit követ az ízesítés. Keverünk hozzá citromlevet ügyelve az arányokra, hogy ne legyen túl savanyú, és julienre vágott kaprot. Az uborka hozzáadásával elvileg kész is az alkotás. Tabudöntögetéssel azonban egészen elképesztő íz- és színvilágú tzatzikit is előállíthatunk a fenti alapokon.

Zabpehellyel dúsítva például akár teljes értékű reggelit is készíthetünk vegák számára. Igazi gurmék számtalan módon variálhatják! Egyszerűbb megoldások közé tartozik például a kapor helyett mentával felütni, ezzel egészen érdekes ízeket lehet kihozni. Ginzenggel is lehet próbálkozni azoknak, akik nemcsak a konyhaművészetekben számítanak igazi ínyenceknek. Lestyán használata esetén mindenképpen figyelni kell az arányokra, annak rendkívül intenzív íze miatt. Először a levelével érdemes kísérletezni, haladók a gyökér lereszelésével is újíthatnak. Rendkívül fontos azonban, hogy először kis adagokban teszteljük a szükséges mennyiséget, mert könnyen elrontható a tzatziki alap.

És ha kellő jártasságot szereztünk az ízek világában, a színekkel is játszhatunk. Sárga színű tzatzikit ettek már például? Olyan egyszerű pedig! Lehet sáfránnyal színezni, amelyet ezért vegák is fogyaszthatnak. Tyúkhúsleveskocka felhasználásával viszont nem csak sárga szín nyerhető, hanem a megszokottól eltérő íz is. (Átmeneti kísérletező kedvem eredménye, nem dicsekszem vele.)

Nemes egyszerűséggel így foglalhatom össze Önöknek a tzatziki öntet készítése során elért eredményeimet, melyet jószívvel bocsátok az Önök rendelkezésére, hátha akkor nem lesz elegük belőlem.