Azt hiszem, ez a lesz az a poszt, amely jobban megteremti a nemzet egységét mint Janó elnök a legszebb napjaiban. Kéz a kézben fogják elküldeni a szerencsétlen posztolót a Viktor hívek és a Fletó rajongók a büdös 'csába. Pedig emberként semmi bajom Dobrev Klárával, okos, felkészült hölgy, aki más körülmények között bőven megérdemelné a miniszterelnökséget. Csak hát nem vagyunk más körülmények között.

A legnagyobb probléma vele geopolitikai. Ha történészeink nem lennének lusták, és nem azzal foglalkoznának, hogy a mohácsi csatát kihozzák világra szóló 1:1-es győzelemre, talán megtudhatnánk, hogy mi is ez a harmincpár éve lezajlott gengszterváltás valójában. Mert sajnos ezt mind a mai napig nem tudjuk. Esetleg ha előbányászná valamelyikük a reykjaviki vagy máltai találkozó menükártyáját, okosabbak lennénk. Ezek a dokumentumok azért bírhatnak nagy jelentőséggel, mert Churchill és Sztálin is egy szalvétára rittyentette a magyar-görög befolyási arányt Jaltában. Sejtelmünk sincs tehát, hogy milyen arányú jelenleg az atlanti-orosz befolyás országunk felett. Pedig ennek tudása nélkül: "Mi olly gyarlók, olly igen homályban látók 's botorkázók, …" maradunk, akik - szándékoltan - sosem tudják meg, "…kinek volt több igaza, …". Nehezen hihető ugyanis, hogy a ruszkik tisztán adták fel az akkor már negyven éve megszállt területeiket, bizonyára fennmaradt nekik is valamennyi részesedésük a régióban. Csak ez már nem volt látványos. Az utolsó szovjet katona távozásáról vannak képek, az utolsó KGB-s távozásáról valamiért nem készült fénykép. Talán mert el sem mentek.

Ha sorba állítjuk a magyar miniszterelnököket, elég szépen kirajzolódik a hol egyértelmű, hol kevésbé szembeötlő ruszki hatás. Szegény Antallnak itt voltak a katonáik, Hóbagoly elvtárs kitörő örömmel fogadta Feketemirigy elvtársat. Horn Gyula egyenesen saját nevelésű szovjet játékosként miniszterelnökösködött mind a háromszáz szóból álló szókészletével. Viktor először... Nagy talány, de kicsit többet lógatta a lompost a Pegazus-mentesnek vélt budai gőzfürdőkben Szeva bácsival, mint az egy független magyar miniszterelnök esetén ildomos. Péterkém, aki azt próbálta beadni a világnak, hogy a KGB magyar fiókszervénél a KGB ellen kémkedett. Fletó - más néven Lotyaszájú - esetében az orosz vonal takargatására már kísérletet sem tettek, hiszen Piri mama és Apró junior bármikor kedélyesen nosztalgiázhatnak a régi szép KGB-s időkről Putyin úrral beleértve a bolgár esernyők használati utasításának rejtelmeit. Bajnai papája a gengszterváltás zavaros éveiben kezdett remélhetőleg üzleti ügyekkel foglalkozni a kémközpontként is nagyot menő Bécs nevű városban. Aztán Viktor másodszor és azóta is. Putyin úr régi kompromatokkal és új üzletekkel elérte, hogy lengyel barátaink szerint: "Orbán úgy leszopta Putyint, hogy azóta felcsapott farokkal jár." Tehát mindenhonnét kilóg az oroszok vörös patája. Dobrevvel - tolja túl akármennyire az Európa-pártiságot (Európai Egyesült Államok és egyéb marhaságok) - ebben nem lenne változás. Sőt. Az oroszok vele szép csendben tovább bővíthetik befolyásukat. És tehetik, mert az amcsik hozzák szokott formájukat, beléptettek minket a NATO-ba, az EU-ba, a továbbiakat rábízták a fritzekre, hiszen van nekik más dolguk is a demokráciaexport fárasztó hétköznapjaiban. Ezt használják ki a ruszkik, amiben nincs semmi különös, más is ezt tenné a helyükben, csak nekünk, magyaroknak nem biztos, hogy ez olyan jó. Az amcsik derengésükből lassan ébredezve szorítanák vissza a ruszkikat, nem véletlen utalt Viktor arra, hogy az ellenzék az amerikaiak zsebében van - a contrario: Viktor az oroszokéban -, de Dobrev éppen nem. (Az elszámoltatási ígéret ezért fals Dobrevtől, mert Putyin úr nem fogja engedni - miként Fletó esetében sem engedte -, hogy egyik kesztyűbábja üsse a másikat. Hogy nézne már ki, hogy a Paradicsompofájú veri laposra a nagymamucikája báli legyezőjével Vitéz Lászlót? Sírnának a gyerekek.)

Ez az alapprobléma, erre jön a magyar belpolitikai játszma, amely kártnyinkáit a szovjetek elég jól tudják keverni. Éppen Klárikával, aki vagy nem veszi ezt észre vagy maga is alakítója a "Vörös Horizontok" projektnek. Mert hiába nyert Klára a DK elkötelezett és jól szervezett rohamcsapatainak - meg a fidesz aktivisták trollkodásának -segítségével az ellenzéken belül, a saját nyájon kívül biztos bukás. Nincs ugyanis az a kiábrándult volt Viktor szavazó, aki hajlandó lenne Klárikára voksolni. Lassan mondom, hogy Klárika is megértse: Niiiiiiinccccccs. Sőt ha komolyan felmerülne a Fletó-Klára álompár hatalomra kerülése, inkább a Viktorra tenné az összes Viktortól elfordult jobbos az x-et. Amennyiben tehát Klára asszony lenne az egybesült ellenzék jelöltje, akkor Viktor - és Putyin úr - már dőlhet is hátra, kár a választási hajcihőért.

Viktort megverni nagyobb esélye Márki-Zaynak van, kisebb eséllyel Karácsonynak. Dobrevnek semmi. A következő hetekben meglátjuk, hogy Klára asszony hozza-e a berögzült családi figurát és szovjet megbízásból hatalomba tartja-e Viktort, miközben a karzatnak nagy hangon anyázza vagy - Kari Gerivel együtt - beáll Márky-Zay mögé a valódi váltás érdekében.

A tét tehát az, hogy két szovjet ügynök közül "választhatunk", akiknek sorrendjét a Kremlben döntik el, vagy Márky-Zay személyében atlanti elkötelezettségű jelölt szállhat ringbe. Magunk megrögzött atlantistaként az utóbbinak jobban örülnénk, mert a magyar demokrácia jövője szempontjából üdvösebb lenne.

Klára asszony, Klára asszony, ideje, hogy párt válasszon. De ha megmarad az oroszok szekértolójának, akkor lehull a lepel és még a sajátjainak is elege lesz Dobrev Klárából.

Sajnálom én ezt a szegény Viktort nagyon. Olyan ő, mint Gottfried, a Plantagenet-ház megalapítója, aki elmondhatta magáról, hogy: Az apám is király, a fiam is király, csak én maradtam gróf. Ezt a helyzetet aztán az arisztokrácia szaporodási titkait kifigurázó népi bölcsesség is rögzítette, midőn a grófi kocsis szomorúan felsóhajt a bakon: Az apám is gróf, a fiam is gróf, csak én maradtam kocsis. Valahogy ez jut eszembe erről a szegény Viktorról, akinek az apja is milliárdos, a lánya is milliárdos, csak ő maradt meg szegény plebejusnak.

Kiderül például, hogy épül pár tízmilliárdért valami majorság a kedves Hatvanpusztán. Szegény Dzsoni és Viktorka papája építi állítólag. Amikor erről megkérdik csórikámat, ő azt válaszolja: Nálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem beszélnek bele a szülők dolgaiba. Milyen udvarias ez a Viktor, nem? Aztán kiderül, hogy kedvenc leánya - aki a történelembe "Ráhel, a sajátlábú"-ként fog bevonulni - családjával és néhány tízmilliárddal együtt már ki is költözött Marbellára. A hírek szerint Alizkát sikerült beíratni egy ottani magániskolába is. A hivatalos indoklás még szebb: a sikeres férj - aki a Fényhozó cím elnyerése céljából még a Sátánnal is kokettál - hatalmas pénzeket fektet be az ottani turizmusba, ezért kell költözni. Ha erről kérdeznék Viktort, biztosan jönne azzal a bölcsességgel: Náluk az a szokás, hogy a szülők nem beszélnek bele a gyerekek dolgába.  A sor folytatható, náluk senki sem beszél bele senki dolgába, csak valahogy gyűlnek azok a dollármilliárdok.

Nos, fideszes majmok, ehhez mit teccenek szólni? (Na jó, úgy nem ér, hogy meg sem tudják a nyomorult ökrök. Zord íjász barátom már tippelheti is meg, hogy mi lesz például ennek a bejegyzésnek a sorsa a narancskomcsivá vált Indexen. Kuka.) De ha még is, ha valami csoda folytán... Tényleg kíváncsi lennék, hogy meddig engedik még a fideszre szavazók, hogy nyíltszínen a szájukba szarjon az az ember, aki az ő kegyükből lehet Magyarország miniszterelnöke?

Segítsünk az ideológiailag nem elég képzetteknek, és vegyük végig, miért van teli Viktor szarával a szájuk. Van az a mondás ugye, hogy az a magyar, akinek az unokája is magyar. Mármost milyen magyar lesz Alizkából, ha angolul és spanyolul tanul? És a picikből, akik idegen nyelvi közegben cseperednek fel? Ráadásul a rothadó Nyugaton. Tudjátok, fideszes skacok, ott, ahol egymást érik a nogo zónák, meg a migráncsok. És Rasi nem fél, hogy megerőszakolják az iszlámisták? Mert Magyarországot ezzel stresszelték óriás plakátokon évekig. A Rasi meg odamegy. Hát mi van itt, kérem? (Pisti lecserélve iszlámistákra?)

Osztán a kérdések kérdése: Mibű? Marbella Európa luxi helye. Ott kecót venni belekerül pár milliárdba, de mi az nekünk, magyaroknak? Fizetjük jó kedvvel, bőséggel. Valószínűleg a magán suli sem két fillér arra felé. Nem baj, csapják azt is a cehhez! Így mulat a magyar.

És ha jól emlékszem volt olyan is, hogy azért jó, ha tízmilliárdokkal gazdagodnak a magyar oligarchák, mert ők nem viszik ki az országból a pénzt, mint a szemét multik, hanem itt fektetik be munkát adva a magyaroknak. Erre Pisti-Rasi álompár kiviszi az országból a saját teheccségük révén nagy nehezen összegürcölt manit pörgetve a spanyol gazdaságot. Hát hogy van ez elvtársak? Nem érzitek eszméitek között az űrt? Vagy tetszik tán, mit Viktor alkotott?

Míg a ti gyerekeitek a lerohadó, tanárhiányos ócska magyar oktatási rendszerben lébecolnak, a Viktorunoka spanyol magániskolában pallérozódik. Jól van ez így, ugye? Pedig a Zalai úti - pár milliárdot érő - villától alig háromszáz méter az állami iskola. Igaz, tanár alig, noha a kerület igazi nemzethy fellegvár. És még ez sem? Hát már az elit negyed is kevés az álompárnak? Kinőtték? A pénzünkből. Szóval, Fidesz-csicskák mi a válasz? Nagy kuss, ugye?

Hát még, ha belegondoltok abba, hogy van valami evakuálás szaga is a dolognak. Jövőre választás, de Viktor családja már pakol. Menti a szajrét. Mit is mondott erről a jelenségről Márai? "A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszélyes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt." A zsákmány már külföldön, a család is. És ti, kedves Fidesz szavazók? Ti itt lesztek hagyva. Eszmeileg, anyagilag kifosztva, odadobva a népharagnak. Esetleg felhergelve egy polgárháborúra. Miközben a Vezénylő Tábornok családja biztonságban sütkérezik a spanyol tengerparton. Egyszer mindenért fizetni kell, a saját ostobaságotokért is. Viktor speciel veletek fizet. Tapsoljatok.

Egy reményetek van. A Viktor legalább szegény. Apja milliárdos, lánya, veje, öt IQ-s haverja szintén. Csak a Viktor, neki alig van hétszázezres megtakarítása. Bízzatok hát benne továbbra is. Mert megérdemli.

Nekem viszont elegem van a szegény Viktorból. Adjunk neki sok milliárd dollárt, ne kelljen már szégyenkeznie a családjában, mielőtt valamelyik családtag változtat a szokásaikon és beleszól Viktor dolgába.

Blogunk első kézből tájékoztatja kedves olvasóit, hogy az elmúlt száz év legsikeresebb kormánya a mai napon 3500 milliárd forint Cofidis kölcsönt vett fel, 28.75%-os THM mellett hatvan hónapos visszafizetéssel. A konkrét üzletet kicsit hátráltatta, hogy Varga Mihály nehezen tudott belépni a Cofidis oldalára, de hála a Pénzügyminisztérium informatikusainak végül sikerrel járt. A versenysemlegesség jegyében a holnapi napon a Kormány 4000 milliárd forint hitelt igényel a Providenttől is, a Cofidisnél olcsóbb finanszírozással, alig 42.5% THM-mel 520 heti törlesztő részlet vállalásával. Varga Mihály a kiadni szándékozott kommünikében hangsúlyozza, hogy a hitelek a sikeres magyar gazdaságpolitika folytatása érdekében kerülnek felvételre, és sokkal olcsóbbak, mint az EU bármilyen kölcsönnyújtása. Egyebekben pedig: Gyurcsány eladósította az országot. Stop Gyurcsány!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

*Ha a leírtak nem a valóságot tükröznék, az nem véletlenül van.

A Széchenyi-díj működik.

Magyarország nem működik.

Dr. Prof Mérkell Béla

Az uborkaszezon kiemelt híreként foglalják a headlinokat az afgán helyzetről szóló tudósítások, elemzések, politikai megmondások. Van itt minden, mint a búcsúban. Menekülő emberek tragédiáiról szóló beszámolók, kerítésen áthajigált csecsemők, vérengző tálibok, nők jogaiért folyamatosan aggódó emberjogi aktivisták, geopolitikai jóslások, kínai/szovjet ölbe hulló Afganisztánról regélő víziók, szóval meg kell a szívnek szakadni. Az emberek szeretnek szörnyülködni, hát megkapják a médiától a minden napi szörnyülködésadagjukat. Kávéházi Konrádok osztják az észt, köztük - mint jelen írásban - segg ostoba bloggerecskék is.

Ha azonban pár lépést hátrébb lépünk, és megpróbáljuk kellően cinikus hatalmi szempontból - szépen mondva: történelmi léptékkel - szemlélni a folyamatot, sok mindent megérthetünk, talán a valóság egy szeletkéjét is. A napi hírektől hiszterizált tömeg az amcsikat teszi felelőssé, különösen a Bident, bár a kivonulást még Trump rendelte el, és eredetileg májusra volt időzítve. Ezt a felelőskeresést egészítik ki azzal, hogy majd a hatalmi vákumba betüremkednek a kínaiak, meg a ruszkik, akik viszik a ritkaföldfémeket. Ezek a ritkaföldfémek tudvalevőleg a világgazdaság alapjai, és ott lapulnak az afgán barlangok mélyén. Eddig kecsegtek szép csendben a ritkaföldfémek magukban, mert nem volt, aki kecsegtette volna őket, de majd most a kínaiak. Ha pedig a ritkaföldfémeket kicsalogatják a kínaiak az ő barlangjukból, akkor vége is az Pax Americanának, mert Kína lesz a világ ura. Biztos így lesz. A hülye amcsik húsz évig azt csináltak Afganisztánban, amit akartak, de a ritkaföldfémek előlük kifejezetten elbújtak. Megy tehát a csúcsra járatott ostobaság. És az is érdekes, hogy keveseknek tűnik fel, hogy a CIA igazgatója olyan természetes egyszerűséggel járkál az állítólag a tálibok által ellenőrzött Kabulban, mintha Langlyben az irodájából átsétálna a saját külön bejáratú klotyójára. És az sem szúr szemet senkinek, hogy az állítólagos tálib vezetők szépen a lábához sunnyognak egy kis simiért, jutalom falatért. Vajh miért?

Mi, akik utólag már talán kapiskálunk valamit a rendszerváltásnak nevezett folyamatból, látjuk az afgánok jövőjét. Az elmúlt húsz évben az amcsik pontosan felmérték a viszonyokat, és az afgánok is sokat változtak. Éppen ideje, hogy beilleszkedjenek a világrendbe. A szerepüket is sikerült megtalálni, amely nagyjából a következő lesz. Geopolitikailag velük zárul a Kínát körül vevő gyűrű, a pattogó perzsáknak is kisebb lesz az orcájuk a Közel-Keleten hátukban egy harcias társasággal, és a ruszki szatelit kánocskák sem alhatnak nyugodtan. Bármilyen furcsa elsőre, de az afgánok lesznek a térség csendőrei az amcsik zsoldjában. Gazdaságilag ott van egy gyorsan növekvő, jól fejleszthető - egyelőre harmincmilliós - piac, a már említett ritkaföldfémeivel és egyéb ásványkincseivel. Amennyiben az afgánok elfogadják ezt a szerepet, pár évtizeden belül szédületes fejlődést fognak produkálni. A kérdés, hogy elfogadják-e.

Az eredeti forgatókönyv valami olyasmi lehetett, hogy a velejéig korrupt nyíltan amcsi bábokat lassan leváltják a nem látványosan korrupt nem nyíltan amcsi bábok. De egy kis hiba csúszott a műveletbe, mert az amcsi katonák nélküli korruptakat elzavarta a nép, a tálibok meg azt vették észre, hogy van egy országuk. Most jöhet az újratervezés. Amely kottája alakul, de nagyjából a következőképpen fog kinézni. Két csoport tálib lesz hónapokon belül. Lesznek az "ember arcú" tálibok. Ezek azok, akik megjárták Guantanamot, aztán kezelték őket Katarban. (mert azt ki hiszi el, hogy fekete öves terroristák grasszálhatnak Doha főutcáján a nélkül, hogy egy helyre drón szétlőné a seggüket). Látták, hogy az iszlám és a viszonylag nyitott gazdagság milyen fejlődésre képes. Rájöttek - mert a fejükbe verték -, hogy lehet ezt így is. Most hazamennek - és csodák, csodája egy amcsi gép sem szedi le őket - ezzel a vízióval. Akarnak ezek után egy csóró országban dekkolni Mohamed hülyeségein rágódva, amikor lehetnek gazdagok is? A velük szemben álló csoportot a tálibok kecskebaszó SA frakciója képezi, a vidéki bunkók, akik a "hit igaz harcosaiként" aposztrofálják magukat. Na, ezeknek pár éven belül kampec. Az okosabbja felméri, mi a stájsz, és bekapcsolódik az üzletbe. Ők kapnak vidámparkot, ahol dodzsemezhetnek kedvükre és - egye fene - kalasnyikovjaikkal lődözhetnek a céllövöldében hurkapálcán csüngő plüss maciért. A kissé bugyutább társaság megmaradhat az igaz hiten, ők lesznek akikkel proxiban lehet szívatni a sárgákat az iszlám ujgur testvérek elnyomása miatt, meg a perzsákat, hogy érezzék a törődést. A nagyon hülyékről - akik nem fogják fel, hogy már nem a Nyugat az ellenség - a családjuk a Kandahari Krónikában kiad egy szűkszavú közleményt, amelyben mély fájdalommal és megtört szívvel tudatják, hogy szeretett törzsfőjük nemi szervét immár ezer huri szopkodja a Paradicsomban.

Persze ez nem fog egyik napról a másikra menni. Lesznek vesztesek. Lesznek megtorlások, gyilkosságok. (Bár ezek motivációit nem fogjuk tudni, sokat fognak politikai jellegűnek beállítani, de bőven lesznek személyes indítékúak, hatalmaskodókkal való leszámolások, üzleti viták és egyéb, messziről nem látszó okból elkövetettek.) Egy-két évig lehet szörnyülködni. Aztán megjelenik a nyugati tőke, lesz Coca-cola-palackozó, elkezdődik a bányászat, idegenforgalmi beruházások, jönnek a bankok és személyi hitelek. És nők is fognak dolgozni, mert kell a pénz az új mobilhoz és a szép korszerű lakáshoz. Az igaz hit harcosai pedig nyugodtan kortyolgathatják Kabul teraszain a hideg sört. Mohamed okosságai politikai termékek lesznek csupán tartalom nélkül. Tíz-tizenöt év múlva amcsi turistacsoportoknak fogják mutogatni, hol bujkált ama gaz bin-Laden, nosztalgiáznak az oroszok elleni szabadságharcról, és előkerülnek az amcsi-afgán barátság bizonyosságaként a néger gyerekek. Aki nem hiszi ezt a verziót, az pislantson Vietnámra.

Ha Allah megsegíti az afgánokat, akkor a talibán talány így fog megoldódni. De ha nem lesz eszük, akkor nyugodtan töcskölhetik a kecskéiket, és irthatják egymást kedvükre, senkit sem fognak érdekelni, mert a hülyékből mindenkinek elege van.

Az elmúlt évtizedekben a Balaton és én együtt éltük meg a fejlődésnek nevezett folyamatot. Apró gyermekként még simán betotyoghattam a Balcsiba, mert nem volt kibetonozva. A fater utálta a betonkávát, pesszimistán mondogatta, hogy már csak az alját kell lebetonozni, valahova tenni egy dugót, ahol le lehet ereszteni a vizet, és kész a legnagyobb fürdőkád.

A '60-as évek elejétől aztán beindultak az építkezések. A városi legenda szerint az M7-es végig ért volna a déli parton csak, hát kellett a sóder a nyaralókhoz. Háromféle építkezés zárta körül egy évtized alatt a Balatont. A legnagyobb mértékben a kádári alku szegmenseként hétvégi vityillók épültek jellemzően kalákában, melyet egyesek nem átallnak villának nevezni. Nadrágszíj telkeken buheráltak először átmeneti, aztán a '70-es évektől komolyabb nyaralókat. A kis telek kétségtelen előnye fűnyíráskor jelentkezik, mert egy körömvágó ollóval el lehet végezni a műveletet. Viszont ha a tulajnak fáj a világ és köpne egyet rája, akkor nagyon meg kell gondolnia, mekkora erővel engedi el a csulát, mert egy közepes erősséggel megküldött csomag is a nyolcadik szomszédban landol. A házilagos készítésű nyaralók további jellemzője, hogy családi összefogással valósultak meg, így jó sok feszkót bele lehetett vinni a "Ki mikor foglalja le a nyaralót?", és a "Ki mennyi vizet fogyasztott?" kérdéskörök tisztázásába, amely különösen az egyéb családi összejövetelek napirendi pontjaként tudta elcseszni a hangulatot. Az építkezések második csoportját a tanácsi/vállalati üdülők adták. Ezek vagy régi villák államosítása révén kerültek szocialista megőrzésre, vagy a kiváló vállalat maga építtetett szorgos dolgozóinak üdülőt. Ebben az esetben a vállalaton belül ment a civakodás, hogy kétévente kit tart méltónak a szakszervezet arra, hogy családilag kipihenhesse a szocializmus építésének fáradalmait. A harmadik csoportot a szállodák képviselték, de ezekre olyan nagy igény - a fentiek miatt - nem volt. A dolgozók nem tudták megfizetni, idényen kívül amúgy is használhatatlanok voltak, ezért annak a néhány külföldinek - és elvtársi kúrókérónak - pont elég volt Siófokon, Füreden, Tihanyban és Almádiban felhúzni néhány hotelt. A kempingek egy sajátos, ám népes szubkultúrát céloztak meg, de nem miattuk fogyott az M7-esre szánt sóderből.

A '70-es évekre szépen kialakult a magyar Riviéra, mindenki tudta a helyét. Földrajzilag is. A keleti részt a pestiek és fejér megyeiek töltötték meg. A déli parton Siófok a pesti népeké, akik közül sokan Földvárig is elmerészkedtek, a kalandvágyóbbak pedig egész Szemesig képesek voltak eljutni. Ezen a területen tolnaiak is előfordulnak, nekik ez van legközelebb. Lellétől Máriáig a baranyaiak, és a somogyiak uralták a terepet, Fenyvestől némi zalai beütéssel. Keszthely önálló entitás. Az északi partra fordulva Révfülöpig a zalaiak, vazs megyeiek, soproniak, győriek adják a többséget ide nem értve Szigligetet, ahol pesti enklávé is kimutatható. (A Káli-medencét sem érdemes annak választani, aki menekülne a pesti ismerősök elől.) Ábrahámhegytől már erősödik a veszprémi jelenlét, Tihanytól pedig megjelenik a pestiek északi partért rajongó frakciója. Természetesen pöttyözve itt-ott alföldi polgárok is előfordulnak, és a derék hunok nem győznek álmélkodni azon, hogy a pannonoknak még dombjuk is van.

A német újraegyesítés népi megoldása a '70-es évek elejétől megdobta a Balaton forgalmát. Okosan azt hiszem, úgy kell mondani, hogy a balatoni infrastruktúra nem követte a megnövekedett idegenforgalmi változásokat. Alap esetben sem, de a fritzekkel végleg felborult a rendszer. A tulajok gyorsan "lenyaraltak" június végéig, és a Zimmer Frei feliratot kibiggyesztve várták a német iskolák évzáró ünnepségeit. Ha sikerrel jártak, augusztus 20-ig kiköltöztek a kutyaólba, és szolgálatkészen bokáztak a germánoknak a svarcba kapott márkáért, dobozos sörért, rágóért. (A rezsim elnézte az akkor valuta kiajánlásnak minősülő vétséget, mert kellett a konvertibilis pénzecske.) Igaz, hogy a hat-hétszáz lelkes falvakra, pár ezres városocskákra méretezett boltok előtt már a kosáért is órákat kellett sorba állni a szolid harminc fokban, a választék pedig igencsak korlátos volt, de a balatoni nyaralás életérzése mindent vitt.

Ezt a sorba állásos műsort viszont idővel sikerült kijátszanom. Amíg a nagyi utasítását követtem kénytelen voltam vele, de kamasz koromban rájöttem a megoldásra. Pár percre kommunista lettem! Éppen egy szúró buliról ténferegtünk haza hajnalban a barátaimmal. (Mi szúrtuk a csajokat, a szúnyogok meg minket. Sajnos az utóbbiból több jött össze.) És a bolt előtt ott várt a terülj asztalkám. Mert a cocializmusban az úgy vala, hogy a kenyérgyár teherautója végig ment a boltok során és leszállította a pékárut. Mondjuk reggel ötre ért az adott bolthoz, amely viszont csak fél hétkor nyitott. Ilyenkor lazán ledobták a rendelt mennyiséget, és mentek a következő helyre. A tejesek dettó. (Az pont nem érdekelt senkit, hogy a felkelő nap pár óráig rátűzött a kakaós zacskókra, legalább nem hízott a magyar.) Párttitkár osztályfőnökömmel - utálta az ilyen pógáriakat nagyon - sokat vitatkoztam arról, hogy sosem jön el a kommunizmus. Szerinte - '80-as évek eleje - közel az idő, midőn mindenki képességei szerint dolgozik, és szükségletei szerint vételez a közösből. Én kiröhögtem ezt a naivitást, ő pedig sokat munkálkodott azon, hogy ne tanulhassak tovább. Ám ott, a pillanat hatására élen járó kommunistákká váltunk, és szükségleteink szerint vételeztünk a közösből. A járt utat pedig kár lett volna elhagyni holmi sorban állásért, ezért sorsolással mindig ki lett jelölve az a szerencsétlen, akinek hajnali öt tájban gondoskodnia kellett az étkezési szükségletek kielégítéséről. (Ja, és azt hiszem spóroltunk is valamit.)

Aztán a '90-es évek elején megszűnt a teuton invázió, a derék fritzek már saját honukban is keblükre ölelhették egymást. (Ámbár a wessik lelkesedése mintha csökkent volna az ossik iránt, azok meg már kevésbé csodálják, inkább rühellik őket.) A Balaton kezdett visszatérni valami normális üzemmódba. Szépen fejlődött, a nyaralók modernizálódnak, áruházláncok, programok mindenhol.

A 2000-es évektől azonban új trend van kibontakozóban, amelyet nem nagyon értek. Pontosabban a profitmaximalizálás részét értem, a nyaralni vágyók motivációja előtt állok tanácstalanul. Egyre több "lakópark"-nak, apartman-háznak nevezett lakótelep épül. Sokszor egészen extrém helyeken. Lellén például közvetlenül a vasútállomás mellett. Ha a MÁV tudna pontos lenni - és harminc kilométeres távon nem hozna össze negyedórás késést - még megérteném, mert csak egyszer kell megjegyezni a menetrendet, és el is lehetne dobni az órát. De így? Földváron a Magaspart alatt. Egyik oldalon a sínek és parti villák, strand sehol, a másikon a bazi nagy földfal. Bár az is lehet, hogy "kettő az egyben"-ként adták el: aki ott vesz lakást, annak már temetésre nem kell költenie. Tök fölösleges kiásni az áldozatokat, ha megindul föld, elég kitenni a kereszteket. Majd párszáz év múlva a régészek elbíbelődnek a magyar Pompei-jel. (Nem tudom ki adhatott oda engedélyt, de ne legyen igazam.)  Pár éve Siófokon akartak befűzni egy ilyen remek vétellel. Ment a duma a Balatonra panorámás csoda kecóról.  Hát, az egyik ház talán tíz lakása valóban panorámás, a másik hetven meg egymást nézi, mint a nyócker gangján. Mindezt csekély sok tízmillióért. Nem értem a vásárlók motivációját. Mi a jó ezekben a lakótelepekben? Egymás szájában, ha a negyediken lehúzzák a klotyót, az elsőn zubog a víz. Szerintem a nyaralás valahol a kikapcsolódásról szól. De lehet-e kikapcsolódni, ha az ember közvetlen környezetében hemzsegnek idegen emberek a maguk szokásaival, amelyet éppen a "nyaralás" alatt nem fognak vissza? Ugyanakkor gratulálok a fejlesztőknek. Zseniálisan adják el a nosztalgikus Balaton-életérzést. Életérzés nélkül.

Ezekben a balatoni lakótelepekben nem tudom a fejlődés pozitív irányát látni, csak a tó és környéke ismételt kizsigerelését. Pedig a korábbi tendenciák biztatóak voltak, melyekhez képest ez a lakótelep-építési láz visszalépés. Nem véletlen, hogy egyes települések közössége már tiltja a további beépítéseket.

Ám mi van, ha nagyon nincs igazam? Hatvan évvel ezelőtt az akkori, még rendes méretű villák megmaradt tulajdonosai ugyanilyen részvéttel teli idegenkedéssel nézték az apró telkeken szaporodó tákolmányokat. Most pedig ezek etalonnak számítanak a lakótelepekhez képest. Hatvan év múlva az akkori blogger majd a balatoni lakótelepek romantikájáról mesél kárhoztatva a felhőkarcolók miatt eltűnő balatoni hangulatot. A fene se tudja ezt, emberek. Szerencsére én már nem leszek itt, hogy elegem legyen az eljövendő szép új balatoni világból, így csak a mostani balatoni lakótelepekből lehet elegem. Van is.