Völner elvtárs jó elvtárs volt, csak lebukott. Vicces, hogy pár hete maga Viktor tisztelte meg azzal, hogy vigyoroghatott mellette, amint Feri bátyánknak beígérte a nyolcvanast. Pedig Viktor már akkor tudta, hogy Völner kuka. A sajtó most kezdi feltárni az ügy hátterét, de még nem jutottak messzire. Nem olyan bonyolult ez, segítünk.

A végrehajtói állások limitáltak csakúgy, mint a közjegyzői posztok. Nem piaci alapon működnek, mint az ügyvédek, hanem jogszabályban meghatározott módon számuk bevésetett. Ugyanakkor ezek jó zsíros állások, amelyekből még - ügyes dinasztikus plánum esetén - az unoka is megél. Naná, hogy az ilyen kurrens helyek betöltésének lehetőségéért komoly harc bontakozik ki a versengők között. És az nyer, aki hajlandó áldozatot hozva megolajozni a döntéshozatal csikorgó kerekeit. Tiszta szimónia. Ebből is látszik, hogy keresztény kormányunk van, pénzért árulja az általa rögzített számú hivatalokat. Völnert pedig pechére Pálnak és nem Péternek keresztelték, így a megkeresésekre nem tudta azt mondani, mint az eredeti kőszikla: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni...". Völner tehát évekig adta szép csendben a végrehajtói állásokat kiegészítve csekélyke államtitkári alamizsnáját. Egy lehallgatási aláírás, egy végrehajtói állás... Ment szépen minden, mint az ágyba szarás.

Kérdések kérdése, hogy Jucus be lett-e vonva az üzletbe? Biztos nem, mert Jucustól az ilyesmi távol áll. Balatoni nyaralót sem vett CSOK-ra, meg a Kútvölgyi úti háza párszáz millás vételárát is úgy kalapozta össze a jogállamról tartott előadásaival, a Vár közterein való hegedüléssel és cirkuszban való labdazsonglőri fellépéseivel. Tehát Jucus ártatlan, mint az izé. És természetesen politikai felelőssége sincs, hiszen nem azért kapja a fizetését, hogy tudja mi folyik az általa irányított minisztériumban, amely ezentúl teljes joggal nevezhető Gazságügyi Minisztériumnak, hiszen Jucus és az ő Palija lekoptatta az „I”-t.

Megy a találgatás a lebukás okáról, sokan ünneplik Hadházyt (joggal), a végrehajtók állásainak fontosságára is rámutat a sajtó, de a lényeg még nem bújt elő. Szeptembertől egy új, kimondhatatlan nevű hivatalhoz kerültek például a végrehajtók. Korábban a Gazságügyhöz tartoztak, októbertől meg a Rogánhoz. Nem lenne elképzelhetetlen a NER-ben, ha az ármenet zökkenőjét látnánk az ügyben. Valamelyik csóri pályázó tejelt a Völnernek, de ő már nem tudta teljesedésbe vinni a bótot, mert már nem tartozott hozzá. Aki viszont elbukik pár tízmillát, az ilyenkor bevágja a durcit és borít. Megoldás lett volna, ha Tóni pasa nagylelkűen még engedi az utolsó Völner bizniszeket teljesedésbe menni, mielőtt átveszi ő az üzletet. De Tóni fiam mohó volt, és inkább bebuktatta a Völnert ezzel megmutatva, hogy ki az úr a házban. És a rozsdás bökőt a Viktor seggébe, ha nem volt benne ő is a buliba. Tóni nagyhatalmú, de Viktor nélkül vizesnyolcas. Tehát most vagy az van, hogy az öregedő, üzleti ügyekkel sosem foglalkozó Viktor elgaloppírozta magát, és nem sikerült csendben átvenni a szépen hozó kereskedést, vagy Tóni elkúrta, nem kicsit, nagyon. Majd meglátjuk.

Hanem a Tóni kezében kicsit sok lett mostanában a Halálcsillag. A propaganda, a kormányzati stratégia, most meg ez a kimondhatatlan nevű hivatal. Amely magába foglal egy sor érdekes területet, amelyből eddig egy sor szpáhi pénzelt. Szerencsejáték, koncesszió, dohány stb. Völner ügye egyértelmű üzenet a szpáhiknak, hogy ezen túl Tónin keresztül minden Viktoré. Nektek cimbik - Kósa, Lázár és valahány név a naptárban - kuss. Kell a pénz lóvéra. Valamiből a hülyegyerek vejnek is kell játszania az üzletembert Marbellán.

A témával egyáltalán foglalkozók tehát leragadnak a szokásos felszínkapargatásnál. Pedig elég nyíltan megírta valaki marbellai leveleiben a tutit: „A NER-csicskáktól is vissza kellene venni az adományokat, Apu. Csak herdálják a pénzünket. Lölő bácsi egymilliárdos esküvőt rendez. A mi pénzünkből, Apu. Hova jut a világ? Ezek nagyon nyeregbe érzik magukat. Vedd vissza tőlük Apu, mert még beleharapnak az őket tápláló kézbe. A Lajos bácsival is lám, hogy jártál. Vitézy bácsi elkezdett panaszkodni, amiért elszedted tőle a cuccait, és ez jó, mert legalább a többiek is rájönnek, hogy a Nemzeti Szpáhizmus Rendszerében semmi sem az övék, csak a tiéd, Apu.”

A völNER ügyben nagyon esélyes, hogy ez történik, a kretén Pál csak áldozat. Felkészülnek a többiek. A magunk részéről csak egy javaslatunk lenne drága Vezénylő Tábornokom: a közjegyzőket se hagyd a Gazságügynél, abból is pénzelhetsz, meg a tönkretett benzinkutakat is átvehetnéd, apropó a Hernádi vagyona csekély befektetéssel - Polt aláírása - átvehető, Lázár dohánybiznisze sokkal jobb helyen van nálad, a hülye Kósa kaszinóit sem kellene meghagyni, neki úgyis ott van az a sok nigériai herceg bevételnek. Szóval az új hivatal mérje fel, hogy még milyen üzletek vannak a szpáhiaidnál, és vegye el őket. Nálad - Fénylő Csillagom - jobb helyen van. Az ilyen kutyákból, mint ez a völNER - akik nem értik az idők szent szavát - pedig elegem van.

Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. (Kövér László)

Kommunista Kövér Lászlóból nem lesz demokratikus szalonna. (kutya)

Demokratikus szalonnából nem lesz kommunista Kövér kutya. (szalonna)

Édesapám, Magyarország Miniszterelnöke! Gratulálok, Apu, hogy ismét megválasztottak a Párt főtitkárának! (Anyu egy kicsit izgult, de mondtam neki, hogy ezek a seggnyalók nem mernek ellened menni. És úgy is lett.) Itt Marbellán nem csodálkoznak azon, hogy harminchárom éve te vagy a Párt vezetője, sőt még rekorder sem vagy. A Modern Pánarabok Szövetségének elnöke már hatvan éve tölti be tisztségét hazai kecskebaszói örömére, akik azt sem tudják, hogy Marbellán mekkora palotája van. (A független magyar sajtónak hála, a te birkáid sem tudnak a miénkről.)

Hallom, hogy Európa nehéz tél elé néz, mert Vologya bácsi nem akar gázt szállítani. A fritzek meg a sógorok pánikolnak. Itt, Marbellán szerencsére jó az idő, minket nem érint a dolog. És a te zsenialitásod miatt, Apu a magyarokat sem, mert csökkented a rezsijüket. Nem lehetnek ezek elég hálásak neked! Aztán ha az oroszok még neked sem adnának gázt, Apu, semmi vész. Lölő bácsi ráköti Gazsit a távhő rendszerre, és nyitott ablaknál alszik minden távfűtéses egész télen. Talán még exportálni is tudsz.

Képzeld, Apu, Alízka szépen beilleszkedett a magánsuliba, már ő az elsőosztályosok szószólója. Szerinte neki akkor is jár a jó értékelés, ha nem tanul, mert magyar. A tanerő már jobban fél tőle mint az orosz maffiózók kölykeitől. Pirospontot sajnos még nem kapott, de valamiért a többiek írják a háziját, és rendszeresen kiesik néhány száz euró a zsebéből, amikor a bejárónő ki akarja mosni a szoknyácskáját. Honnan szedi, nem tudom, mert azt mondja, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Bezzeg a Pisti lenne ilyen ügyes. Nem akarok panaszkodni, de az már kész horror, hogy nem engedi lecserélni az órám. Tudod Apu itt mindenki - aki számít - legalább százmilliós órával flangál. Nekem meg csak alig egy huszasba van. Na, képzeld, hogy égek a többiek előtt! Mondom a Pistinek, hogy vegyük már meg azt a szép kis órácskát, amit a luxi bolt kirakatába láttam, alig háromszázezer euró. Erre tudod mit mond? Hogy nincs rá pénzünk. Mert az ő Ferrarijára persze volt. Meg a Maseratijára. Arra tellett, mert kell az üzlethez. Én meg csóróskodom az ócska órámmal. Apuu! Nyerjen a Pisti egy kis közbeszerzést! Lécci, lécci.

Úgyis van Magyarországon elég pénz, csak te egy kicsit lágyszívű vagy. A múltkori partin összefutottam egy jó arc csávóval. Képzeld, alumíniumbányája van. Évente csinál 18 milliárd dollár hasznot. Csak az alumíniumbányászatból. Aztán az Alízkát vártam a suli előtt, és összeismerkedtem egy anyukával, akik Dél-Amerikából jöttek. Nekik tarhonyaültetvényük van. De akkora, mint két Magyarország. Kivágják az esőerdőt és ültetnek tarhonyát. Ők adják a Föld tarhonyatermésének 57%-át. Évente van nekik 42 milliárd dollár tiszta hasznuk. 42 milliárd, Apu! Mi meg itt szerénykedünk évi két milliárddal. És mindezt az alumíniumbányász húszezer rabszolgával éri el, a tarhonyatermesztőnek talán van nyolcvanezer parasztja. Neked meg van nyolc és fél millió, és alig két milliárd dollár a család évi bevétele. Racionalizálni kellene, Apu! Ezt tanultam a svájci iskolában. Kapitalizmus van, Apu, de a te jó szíved miatt nem realizáljuk az elérhető hasznot. Pedig ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség! És elviszi a pénzünket.

Sokan vannak ezek a magyarok Apu! Le kell csökkenteni a létszámot ötszázezerre. Max. Rogán plakátolja ki, hogy húzzon mindenki Nyugatra, mert ott frankó az élet. Jó, azt értem, hogy most adsz adóvisszatérítést, meg nyuggerjutit, a választások miatt kell egy kis moslék a disznóknak, de utána ezt sürgősen fejezd be, Apu! Legyen olyan nem megszorítás, hogy Tóni plakátjai nélkül is pucoljon mindenki, amerre lát. Az egészségügyet szüntesd meg, Apu. Rohadt drága, és ha hozna is valami hasznot a magánegészségügy, sok a kiadás is. Oktatással se foglakozz, csak viszi a pénzt. Se az alumíniumbányába, se a tarhonyaföldre nem kell okos melós. A tömegközlekedést egyenesen szüntesd meg. Még az EU is tapsol, mert így Magyarország 2025-re tök karbonsemleges lesz. A bugrisok meg járjanak gyalog, addig is elfoglalják magukat, és nem gondolkodnak. (Ezért nem jó ötlet a benzinár-befagyasztás, minél drágább annál jobb. Csak megint a te arany szíved, Apu.) Van az muksó - most nem jut eszembe a neve, otthon csak kancsal fasznak szoktad hívni - na, az emelje a kamatokat, és inflálja el a forintot. Mi pedig olcsón megveszünk - jaj mit mondok: elveszünk - mindent a sok beszopatott hülyétől. A járványkezelés jó irány, Apu. Jövő tavaszra meglesz az ötvenezer. Egy kicsit lehetne gyorsabban, de hát nem győzöm ismételni a jóságodat, Apu.

A NER-csicskáktól is vissza kellene venni az adományokat, Apu. Csak herdálják a pénzünket. Lölő bácsi egymilliárdos esküvőt rendez. A mi pénzünkből, Apu. Hova jut a világ? Ezek nagyon nyeregbe érzik magukat. Vedd vissza tőlük Apu, mert még beleharapnak az őket tápláló kézbe. A Lajos bácsival is, lám, hogy jártál. Vitézy bácsi el kezdett panaszkodni, amiért elszedted tőle a cuccait, és ez jó, mert legalább a többiek is rájönnek, hogy a Nemzeti Szpáhizmus Rendszerében semmi sem az övék, csak a tiéd, Apu. Hernádi csicskát meg add ki nyugodtan a horvátoknak, miénk lesz a pénze, és talán még az asztalterítősök is fizetnek érte, mint azért az azeri csávóért. Észszerűsítés, hatékonyságjavítás, ez legyen az új irány, Apu. Miénk az ország, magunknak építjük. Csak túl jó ember vagy, Apukám.

Szóval Apu, következő költségvetésben annak a 25.400.000 milliárd forintnyi bevételnek lenne jobb helye is, ha pedig a kiadási oldal 28.500.000 milliárdját sikerül lefaragni, akkor már nem csak a tarhonyaföldessel lehetünk pariban, de még egy-két olajsejket is beelőzhetünk. Aztán, ha már miénk minden, ott nyitunk alumíniumbányát az országban, ahol akarunk, és annyi tarhonyát ültetünk, hogy elárasztjuk termésével a világot. Látod nem volt hiába a svájci iskola, jól kiműveltem magam üzletasszonyilag, és Marbellán is gyorsan beilleszkedtünk a világelitbe. Igazán büszke lehetsz ránk. Tovább kell lépnünk, Apu. Csak abból a drága jó szívedből ne lenne elegem.

A tudományos világ sírva könyörög a népeknek, hogy oltassák már be magukat ez ellen a lassan két éve mindent letaroló vírus ellen, de az igazán megfontolt, öntudatos, okos emberek nem hisznek a sarlatánoknak. És milyen jól teszik! Nekik van igazuk. Sokkal árnyaltabban látják a világot mint az oltásra rohanó beszari népség. Győzzük meg tehát a bizonytalankodókat, hogy miért nem kell foglalkozniuk az oltás beadatásával.

Ma már a karon ülő csecsemő is tudja, hogy nincs járvány, csak a gyógyszergyártó cégek találták ki. Üzlet az egész világ és üzlet tárgya benne minden férfi és nő. Aki nem adatja be az oltást, az átlátja azokat az összefüggéseket, amire a tucatember képtelen. Csoda, hogy a sok buta ember üldözi a náluk okosabbakat? Mert aki veszi magának a fáradságot, és utánanéz a titokban tartott statisztikai adatoknak, az egyből vágja, hogy méhcsípésben évente 28.569.478 ember hal meg. Nem tudták, ugye, hogy ez a vezető halálok a világon. Nem is tudhatták, mert a gyógyszerlobby eltitkolja. És sejtik mi a második? A házakról lehulló tetőcserép. Bizony ebbe évente 19.261.837 ember hal meg. (Bár itt a statisztika egy kicsit becsapós, mert egyes országok a balkonról leeső virágcserepet is beleszámolják.) Előzi még a covidot a vizibivaly (Bubalus bubalis) -taposások halálozási száma is, amely ugyan Ázsiára jellemző, de ha arányosítjuk az eseteket az emberiség lélekszámához, kijön a megdöbbentő adat. A művelt emberek tehát pontosan tudják, hogy a covid az első tíz halálozási ok között sincs, ebből is látszik, hogy kamu a járvány.

Az is köztudott, hogy az oltással chipeket ültetnek a bőr alá, az emberek így irányíthatóvá válnak. Mostanában leállnak az autógyárak chiphiányra hivatkozva. Ezzel le is buktatják magukat, mert minden gondolkodó ember azonnal átlátja, hogy azért nem marad chip az autókba, mert kellenek az oltásokba. Aki nem akarja, hogy chipet ültessenek belé, az ne is oltassa be magát. Különös veszélynek vannak kitéve azok, akik 5G állomások száz kilométeres körzetében élnek. Oltott embertársaik érdekében - bár azok nem érdemlik meg - helyesen járnak el, ha uccu, felgyújtják ezeket az átjátszóadókat.

Sokan nem is sejtik, hogy a szálakat a Bill Gates mozgatja, hogy így keressen még többet. Mert van vagy ezermilliárd dollárja Billynek, de többet akar. Aki viszont nem oltat, az okosabb mint Bill Gates - már majdnem Zuckerbergnél is - akinek egy rakás pénzt húz ki ezzel a zsebéből.

A pedánsak még tovább mennek az éleslátásban. Ők tudományos érvekre hivatkoznak. Pontosabban annak hiányára. Előttük evidens, hogy ezeknek a vakcináknak a hatásossága nem bizonyított. Márpedig egy kísérleti stádiumban lévő oltás semmit sem ér, hatása nulla. Az emberi méltósággal pedig összeegyeztethetetlen a kísérleti nyúl szerepe, ezért az alapos ember tisztában van vele, hogy nem szabad oltakozni.

A legokosabbak természetesen a jogászok, akik szerint egyenesen alkotmányos jogokat sértene a kötelező oltás, amely az emberi szabadságjogok lábbal tiprásához vezet. Igazuk van, mindenkinek alkotmányos joga meghalni, és alkotmányos joga magával vinni legalább még egy embert.

Eszükbe ne jusson tehát beoltatni magukat, mert abból nagyon elegem lenne! (Vitéz alsó és felső cemetery Cemetery Hunor kegyeleti manager)

A sok ostoba barom komcsi a "Soha többé!" jelszóval bandukolt olyan kolomp után, amelyet fekete öves rezsimkurvák ráztak. És a bunkók még azt sem tudták, hogy ezzel a jelszóval különösen '56 emléknapján nem illik vonulgatni. A történet bizonyos pógári körökben ismert, a tahóknak elmesélem ehelyt. Úgy mesélem körülbelül, ahogy nekem Józsi bátyám, az '56-os veterán mondta el még valamikor a '80-as évek elején.

Amikor Sztálin meghalt, a cinkosok rájöttek, hogy könnyíteni kell a lelkiismeretükön, ezért elkezdték feltárni a Gazda bűneit. Olyan eszetlen rehabilitálásban kezdtek, amilyen eszetlenül ment a csisztka. Elért a folyamat a "nem rés, hanem erős bástya" országába is. A főkomcsi gazemberek úgy döntöttek, hogy hát a Rajk elvtárs végül is jó elvtárs volt, és talán mégsem kapott ürgebőrbe kötött üzeneteket a Duna alján. (Pedig a Rajk ritka görény volt, kinyírása nem jelentett nagy veszteséget az emberiségnek.) Megindult hát az újratemetéses rehabilitációs procedúra. A komcsi zúgó folyó aztán meg is torpant az első problémánál, azaz ki mondja az ünnepi beszédet? Merthogy a remek Laci jobb létre szenderítésében nagyjából benne volt az egész banda. Ekkor a homlokára csapott valamelyikük és azt mondta: Beszéljen a Klein Tóni! Mert az akkora hülye, hogy a Rajk kinyuvasztásába sem mertük bevonni. Na, meg is állapodtak a főkoloposok, hogy a Klein Tóni mondja a beszédet. Az újratemetést október 6-ra tették elhomályosítandó a valódi hősökre való megemlékezést. A Klein Tóni pedig kiállt a tömeg elé és aztat mondta: "A párt el van szánva arra, hogy végérvényesen leszámol a múlt hibáival, és biztosítja, hogy soha többé ne legyen ilyen tragédia." A Filmhíradó pedig sulykolta az új jelszót: Soha többé! A nagyszerű fogadalom - mint azt komcsiéknál megszokhattuk - tartott pár hónapig, aztán '56 hőseit a szokásos módon jutatták bitóra. A Klein "Soha többé!" Tóninak pedig megadatott, hogy 1958. június 17-én örömködve bejelentse az Országgyűlésben Nagy Imre kivégzését. És - hogy a Tóni öröme kitartson - rögvest kapott is egy villát a Szemlőhegyen. Bizony, drága komcsi vonulók, a Klein Tónit úgy ismeri a nép, hogy Apró Antal.

És ennek az Apró Antalnak az unokáját, az európai értelemben is kulturált Dobrev Klárát támadja - sokszor undorítóan méltatlan, hányingert keltő eszközökkel - a fideszkomcsi média. Miközben a forradalom leverésében nagy részt vállaló, hazaáruló, mocskos komcsi nagyfater bonmotjával vonulgat a forradalom emléknapján a türhő paraszt fidesz birka. Tényleg itt kell élned, hogy elhidd.

Tudom, mi kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van. De pont erre a felemelő ünnepre kellett őket a Fidesznek szolgálatba állítania, ráadásul egy komcsi gazember jelmondata mögé? Félve kérdem: lehet nekem még ebből elegem?

Mostanában az ellenzéki jelöltek egymást felülmúlva ígérnek súlyos áristomokat Viktornak, családtagjainak, strómanjainak, meg úgy általában mindenkinek, aki az elmúlt tizenkét évben a Fidesz környékén megfordult. És a neten zsizsegő kommentelők reakcióját elnézve erre van igény. Az a jó ebben, hogy igény a továbbiakban is lesz rá, de mégsem lesz belőle semmi. Miért nem lesz ebben az országban soha - jogállami keretek között - elszámoltatás? Három oka vagyon ennek polgártársak.

Az első kulturális. Az angol polgári átalakulás azzal indult, hogy abszolutista Karcsi elveszítette fejét, és a papa hülyeségeiből nem tanuló fiacskáját is elzavarták a 'csába. A fansziák sem adták alább, ők is kinyírták Lali királyt, sőt - a női egyenlőség előfutáraként - a feleségét is. Egyfelől durva és aljas húzások voltak ezek az egyén szintjén, másfelől viszont üzenet a jövő hatalmasainak: a nép az úr. Ez az üzenet beépült a nyugat-európai politikai elit gondolkodásába, amelyre komolyan hat mind a mai napig. Tudják, hogy lehetnek következmények, amelyek végződhetnek csúnyán. Az angol királyi család remegve nézi a közvélemény-kutatási adatokat patikamérlegen adagolva minden megszólalásukat, nehogy repüljenek a kellemes megélhetést biztosító trónról. A balhés családtagokat azonnal kidobják a bábszínházból ezzel óvva az egész famíliát a rácseszéstől. A spanyoloknál is ez a módi. A király sógora dutyiban, tesója kitiltva a Palotából, Jancsi Karcsi papa egyik stiklije miatt lemondott, másik miatt elpucolt. A francia köztársasági elnökökkel sem bánnak kesztyűs kézzel. Chirac haláláig járt bíróságra polgármesterként elkövetett csínyeiről való számadás miatt. Sarko sem alhat nyugodtan, kanalas orvosság bevételének rendszerességével idézgetik különböző hatóságok elé, és újabban már dutyi érett. Macron a sárga mellényes tiltakozások idején jelezte, hogy akkor ő inkább mégsem akar Lali király sorsára jutni, ezért megérti a tiltakozók követeléseit. Nálunk ilyen? Ugyan. Nincs hagyománya.

Ennek tradíciónélküliségnek két oka van. Az egyik a Habsburg minta. Mint láthattuk, Európában szokták nyakazni uralkodókat, Közép-Európában nem. Itt mindegyik Habsburg ágyban, párnák közt végezte. Pedig ők is abszolutista módon uralkodtak, csak tanultak a bukottak példáján és kialakították a "jó császár, rohadék kancellár" modellt. Így ha ki is tört valami ribillió, a plebs a gonosz hivatalnokok fejét követelte, amit alkalmanként meg is kaptak. V. Ferdinánddal még a legelvetemültebb forradalmár sem akart végezni, Ferenc Jóska pedig a vérengzések dacára is jóságos atyaként uralkodott. (Hosszú uralkodása alatt mindössze hét merényletet követtek el ellene, amelyből Libényié volt komolyan vehető.) Ugyanakkor, ha a Habsburgok kihúzták a lábukat a jól uralt régiójukból, a helyi néphagyományoknak megfelelően szoktak kipurcanni. A fent említett Marcsi Netti nyaktiló által a kies Párizsban, a Kaiser öcsikéje Miksa, Mexikóban kivégző osztag előtt, felesége Bözsike egy elmebeteg digó anarchista ráspolyától Genfben, unokaöccse, Frédi a még nem uralt Boszniában golyó által. Láthatjuk hát, hogy a Habsburg modell - melynek a Magyar Királyság része volt - kifejezetten jól működött, így azt szokta meg a nép, hogy a jó császárt nem nyírjuk ki.

A másik ok már magyarspecifikus. Ha sor került magyar politikai vezetők kivégzésére, azt döntő többségben idegen (megszálló) érdek kényszerítette ki. Sorolhatnánk Batthyány Lajostól Nagy Imréig a közismert eseteket. A magyar emberekben tehát kialakult az a kép, hogy politikust nem vonunk felelősségre, mert az osztrák/német/orosz szokás.

Ezek a mély, kulturális okai, hogy Magyarhonban akkor sem állítanak bíróság elé politikust, ha egyik kezével szűz leányokat darál a Hősök terén, a másikkal pedig a Kincstárból lapátolja saját zsebébe a közpénzt. Ezen változtatni elég nehéz, még akkor is, ha a magyarok esetleg - bár jótékony kezek eltakarják előlük - azt láthatják, hogy bizony mindenhol a világon seggbe rúgják a korrupt politikusokat. Csak itt nem, mert miként Jókai leírta: "Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok előre, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak; egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon." Nos, ebben nem sok változás van, ha pedig lesz, az külső nyomásra valósulhat meg, amely viszont a már jól ismert módon mártírrá teszi az összes rühes közpénztolvajt.

A második ok, amely miatt nem lesz elszámoltatás geopolitikai. Miként előző pompás - mi több világszínvonalú - bejegyzésünkben jeleztük, ha Putyin úr két bábja marad versenyben (Viktor és Klára), ők nem fognak egymásnak esni. Putyin úr nem engedi. Fletó esetében sem engedte, miért változtatna a figurán? Hacsak Viktor nem kezdett el fogazni. De ilyet Viktor nem csinál, ő már profi a Honoluluzásban, véletlenül sem téveszti össze Kamcsatkával. Esetleg várható valami elszámoltatási izé néhány kisnyilas vonatkozásában - csacsi Oszkó is elszámoltatásnak hiszi mind a mai napig a semmire sem felhatalmazott Butai Gyula kellemetlenkedését -, de komoly, büntetőjogi felelősség megállapításával járó tisztítótűz szinte kizárt.

A harmadik ok praktikus. A politikusok - nem magyar sajátosság, szerte a világon így van - kétféle felelősséget szeretnek vállalni, a harmadikat picinyt kerülik. A történelem előtti felelősség a politikus kedvenc felelőssége. Ennek lényege, hogy a nemzet atyja kivégeztet, bebörtönöz embereket, ellop pár milliárd dollárt a köztől, cserébe elhajtása után húsz évvel néhány lyukas gatyájú történész cúnákat ír róla. Bár ez sem mindig biztos, mert miként az örökbecsű Hófehér című rajzfilmben elhangzik: "Felség, a történelem fel fogja jegyezni tetteit! - Elvégre azért fizetjük!" A politikus szigorúan hangzó, valójában semmire sem jó másik felelőssége a politikai felelősség. Tudják ez az, amikor a győri polgármester lyukas fekete zokniban tökrészegen (bekólázva?) bandája előtt dugja a narkós kurvát a város közösségétől ellopott pénzen, aztán a győriek újból megválasztják. Komoly, ugye? Van az igazi felelősség, amikor egy pulpitusról leszólnak: "Vádlott álljon fel!" Na, ettől a büntetőjogi felelősségtől a hideg rázza politikusékat. Ám mivel a politikusi szakma tisztában van a: "hodie mihi, cras tibi" bölcsességével, nem fognak egymásnak betenni, pragmatikusan viszonyulva a problémához néhány látszatműsort lejátszanak a plebsnek, 'oszt jó napot.  

Erős tehát a gyanú, hogy valódi jogállami elszámoltatás nem lesz. Miképp nem volt 1990-ben sem és Viktor 2010-es kampányában dörgedelmesen beígért elszámoltatási programjára sem emlékszik már a művelt békemenetelő. Most sem lesz máshogy. Persze a többség ezt nem látja át, olyanok, mint a nagylány. Tudják mi a különbség a kislány és a nagylány között? A kislány lefekszik és meghallgatja a mesét. A nagylány meghallgatja a mesét és lefekszik. A magyarok most nagylányként meghallgatják az elszámoltatásról szóló mesét és lefekszenek a legnagyobbat ígérőnek. A lefekvést követő esemény viszont nem lesz élvezetes.

Szokás szerint nem történik más, mint az indulatok felkorbácsolása a nagy semmire. Magunk a "Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság,/ Bundás indulatok …" helyett inkább programokat olvasgatnánk arról, hogy az adott politikai szereplők miképp képzelik el a magyarság helyzetét a világban, és hogyan javítanának a derék átlagpolgár hétköznapi élet minőségén. Tudom, hogy ezzel az elvárással jelentős kisebbségben leledzek, talán az ebből eredő frusztráltság miatt van elegem az elszámoltatási meséből.