Miközben - Moslékország csak mutatóban létező atlanti elkötelezettségű polgáraként - tisztelettel nézem az ukránok hősies harcát és sikereit, azon tűnődöm, hogy a rohadt ruszkik miképp jutottak ilyen gyorsan a szétesés szélére. Vannak rosszul és vannak jól öregedő gondolatok az internet hatalmas óceánjában, és hiúságunkban büszkék lehetünk arra, hogy a mi vacak kis bejegyzéseink jól szoktak öregedni. Ennek a velejéig ostoba negyedosztályú KGB ügynök Vologyának például a háború másnapján elárultuk, hogy neki kampó. Nem hitte el. Oszt most láthassa.

Vologya négy stratégiai hibát követett el. Először is nem vette figyelembe, hogy mi is Oroszország szerepe a világrendben. Normál időszakban az, hogy nyersanyagot szállítson a Nyugatnak. Ezt a szerepet tölti be többszáz éve. Már a Hanza-szövetség fontos pillére volt a ruszokkal folytatott kereskedelem, ők szállították az orosz nyersanyagot, élelmiszert, luxuscikkeket (prémet stb.) a messzi Angliába, Flandriába. A XIX. században bővült a lista az ipari forradalom termékeivel és új luxi cuccokkal (vasérc, szén, gyémánt, arany, gabona, kaviár, i tak dalse). Ekkor jelenik meg a hatalmasra duzzadt Oroszország katonailag is Európa térképén. Nekik ekkor az volt a szerepük, hogy az Európában hegemóniára törő országokat ellensúlyozzák. Tulajdonképpen addig ezt a szerepet az Oszmánok vitték, ők szokták hátba kapni a kissé nagyra nőtt Habsburgokat. De a török katonaállam a XVIII. századra lehanyatlott, új barbárok után kellett nézni. Ezek voltak az oroszok. Először Napóleon szájának elkenésében vettek részt, aztán a fritzek megosztására voltak jók. Ennyi az oroszok világrendben játszott szerepe, nem több.  Amelyik uralkodójuk elhitte magáról, hogy tényező, annak megmutatta a Nyugat, hogy hol a helye. (Krími háború, balkáni arcoskodás, japán háború, első világháború, a kis Szoszó is akkor vette nehezebben a levegőt, amikor a harmadik világháborúról kezdett delirálni, Nyikita Szergejevics még viszonylag jól járt a belső puccsal a rakéta válság után.) Ha Vologyának lett volna esze nem a fentiekből választ példaképet és nem hívja ki maga ellen a Nyugatot.

A második stratégiai hiba összefügg az elsővel. Oroszország hatalmas, mint a szovjet kerti törpe. Olyan gazdag országot lehetne belőle csinálni, hogy polgárai Eldorádóban érezhetnék magukat. De az orosz politikai rendszer kizárja egy gazdaságilag, társadalmilag fejlődő ország lehetőségét. A buta muzsiklandnak igénye sincs a felemelkedésre, az oligarcháknak pedig nem érdekük. Különben miből lennének dúsgazdagok. A globalizáció ellen viszont nincs orvosság, a muzsikokat is nehéz tisztán a régi módszerekkel uralni. Szerencsére a szovjetidőkben mindenkinek jól bevésett Nyugatellenességet modernizálhatta Vologya. Amely aztán önálló életre kelt, és ez a koldusszegény, primitív ország elhitte magáról, hogy ő lehet az új világrend vezetője. Röhej.

A harmadik hiba, hogy ha már kardot rántottak, akkor túl korán tették. Addig voltak jók az oroszok, amíg a népüktől lopott nyersanyag hasznából lappangva játszhatták a modern kort értő, abba belesimuló országot. A sok pénzből megvehettek mindent. Londongrádot, a nemzetközi korrupt sportszövetségeket a FIFÁ-tól a NOB-ig, látványosan a nyugati perifériára szorult politikusokat, nem látványosan egy rakás fősodratút, jachtokat százszámra, ment a rongyrázás. A Nyugat történelmi tapasztalatokon nyugvó ébersége pedig elkezdett szunnyadni. Azt sem vették észre, hogy bülbül szavú Vologya az egész energiaszektort behálózza, amelyet bármikor fegyverként használhat. Csak az amcsikat nem tudták átverni, hiába, a köztársasági Róma nem hülye. Ők látták a ruszki nyomulás igazi szándékát, nem véletlen hallgatták le a stázis némbert, meg a mögötte álló nagytőke német vezetésű, de orosz csizmákkal letaposott egységes Eurázsiáról ábrándozó fantasztáit. Vologya - életkora, esetleges betegsége miatt - nem tudott várni. Túl hamar leplezte le magát. Talán bízott a 2014-es krími kaland következmények nélküliségében, a megvettekben. Hiba volt.

A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak

A negyedik stratégiai tévedés, hogy Vologya nem feltételezte az ukránok - és személyesen Zelenszkij - példamutató bátorságát. Vologya buta, mint a tök. Nála csak a kontraszelektált bagázsa ostobább. Olyanokkal kötöttek ki, akiknek elődei IV. Mohamed szultánnak a következő - diplomáciában egy picit szokatlan hangvételű - sorokat rittyentették, midőn Mohi megadásra szólította fel őket: ,,A zaporozsjei kozákok a török szultánnak! Te - török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vizen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imgyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket. Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg." Mintha ma lenne Vologyával.

Azt hitték hát szegény ruszki hülyék, hogy a XXI. században elég a XX. századi jól bevált praktikákat elővenni. Leporolták hát az '56-os budapesti, a '68-as prágai, a '79-es kabuli forgatókönyvet, és uccu neki. A nagy stratégia annyi volt, hogy az elit csapatok elfoglalják a hosztomeli repteret, majd a légi úton beérkező csapatok elindulnak Kijev elfoglalására. Közben Zelenszkijt megölik/elfogják/menekülésre késztetik. Hajnalra az ukrán hazaárulók pedig a szolnoki rádióban bejelentik, hogy: "Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafihoz szólunk! Fogjunk össze az magyar ukrán függetlenség, az magyar ukrán szabadság diadaláért!" A bevonuló orosz csapatokat virágesővel fogadják, akinek meg nem tetszik, azt megölik, táborba zárják, elviszik egy kis munkára. Pár hónap, és el is felejti a világ ezt a kis incidenst. Csakhogy a Hosztomelnél az ukránok első körben szétverték a mocskos ruszkikat, és Zelenszkij sem kért az amcsik által felajánlott fuvarból. A kék-sárga zászló nem hanyatlott le, és lobog azóta is, néha tépetten, de büszkén. Hála a nyugati fegyvereknek, és az ukránok bátor ellenállásának, mára már győzedelmesen nyomulnak előre, felszabadítván hazájukat a barbár, tömeggyilkos, elnyomó oroszok megszállása alól.

A háborút tehát elvesztették a ruszkik, a kérdés a jövő. Nagyeszű Vologya és bandája gyakorlatilag sírba lökte Oroszországot. A demográfiai mutatók eddig is nagyon rosszak voltak, az orosz egy kihaló népség (jaj, de sajnálom). A folyamatot kretén Vologya felgyorsította. Eddig meghalt vagy hatvan-hetven ezer ruszki, az ágyútöltelékekből lesz még pár tízezer. Ez nem fog hiányozni nagy nemzethy buzik? (És meg nem született utódaik.) Továbbá a menekültek. Akiknek a száma több százezer, talán millió. Ezek egy része a büdös életben nem megy vissza Muzsiklandba. A ruszki gazdaság romokban, nincs ember, aki működtetné, mert vagy behívták, vagy elmenekült a behívó elől. (A szankciók nem működnek, mi? Mocskos, hazug, trágya putyinszopók.)

Mi legyen hát a muszkák helyén? Kevés az esély, de lehet, hogy a Vologya utáni világban Oroszország demokratikus útra tér, betölti azt a szerepet, amely a világ egymással együttműködő népei között számára kijelölt. A nagyhatalmi szereptől búcsút inthet, nukleáris programja nemzetközi felügyelet alá vonva, oszt' jól van. Ha ez a formula jön be, csak az azért lehet, hogy a szintén furcsa álmokat látó Kína - ha az nem képes tanulni az orosz példából - ellensúlya legyen. Ha Kína se feszegeti a pofonládát, és hajlandó lemondani a világura pozira való törekvésről, a szovjet törpe lehet kicsi. Szét lehet kapni Oroszországot úgy, hogy a részek atom nélküli területek legyenek, és fejlődnek, ahogy tudnak, de a világra már nem jelentenek veszélyt. Megszűnik tehát egy, a XIX. században létrehozott barbár birodalom, ahogy az oszmánok is megszűntek. Nincs rájuk szükség. Ehhez két dolog kellett: Vologya stratégiai hibái és Zelenszkij elnök által vezetett ukránok hősiessége.

Mi magyarok pedig szégyellhetjük magunkat a Karmelitában dekkoló KGB ügynök és a Bem téren vegetáló orosz külügyminisztérium magyar osztályának viselkedése miatt. (A nagy keresztény Viktor számoljon el lelkiismeretével a bucsai, izjumi és ki tudja még hány tömegsírba lőtt, hátra kötött kezű ukrán ember - köztük nők és gyerekek - halála miatt.) Utolsó csatlósok lettünk - ahogy Teleki Pál írta: "a legpocsékabb nemzet" - akit a művelt világban megvetnek. Ebből a magyarok számára megalázó helyzetből jelezzük jelentéktelen blogocskánkból, hogy: Dicsőség Ukrajnának, dicsőség Zelenszkij elnöknek, dicsőség a bátraknak!