A jó dolgában hülyülő, frusztrált idióta értelmiséginek látszók legújabb sportja, hogy megkérdőjelezzék a jelenlegi világrendet. Nem is lenne ezzel baj, ha megmaradna értelmiségi szellemi maszturbáció szintjén a dolog, de az internetnek hála ostoba prolik ezreinek velőt rázó primitívsége visszhangozza elemi erővel: Legyen új világrend! Sajnos skacok nem lehet, törődjetek bele. "Hát má' mé' nem?" - kérdi a műveletlen bunkó. Elmagyarázom, talán megértik. (Nem fogják.)

Nézzük először Európát, aztán a bolygót. A XX. század közepéig Európában az volt a világrend, hogy különböző dinasztiák, később nemzetek gyönyörűen irtották egymást. Ok mindig volt. Ma az orosz gazemberek miatt rácsodálkozunk a háborúra, mondván, hogy a XXI. században ezt Európában nem lehet megtenni. Ugyan. A XX. század első évtizedének embere is azt hitte, hogy Európában nem lehet háború, hiszen minden trónon első- és másod unokatesók, egyéb rokonok ücsörögtek, élvezvén az uralkodás előnyeit. Ki hitte volna, hogy nem férnek a bőrükbe. Aztán csak összehoztak pár tízmillió halottat. Ebbe az évszázados acsarkodásba az amcsik belépése hozott nyolcvanéves nyugalmat. Ezt a békés időszakot akarják "az új világrend" követelésével felrúgni az idióták. Szellemi bázisuk egyfelől az orosz nacionalizmus egy Dugin nevű szélhámossal az élen. Másfelől az Európában lappangó nácizmus, a világ fejlődését akadályozni akaró keresztény őskövületek (Opus Dei), pártokba tömörült szimpla sovén kretének. Ezeknek az amcsik és az általuk képviselt liberális értékrend az ellenség. Paterolnák őket haza, hogy "az új világrend" örvén folytathassák az elfeledett régi világrend mészárlásait. A germán nácik azt hiszik, hogy ha az amcsik kivonulnak Európából, akkor ők majd táncoltatják a macit olcsó munkaerőként alkalmazva gyáraikban a nekik privatizált orosz földeken kizsákmányolva ásványkincseiket. A ruszkik pedig szinte elélveznek a gondolattól, hogy az atom nélküli fritzeket megzsarolva Iván moshatja csizmáját az Atlanti-óceánban. Ehhez csatlakoznak a szimpla hülyék, akik arról álmodoznak, hogy az "új világrendben" majd orvosolják nemzeti sérelmeiket. És azt sem veszik észre a barmok, hogy ezt csak egymás kárára lehetne. (Viktor bratyizik azzal az oláhval, akinek egyetlen programja, hogy ki a magyarokkal Romániából. A segg hülye erdélyiek meg szavaznak Viktorra.) Tehát az a kérdés, hogy a jelenlegi - sokszor ellentmondásos, kritizálható - Európát érdemes-e lecserélni egy háborúktól sújtott, szétvert, szenvedéssel teli Európára. Szerintem nem, és ebben azt hiszem, hogy az európai polgárok is egyetértenek.

Az amcsik kezdenek ébredezni, és jönnek rá, hogy a német elit egy része kész lepacsizni a ruszkikkal és kiszorítani az USÁ-t Európából egy egységes - német vezetésű - Eurázsia létrehozása érdekében. Ez viszont már globális kihívás, amelyre két válasz adható. Az egyik, hogy jól van, megyünk. Aztán kijátszva a hülyéket egymás ellen teljes káoszba taszítani az eurázsiai régiót, akik letarolván egymást megszűnnek versenytársak lenni a globális rendszerben. A másik, hogy nem megyünk, kidobjuk a férges almákat a kosárból és Európa szövetségben az USÁ-val továbbra is alakítója lesz a világrendnek. Utóbbi az európai emberek érdeke. És szerencse, hogy az USÁ-é is.

Globális megközelítésben ugyanis az emberiség korszak határhoz érkezett. A népességrobbanás, a klímaváltozás, a technikai lehetőségek, a szingularitás közelsége olyan kihívás elé állítja az emberiséget, amelyet csak egységesen lehet megoldani. Madách falanszter színe rémisztő egysíkúságával, de - bizonyos korlátok között - nincs más út. Képzeljük el, hogy a Földet űrhajók hagyják el, élhető bolygókat keresve, gyarmatosítva. Lehet-e megosztott a legénység vallásilag? A zsidó veri a fejét az űrhajó falába, miközben motyog valamit, a keresztény állandóan harangozna, a muszlim naponta ötször keresgéli szőnyegével Mekkát, a hindu füstölője beriasztja a tűzjelzőt és elszívja az oxigént, buddhista semmit sem hajlandó csinálni az imamalom nyekeregtetésén kívül, a kínai a felsőbb parancsot várja, közben feljelenti a többieket, hazudik, és haza akarja lopni színes gombokat, a japán az első szembe jövő bolygóra banzáj rohamot indítana. Lehet-e megosztottság bőrszín miatt? A fehér niggerezi a feketét, a fekete jogokat követel magának köpködve a fehérre, mert a szépapja ingyen dolgozott, az indián besértődik a rézbőrűzés miatt, a dél-amerikai békésen rágcsálja a kokalevelet, de ha elfogy, machetával követeli a védelmi pénzt, a kínai és japán berág, amiért sárgának nevezik a fehérek és a feketék. Lehet-e nemzeti megosztottság? Az arab dinamitot tesz a zsidó maceszgombócába, a magyar visszaveszi a romántól a szendvicsét, mert szerinte azt a román lopta el tőle, az angol hozzávágja a sajtot a franciához, mert Calais ősi brit föld, a német elénekli a „Németország az Univerzum fölött” című dalocskát, a kínai nem ad vodkát az orosznak, mert Szibéria, és ha már ott van, kitol az spanyollal is, hiszen Szibéria és Ibéria közt alig van különbség. Lehet-e megosztottság a nemek miatt? A kapitány kedélyesen alányúl a női beosztottaknak, ha nő a kapitány, akkor élesíti a Putifárné projektet. És így tovább. Meddig jutna ilyen éles konfliktusokkal az űrhajó? A kilövésig sem. Nincs más választás a jövő érdekében, mint ezeknek a viszálygócoknak az elsimítása, kiiktatása. Nem könnyű, de vagy a jövő felé fordul az egységes emberiség, vagy visszazuhan a szétaprózott, véres világba. Ez a tét.

És ki lehet az egységes emberiség világrendjének vezetője? Nem nemzeti, hanem a kulturális vezetés lesz. Úgy képzeljük el, mint az üstököst. Van a mag, és a hosszú csóva. Az üstökös magvát négy - ma már tulajdonképpen egységesült - kultúra adja. Az első a görög szépség és egyéni szabadság ideál. A második a zsidó istenkereső, a világot folyton változtatni akaró intellektualitás, a harmadik a keresztény szeretetkultusz, a negyedik a germán erő. Ezek kultúránk alapjai, amelyek meghatározzák a Föld fejlődését. Persze változnak, egymással is képesek harcban állni, de mégis ez az egyedüli kultúra, amelyre az egységes emberiség támaszkodhat. Nagy előnye ugyanis, hogy egymásra folyamatosan hat és alkalmazkodó. A szépségkultusz például változó, egyszer a sovány embertípus a szép, aztán a pufók (barokk például) - gy.k. plus size. Az egyéni szabadságvágy örök harcban áll az állami elnyomásra törekvéssel, mostanában a multiknak való kiszolgáltatottsággal, de ebben a kultúrában harcban állhat, a keletiekben fel sem merül. A szeretetkultusz a szemünk előtt alakul az elfogadás kultuszává. A nyers erő energiái immár a technológiai fejlődés motorjává váltak. Az intellektualitás új célokat kapott, a jövő problémáinak detektálásával, az arra adandó válaszok kidolgozásával. Melyik más kultúra képes erre? Egyik sem. És amíg nem képesek, addig marad számukra az ökölrázó újvilágrendről való hadoválás.

A helyzet az, hogy az üstökös magja száguld elöl, a csóva csak követi és nem fordítva. Illetve vannak, akik lesodródnak a csóváról és eltűnnek az ürességben. Nekünk magyaroknak legyen ez a tanulság, ha meg akarjuk őrizni magunkat, gyönyörű szép - európai - kultúránkat, akkor a mag részeként kell dolgoznunk az emberiség közös sikeréért. Nem a vesztesek között bohócként hőbörögni, mert úgy eltűnünk a semmiben, mintha nem is lettünk volna.

Mi magyarok tehetségünk, szorgalmunk, munkaszeretetünk miatt a mostani világrend győztesei közé tartozunk. Alakíthatjuk a jövőt is csak el kell hinnünk, hogy - bár nehéz lesz - képesek vagyunk rá. Természetesen választhatjuk a könnyebb utat és beállhatunk a vesztesek közé ugatni a holdat. Ám tudnunk kell, az új világrend víziója átverés, mert valójában nem létezik új világrend. A közelgő választás legnagyobb tétje, hogy a magyarok felismerik-e, hogy mai döntésük a jövőnek felel.

A látszólag könnyebb, valójában véresebb és nyomorúságosabb életet propagáló új világrendről hadoválókból ezért van elegem.