Evangélikus barátaink büszkén vallják, hogy vallásalapítójuk, Luther Márton találta ki a karácsonyfa-állítást, amely aztán szép hagyománnyá nemesedett. Nem tudjuk, hogy Marci mit szeretett volna elérni a karácsonyfával, de amivé a XX-XXI. századi média tette, az biztos szándékán túli eredmény. Mert amint eljő a karácsonyfa-beszerzés szezonja, a média azonnal egymásnak feszíti a különböző módon ünnepelni akaró embereket, akik nem látják át a "vékony vagy vastag felén kell-e a tojást feltörni"-vita hiábavalóságát, és képesek tényleg egymásnak esni. Pedig csak arról van szó, hogy a sütőtökszezon médiamunkásainak is meg kell valamivel tölteni a kolumnákat, a két reklám közötti műsoridőt, irányt kell mutatni az influenszer világ tökjeinek, ezért sok hülyeséget kell összehordaniuk igazolandó, nem puszira veszik fel a fizetésüket.

Kezdődik november végén a nép hergelésével a dráguló árak miatt. Ezzel alakítják ki a fenyőárusok/termelők és a vásárlók közötti ellentétet, megalapozván a továbbiakat. Aztán jön kisfa- versus nagyfa-hívők egymásnak ugrasztása. Az egyedülállók, idősek, kevésbé tehetősek a kisfára esküsznek, a gyerekesek inkább a nagyra. Az előbbieknek egyszerűbb a díszítés, kevesebb helyet foglal stb. Az utóbbiaknak viszont az az öröm, ha a gyermekük tágra nyílt szemmel rácsodálkozik arra a nagy, díszes, illatos, csillogó karácsonyfára, amely alatt ott vannak a rejtélyes dobozok. Ebbe az örömködésbe másznak bele a megmondók próbálván valami lelkiismeret-furdalást kialakítani a nagy fát kedvelőkben. Sőt még képesek tetézni is! Mert ha már nagy a fa, azt kihívás úgy feldíszíteni, hogy a lurkók ne vegyék észre. Tehát jön a nagy fát állítók macerálása azzal a világra szóló problémával, hogy együtt díszítsen a család apraja-nagyja vagy jobb követni a József Attila-i óvást: "a titkokat ne lesd meg". Ha pedig közös díszítés, akkor komolynak látszó gyermekpszichológusok osztják az észt arról, hogy hány éves kortól szabad/érdemes bevonni a gyerekeket.

Ha ezen is túl van a nép, akkor másznak elő a kiváló környezetvédők, hogy tisztázzák a műfenyő - valódi fenyő állításának problematikáját. Természetesen ők a műfenyőállítás hívei, mert a fák védelme mindenekfelett. Ezeket az sem zavarja, hogy a karácsonyfának való fa termelése agráripari tevékenység, amelyből Zala és Somogy megyében sok család él meg. (Ilyen alapon a búzatermesztést is betilthatnák.) A buggyantak a náluk is hülyébbeket stresszelik a: "Védjük meg a fákat!" kissé idejétmúlt mantrájával. A műfenyő is jó, hiszen karácsonykor csak ki kell nyitni, Vízkeresztkor összecsukni, mint az esernyőt. És ha van otthon fenyőillatú wc-illatosító, akkor az illat olcsón generálható. Az utóbbi időben viszont a műfenyőben hívők logikája is kapott egy kis gellert, hiszen egy műfenyő legyártása odatesz a karbonsemlegességnek. Tovább kell lépni az ökológiai lábnyommentes műfenyő érdekében!

De aki valódi fenyőt szeretne, azt sem hagyják nyugton. Jön a vágott fa-földlabdás fa ellentét szítása. A földlabdások helyes gyerekek, csak egy idő után elkezdik őket nem szeretni a nagypapák, unokatesók és egyéb rokonok, barátok, amikor megjelennek náluk a lebontott fával, hogy ültetnék már ki az udvarukba. Mert speciel a kiszemelteknél már van tavalyról, meg tavaly előttről, meg az előttről, és ha már fát ültetnének, akkor inkább kajszira gondoltak, nem kényszerültetett fenyőre. A labdás fákat eladók persze tudnak rugalmasak lenni, és ünnepek után többekhez vissza lehet vinni a fákat. Ez a legnagyobb üzlet, hiszen eladják a fát, amelyek visszatérnek gazdijukhoz, mint Lassie. Idén viszont a valódi vágott fákat vásárlók köthetnek jó bótot. Eddig úgy volt, hogy karácsony elmúltával kidobálták a fákat, amelyeket összeszedtek a köztisztasági dolgozók. Más világ lészen most! Az üzleti érzék nélküliek továbbra is dobálják, a bizniszmenek eladják! Csacsi dobálók ezt veszik majd észre, hogy a lomis időkben megszokott alakulat kapus tehetségei már a levegőben elkapják a hatodikról kivágott fákat, és viszik tűzifának vidékre. A Warren Buffett-félék viszont a lépcsőház kapujában alkudoznak arról, hogy mennyiért viheti el az élelmes vállalkozó.

Szóval, drága ünneplő barátaim, ne hagyjuk magunkat az egzisztenciális okból hülyeségeket beszélő médiamunkások, szakembereknek álcázott marhák, tizenöt perc nyilvánosságért szakértők által megvezetni, hergeltetni egymás ellen. Mindenki vegyen olyan karácsonyfát, amilyet akar. Ünnepeljen úgy, ahogy jólesik, amiként legjobban szeretné, amely legnagyobb örömet okozza. És milyen jó lenne, ha ez a mentalitás érvényes lehetne egész életünkre!

Ehhez mutasson utat egy másik világvallás költője, Vímalakírtinírdésa. "Felölti bölcsen, ki bódhiszattva Bárki-s bárminek alakját, S tanítja minden nyelvre szabva Örök törvénynek foglalatját. Változik nappá s holddá az égen, Lesz föld, vagy lég, vagy tűz, vagy pára, Indra, Brahma, de lehet, hogy éppen Más isten képét ölti magára. Mert mindegy, bárki mily hitet vall, Kövesse csak a megszokott utat: Módot, legyőzni e világot, Mindnek saját hite szerint mutat."

Magam a buddhista költővel szimpatizálok, ezért van elegem az egymás gondolatait, esetleges igazát, világlátását elfogadni képtelen - most éppen a karácsonyfa körül zszizsegő - hergelőkből.

Nagyjából harminc éve ezzel a felütéssel fordult Göncz Árpád Európához, a szerencsétlen Antall kormányzásának akadályozása érdekében. Sosem kedveltem Árpi bácsit, mert jelentős szerepe volt a rendszerváltás elsikkasztásában, a komcsik átmentésében. Sokáig érthetetlen buzgalommal tett be a jogállamiságot kiépítő, a ruszki hazaárulók által hátrahagyott államcsőddel, társadalmi összeomlással fenyegetett Antallnak. Aztán megértettük. Mert, hát ugye Árpi bácsi és egy kistermetű rágcsáló között kialakult némi szimbiózis. Nehéz tehát egy ilyen szlogent felhasználni, mégsem tehetek mást.

A köznyelvben csak EU-pénzek küldésének nevezett problematikáról van szó. Tisztelettel arra kérem az Európai Bizottságot és von der Leyen asszonyt, hogy egy árva kanyit se küldjenek a jelenlegi magyar vezetésnek. Mert csak így tudnak segíteni - talán - a magyaroknak.

A kérés miértjére válaszolni nem egyszerű. Ballib polgártársaink valószínűleg egyetértenek a kéréssel, a válaszuk leegyszerűsítően annyi, hogy: mert Orbán ellopja. Van igazság ebben, de a megközelítés felszínes, azt sajnálják, hogy nem ők lophatják el. A probléma sajnos sokkal mélyebb és súlyosabb. Az EU döntéshozói sem a lényegre koncentrálnak, ők jogállamisági kritériumokat keresnek. ("Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben...") Formálisan ugyanis működik a jogállamiság, vannak szép jogintézmények - nyugati cucc mind - ám semmit sem érnek, mert a rendszer nem demokratikus elveken nyugszik.

Egyszerűen azt kellene végre európai barátainknak észrevenniük, hogy a magyar politikai berendezkedés és - ami nagyobb baj - gondolkodás, nem "euro-kompatibilis". Európa országai vagy sok évszázad alatt kiszenvedték a demokráciát, vagy kemény belső változásokkal átvették (esetenként rájuk oktrojáltan). Mi, magyarok viszont nem vagyunk képesek megküzdeni egy kétszáz éves árnnyal, lelazsáljuk a feladatot, mert azt hisszük, hogy így is jó nekünk. Aztán mindig jön a beborulás, de nem tanulunk, akkor sem. Újra kezdjük a már jó sokszor totális bukást hozó politikai rendszert. A mi politikai rendszerünk ugyanis a felvilágosult abszolutizmus rendszerében megrekedt struktúra, amely nem képes demokratikus rendszerré fejlődni. (Nincs verseny sem a politikában, sem a gazdaságban, minden a felvilágosult vezető kegyétől függ. Aztán ha jön egy keményebb válság, vagy elborul a kedves vezető agya, romokban az ország.) Ezért nem tudunk kompatibilisek lenni az EU-ban kialakított demokratikus rendszerrel. És mind addig, amíg az EU ezt nem látja át, és nem kényszerít ki valódi demokratikus fejlődést - vagy rúg ki minket, magyarokat a francba maguk közül - a probléma folyamatosan fenn fog állni. Nem csak a magyarok problémájaként, hanem az EU problémájaként is. Mert miképp képviselje az EU az emberi jogokat, a demokratikus értékeket a nagyvilágban, ha bármikor megkaphatja, hogy egyik tagállama sem felel meg a saját - másokon - számon kért elveinek. Tessék előbb otthon rendet tenni, aztán jöhet a példabeszéd.

Ez a megoldatlan elvi probléma a gyakorlatban most különös jelentőséggel visszaüt az EU-ra. Ha az EU nem akarja a tömeggyilkos agresszor Putyin véres háborúját magyar közvetítéssel finanszírozni, egy fityinget sem szabad Magyarországnak utalnia. Az abszolutista rendszer ugyanis valójában gazdaságilag már megbukott. Nagyszerű Géniusz és Péterkém miniszter remek üzletet kötött a ruszkikkal, amelynek hasznából tizenkét évig kedélyesen lophatták a magyar és orosz emberek pénzét például a MET nevű szükségtelen közvetítő cégen keresztül. (Innen jön az új miniszter is, rendben lesz az energiaügy, akárki láthassa.) Demokratikus országban ilyenért már rég buktak volna, az abszolutizmusba belefér. A diktáló pozícióban lévő Putyin röhögve rákényszerítette akaratát az ő kis orál jobbágyára, aki - mivel üzleti ügyekkel sosem foglalkozott, csak a jutalékra koncentrált - szépen beszopta a ruszki gázárajánlatot. Ennek eredményeképpen a magyarok fizetik a legmagasabb gázárat Európában. A dolog odáig fajult, hogy térden állva kellett rimánkodni Putyinnak, hogy engedjen háromhavi haladékot az egekbe hajtott gázár kifizetésére. Ennek két oka volt. Egy gazdasági: mert az ország képtelen kifizetni ezt az árat. Még úgy is döcögős, hogy az MNB az amúgy sem izmos devizatartalékot égeti a cél érdekében, de addig talán kitart, míg jön az EU manna. A másik politikai, rá ne jöjjenek a magyarok, hogy Viktor egy lúzer, akit az oroszok úgy vernek át, ahogy akarnak. Üres a magyar kassza, kong a kincstár, csak az EU által küldött deviza mentheti meg ideig-óráig a rezsimet. A magyarok támogatására érkező euró jelentős része Budapest érintésével már gurul is tovább Moszkvába. Tehát az EU közvetetten a ruszkikat pénzeli a magyaroknak adott euróval, azt az országot, amelyet az EP terroristának bélyegzett.

Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy Viktornak sem lenne jó az EU pénzek megérkezése, mert már mindenkinek ígért mindent is az EU pénzek reményében. Amint megjelenne a hírekben, hogy az EU küldött két eurót, tömegek - tanárok, adrenalinnal fizetett tűzoltók stb. - állnának sorba a Karmelita előtt várva a megemelt fizetést. Ahol kiderülne, hogy Ő Viktorsága már rég elköltötte az EU-s manit.

Mi legyen hát? Félek, hogy az opportunizmusra hajló bizottság és von der Leyen asszony utal pénzt ezzel szőnyeg alá söpörve a problémát. Ebben az esetben a Parlamentnek impeachmentet kell indítani von der Leyen asszony és a Bizottság ellen, mert aláássák az EU demokratikus értékrendjét. Lehet az is, hogy a háttérben lemondásra szólítják fel Viktort (szerintem ez már megtörtént), aki természetesen nem fog lemondani, inkább falnak viszi az egész országot, mint dicső elődei. Kicsi az esély, de elképzelhető, hogy Európa - még egyszer utoljára - segít, és a romokon kialakulhat egy demokratikus Magyarország. Ballibék ne örüljenek, ez nem jelentheti azt, hogy a Viktor nevű KGB ügynököt lecserélhetjük az Apró-Dobrev-Gyurcsány KGB ügynök konglomerátumra. Új srácok kellenek, fiatalok, mellettük rutinos atlanti elkötelezettségű polgári tanácsadókkal (idősebb Jeszenszky, Pálinkás, Chikán, Szent-Iványi, Jaksity stb.)

Nehéz lesz, nagyon nehéz. Hogy is mondta egy fiatalember, akiről nem tudtuk, hogy a KGB beszervezett ügynöke harminchárom éve? "...a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik." Most, ennek a megöregedett embernek a tizenkét éves országlása után egy mai fiatal szinte szó szerint ebben a helyzetben van. A jövő generációjának kell lehetőséget kapnia arra, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyet a rendszerváltás generációja elmulasztott. Ám ha ez a generáció is - mint apái - megelégszik a metternichi felvilágosult abszolutizmus akol melegével, ennek az országnak vége. A magyar emberek - politikusoktól az utca emberéig - gondolkodását nem lesz egyszerű megváltoztatni, ehhez kell Európa segítsége. Ma úgy látszik, csak így lehetünk demokratikus, sokszínű, élhető országot alkotó, gyönyörű szép kultúráját megőrző, modernizáltan tovább vivő nemzet. Magunktól sajnos nem megy. Ezért Európa, segíts!

Egy barátom írt pár napja, hogy igyunk meg egy kávét a Budagyöngyében. Nagy sejma a fickó, mert pontosan tudja, hogy az ilyesminek nem tudok ellenállni, hiszen a kávé nagyon jó, a környezet pedig kellemes emlékeket idéz. Naná, hogy elfogadtam.

A Budagyöngye egy sajátos szubkulturális hely Pasarét közepén, a Rózsadomb alján. A minipláza a '90-es évek elején-közepén épült, amikor az ózdi gyerek szerint mindenki táncolt, meg tette a szépet. Az itteni butikosok például annyira tették, hogy olcsóbbak voltak, mint a józsefvárosi kínai piac. A butikoknak ajtaja sem volt, így éjszakára sem zárta senki, melynek következményeként a biztonsági őrök ezekből öltöztették a nőiket.  Nem érdekelte a tulajokat, hiszen mindenki táncolt. Amíg el nem kanászodtak az őrök. A rendes pénzmosókat aztán felváltották a komolyabb tulajok, a Budagyöngye konszolidálódott. De a relatíve olcsóság meg kivételezettség egy darabig még maradt. Volt meki, meg pizza hát, a mobilcégnél egyedül az országban itt nem vacakoltak a céges iratokkal, a lenti zöldséges nagyon jó áron kínált szép árut stb. Aztán újabb konszolidációként megjelentek bankok, terjeszkedett a Szega, új luxus butikok nyíltak, de a báj valahogy megmaradt. Aki híres (hírhedt) emberrel, médiaszemélyiséggel, színésszel, politikussal, celebbel akar találkozni, az itt megteheti. (Nem nagy cucc egyébként, ezeknek is csak luk van a seggén.) Jobbulást, Dudi!

Ebbe a közegbe érkezett a Magyar Posta úgy tizenöt éve. Jó ötlet volt, emelte a pláza szolgáltatásának szintjét. Erre támaszkodva gondoltam úgy, ha már ott leszek, befizetem a csekkeket is. Tudom, hát hogyne tudnám, hogy a művelt román már a telcsije appján intézi az ilyesmit, csak a mucsai sárgacsekkezik. Mit tegyek, ilyen visszamaradott vagyok. Fordulok is rá a Magyar Posta felé vezető útra, és már gyanús volt, hogy nincs senki a folyosón. Odaérve lehúzott redőny és egy kiírás fogad, mely szerint november 12-től a szolgáltatás szünetel. Olvastam természetesen, hogy a Posta a megnövekedett energiaárakra hivatkozva felfüggeszti szolgáltatásait egyes helyeken, de a Budagyöngyében speciel minek.

Az talán érthető, hogy az 1880-ban épült bivalybasznádi postát nem tudják kifűteni, ezért szénszünetet rendelnek el, ám egy pláza posta esetén elég döcögősen áll meg ez az érv. A posta pultjai, egyéb a munkavégzéshez szükséges eszközök a helyükön maradtak várván a feltámadást. Ez pedig azt jelenti, hogy a bérleti díjat valószínűleg továbbra is fizeti a Posta. Mármost a bérleti díjban benne szokott lenni az üzemeltetés költsége, tehát tipikus hűtlenkezelés, ha a Posta úgy zárja be bérelt helyiségét, hogy közben fizeti a bérleti díjat.

A másik eset, ha a bérleti díj nem tartalmazza az üzemeltetés költségeit, azokat külön kell a bérlőnek megfizetni, és ezt nem tudja kiköhögni a Posta. Ekkor azonban nagyobb baj van. Mert - mint említettem - a bivalybasznádi posta esetén el lehet sütni az energiás mesét, hiszen magában áll az épület. Pláza posta esetében viszont ott van összehasonlítási alapként egy rakás másik üzlet. Tehát Postához mérhető nagyoknak - Budapest Bank, OTP, K&H, DM, mobilcégek - futja a megnövekedett energiára. A legnagyobb területtel rendelkező, jó minőségű prémium árukat és kajákat forgalmazó Szegának még maga által bevállalt árkorlátos árukkal is futja. Amiként a gyógyszertárnak, zöldségeseknek, butikosoknak, büféseknek, fodrászoknak és műkörmösöknek is futja. Mindenkinek, csak a Magyar Postának nem. Varázslatos! Azt hiszem ideje elcsapni a Posta vezetését, és valamelyik Budagyöngyében dolgozó fodrászt megtenni vezérigazgatónak, hiszen a vak is láthatja, hogy jobb, mint a Posta-vezér. Ő kitudja perkálni az energiaárat, a postás fószer erre nem képes. Akkor adja át a helyét a fodrásznak.

A harmadik lehetőség, hogy a Posta kommunikációja és a valóság nem fedi egymást. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a kommunikáció nem azért találtatott fel, hogy a valóságot bemutassa, hanem, hogy elfedje. Azt pedig csak találgatni lehet, hogy a postabezárásoknak melyek a valódi okai. (Tipp az, hogy az üzletágat átveheti valamelyik NER-köcsög, az ingatlanokat pedig el lehet kótyavetyélni némi alkotmányos költség megtartásával.) Az újraindulásként berizsázott március még messze van, addigra a birkák esetleg el is felejtik, hogy nekik volt postájuk. Megszokják, hogy a megmaradt posta két kilométerre van, majd elbattyognak, ha levelet akarnak felvenni, feladni, csekket szeretnének befizetni, biztosítást kötni. A vidéki fidesz-szavazók nemcsak buták, hanem dagadtak is, nem árt nekik a mozgás. Ahol viszont óbégatnak a népek, vagy akkurátus a polgármester, ott nagy kegyesen kinyitnak. (A pláza posták ingatlanjai amúgy sem adhatók el, alkotmányos költség sincs, tehát nem éri meg a haccacáré.) Valószínűleg a Budagyöngyén működő sem kerül bezárásra, mert a Kormányban és annak környékén lebzselő budai úri fiúkra rászól a nagyi, nagynéni, hogy messze van a Moszkva tér a fájós lábuknak. A budagyöngyei postafiókot ezért tök felesleges bezárni erre a kis időre, amelyre - nincs más észszerű magyarázat - kizárólag azért került sor, hogy nekem elegem legyen. (Szerencsére a jó kávé és a kiváló társaság elűzte rossz kedvem telét.)

Már azért is elegem lehetne ebből a kócerájból, mert sosem nyerek a lottón. Na jó, ezért még engedékeny vagyok velük szemben, mert amit szeretek magamban, az az engedékenység. Hanem van ez az Eurojackpot nevű sorsolásos játék. Na, most ennek az ára úgy nagyjából két euró szokott lenni. A Szerencsejáték Zrt. bámulatos gyorsasággal reagálja le a forint zuhanását, amikor az megközelítette a 440-es árfolyamot, szinte azonnal felrántották a szelvény árát 880 forintra. Aztán a világraszólóan sikeres magyar gazdaságpolitikának és az MNB devizatartalék égetésének hála a forint olyan erős lett, hogy már alig kerül 400 forintba egy euró. Uszkve három hete. A Szerencsejáték Zrt. részéről viszont elmaradt a nagy kapkodás az árak lefelé igazításához. Nem sietnek. Minek is, ha a hülye magyar elfogadta az áremelést, akkor tiszta haszon a különbözet. Sok milliárd forintról lehet szó, amelyből lehet NER-kurvákat finanszírozni. A magyar emberek pénzéből.

Ritka szemét húzás pláne egy állami cégtől. Pedig maga a nagy Viktor határozott elvárása, hogy jövőre tíz százalék alá kell vinni az inflációt. A simán simlis árdrágító állami vállalat azonban nagy ívben tesz Magyarország korszakos miniszterelnökének elvárására, és nem csökkent árat. (Talán kellene egy ársapka az Eurojackpotra.) Akkor sem, ha a piaci viszonyok ezt indokolják. A NER kurvák pénzelése előbbre való a miniszterelnöki elvárásnál. Viktor, állj a sarkadra, mert ezek leszarnak Téged. Ne a magyar emberek fizessék meg a NER-kurvák riszálását!

Elegem van a Szerencsejáték Zrt.-ből, amely egyszerre veszi semmibe minden magyarok legcsodásabb miniszterelnökét és annak szegény alattvalóit, a magyar embereket.

6-os.............

Mostanában egyre több idióta döngeti a mellét a magyar haderőfejlesztés nagyszerűségét emlegetve, amelynek eredményeként létrejön a mindenkit elrettentő magyar haderő. Egy válogatott hülye - a NER-ben nem kevés van belőlük - egyenesen Ukrajna ellen akar fegyverkezni. Látom a magyarok szomorú sorsát. A haderőfejlesztés az új stadion: látványos, drága, sokat lehet belőle lopni, de semmi értelme.

Semmi értelme, mert egyfelől Hunnia földrajzilag védhetetlen. Vannak ilyen országok szép számmal (Dánia, Hollandia például), de ők nem is verik a nyálukat. Másfelől nincs, aki megvédje. Mert az Orbán család birtokát védje meg az, akinek két anyja van. Ráadásul úgy, hogy az alapvető társadalmi szerződést éppen felmondja az Orbán család parlamentje, amely a beszedett adó helyébe nem ad semmit. Se szociális ellátást, se oktatást, se egészségügyi ellátást, se jövőképet, semmit. Akkor meg mit védjünk meg, mi magyarok? Hol az az ország, amely miénk, amelyért érdemes életünket áldozni? Én nem látom. Érzi ezt leggyönyörűbb Viktor is, ezért megy pofázás a haderőfejlesztésről, miközben stikában módosítják a honvédelmi törvényt. (Ezzel ki is jelölték az értelmes emberek fiainak útját Nyugatra, mert csak a hülye (meg a Bayer) fogja megvárni a kényszersorozást. A cselédtudatú ostobáknak viszont leforgatják: "A jó lovas katonának" című ríméket, hiszen már szerencsétlen őseiknek is milyen jól bejött távoli csatatereken megdögleni, nyomorékká válni, asszonyt, pulyákat nyomorban hagyni valamelyik kretén Habsburg dinasztikus ökörködéséért.)

Játsszunk tehát el a gondolattal, hogy mi lenne, ha a kizárólag oláhul beszélő oláhok megunnák a magyarul is beszélő oláhok okoskodását, meg a nagy magyarok pofázását és úgy döntenének, a régi szép időkre emlékezve - hagyományőrző céllal - összeszedik Győrben az Audikat, miként tette azt az oláh szépapa a vagonokkal száz éve. Ennek érdekében beküldenék Hunniába az Oláh Hagyományőrző Népi Együttest egy könnyed turnéra. Régen az ilyesmit hajnalban szokták indítani, mára elavult gondolkodás. A turné kezdési időpontját a szegedi, debreceni Meki, Burger King, KFC nyitásához kell igazítani, addigra van reggeli menü. A Népi Együttes bal szárnya nyitás előtt húsz perccel indul Szegedre, a jobb szárnynak talán félóra is kell Debrecenig. Legjobban a központi turnézók szívják meg, mert nekik át kell kelniük a magyar ugaron, ahol még talán Meki sincs, így étlen-szomjan vergődnek el Szolnokig. Akiknek nem jut kaja, azok mennek tovább, kilencre beveszik a kecskeméti, miskolci gyorséttermeket. Jól belakva tizenegy óra körül Pest előterébe vannak. Két dolog lassíthatja a turné sikerét. Az út szélén álldogáló művésznők és a bagi csomópont.

E közben a szittyák... Orbán Gáspár vezérszázezredes és marsall várományos szokása szerint tíz óra környékén benéz a kecskeméti Mekibe megjött-e a gyerekmenühöz az új ajándék. Döbbenten tapasztalja, hogy sorba kell állnia, mert az oláh hagyományőrzők kiették a gyerekmenüt, a hozzá járó műanyag biszbaszok elfogytak, így nem lesz meg Gazsi gyűjteménye. Rohan a papához panaszra a Karmelitába. Viktor azonban épp nem foglalkozik üzleti ügyekkel, csak a költségvetésből utalgat ki néhány százmilliárdot valami Orbánnak, de nem tud róla. Szokásos hétköznapok. Az izgatott Gazsi marsall várományos jelentésére felhívja Szaladjky-Boborján minisztert, hogy mi ez a hagyományőrző felvonulás? Szaladjky-Boborján orosz partnerrel tárgyal tisztázva a strómanságért járó jutalékot, dunsztja sincs semmiről, de intézkedik. Hívatja Rutén Szundi Rémusz és valahány név a naptárban hadseregvezért, hogy hát mit tud az oláh turnéról. Rémusz bácsi visszaüzen, hogy ne idegesítse Boborján a hülyeségeivel, mikor éppen most véglegesítik az országon észrevétlenül átrepülő rakéta vizsgálati jelentését, azon gondolkodva, hogy a százhatvanadik oldalon az "illetve" vagy az "illetőleg" szó használata fejezi-e ki jobban a mondanivalót. Közben az oláhok beveszik Pestet és mennének tovább, de komoly erőkkel találkoznak.

Tíz órára ugyanis jelentik a tótoknak, hogy az oláhok már a spájzban vannak Hunniában. Erre a tótok megindítják a "Jánosik Ugrócsoportot", turnéznának már ők is egy kicsit. Tizenegyre kiplakátolják fellépésükkel Heves, Nógrád, észak BAZ és észak Pest megyét. A Balatont délre érik el, ahol meglepetésükre taliznak a rác "Csernovics Arzén" emléktúra résztvevőivel. A rácoknak feltűnt az oláh turné sikere, ám mivel délen le vannak kötve az albánokkal, és az oláh népiek fellépését sem akarták megzavarni, ezért a Petrovics Sándor Felolvasó Estet elhalasztották, csak egy könnyed dél-dunántúli sétát vállaltak be. Fél egyre bemondja a Kossuth rádió, hogy Budapesten a Duna vízállása alacsony a különböző kulturális egyesületek találkozása tilos. Délután kettőre az oláh, tót, rác művészek felosztják az országot. Ödenburg és környéke félháromra bejelenti, hogy a szépapák hülyék voltak, ők a leghűségesebb osztrák város. Erre a sógorok beküldenek négy hókotrót ezzel biztosítva a rendet. Háromra csatlakozik Kőszeg, Szombathely és a büki fürdők. Délután ötre a szittyák munkavégeztével tök más országba mennek haza, mint ahonnan reggel elindultak. A többség nem bánja. Aki igen, az elindul Ausztriába.

És mi lesz Viktorral és csapatával? Modernizáljunk, hiszen ezt a jelenséget Kosztolányi már megírta: Viktor repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy egy óra felé - a Karmelitában székelő szovjetház körül fölrebbent egy nem kormánygép, tett egy kört a Duna felett, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga Viktor vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, az MNB arany készletét, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték. A másik lehetőség, hogy Viktor bemondatja, hogy: "Csapataink harcban állnak, a Kormány a helyén van." És befut (na, jó totyog) a szovjet nagykövetségre menedéket kérve.

Lázár megteteti magát az oláhok "Tiszán inneni területek" vajdájának, mert ő mindig is oláh identitású volt, csak a bozgorok. Petikém feddésben járja majd a világot értékesíteni az orosz vakcinákat, Tóni végre visszavonulhat élvezve vagyonát, Semjén hajtó lehet vadászatokon, amíg egy óvatlan pillanatban össze nem tévesztik egy darab szar vassal, Pintér olajozottan működteti vállalkozásait, Gyurika laposföld hívő és egyéb elmebeteg blogok sztárjaként lép fel.

A magyarok meg... Kit érdekelnek.

A haderőfejlesztés önmagában semmi: a szokásos üres Viktor-pofázás némi lenyúlással. Az ország igazi védelme, ha polgárai - polgárai és nem alattvalói - szerint érdemes áldozatot hozni a hazáért, mert a haza is ad. Perspektívát, élhető életet. Ehhez erős gazdaság, pénzügyek kellenek és szoros együttműködés szövetségeseinkkel nem vétózgatva nyakra-főre az orosz érdekeknek megfelelően. Ám lehet, hogy sikeres lesz az elrettentés. Én például már el is rettentem a magyar haderőtől, mert elegem van a rettentő ökörségekből.

Kezd visszakúszni ez a nyomorult covid. Ha nem akarjuk, hogy tavaszra legyen újabb tizenötezer halott, talán tenni kellene ellene. Most maszk nélkül rohangálnak a népek a plázákban, tömegközlekedésen, hivatalokban. Terjed a feztőzés stikában rendesen. A drága jó magyarok és kormányuk valahogy képtelen tanulni az elmúlt három év tapasztalataiból. Nem megy nekik, hiába. Pedig ma még egyszerű előrelátással meg lehetne fogni az emberi tragédiákat, és az egészségügy szokásosnál is nagyobb összeomlását. De nem, azért sem.

A helyzetet pár hónap múlva súlyosbítani fogja az influenza is. A covid-időszakban visszaszorult a maszkviselés miatt. Várhatóan újra előjön, félő, hogy erősebben a szokottnál. A coviddal együtt bődületes kombó képződhet, lehet, hogy a tizenötezres halott szám becslése még optimista is. Elvileg maguktól is elkezdhetnék a kiváló szittyák hordani a maszkot, ám erre várni a nem oltott milliók hazájában naivitás. Az egyedi maszkviselés felelős gondolkodás ugyan, de kevés, mert a különböző minőségű maszkok saját fertőzésünk továbbadásától védik leginkább a környezetet, a mások által kibocsátott vírusoktól a legtöbbjük nem véd meg. Kellene a központi akarat, ha már tizenkét éve korlátlanul lophatnak (kormányzást említeni csacsiság).

Jó volna hát, ha legalkalmasabb Viktor időben lépne, és előírná kormányzatilag a kötelező maszkviselést és egyéb pénzbe alig kerülő technikai szabályt, amellyel korlátozni lehetne a járványt, noch dazu megakadályozni a kitörését. Tudom persze, hogy amíg Tóni pasa mérői nem mérnek társadalmi beszarást, addig nem lesz itt semmi megelőző döntés. Márpedig nem mérnek, mert a magyar társadalom buta és aljas. Inkább belenyugszanak újabb tíz-húszezer halottba, mintsem kikényszerítsenek egy felelős kormányzást.

Ám az is lehet, hogy Viktor és Vova versenyez: ki tud több embert kiirtani a nemzetéből. Vova háborús körülmények között lassan százezernél jár, Viktor békeidőben alig ötvenezernél. Be kell hoznia Viktornak a számszaki lemaradást is, nem elég, hogy lakosság arányosan simán veri Vovát.

Mink itten kisebbségben mégis aztat mondjuk, hogy: "Maszkot fel!", mert nekünk - ellentétben a nagy magyarkodó nemzethy hazaárulókkal - elegünk van honfitársaink értelmetlen halálából.