Mállik a tábor, nő a félelem a Fideszben, ezek így együtt a legrosszabbat hozzák ki a hatalmukat féltőkből. Kövér László sem mentes ez alól, hihetetlen sikeresen küzdi le magát Stadinger elvtárs szintjére. Most éppen aljasul riogatja a Fidesz elpártoló báránykáit. A riogatás egy tisztességtelenségben kihunyt, ám rossz emlékű párt, az SZDSZ mumusként való felidézésével történik. Kövér úr szerint a gaz amerikaiak fel akarják támasztani ezt a magyar nép vérét szívó vámpírt. Konklúzió: veszélyben a haza meg a Fidesz, gyertek volt fideszesek, védjétek meg a pártot és az ország vezetőit!

Régi fideszesként már indulnék is kapára-kaszára kapva az Országgyűlés épülete elé testemmel védeni a mocskos amerikai drónoktól a fantasztikus Viktort, meg a látnok Lacát, hanem egy gondolat elkezd engem bántani.

Ha jól emlékszem február táján derült ki - mi is szenteltünk neki egy szösszenetet -, hogy a remek Viktor engedélyével egy bizonyos Kóka János diplomata útlevelet kapott, melynek segítségével rendszeres tagja a Viktort hivatalos állami útjaira elkísérő üzletemberi körnek. Ezen utakon ez a Kóka nevű olyan céget képvisel, amelyben az exgéniusz Gyurcsánynak résztulajdona van. Mármost, kedves jó Laca, szeretett váteszem, javíts ki ha tévednék, de ez a Kóka nem az a Kóka, aki az SZDSZ elnöke és a dicső Gyurcsány-kormány oszlopos minisztere volt? Hogy is van ez Laca? Mi mezei jobboldaliak rettegjünk az SZDSZ-től, Ti pedig sefteltek velük?

Aztán az is milyen érdekes jó Laca, hogy Ti leszerződtettétek kormánytanácsadónak a magas erkölcsű Zoltai Gusztávot. E remek ember nemcsak munkásőr volt, de az SZDSZ nyílt támogatója is, akit egyebekben saját hitsorsosai akartak feljelenteni bizonyos pénzkezelési hiányosságok miatt. De Ti, jó Laca, Zoltai urat busásan fizetitek. Nem érzel ebben is egy kis ellentmondást, jó Lacám?

Szóval miközben az egyszerű fideszeseket hergeled, jó Laca, közben úgy csináltok, mint az Állatfarmban Napóleon, aki a sajátjait árulja el Mr. Pilkingtonnak. Jól nevelt polgárként kissé nehéz megállni, hogy néhány népiesch szófordulattal ne éljek, jó Lacám, kedves családodat is negatív kontextusban említve.

A saját korrupt hatalmatok védelmében simán feláldoznátok a magyar embereket ágyútöltelékként, ezért belőletek mindazoknak elege van, akik átlátnak a szitán.

Van abban valami végtelenül szórakoztató, ahogy összes fideszes guru, a jó Viktortól, az eszét a bajuszában hordó Lacikán át, a megmondó emberek gyöngye "drágabayerúr"-ig néz, mint a kiszántott egér a Fidesz zuhanását látva. Az pedig külön nevetséges, ahogy nem mernek szembenézni a kiváltó okokkal, és a valóság elől menekülve a legképtelenebb magyarázatokkal nyugtatják saját magukat és megmaradt híveiket. Pedig a megoldás egyszerű, a Fidesz - és Viktor személyesen - az erkölcs nevű tárgyból bukott akkorát, mint az ólajtó. A nem pénzmosoda Századvég okostojásai már jönnek is jól kioktatni, hogy a politika és az erkölcs egy lapon említése valamelyik operett naiva szerepére készülő leánykájának gondolkodására utal, mert a politika nem kisasszonyjáték. A tudományos pénzmosóknak meg lehet, hogy igazuk van. Oszt' mégis ezen buktak el megbízóik.

Nézzük hát csodás Viktor erkölcstelen döntéseit, és azok szánalmas be nem ismerését. Elsőként a külpolitika területén lépett halkan bele az erkölcstelenség bűzös mocsarába Viktorunk. Mindegy mint gondolunk az EU-ról vagy a NATO-ról de tudomásul kell venni, hogy a szövetségi rendszerhez való tartozást annak előnyeivel és hátrányaival együtt vállaltuk. Ha például a NATO hidegháborút vív - miképp azt a sok ésszel meg nem áldott Viktor nagy nehezen felismerte - akkor nem kvaterkázunk az ellenséggel. (Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a résztvevő felek igazságáról.) Egyszerűen azért, mert a szövetségeseinket nem árulhatjuk el. Ez alapvetően erkölcsi kérdés, nem mellékesen pedig hatalmi is, az elárultak ugyanis - éppen a jövő árulásait megakadályozandó - nem tehetnek mást, mint kegyetlen példát statuálnak az árulókon. Mindig így volt ez a történelemben.

Ráadásul legfontosabb szövetségesünk folyamatosan adta jelzéseit a lágy figyelem felhívástól a kemény felszólításokig. Szerintem ők döbbentek meg a legjobban, hogy Budapest nem értette ezeket a jelzéseket. Viktor nem hagyott nekik más választást, mint a legkeményebb fellépést. Innét kettéágaznak a lehetséges megoldások: vagy Viktor személyére mennek rá vagy az ország lakosságával láttatják be, hogy Viktor vezetésével csak rosszul járhat. Az első variációtól rettegett a "drágabayerúr", amikor Allende sorsát vizionálta Viktornak. A magyar történelemből ismert a szőnyegbe tekeréses installáció is, én azonban egyiket sem kívánom Viktornak, bár a tekintélyuralmi rendszer kialakításával maga húzta a parazsat saját fejére. A másik megoldás sem jobb Viktorra nézve, az országnak pedig egyenesen katasztrofális. Ezen variáció szerint elkezd felfelé baktatni a forint. Matolcsy 330-os euróárfolyamig kedvezőnek ítéli a folyamatot a magyar exportra nézve dörzsölve a tenyerét az MNB árfolyam nyereségén, amit az unortodox közgazdaságtan népszerűsítésére fordíthat. Úgy 340-350 körül már látszik, hogy baj van, 360-nál indul a Békemenet "Ne gyengülj forint!" jelszóval. Aztán 370-nél már Viktor is látja a problémát, ezért elkezd gondolkodni. Zseniális gondolatra 380-nál jön: Legyen Bod Péter Ákos a miniszterelnök! Viktor 390-nél elkezd csomagolni, 400-nál a védőőrizete átalakul házi őrizetté. A többibe bele se gondoljunk.

Ha Viktorban lenne egy szemernyi tisztesség, a magyar emberek és az ország megkímélése érdekében vállalná a felelősséget katasztrofálisan rossz döntéséért, és lemondana. Ehelyett öncsaló módon kamuzik titkosszolgálati akciókról, összeesküvésekről harcba szólítva debiljeit. Pedig a lemondás az erkölcsös megoldás. Szeretnék Viktorban pozitívan csalódni.

Az elárult szövetségesek mellett Magyarország népének is elege van ebből az erkölcstelen országlásból. A Fidesz-hívők nagy öncsaló érve a választásokon elért támogatottság. Csakhogy ezt is erkölcstelenül érték el, ezért semmit sem ér. Kim Dzsongun nemhogy kétharmadot, de száz százalékot is könnyedén hoz a választásain. Ha megerőlteti magát, akár 120%-ot képes összehozni. És? Számít? Az átalakított választási rendszerben a Fidesz kevesebb voksot kapott mint 2006-ban, mégis 2/3-a lett. Erkölcsös ez a machináció? Ráadásul a szavazók minősége is kérdéses. Már az országgyűlési választások után is kiverte a biztosítékot, hogy Pálmajor 110 cigánya mind a Fideszre szavazott. Az ózdi szavazáson ez a folyamat - a Jobbik jóvoltából - alapos dokumentálásra került. A Fidesz szavazói hirtelen ráébredtek, hogy a Fidesz a szegénységben élő cigányok megvásárolt szavazataival veri le a magyar polgárok politikai akaratát. Nem véletlen, hogy Viktor megkapta a "Milyen érzés Magyarország első roma miniszterelnökének lenni?" kérdést. Bármennyire is nem PC, de a helyzet az, hogy a Fidesz szavazók nem akarnak lefizetett cigányok által hatalomra juttatott társaságot az ország élén látni. Ózdon erre kemény választ is adtak: a Jobbik jelöltje majdnem 2/3-ot kapott.

A harmadik erkölcsi probléma a fideszes lopások köre. Nincs kecmec, ki kell mondani, hogy a Fidesz egyes vezetői - országos és helyi szinten egyaránt - különböző technikákkal lopnak a közösből. Ezt az erkölcstelen magatartást a Fideszt korábban támogató jobboldali politikai közösség nem tűri el. (Ellentétben a baloldali közösséggel, amelynek sosem volt problémája a komcsi vezetők lopásaival.) A fideszes öncsalás itt is próbál magyarázatot adni - urizálásról, meg jó módú családból származó politikusokról beszél - de mindenki tudja, hogy ez hazugság. Nem tudni, mikor csúszott félre a rendszer, de az bizonyos, hogy maga Viktor sem ártatlan a folyamatban, strómanjai, kegyencei törvényes úton történő gazdagodása kizárt. Marad a törvénytelen. A lopások letaglózták a jobboldaliakat, mert azt gondolták, hogy a jobboldal - éppen erkölcsi fölénye révén - etikailag magasabb rendű mint az egész politikai genezisét lopásra építő baloldal. Erre a Lázár, Rogán, Szijjártó, Kósa, Mészáros, Garancsi, Habony, Vajna által képviselt Fidesz miatt együtt ülnek a komcsikkal a pocsolyában, ahová ezek az alakok lerántották őket. Ezért karba tett kézzel, dühösen fogják végignézni Viktor bukását. Amely hamarosan be fog következni. Sajnos arra is kevés az esély, hogy a Fidesz túlélje a bukást, mert a lopásokkal nem érintett Fidesz vezetők különböző okból - régi barátságok, a baloldaltól való félelem stb. - képtelenek szembenézni a problémával, arra pedig egyáltalán nem képesek, hogy visszaszerezzék a pártot a kleptokrata frakciótól. Sakk, matt.

Viktor leszerepelt mindenhol, külpolitikájával elárulta szövetségeseinket az oroszoknak, idehaza pedig elárulta a jobboldali közösség értékrendjét. Mindenkinek elege van belőle és öncsaló magyarázataiból is, menjen békével.

A karácsony megélésében az a legnehezebb, amikor feltesszük a kérdést: Mit is ünneplünk a karácsonnyal? Persze aki nem teszi fel ezt a kérdést, annak könnyű, ballag szépen a megszokott bevásásárlás, zabálás, ajándék vásárlás kitaposott ösvényén. Az érdeklődőbb, ám vallásosaknak szintén egyszerű a dolga, nekik megmondja a papjuk, hogy mit kell ünnepelni. Az örök izgágák viszont nincsenek könnyű helyzetben. Évszázadokig az volt a fősodor, hogy a Megváltó születésével a Jó győzedelmeskedett a Rossz felett. Sajnos ez nincs így akármennyire is szeretnénk. A körülöttünk lévő világ nem igazolja ezt a leegyszerűsítő gondolatot, ráadásul e témában komoly versenytárs keletkezett a látványtechnikailag tökéletesen kivitelezett Csillagok Háborújának sikerével.

Aztán volt egy olyan megközelítés is, hogy az Emberség aratott győzelmet a Közöny felett. Hiszen József hiába kéredzkedett várandós feleségével, mindenhol csak elutasítást kapott. De az a baj ezzel az értelmezéssel, hogy már a kortársak sem közönyösek voltak, csak kényelmesek. A népszámlálásra összegyűltek - ma úgy mondanánk - túlterhelték Bethlehem infrastruktúráját. A kisváros zsúfolttá vált, nem volt már hely, pláne nem egy mindenórás asszonynak, akinek különszoba kell, bába, forró víz nem szólva az esetleges szülés körüli bonyodalmakról. Hát szüksége volt erre bárkinek is? Maradt tehát a városszéli istálló. Tegyük fel a kérdést: Ma nem így lenne? Dehogynem. Hiszen a buszon sem adjuk át a helyünket, és nem azért mert gonoszok vagyunk, hanem azért mert kényelmesek. Megvan a magunk gondja, hát meredten nézünk ki az ablakon.

A legújabb nézet arról szól, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Észre sem vesszük, ahogy ez a szép hazugság körülfon minket. Mert ez a látásmód a fogyasztói társadalom édes ostyába csomagolt pirulája a fogyasztásra ösztönzésre. A logika egyszerű: ha az ünnep a szeretetről szól, akkor mivel lehet a szeretetet legjobban kifejezni? Na mivel? Hát ajándékkal. Vegyél hát, fogyassz, így fejezd ki a szereteted, és ne törődj az eredeti történet mélységével. Csakhogy ez a hippi szemlélettel kevert vásárlásmánia kezd a végéhez érni. A fogyasztói társadalom - mint óriáskígyó a szarvast - nyeli le a karácsonynak ezt a kényelmes értelmezését. Gyermekkorunkban még az ajándék valóban "itt egy szép könyv, ott egy labda" módon működött. A karácsonyi asztalra kerülő banán, narancs nagy szám volt. Ma? Bármikor viszonylag olcsón megvehetünk bármit, ananászt, mangót stb. Régebben karácsonyra lehetett kapni egy-egy jobb ruhát, cipőt, játékot. Manapság ezeket bármikor, bármely áruházlánc boltjában meg lehet venni. A hétköznapi önajándékozás kibővülése ellen az egyszerű polgár úgy védekezett, hogy minél nagyobb, drágább eszközt vett karácsonyra. Ha kellett hitelből. De úgy néz ki, ez az időszak a végét járja. Ma már értelmes ember nem vesz felesleges kütyüt, ami meg kell - például a munkához - az év közben is megvehető. Az okosabbak ezért a valódi szeretetre helyezik a hangsúlyt, és maguk készítette ajándékkal lepik meg szeretteiket. Mások kulturális élményeket ajándékoznak, könyv, koncert- vagy színházjegy formájában. Összességében azonban érződik az idők szava: a fogyasztásmániára alapozott szeretetünnepes karácsony értelmezés visszaszorul. Mivé tud majd megújulni a karácsony? Nem tudom, sajnos nem látok a jövőbe.

Engem ebben az eseménysorban igazán az érdekel, hogy lehetett-e volna máshogy is? Ha azt feleljük a kérdésre: igen, akkor az kétféleképpen képzelhető el. Egyik akkor következhetett volna be, ha valóra válik a kedves vicc poénja. Megszületik Jézus, mindenki örül, csak József szomorkodik az ajtófélfának támaszkodva. Kérdik tőle a pásztorok: Miért vagy szomorú József? Mert én lányt akartam. - válaszolja.

A másik lehetőség, ha Jézus enged a kísértésnek és más irányt szab életének. Hiszen százak, ezrek követték egy-egy településen. Milyen egyszerű lett volna egy jó kis MLM-szervezetet létrehozni. Mekkora bolt lett volna agyag főzőedényeket árulni, nem? De Ő nem tette. Esetleg csinálhatott volna egy távgyógyító vállalkozást, ha egyszer a kapernaumi százados szolgájánál bevált. De Neki valahogy nem akaródzott. Esetleg kijelenthette volna magáról, hogy ő egy plebejus politikus, ezért építsenek neki stadionokat Judea- és Galileaszerte, mert ő csak ott tud prédikálni. Megtehette volna, de mégsem. Alapíthatott volna dinasztiát felfuvalkodott, hólyag utódokkal, akik időnként bejelentik népüknek, hogy maguknak köszönhetik a VIP-páholyban ücsörgést, meg a drága sulit. Talán már előre elborzadt ettől a lehetőségtől. Az apostolaiból sem kreált új arisztokráciát, ők is megmaradtak szegénynek. Egyik sem hordott a csuklóján drága ékszert, vett a fiának csini palotát kilátással a Holt-tengerre, miközben azt prédikálta: akinek nincs semmije az annyit is ér. Nem, egyiket sem tette, bár megtehette volna. Ő, igazán megtehette volna. És mégsem. Ő csak mondott néhány olyan mondatot, mely ma is aktuális, segített annak, akinek kellett, és szörnyű kínok között meghalt. És feltámadt.

Ez az élet nem lehetett máshogy, mert ez a történet így teljes a születéstől a kereszthalálig. Így, és nem másképp. Ezért a vállalt életért tisztelhetjük Őt kétezer éve, és fogják még tisztelni amíg világ a világ. Karácsonykor nem önmagában a születést ünnepeljük tehát, hanem az egész példát adó élet kezdetét.

Akik megmaradnak az egyszerű ajándékozási célból fogyasztós történetnél, észre sem veszik, mégis üressé teszik karácsonyukat. De nincs belőlük elegem, hiszen karácsony van.

Áder Janónak,
elnök
Sándor palota
első emelet 2.

Helló Janó!

Itt vagyunk Lőrinc barátommal a felcsúti dácsámon, ahol kolbászt eszünk, és pálinkát iszogatunk. Képzeld, ez a Lőrinc olyan ügyes, hogy talált egymilliárd forintot a vájlingok mögött, de mondtam neki, hogy tegye vissza, mert az az Anikó dugipénze, és kikaparja a szemét, ha elviszi. Na mindegy, nem ezért írok neked. Hanem azért, hogy bejelentsem, ezennel lemondok a miniszterelnökségről. A többit majd a titkárságok elintézik. Tudom, most azt gondolod, hogy a pálinka beszél belőlem, és igazad is van. De hadd beszéljen, ha igazat mond!

Az a helyzet Janó, hogy jobb ez így. Amikor 2010-ben nyertünk, kirohantam a Barrosohoz, hogy milyen frankók vagyunk. Erre az a szemét azt mondta, hogy ne örömködjek, a hiány nem lehet több mint 3% a nyavalyás görögök miatt. Hiába könyörögtem, hogy a Bajnai 7%-ra tervezte, nem érdekelt senkit. Fordított Schneider Mátyás lettem. Emlékszel a reggelizős jelentre a Hyppolit, a lakájból? Szegény Schneider úr hiába bizonygatta, hogy végig az Operaházban volt, lebukott. Én meg igazat mondva azt bizonygattam ennek az európai gyökérnek, hogy végig a Mimivel voltam a Kolibri Bárban, de ez meg azt mondta, hogy nem-nem, én az Operában voltam. Végül bejött a Juncker és azt mondta: Orbán úr jegyezze meg, maga minden körülmények között az Operában volt. Azaz 3% a hiány minden körülmények között. A rohadt anyátokat! - gondoltam és odacsaptam nekik ahol a legjobban fáj. Elkezdtem a cégeiket mogyorózni. Itthon meg jól elvettem a sok marhától a nyugdíj-megtakarítását. Ez ment is egy darabig, de 2012-re megunták, és majdnem bedöntötték a forintot. Kimentem Merkelhez, hogy lehet leállni, mert elkezdem szeretni a ruszkikat. Angienek sosem láttam a kék szemét ilyen hidegnek, és metsző gúnykacaja ma is a fülembe cseng. Keletre nyitottam Janó, de ezt te is tudod. Ment is volna szépen minden, Vologya adott pénzt, és még Kárpátalját is megígérte. Pechemre az amcsik pont ekkor kezdtek akciózni Ukrajnában. Én meg itt maradtam Vologyával a vereségben. Ciki nem? Én ezt jól beszoptam Janó. Az amcsiknál alaposan elrúgtam a pöttyöst.

Pedig itthon olyan szépen ment minden. A sok barommal megetettük, hogy jobban teljesítünk. Tudod miben teljesítettünk jobban, Janó? A lopásban. Rá is szoktam. A sok hülye polgár elmegy reggel dolgozni, én meg évente mondok egy-két beszédet, amiken már én is elalszom, és rengeteg pénzről döntök. Szent ember lettem, Janó! Magam felé hajlik a kezem. (Ez a Lőrinc nagyon érzi pénzt, most meg a hordók mögött talált egymilliárdot, de mondtam neki, hogy tegye vissza, mert abból a Ráhelkének veszünk egy kis házat Svájcban a Paris Hiltoné mellett.) De vissza a lemondásra.

Itt vannak ezek az ifjú kegyenceim, Janó! Ezek annyira hülyék, hogy már élvezem. A Lázár nemcsak lop, hanem alig várja, hogy hátamba döfje a kést. Látom a szemén nap mint nap. Mint a Keresztapa című filmben: az az áruló, aki a békeajánlatot hozza. (El ne felejtsek holnap írni egy névtelen cikket a Magyar Nemzetbe, ez már a Pokorninál is bejött.) A Szíjjártó annyira hülye, hogy arra már nincsenek szavak. Janó, te kértél engedélyt a főnöködtől ahhoz, hogy házat vegyél? Én voltam a főnököd, de nem emlékszem. Ez a hülye meg jött sündörögni, hogy a lopott pénzén vehet-e 200 milliós házat? Hát persze te ökör - bólogattam, legalább te se leszel miniszterelnök. A Rogán annyira pénzéhes, hogy már tízóraira is húszezrest zabál. A Lázár jól eláztatta nálam a polgármesteri húzásaival. Ha az ötkerben jársz, Janó, tudd, hogy minden falatból, amit ott megeszel a Rogán leveszi a sápot. Na, erről majd a Lázár irat egy cikket, síró ötkeres vállalkozókkal meg Rogánt bemártó pentitokkal. A Habony egy végtelenül szórakoztató szélhámos, annyit lop Janó, hogy azt te el sem tudod képzelni. De politikai ambíciói sose voltak, így hagytam. Röhögve fogom nézni, ahogy börtönbe megy azzal a kis cuki Gucci táskájával.

Ha szigorúan vesszük, nem is kellene lemondanom, hatalmam végtelen. Tudom Janó, mert kipróbáltam a boltok vasárnapi zárva tartásának áterőszakolásával. Külföldön már nem számítok, mértékadó körökben egy vesztes kis pöcsnek tartanak, akit perceken belül valagba rúgnak elárult szövetségesei. De itthon, Janókám, még vagyok valaki! Amikor meghallottam a Semjén ötletét, azt gondoltam, ez éppúgy be van rúgva mint most én, de ő a misebortól, amit hektószám kap a csuhásoktól. A frakcióülésre nagypofával érkeztek a kreatúráim, hogy ők majd megakadályozzák. Aztán véleményt cseréltünk: bejöttek a saját véleményükkel, és kimentek az enyémmel. Közben pedig láttam a félelmet szemükben attól, hogy elveszítik a kényelmes pénzecskéjüket, és mehetnek vissza a balettba ugrálni. Én persze nem szavaztam meg, így ha bárki felelősségre akarna vonni, majd azt mondom, hogy nem volt taggyűlés, oszt’ jó napot. Hatalmam csúcsán vagyok tehát.

Miért mondok le mégis? Mert a Lőrinc felidézett egy érdekes gyerekkori közös történetet. (Közben megint talált egymilliárdot a kamrában a kolbászok mögött, de az a Gazsi zsebpénze, gyorsan visszatette.) Pálinkázás közben azt mondja nekem ez a Lőrinc: "Emlékszel, Viktor? Egyszer a napköziben az Erzsi néni székére tettél egy rajzszöget, és amikor az öreglány beleült, úgy borult fel a székkel, hogy még a tanári asztalt is magával rántotta? A diri kiállított mindenkit, hogy vallja be ki tette. De te, Viktor, kussoltál. Erre a diri mindenkinek adott egy igazgatóit. Mivel az akkori atyákban még volt spiritusz, kérdezés nélkül levették a nadrágszíjat, így másnap senki sem tudott leülni a fiúk közül. Utáltak is érte téged, csak én tartottam ki melletted." - mondta a Lőrinc.

Na, ezt akarom most elkerülni, Janó! Az oroszok ezt a háborút elvesztették. A magyarok karácsonyfája alá én csak egy háborús vereséget tudok tenni. Az a helyzet Janó, hogy akkora vereséget szenvedtünk, hogy azt az emberek el sem tudják képzelni, éppen csak a hidak nincsenek a Dunába robbantva. Az amerikaiak pedig igazi birodalmi gondolkodással vannak megáldva, úgyhogy büntető hadjáratot fognak ellenünk indítani. A nagy Oroszországot két hónap alatt ültették seggre, a mi beborításunk idejét stopperrel mérhetjük. Ha én maradok a miniszterelnök, akkor az egész országot bedöntik, ha elpucolok, az ország talán megmenthető. Látod, Janó, mégiscsak jó barátom ez a Lőrinc, megéri a pénzét. (Most meg a füstölőben talált egymilliárdot, azt a Garancsi hozta a Sára hozományának.)

Már fel is hívtam a Muttit, hogy szabad elvonulásért lemondok. Azt mondta az öreglány, hogy oké, de egy kis statuálás lesz, ám semmi komoly. Egy öregek otthonában fogok szociális munkát végezni a Berlusconival. Anikó egy kicsit izgul, mert Silvio elég gyakran rendez unga-bunga partit az öregeknek, így gyorsabban múlik az idő. (Lőrinc közben megtalálta Róza egymilliárdját is, de szerencsére nem vette el.)

Most majd beindul az utódlási harc, Janó, ezért jó lenne, ha a Lacival, meg az öreg cserbenhagyott Luigi barátommal kitalálnátok valamit, mert engem már nem érdekel ez a trágyadomb. A Lalit azért ne vegyétek be, mert egyrészt hülye, mint a segg, másrészt a nőügyei miatt az Isten pénze se elég neki. A Tompit se kellene erőltetnetek, mert bár nem drogozott sosem, egész élete egy repülés, melynek luxusköltségeit az adófizetők eddig gálánsan állták. Esetleg lehet a Pokorni vagy a Stumpf, végső esetben Te is. A Zoli jó gyerek, most is leoltotta a Lázárt, de két dologban téved. Egy: ez nem urizálás, hanem komplett lopás, kettő: a bűnök már elkövetődtek, most már csak a csontvázak fognak kipotyogni a szekrényből. Azt hiszem, Janó, neked kellene lenned a miniszterelnöknek. Egyszer már kihúztad a szarból a Fideszt a '94-es zakó után, megpróbálhatod most is. Az amerikaiaknak te megfelelő leszel, a tolvaj ficsúrokat kirúgod és börtönbe csukatod. Azt hiszem, Janó, te vagy az ország utolsó reménye, fontold meg. (Lőrinccel nem lehet bírni, már a Flóra büfépénzére félretett egymilliárdot is megtalálta.) Elnöknek meg egy igazán köztiszteletben álló, atlantista fickót kellene betenni, aki megnyugtatna mindenkit külföldön és belföldön egyaránt. Németh Zsolti erre jó lenne. De azt csináltok, amit akartok, én megyek a szocotthonba Silvióhoz.

Azt hittem kicsit jobb lesz a vége, ám így se rossz. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Hogy nekem mennyire elegem van ebből a hülye buzdításból!

Felcsút, 2014. december 19.

Barátsággal:

Viktor

Kurucos daccal csak azért is vasárnap mentünk családilag bevásárolni a gonosz multi Auchanba. A bejáratnál elénk pattant egy kedves arcú leányzó, és a kezünkbe nyomott egy zöldes papírt, amelyből már láttam néhányat a parkoló pocsolyáiban. Ezen a szórólapon az szerepelt, hogy vegyek tartós élelmiszert, és uccu adjam is le, mert majd valamilyen szervezet odaadja a rászorulóknak. Bevásárlás közben ezt a hangosbemondó többször is próbálta beleégetni a tudatalattinkba. Szegény, megfélemlített Auchan kénytelen volt elrontani vásárlói hangulatát azzal, hogy folyamatos lelkiismeret-furdalásba hajszolta őket a vásárlás alatt. Mert a vásárlókat jól láthatóan zavarta a nyomulás. Persze nem vettem semmit a rászorulók támogatására, inkább furdaljon a lelkiismeret.

De a rászorulókufárok elől nem lehet menekülni az év ezen szakaszában. Ahogy hazaértünk, és bekapcsoltuk a tévét, onnan is ez a "segítsünk a rászorulókon" mantra ment; különböző szervezetek végeláthatatlanul nyomják tarháló projectjüket a szeretetre hivatkozva. A munkahelyeken a folyosók, liftek tele vannak aggatva az adománygyűjtő felhívásokkal. Utálom a karácsonynak ezt a "kényszeradományozásos" hordalékát. Ha kell, magamtól is próbálok segíteni a környezetemben annak, akinek szüksége van rá, de, hogy állandóan terrorizáljanak uli-buli segélyszervezetek, azt nagyon nem szeretem. Ráadásul időnként el is szólják magukat. Valamelyik ilyen osztogató kóceráj kommunikációs igazgatója - képzeljék, nekik ilyen pozícióra is telik - azt bírta a kamerába mondani, hogy az adományokat a szervezet éves munkájára fordítják. Ez a kijelentés elég kétértelmű egy kommunikációs igazgatótól, bőven benne van, hogy saját fizetésének megtermelése az adventi feladat. Az különösen vicces, amikor ezek a jótékonysági szervezetek egymást savazzák a nagyérdemű előtt annak érdekében, hogy bizonygassák melyik a megbízhatóbb, ergo kinél tegyék le a zsét a jótékonykodók. Mint a prostik a placcon. Természetesen a karácsonyi szeretet jegyében.

Sales + showbiz = jótékonykodás
(A helyszínt és az időpontot természetesen kitakartuk.)

Ezeket elnézve inkább Mefisztó jut eszébe az embernek - "Eladó az egész világ. Aranyborjú fennen trónol, minden Ő előtte hódol. Mindenki hitvány pénzt kíván." - mint a Megváltó születésének ünnepe. Hányinger látni mivé teszik ezek a karácsonyt. Valahol ugyanaz a kaptafa, mint az adó felajánlások elsíbolóinál.

Az adományozók is furcsán viszonyulnak a kényszerhez. Vannak, akik nagyvonalúságból adományoznak, ha már megszólították őket, más valamiféle letudásból. Az igazán cinikusak az adományozást amolyan családi lomtalanításként fogják fel, legalább nem kell konténert bérelni a sok szeméthez, és még a külvilág előtt is eljátszhatják az együttérzőt. A többség - ha adományoz - inkább a karácsonyi érzületet mesterien kihasználó üzleti fogásokkal operáló profi tarhálók kényszere miatt teszi. Mert az üzletszerűen, más nevében koldulók jól ismerik a zseniális Rejtő idevonatkozó intelmét: "A tömeg szíve megmozdult! Valaki sínylődik a távoli óceánon! A szomszéd lakásban megőszül egy zongorahangoló, és senki sem törődik vele. Viszont az eltűnt kutatót a csendes-óceáni szigeten mindenki szívből sajnálja, mindenkit dühbe hoz a felelős tényezők hanyagsága, és a polgárok zöme úgy érzi, hogy rokona lett az elveszett kitűnő tudósnak. A polgárok szeretik, ha kitűnő egyénekkel rokonságba kerülnek. Természetesen nevetséges volna azt mondani, hogy ne küldjön a távoli ismeretlen szigetre néhány dollárt ennek a tudósnak. És ez a fő. Értik? A szomszéd zongorahangolónak küldhetnek tíz dollárt, tehát megtalálja a módját, hogy diszkreditálja az ilyen tolakodó nyomort! Az asszony ruhái, a gyermekek dohányzása, a zongorahangoló könnyelműsége (öt év előtt egy négyágú ezüst karos gyertyatartót vett a nagyanyjának) okai a bajnak. Legyünk őszinték: a zongorahangolót nem meri sajnálni, mert néhány dollárral segíthet rajta. Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!" Ebből a lélektani pozícióból aztán kevesen mernek nemet mondani a nyíltszíni zsarolásnak, pedig jól tennék, mert talán ezzel vissza lehetne szorítani ezeket az elüzletiesedett rászorulókupeceket.

És a legkínosabb kérdés a rászorulók viszonya az adományokhoz, ha megkapják egyáltalán. Biztos vannak olyanok, akik örülnek minden segítségnek, őket nem áll szándékomban megbántani. Néha azonban a média elköveti azt a hibát, hogy a kolduló cégek munkájának bizonygatására tudósít egyes adományosztásokról. Kissé gyanúsak az egyencsomagok, amelyek általában lisztet, cukrot, olajat, tisztítószereket tartalmaznak. Nekem úgy tűnik, hogy kétszeres lehúzás lehet a háttérben. A magánemberektől beszedett suska megy a szervezet fenntartásra, míg az egyen cuccokat a vállalatok elfekvő készleteiből szerzik be, őket a "társadalmi felelősségvállalás" rizsájával zsarolgatják. Az állítólagos rászorulók - mondjuk úgy - vegyesen fogadják az adományokat, inkább egy rendkívüli segélyosztási nap képeit látjuk. A ruhaosztás kitelepült turkálóra emlékeztet, melyből csak a valóban hordhatók kelnek el, az élelmiszercsomagok tartalmára pedig a rászorulóknak mondottak csodálkoznak rá legjobban, mert otthon jobb minőségű élelmiszert rejt a kamra.

A karácsonyi adománygyűjtésnek egykor nagyon is megvolt az oka, sokszor tényleg az éhhaláltól menthetett meg embereket. Az ún. szociális államok kialakulásával itt, Európában valamilyen mértékű ellátást - az adózók pénzéből - mindenki kap. Ez természetesen nem jelent dőzsölést, de az életszükségletek minimumát biztosítja. Ennél többet a jótékonykodó szervezetek sem céloznak meg (ruha, tartós élelmiszer), ezért tökéletesen feleslegesek. A begyűjtött pénz nagy része ezért nem az ún. rászorulókhoz kerül, hanem ezen szervezetek működését - az ott dolgozók fizetését - biztosítja. Valójában tehát ők az igazi rászorulók, mert az adakozók nélkül nem tudnának viszonylag kényelmesen megélni.

Ezekből nekem elegem van, így kérem, engem ne keressenek, ebben a formában nem adakozom, ám a környezetemben bajban lévők - sajnos vannak egypáran - továbbra is számíthatnak rám.

Az amerikai kitiltás önmagában nem nagy szám. Akit nem látnak szívesen, annak udvariasan megmondják, hogy ne verje magát költségekbe a vízum igénylésével, mert nem fogja megkapni. Magyarországon az a probléma, hogy a kitiltottak egy része kormánytisztviselő. De az amcsik itt is udvariasak voltak, előre közölték a külüggyel, hogy a dolog megtörtént. Szegények azonban azzal nem számoltak, hogy a magyar diplomáciát egy falusi futsal csapat kleptokratája vezeti, aki fel sem képes fogni a diplomácia lágy zümmögését. Még rosszabb eset, hogy a kleptokrata - már csak félelemből is - továbbította az amcsik vakerálását, ám az alcsúti mangalicatelep Országházban ücsörgő reklámarca fontosabbnak tartotta a Putyin úr körüli jobbágyi szolgálatot mint holmi szövetségesek meghallgatását. Esetleg döntésképtelen volt. Közben viszont a Századvég nevű nem pénzmosoda érintettje nem bírta idegekkel, és megíratta a cég házi lapjában a történetet alaposan kiszíneztetve az amerikaiak gonoszságát. Na, innentől kezd az egész folyamat rémisztő fordulatot venni.

A kitiltás kitudódása előtt bőven lett volna lehetőség arra, hogy szegény Vida Ildikó egy nap úgy gondolja, hogy akkor ő most szép csendben lemond, és elmegy valamelyik fideszes háttérintézménybe megvalósítani az "Élt, mint Marci Hevesen" életpályamodellt. A félkegyelmű századvéges és a döntésképtelen Viktor miatt azonban ez a kézenfekvő megoldás nem sikerült.

A kitiltás nyilvánosságra kerülése után sem volt veszve minden, a derék Viktor előtt két út állt. Az egyik az amcsiknak való megfelelés, a másik a nagy ívben beintés volt. Az első esetben Vida Ildikó vehette volna önérzetesre a figurát bizonygatva, hogy ő nem ért egyet ezzel az egésszel, de személyével nem kívánja megterhelni a csodásan működő magyar-amerikai kapcsolatokat, ezért lemond. Lemondása után jöhetett volna a fent ismertetett életpályamodell. De akár Viktor is lenyalhatta volna a haját, és stréberkedve, negyven amerikai és magyar zászló előtt egyszerre játszhatta volna el a keménykezű vezetőt és Amerika nagy barátját. Szépen megköszönte volna az amerikai jelzést, lamentált volna valamit a zéró toleranciáról, látványosan kirúgja Vidát - stikában a Marci-programmal -, és elrendel egy komoly vizsgálatot. A komoly és természetesen független vizsgálat fél év kemény munkával megállapítja, hogy a sem a NAV, sem Vida Ildikó nem korrupt, egyes működési zavarok azonban előfordultak, ezeket pedig ki kell javítani. Ennek keretében javaslatot tesznek a NAV és a közútkezelő összevonására, esetleg az ebtenyésztőkkel való összevonás lehetőségét is meg kellene vizsgálni. Ha Viktor így jár el, mindenki boldog. Az amcsik azért, mert meggyőződhettek volna arról, hogy jól kézben tartják rakoncátlan szövetségesüket. A magyarok boldogok lettek volna, mert megszűnt a korrupció, az ellenzék ejakulált volna, mert az amcsik megtáncoltatták Viktort, Viktor pedig a határozott vezető képében röhöghetett volna a markába.

De az inkompetens Viktor a második utat választotta, és jó nagyot beintett az USÁ-nak. Mármost ez a döntés igen hülye döntés vala, mert ha rátekintünk a Föld térképére, ott az USA elég jól látszik, Magyarországot meg annak is keresnie kell, aki nagyjából tudja merre van. Ráadásul a szájkarate mellett a konkrét megoldás gyáva, balkáni, lókupec mentalitást tükröz. Mert ha van vér a Viktor pucájában, akkor kiutasítja Goodfriend urat, és utána dobja a vádjait is. Ehhez Viktor gyáva. Jól tudja, ha ezt meglépné, egy eltévedt drón véletlenül becsapódna a Videoton/Felcsút VIP-páholyába. Így aztán egy szuperaljas megoldást választott, melyben Vida Ildikónak csak annyi a szerepe, hogy dárdaként vele verje a bozótot. Csak szegény Viktorkám azt nem vette már megint számításba, hogy ezzel a lépésével megerősíti McCain úr szavait a neofasiszta diktátorról. Miért? Egyszerű.

Először is azért, mert Vida Ildikó fenyegetés hatására kezdett pereskedésbe. A nagyeszű Viktor a Parlamentben, nagy nyilvánosság előtt jelentette be, ha Vida nem perel, kirúgja. Mi ez, ha nem diktátori allűr? Ha valaki - jelen esetben Vida Ildikó - úgy érzi, megsértették, erről magának kell döntenie, más személy ultimátumára megsértődni elég furcsa. Viktor tehát egy abszolút személyes döntésben befolyásolta brutális módon Vida Ildikót.

Viktor másodszor a magyar bíróságot állította nehéz helyzetbe, melyet az amerikaiak nagyon könnyen kihasználhatnak. A kijelölt bíró háromféle módon dönthet. Joghatóság hiányában elutasítja a kérelmeket, érdemben elbírálja, de nem Vidának ad igazat, vagy Vidának adva igazat Goodfriend urat meszeli el. Az első esetben Vida hülyét csinált magából, tehát alkalmatlan a NAV vezetésére. A második - valószínűtlenebb - esetben a bíróság csinál magából hülyét, mert diplomatát nem szokás a fogadó ország macerájának kitenni. A harmadik eset a legcifrább, különösen a közelmúltban lezajlott Hernádi ügyre tekintettel, ahol a magyar bíróság előzékenyen - a lengyel üzletfeleknek korábban elköpötteknek megfelelően - a Hernádi által előre megrendelt kamu ítéletet hozta meg. Ha Goodfriend urat egy magyar bíróság esetleg elítélné, azzal akkora balhé lenne, amely világraszólóan bizonyítaná McCain úr igazát. Napnál nyilvánvalóbb lenne, hogy a magyar miniszterelnök neofasiszta diktátor, hiszen az ő követelésére indult az eljárás, és a bíróság is az ő zsebében van, mert az ő nyomására hozott egy amerikai diplomatát elítélő döntést. Szóval indulna a drón. Az egészből nem lesz tehát semmi, a műsor csak a leghülyébb fideszeseknek szól, Vida Ildikó megalázással egybekötött feláldozása árán.

Szégyellem, hogy egy ilyen szánalmas alak Magyarország miniszterelnöke, aki - miközben a tisztelet fontosságáról beszél - megalázza, lenézi, semmibe veszi embertársait. Vida Ildikót nem ismerem, de megalázottságában sajnálom. A gyáva, másokat alázó miniszterelnökből pedig elegem van.