Kapitány! - szól le az árbockosárból az őrszem a kalózkapitánynak. - Jobbra egy spanyol kereskedelmi hajó! Rendben, fiúk, akkor készüljünk fel a támadásra. Hozd ide a vörös ingemet! - súgja a szolgájának. - Miért pont a vöröset? - kérdez vissza a szolga. - Abban nem látják a matrózok, ha megsebesülök és folyik a vérem, így aztán a végsőkig küzdenek. Alighogy magára ölti, ismét lekiált az őrszem: - Kapitány úr, ez nem spanyol kereskedelmi hajó, hanem az angol hadiflotta zászlóshajója és felénk tart! A kapitány nyel egyet és a szolgájához fordul: - Hozd a barna nadrágomat is!

Valahogy ez a vicc jutott eszembe látva a különböző államtitkárok néhány hete előadott produkcióit. Lázár trafikos ugyanis bejelentette, hogy augusztus 25-ig értékelni fogják az államtitkárok munkáját és - tette hozzá sokat sejtetően sóhajtva - ősszel jelentős cserékre is lehet számítani az értékelések hatására. A bejelentésre reagálva sok államtitkár szalajtotta emberét a barna gatyáért/szoknyáért, és volt olyan is, aki természetes úton színezte barnára az addig patyolat fehérneműt.

Az államtitkárság kívülről irigyelt pozíció, a politikai kormányzásnak nevezett rendszerben viszont abszolút kegyenc állapot. Bárki lehet államtitkár, nem kell hozzá szakmai életút, közigazgatási ismeret, csak Viktor kegye. Tisztában vannak ezzel maguk az államtitkárok is, ezért állandó bizonyítási kényszer alatt állnak. A bizonyítási kényszer azonban nem a munkájuk minőségére vonatkozik. Sőt éppen a jól végezni akart munka hozza szegény fejükre a veszélyt, mert az adott esetben kormányzaton belüli konfrontációval jár. A "valamit akaró" államtitkár ezért gyanús, hamar kivetik maguk közül. Az az államtitkár végzi jól a dolgát ebben a kegyenc rendszerben, aki okosan néz, bólogat, hozsannázza a kormány teljesítményét, és természetesen folyamatosan leteszi a hűségesküt a legnagyobb, a legszebb, a legcsudálatosabb magyar gondolkodó előtt. (A körülírt személyre vonatkozó helyes megfejtők között egy megüresedett államtitkári széket sorsolunk ki.)

Az "elmúlt öt év" tehát kitermelte a lojalitáson kívül semmire sem képes államtitkárok hadát, akik tisztában is vannak értéktelenségükkel, lecserélhetőségükkel. De mivel vannak fokozatok, jól tudják, hogy az államtitkársággal járó juttatások, a meg nem érdemelt társadalmi presztízs még mindig jobb mintha a helyi csirkebontóban vagy egy londoni pizzériában kellene dolgozniuk. Butus módon azt gondolták, hogy legalább a nyári szabadság ideje felmenti őket a folyamatos seggnyalás kényszere alól. Szépen megbeszélték a családdal hova mennek nyaralni, becsomagoltak, és már indultak volna, amikor Jani beleszellentett a nullás lisztjükbe. Jani jól tudja, hogy lehet legjobban kicseszni ezzel a társasággal, így ha esetleg nem lesz semmi változtatás ősszel, akkor is jót mulathat a barnára vált gatyájukon.

Államtitkári családoknál nyaralás ohne,  a hölgyek, urak azóta levakarhatatlanok a képernyőkről. Mindegyik bizonygatja, hogy ő mennyit dolgozott, micsoda eredményeket hozott a kormánynak, nélküle megállt volna az élet. Micsoda szánalmas banda, Te Jóisten!

Kezdődött Répássy Róberttel, aki már másnap berongyolt a tévékbe elmondani minden magyarnak a jó hírt: a büntetőjogi változások miatt már minden oké, még a csúf Brüsszelt is legyőzték. A választásokon beígért felelősségrevonások kudarcairól valahogy nem beszélt. A Hoffmann Rózsa-reinkarnáció Czunyiné végig örömködte a nyilvánosságot új elképzeléseivel, pedig a régiek sem működnek, elég ha a "KLIK" nevű förmedvény másfél milliárdos kifizetetlen gázszámlájára gondolunk. Ránézve külön veszély az augusztus végén menetrendszerűen megérkező tankönyvbotrány, melyre igyekszik előre felkészülni azzal a ráolvasással, hogy kijelenti: minden rendben lesz. Ha ő mondja... Palkovics felsőoktatásért felelős államtitkárnak a nyár jutalomjáték, hiszen ekkor vannak a felvételik, ilyenkor lehet dicsekedni a semmivel. Ám Palkovics fokozza a tempót, megfenyeget egy sor egyetemet a bezárással, mert ez szokott tecceni a Legfőbb Hadúrnak. A vidékfejlesztési államtitkár - nevét sem tudom - átlag kéthetente bejelenti munkája nagy eredményét, melynek során megvédték a magyar földet. Halleluja. Most már lehetne valami más is. Novák Katalin - aki családpolitikáért meg ifjúságért felel - szintén kedvesen darálja azokat az adatokat, melyektől mindenkinek jobban kell éreznie magát, aki mégsem, az magára vessen. Ez a hölgy legalább csinos, kedves szeme van, amit mond az meg úgyis mesebeszéd. Czomba állami rabszolgákért felelős államtitkár gürizik a szép statisztikai adatokért, melyekből kiderül, hogy már 12 millióan dolgoznak az országban, soha ennyien, blablabla. Ezt szereti hallani a Főnök! Czomba úrnak kell is hajtania, mert már többször felmerült menesztése, és valószínűleg nem szeretné magán kipróbálni "Az út a munkába" program sikerességét. Tállai államtitkárral nem tudnak mit kezdeni, őt azzal fenyegetik, hogy NAV elnök lesz. Jó választás, mert már tovább nem tud hízni a mi pénzünkön.

Két államtitkár nem teker csupán, de más okból. Zombor Gábornál betelt a pohár, ő inkább menne magától. Nyilvános szereplésein azt várom, mikor hányja le magát. L. Simon L. alanyi költő és buldogba oltott hörcsög más taktikán van. Ő pontosan tudja, hogy munkájának még annyi értéke sincs mint a fenti államtitkárokénak, abszolút kegyenc. Dicsekedni tehát nem tud, és nem is lehet neki, mert pechére a Miniszterelnökségen váltja a tányért, így bármi dicsekedni való lenne, arra ott van személyesen Jani bohóc, ha korszakos ökörséggel kell előállni, az meg a Viktor reszortja. L. Simon L. mással biztosítja be magát. A csacsi RTL meg Index azt hiszi, hogy a barackmagos sztorival jól betett L. Simon L.-nek, pedig a fenét. Sőt! Erősítik is pozícióját, hiszen a komcsik - mi több a komcsikok! - báncsák őtet! Viktor pedig minden körülmények között megvédi, akit a komcsikok bántanak. L. Simon L. tehát marad mindannyiunk gyönyörűségére.

Nézzük hátra dőlve Jani bohóc Nagy Nyári Államtitkár Showját, mert bár a szereplőkből elegünk van, az önmagukat nyilvánosan megalázó barna gatyás alakokon jól szórakozhatunk.

A menekültáradattól való félelem, valamint a tusványosi purparlé elvette a figyelmet arról, hogy O. Viktor, globális gondolkodó, éppen most gyűjti a "bőnyálat" a szájában, amellyel pofán fogja köpni a megmaradt fideszeseket. Szegény fideszesek szép lassan kimaradnak abból, hogy Nagy László csókoltassa őket, mert nekik már nincs emberi arcuk. O. Viktor köpése után be fogják magyarázni maguknak, hogy nem is köpte őket pofán a harmadik évezred legnagyobb magyar gondolkodója. Pedig de.

Sajtóhírek szerint ugyanis ősztől Magyarország vatikáni nagykövete egy Jesus Maria de generált Habsburg von Léhűtő lesz. (Van persze az ipsének rendes neve is, de kijegyzi meg.) Na, kérem alássan, innen lehet indítani a hajót.

Nem hinném, hogy nagy kockázatot vállalok azzal, ha kijelentem, hogy Magyarország vatikáni nagykövetének családunk szeretett aranyhörcsöge is kinevezhető lenne. Ugyanúgy el tudná végezni a feladatokat, mint bármely emberszabású. Mivel diplomáciai állásról van szó, még az sem előírás, hogy a nagykövet katolikus vallású legyen, mely kitételnek aranyhörcsögünk tökéletesen megfelel, mert vallási hovatartozásáról még nem nyilatkozott. (Kinevezési esélyeit növelheti, hogy körülmetélve sincs.)

Azt gondolná tehát az átlag magyar, hogy csak van valami hasznavehetetlen kretén a kormánypárti bagázsban, aki elájtatoskodik Rómában. A hangsúlyozottan világnézeti imádkozósáskák pártjában sincs egy nélkülözhetetlen karrierista, aki vállalná a megtiszteltetést, és kosztért, kvártélyért "elköveteskedne" az Örök Városban? Hát mi van itt? A KDNP már szart ér? Mi magyarok már olyan szegények vagyunk, hogy semmirekellő léhűtőket is importálnunk kell?

Igen, ő Habsburg Eduárd

A jelölt ugyanis nem csak virtigli swarcgelb, de magyarul sem tud, most vesz leckéket. Semmilyen magyar kötődése sincs. De tényleg semmi. Lassan mondom, hogy O. Viktor, valóságos belső titkos fülkeforradalmár is megértse: ennek a Habsburgnak semmi köze a magyar nemzethez. Ugyan, hogy fogja ez a hazátlan Habsburg Magyarországot képviselni Rómában? Akkor már inkább az aranyhörcsögünk. Hát, fideszes barátaim, hogy is állunk azzal a kurucos szabadságharccal? Készítsétek szépen az orcátokat.

Meg aztán tele vala plakátolva az ország azzal, hogy a menekültek elveszik a magyarok elől a munkát. Ez a Habsburg ebben is rekorder O. Viktor jóvoltából, hiszen úgy veszi el a magyarok elől a munkát, hogy egy percet sem volt Magyarországon. Itt az ideje átírni a plakátokat: "Ha Magyarországra se jössz, nem veheted el a magyarok elől a munkát!"

A bukásában is felemelő 2002-es választási vereség küzdelmeiben a polgári tábor - jó, a polgári termék tábor - együtt fújta a Kossuth nótát. "Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!" Utolsó emlékeim szerint ez a nóta valami szabadságharc alkalmából született, mely szabadságharc von Léhűtő ősei ellen irányult. Az aradi tizenhármak, plusz az első magyar miniszterelnök és a kivégzettek bizonyára örömmel mentek volna az akasztófa alá vagy a kivégzőosztag elé, ha megtudják, hogy a hálás utódokat a Habsburg-Lotharingiai ház leszármazottja fogja képviselni. Így kell hát egy mozdulattal leköpni a hősök sírját is.

Egy racionális gondolat lehet csak a háttérben, ha a Habsburgokkal jó kapcsolatot ápoló Opus Dei-nek tett gesztusról van szó. Erre meg Bogár Laci bácsi - gyakorló háttérhatalmi szakértő és imbecillis - kaphatja fel a fejét, hogy aszongya: "No, no! Itten háttérhatalmi behódolásnak vagyunk tanúi! Mi lesz a magyar szabadságharccal, Viktor?" Ha ez így van, akkor a lakáj média közvetíthetné, ahogy O. Viktor Vezénylő Tábornok Úr elbukott szabadságharca beismeréseként leteszi a Fidesz utolsó értékeit a Habsburgok lába elé.

Überciki ez az egész. Erre a döntésre senki sem kényszerítette O. Viktor szabadgondolkodót. Nincs nagyhatalmi kényszer, nincs benne üzlet, semmi. És mégis sikerül egy vállalhatatlan döntést hoznia a mindenki által rajongásig tisztelt és szeretett O. Viktornak.

Drága fideszes barátaim - kérdezem az álnaiv tisztelet hangján - mikor lesz már elegetek abból, hogy Viktor folyamatosan megaláz titeket?

Ez az egész tusványosi beszédtippelgetés, majd magyarázat azt mutatja, hogy a magyar közélet komplett hülyékből áll. (Csak én vagyok helikopter, ugye.)

Kezdődött azzal, hogy mit fog mondani a Viktor. Normális ember erre csak röhög. Nem mindegy? Hiszen maga Viktor mondta, hogy ne azt nézzék amit mond, hanem amit csinál. Erre jön a Viktor Tippmix, a Habony háttéremberére hivatkozva. Én nem kedvelem már a Viktort, de ne nézzék le ennyire. A Habonyt használja, aki ebből jól megél ám, hogy hallgatna erre az untermannra... Ne vicceljünk. Szerény állításom az, hogy Viktor unja ezt az egész tusványosi marhaságot, de számára is vannak olyan kényszerek, amelyeknek meg kell felelnie.

Először is a helyszín. Viktor, miközben rázatja a seggét a vacak román utakon, kívánhatja a fenébe Németh Zsoltot amiért nem Kőbánya-Alsón rendezi a cirkuszát. A sikeres nemzetpolitikának hála a magyar szállásterületek folyamatosan ürülnek ki Erdélyben, sokan már Nyugaton vagy Magyarországon találtak megélhetést. Árpi ugyan nem plakátolja ki, és nem is illik beszélni róla, a valóság azonban az, hogy a magyar állami és önkormányzati állásokban elég sok erdélyi dolgozik, akik elveszik a munkahelyet a magyarországiak elől. Az ő helyüket pedig Erdélyben az évszázados trendnek megfelelően betöltik a hegyi mócok, újabban a cigányok. Akkor meg minek Tusványoson rendezni ez egész hacacárét? Mert 25 éve még volt értelme ennek a helyszínnek, ma már - éppen a Viktor-féléknek köszönhetően - nincs. 

Másodszor a hallgatóság. Az ott bulizó fiatalok közül csak az elvetemült karrieristák csinálnak úgy, mint akik komolyan veszik a politikai rizsázást. A többség nem kíváncsi az üres beszédekre, ellenben a környékbeli kempingekben, panziókban akkora döngetést rendeznek, hogy ahhoz képest Berlusconi unga-bunga partija halovány szombat esti szöszmötölés Átlagéknál.  Ezeket az ifjakat irigyelheti Viktor a jelenükért, a jövőjük azonban - mivel éppen Viktor kezében van - rémisztő. Miért legyenek hát kíváncsiak a vén hülye párttitkár dumájára? Carpe diem! Maradnak a karrieristák, meg a rajongók, ezek a számítók és debilek alkotják a közönséget.

Harmadszor maga a Viktor. Aradszky László ötven éve énekli a Kislány a zongoránál című dalocskát. Koós János szintén ennyi ideje az Isten véled, édes Piroskámot. Vagy fordítva. Kit érdekel. Őket sem, csak ebből élnek meg. Ha mással lépnének fel, a közönségük kifütyülné őket. Hey, Baby Doll. A szerencsétlen Viktort már csak a foci meg a pénz érdekli, az utóbbiból is az, amelyet be tud csatornázni a családnak. Arra már rájött szegény feje, hogyha egyszer vége lesz a miniszterelnökösdinek - márpedig vége lesz -, focit nézhet dögivel. Pénzt viszont csak addig tud lenyúlni, amíg megvan a sarzsi. Az agónia meghosszabbításához kellenek a számítók és a debilek. A tusványosi beszédre ezért és kizárólag ezért van szüksége. A haknira készülve Viktor összedob egy beszédszerűt dörgölőzésből - most épp a fritzekhez -, félelmekből - most épp a bevándorlóktól - és székelynek álcázott zsidó viccekből. Csukott szemmel hozza a produkciót. Szánalmas az egész.

A negyedik szereplői ennek a bohóckodásnak a megmondóemberek. Ha Viktor semmit sem szólna, csak ülne a pulpituson mosolyogva húsz percig ezek akkor is tudnák mit gondolt. Liberálisék lehoznák, hogy: Viktor a kerítésszaggató székely pálinkától tökrészegen bazsalygott Tusványoson! Baloldaliék szerint: A négymillió koldus miniszterelnöke jobb, ha nem szól egy szót sem! A lakáj média: A Miniszterelnök Úr méltósággal teli hallgatásával akarta felrázni a szétesni készülő Európát! A Jobbik sajtó: Árpád hazájában minden zsidó, cigány, nigger, muszlim, buzi pofázhat, csak a magyaroknak kell hallgatni!

Tisztában van ezzel Viktor is, tudja, hogy mondhat bármit, legfeljebb a megmondóknak ad egy kis munkát az uborkaszezonban. És az utánlövéseket látva igaza van. Megszámolni is nehéz a sok cikket, véleményt, posztot ami erről a beszédnek nevezett szánalmas haknidumáról nyilvánosságot kapott. Valójában a tusványosi rizsa-magyarázat kizárólag a szófosó demagógoknak ad egy kis pénzkeresettel egybekötött hűségeskü-letételi lehetőséget. Ebből azonban miért kell társadalmi ügyet kreálni, nem tudom.

Az ötödik csoportba az újságok szerkesztői tartoznak, ők az egyértelmű nyertesei a kényszerbeszélésnek. Uborkaszezon van, a fű se nő. Az újságokat el kell adni, a portálokat látogatottá kell tenni. A Loch Ness-i szörny, a jeti, a brit tudósok szerint.., a tigrist láttak Kajászóbesnyőn című "hírek" már száz éve unalmasak, a Vajna Tímea herevasalást fontolgat című pedig kicsit futurisztikus. Viktor hülyeségeket beszél címmel viszont el lehet adni a portékát, még ha nem is tolják ilyen nyíltan a nagyérdemű orcájába a száraz tényt.

A túlértékelt haknibrigád-vezető kényszer beszédében való értelem keresés tehát a ráérő hülyék sportja. Akkor inkább jöjjön a Vajna Tímea herevasalási szokásairól szóló tudósítás, amelyből mindenkinek elege van, de legalább szórakoztató.

Az ifjak már megírták a felvételiket, az elért pontokat is tudják, már csak a lényeg van hátra: Mire lesz elég? Bejutnak-e a kívánt egyetemre, főiskolára, vagy meg kell kötniük életük első nagy kompromisszumát. Rettegve várják a nagy napot, amikor eldől, hogy hazudnak-e az álmok. A kis buták! Nem értik még a világot.

Egyes nyilvánosságot kapott felmérések szerint a jövő generációja igen nagy számban tervezi, hogy diplomája megszerzése után elhúz ebből a semmire se jó országból, ahol ver a sors keze, áldását csak az oligarchiához tartozó kevesek érzik. Hát akkor drága barátaim miért vagytok olyan csacsik, hogy magyar egyetemre felvételiztek? Ausztriában, Németországban ingyen van sok egyetem, minek a magyar felsőoktatásba energiát feccölni? Az intercity professzorok sekélyes tudását minek átvenni? Tök felesleges, csak magatokat és persze a finanszírozó szülőket csapjátok be.

Azoknak, akik olyan ostobák, hogy semmire se jó kitérőkre pazarolják drága életük idejét, ahelyett, hogy célirányosan, az európai felsőoktatási vérkeringésbe belépve tanulnának, építenék karrierjüket, van néhány tanácsom. Magyarországon a következő felsőoktatási intézmények elvégzését javasolom, amelyek garantálják a társadalmi felemelkedést és a gondtalan életet.

E legmagasabb szintű képzést - a magyar borostyán ligát - a Viktor papa Meny- és Vejképző Egyetem jelenti. A képzés exkluzivitását a zárt kör adja, mai tudásunk szerint egy meny és három vej jöhet szóba. A speciális szaktudás elsajátítása egyedi tanrendet követel, ezért Endiné Tímea és Sarki Kata már versenyt hirdetett "Orbán Gáspár feleséget keres!" címmel. A showelemekkel átszőtt, vetélkedő jellegű képzés az Éhezők viadalához hasonlatosan juttatná a legrátermettebb jelöltet Viktor papa családjába. A győztes elveszítené lábát, amelyet azonban többé nem is kellene használnia, mert Viktor papa néhány tízmilliárd forintnyi közbeszerzés megnyeretésével a mi lábunkra állítaná. Viktor papa eladósorba kerülő leányai esetében a vejkiválasztás is hasonlóképpen történne. A képzés magas színvonalú, referenciaként a Rasi-Tiborcz vej álompár sikerei győzhetik meg a kétkedőket.

Aki nem érez magában elég erőt ennek a kivételes szaknak az elvégzéséhez, az megpróbálhatja a Mészáros Lőrinc Barátképző Tudományegyetemre való bejutást is. A magas szintű, akkreditált képzés során a hallgató megtanulja, miképp kell barátságot kötni a leendő miniszterelnökkel már annak gyermekkorában. A második évfolyamban a gázszerelő cég tönkremenetelét kell elsajátítani, a harmadikban jön fordulat, a noname kócerájból milliárdos céggé fejlődés. Sikeres vizsgát az tehet, aki random talál magának egymilliárd forintot vagy egy oroszországi céget.

A hazai felsőoktatás töretlen fejlődését mutatja a Garancsi István Strómanképző Tudományegyetem, amely az idén új karral bővült. A Simicska Lajos Közbeszerzéstnyerő Egyetem önállósága - az alapító tudományos életben nem használható, ám lényegretörő szóhasználata miatt - megszűnt. A felhalmozott tudás azonban nem mehetett veszendőbe, ezért a GISTE karaként funkcionál tovább. A közbeszerzések megnyerésnek tudománya rendkívül népszerű szak, a Viktorhoz való kapcsolat elsajátítása és az offshore cégek hálójának ismerete biztosítja a sikeres diploma szerzést. Az egyetem eredetileg a labdarúgó csapatok strómanságának elsajátítására jött létre szerény eredményekkel. Az egyetemi fejlődés következő állomása kisebb takarékszövetkezeteken keresztül való strómanság tanrendjének kialakítása volt, kevés pénzmosási ismeret elsajátításával. A nagy áttörést a nemzetközi gázüzletágba való strómanság ismeretanyagának tudományos szintre emelése jelentette a már rutinszerűen kialakítható offshore cégháló létrehozásával. Az erre az egyetemre felvételizőknek először a g*ci szó használatát törlik az agyukból különös tekintettel Viktor vonatkozásában. Az egyetem elvégzése némasági fogadalom letételét is jelenti az aranyélet garanc(s)iájaként.

Hasznos lehet még a Rogán Antal Közpénzt Síboló Főiskola elvégzése, melynek során a hallgató az első évben megtanulja, hogy kell vállalkozóktól való védelmi pénz szedésével tízmilliárdos vagyont felhalmozni. A második évben a letelepedési kötvényekből való pénz beszerzést sajátítja el, hogy a harmadik évben feltegye a koronát a megszerzett ismeretekre: a jegybankból való százmilliárdos közpénzsíbolásra a szervezet irányításra teljesen alkalmatlan elnök háta mögött. A főiskola eredményes elvégzője vizsga feladatként felfújható lakóparki lakást gründol magának.

A Matolcsy György Huba Ingatlan- és Műkincs Értékbecslő OKJ-s képzés keretében a tanuló elsajátítja annak tudományát, hogyan kell magasabb áron ingatlant venni, mint amennyiért azt az eladó hirdeti. Hasonló mély ismeretek szerezhetők a monetáris politika és a festmények értékének összefüggéséről, melynél a távlatok beláthatatlanok. Az ambiciózus tanulónak meg kell meggyőznie a névadót, hogy a kábítószer-kereskedelem és a prostitúció is jegybanki feladat, ezért a jövőben hitelesített MNB-s kurvákkal is találkozhatunk az utak mentén.

A lehetőségek Magyarországon zavarbaejtően szélesek a feltörekvő fiatalok előtt. A fentieken túl ott van még a Habony Árpád Hülyeségeket Hazudó Főiskola, az Endi Vajna Irányított Szerencsejáték- és Nemzetközi Pénzmosóegyetem, a Szijjártó Péter Tolvajképző Főiskola győri, edericsi és dunakeszii kihelyezett tagozattal.

Tehát kérem alássan a tanulással való társadalmi felemelkedésnek a mai Magyarországon két útja van. Vagy tessék külföldön tanulni vagy a fent említett kissé unortodox, ám rendkívül hasznos oskolákat kijárni. A hagyományos felsőoktatás értelmében még hívő - pontszámaikért drukkoló - szerencsétlenekből viszont elegem van.

Egy jó barátom a rendszerváltás éveiben egyik nagyvárosunk egyetemére járt. Mivel rühellte őkelme a kollégiumok világát, kitarhálta az egyetemista kölkükre büszke szüleitől, hogy albérletbe mehessen. A háziura egy kedélyes öregedő meteorológus volt, akinek családi házas kertjében helyezkedett el az albi. S míg oda valaki eljutott, nem csak a gyümölcsfák és a veteményes között ment el, hanem különböző műszerek mellett is, melyek az időjárás változás előrejelzésében segítették a fárasztó meteorológusi munkát. A megrögzött kisgazda öreg harcos szeretett beszélgetni, így az ifjú szobaúr nemcsak a politika világából kapott ízelítőt, de alapszinten a meteorológia boszorkánykonyhájába is beavatást nyert. Mivel pedig a meteorológus szakma - különösen vidéken - akkoriban ritka volt, az abban az időben induló helyi és országos rádió/tévécsatornák állandó szereplőjévé vált a mi meteorológusunk. Reggelente szépen bejelentkezve, tudományosan alátámasztva a tényeket apróra elmondta milyen időjárás várható a környéken. Itták szavait, számítására hitelt adtak a bankban. Ha azt mondta nem lesz eső, még az esernyőiket mindig maguknál hordó öregasszonyok is inkább otthon hagyták a felesleges terhet. Tekintélye volt, na.

Az én barátomba viszont - különösen kapatos állapotban - belé bújt a kisördög, és ahogy hajnalban hazatántorgott egy-egy buliból, kicsit mindig variált a kertben elhelyezett műszerekkel. A meteorológus padavannak persze még elázott állapotában is volt annyi esze, hogy ne legyen kirívó az eltérés, de a számítások megbolondításához éppen elégséges. Csodálkozott is néha a mester, ám bízva évtizedes rendszerében rendületlenül adta a reggeli jelentéseket. Aztán vagy eltalálta az időjárást vagy nem. Az esernyőjüket otthonhagyó öregasszonyok pedig alkalmanként bőrig áztak. Amikor végre kijárta a stúdiumokat ez a szép firma, a búcsúzás örömteli perceiben bevallotta háziurának ezt a kis stiklit. Nem tudni, hogy az öregúr jó humorérzéke, a bűnbánó szeme, a bűnbánat jeléül adott 12 éves Glenfiddich vagy ezek így együtt tették, de a meteorológus háziúr úgy nevetett, hogy még a könnyei is potyogtak. Ennyit tehát a meteorológusok tudományáról.

Arról a tudományról, amelynek nyilvánosság előtt megjelenő képviselői sokszor nem is meteorológusok. A meteorológus szakma - mint a fenti példából is látható - különösen épít az adott személy hitelességére, s e tekintetben nagyon vegyes lett a kép. Hol vannak már a régi nagyok, Vissy Károly, Nadrai Attila, H. Bóna Márta? Sajnos már az égi időjárásról jelentenek. Aigner Szilárd talán az elsőként tett sokat azért, hogy a meteorológia könnyedebb legyen, rendre showelemekkel dobta fel az amúgy száraz időjárás-jelentői tisztséget. Ebben jó követőre talált Németh Lajosban, az ifjabb generációknál pedig Tóth Tamás és Reisz András viszi tovább ezt a hagyományt. Üveges Zoltántól pedig félszeg, kisfiús mosolyáért hisszük el a jó időt. A kereskedelmi csatornák nem bajlódtak azzal, hogy civil meteorológusokból kreáljanak sztárt, már eleve celebeket alkalmaztak. Pataki Zita vagy Gaál Noémi esetében tök mindegy mit mondanak, a férfinépség a rövid szoknyára és a mély dekoltázsra figyel azt várva mikor ér össze a kettő. Az m1 az új trendjében nagyjából letett a fogyasztható meteorológusokról csetlő-botló idiótákkal helyettesítve őket. Némelyiken látszik is az undor attól, amit csinál, meg saját magától, hogy csak ennyire vitte a Fidelitasból.

A súlyosabb hitelességi probléma, hogy bár a meteorológia látszólag a műholdak elterjedésével sokat fejlődött, lényegét tekintve nem fejlődött semmit. A ma meteorológusai éppen úgy csak egy-két napra előre tudják pontosan eltalálni az időjárást mint elődeik. Az öreg meteorológus tanítása szerint ezért szemfényvesztés az olyan előrejelzés, amely arról szól áprilisban, hogy milyen lesz nyáron az idő. És azt sem lehet tudni, hogy mi lesz tíz nap múlva. Nagyjából pár nappal korábban lehet látni a folyamatokat, leginkább a nyugatról érkező ciklonok, anticiklonok elemzésével. Ritkábban érdemes nézni a keleti szelet - melyek nem jót jelentenek - és még ritkábban a déli áramlásokat. Aki tehát tájékozódni akar, legjobban akkor jár, ha megnézi valamelyik német vagy osztrák beszámolót az ottani időjárásról, nagy valószínűséggel az lesz nálunk is napokon belül.

A középtávú - 8-10 napos - előrejelzések nagy része tendenciózusan félrevezető. Az belefér a hibázásba, ha - miképp e hét elejére - bejelentik az időjárási armageddont, aztán lesz hat csepp eső, meg kellemes 27 fok. De amikor jól láthatóan becsapják a népeket, az azért nem szimpi.

A nyári szabadságok idején folyamatosan jó időt vázolnak középtávon, ezért a derék munkavállaló kiveszi nehezen biztosított szabiját, és lefoglal egy-egy szállodai szobát, panziót a családi nyaralás érdekében. Aztán, ahogy közeledik a családi D-day, elkezdi mereszteni a szemét a gondos atya/feleség, mert egyre rosszabbra fordul az idő. Végül ott ücsöröghet szállodai szobájában nézve az esőcseppek gurulását az ablakon. Kesernyésen vicces az is, amikor a hét elején ragyogó időnek felvázolt hétvége fokozatosan romlik el, miközben a családok már megálmodták a közös programot. Az előrejelzések irányát tekintve az az ember érzése, hogy meteorológusék összejátszanak az idegenforgalomban érdekeltekkel, és valószínűleg szándékosan átvágják a nyaralni vágyókat. Látszólag a nemzetgazdaság számára a becsapós meteorológia hasznot hajt az átlagember megszívatásának árán. Valójában azonban, aki teheti, inkább választja a tengeri nyaralást olyan országban, amelyben mindig süt a nap, minthogy százezreket dobáljon ki feleslegesen valamelyik magyar szállodára.

A derék meteorológusok a lebukás előtt persze az egy-két napos előrejelzésekben már gondosan korrigálják korábbi bűneiket, akkor már a valósághoz közeli időjárást mondanak. A népek meg - az átverteken kívül - alig emlékeznek az új információk birtokában a régiekre. Nem tisztességes dolog tehát a középtávú előrejelzésekben hitegetni az embereket, a becsületes játék az lenne, ha elárulnák a meteorológusok nagy titkát, és bevallanák, hogy fogalmuk sincs mi lesz 8-10 nap vagy akár csak egy hét múlva.

A galád meteorológusok mentségére csupán az szolgálhat, ha régi barátom nem hagyott fel rossz szokásával és most is buherálja műszereiket. Hétvégén találkozom vele, és megmondom neki, hogy hagyja abba, mert a megtévesztő időjárás-jelentésekből elegem van.

Egy örök klasszikus, ha valaki még nem ismerné

Az Elegem Van! blog az archivumából előkereste, amint Janó Poppins megérkezik a Parlamentbe.

Ami megihletett minket: "Tarlós: Lázár olyan, „mint a csudálatos Mary Poppins"