A magyar nép vidámságáért felelős miniszter - ama Lázár nevű - bejelentette, hogy rendőri ezredeket fognak vezényelni a déli határra a radikalizálódó embercsempész bevételi források ellen. Ezek lesznek a hatásvadász századok.

A hatásvadász századoknak egy feladatuk lesz, vadásszák a hatást. A Viktor kormány nem lesz veszélyben, mert az embercsempész bevételi források elleni kormányzati fellépés eddig nem volt hatásos, így Viktor kormánya nem is kerülhet a rettegett hatásvadászok célkeresztjébe. Jól fejlett kremlinológusoknak ugyanakkor egyből feltűnik, hogy a hatásvadász századok ezentúl nem Habony Árpádhoz fognak tartozni, hanem Pintér úrhoz, a helyzet tehát forrósodik.

A hatásvadászok még éles bevetésen nem vettek részt, valódi hatásvadász tapasztalatuk nincs: majd belejönnek, gondolja a Lázár. Hatásvadászaink eddig sajnos csak a magyar viszonyok között szerezték tapasztalataikat az amúgy agyatlan plakáttépkedők ellen, de most nekidurálhatják magukat. Nem lennék N’bele, meg Ahmed helyében, ha a délceg magyar hatásvadászok egyszer megindulnak!

A magyar nép már alig várja, hogy megmentsék az embercsempész bevételi forrásoktól, és ebben igazuk van, hiába a széplelkek finomkodása. A Viktor kormány - menekülve az időközi képviselő választásokon elszenvedett kudarcok elől - jól érzett rá az egészséges népi érzületre. A ballibek meg szokásuk szerint voltak/vannak olyan ostobák, hogy érezni sem mernek. Csakhogy Viktorunk magasra tette a mércét, mert megígérte az ő népének, hogy N’bele, meg Ahmed kívül fog maradni szeretett hazánk határain. A magas mérce fenn maradt, Viktor meg megpróbál átbújni alatta. Ezzel pompásan alá támasztja a közkeletű találós kérdés bölcsességét: - Miért nem tud a szamár énekelni? - Mert túl magasan kezdi.

A közszolgálatinak csúfolt híradó - igazolva a nincs rosszabb a hülye, de szorgalmas munkaerőnél tételét - tervszámokkal rettegteti csekély nézőit az embercsempész bevételi források érkezésének napi számait ismertetve. A butácska Németh Balázs még szem- és homlok ráncolva hüledezik is. Észre sem veszik az ostobák, hogy ezzel a cselekvőképtelen, rossz kormányról állítják ki a szegénységi bizonyítványt. Mert az emberek hónapok óta hallgatják azt, hogy mennyi embercsempész bevételi forrás érkezik az országba, és mennyi van úton. De ezt már senki sem akarja hallani. A veszélyt érző emberek megoldásokat akarnak. Azt akarják látni, hogy mennyi embercsempész bevételi forrást vágtak ki a magyar hatóságok úgy, hogy a lábuk nem érte a földet. Énekelnie kellene a szamárnak. (Talán Balog miniszter úr kezdhetné.)

Ez a Viktor kormány által a népnek eladott helyzet azonban valamiért hónapok óta nem következik be. Éppen fordítva! A nagyon nemzeti Viktor kormány magyar falvakat erőszakol meg azzal, hogy rájuk telepítse N’belét, meg Ahmedet. Befogadó állomásokat, tranzitvárókat létesít, ingyenes buszjáratokkal furikázza őket, egészségügyi ellátást kapnak, ingyen kaja, pia, dolce vita a köbön. A derék rettegtetett magyaroknak nem ezt ígérte a Viktor. Azt ígérte, hogy Dublin III-at felmondja, az embercsempész bevételi források pedig repülnek, amerre a szél fúj.

Ám az embercsempész bevételi források valamiért nem repülnek, ezért kellenek a hatásvadász századok, akik majd jól elterelik a figyelmet a valós folyamatokról. Szigorú orcával fognak a kamerák előtt pózolni, aztán annyi. Másra úgysem jók, hiszen kiképezve sincsenek. Politikai akarat hiányában arra sem lesz felhatalmazásuk, hogy kizavarják az embercsempész bevételi forrásokat az országból. Ezért nem lesznek ők többek, mint szánalmas hatásvadászok.

A magyar alvilág számára azonban ez a politikai döntés a Kánaánhoz vezető út. Miközben a rendőri erők a határon alakítják a hatásvadászt, a bűnözők kényelmesen grasszálhatnak, fosztogathatnak. A rendőri állomány alapból leterhelt, gondolom másra sem vágynak mint a családtól száz kilométerekre való hatásvadászkodásra. A magyar polgár közbiztonsága tovább fog romlani, és e könnyen kimondott mondat mögött egyéni tragédiák húzódnak majd meg.

Nem tudom ez a Viktor kormány mikor kezdi el megérteni a világot. A hatásvadász századokkal való vigéckedés helyett a titkosszolgálatnak kellene elkapnia a szervezőket. Csendben. Egy-két könnyed, a nyilvánosság számára véletlenszerűnek látszó adminisztratív intézkedés megtenné hatását. Ha nincs aki szervezné ezeket a szerencsétlen bevételi forrásokat, azt sem tudnák hol van Magyarország.

Dobbal nem lehet verebet fogni, ezért a hatásvadász századokból - miközben a benne parancsra résztvevőket sajnálom - elegem van.

Ennek a Kormánynak lételeme a médiahack. Különösen nyáron. Most éppen Balog Zoltán közölte a kánikulában tikkadozó néppel, hogy ő bevezetné a mindennapos énekórát. Szokás szerint senki sem figyel a szóhasználatra, és komolyan veszik az óhajtást teret adva a mi tiszteletesünk hackelésének. Mert hát, drága barátaim, hogy ki mit szeretne, és minek van realitása az két különböző dolog. Én meg speciel azt szeretném, ha az aranyhal, a dzsin, akárki teljesítené minden kívánságomat, csak valahogy ez a jámbor szándék nem találkozik a valósággal. (Pech.) Ahogy Balog lelkész úré sem. És még azt is isteni szerencsének tarthatjuk, hogy Balog nagytiszteletű úr ilyen szerény óhajtásaiban, mert esetleg óhajthatna kollektív megváltást mindenkinek vagy világbékét vagy mit tudom én, mi jár Viktor igazhitű barátjának a fejében. De ő csak szerényen iskolai nótázást szeretne. Hát nem cuki?

Magam részéről nem is vesztegetnék sok szót erre nemes és szerény óhajra. Még akkor sem, ha készülődik valami kétéves apanázst biztosító kifizetőhely a rezsim lakájainak Balog páter vágyainak igazolására.

Nézzük inkább, mit lehetne énekelni? Szegény, szegény papocska azt hiszi, hogy majd népdalok szállnak szellők szárnyán az égig, a boldog magyar fiatalság ajkairól. Buta, életidegen vágyak ezek a népboldogító minisztertől. Erős a gyanúm, hogy a Bulibáró és hasonló mély értelmű mulatós szongoktól fognak zengeni az iskolák, ha egyáltalán. Milyen szép is lesz amidőn Balog mösziő áldozatos munkájának eredményeként egyszerre csendül fel iskoláinkban: "Én a bulibáró legyen buli bárhol Sálom dilomálom". Ha ez bekövetkezik, Balog úr már nem élt hiába. Az ökörség új mértékegységeként évszázadokig fenn marad neve.

Ne legyünk azonban szemérmesek, nézzük meg alaposan legendás népdalainkat is. Gyermekként sokukat nem értettem, és azt hittem az én hibám, de jórészüknek tényleg semmi értelme, illetve tele vannak erős szexuális tartalommal, amely nem kifejezetten gyerekeknek való.

Itt van mindjárt a Cickom cickom kezdetű népdal. Egy furcsa kérdéssel kezdődik: "Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod?"  Először is ki az a Cickom? Valami mellszépségverseny győztes? Rejtély. Cickomot arról kérdezik, hogy vagyon-e szép lánya. Erre Cickom azt feleli, hogy: "Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon?" Ezt az utóbbit nem kérdezte senki, kit érdekel, hogy Cickom leány gyermeke mennyi haszonnal bír a családra nézve. A kérdező azonban meglepő ajánlatot tesz: "Add nekem azt, elkapom azt,". Na, most úgy képileg: Az erőszakos mellszépségverseny győztes Cickom kivágja megunt lányát az ajtón egy vadidegennek, aki megpróbálja elkapni, nehogy összetörje magát szegény lány. Aztán jön valami összefüggéstelen refrén. A második strófa még zavarosabb. Kezdődik a legények regimentjével, amely igen cifra. Oké. De mit keres a legények cifra regimentjében a Sándor Panka, aki ugyebár nő. Feltűnik a sztoriban Rebeka is, akinek ékes a dereka. Új szereplőként bekapcsolódik a barna legény is, aki szereti. Csakhogy kit? Sándor Pankát vagy Rebekát, vagy mindkettőt? Hát miniszter úr ezt az ellen-Conchita Wursttal vegyített swinger klub kultúrás Pride vonulást akarja nyomatni a kölyköknek? Pap létére? Maga normális?

Legendás népdalunkként vagyon számon tartva a Csillagok, csillagok kezdetű. Miniszter úr drága, tudja miről szól? A mondanivalója az, hogy a közvilágítással elégedetlen kanos fickó rimánkodik a csillagoknak némi fényért, mert különben nem a csajához mászik be dugni, hanem valami rusnya némberhez. Hát ez kell a fiatalságnak lelkész úr?

És ott van a Csitári hegyek alatt című hungarian song, melyet oly kedvesen nótázott el a Parlamentben a mi dalos miniszterünk. Ez sem szól másról mint egy kis közös gyönyör megéléséről. Bár az első versszak szerint merülnek fel apró problémák.  Kezdődik egy időjárás-jelentéssel, amely arról tudósít, hogy: "A csitári hegyek alatt régen leesett a hó." Eddig megvagyunk, bár hol van már a tavalyi hó... Aztán kisangyal - rácáfolva a büszke magyarság lovas nemzeti létére – leperecelt a paciról. Ciki. Ebből az alkalomból kitörte a kezét. Überciki. Gondoljunk bele, ez azzal jár, hogy kisangyal klotyóra sem tud elmenni segítség nélkül, kitört kézzel ugyanis egyes műveletek elvégzése nehézségbe ütközik. Ám a szerelmes aggódik ezen? Egy fenét! Felajánlja segítségét? Nem! Egy dolog miatt bánkódik: a szexuális aktus előjáték részében zavarok támadnak, mert kisangyal nem tudja ölelni. Így aztán dobja kisangyalt, sajnálkozva bár, de nem lehet az övé. A legócskább szakítós duma. Bajban vagy szerelmem? Na, én léptem. Hol van ez a keresztény értékrend jóban-rosszban elvárásától, pap úr kérem? Ezt kell tanulniuk a gyerekeknek már kisiskolásként?

Sorolhatnánk még a többi példát is, de minek. Látszik, hogy Balog miniszter olyasmit propagál, amelytől Balog tiszteletes intené híveit. Bár az is lehet, hogy az óhajtás ezen szexuális tartalmú dalocskák után azt jelenti, hogy  az öreg kecske Balog még egyszer szívesen megnyalná a só(s)t. Balog úr tehát miniszterként és lelki vezetőként egyaránt nevetségessé tette magát kapuzárási pánikja miatt elkövetett közéleti óhajtásával.

Ez a nyár megmutatta a kabaré kormányzás határait, ezért kérem Viktort, hagyják már abba, mert a folyamatos röhögő görcsből már elegem van.

A dinnye számos jó tulajdonsága miatt az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Hűsít, szomjat olt, vízhajtó hatású, a fogyókúrázók nagy barátja, és benne van a nyár, amelyet alig várunk a hideg, sötét téli estéken. Számomra van még egy jó tulajdonsága: mértékletességre tanít.

Sok évtizeddel ezelőtt egy messzi-messzi galaxisban - az átkos Kádár-korban - a nyár ugyanolyan gondot jelentett a szülőknek mint ma. A kulcsos gyerekek társadalmi problémaként voltak a kor okosainak kedvenc uborkaszezonra való témái. Csak ez a komoly társadalmi kihívás éppen a gyerekeket nem érdekelte. Én legalábbis nem emlékszem rá. A szülők reggel elindultak munkahelyükre, mi pedig már lent is voltunk az udvaron, és ment a közös játék (foci, lábtengó, fejelés, bújócska, kártyázás) estig.

Egyszer a galeri kalandvágyó frakciója úgy döntött, hogy a város környéki tóhoz mennek másnap pecázni. Holmi engedélyeket firtató kérdésekre persze nem tudtak volna jól felelni, ám edzettségük megfelelő alapot biztosított számukra ahhoz, hogy már a kérdést se tudja nekik feltenni a kíváncsiskodó halőr. A Blaireau-kezdemények egész napos szorgos ücsörgésük eredményeként fogtak néhány kisebb pontyot, keszeget, kárászt: a horgászegylet meg sem érezte hiányukat. Estefelé fáradtan, éhesen, szomjasan vánszorogtak hazafelé, midőn deus ex machina elébük toppant egy dinnyeföld. Ha már ott kínálgatta kincseit kalandorainknak, hát éltek vele. Csak éppen mértéktelenül. Feltörték a kiszemelt dinnyét és zabálták, aztán a következőt és így tovább. Ment volna a dinnyeföldi dínom-dánom a végtelenségig, ha a mulatozást meg nem zavarja a csősz. Vénséges vénember volt a csősz, manapság - a "kéthét alatt rend van" országában - biztosan nem merné megzavarni 4-5 tizenéves dáridóját, mert vagy szeretett dinnyeföldjén végezné vagy benne.  De mint mondottam, az egy másik galaxis volt, melyben a sihederek, ha tilosba tévedtek is, kispolgári neveltetésük okán pontosan tudták, hogy csínyt követnek el. Ezért elkezdtek futni. Innentől pedig burleszkbe hajlott a jelenet. A srácok futottak volna, a dinnye élettani hatásai ellenben kicsit maradásra bírták őket. Az idős csősz viszont nem tudott futni, botjára támaszkodva araszolgatott közben szórva átkait. A "Nagy dinnyeföldi menekülés" anno úgy nézett ki, hogy a fiúk szaladtak száz métert, aztán gatya le, trágyázás, csősz közelbe ér, gatya fel, futás újból száz métert. Ez így ment, amíg egy kukoricaföld menedékébe el nem tűntek az öregember szeme elől. Nem kellett volna ahhoz párizsi helyszínelőnek lenni, hogy felderítsék az elkövetőket, mert gyakorlatilag házuk kapujáig húzták a barna csíkot. A mohóbbak még másnap is küzdöttek a dinnye katzenjammer hatásaival. Mi, gyáva, retrográd otthonmaradók röhögve hallgattuk a megpróbáltatásról szóló beszámolókat, és egy életre megjegyeztük magunknak, hogy a dinnye mértékletesen fogyasztva jó.

Manapság nemcsak a tapasztalat és az életkor miatt vagyok mértékletes dinnyefogyasztó, hanem a kereskedelem rossz gyakorlata miatt is. Nem lékelik a dinnyéket már egy jó ideje, így tiszta lutri a dinnyevásárlás. És ezen a lutrin én sokszor veszítek. Többször vettem már úgy dinnyét, hogy felvágása után ki kellett dobnom az egészet. Mintha a ráfordított pénzt egyből a szemetesbe dobtam volna. Bosszantó. Ebből a szempontból mindegy, hogy multiban, magyarságára büszke bolthálózatban vagy út mellett veszi az ember gyereke a dinnyét, az eredmény sokszor ugyanaz: kuka. Mert a termelők, kereskedők könnyen hárítják a fogyasztóra vacak portékájuk kockázatát. Ők köszönik szépen, eladták az ehetetlen dinnyéjüket, Te meg fizess a semmiért. Pedig lenne mód e téren is fogyasztóvédelemre, a lékelés ismételt bevezetésével.

A messzi-messzi galaxisban még lékelték a dinnyét. A derék fogyasztó elszántan kopogtatva játszotta meg a hozzáértőt, miközben kinézte magának az ő szeretett dinnyécskéjét. A kiszemelt példányt átadta az árusnak, aki nagykésével, háromszög vagy négyszög alakú darabot vágott ki belőle. Persze a rutinos árus tudta, hogy melyik részén kell lékelni a dinnyét, hogy az a legszebb formáját mutassa, ám a rutinos vevő ezt megelőzendő megmutatta, hol kell lékelni. A vacak, színtelen, vizes, kásás, éretlen dinnye egyből megmutatta magát, jöhetett egy másik. Ha állagra, színre jónak mutatkozott a kiszemelt dinnye, következő lépés a kóstolás volt. Itt alakulhatott ki kisebb vita a felek között, mert ízlések és pofonok ugyebár, de az árusok egy dinnyénél még nem szoktak vitatkozni, a vevő választott másikat. Ha pedig a vevő élt vissza a lékelés lehetőségével, az árus egyszerűen elzavarta. Karikaturisták szerint az akadékoskodó vevő maga is lékelés áldozatául eshetett.

Legfeljebb ilyen szerény művészi alkotások készíthetők az ehetetlen dinnyéből kifejezve az árussal kapcsolatban érzett gondolatainkat

Ezt a jól működő ősi rendszert verték szét jól kitolva a fogyasztókkal. Állítólag egészségügyi okból. Hiszi a piszi! Majd pont a dinnyelékelés okoz egészségügyi problémát. A csudát! A dinnyelobbi hisztizte ki magának, mert lékelés nélkül egyszerűbb és olcsóbb eladni a dinnyét. A döntéshozók pedig - hülyeségből vagy jó pénzért - benyalták. Mi, fogyasztók ennek a döntésnek az árát fizetjük meg a rossz minőségű, ehetetlen dinnyék kényszervásárlásával. Mert ebben a rendszerben sem a termelő, sem a kereskedő nem érdekelt a jó minőségű dinnye termesztésében, hiszen a kiszolgáltatott fogyasztó úgyis megveszi, amit elébe raknak. Lőrinc nap után különösen nem árt óvatosnak lenni, hiszen barátunk már - a dinnyébe pisilés milliárdos közbeszerzésének győzteseként - elvégezte a műveletet.

Azt hiszem, sokaknak elege van abból a kiszolgáltatott helyzetből, amely a lékelés betiltása miatt a vevőkre hárítja az ehetetlen dinnye megvásárlásának kockázatát.

Kapitány! - szól le az árbockosárból az őrszem a kalózkapitánynak. - Jobbra egy spanyol kereskedelmi hajó! Rendben, fiúk, akkor készüljünk fel a támadásra. Hozd ide a vörös ingemet! - súgja a szolgájának. - Miért pont a vöröset? - kérdez vissza a szolga. - Abban nem látják a matrózok, ha megsebesülök és folyik a vérem, így aztán a végsőkig küzdenek. Alighogy magára ölti, ismét lekiált az őrszem: - Kapitány úr, ez nem spanyol kereskedelmi hajó, hanem az angol hadiflotta zászlóshajója és felénk tart! A kapitány nyel egyet és a szolgájához fordul: - Hozd a barna nadrágomat is!

Valahogy ez a vicc jutott eszembe látva a különböző államtitkárok néhány hete előadott produkcióit. Lázár trafikos ugyanis bejelentette, hogy augusztus 25-ig értékelni fogják az államtitkárok munkáját és - tette hozzá sokat sejtetően sóhajtva - ősszel jelentős cserékre is lehet számítani az értékelések hatására. A bejelentésre reagálva sok államtitkár szalajtotta emberét a barna gatyáért/szoknyáért, és volt olyan is, aki természetes úton színezte barnára az addig patyolat fehérneműt.

Az államtitkárság kívülről irigyelt pozíció, a politikai kormányzásnak nevezett rendszerben viszont abszolút kegyenc állapot. Bárki lehet államtitkár, nem kell hozzá szakmai életút, közigazgatási ismeret, csak Viktor kegye. Tisztában vannak ezzel maguk az államtitkárok is, ezért állandó bizonyítási kényszer alatt állnak. A bizonyítási kényszer azonban nem a munkájuk minőségére vonatkozik. Sőt éppen a jól végezni akart munka hozza szegény fejükre a veszélyt, mert az adott esetben kormányzaton belüli konfrontációval jár. A "valamit akaró" államtitkár ezért gyanús, hamar kivetik maguk közül. Az az államtitkár végzi jól a dolgát ebben a kegyenc rendszerben, aki okosan néz, bólogat, hozsannázza a kormány teljesítményét, és természetesen folyamatosan leteszi a hűségesküt a legnagyobb, a legszebb, a legcsudálatosabb magyar gondolkodó előtt. (A körülírt személyre vonatkozó helyes megfejtők között egy megüresedett államtitkári széket sorsolunk ki.)

Az "elmúlt öt év" tehát kitermelte a lojalitáson kívül semmire sem képes államtitkárok hadát, akik tisztában is vannak értéktelenségükkel, lecserélhetőségükkel. De mivel vannak fokozatok, jól tudják, hogy az államtitkársággal járó juttatások, a meg nem érdemelt társadalmi presztízs még mindig jobb mintha a helyi csirkebontóban vagy egy londoni pizzériában kellene dolgozniuk. Butus módon azt gondolták, hogy legalább a nyári szabadság ideje felmenti őket a folyamatos seggnyalás kényszere alól. Szépen megbeszélték a családdal hova mennek nyaralni, becsomagoltak, és már indultak volna, amikor Jani beleszellentett a nullás lisztjükbe. Jani jól tudja, hogy lehet legjobban kicseszni ezzel a társasággal, így ha esetleg nem lesz semmi változtatás ősszel, akkor is jót mulathat a barnára vált gatyájukon.

Államtitkári családoknál nyaralás ohne,  a hölgyek, urak azóta levakarhatatlanok a képernyőkről. Mindegyik bizonygatja, hogy ő mennyit dolgozott, micsoda eredményeket hozott a kormánynak, nélküle megállt volna az élet. Micsoda szánalmas banda, Te Jóisten!

Kezdődött Répássy Róberttel, aki már másnap berongyolt a tévékbe elmondani minden magyarnak a jó hírt: a büntetőjogi változások miatt már minden oké, még a csúf Brüsszelt is legyőzték. A választásokon beígért felelősségrevonások kudarcairól valahogy nem beszélt. A Hoffmann Rózsa-reinkarnáció Czunyiné végig örömködte a nyilvánosságot új elképzeléseivel, pedig a régiek sem működnek, elég ha a "KLIK" nevű förmedvény másfél milliárdos kifizetetlen gázszámlájára gondolunk. Ránézve külön veszély az augusztus végén menetrendszerűen megérkező tankönyvbotrány, melyre igyekszik előre felkészülni azzal a ráolvasással, hogy kijelenti: minden rendben lesz. Ha ő mondja... Palkovics felsőoktatásért felelős államtitkárnak a nyár jutalomjáték, hiszen ekkor vannak a felvételik, ilyenkor lehet dicsekedni a semmivel. Ám Palkovics fokozza a tempót, megfenyeget egy sor egyetemet a bezárással, mert ez szokott tecceni a Legfőbb Hadúrnak. A vidékfejlesztési államtitkár - nevét sem tudom - átlag kéthetente bejelenti munkája nagy eredményét, melynek során megvédték a magyar földet. Halleluja. Most már lehetne valami más is. Novák Katalin - aki családpolitikáért meg ifjúságért felel - szintén kedvesen darálja azokat az adatokat, melyektől mindenkinek jobban kell éreznie magát, aki mégsem, az magára vessen. Ez a hölgy legalább csinos, kedves szeme van, amit mond az meg úgyis mesebeszéd. Czomba állami rabszolgákért felelős államtitkár gürizik a szép statisztikai adatokért, melyekből kiderül, hogy már 12 millióan dolgoznak az országban, soha ennyien, blablabla. Ezt szereti hallani a Főnök! Czomba úrnak kell is hajtania, mert már többször felmerült menesztése, és valószínűleg nem szeretné magán kipróbálni "Az út a munkába" program sikerességét. Tállai államtitkárral nem tudnak mit kezdeni, őt azzal fenyegetik, hogy NAV elnök lesz. Jó választás, mert már tovább nem tud hízni a mi pénzünkön.

Két államtitkár nem teker csupán, de más okból. Zombor Gábornál betelt a pohár, ő inkább menne magától. Nyilvános szereplésein azt várom, mikor hányja le magát. L. Simon L. alanyi költő és buldogba oltott hörcsög más taktikán van. Ő pontosan tudja, hogy munkájának még annyi értéke sincs mint a fenti államtitkárokénak, abszolút kegyenc. Dicsekedni tehát nem tud, és nem is lehet neki, mert pechére a Miniszterelnökségen váltja a tányért, így bármi dicsekedni való lenne, arra ott van személyesen Jani bohóc, ha korszakos ökörséggel kell előállni, az meg a Viktor reszortja. L. Simon L. mással biztosítja be magát. A csacsi RTL meg Index azt hiszi, hogy a barackmagos sztorival jól betett L. Simon L.-nek, pedig a fenét. Sőt! Erősítik is pozícióját, hiszen a komcsik - mi több a komcsikok! - báncsák őtet! Viktor pedig minden körülmények között megvédi, akit a komcsikok bántanak. L. Simon L. tehát marad mindannyiunk gyönyörűségére.

Nézzük hátra dőlve Jani bohóc Nagy Nyári Államtitkár Showját, mert bár a szereplőkből elegünk van, az önmagukat nyilvánosan megalázó barna gatyás alakokon jól szórakozhatunk.

A menekültáradattól való félelem, valamint a tusványosi purparlé elvette a figyelmet arról, hogy O. Viktor, globális gondolkodó, éppen most gyűjti a "bőnyálat" a szájában, amellyel pofán fogja köpni a megmaradt fideszeseket. Szegény fideszesek szép lassan kimaradnak abból, hogy Nagy László csókoltassa őket, mert nekik már nincs emberi arcuk. O. Viktor köpése után be fogják magyarázni maguknak, hogy nem is köpte őket pofán a harmadik évezred legnagyobb magyar gondolkodója. Pedig de.

Sajtóhírek szerint ugyanis ősztől Magyarország vatikáni nagykövete egy Jesus Maria de generált Habsburg von Léhűtő lesz. (Van persze az ipsének rendes neve is, de kijegyzi meg.) Na, kérem alássan, innen lehet indítani a hajót.

Nem hinném, hogy nagy kockázatot vállalok azzal, ha kijelentem, hogy Magyarország vatikáni nagykövetének családunk szeretett aranyhörcsöge is kinevezhető lenne. Ugyanúgy el tudná végezni a feladatokat, mint bármely emberszabású. Mivel diplomáciai állásról van szó, még az sem előírás, hogy a nagykövet katolikus vallású legyen, mely kitételnek aranyhörcsögünk tökéletesen megfelel, mert vallási hovatartozásáról még nem nyilatkozott. (Kinevezési esélyeit növelheti, hogy körülmetélve sincs.)

Azt gondolná tehát az átlag magyar, hogy csak van valami hasznavehetetlen kretén a kormánypárti bagázsban, aki elájtatoskodik Rómában. A hangsúlyozottan világnézeti imádkozósáskák pártjában sincs egy nélkülözhetetlen karrierista, aki vállalná a megtiszteltetést, és kosztért, kvártélyért "elköveteskedne" az Örök Városban? Hát mi van itt? A KDNP már szart ér? Mi magyarok már olyan szegények vagyunk, hogy semmirekellő léhűtőket is importálnunk kell?

Igen, ő Habsburg Eduárd

A jelölt ugyanis nem csak virtigli swarcgelb, de magyarul sem tud, most vesz leckéket. Semmilyen magyar kötődése sincs. De tényleg semmi. Lassan mondom, hogy O. Viktor, valóságos belső titkos fülkeforradalmár is megértse: ennek a Habsburgnak semmi köze a magyar nemzethez. Ugyan, hogy fogja ez a hazátlan Habsburg Magyarországot képviselni Rómában? Akkor már inkább az aranyhörcsögünk. Hát, fideszes barátaim, hogy is állunk azzal a kurucos szabadságharccal? Készítsétek szépen az orcátokat.

Meg aztán tele vala plakátolva az ország azzal, hogy a menekültek elveszik a magyarok elől a munkát. Ez a Habsburg ebben is rekorder O. Viktor jóvoltából, hiszen úgy veszi el a magyarok elől a munkát, hogy egy percet sem volt Magyarországon. Itt az ideje átírni a plakátokat: "Ha Magyarországra se jössz, nem veheted el a magyarok elől a munkát!"

A bukásában is felemelő 2002-es választási vereség küzdelmeiben a polgári tábor - jó, a polgári termék tábor - együtt fújta a Kossuth nótát. "Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!" Utolsó emlékeim szerint ez a nóta valami szabadságharc alkalmából született, mely szabadságharc von Léhűtő ősei ellen irányult. Az aradi tizenhármak, plusz az első magyar miniszterelnök és a kivégzettek bizonyára örömmel mentek volna az akasztófa alá vagy a kivégzőosztag elé, ha megtudják, hogy a hálás utódokat a Habsburg-Lotharingiai ház leszármazottja fogja képviselni. Így kell hát egy mozdulattal leköpni a hősök sírját is.

Egy racionális gondolat lehet csak a háttérben, ha a Habsburgokkal jó kapcsolatot ápoló Opus Dei-nek tett gesztusról van szó. Erre meg Bogár Laci bácsi - gyakorló háttérhatalmi szakértő és imbecillis - kaphatja fel a fejét, hogy aszongya: "No, no! Itten háttérhatalmi behódolásnak vagyunk tanúi! Mi lesz a magyar szabadságharccal, Viktor?" Ha ez így van, akkor a lakáj média közvetíthetné, ahogy O. Viktor Vezénylő Tábornok Úr elbukott szabadságharca beismeréseként leteszi a Fidesz utolsó értékeit a Habsburgok lába elé.

Überciki ez az egész. Erre a döntésre senki sem kényszerítette O. Viktor szabadgondolkodót. Nincs nagyhatalmi kényszer, nincs benne üzlet, semmi. És mégis sikerül egy vállalhatatlan döntést hoznia a mindenki által rajongásig tisztelt és szeretett O. Viktornak.

Drága fideszes barátaim - kérdezem az álnaiv tisztelet hangján - mikor lesz már elegetek abból, hogy Viktor folyamatosan megaláz titeket?

Ez az egész tusványosi beszédtippelgetés, majd magyarázat azt mutatja, hogy a magyar közélet komplett hülyékből áll. (Csak én vagyok helikopter, ugye.)

Kezdődött azzal, hogy mit fog mondani a Viktor. Normális ember erre csak röhög. Nem mindegy? Hiszen maga Viktor mondta, hogy ne azt nézzék amit mond, hanem amit csinál. Erre jön a Viktor Tippmix, a Habony háttéremberére hivatkozva. Én nem kedvelem már a Viktort, de ne nézzék le ennyire. A Habonyt használja, aki ebből jól megél ám, hogy hallgatna erre az untermannra... Ne vicceljünk. Szerény állításom az, hogy Viktor unja ezt az egész tusványosi marhaságot, de számára is vannak olyan kényszerek, amelyeknek meg kell felelnie.

Először is a helyszín. Viktor, miközben rázatja a seggét a vacak román utakon, kívánhatja a fenébe Németh Zsoltot amiért nem Kőbánya-Alsón rendezi a cirkuszát. A sikeres nemzetpolitikának hála a magyar szállásterületek folyamatosan ürülnek ki Erdélyben, sokan már Nyugaton vagy Magyarországon találtak megélhetést. Árpi ugyan nem plakátolja ki, és nem is illik beszélni róla, a valóság azonban az, hogy a magyar állami és önkormányzati állásokban elég sok erdélyi dolgozik, akik elveszik a munkahelyet a magyarországiak elől. Az ő helyüket pedig Erdélyben az évszázados trendnek megfelelően betöltik a hegyi mócok, újabban a cigányok. Akkor meg minek Tusványoson rendezni ez egész hacacárét? Mert 25 éve még volt értelme ennek a helyszínnek, ma már - éppen a Viktor-féléknek köszönhetően - nincs. 

Másodszor a hallgatóság. Az ott bulizó fiatalok közül csak az elvetemült karrieristák csinálnak úgy, mint akik komolyan veszik a politikai rizsázást. A többség nem kíváncsi az üres beszédekre, ellenben a környékbeli kempingekben, panziókban akkora döngetést rendeznek, hogy ahhoz képest Berlusconi unga-bunga partija halovány szombat esti szöszmötölés Átlagéknál.  Ezeket az ifjakat irigyelheti Viktor a jelenükért, a jövőjük azonban - mivel éppen Viktor kezében van - rémisztő. Miért legyenek hát kíváncsiak a vén hülye párttitkár dumájára? Carpe diem! Maradnak a karrieristák, meg a rajongók, ezek a számítók és debilek alkotják a közönséget.

Harmadszor maga a Viktor. Aradszky László ötven éve énekli a Kislány a zongoránál című dalocskát. Koós János szintén ennyi ideje az Isten véled, édes Piroskámot. Vagy fordítva. Kit érdekel. Őket sem, csak ebből élnek meg. Ha mással lépnének fel, a közönségük kifütyülné őket. Hey, Baby Doll. A szerencsétlen Viktort már csak a foci meg a pénz érdekli, az utóbbiból is az, amelyet be tud csatornázni a családnak. Arra már rájött szegény feje, hogyha egyszer vége lesz a miniszterelnökösdinek - márpedig vége lesz -, focit nézhet dögivel. Pénzt viszont csak addig tud lenyúlni, amíg megvan a sarzsi. Az agónia meghosszabbításához kellenek a számítók és a debilek. A tusványosi beszédre ezért és kizárólag ezért van szüksége. A haknira készülve Viktor összedob egy beszédszerűt dörgölőzésből - most épp a fritzekhez -, félelmekből - most épp a bevándorlóktól - és székelynek álcázott zsidó viccekből. Csukott szemmel hozza a produkciót. Szánalmas az egész.

A negyedik szereplői ennek a bohóckodásnak a megmondóemberek. Ha Viktor semmit sem szólna, csak ülne a pulpituson mosolyogva húsz percig ezek akkor is tudnák mit gondolt. Liberálisék lehoznák, hogy: Viktor a kerítésszaggató székely pálinkától tökrészegen bazsalygott Tusványoson! Baloldaliék szerint: A négymillió koldus miniszterelnöke jobb, ha nem szól egy szót sem! A lakáj média: A Miniszterelnök Úr méltósággal teli hallgatásával akarta felrázni a szétesni készülő Európát! A Jobbik sajtó: Árpád hazájában minden zsidó, cigány, nigger, muszlim, buzi pofázhat, csak a magyaroknak kell hallgatni!

Tisztában van ezzel Viktor is, tudja, hogy mondhat bármit, legfeljebb a megmondóknak ad egy kis munkát az uborkaszezonban. És az utánlövéseket látva igaza van. Megszámolni is nehéz a sok cikket, véleményt, posztot ami erről a beszédnek nevezett szánalmas haknidumáról nyilvánosságot kapott. Valójában a tusványosi rizsa-magyarázat kizárólag a szófosó demagógoknak ad egy kis pénzkeresettel egybekötött hűségeskü-letételi lehetőséget. Ebből azonban miért kell társadalmi ügyet kreálni, nem tudom.

Az ötödik csoportba az újságok szerkesztői tartoznak, ők az egyértelmű nyertesei a kényszerbeszélésnek. Uborkaszezon van, a fű se nő. Az újságokat el kell adni, a portálokat látogatottá kell tenni. A Loch Ness-i szörny, a jeti, a brit tudósok szerint.., a tigrist láttak Kajászóbesnyőn című "hírek" már száz éve unalmasak, a Vajna Tímea herevasalást fontolgat című pedig kicsit futurisztikus. Viktor hülyeségeket beszél címmel viszont el lehet adni a portékát, még ha nem is tolják ilyen nyíltan a nagyérdemű orcájába a száraz tényt.

A túlértékelt haknibrigád-vezető kényszer beszédében való értelem keresés tehát a ráérő hülyék sportja. Akkor inkább jöjjön a Vajna Tímea herevasalási szokásairól szóló tudósítás, amelyből mindenkinek elege van, de legalább szórakoztató.