A gaz libsik állandóan bántják Rákay urat hol ezzel, hol azzal. Most éppen az Aranybulla című filmeposz miatt. Nincs igazuk. Ám előbb vegyük sorra miért is kapott Rákay úr az elmúlt húsz évben az ő immár deresedő fejére.

Van ugye az alapgúnyolódás, hogy hát a Rákay úr nem is Filip, hanem Kálmán. Nem képesek felfogni a libsik, hogy Rákay úr csak korrigálta szülei tévedését. Mert a Kálmán régi magyar név ugyan, de nem lehet vele villogni. Azt jelenti, maradék. A Filip az igen, az már valami, elegáns, igazi sznob (sine nobilitate) név, merthogy lókedvelőt jelent. Rákay papa csak amolyan maradékként tekintett fiára, az érett Maradék viszont korrigálta a családi bibit. Lókedvelését pedig azóta a makkosmáriai kúriájának szomszédságában lévő gyönyörű templom hívei is megérezték, lévén Maradék Lókedvelő odahordatott néhány mázsa lószart. Szóval ne bántsa senki a mi Maradék Lókedvelőnket, örüljünk, hogy megtalálta identitását.

Aztán a híres: "kétmillióan vagyunk" mondatért való froclizása a derék Maradéknak sem méltányos. Ott voltam a Rákóczi szobor környékén, és bizony egy tűt nem lehetett leejteni. Felemelő, szép látvány és érzés volt, amelyre büszke leszek egész életemben. És igen, ott és akkor hihető volt a Filip által bemondott szám. És igen, aki akkor kiállt a polgári Magyarország ígéretével kampányoló Viktor mellett, az megfizetett érte, mert a nagyon befogadó, nagyon demokraták már csak ilyenek. Filip az állásával. (Megjegyzem, én is.) A 2006-os performanszra már ritkábbak voltak a sorok, hiába vártuk, hogy "felkel majd a nap". Akárhogy nyújtogattam a nyakam, Nagy Márton miniszter urat például nem láttam. (A Pegazus program előnye, hogy a kormányzat már a bejegyzés írásával egy időben tud reagálni.) A Miniszterelnöki Sajtóiroda ríl tájmban elküldött kiegészítését az alábbiakban adjuk közre: Tisztelt Blogíró! Miniszterelnök úr rendkívüli vizsgálatot rendelt el annak az állításának tisztázására, hogy Nagy Márton miniszter úr nem vett részt a Fidesz 2006. évi Kossuth-téri rendezvényén. Miniszter úr elmondása szerint valóban nem volt ott, ennek azonban a libsi Simor András akkori jegybank elnök az oka. Nagy Márton nyelve ugyanis beszorult Simor úr fenekébe - arra, hogy nyelve milyen körülmények között került Simor úr fenekébe a meleg szarig, Miniszter úr már pontosan nem emlékszik - amelyből Simor úr nem engedte kihúzni. Sőt, farpofáját direkt összeszorította, és válla felett gúnyosan mosolyogva megjegyezte, hogy: "Innen ugyan el nem mész a Viktorra." Miniszterelnök úr elfogadta Miniszter úr válaszát és vis maior helyzetnek minősítette távollétét. Ezért nyomatékkal kérem, hogy Nagy Márton miniszter úr lojalitását kétségbe vonó álhíreket ne terjesszen, mert bár Miniszterelnök úr soha sem vetemedne arra, hogy elhallgattasson bárkit, de homárral teli pocakjával kész lesújtani. Üdvözlettel: Havasi Bertalan") Aztán a többiek a teljesség igénye nélkül. Az Erdős Péter komcsi részleges kultúrcézár szervén csüngő Évi néni is ősfideszes lett, csak úgy, mint a folyton remegő fejű, tizenöt éve még a vörös korruptakkal bulizó Faszy "Csak a Fidesz" Ádám úr. És ma már egyértelmű, hogy a Fidesz friss igazolása, Győzike a MIÉP akkori ifjú reménységéhez Kocsis Mátéhoz írta a "Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád, Hogy szeretem a bőröd illatát, Ha bennem élsz a szívem is ég, Hadd legyek újra meg újra a tiéd!" örökbecsű sorokat. Önök szerint milyen érzés lehet Maradék Lókedvelőnek látni ezt a vörös és libsi tolongást a damaszkuszi úton? Valószínűleg okádnia kell. Akkor is, ha - jó pénzért - Megafonjában erősíti fel a kormányzati hazugságokat.

Az pedig külön vicc, hogy milyen rosszul öregednek Maradék egyes műsorai. Intendáns korában Maradék elkészített egy kifejezetten jó sorozatot a komcsik '45 utáni hatalom átvételéről és az '56-os forradalomról. Néha ismétlik is. 'Oszt mit lát a néző? Ott ül a mi Maradékunk egy bazi nagy "Ruszkik haza!" felirat alatt. A mocskos ork banda ukrajnai háborújának elején ezt a feliratot mázolta egy bátor honfitársuk a mocskos ork banda Andrássy úti követsége elé. Amelyet aztán a KGB ügynök rendőrrel vigyáztatott, letakartatott és eltávolíttatott. Maradék pedig magában ismét visszanyelt egy okádást.

Mit tehet hát egy olyan ember, aki nap, mint nap csalódik abban az értékrendben, amelyben egykor hitt? Például felszólalhat ellene, ott hagyhatja az egész bagázst a francba. Maradék Lókedvelőnk azért ennyire nem bátor, mert ismeri Viktort. Tudja, hogy a legkisebb eltérés esetén ugrana a kúria, a hetven milkós G-merci, a milliárdok, és lókedvelését azok trágyájának hordásban élhetné ki. Elmenekül hát a valóság elől. Hova lehet menekülni a rohadó ország hétköznapjai elől? A dicső - sosem volt - múltba például. Réved hát Maradék Lókedvelőnk, réved. De minek?

Leforgatja az Aranybullát egy hülyegyereket állítva révedése középpontjába. (Persze ha bátor lenne Maradék, leforgathatná az Arany bulát is, vannak a NER-ben dögivel. Egy üveg whisky után pedig olyan bátorság szállná meg, hogy az Arany Bullról forgatna, amint az halált megvető bátorsággal megszerez néhány plázát.) De neki a Bandi királyról kell álmodnia. Aki többször lázadt bátyja ellen, amíg Imre megunta és uccsó lázadása alkalmával konkrétan el nem náspángolta lázadó főemberei előtt - nem az uralkodó, hanem - a báty jogán. Bandi a harmadik legtovább uralkodó Árpád-háziként nagy lehetőségek kapujában állt. És ott is maradt. Ahhoz is hülye volt, hogy feleségét - gyerekei szeme láttára - legyilkoló urakat megbüntesse. (Nem úgy, mint egy hasonló szituációban száz év múlva Károly Róbert, aki viszont átesett a ló túloldalára és Zách egész családját - a bűnteleneket is - megalázó brutalitással végeztette ki.) Kóválygott a Szentföldön, támogatta Krak várának építését, de az nem jutott eszébe, hogy Magyarországon is legyenek ilyen erődök. Batu köszönte szépen. Szétzilálta a gazdaságot, a közigazgatást, pedig apja, a Bizáncban nevelkedett és egy ideig ott trón várományosként fungáló Béla erős országot hagyott fiaira. Bandi e tekintetben valóban előképe Viktornak, mert amihez nyúlt, az szarrá változott kezeiben. Ebből a szerencsétlenből korszakos uralkodót faragni nem lett volna kis teljesítmény még Maradéktól sem. Nem is sikerült.

Lókedvelő barátunk tehát magyarázkodik. Ez még jobb. A szokásos: Bántanak a libsik! - dumát engedjük el, ez csak Viktornak szól. Maradék abban reménykedik, hogy ezzel Viktor meghosszabbítja őt Bicskéig. Hanem a tartalmi védekezés, az igen! Azt mondja a Maradék, hogy Bandi a demokrácia előfutára, mert megosztotta hatalmát az ország nemeseivel. Ja, egy patrimoniális uralkodó, amint korlátozza saját hatalmát. Lókedvelőnél tehát Bandi nem egy gyenge segg, akinek baromságait megunták a főurak, nem. Ő magától adta át hatalma egy részét, mert előre akart mutatni a jövőnek. Persze. Ám ha Maradék fent leírt lelkiállapota igaz, akkor lenne itt egy másik magyarázat, amely nagyon kemény üzenet Viktornak. Annak a Viktornak, aki példátlan - demokráciával össze nem egyeztethető - hatalmat összpontosít kezében. Az üzenet pedig az, hogy Viktornak is meg kellene osztania hatalmát, hiszen a Bandi is ezt tette. Mert a hatalommegosztás a demokrácia alapja. Aggódom Maradék Lókedvelőért, ha Viktor megérti ezt az üzenetet.

Ezért van elegem Rákay úr bántásából, bátor tettet hajtott ő végre, az Aranybullával beszólt egy embereset Viktornak. (Hogy izzadhat szegénykém ezt olvasva.)

Az Úr 2023. évének legfontosabb kérdése, hogy megbuktatja-e Putyin Viktort? A hivatásos hörgők hörögni fognak a kérdés feltevésén is, hiszen mindenki tudja, hogy Vova és Viki világraszóló spanok. Csak egy hülye gondolhatja, hogy Vologya ejti az ő druzsbáját. A blogger persze, hogy hülye, ez nem képezheti vita tárgyát, mégis vannak jelek erre a szcenárióra.

Külső szemlélő inkább az EU-ra tippelne, esetleg az USÁ-ra, mint olyanokra, akiknek a kanaluk már megvan, csak vízért mennek, hogy abba fojtsák Európa DNS-ét. Ám Vologyát sem szabad leírni e vonatkozásban. Derék Viktor pár éve mondott valami elképesztő hülyeséget - mikor nem mond? - arról, hogy: "Magyarország a Berlin-Moszkva-Isztambul háromszögben helyezkedik el...". Mit várhatunk ezek után egy olyan kreténtől, aki azt sem tudja, hogy Törökország fővárosa Ankara. De legalább biztos magában, és a bunkó választóinak ez elég is. Az ország miniszterelnökének tehát fogalma sincs a valódi hatalmi centrumokról, ez azért több mint harminc év politikában töltött idő után sokat elmond Viktor kvalitásairól. Általában úgy szokott lenni, ha rossz a premissza, abból rossz lesz a konklúzió. Viktor esetében sincs másképp. Moszkva mint Magyarország jelenét és jövőjét meghatározó hatalmi centrum. Kacag a máj.

Az az annyira nem kacag, mert Moszkva alapesetben nem lehetne tényező Magyarországon, két dolog miatt azonban sajnos van hatása. Az egyik, hogy rendszerváltás után harminchárom évvel sem tudjuk mi állt a reykjaviki/máltai szalvétán. Milyen arányban tarthatták fenn befolyásukat a katonai kivonulás után a ruszkik. A másik, hogy mivel fogják a Viktort? Mert van kompromat az szinte biztos, a másik magyarázat rosszabb: Viktor Vologya lúzere. Tehát normális helyzetben Magyarország és Oroszország között egy laza üzleti kapcsolatnál több nem lehet, és nem is kell, hogy legyen. Politikai kapcsolat se nagyon, mi egy másik szövetségi rendszer tagjai vagyunk, 'oszt csókol anyád, Vova.

A fogott Viktor miatt viszont sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva a ruszkiknak, mint kellene, és mint az a magyaroknak megfelelne. Akit fognak, az egy ideig azt hiszi, hogy biztonságban van, amíg rá nem jön arra, hogy el is engedhetik. Ezért soha sem dőlhet hátra, mindig meg kell felelnie, akkor is, ha az ország rámegy. És bármit tesz, eljöhet a pillanat, mikor a fogónak több hasznot hoz bukása, mint a totális oráljobbágykodás. Az tehát a kérdés, hogy Vovának nem lesz-e érdeke beborítani Viktort?

Egyre több jel mutat arra, hogy erősödik a kedves Vologyában a: "Buktassuk meg Viktort!" - érzés. Jó keleti szokás szerint az Atlanti Szövetség tagjai közül kiemelten Viktort köszöntötte az újév alkalmából. Viktornak ettől hízik a mája, de miképp is reagált Török Bálint a Szulejmán által neki ajándékozott legszebb kaftánra? "Az okos madarász annak a madárnak sípol legszebben, amelyikre legjobban fáj a foga." Az ilyen gesztusokkal el lehet altatni Viktort, aki az utolsókat is kicsavarja szeretett magyarjaiból, hogy finanszírozza Vologya vesztes háborúját. Semmire sincs pénz itthon, infláció az egekben, az adók kolosszálisak, mind-mind azért, hogy a feltuningolt kamu gáz- és olajárakon keresztül a megfelelési kényszeres Viktor Moszkvába szivattyúzza a magyar emberek pénzét. De még ez is lehet kevés.

Vologya ugyanis a katonai katasztrófa szélén van, neki is mentenie kell hatalmát. Mi sem egyszerűbb hát, mint Európa közepén összehozni egy jó nagy zűrzavart. A szerbek szóba jöhetnek, és volna rá igény, de az albánok sem piskóták, ezért Vucsics óvatosan ugat a kerítés mögül. Ráadásul Szerbia nem EU- és NATO-tag. Sokkal jobb, ha Viktor látványos megbuktatásával kialakít egy európai válságot tudván, hogy: "az erő lekötődik". Addig, amíg az EU a magyar kérdés megoldásával bíbelődik, nem tudja támogatni Ukrajnát.

Hogy is lehet, hogy is? Technikai kérdés. Talán orosz bloggerek elkezdik kiteregetni az esetleges beszervezési iratokat/üzleti ügyek fizetési papírjait. Legnagyobbat az ütne - lásd az Uborkai ügyet -, ha pikáns képek jelennének meg. No, nem nőkről, hiszen Viktor nőügyekkel nem foglalkozik, meg egy öregedő férfinak inkább dicsőség lenne, ha nővel hoznák össze. Esetleg egy kellemes férfias játék dokumentációja kerülhet elő a régi szép liberális időkből. Amely egyébként nem lehetetlen, hiszen Jozefina és Gabriella mellett elég nehéz lehetett nem Viktóriává válni. Hidegnek maradni egy meleg, befogadó környezetben. Erre a Viktor hívők elundorodnának vezérüktől. A rezsim durván omlana össze, elhúzódó polgárháborús helyzet alakulna ki. Az EU "gyors reagálású" döntéshozói szembetalálnák magukat egy olyan problémával, amellyel még nem találkoztak. Viktor kuka, de nincs helyette senki, éhséglázadás, szétesett ország. Vologya tehát okosan betolna egy újabb problémát az EU-nak (és az amcsiknak), akiknek van elég gondjuk így is (gazdasági kihívások, Kína covidja, gazdaságának lassulása, Ukrajna, infláció megfékezése, társadalmi béke fenntartása stb.). Úgy hiányozna a zúniónak egyik tagállamuk összeomlása, mint üveges felvidékinek a hanyatt esés. Hát még ha Vologya egy proxy polgárháborús helyzettel el is odázná a rendezés lehetőségét. Ezzel a húzással Vova levegőhöz jutna Ukrajnában, mert az EU-nak nem lenne ereje az ukránok támogatásához. Melynek eredményeképpen létrejöhetne egy messziről győzelemként eladható békeszerződés a katonai vereség elfedésére. A bizánci diplomáciának valószínűleg megfordult már a fejében az évezredes megoldás: az ellenségem táborában zűrzavart kelteni (ha már nyíltan nem vállalható szövetségesemként nem tudom hátba kapatni velük az ukránokat).

"Még nem tudja..."

Marad tehát a kérdés: eljön-e 2023-ban az a pont, amikor Putyinnak több érdeke fűződik Viktor totális megbuktatásához mint fenntartásához? Magam nem tudom, mi a jobb: a rezsim fennmaradása az ország lassú, de teljes szétesésével, a rezsim elhúzódó bukása az ország szétesésével, vagy a rezsim gyors bukása az ország bukásával (a rezsim bukására az ország túlélésével minimális az esély). Tessék választani. Nekem mindegyikből elegem van.

Evangélikus barátaink büszkén vallják, hogy vallásalapítójuk, Luther Márton találta ki a karácsonyfa-állítást, amely aztán szép hagyománnyá nemesedett. Nem tudjuk, hogy Marci mit szeretett volna elérni a karácsonyfával, de amivé a XX-XXI. századi média tette, az biztos szándékán túli eredmény. Mert amint eljő a karácsonyfa-beszerzés szezonja, a média azonnal egymásnak feszíti a különböző módon ünnepelni akaró embereket, akik nem látják át a "vékony vagy vastag felén kell-e a tojást feltörni"-vita hiábavalóságát, és képesek tényleg egymásnak esni. Pedig csak arról van szó, hogy a sütőtökszezon médiamunkásainak is meg kell valamivel tölteni a kolumnákat, a két reklám közötti műsoridőt, irányt kell mutatni az influenszer világ tökjeinek, ezért sok hülyeséget kell összehordaniuk igazolandó, nem puszira veszik fel a fizetésüket.

Kezdődik november végén a nép hergelésével a dráguló árak miatt. Ezzel alakítják ki a fenyőárusok/termelők és a vásárlók közötti ellentétet, megalapozván a továbbiakat. Aztán jön kisfa- versus nagyfa-hívők egymásnak ugrasztása. Az egyedülállók, idősek, kevésbé tehetősek a kisfára esküsznek, a gyerekesek inkább a nagyra. Az előbbieknek egyszerűbb a díszítés, kevesebb helyet foglal stb. Az utóbbiaknak viszont az az öröm, ha a gyermekük tágra nyílt szemmel rácsodálkozik arra a nagy, díszes, illatos, csillogó karácsonyfára, amely alatt ott vannak a rejtélyes dobozok. Ebbe az örömködésbe másznak bele a megmondók próbálván valami lelkiismeret-furdalást kialakítani a nagy fát kedvelőkben. Sőt még képesek tetézni is! Mert ha már nagy a fa, azt kihívás úgy feldíszíteni, hogy a lurkók ne vegyék észre. Tehát jön a nagy fát állítók macerálása azzal a világra szóló problémával, hogy együtt díszítsen a család apraja-nagyja vagy jobb követni a József Attila-i óvást: "a titkokat ne lesd meg". Ha pedig közös díszítés, akkor komolynak látszó gyermekpszichológusok osztják az észt arról, hogy hány éves kortól szabad/érdemes bevonni a gyerekeket.

Ha ezen is túl van a nép, akkor másznak elő a kiváló környezetvédők, hogy tisztázzák a műfenyő - valódi fenyő állításának problematikáját. Természetesen ők a műfenyőállítás hívei, mert a fák védelme mindenekfelett. Ezeket az sem zavarja, hogy a karácsonyfának való fa termelése agráripari tevékenység, amelyből Zala és Somogy megyében sok család él meg. (Ilyen alapon a búzatermesztést is betilthatnák.) A buggyantak a náluk is hülyébbeket stresszelik a: "Védjük meg a fákat!" kissé idejétmúlt mantrájával. A műfenyő is jó, hiszen karácsonykor csak ki kell nyitni, Vízkeresztkor összecsukni, mint az esernyőt. És ha van otthon fenyőillatú wc-illatosító, akkor az illat olcsón generálható. Az utóbbi időben viszont a műfenyőben hívők logikája is kapott egy kis gellert, hiszen egy műfenyő legyártása odatesz a karbonsemlegességnek. Tovább kell lépni az ökológiai lábnyommentes műfenyő érdekében!

De aki valódi fenyőt szeretne, azt sem hagyják nyugton. Jön a vágott fa-földlabdás fa ellentét szítása. A földlabdások helyes gyerekek, csak egy idő után elkezdik őket nem szeretni a nagypapák, unokatesók és egyéb rokonok, barátok, amikor megjelennek náluk a lebontott fával, hogy ültetnék már ki az udvarukba. Mert speciel a kiszemelteknél már van tavalyról, meg tavaly előttről, meg az előttről, és ha már fát ültetnének, akkor inkább kajszira gondoltak, nem kényszerültetett fenyőre. A labdás fákat eladók persze tudnak rugalmasak lenni, és ünnepek után többekhez vissza lehet vinni a fákat. Ez a legnagyobb üzlet, hiszen eladják a fát, amelyek visszatérnek gazdijukhoz, mint Lassie. Idén viszont a valódi vágott fákat vásárlók köthetnek jó bótot. Eddig úgy volt, hogy karácsony elmúltával kidobálták a fákat, amelyeket összeszedtek a köztisztasági dolgozók. Más világ lészen most! Az üzleti érzék nélküliek továbbra is dobálják, a bizniszmenek eladják! Csacsi dobálók ezt veszik majd észre, hogy a lomis időkben megszokott alakulat kapus tehetségei már a levegőben elkapják a hatodikról kivágott fákat, és viszik tűzifának vidékre. A Warren Buffett-félék viszont a lépcsőház kapujában alkudoznak arról, hogy mennyiért viheti el az élelmes vállalkozó.

Szóval, drága ünneplő barátaim, ne hagyjuk magunkat az egzisztenciális okból hülyeségeket beszélő médiamunkások, szakembereknek álcázott marhák, tizenöt perc nyilvánosságért szakértők által megvezetni, hergeltetni egymás ellen. Mindenki vegyen olyan karácsonyfát, amilyet akar. Ünnepeljen úgy, ahogy jólesik, amiként legjobban szeretné, amely legnagyobb örömet okozza. És milyen jó lenne, ha ez a mentalitás érvényes lehetne egész életünkre!

Ehhez mutasson utat egy másik világvallás költője, Vímalakírtinírdésa. "Felölti bölcsen, ki bódhiszattva Bárki-s bárminek alakját, S tanítja minden nyelvre szabva Örök törvénynek foglalatját. Változik nappá s holddá az égen, Lesz föld, vagy lég, vagy tűz, vagy pára, Indra, Brahma, de lehet, hogy éppen Más isten képét ölti magára. Mert mindegy, bárki mily hitet vall, Kövesse csak a megszokott utat: Módot, legyőzni e világot, Mindnek saját hite szerint mutat."

Magam a buddhista költővel szimpatizálok, ezért van elegem az egymás gondolatait, esetleges igazát, világlátását elfogadni képtelen - most éppen a karácsonyfa körül zszizsegő - hergelőkből.

Nagyjából harminc éve ezzel a felütéssel fordult Göncz Árpád Európához, a szerencsétlen Antall kormányzásának akadályozása érdekében. Sosem kedveltem Árpi bácsit, mert jelentős szerepe volt a rendszerváltás elsikkasztásában, a komcsik átmentésében. Sokáig érthetetlen buzgalommal tett be a jogállamiságot kiépítő, a ruszki hazaárulók által hátrahagyott államcsőddel, társadalmi összeomlással fenyegetett Antallnak. Aztán megértettük. Mert, hát ugye Árpi bácsi és egy kistermetű rágcsáló között kialakult némi szimbiózis. Nehéz tehát egy ilyen szlogent felhasználni, mégsem tehetek mást.

A köznyelvben csak EU-pénzek küldésének nevezett problematikáról van szó. Tisztelettel arra kérem az Európai Bizottságot és von der Leyen asszonyt, hogy egy árva kanyit se küldjenek a jelenlegi magyar vezetésnek. Mert csak így tudnak segíteni - talán - a magyaroknak.

A kérés miértjére válaszolni nem egyszerű. Ballib polgártársaink valószínűleg egyetértenek a kéréssel, a válaszuk leegyszerűsítően annyi, hogy: mert Orbán ellopja. Van igazság ebben, de a megközelítés felszínes, azt sajnálják, hogy nem ők lophatják el. A probléma sajnos sokkal mélyebb és súlyosabb. Az EU döntéshozói sem a lényegre koncentrálnak, ők jogállamisági kritériumokat keresnek. ("Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben...") Formálisan ugyanis működik a jogállamiság, vannak szép jogintézmények - nyugati cucc mind - ám semmit sem érnek, mert a rendszer nem demokratikus elveken nyugszik.

Egyszerűen azt kellene végre európai barátainknak észrevenniük, hogy a magyar politikai berendezkedés és - ami nagyobb baj - gondolkodás, nem "euro-kompatibilis". Európa országai vagy sok évszázad alatt kiszenvedték a demokráciát, vagy kemény belső változásokkal átvették (esetenként rájuk oktrojáltan). Mi, magyarok viszont nem vagyunk képesek megküzdeni egy kétszáz éves árnnyal, lelazsáljuk a feladatot, mert azt hisszük, hogy így is jó nekünk. Aztán mindig jön a beborulás, de nem tanulunk, akkor sem. Újra kezdjük a már jó sokszor totális bukást hozó politikai rendszert. A mi politikai rendszerünk ugyanis a felvilágosult abszolutizmus rendszerében megrekedt struktúra, amely nem képes demokratikus rendszerré fejlődni. (Nincs verseny sem a politikában, sem a gazdaságban, minden a felvilágosult vezető kegyétől függ. Aztán ha jön egy keményebb válság, vagy elborul a kedves vezető agya, romokban az ország.) Ezért nem tudunk kompatibilisek lenni az EU-ban kialakított demokratikus rendszerrel. És mind addig, amíg az EU ezt nem látja át, és nem kényszerít ki valódi demokratikus fejlődést - vagy rúg ki minket, magyarokat a francba maguk közül - a probléma folyamatosan fenn fog állni. Nem csak a magyarok problémájaként, hanem az EU problémájaként is. Mert miképp képviselje az EU az emberi jogokat, a demokratikus értékeket a nagyvilágban, ha bármikor megkaphatja, hogy egyik tagállama sem felel meg a saját - másokon - számon kért elveinek. Tessék előbb otthon rendet tenni, aztán jöhet a példabeszéd.

Ez a megoldatlan elvi probléma a gyakorlatban most különös jelentőséggel visszaüt az EU-ra. Ha az EU nem akarja a tömeggyilkos agresszor Putyin véres háborúját magyar közvetítéssel finanszírozni, egy fityinget sem szabad Magyarországnak utalnia. Az abszolutista rendszer ugyanis valójában gazdaságilag már megbukott. Nagyszerű Géniusz és Péterkém miniszter remek üzletet kötött a ruszkikkal, amelynek hasznából tizenkét évig kedélyesen lophatták a magyar és orosz emberek pénzét például a MET nevű szükségtelen közvetítő cégen keresztül. (Innen jön az új miniszter is, rendben lesz az energiaügy, akárki láthassa.) Demokratikus országban ilyenért már rég buktak volna, az abszolutizmusba belefér. A diktáló pozícióban lévő Putyin röhögve rákényszerítette akaratát az ő kis orál jobbágyára, aki - mivel üzleti ügyekkel sosem foglalkozott, csak a jutalékra koncentrált - szépen beszopta a ruszki gázárajánlatot. Ennek eredményeképpen a magyarok fizetik a legmagasabb gázárat Európában. A dolog odáig fajult, hogy térden állva kellett rimánkodni Putyinnak, hogy engedjen háromhavi haladékot az egekbe hajtott gázár kifizetésére. Ennek két oka volt. Egy gazdasági: mert az ország képtelen kifizetni ezt az árat. Még úgy is döcögős, hogy az MNB az amúgy sem izmos devizatartalékot égeti a cél érdekében, de addig talán kitart, míg jön az EU manna. A másik politikai, rá ne jöjjenek a magyarok, hogy Viktor egy lúzer, akit az oroszok úgy vernek át, ahogy akarnak. Üres a magyar kassza, kong a kincstár, csak az EU által küldött deviza mentheti meg ideig-óráig a rezsimet. A magyarok támogatására érkező euró jelentős része Budapest érintésével már gurul is tovább Moszkvába. Tehát az EU közvetetten a ruszkikat pénzeli a magyaroknak adott euróval, azt az országot, amelyet az EP terroristának bélyegzett.

Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy Viktornak sem lenne jó az EU pénzek megérkezése, mert már mindenkinek ígért mindent is az EU pénzek reményében. Amint megjelenne a hírekben, hogy az EU küldött két eurót, tömegek - tanárok, adrenalinnal fizetett tűzoltók stb. - állnának sorba a Karmelita előtt várva a megemelt fizetést. Ahol kiderülne, hogy Ő Viktorsága már rég elköltötte az EU-s manit.

Mi legyen hát? Félek, hogy az opportunizmusra hajló bizottság és von der Leyen asszony utal pénzt ezzel szőnyeg alá söpörve a problémát. Ebben az esetben a Parlamentnek impeachmentet kell indítani von der Leyen asszony és a Bizottság ellen, mert aláássák az EU demokratikus értékrendjét. Lehet az is, hogy a háttérben lemondásra szólítják fel Viktort (szerintem ez már megtörtént), aki természetesen nem fog lemondani, inkább falnak viszi az egész országot, mint dicső elődei. Kicsi az esély, de elképzelhető, hogy Európa - még egyszer utoljára - segít, és a romokon kialakulhat egy demokratikus Magyarország. Ballibék ne örüljenek, ez nem jelentheti azt, hogy a Viktor nevű KGB ügynököt lecserélhetjük az Apró-Dobrev-Gyurcsány KGB ügynök konglomerátumra. Új srácok kellenek, fiatalok, mellettük rutinos atlanti elkötelezettségű polgári tanácsadókkal (idősebb Jeszenszky, Pálinkás, Chikán, Szent-Iványi, Jaksity stb.)

Nehéz lesz, nagyon nehéz. Hogy is mondta egy fiatalember, akiről nem tudtuk, hogy a KGB beszervezett ügynöke harminchárom éve? "...a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik." Most, ennek a megöregedett embernek a tizenkét éves országlása után egy mai fiatal szinte szó szerint ebben a helyzetben van. A jövő generációjának kell lehetőséget kapnia arra, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyet a rendszerváltás generációja elmulasztott. Ám ha ez a generáció is - mint apái - megelégszik a metternichi felvilágosult abszolutizmus akol melegével, ennek az országnak vége. A magyar emberek - politikusoktól az utca emberéig - gondolkodását nem lesz egyszerű megváltoztatni, ehhez kell Európa segítsége. Ma úgy látszik, csak így lehetünk demokratikus, sokszínű, élhető országot alkotó, gyönyörű szép kultúráját megőrző, modernizáltan tovább vivő nemzet. Magunktól sajnos nem megy. Ezért Európa, segíts!

Egy barátom írt pár napja, hogy igyunk meg egy kávét a Budagyöngyében. Nagy sejma a fickó, mert pontosan tudja, hogy az ilyesminek nem tudok ellenállni, hiszen a kávé nagyon jó, a környezet pedig kellemes emlékeket idéz. Naná, hogy elfogadtam.

A Budagyöngye egy sajátos szubkulturális hely Pasarét közepén, a Rózsadomb alján. A minipláza a '90-es évek elején-közepén épült, amikor az ózdi gyerek szerint mindenki táncolt, meg tette a szépet. Az itteni butikosok például annyira tették, hogy olcsóbbak voltak, mint a józsefvárosi kínai piac. A butikoknak ajtaja sem volt, így éjszakára sem zárta senki, melynek következményeként a biztonsági őrök ezekből öltöztették a nőiket.  Nem érdekelte a tulajokat, hiszen mindenki táncolt. Amíg el nem kanászodtak az őrök. A rendes pénzmosókat aztán felváltották a komolyabb tulajok, a Budagyöngye konszolidálódott. De a relatíve olcsóság meg kivételezettség egy darabig még maradt. Volt meki, meg pizza hát, a mobilcégnél egyedül az országban itt nem vacakoltak a céges iratokkal, a lenti zöldséges nagyon jó áron kínált szép árut stb. Aztán újabb konszolidációként megjelentek bankok, terjeszkedett a Szega, új luxus butikok nyíltak, de a báj valahogy megmaradt. Aki híres (hírhedt) emberrel, médiaszemélyiséggel, színésszel, politikussal, celebbel akar találkozni, az itt megteheti. (Nem nagy cucc egyébként, ezeknek is csak luk van a seggén.) Jobbulást, Dudi!

Ebbe a közegbe érkezett a Magyar Posta úgy tizenöt éve. Jó ötlet volt, emelte a pláza szolgáltatásának szintjét. Erre támaszkodva gondoltam úgy, ha már ott leszek, befizetem a csekkeket is. Tudom, hát hogyne tudnám, hogy a művelt román már a telcsije appján intézi az ilyesmit, csak a mucsai sárgacsekkezik. Mit tegyek, ilyen visszamaradott vagyok. Fordulok is rá a Magyar Posta felé vezető útra, és már gyanús volt, hogy nincs senki a folyosón. Odaérve lehúzott redőny és egy kiírás fogad, mely szerint november 12-től a szolgáltatás szünetel. Olvastam természetesen, hogy a Posta a megnövekedett energiaárakra hivatkozva felfüggeszti szolgáltatásait egyes helyeken, de a Budagyöngyében speciel minek.

Az talán érthető, hogy az 1880-ban épült bivalybasznádi postát nem tudják kifűteni, ezért szénszünetet rendelnek el, ám egy pláza posta esetén elég döcögősen áll meg ez az érv. A posta pultjai, egyéb a munkavégzéshez szükséges eszközök a helyükön maradtak várván a feltámadást. Ez pedig azt jelenti, hogy a bérleti díjat valószínűleg továbbra is fizeti a Posta. Mármost a bérleti díjban benne szokott lenni az üzemeltetés költsége, tehát tipikus hűtlenkezelés, ha a Posta úgy zárja be bérelt helyiségét, hogy közben fizeti a bérleti díjat.

A másik eset, ha a bérleti díj nem tartalmazza az üzemeltetés költségeit, azokat külön kell a bérlőnek megfizetni, és ezt nem tudja kiköhögni a Posta. Ekkor azonban nagyobb baj van. Mert - mint említettem - a bivalybasznádi posta esetén el lehet sütni az energiás mesét, hiszen magában áll az épület. Pláza posta esetében viszont ott van összehasonlítási alapként egy rakás másik üzlet. Tehát Postához mérhető nagyoknak - Budapest Bank, OTP, K&H, DM, mobilcégek - futja a megnövekedett energiára. A legnagyobb területtel rendelkező, jó minőségű prémium árukat és kajákat forgalmazó Szegának még maga által bevállalt árkorlátos árukkal is futja. Amiként a gyógyszertárnak, zöldségeseknek, butikosoknak, büféseknek, fodrászoknak és műkörmösöknek is futja. Mindenkinek, csak a Magyar Postának nem. Varázslatos! Azt hiszem ideje elcsapni a Posta vezetését, és valamelyik Budagyöngyében dolgozó fodrászt megtenni vezérigazgatónak, hiszen a vak is láthatja, hogy jobb, mint a Posta-vezér. Ő kitudja perkálni az energiaárat, a postás fószer erre nem képes. Akkor adja át a helyét a fodrásznak.

A harmadik lehetőség, hogy a Posta kommunikációja és a valóság nem fedi egymást. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a kommunikáció nem azért találtatott fel, hogy a valóságot bemutassa, hanem, hogy elfedje. Azt pedig csak találgatni lehet, hogy a postabezárásoknak melyek a valódi okai. (Tipp az, hogy az üzletágat átveheti valamelyik NER-köcsög, az ingatlanokat pedig el lehet kótyavetyélni némi alkotmányos költség megtartásával.) Az újraindulásként berizsázott március még messze van, addigra a birkák esetleg el is felejtik, hogy nekik volt postájuk. Megszokják, hogy a megmaradt posta két kilométerre van, majd elbattyognak, ha levelet akarnak felvenni, feladni, csekket szeretnének befizetni, biztosítást kötni. A vidéki fidesz-szavazók nemcsak buták, hanem dagadtak is, nem árt nekik a mozgás. Ahol viszont óbégatnak a népek, vagy akkurátus a polgármester, ott nagy kegyesen kinyitnak. (A pláza posták ingatlanjai amúgy sem adhatók el, alkotmányos költség sincs, tehát nem éri meg a haccacáré.) Valószínűleg a Budagyöngyén működő sem kerül bezárásra, mert a Kormányban és annak környékén lebzselő budai úri fiúkra rászól a nagyi, nagynéni, hogy messze van a Moszkva tér a fájós lábuknak. A budagyöngyei postafiókot ezért tök felesleges bezárni erre a kis időre, amelyre - nincs más észszerű magyarázat - kizárólag azért került sor, hogy nekem elegem legyen. (Szerencsére a jó kávé és a kiváló társaság elűzte rossz kedvem telét.)

Már azért is elegem lehetne ebből a kócerájból, mert sosem nyerek a lottón. Na jó, ezért még engedékeny vagyok velük szemben, mert amit szeretek magamban, az az engedékenység. Hanem van ez az Eurojackpot nevű sorsolásos játék. Na, most ennek az ára úgy nagyjából két euró szokott lenni. A Szerencsejáték Zrt. bámulatos gyorsasággal reagálja le a forint zuhanását, amikor az megközelítette a 440-es árfolyamot, szinte azonnal felrántották a szelvény árát 880 forintra. Aztán a világraszólóan sikeres magyar gazdaságpolitikának és az MNB devizatartalék égetésének hála a forint olyan erős lett, hogy már alig kerül 400 forintba egy euró. Uszkve három hete. A Szerencsejáték Zrt. részéről viszont elmaradt a nagy kapkodás az árak lefelé igazításához. Nem sietnek. Minek is, ha a hülye magyar elfogadta az áremelést, akkor tiszta haszon a különbözet. Sok milliárd forintról lehet szó, amelyből lehet NER-kurvákat finanszírozni. A magyar emberek pénzéből.

Ritka szemét húzás pláne egy állami cégtől. Pedig maga a nagy Viktor határozott elvárása, hogy jövőre tíz százalék alá kell vinni az inflációt. A simán simlis árdrágító állami vállalat azonban nagy ívben tesz Magyarország korszakos miniszterelnökének elvárására, és nem csökkent árat. (Talán kellene egy ársapka az Eurojackpotra.) Akkor sem, ha a piaci viszonyok ezt indokolják. A NER kurvák pénzelése előbbre való a miniszterelnöki elvárásnál. Viktor, állj a sarkadra, mert ezek leszarnak Téged. Ne a magyar emberek fizessék meg a NER-kurvák riszálását!

Elegem van a Szerencsejáték Zrt.-ből, amely egyszerre veszi semmibe minden magyarok legcsodásabb miniszterelnökét és annak szegény alattvalóit, a magyar embereket.

6-os.............