Tudom, 98%, meg hárommillió-háromszázezer ember. Tudom, persze. Csak a torka véres a kormányzati rizsának. Érvénytelen. Kudarc. Személyesen Orbán Viktor kudarca. A saját maga által kialakított népszavazási rendszerben egy viszonylag népszerű kérdésben vallott kudarcot a mi egykoron csodált Viktorunk. Nem megy ez már neked, öreg! Árnyékra vetődtél. Ha nem lenne kezedben a bérfideszesekkel feltöltött szolgalelkű sajtó - ahol még az olyan jól fizetettek is megvetnek, mint a Tilla meg a Hajós - már mindenki a lebőgésedről írna vicceket. De hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, s mindenki szem a láncban, ezért látszólag beveszik az emberek a cumit a nagyszerű diadalról.

A dögkeselyű tekintetű kommunikációs államtitkár - akinek a neve sem jut eszembe, csak az irritálóan okoskodó ügyvéd fizimiska - végigturnézza a sajtót a kudarc átfestésével. Annyira ostobák vagytok, arany szíveim, de annyira! Ha ezt a nímadot külditek, mindenki tudja, hogy óriási a bukta. Ha eszetek lenne, kussolnátok.

Drága Viktor, engedd meg, hogy hű fegyverhordozód elmagyarázza neked miért kudarc az egész népszavazósdi, és miért egekbe szökő ökörség az általad benyújtott Alaptörvény-módosítás. Figyelj Viktor, mert igaz szót a beszart sameszaidtól nem hallasz, hát jól becsüld meg az itt írtakat.

Szóval, cimbora, akkor először azt vegyük át, miért válik nevetségessé az, aki érvénytelen népszavazás esetén a népakaratra hivatkozik. Megpróbálom úgy, hogy te is megértsd. Képzeld haver, ott vagy a VB-döntőben - nem a VIP-páholyban - a pályán. Te játszol. Rúgsz egy csodálatos gólt a 93. percben, ezzel győzelemre vinnéd a csapatod. Örülsz. A bíró viszont a taccsbíróra hivatkozva nem adja meg a gólodat, mert tízméteres lesen voltál. A gól gyönyörű, a mozdulatodat tanítani fogják a Puskás Akadémián, de, Viktor - kapaszkodj meg -, semmit sem ér. Mit csinálsz koma? Megmagyarázod? Azt mondod, hogy érvénytelen ugyan, ám annyi embernek okoztál vele örömet, hogy adják meg? Kiröhögnek Viktor! Ennek ellenére - miközben jól tudod, hogy a lesről lőtt gól érvénytelen - a meccs lefújása után sem állsz le, összevissza hadoválsz a szép gólodról, és követeled, hogy utólag adják meg. Ekkor már komolyan feltehető a kérdés: Viktor, nooormális? Neked azonban ez sem elég, benyújtasz egy csak Magyarországon használható szabálymódosítást az MLSZ-hez, hogy a 93. percben lőtt lesgól is érvényes, ha a B-középnek tetszik. Nagyszerű! Ekkor már az egész világ forgatja mutatóujját a halántékánál, ha meglát téged. És mivel az indiánok is tisztelték az elmebetegeket, téged is tisztelni fognak Brüsszelben, ahogy követelted.

Másodszor nézzük az Alaptörvény-módosítás benyújtását. Személyesen te nyújtottad be, én Viktorom, szívemnek szultánja. Ekkora politikai kockázatot vállalni, Viktor! Ha leszavazzák, mehetsz a levesbe, hiszen a miniszterelnököt szavazták le, aki mellesleg bebukott egy népszavazást is. Nem volt erre a célra egy léhütő kretén? A Rubovszky például. Az annyira hülye, hogy már többször bevallotta, dunsztja sincs miket ír alá. Ideális a balhé elvitelére, de nem, te felvállalod a kirúgásod kockázatát. Mert talán senki sem merte megmondani neked, hogy nincs kétharmadod, így leszavazható vagy.

Ugyanakkor ellenzéki oldalon is elválik a szar a májtól. Először is észre kellene venniük, hogy Viktor nemcsak sebezhetővé vált, hanem politikai értelemben ki is lehet teríteni. Na, akkor latolgassunk esélyt!

Fodor már lefeküdt a rezsimnek - felesége milliárdokat osztogathat a Kormány nevében -, Viktor megbuktatásáért nem fog felkelni. Hacsak be nem üzennek neki a Sorosék, hogy számítanak rá a Viktor utáni világban. Az LMP Schiffer távozása után annyira kaotikus, hogy képesek megszavazni a büfé menüjét is. A vörösök éppen a napokban bizonyították, hogy mennyire szánalmasak. Lángoló pofával szidják a focicsapatoknak juttatott pénzek titkosításának lehetőségét, aztán megszavazzák a barmok. Hab a tortán, hogy ezek után Ádernél rimánkodnak azért, hogy ne írja alá. Ezektől bármi kitelik, Viktor dob nekik egy kis lovettát - Veres újdonsült felesége is kapott valami megbízatást -, amiért korpásodni fog a hajuk. A Gyurcsány párt - amelynek üzleti érdekeit kormányzati delegációk elmaradhatatlan tagjaként Kóka szokta képviselni diplomata útlevéllel a zsebében - majd otthon marad passzív rezisztenciával biztosítva be a "fasiszta" Viktor rezsimjét. A Jobbik ugyanazon a zsoldos koszton van, amelyet Viktor is habzsolt huszonöt évig. Ha Viktornak ízlett, a Jobbiknak is ízleni fog. Valami látszatmódosítási indítvány Fidesz általi elfogadásával még jobban megvédik a magyarokat az emberiség utolsó reményét jelentő iszlámtól, esetleg Vonáról csak cuki paparazzi fotók jelenhetnek meg, és már meg is vannak.

Viktor hibája valójában a politikai rendszer szilárdságának tesztelésére alkalmas. Elvileg maga Viktor adta az ellenzék kezébe parlamentális leváltásának lehetőségét. Ha az ellenzék egységesen lép fel és fegyelmezetten cselekszik, heteken belül vége Viktor centrális erőterének. Ezt az ellenzéki bagázst elnézve azonban Viktor nyugodtan alhat, követhet el orbitális politikai hibát, az ellenzék a NER részeként nem fogja kihasználni.

Két ember jelenthet mégis veszélyt Viktor plánumára. Az egyik Legokosabb Lajos, aki ha összerántja az ellenzéket, és van még néhány embere a Fidesz-frakcióban, Viktor kezdheti megírni a viddini levelét. A másik mindenki Janija, aki dönthet úgy, hogy elég volt a másodhegedűs szerepből az egyre demensebb Viktor mögött. Nem is kell sokat csinálnia, csak a szavazás előtt öt perccel szólni Semjénnek, hogy a KDNP-nek a nem gombot kell nyomni, mert a Viktornak van egy mesterterve. Esetleg az egyre zavarodottabb Kósa Bajnoknak odasúgja Jani, hogy a nemet hozza a frakció, hiszen az volt a plakáton is. Kósa a sikeres szavazás után diadalmasan gratulálni fog a magába roskadt Viktornak.

Látod Viktor, ezért kapitális baromság az Alaptörvény-módosítási javaslatod. Ám ha neked nincs eleged saját hülyeségedből, amellyel feladod a labdát a megbuktatásodra, nekünk miért legyen?

Lakásunk ugyan erősen kezd hasonlítani az Égig érő fű című film Berta nénijének kuckójára, de hát nincs az a zsúfolt hajlék, amelybe még egy fésülködőszekrényke ne férne el. Ebből az alkalomból a Jysk nevű bolthálózatot tiszteltük meg vásárlási szándékunkkal. Minden rendben lévőnek tűnt, a pénztártól pár méterre ott ácsorgott az álmok fésülködőszekrénye. Közöltük is pénztárossal és az árukiadóval, hogy akkor vinnénk ezt az összeszerelt darabot. Mindketten nagyon segítőkészek voltak, és rá is álltak az alkura. Hanem ekkor előkerült a boltvezető. Ebbéli tisztségét onnan lehetett tudni, hogy ostoba arccal áldotta meg a Teremtő, melyet jól egészített ki folyamatos tikkelése, és az addig kedves alkalmazottak láthatóan tartottak tőle. A jó üzleti érzékkel megáldott helyi Wall Street farkasa keményen közölte, hogy az összeszerelt szekrényecske marad, csak lapra szereltet vehetünk. Alázatos kérelemmel fordultunk a nagyemberhez, hogy hát mink mégis inkább vinnénk a készet, még az autóba is be tudjuk paszírozni. A Jysk ezen egységének kisegítő iskolát végzett vezetője hajthatatlan volt. Jó szokásunk szerint nem vitatkoztunk, kinevettünk, és tovább álltunk. Átautóztunk a Jysk egy másik boltjába, ahol megkaptuk összeszerelve a szekrényt az ottani kedves pénztárostól és árukiadótól. (Ezért nincs elegem a Jyskből.) Hanem a jelenségen el lehet gondolkodni. Hogy jutottunk idáig, véreim?

Régen minden jobb volt. A dédpapa és nagypapa korában az ember nagyjából háromféleképpen juthatott bútorhoz. Először is örökölte. Abban az időben még tölgyfából, diófából esetleg bükkből készültek a bútorok, amelyek vígan kiszolgáltak 3-4 generációt. Aztán lehetett venni is. De nem ám bútorboltban! Hol volt az még! Általában szomorú eseményekhez kötődött a bútorvétel. Akinek bebukott az üzlete vagy nem volt jó a lapjárása, annak dobra verték a bútorait, és ott lehetett venni ezt-azt. A dédpapával ilyesmi előfordult néhányszor, de amikor megint bejött a seft vagy a kártyaszerencse fordult, mindig visszavásárolta az elárverezett motyót a dédmama örömére. Ritkaságszámba ment a harmadik lehetőség, a csináltatás. Ilyenkor jött az asztalos, megbeszélték, hogy mi kellene, méricskélt és pár hónap múlva leszállította.

Az apák idején már más volt a rend. A tanácsi, szövetkezeti lakás átvétele után elballagott az ifjú pár egy szocialista bútorgyár bemutatótermébe, ahol kiválasztották a megfelelő szekrényeket, ágyakat és a fészekrakáshoz szükséges egyéb darabokat. A kor bútorslágereként lehetett virítani a dohányzóasztallal, amely egész nappalik hangulatát meghatározta akárcsak a távoli tájakat ábrázoló tapéta poszter. Persze az atyák előnyben voltak a nagypapákhoz képest, mert a bútorok egy részét már a mindenre gondoló állami vállalat beépítette. Ezek a bútorok viszont sajnos már csak fenyőből vagy farostlemezből készültek, kevésbé voltak tartósak. A kiszállításukat szintén megoldotta a bútorgyár, tíz-tizenöt forintért még fel is vitték az emeletre a kiszállítók. Igaz, itt-ott leverték a falat a szocialista munka hősei, de hát még csak épült a szocializmus, nem volt minden tökéletes. Ha valaki reklamált, tudatták vele, hogy a kommunizmusban majd nem verik le a falat a dolgozók. Ezt a magyarázatot el is fogadták a fiatal elvtársak, hiszen ott volt az imádott bútor.

Aztán mi magyarok kivettük az első téglát a Berlini falból, eljöve a kapitalizmus és a szabadság, meg csatlakoztunk Európához.  Ennek a nagyszerű folyamatnak a hétköznapi terméke lett a darabokban vásárolható bútor is, amely talán a hülye svédek egyik zászlóshajójához, az IKEÁ-hoz köthető. Az IKEA elég megosztó cég, egyesek el vannak bájolva a skandináv laza egyszerűségtől, mások szerint túlhájpolt drága szar az egész. Ebben nehéz igazságot tenni, ezért inkább csak rögzítsük a tényt: velük kezdődött, kapott lendületet a bútorlegózás. Az IKEA üzleti modelljét követték aztán a többiek is, bár a '90-es évek végéig még párhuzamosan előfordultak kész bútort gyártók. A 2000-es évekre viszont nagyjából kihaltak, ma nem is tudom lehet-e készen bútort venni, mindenhol a lapra szerelt változat megy.

Ezt az összeszerelősdit kezdetben azzal adták el, hogy így olcsóbb. Ez az állítás talán a beetetés idején volt igaz utoljára, ma elég drágák ezek a gyenge minőségű fából készült vacakok ahhoz képest, hogy még a vásárlónak kell összeraknia. A kampány második nagy állítása az volt, hogy milyen férfi az, aki nem tud összedobni egy ágyat az előre gyártott tervrajz alapján? A társadalom elkezdte sajátos modern férfibeavatási rítusnak tekinteni a házilagos bútorgyártást. Szegény ifjú férjek, kispapák a bútorszerelés eredményével vizsgáztak feleségük előtt. Igen ám, csak hogy míg Afrikában felkészítik a gyerekeket a férfipróbára, nálunk random kell helytállni az új helyzetben. Tapasztalatból tudom, hogy a mai férfipopuláció a kézügyesség tekintetében két csoportra osztható. Az egyik már franciakulccsal a szájában jön a világra és az oviban is flex a jele, a másik csoportba azok tartoznak, akik a villanykörtét is csak úgy tudják becsavarni, ha forgatják alattuk a hokedlit. És az utóbbi csoportba tartozók vannak többen. Ezeknek kész megaláztatás a bútorvásárlás.

A "sikeres" szerelés eredményei

Az IKEA addig érdekelt a dologban, míg kifizeti a naiv vásárló az árat, onnantól elpárolog a lazaság. Már a kiadás is macerás, figyelni kell arra, hogy megkapunk-e mindent, szóval rettenet. A kétbalkezesek számára a kibontással kezdődik a horror. Aki fel volt mentve technikából már előre gondoskodik egy flexes rokonról, barátról, hogy aztán a meló alatt végighallgathassa a balfékségére tett megjegyzéseket. Igazán hülye flexes apósok szokták elkövetni azt a bakit, hogy beszólásaikkal bizonygatják lányuk előtt vejük topaságát. Szegény marhák annyira túltolják a bringát, hogy a feleség azon van, minél előbb felavathassa a frissen készült ágyat, szekrényt kiengesztelve az ő megbántott férjecskéjét. És ne feledjük a Fülig Jimmy sapkáján díszelgő felirat bölcsességét: "Mindnyájunkat érhet baleset!" Láttam én már flexest is átkozódva, dühöngve megbukni a férfipróbán, mert a művelet utolsó fázisában kiderült, hogy pár alkatrész/csavar hiányzik.

Ez a lapra szerelten árusított bútor divat kifejezetten hülyének nézi a vásárlókat, akiket rákényszerítenek arra, hogy pénzükért még az idejüket is fecséreljék az általában igen gyenge minőségű berendezési tárgyak buherálásával. Változás csak akkor kényszeríthető ki, ha sokunknak lesz elege ebből az átverésből.

A barna gatyás/szoknyás államtitkároknak kiemelt feladata az egyébként tök érdektelen szakmai konferenciákon való bullshit-mesélés. Ilyenkor az általában elfoglalt miniszter helyett kell lökni a senkit sem érdeklő pozitív jövőképet, amelyet a szakmaiság ostyájába csomagolnak. A legtöbb államtitkár amúgy álmából felköltve is tudja a dolgát, igazi rábeszélő gépként nyomja a "Viktor akbárt!". Néha azonban homokszem kerül a gépezetbe. A szakmai közeg időnként igazmondásra sarkallja a szerencsétlen államtitkárocskát, mert hát olyan kínos az évfolyamtársak röhögését hallgatni az agitációs duma felmondása közben.

Így járt Hornung Ágnes is, a Kormány messze legcsinosabb államtitkára. Szegény az NGM apparátusától kapott szakmai anyagokra építve mondandóját gyakorlatilag bevallotta, hogy fusson ki merre lát, mert nyugdíjat már az '50-es éveiben járó generáció sem fog kapni. Ágica azért annyira nem volt bátor, hogy e szomorú tény ellentételezése érdekében kijelentse, hogy akkor járulékot sem kell fizetni, ehelyett öngondoskodásra buzdított. Később Hornung elvtársnő önkritikát gyakorolt, a Propaganda Minisztérium helyesbítette a "félreérthető" megfogalmazást, a tudósítót - aki egy malomtulajdonos kulák szeretője - internálták. Ez nagy megnyugvást hozott a fidesz birkák lelkes seregének, amely úgy tudta, hogy a Kormány megvédte a nyugdíjat. Számukra az ellentmondás feloldódott, mint szír migráns a germán tengerben, de mi ne menjünk el szó nélkül Ágika szenzációs bejelentése mellett.

A "Hajrá, Viktor, de izibe!" polgári kör erős szemráncolással vette tudomásul öt éve a magánynyugdíj-pénztárakból való rekvirálást, mint nem éppen polgári erényt. Mert a magánynyugdíj az magánytulajdon, senkinek semmi köze hozzá. Arra való, ha az ember öreg lesz és magányos, legyen miből fizetni a nővérkét a pelenkázásért, és dugni egy kis zsét az unokáknak. (A legjobb persze az lenne, ha az unoka pelenkázna, a nővérke pedig khm.) Abban azonban volt igazság, hogy a rendszert rendesen elbaltázták a vörösök még '96-ban, de inkább változtatni kellett volna rajta, nem végképp eltörölni. A fülkeforradalom lendületében ez mit sem számított, az államnak kellett a pénz, jött a zabrálás. Cserébe a kiflicsücskök szenátorasszonya harciasan toppantva kijelentette, hogy Viktor, a szeretett vezér megvédi a nyugdíjakat. Viktor szava pedig az Úr szava, amint monda, úgy lészen, punktum. Nyugodtan aludt hát az ország apraja-nagyja, legalább a nyugdíjak biztonságban vannak, ha már más nem is.

És most az Ágica beköpi a frankót: Nincs. Lassan mondom, hogy a kolomp után baktatók is megértsék: Neeem leeesz nyuuugdíííj.

Ági igazságrohama után két eset lehetséges, amelynek egy eredményre kell vezetnie. Első változat, hogy szenátorasszony és a nagy Viktor tudatosan hazudott a magánnyugdíjak államosításakor. Eszük ágában sem volt semmilyen nyugdíj védelem, egyszerű államilag elrendelt lopásról volt szó igazolván Szent Ágostont: "Jog és erkölcs nélkül az állam nem más, mint szervezett rablóbanda". Ekkor el kell tolni a biciklit srácok! A második lehetőség, hogy próbálták szegények, de a hetedik éve tartó kétharmados kormányzásból ennyire futotta. Demográfiai mutatók a béka segge alatt, hatszázezer értékes - és nyugdíjalapot fizetni tudó - emberünk kint kódorog a világban, a Nógrád-Somogy sarló mindenféle mutatói ijesztőek, versenyképességünk sehol stb. Tehát a nagy Viktor kormányzása katasztrófa. Ez a kormányzási impotencia aztán magával rántotta a nyugdíjakat is. Le kellene falcolni abból a bársonyszékből, fiúk!

De sebaj, nemet mondtunk a migránsokra! Legalább kiderül, hogy nem ők lopták/szerencsétlenkedték el a nyugdíjunkat. Azokból viszont, akik ezt tették elegem van. Nagyon.

"Nem azt mondták Viktor, hanem azt, hogy menj a p...csába! Valljuk be!"

Már előre jót röhögök a címre ugró Fidesz trollokon, akik majd idepörkölnek, ilyeneket, hogy: "Akkor húzz el, nigger buzi!" vagy: "Alijázzá má, Csanád!" esetleg: "Eddig is minek vótá itt?". Pedig aki megtisztel azzal, hogy időnként belepillant ebbe a nagyívű blogba, az tudja, hogy nekünk volt már elegünk az arabokból, Merkelből, a hülye svédekből, i tak dalse. Szóval nem lennénk mink annyira a migránsok cimborái, de ez a gyűlöletkampány egyszerűen undorító. Goebbels úr visítana a gyönyörtől, ha láthatná Kokós Árpi szarba szökkent produkcióját.

És itt van ez a Viktor is. Ő, akit küllemében és észbeli képességeiben sikerült a Jóistennek tökéletesre alkotnia (ateistáknak: az emberi törzsfejlődés csúcsa, ahonnan már csak lefelé megy a homo sapiens). Félve írom le ezeket a sorokat, nehogy egy közpénzen kitartott metresz elkezdjen kódorogni a Cinege köz környékén felfedezve magában a Viktorral való összetartozás élményét. De mégis le kell írnom, mert egyszerűen ez az igazság: "Viktor akbar!"

Csak van egy kis probléma. Az EU politikusai meg fogják szívatni a puszták zsenijét. Szépen becsalták az Árnyékbokszolás Erdejébe, és míg Viktor lázasan üti a semmit, szervezkedik, játssza a fontoskodót, a háta mögött szétrohad az ország. Plusz szerez egy rakás ellenséget szép hazánknak. Európában lassan már úgy utálják a magyarokat mint Trianon előtt. És édesmindegy, hogy ez az utálat jogos-e vagy az ottani Kokós Árpi szítja, a lényeg az érzelmi megágyazás egy magyarellenes intézkedés sorozatnak. Okos vagy Viktor, csodálom a rengeteg eszedet!

Sőt a bukóban lévő Merkel a legveszélyesebb, mert az a történelmi tapasztalat, hogy a fritzek jó szokása totális vereségük keserű ürömét a magyarok tönkretételének édes örömével gyógyítani. Mi, magyarok arra vagyunk teremtve, hogy a krautok magukkal rántsanak minket is vereségükbe. (Érdekes, hogy a nyereségüket nem szokták megosztani velünk.) Most sem lesz másként, ha nem leszünk eszünknél. És úgy látszik, hogy nem vagyunk. Teljesen felesleges felülni a kurucos rebellió szekerére és orosz zsoldos koszton gyengíteni az európai összetartozást. Akkor sem jó ez az út, ha egyébként a mai európai fősodorral nehéz egyetérteni. A teuton páncélos lovasság ellen a magyar könnyűlovasság frontális harcban sosem tudott eredményt elérni, a germánok szétszórták eleinket, mint őszi szél a kupacba hordott falevelet. Ha azonban okosan harcoltunk, a büszke germánok szokták eldobálni vértjeiket menekülés közben. Valami ilyesmit kell most is tenni.

A kis bohó Viktor azt hiszi, hogy a Visegrádi négyek nevű szervezetecskével, és a benáculásra mindig hajlamos osztrákokkal majd nyújtófára teszi Merkelt. Nem kizárt, hogy a Mutti ott végzi, ám ehhez Viktornak kevés köze lesz. Ha ugyanis szorul a kapca, és a lengyelek észreveszik Viktoron Putyin úr árnyékát, egy pillanat alatt fogják odahagyni a hülyeségeivel együtt. Mert a polákok szerint a németek alatt lehet élni, az oroszok alatt nem. A csehek kitartására sem fogadnék nagy összegben, már Nagy Háborúban is rajtuk röhögtek, mert feltartott kézzel mentek csatába. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy a fehérhegyi csata óta mindenki tudja, hogy a cseh valójában egy érdekes szláv idiómát beszélő német, akkor annyira nem kell beleélni magunkat a németek elleni cseh lázadásba. A tótok meg azok a csehek, akik tudnak magyarul. Kész, a kör bezárult, Viktor ott fog ülni nyakig a pöcegödörben. Ez nem baj, csak az ország is.

Akkor miképp lehetne csinálni okosan? Nos, először is nekünk, magyaroknak tök mindegy, hogy a németek, svédek, dánok stb. begyagyásodtak és tönkreteszik az országukat. Az ő országuk. Ne akarjuk megváltani őket. Amikor pedig nyavalyognak, hogy a hülyeségük terhét nem tudják cipelni és vegyük át egy részét, akkor ne ellenkezzünk. Hanem sírjunk, hogy nekünk még nagyobb a terhünk. Ezt az eredményt pedig az ő saját rendszerük szerint könnyen elérhetjük. Segítünk Kokós Árpinak, mert féltjük szegényt, nehogy rászokjon a keményebb cuccokra ötlettelenségében.

Tehát egy szép őszi napon besétálok kiterjedt családommal a Bevándorlási Hivatalba, ahol élőszóval kijelentem, hogy szír agysebész vagyok és menekülök. A család más tagjai afgánnak, esetleg mai-mainak vallják magukat. Kérünk is mindjárt tolmácsot, mert nekünk jogaink vannak. Ha a Hivatal munkatársa megpróbál elhajtani, akkor határozottan kijelentjük, hogy az EU-ban identitási kérdésbe az állam nem szólhat bele, szerencséje az apparatcsiknak, hogy nem svéd leszbikus püspöknőnek vallottam magam, mert azt is el kell fogadnia. Az elképedt orcát vágó bürokrata képét feltesszük a Lyútyúbra. A mai-mai tolmács egy kissé zavarni fogja a kommunikációt, de ennyi terhet egy menekültnek vállalnia kell. Papírjaim természetesen nincsenek, elvették a gonosz embercsempészek/törökök/szerbek, amelyiket a kedves hivatalnok akarja. Nevem Amin al-Vahab bin Aziz, születtem Aleppóban január elsején. Lakcímemre nem emlékszem, mert a háború borzalmai..., ugye megértik. A menekültügyi eljárás lefolytatásáig szerencsére egy magyar barátom lakásában élhetek, aki bérbe adja azt nekem. Így a menekült ellátásra folyósított költséget utalják csak neki, nem sértődünk meg azért a háromezer euróért. Családilag így kijön mondjuk havi tizenötezer euró, amely nem rossz pénz a szűkös mindennapokra. Amíg az eljárás húzódik, mi ezt kapjuk. Valahogy megbékélünk vele.

Ugye, micsoda ötlet?

A recept tehát adott, a magyar kormánynak semmit sem kell tennie, csak telesírni a világot, hogy mennyi menekült lett az utóbbi időben, és látványosan belátni, hogy a kerítés nem old meg semmit. Ezután pedig tarhálni Brüsszelben a menekültellátmány növeléséért. Ha Brüsszel gyanakodna, csak ki kell vinni néhány diplomatát Borsodba, ahol saját szemükkel is meggyőződhetnek a rengeteg szír menekült nyomorúságos sorsáról. A sokszázmillió eurós támogatást pedig ki kell osztani a magyarországi szír/pastu/mai-mai/stb. menekülteknek. Mindenki jól járna. Mi lennénk a 9.5 millió menekült országa. (Úgyis azok vagyunk, nagy változás nem lenne.) Az ország lakosait mint menekülteket eltartaná az EU. Az integrációs problémák megoldására további EU pénzeket zsarolnánk ki, és rövid idő alatt elég jó eredményeket tudnánk elérni. Pár hónap alatt a menekültek jó része megtanulna magyarul bizonyítván, hogy nem olyan nehéz ez a nyelv. A Mercedes/Audi/Opel gyár jelenthetné, hogy több ezer magyarországi menekültet foglalkoztat olcsón, mert a cégük ilyen kis ügyes integrátor. Merkel mama elégedetten vehetné tudomásul, hogy a rebellis magyarok beálltak a sorba, velük már nincs gond. Az angoloknak nem kellene hazapaterolni az ott dolgozó magyarokat, jönnének maguktól mint paki menekültek. A többi tagállam szörnyülködne ennyi menekültön, és nem akarnák idetelepíteni menekültjeiket, sőt meg is veregetnék saját vállukat sikeres menekültügyi politikájukért. Viktor pedig dicsekedhetne az EU-s csúcsokon a magyar bevándorlási politika és integráció pompás eredményeivel learatva az alkesz fazon elismerését.

Látják, ilyen egyszerű. Nem azt kell mondanunk gyűlölködve, hogy elegünk van a migránsokból, hanem értve az idők szavát legyünk migránsok!

Szerintem az is bolond, aki élsportolónak adja lányát, fiát ma Magyarországon. Ebben a korrupt világban a sportoló csupán eszköz a különböző állami, szponzori és egyéb fekete pénzek bezsebeléséhez. Közel az a világ, amelyben már sportoló sem kell, a pénzmosoda nélkülük is remekül üzemel. A magyar foci másra sem jó, mint a sportoló nélküli pénzmosás tesztelésére. Ha itt beválik, szabadalmaztatják az egész világon.

A másik felesleges részei a rendszernek a különböző versenyek. Ezek a legveszélyesebbek a sportból élő semmirekellőkre. Egy labdarúgó szövetségi kapitánynak mi a dolga év közben? Van nyolc-tíz tétmeccs, erre össze kell verbuválnia húsz embert, akik állítólag tudnak focizni. Néhány edzés, aztán smafu. A hétvégi meccsnézésért veszélyességi pótlékot kap. Ennyi a munka. A javadalmazás bőséges. Amelyhez hozzá jön még a játékosügynököktől kapott dugipénz, amiért játszatja az ügynök üdvöskéjét, akiért a nemzetközi piacon egy kicsivel több manit lehet leakasztani, mert válogatott. Tényleg nem értem, miért nem úgy sorsolják ezt a posztot. Két esetben van veszélyben ez a kényelmes élet. Ha a selejtezőkön valami nagy zakót kapnak aranylábúék, vagy ha kiderül, hogy nem jut be a csapat az éppen esedékes EB-re, VB-re. Addig habzsi-dőzsi. Az idei EB tiszavirág-életű szereplése elaltatta a bízni akarókat, de a magyar csapatok az európai kupákban augusztus elejére már nem voltak versenyben, nemzetközi összehasonlításban már Liechtenstein is előzi a dicsőséges magyarokat. Az NB I. nézői hétvégenként alulról súrolják egy közepes lakodalom vendégeinek számát, hét közben rendezett meccs esetén egy kortárs költő felolvasóestjére látogatók talán kevesebben vannak. Szóval a kutya se kíváncsi a magyar focira kivéve szeretett Viktorunkat, aki valami gyermekkori feldolgozatlan traumát cipel a labdarúgással kapcsolatban. (Vagy csak ez a legális kimenője otthonról.) Ilyenkor felmerül józan laikusokban - és bizonyára az egyébként nagyon intelligens Csányi úrban is -, hogy a hat éves MLSZ elnöki ténykedés eredménytelenségét elismerve talán ideje nyugdíjba menni. De Csányi nem mondhat le - ebben különbözik a többi eredménytelen szakvezetőtől -, mert hirtelen kiderülne róla, hogy rejtőzködő milliárdos. A Csányi birodalom fennmaradásának egyik záloga, hogy Elnök Úr a VIP-páholyban csócsálja a szotyit Viktorral, így bármennyire is sikertelen a magyar foci, személyi változások nem várhatók.

A többi sport vezetésében résztvevők Csányinál is nagyobb rettenetek, mert nekik valóban közvetlen egzisztenciális kérdés a pénznyelő közelében maradás. Minden áron. Nézzük a Borkait! A Riói olimpia színtiszta kudarc. Ha nincs Hosszú és Kozák, az egész magyar olimpiai csapat két aranyérmet hozott volna. A legsiralmasabb olimpiai szereplést produkálta a Questor-károsult városvezetőként elhíresült Borkai irányította MOB. És van kirúgás? A csudát van. Borkai sunnyog, a mesterséges népszavazási láz miatt senki sem figyel erre a kudarcos MOB vezetésre. Pár hónapot kell kibírnia és a következő éves jelentésben már akármit írhatnak, maradhat ez a teljesítmény nélküli bagázs.

A pénz nem mindegy, kié

A férfiasságát bíróságon védő, felesége kezét kényszerbizonyítási vágyból soha el nem engedő, csókos szájú exMIÉP-es Kocsis Máté irányította kézilabdások ki sem jutottak az olimpiára. Persze mindenki hülye, rossz a lebonyolítási rendszer, blabla... Kocsis sem vonja le a tanulságot, és nem veszi a kalapját. Kell a hatalom, a feketepénzek feletti irányítási lehetőség, ha rá is megy a sportág.

A birkózóknál a tavasszal kicsírázott krumplira hajazó Szilárd Rezsim a főnök. Ők kijutottak az olimpiára, de minek. Azt már alapból sem értem, hogy mi szükség a kötött fogású birkózásra, ahol homoerotikába hajló módon taperolja egymás izzadt testét két férfiember. Aztán a bíró megmondja melyikük győzött a tapizásban. A szabadfogás látványosabb, de magyar szempontból ez sem valami eredményes. Hála Istennek a vezetők itt is jól megélnek a semmiből. Szilárd rendíthetetlenül áll az eredménytelenség vártáján, lemondani nem fog.

Az atlétikásokat észre sem lehetett venni. Szintén érthetetlen, hogy többségüket egyáltalán miért küldjük ki, hiszen eredményeik alapján legfeljebb a "részvétel a fontos" kategóriában indulhatnak. A nehézatléták - ha jól doppingoltak - régebben szoktak eredményt elérni, de mostanában lemaradtak a nemzetközi kokszversenyben. Akkor meg minek a sok költséggel járó utazás? A nemzetközileg első öt gerelyhajító, kalapácsvető stb. menjen ki, dobáljanak. A többi edzője meg sorsolja ki faxbukon versenyzője helyezését. Legalább olcsó. Csak minek ehhez szakági szövetséget fenntartani?

A kajakosokat is Kozák mentette meg, aki a női csapat motorja, lelke volt. A többiek legfeljebb a Habony Árpád-emlékverseny koko-1-es számában indulhatnak. Az olimpia előtt közvetlenül kokszoláson (kokózáson?) megbukott versenyzőre sem emlékszik már senki. Felelős itt sincs.

Az úszók a legnagyobb blamázs. Ha nincs a szakmai szövetség által folyamatosan üldözött Hosszú, a beégés még nyilvánvalóbb lett volna. Kedvenc bérfideszesem citromba harapott képét érdemes volt nézni, ahogy ellendrukkolt Hosszúnak, és még az érem átadást is kerülte. Üdvöskéi viszont rendre kudarcot vallottak. Gyurta saját karrierjét építeni ment Rióba, és úszás címén fürdött egy kicsit. A Verrasztó testvérek még fürödni sem voltak hajlandók. Az örök második Cseh legalább hozta az ezüstöt, egy szimpatikus kissrác és Kapás Boglárka a bronzig jutott. Slussz. Ez a hivatalos úszó brancs eredménye. Persze Gyárfás nem repül, hiszen remekül kézben tartható a "vizes világbajnokság" erősen túlárazott költségeinek elszámolásához.

A vízilabdázók kudarcára sem emlékszünk már, olyan régen volt. Benedek láthatóan nem jó a poszton, de celebként jól teljesít, és reklámokban sem mutat rosszul. Ezen túl khm és izé. Ám, hogy ehhez a vízilabda szövetségben miért kell tizenhét embernek alkotnia a vezetést, hát az az emberiség megfejthetetlen rejtélyei közé tartozik.

Egyedül a vívók mutatnak valami egészségesnek mondható szerkezetet. Két arany, egy ezüst, egy bronz. A nagyszerű sportember Imre Géza ezüstje ráadásul csak egy pillanatnyi összeomlás miatt nem lett arany. Úgy néz ki, vívóink rendben vannak.

Ilyenkor szeptemberben a beiskolázások idején sok szülő dönt gyermeke sportolási irányáról is. Helyes dolog ez, hiszen sportolni jó. Aki viszont élsportra szánja gyermekét, jól gondolja meg ezt a közeget, mert mire elege lesz a sportvezetők teremtette rohadt világból, a gyerkőcnek már késő.