Karácsony előtt a lapok fő- és egyéb felelős szerkesztői elmennek szabadságra, hogy végre családjukkal, barátnőikkel/barátaikkal békésen eltöltsék az ünnepeket, a redakciót meg ráhagyják a segédszerkesztőre, nagy kárt úgysem tud csinálni. Óvatosságból azért készítenek egy listát azzal az utasítással, hogy ezekről a témákról tessék rittyenteni valamit, amitől kitelik a kolumna. Ezen a listán nagyjából a következők szerepelnek: a pápa beszéde, az újévi koncertek, kik haltak meg az óévben, gatyában való fürdőzés a jéghideg tavakban, folyókban, a szilveszteri petárdázás veszélyei, receptek az évbúcsúztató bulikhoz, a katzenjammer következményei és azok elhárítása, jóslások a következő évre és az újévi fogadalmak. A segédszerkesztő pedig előveszi a lap archívumából az ötéves cikkeket - ki emlékszik már azokra -, és unalmában aktualizálja őket. Máshogy nem lehet. Különben nem tudnám magamnak megmagyarázni az újévi fogadalmakat. Környezetemben ugyanis negyven éve senki sem tett újévi fogadalmat, az újságokban/portálokon meg azt olvasom, hogy az emberek mást sem csinálnak az év végén, mint önsanyargató újévi fogadalmakat eszelnek ki saját maguk szívatására. Csakhogy a mini uborkaszezon fogadalmas részei nem csekély veszélyekkel járnak az átlagemberre nézve, mert sok szerencsétlen beszopja ezeket az unaloműzésből pozitívumként elé tárt magatartásmintákat.

A segédszerkesztők által kifundált újévi fogadalmak köre szintén behatárolt, a ma divatos életmód váltás köré szerveződnek a kisfickók látomásai. Az egészség tudatosság jegyében zajlik a legtöbb fogadalom, úgymint: leszokom a dohányzásról, lefogyok, többet mozgok, több zöldséget beszélek eszem és a többi és a többi. Vannak persze lelki jellegű fogadalmi mesék is: több időt töltök a családommal, jobban fogom szeretni az embereket, megtanulom értékelni az élet szépségeit és egyéb soha senki által komolyan nem vett bullshitek. Ezek jelentős része persze alapból nem megvalósítható, de olyan jó álmodozni róla a fűtött szoba karácsonyi hangulatában, hiszen mindenki tudja: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek." A segédszerkesztők pedig - ó szent együgyűség! - szorgalmasan hordják a rőzsét a nagy tűzhöz, ha már ők nem mehettek szabadságra.

Nincs ezzel semmi gond, amíg senki sem veszi komolyan. Ha azonban irányadó mintaként kezd rá tekinteni a társadalom amúgy is frusztrált tagja, az tud veszélyes lenni. Mert tovább növeli az egyéni csalódottságot, ha nem sikerül a fogadalomnak megfelelő célt elérni. Márpedig miért sikerülne, amennyiben az okot nem lehet felszámolni. A bagózásnak, túlsúlyosságnak, a családdal való kevés időtöltésnek stb. oka van, amely nagyban függ az adott egyén élethelyzetétől. Ezért ebből az összetett folyamatból nem lehet egyet kiemelni, az egész megváltoztatásához pedig tényleg egy alapos életmódváltás szükséges, amelyre viszont lottó ötös nélkül remény sincs. Akkor meg ne csesztessék az embereket a segédszerkesztők!

Itt van például a fogyókúrás fogadalom a tél közepén. Színtiszta ostobaság. A Föld ezen égövén évezredes hagyomány, hogy test (állatoké is) felkészül a télre. Raktároz, zsírt tesz félre. Egyrészt azért, hogy kibírja a téli hideget, másrészt azért, hogy felkészüljön a tavasszal beköszönő feladatokra. Ugye milyen jól jön ebben zegernye időben egy kis fókazsír? Ezért a tél közepén fogyókúrás fogadalmakat tenni baromság, erre tüzelni az embereket pedig felelőtlen ostobaság. Nem mondom, hogy ne vigyázzunk a vonalainkra, de ennek nem januárban van itt az ideje. Felesleges erőlködés. Télre felszalad két-három kiló plusz. Nem lehet ellene tenni. Én ősszel felvágom a vidéki ház fűtéséhez szükséges ezer köbméter fát, teniszezem a haverokkal, focizom, uszikálok, minden hiába. Aztán ugyan ilyen életmód mellett tavasszal szépen eltűnik a túlsúly. Nem kell hozzá fogadalom, saját magam hülyítése.

Akik viszont komolyan veszik a tél közepén való diétázást, azok könnyen ráfázhatnak. Eredmény semmi, csalódottság nagy. Aztán tél végén jönnek a méregtelenítő/léböjt kúrát ajánló sarlatánok, akik nélkül szegény Bujtor még mennyi Csöpi filmmel örvendeztethette volna meg hálás közönségét. A télen fogyózók a legjobban kiszolgáltatottak ezeknek. Mivel eltelik két hónap, eredmény meg nuku, fokozzák a tempót a csoda módszerekkel. Talán még lesz is valami talmi siker, amely azonban nem nagyon szokott tartható lenni, bukás kódolva. Célszerűbb ezért - ha már muszáj fogyózni - tavasszal, okosan, szép lassan ledobálni öt-hét kilót, és azt őrizgetni nyáron, ősszel pedig két-háromnál többet nem szedni vissza. (A következő évben ugyan így, amíg el nem fogyunk teljesen. És az mekkora öröm lesz! Sikerült a fogadalom!)

Az eszementen fogadkozó fogyózó a neki bebeszélt mintát követve gyors eredményt akar, ezért kapva kap minden hülye és veszélyes módszeren. Pedig nincs siker nagyon kemény elszántság nélkül. Egy ismerősömet pár évig nem láttam, ezért ijedten méregettem huszonöt kilóval könnyebb sziluettjét. Ám megnyugtatott, hogy nincs baj, csak életének fogyókúrás szakaszát éli. Akik megkérdezték tőle a receptet azoknak megmondta: erős nyakizom kell hozzá. Ha megkínálják kajával, ingatni kell a fejet. Ennyi kell a diadalhoz. Tartotta magát az önsanyargató életmódhoz pár évig, aztán nyugdíjba ment. Most pont úgy néz ki, mint legendás fogyókúrája előtt. De kit érdekel, ha így érzi jól magát.

A súlyunk kordában tartása értelmes cél, amiért tenni kell, az idáig renden van. A hülyeségből kikényszerített, előre láthatóan csak frusztrációt okozó, tél közepi eszement fogyókúrázás propagálásából viszont elegem van.

Sok baj van ezzel a bloggal, higgyék el, sok baj. Az élet egyes szegmenseiben például elég jól látjuk a jövőt. (A franc eszi, hogy a lottószámok esetében ez a jövőbelátás nem működik.) Például blogot indítunk azzal, hogy elegünk van, erre alig három év múlva Magyarország dicsőséges miniszterelnöke, a mindenki által szeretett Viktor kinyilatkoztatja, hogy neki is tele a töke, ezért nekiáll lázadni. Oszt' - mit tesz Isten - az egykor üldözött progresszív jobboldali lapból önmagát a hatvan IQ-s békemenetelő munkásőrök krumplipucoló segédeszközévé leküzdő pártlap azzal a címmel jelenik meg, hogy aszondja: 2017, a lázadás éve. Világító phalloszok vagyunk hát a magyar politika sötét nagyurakkal teleszórt egén! Mindenki minket követ. Hát lázadjunk! Innen a fotelből természetesen.

Mert - hála az internetnek - innen is lehet. Az alapeset tehát az, hogy Viktornak elege van belőlünk, nekünk meg elegünk van Viktorból. Viktor ezért ellenünk lázad, mi meg ő ellene. Mivel azonban jobb pillanataira gondolva elismerjük a mi Viktorunk teljesítményét (szánalmas), a lázadásunk természetesen alkotmányos keretek között marad. Mégis - azt hisszük - nagyobbat gurítunk mint az ellenzéki pártok összesen. Egy picit azonban lépjünk vissza.

A Föld európai felében úgy két és fél évezrede felmerült egy apró gondolat, melynek lényege, hogy lehet-e - és ha véletlenül lehet, akkor miképp lehet - zsarnok nélkül kormányozni. (A Föld más tájain ilyen elméleti kérdésekkel nem bíbelődtek, így ott ma is nyugodtan tűrik a népek tömeggyilkos gazemberek uralmát.) Ez az idea nem járt be világraszóló diadalt, szépen feledésbe merült volna, ha az angol fennhatóságot éppen lerázó fiatal állam alapító atyái nem kezdnek életet lehelni a tetszhalott elméletbe. Ezért ügyesen úgy alakították ki államberendezkedésüket, hogy senki ne kaphasson túlhatalmat. El is döcögött a szekér százötven évig, ám ekkor a gazdasági válság és a világháború hatására a polgárok négy alkalommal ugyanazt a személyt választották elnöknek. Hú, basszus! - vakarták fejüket az alapító atyák leszármazottai - Erre a szépfaterék nem gondoltak! Megosztott hatalmi ágak esetén is kialakulhat egyeduralom, ha valaki sokáig tölti be a tisztséget. Ezért aztán dobtak egy alkotmánykiegészítést az ottani gránitszilárdságúhoz azzal, hogy egy személyt két alkalommal lehet elnökké választani. Slussz. És látá az amerikai polgár, hogy ez jó. Így senki sem lehet diktátor valami populista demagógiával. Ezt a figurát aztán átvették a franciák, miután harmincöt évig kísérletezgettek más módszerekkel. Csak a francúzoknál először kétszer hét éves ciklus lehetett, ám ezt soknak találták, levitték hát kétszer ötre. Ráadásul úgy, hogy Chirac az első ciklusában még hét évig töltötte be a pozit, a másodikban pedig csak öt évig. A korlátozásban tehát a kedvezményezett is részt vett. Na, ki nem találják, hogy melyik ország vezette be az elnöki ciklusok korlátozását, hogy azonnal bohócot is csináljon magából. Hát persze, hogy a nagy Oroszország kovácsolta szét az elnöki periódusok korlátozásának rendszerét. Grazsdanyin Putyin ezért hol elnökként, hol elnöknél erősebb miniszterelnökként hekkelgette a demokratikus játékszabályokat. Bár a mongol-bizánci hagyományokkal terhelt ruszkiktól már az is nagy cucc, hogy legalább hallottak róla. És akkor itt vagyunk mi, magyarok, tisztelt hölgyeim és uraim.

A magyar hagyományok sem jók ebből a szempontból. Ferenc Jóska vezette be a centrális erőtér rendszerét, amely nagyjából azt jelentette, hogy a politikai hatalom kinyírja minden alternatívát jelentő vetélytársát. Aztán ezt a figurát követte a Horthy rendszer és vörös mázzal leöntve Kádár is. A fülkeforradalom jóvoltából idejutottunk megen' Viktor uralkodásának hetedik évében. Látszatra ez a modell rövidtávon sikeres, aztán az úgy szokott lenni, hogy borul az egész miskulancia, mi szerencsétlen magyarok meg kezdhetünk mindent elölről.

Adná magát a megoldás, nálunk se tölthessen egy személy két ciklusnál többet a miniszterelnöki székben. Egyszerűen nem helyes. A feladat tehát az utcán hever az önmagukat ellenzékinek nevező pártoknak: vagy az Országgyűlésben vagy népszavazással módosítani kell az Alaptörvényt. Ha most elkezdik az aláírásgyűjtést, ősszel meglehet az urnákhoz járulás. Igazán a Viktor se nagyon vekenghetne ellene, mert mit tudna mondani? Szereti a hatalmat és nem képes elengedni? Ölég sovány replika.

Harmadszor is Orbán?

Mindenki jobban járna, ha ez az iciri-piciri módosításocska átmenne. Elsőként az ország, mert senki hülyeségét nem kellene nyolc évnél tovább elviselni. Amelyik stadion nem épül fel nyolc év alatt, az már nem is fog, oszt' jó napot. Jaj, de sajnáljuk. Az ellenzéki pártok egy ilyen kezdeményezés mögé ideológiamentesen állhatnának be, mert a zsarnokság lehetősége elleni összefogás olyan nemes cél, amit mindenki támogathat. A Fidesz polgári tagozata szintén nem ellenezne egy ilyen megoldást, mert hol van az kőbe vésve, hogy: "Csak a Viktor!" A Rogán érdekkörnek is jó lenne, mert legalább negyven milliárdot eldurranthatnának plakátra a szomszéddal. Viktor lehetséges utódai számára is ez jelenthetne némi reményt titkolt ambíciójuk esetleges kiélésére, különben reménytelenül nyalhatják a Főnök seggét még harminc évig. (A centrális erőtér őket is csak használja, de a vályúhoz nem engedi.) Viktornak is jó lenne, mert végre elhúzhatna meccset nézni, unokázni, valami nagynevű nemzetközi elfekvőbe lufit hámozni. És Mészáros Lőrinc, a keményen dolgozó kisember is nyugodtan hajthatná álomra fejét arra a négy órára, mert máma már nem hasad tovább.

Nosza, szeretett Viktorom, légy lázadó, miként handabandázni méltóztattál! Állj a kezdeményezés élére! Kezdeményezd magad a két ciklusos korlátozást. Hiszen eleged van, pajtás, vagy nem?

Győztesország, Győztesország... Kit csapsz te be, Viktor? Magadat? Te tudod, hogy nincs itt semmilyen Győztesország. Az új arisztokráciádat? Azok azt mondják, amit hallani akarsz, hiszen te fizeted őket. Az istenadta népet? Ők úgy utálnak téged és a bagázsodat, hogy azt te el sem tudod képzelni. A Nyugatot? Nem szeretnél most a helyükben lenni, igaz? Kiadtad a jelszót: legyen Győztesország! És lett Győztesország. A plakátokon. Mert te nem ígérgetsz a levegőbe, ugye, Viktor? Ha Magyarország erősödik, akkor abból Győztesország lesz, egyszerű ez, mint az ágybavizelés.

Valóság nagybátyánk azonban nem igazolja vissza ezt a fene nagy erősödést. Ahogy Darth Vaderben is meg lehet találni nagy erőlködésekkel a jót, úgy a te kormányzásodban is vannak valóban helyes - és talán időtálló - döntések. Ezekért jár az elismerés. A menekülteknek álcázott, a szaúdi haverjaid által finanszírozott és a török haverjaidon keresztül Európára eresztett csőcselék távoltartása az országtól ilyen tett kétségtelen. Aztán vége is a csudálatos kormányzás pozitívumainak.

Győztesországból megpucolt hat-hétszázezer ember, ők valahogy nem érezték győztesnek magukat. Talán, ha elolvassák a plakátokat, biztos kerestek volna annyit, amennyiből európai színvonalon megélhettek volna. Nem olvasták az ostobák, inkább lefalcoltak. Vessenek magukra! Most meg fél Nyugat-Magyarország - ők a győztesek győztesei - azon remeg, hogy essen már a hó Ausztriában, mert különben a vesztes osztrák munkaadók hazazavarják az összes győztest ünnepelni. Ja, és ezek a nagyon győztesek az ottani alja munkát végzik - szobaasszonyok, éttermi kisegítők, takarítók, árufeltöltők stb. - de így is többet keresnek, mint Győztesország középosztálybelinek hazudott polgárai.

A demográfiai adatok és a mögöttes folyamatok - a Kárpát-medencéből kihaló magyarság - már-már külön győzelmi felvonulást indokol. A magyar történelem során békeidőben soha nem veszett el ennyi magyar, ünnepeljük meg egy plakátsorozattal, Viktor! Sírjaink nem domborulnak, mert a külföldre távozottaknak nyűg őseik sírját látogatni, az itt maradottaknak meg drága fenntartani. Inkább elszórják valahol a hamvakat, így az unokák - ha egyáltalán akarnak - nem tudnak hol leborulni, így nem tudják meg soha, hogy az egykor Győztesországban élő őseik szent nevét hol illetné az áldó imádság.

A PISA-teszt is visszaigazolta, hogy nemcsak a ma győztesének érezhetik magukat Győztesország polgárai, hanem magabiztosan markukban tartják a jövő győzelmi relikviáit. Csodállak Viktor, milyen szerény vagy, hogy még nem ordítja az összes tévéd és rádiód a nagyszerű eredményt. Sehol egy plakát: Hát hová vezet ez, kérem? Nem szabad ennyire szerénynek lenni egy Győztesországban!

Aztán az egészségügy! Csupa győzelem! Aki nem kerül be, azért dobja fel a pacskert, aki meg bekerül az meg kórházban szerzett szepszis következményeként tér meg Teremtőjéhez. Háziorvosi praxisok százával betöltetlenek, de semmi vész. Ez Győztesország. Sic itur ad astra!

Most meg az Európai Központi Bank felmérése igazolja vissza Győztesország helyes politikáját. Ebből kiderül, hogy alulról a másodikak vagyunk Európában a vagyoni helyzetet illetően. A tótoknak kétszer annyi vagyona van mint Győztesország polgárának. Mi, a győztesek ezen csak mosolygunk, hiszen tudjuk, hogy a tótok olyanok, "Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg," Márpedig ki akar meghalni pláne a sok pénzének gondja miatt? Dögöljenek meg a tótok. Plusz az örök vesztes sógorok, akik háromszoros vagyonnal rendelkeznek egy győztesországihoz képest.

Minden jó! Csak így tovább a Győztesek útján! A Párttal a néppel egy az utunk! Győző vagy Viktor! Az igazi győztes te vagy és senki más. Zúgja millió torok, győztesek a Viktorok!

Olyan jó érzés győztesnek lenni!

Hanem lenne itt egy aprócska bökkenő. Ez a mentalitás valahonnan ismerős. Extra Hungariam non est vita, et si est, non est ita. (Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem ilyen.) Hányszor hazudták ennek a szerencsétlen vesztes népnek, hogy valójában győztes. Aztán az ébredés mindig keserű volt. A szemünk előtt éled újra ez a magyarság számára rendkívül káros világmagyarázat. Jó Viktor urunk és kommunikációs szolgái be akarják hazudni nekünk, hogy minket tisztel Brüsszel, hogy jobban teljesítünk, hogy erősödünk, hogy győztesek vagyunk. Ám ha elhisszük a propagandát, úgy esünk pofára, ahogy eleink is pofára estek. Aztán pislogtak, hogy miért, meg a háttérhatalom, meg mindenki más. Csak mi nem.

Persze lehet, hogy ez is csak egy politikai termék, mint a polgári értékrend, a keményen drogozó kisember, a halálbüntetés visszaállítása, és a többi hamvában holt baromság. Egy gond van azonban: ez a győztesező felelőtlen hülyeség a lelkekig hatol, ott mérgez.

Valahol borzasztó, hogy egy jól indult fiatal társaság megöregedve mennyire hozza a sokszor megbukott kliséket. Mennyire nem tud újítani. Rövidtávú politikai hasznáért mennyire magától értetődően dob oda mindent, ami ennek a magyarnak nevezett kulturális közösségnek a jövőjét jelentheti. Megpróbál önnön nagyszerűségünk hazugságába ringatni minket, miközben a valós tendenciák rémisztőek. Mert a világ kihívásait nem érti, ezért kormányozni sem képes. Helyette hazudik nekünk, a magunk kivételességéről. És azt hiszi, mi elhisszük. Nem Viktor, nem hisszük el. Meghallgatjuk, jót röhögünk rajtad, oszt ennyi. Mert úgy néz ki, hogy a nagyon elkötelezetteken kívül keveseket érint meg a hazugságba ringatás.

Személyes tapasztalatom, hogy még jó Viktor kedvezményezettei is fatalistán várják a jövőt. A lázadás évét. Ők sem érzik magukat győztesnek. Bizonyára azért mert már nekik is elegük van a folyamatos győzelmekből.

A közelgő hanuka/karácsony alkalmával mivel is lephetnénk meg vallási vezetőinket? Talán ha sorban állnak a zsinagógák/templomok előtt a be/megtérni vágyók. Már pedig e bejegyzés hatására százezrek fognak tolongani atyáik vallásának felvétele céljából Isten házai előtt. Lehet megrendelni hektóliterszám a szentelt vizet a Szent Orbán Szenteltvíz Gyártó Zrt.-től (cégt.: Mészáros Lőrinc), és a rabbiknak is meg kell pörgetniük kissé a 613 micva bemagolásából álló nehézkes eljárást.

Először azonban zúzzuk porrá az ateisták menekülő argumentumait, aztán megmutatjuk nekik azt az utat, amelyről nem fognak tudni letérni, mert egyenesen vezet az Úr lábaihoz. Az ateista elutasítás érvrendszere két csoportba osztható. Az egyik az egyház, a másik a hittételek elutasítása. Az egyház mint szervezet kritizálásában van igazság. A kiégett, sokszor egzisztenciális okból üres frázisokat kenetteljes hangon előadó papokból nekem is elegem van. Rájuk férne ötévenként fél-egyéves szünet a lelki töltekezésre. Ám ne feledjük, ennek a sok emberi hibával rendelkező szervezetnek köszönhetjük, hogy egyáltalán ismerhetjük az Evangéliumot.

A másik elutasítási érv a papi pedofília szokott lenni. Ebben is van igazság, csak sajnos ez a megvetendő magatartás nem egyházspecifikus. A kibontakozó, angol edzőket érintő pedofil botrányban nem emlékszem vallási szálra. Az egyházi emberekkel szemben persze nagyobbak az elvárásaink - "Ha rozsdál az arany, mi lesz a vassal? Ha papjuk, kiben megbíznak, rohadt, mi óvja meg a laikusokat?" - ezért gondolkodás nélkül kell eltávolítani az ilyeneket. Az a tény azonban, hogy megtévedtek vannak az egyházakban, nem indok a teljes elutasításra, mint ahogy valószínűleg meccset is nézni fognak az emberek.

A harmadik egyházzal szembeni ellenérv az inkvizíció, amely sok ember halálát, megkínzását hozta magával. Oké, de mikor is volt ez a vallási révületből, hatalom mániából elkövetett kegyetlenkedés? Utoljára úgy háromszáz éve. Hanem az ateista államok megmutatták, ugye? A féktelen liberalizmus gyarmatosítói, a belőle kinőtt kommunizmus, fasizmus, nácizmus a humanizmus csúcsai voltak, nemdebár? Alig néhány százmillió ember halálával, táborba zárásával, kínzásával járt a tiszta ateista humánum kiáradása a Földre. És nem évszázados távlatokban, hanem pár évtizede.

Nézzük a hitbéli elutasítás gyakran használt érveit. Az első a hihetetlenség miatti elutasítás. Ezt a problémát Tertullianus már megoldotta: "Hiszem, mert lehetetlen.". Be kell látnunk: "…ti utaitok nem az én utaim…" Ennyi. Aki ezt el tudja fogadni, annak már nem kell spekulálnia. Az Ő kezében vagyunk és kész.

A moralista ateisták másik kedvenc érve az emberi szenvedés feletti isteni érzéketlenség. Miért a sok szenvedő ember? Nem tudjuk. Talán csak Isten tökéletes, az isteni mű nem. De ezért keményítsük meg szívünket? A tudományos ateista szerint nincs olyan végtelen energiával rendelkező valami, amely az Idők kezdetétől a mai napig működni tudjon. Csacsi népek! Mert Ti még nem láttatok valamit attól még nincs? Harminc éve hittétek volna, hogy okos telefonotokon írott, képi, hangi üzeneteket fogtok küldeni a Föld bármely pontjára?

"Isten léte evidens... Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus." - mondta Makovecz Imre.

Fogadjuk el Makovecz gondolatát, mert a tapasztalatok alapján az ateista vakság meg szokott szűnni. Gustáv Husák elvtárs például egész életében kommunista volt, aztán halálos ágyán úgy gyónt, mint aki sokszor bérmálkozott. És igen, mondják, hogy a zuhanó repülőn sincsenek ateisták. Ezek után szerényen dobjuk le az atomot az ateista gondolkodásra. Csak egy szót mondok, és minden ateista azonnal megtér. Pontosabban egy nevet: Semjén Zsolt.

Na, erre most ateista barátaink döbbent csöndben révülnek maguk elé. Pont a Semjén? Van-e rosszabb keresztény ennél az alaknál? (Egy-két KDNP-s esélyes.) Az a Semjén, aki azt olvasta a Bibliában, hogy lőjétek le az ég madarait? Az a Semjén, aki a keresztényi szeretet jegyében soha egyetlen elesett emberért nem tett semmit? Az a Semjén, akinek hétéves nemzetpolitikai "munkája" azzal járt, hogy rengeteg orosz, ukrán maffiózó kapott magyar állampolgárságot cserébe viszont a magyarok milliói menekülnek őseik földjéről? Erdélyben azért kellett rimánkodni, hogy az addig gyűlölt RMDSZ mint egyetlen magyar párt döcögve megkapja az öt százalékot, mert elfogytak a magyarok Erdélyből. Röhöghetnek az ateisták, ha van valaki, aki elriaszt a kereszténységtől, az pont a Semjén. Hülye vagy, blogger, esetleg rossz cuccot tolsz, cseréld le!

Na de mégsincs igazatok, barátaim! Képzeljétek magatok elé Semjént a halálos ágyán. Ott áll mellette a Bayer. Bayer látványa a saját halálos ágyánál minden normális embert arra ösztönözne, hogy siettetve a folyamatot visszautasítsa az orvosi kezelést, de a Semjén így szeretné. (A Bayer is.) Mármost, ha nincs Isten mi történik? Semjén retináján utolsó képként rögzül a Bayer, oszt már ehetik is a kukacok. Ám ha van? Bayer fizimiskája után nem sokkal számot kell adnia életéről a Szakállas Bácsi előtt. És nincs menekvés, mellépofázás, hazudozás. Ettől a pillanattól reszket a Semjén és mindenki, aki nem tud elszámolni a születésekor Istentől tisztán kapott lélek összemocskolásával.

Már nem röhögtök bősz ateisták ugye? Mert ha azt akarjátok, hogy Semjén és a hozzá hasonlók megbűnhődjenek viselt dolgaikért, túl kell lépnetek az evilági kocsmán az értelemig és tovább!

Önző érdekem is van a javaslatomban, belátom. Annyi jóember ateista barátom van, akik nélkül unalmas lenne a Mennyország. Az unalmas Mennyországból meg kinek ne lenne elege?

Mint azt előző posztunkban jeleztük, korszakos Viktor a csillagot is leígéri népének politikai fiaskói eltussolására. Ennek egyik mozzanata a nyugdíjasok Erzsébet-utalvánnyal való magához édesgetése. A felvetés önmagában nem rossz, kapjanak a nyugdíjasok tízezer forintot, hadd legyen jó karácsonyuk. Persze lehet azon vitatkozni, hogy dolgoztak-e olyan jól ebben az évben, ami indokolja a bónuszt, de ne legyünk szűkmarkúak, kapjanak. Nekünk már úgysem jut nyugdíj, hiszen a Kormány megvédte. Ezért vagy olyan magas lesz a korhatár, amelyet meg sem érünk, vagy olyan alacsony lesz a pénz, amelyből csak éhen halni lehet. De a mostani generációnak szerencséje van, örüljenek hát, az angyalát, én nem sajnálom.

A megvalósítás viszont mindent visz. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy Lázár annyira meg akar felelni Viktornak, hogy megfelelési kényszerében átcsúszik full kreténbe, vagy egyszerűen ki akar cseszni Viktorral és annak kényszeredetten kiizzadt ötletből csinál komédiát. Tisztára, mint a vörösök miniszterelnökicasting-bohózata. Kormányhivatalnokokkal való utalványkihordás... Ha Lázár nem töltene be hivatalt, és magánemberként mondana ilyet, a családja szolidan beutaltatná egy zárt intézetbe, ott talán nem csinál kárt. Esetleg diszkréten megkérnék az orvost, hogy állítsa be újra Jani gyógyszereit. Így viszont miniszter marad, pedig nyílt színen mutatja az elmeháborodottság jegyeit. És ha Kövér felesége nem lenne érintett - aki a valóság ismeretében jégre tette Jani baromkodását -, meg is valósították volna ezt a bolondériát szerencsétlen hivatalnokok örömére.

A kormányhivatalnokok megítélése a lakosság körében nem jó, de a zembereknek nincs igazuk velük kapcsolatban. Messze nem azok a lusta bürokraták, akiket sokan szeretnek ekként látni. Leterheltek, a napi munkavégzés fárasztó, frusztráló számukra, anyagi megbecsülésük a béka segge alatti szinten van. Elég nagy a fluktuáció, a munkateher folyamatosan nő, ezért aki teheti, lefalcol a rendszerből. Nyugat-Magyarországon bizony egyre több az üres kormányablak, sokan inkább Ausztriába járnak át jó pénzért dolgozni mint vállalják a Kormány kutyája szerepet. A keleti területeken más okból, de szintén ürülnek az ablakok, aki tud az Pestre költözik, majd fog bíbelődni hülye Jani f*szságaival, meg az amúgy csontra beszaratott kormánymegbízottak napi terrorjával. Az marad, akinek nincs más lehetősége, meg aki a Lidlbe se jó árufeltöltőnek. Viktor persze ezekkel a folyamatokkal nincs tisztában, és az a gyanúm, hogy Jani se nagyon érti a problémát. Ezekre a leharcolt, hitüket veszített, a Kormányt zsigerből utáló nyomorultakra akarta Jani rálőcsölni az Erzsébet-utalványok kézbesítését.

Képzeljük el a gyakorlatban, ahogy ezek a szerencsétlen hivatalnokok postást játszva kóvályognak a tök ismeretlen terepen. Van zsákjukban minden jó, több százezer forintnyi utalvány meg félelem. Úgy adták volna oda a nyugdíjasnak az utalványt, mint ahogy az ismert viccben nyuszika elkéri a medvétől a fűnyírót: Nyuszi elhatározza, kölcsönkéri a medvétől a fűnyírót. El is indul a medve háza felé, de nem reméli, hogy megkapja. Úgysem adja oda... nem fogja odaadni ez a szemét medve. Végül csak bekiabál a medvének: - Tudod mit, medve: b*szd meg a fűnyíródat! Elég kontraproduktív kormányzati szempontból, de Janinak ennyire telik. Azért ő a miniszter.

Közben pedig bizonyára ütemesen haladna a munka a kormányhivatalban is nélkülük. Mert ahol nincsenek ők, ott az ellenség. A piaci résben megjelenik Kalányos Aranka és börtönéből többször szabadult sas lélekkel megáldott hatodik élettársa, Sztojka Rómeó, akik Demencia nénit és Zsörthölődy bácsit kormányhivatalnok-biztonsági őr kombóban látogatják meg, és inkább visznek. Hogy örültek volna a kifosztott nyugdíjasok és azok családtagjai Jani ötletének! Meg a Pintér, akinek jól elrontják a bűnügyi statisztikáit!

Tényleg nem értem, hogy lehet Lázár ennyire ostoba. Most, amikor szép kényelmesen hátradőlhetne. Viktort egyre inkább nem érdekli a kormányzásnak nevezett szarakodás. Amíg ő társaloghat a Putyin nevű istennel azt képzelve magáról, hogy világpolitikát csinál, meccset nézhet, közben pedig a Mészáros és Garancsi nevű nem strómanok valamint a Tiborcz nevű valóságos vej kapja a közbeszerzéseket, tulajdonképpen Jani a kormányfő. Nagy riválisa, Tóni szépen kihazudta és -helikopterezte magát az utód szerepéből, népszerűtlenebb mint a sokak által erősen rühellt Gyurcsány úr. A Jani kormányzati fogására kitalált galamblelkű Varga Miska annyira alkalmas erre a szerepre, mint Lagzi Lajcsi gázóra-leolvasónak. Akkor meg minek kiállítani magáról a "Gyémántfokozatú hülye" bárcát?

Stéberségből. Meg akarta mutatni Viktornak, hogy az ő területe mennyire kompetens. (És esetleg egy kis pénzt is keresett volna egy baráti biztonsági cég természetesen.) Az éppen valamelyik meccsen való elmélkedését a gondterhelt korszakos országvezető képe mögé rejtő Viktor ezért rábólintott a stréberkedő Jani javaslatára. Érdekelte is őt! Ő kérem bejelentette a frankót, a többi nem az ő dolga. Jani pedig számos ellenfele röhögése közepette gyönyörűen eltaknyolt a magyar valóságon. Mindenki számára bebizonyítva, hogy a rábízott szervezetet sem ismeri.

Ilyenek ezek stréberek, akikből már oskolás koromban is elegem volt.

Hogy jön ahhoz egy ilyen rohadt nihilista bilibsi blogger, hogy dr. Orbán Viktor Mihály miniszterelnök urat, hazánk korszakos vezetőjét csak úgy leökrözze? - kiáltott fel Békemenetelő Józsi bácsi, miközben a bejegyzés címét olvasva a rendkívül informatív Lokál című periodikát dühösen az asztalra csapta. Tényleg, hogy jön ehhez ez a blogger? Sehogy. Csupán megállapítja, hogy szeretett Viktora gyakran ökörszerűen viselkedik. Mert nekünk, magyaroknak - Tisztelt Hölgyeim és Uraim! - sok közmondásunk van, melyek magukba sűrítik a népi bölcsességet. Egyik ilyen mondásunk szerint: Csak az ökör következetes! És ha jól megnézzük Viktor kudarcait - van belőlük bőven - azt látjuk, hogy ezeknek oka sokszor Viktor ökörszerű következetessége. Nem hiszik? Ám lássák!

Az Úr 2014. évének végén járunk, mely évben a mi Viktorunk egy kissé átalakított választási rendszer révén hatszázezerrel kevesebb szavazattal ismét kétharmadot szerez. A dicsőség a fejébe libbent őnékije. Be akarja vezetni az internetadót. Akinek esze van, azt tanácsolja neki, hogy ne tegye. Viktor azonban ökör módra következetes, csak nem ért a szép szóból. Erre tüntetések ütnek ki az országban, kormányzati káosz, politikai vereség, kényszerű visszavonás, kudarc. Viktor el akarja fedni a pofára esést, csak azért is megmutatja ki a legény a gáton. Ő. Leporolja a KDNP senki által soha komolyan nem vett vasárnapi boltbezárást követelő kretén programját, és végig veri pártjain. Mindenki rimánkodik neki, hogy ezt a hülyeséget engedje el. Nem, Viktor dafke kicseszik boltossal, alkalmazottal, vásárlóval, nagyjából az ország népével. Mikor a vörösök meglovagolják a népszerűtlen döntés politikai hullámát, és úgy néz ki, hogy népszavazásra viszik az ügyet, ökör Viktor megint pofára esik. A szitu amúgy vicces, mert miközben az Országgyűlés egyik termében Jani bohóc éppen beleáll Viktor hülyeségének védelmébe, a másik teremben hazug Tóni Viktor nevében felhúzza a fehér zászlót a vörösök előtt. Ekkor Viktor ismét előre menekül a kudarc elől, és behozza a migráncs népszavazás ötletét. Értelmes emberek ismét eldünnyögik, hogy Vikikém nem kéne ezt forszírozni, mert ostobaság. Viktorból azonban megint előjön az ökör következetessége, és csekély 15-20 milliárdot költ politikai vereségére. Viktornak azonban ez nem elég, és személyesen nyújt be Alaptörvény-módosítást egy újabb saller begyűjtése érdekében. Még az ilyen hülyegyerek blogger is megírja három héttel a szavazás előtt, hogy Viktor könnyen bebukhatja újabb marhaságát. De az ökör Viktor senkire sem hallgat, a Jobbik feltörli vele a Parlament folyosóját. Viktor mostan újból előre menekül, és a csillagokat is leígéri az égről az ő szeretett népének járulék- és adócsökkentés formájában. Ám - ahogy Vajda Zitácska - sugar daddyje klasszikusan megfogalmazta: Blöff, blöff, blöff. Látják, hová vezet az ökör következetessége?

Nézzünk egy a társadalmat még jobban irritáló témát, a korrupciót. Viktor kinyilatkoztatja, hogy nem tűri, ám Voldemort nagyurat a nyomozóhatóság nem meri tetten érni az alkotmányos költség átvétele közben, Viktor pedig azóta sem vágja ki a Fideszből, szolidan védi. Farkas Flórián, aki harminc éve köztörvényesként ült, huszonéve pedig az SZDSZ-es Göncz eljárási kegyelmének köszönhetően nem kellett felkeresnie ifjúságának meghatározó helyszínét, szakmányban tünteti el a cigányság felemelésére adott közpénzeket. Viktor meg sem rezdül. Rogánról naponta bizonyítják be oknyomozó újságírók, hogy törvényes jövedelméből nem futja életvitelére, de Viktor védi egykori táskahordozóját. Miért ez az ökörszerű következetesség? Ezek az emberek nem hoznak szavazatot Viktornak, viszont visznek. Ha kenyér lesz is, a cirkuszt az ellenzék tudja adni a népnek. Ki ne szavazna arra a pártra, amely megígéri, hogy a Barátok közt előtt látható lesz a szipogó Tóni, ahogy a bíróság folyosóján vezetgetik. Vagy börtönrealityt adnak exfideszesek szereplésével. Egyre többen szeretnének látni ilyen műsort.

A stadionépítési láz ugyanez. Viktor negyven évvel ezelőtti világképben ragadt, amikor országszerte a férfinép szombat/vasárnap délután százezrével özönlött a lelátókra meccset nézni. Értem az életérzést, volt részem benne. De a fenébe is, megváltozott a világ, a magyar foci hétvégenként összesen ha tizenötezer nézőt vonz. Egy fél stadiont. Ám Viktor ökör következetességével százmilliárdokat csesz el közpénzből erre az eredményt nem produkáló hülyeségre. A másik kedvenc az akadémiai rendszer, amely annyira keveseket érdekel, hogy külföldről kell hozni gyerekeket a gladiátorképzőbe. A Puskás Akadémia Viktor házi kudarca. Hétvégi kecójából nézegetheti az üres stadiont, mint ökör következetességének tárgyiasult szimbólumát.

Márpedig ha arra megyünk, akkor arra megyünk!

Miért ez a folyamatos kudarcokhoz vezető ökörre jellemző következetesség Viktorban? Nincs politikai oka. Azt hiszem, jellembeli okot kell keresnünk. És ebben segítséget nyújt egy Lévai Anikó által elmesélt történet. A 2010-es rendszerváltoztatás előtt Viktor imidzsének waxolása érdekében Anikó asszony a következő sztorit osztotta meg a nyilvánossággal. Viktorral szerelmes fiatal párként bejárták Párizst. Viktor egy "itt a piros, hol a piros?" társaságnál lehorgonyzott, elkezdte nézni őket, majd - Anikó kérlelése ellenére - beszállt a játékba. Ki is fosztották, ahogy kell. Az utolsó frankig. Bánatosan ballagtak Anikóval, aki vigasztalásul elmondta, hogy van még nála egy kis dugi pénz. Viktor eltarhálta, és visszament játszani. Pár perc múlva utolérte Anikót a bankrobbantás sikere nélkül. Ekkorra már tényleg nem maradt egy centimes sem. Igazából ma sem tudom miért éppen ezt a történetet mesélte el Anikó, mert nem vet jó fényt Viktorra. Azt tippelem, hogy a bűnbánó Viktor valami nagyot alkothatott, mert Párizs mégis csak a szerelem városa, és ennek előjátékára emlékezett vissza Anikó. Huszonéves korára az ember - főleg ha jogász - megtanulja, hogy az "itt a piros, hol a piros?" csalás, ott a csalókon kívül senki nem nyerhet, ergo be sem áll játszani. De ha már, akkor az első veszteség után levonja a tanulságot, és odébb áll. Viktor azonban nem. A fiatal Viktor jelleme keveset változott az évek során. Képtelen felismerni egyszerű összefüggéseket, nem hallgat senkire, viszont ökör módjára következetes, aztán bukik. Mindent.

Ez azért érdekes, mert Viktor tizenhét éve másoknak a dakoták közmondását ajánlgatta, mely így hangzott: "Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, akkor szállj le róla!". Ő viszont megmaradt a magyar közmondásnál, és az ökör következetességével nem hajlandó észrevenni, amikor döglött lovon parádézik. Ha azonban a választók rájönnek Viktor jellemhibájára, gyorsabban lesz elegük belőle, mint azt ő felfogná. Valahol sajnálnám, mert - amikor éppen nincs elegem ökörszerű viselkedéséből - kedvelem az ipsét.