Kár, hogy szeretett Viktorunk nem foglalkozik női ügyekkel, mert ha tenné, csodát látna! Rájönne például, hogy a GLAMOUR című női magazin többet tesz a belső fogyasztás felpörgetéséért mint a közpénzből kitartott Vajda Zitácska sugar daddyje az összes unortodoxnak nevezett hülyeségével együtt.

Nem tudom ki találta ki a GLAMOUR-napokat, de leborulok zsenialitása előtt. A női lélek olyan ismerője lehet, amelyről csak álmodni mer a földi halandó. Mint a csajoknak szóló mesék tökéletes szeretője, úgy korbácsolja fel lassan, türelmesen az ismeretlen géniusz a női vásárlási vágyakat, hogy aztán egy velőt rázó orgazmusban elégíthessék ki őket. Kezdődik február végén a GLAMOUR-napok ismételt belengetésével, melyre Pavlov kutyájaként csorgatják nyálukat a vásárlási örömök iránt fogékony hölgyek, hiszen a korábbi akciókból származó portékák már rég elfogytak vagy félretéve porosodnak. Március hosszú hónap, ezért vége felé egyre többen dúdolgatják az örökbecsű slágert: "Pénztárcámnak üres a belseje, sose lesz elseje már!” Ebbe a reménytelen helyzetbe hoz fényt a GLAMOUR a kuponfüzet megjelentetésével. Ekkor szabadulnak el először az indulatok! A játszóterek, az óvodában az öltöztetőszekrények előterei, munkahelyek, kávézók, edzőtermek és jógaórák női közönsége izgatottan tárgyalja a beszerzési lehetőségeket. Aztán eljön a fizetésnap, és pontosan erre időzítve a kuponok beváltásának időszaka. Süldő lányoktól a matrónáig szabadulnak rá a nők a boltokra, hogy kéjes sikoltozások közepette megszerezzék az áhított cuccokat. És amikor megvan minden, következik a kicsomagolás, felpróbálás gyönyöre. Aztán levezetésként még két hétig lehet dicsekedni a nagyszerű üzleti fogásokkal a barinőknek. Végül szép csendben el lehet tenni a feleslegesen megvásárolt ruhákat, cipőket, kencéket olyan helyre, amely nem üti ki a férjek, élettársak, barátok és szeretők - ebben a közegben: pasik - szemét. Az Imelda Marcos-projekt sikerült - ismét bővült a cipő-, táska-, ruhakollekció - lehet várni a következő GLAMOUR-napokat.

A párkapcsolatokra is jó hatással van az ismeretlen géniusz alkotása. A pasik számára a feladat adott: finanszírozniuk kell az élvezetek tobzódását. Ezt lehet közvetlenül vagy közvetve. Az öntudatos, emancipált nő ugyanis a saját pénzét költi, nem kér az anyagi függőségből. Egészen hó közepéig. Akkor viszont műveltségét megcsillantva Az ember tragédiájából vett könnyed idézettel közli a szomorú tényt: "János, nekem szükségem volna pénzre.” A kor Jánosának homlokán ettől mély barázdák keletkeznek, melyeket nőiességük bevetésével könnyedén simítanak ki Éva utódai. Mondom, hogy a GLAMOUR-napok csodásak!

Igen, tiszteletet nekik! - a képet Tibi atyától kölcsönöztük, köszönjük

És a GLAMOUR-nak behódolnak a multik is. Egyik nagy cég sem teheti meg, hogyha versenytársa csatlakozott a bulihoz, akkor ő hűvös távolságtartással figyelje, amint annak növekszik a bevétele. Rohan hát mindegyik kedvezményekkel csalogatni a vásárlókat. Ha a DM, akkor a Rossmann is, ha az Auchan, akkor a Tesco sem maradhat le, ha a Lidl, akkor ott tülekszik az Aldi, a Spar. Mert hülye azért nem vagyok! - kiált fel az Euronics és követi a Media Marktot (vagy fordítva) és így tovább. Mindegy, hogy mekkora kedvezménnyel, de ott kell lenni, mert ez a piacgazdaság. A GLAMOUR ötlete bizonyítja, hogy multik közötti versenyt sokkal értelmesebb dolog kialakítani, és jobban is működik mint a törvényileg való szívatás. (Csak zárójelben: a COOP és a CBA naná, hogy nem küzd a vásárlók kegyeiért, nekik jó a punnyadó magyar ugar, de ezért is a multik a hibásak bizonyára.)

A kedvezmények azonban trükkösek. A konkrét összeg nincs odaírva, százalékban fejezik ki a nyereséget. Feltehetjük a kérdést: mi mennyi? Ha nem tudjuk a valódi árat, akkor honnan lehet tudni a spórolás mértékét? Ez a világrengető probléma azoknál az áruknál jelentős, amelyeket több bolt is árul. A guta ütné meg a virtigli vásárlót, ha ugyanazt a terméket húsz forinttal olcsóbban kaphatná meg másutt. Így aztán a nyereség pontos felmérése érdekében a végig kell járni az összes kedvezményadót. Persze a GLAMOUR zseni ezzel biztosan számolt, mint forgalomgeneráló tényezővel.

A vásárlói kör szélesre tárása szintén e lángelmét dicséri. Az alsó középosztályhoz tartozók éppen úgy megtalálják a nekik való termékeket, mint a luxus iránt érdeklődők. Ezért már egyszerű háztartási áruk vásárlása esetén Warren Buffettnek érezheti magát a panel hatodik emeletén lakó Kisné. Aki pedig megengedheti magának az L'OCCITANE, Yamuna termékek luxusát, az ezreket spórolhat. Mindenki jól jár tehát a maga szintjén, a világ proletárjai és tőkései egyesülnek a bolthálózatok polcai előtt.

Vannak vicces ajánlatok is, kedvencem a plasztikai műtétekre vonatkozó kedvezmény. Műcsöcsöket, olcsón! Kíváncsi lennék, ki jelentkezik be kuponnal, hogy akkor egy D-kosarast legyenek szívesek …

A legnagyobb titokban pedig a spúr pasik is szerezhetnek lepattanót. Néhány műszaki cikk, férfi kozmetikum nekik is bejöhet. Csak nekik nem szabad erről beszélni, mert a GLAMOUR-napok olyan női dolog, mint a hüvelygomba elleni küzdelem.

Irigykedem tehát a GLAMOUR-napok kitalálójának tehetségére, lángeszére, és - mivel nem nekem jutott eszembe - elegem van belőle.

Der Mensch Tracht und Gott Lacht. (Ember tervez, Isten nevet.) Ez a jiddis közmondás jutott eszembe, midőn elkezdtek csordogálni az információk arról, hogy Alföldi Róbert művész úr passiót rendez. Kockázatos dolog előre írni egy még be sem mutatott előadásról, az előjelekből azonban az látszik, hogy Alföldi úr kevéssé koncentrál a szenvedéstörténetre, szokása szerint inkább a provokáció a cél. A producer már bő egy hónappal ezelőtt megüzente, hogy profán feldolgozás készül. Alföldi az Indexnek adott interjújában valami zavaros ideológiát vezetett elő, a plakátokon pedig egy konnektorba dugható corpust ábrázoló lilán világító valami van. Hát nézzük miért fog nevetni Isten - és vele minden valódi keresztény - ezen a szánalmas próbálkozáson.

Néha azt hiszem, Alföldi Carter doki magyar hangjaként elérte pályája zenitjét, és az óta lefelé megy. Unalmassá, kiszámíthatóvá vált. Mint most is. Nagy biztonsággal tippelhetjük meg, hogy mivel akar provokálni. Csak nem tud szegény, mivel nem ismeri az egész történet célját, amely onnan indul, hogy Isten belép az emberi történelembe. Miért? Kíváncsiságból. Meg nem értheti ugyanis, hogy teremtménye, az ember miért nem képes tíz egyszerű parancsolatot betartani. Pedig ő mindent megpróbál. Csodák sorozatával kihozza népét a szolgaság földjéről például úgy, hogy kettéválasztja a Vörös-tengert. Aztán mégis Baál aranyborjúja előtt hódolnak. Küldi a prófétákat, akik közül nem egy rútul végzi. Miért? - tesz fel a kérdést az Úr. A válasza pedig az, hogy megnézi már a népét, hogy megértse őket. Nem királyként, gazdag emberként, hanem egyszerű ácsként. Megismerve a hétköznapi embert és gondjait. Alföldi keményen nevén akarja nevezni Mária Magdolna mesterségét bemutatva, hogy Jézus sem volt fából? Tegye, ez is az ember. És innét is van megbocsátás. Alföldi szerint János esetleg Jézust jobban szerette, mint az indokolt lett volna? Ez is az ember. És innen is van megbocsátás. Júdás áruló csókját Alföldi öt perces smacipartiként ábrázolja, mint a II. Edwardban? Tegye, ez is az ember. Isten nevet ennek a sáralaknak a butaságán. Persze műkeresztényék majd felháborodnak, azért műkeresztények.

És lesz menekültkérdés is. Alföldi pechjére a passióban nincs menekült. József ugyan Nagy Heródes gyermekgyilkos őrjöngése elől Egyiptomba megy, ez azonban nem menekültkérdés, csupán a Birodalom egyik tartományából átmentek a másik provinciába. Mai fogalmaink szerint olyan, mintha valaki az EU egyik országából átköltözne a másikba. Plusz akkoriban még nem létezett Mohamed agresszíven fenyegető vallása. Alföldi erőlködésén Isten jót nevet.

A harmadik várható elem a Hatalomnak való beszólás. Elmaradhatatlan kellék. Különösen most, hogy Kiss művész úr vezet a Varangy királlyal, Alföldinek is kell virítania valamit. A ciki az, hogy a passió erre nem igazán alkalmas, illetve Alföldi nem elég bátor. A látható hatalmat képviselő Pilátus egyáltalán nem akarta kivégezni Jézust. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen meghoznia a végzetes döntést. És mikor rákényszerítették, mosta kezeit: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (Máté 27.4)  A világi zsidóságot képviselő kis Heródes nem értette meg Jézust, nem tartotta veszélyesnek, halálát sem akarta. A zsidó vallási vezetők is megosztottak voltak, Aritmeai József például hitt Jézusban, és várta, hogy építi fel a lelkekben a Templomot. (Ő kérte el Jézus testét Pilátustól és temette el.) A vallási vezetőséget kisajátító Annás család - előretolva a beházasodott Kajafást - akarta valójában Jézus halálát, nem utolsósorban Jézus pénzváltók elleni akciója miatt, amely komolyan veszélyeztette gazdasági érdekeiket. Tipikus háttérhatalmi helyzet, amelyben egy befolyásos társaság érvényesíti akaratát a látható hatalom felhasználásával. Nos, nézzük lesz-e Alföldi művész úrban elég bátorság beszólni a háttérhatalomnak?

Akkor mégis mi végre Alföldi performansza? Isten nevet rajta, ez jó. A valódi keresztények legyintenek rá. A Semjén-féle műkeresztények őrjöngenek egy keveset, de kit érdekel. A ballibek legalább megismerhetik egy kicsit Jézus utolsó napjait ízelítőt kapva valami olyanból, amire egyébként nem mennének el. Botrányszagra gyűl az éji vad, kb. mint az Othello Gyulaházán című filmben. Kifelé jövet pedig jót vigyoroghatnak azon, hogy kedvencük mekkorát beszólt a keresztényeknek, meg a zorbánnak. Ballib zsebben a 2018-as választás! Rosta Mária producer kaszál egy kis pénzt, ez is rendben. Az igazi nyertes viszont a mi jó Viktor urunk lesz.

A Fidesz népszerűsége az Olimpiai népszavazás után jelentősen esett, a korrupció miatt elég nagy a kormányzat iránti utálat, Viktor kormányzása már nem áll másból, mint a kudarcok elfedéséből és most itt a CEU balhé. Nekik úgy kell a kiszámíthatóan provokáló Alföldi, mint a falat kenyér. Mert mi fog történni politikai vonalon? Bayer úr ír legalább négy cikket a következő szavak felhasználásával: Roberta, buzik, keresztényüldözők, kommunisták, liberálisok, kurva anyjukat. Lovas István tárgyszerűen izzó cikkben jár utána, hogy hányszor sértették meg a keresztényeket nemzetközi szinten ilyen előadásokkal megjegyezvén, hogy profán Mózes feldolgozások valahogy kimaradnak a szabadon alkotó liberális művészek életműveiből. A Magyar Idők szalagcímben hozza: A keresztény magyar állam gyökerét liberális métely rágja! A 888 szerint: Liberális gyökerek rágják a keresztény magyar állam mételyét! És a lakájmédia minden fronton erősen küzdeni fog a magyarság megmaradásáért az ilyen „tudjukkik” által kitartott Alföldikkel szemben. Mert ez kell a málladozó Fidesz B-közép egyben tartásához. De a nárcisztikus Alföldi buta ahhoz, hogy felfogja saját szerepét ebben a passiónak álcázott komédiában. (Vagy nagyon okos, és van az a pénz, amiért vállalja "Őfelsége hivatalos provokátora" szerepét jól átdobva ballib rajongótáborát.)

A komikus passió kategóriában Gárdonyi alkotott nagyot úgy 125 éve. A lepéndi bíró Göre Gábor paksijó játéka mindent vitt, a közönség és Isten térdet csapkodva röhögött az előadáson, csak a helyi papot rúgták ki. Talán, ha Alföldi művész úr ezt a profán paksijót vinné színre, senkinek sem lenne elege belőle. Mejhöz hasolló lyókat kivánok, ö.m.a f.

Apró történetet mesélek, amelyben - mint cseppben a tenger - mutatkozik meg a rossz kormányzás. Egy gyermekkori barátom második alomból származó kilenc év körüli fiúgyermeke részt vett a kötelező iskolai úszásoktatáson. Az uszoda csempéje csúszós, a kilenc éves fiúgyermekek meg eszetlenek, ezek együtthatójából kialakult egy szolid sípcsonttörés. A srácot ellátták, semmi különös. A család eltérően reagált. Anyuka halálra aggódta magát csimotája gipszelése közben és az óta is körülugrálja. A kispajtás büszkén ment iskolába, mint valami háborús hős, és hihetetlenül népszerű lett a lányok körében megtanulva, hogy a csajok a rossz fiúkat szeretik. Az apuka látványosan érdektelen a cécó iránt, és erre két oka is van. Az egyik, hogy az első alom kölykeit is felnevelte hasonló viszontagságok között, minek izguljon ilyen potomság miatt. A másik, hogy erkölcsi oka sincs a méltatlankodásra. A régi tanúk még jól emlékeznek a közös gyermek- és ifjúkor botlásaira. Az atya az a típus volt, akinek talán nincs olyan csontja, amely ne tört volna el/be. (A feje kétszer is.) A szülei egy darabig hordták a sebészetre, aztán feladták. Hetedikes korától tulajdonképpen maga intézte férfias ügyeit. A sebészek előre köszöntek neki az utcán, a gipszelők névről ismerték, a szomszédok pedig azonnal tudták, mikor van iskolai szünet, amint meglátták őt kötve-fűzve. Ezért kissé immunis fia otthoni sztárallűrjeire, nagyjából tesz az egészre, és fejcsóválva figyeli az anyuka kényeztető produkcióit.

A többször tört bucija ellenére mondhatjuk, hogy sokra vitte, ütődött szegénykém, de nem teljesen hülye. (Na, most hatalmi poziból elszedi az üzleteimet.) Elhatározta, hogy az anyuka által beígért fájdalomdíj családi kasszát terhelő költségét némi állami segítséggel csökkenti. Hallott valamit harangozni a gyerekekre kötött állami biztosításról, így felvette a kapcsolatot az iskolatitkárral. Megtudta, hogy az Allianz Hungária Biztosítóhoz kell fordulnia. Meg is tette, felhívta őket, ahol egy kedves hölgy elmondta a teendőket. Csak egy piciny hiba van a kréta körül, ebben az évben nincs biztosító, aki fizetne. Az Allianz befogadja ugyan a kárbejelentést, de semmit sem tud ígérni a kifizetés tekintetében, mert nem biztos, hogy ő fog eljárni. És innen jön a kormány kreténsége.

Az egész eljárást az általános gyermek­ és ifjúsági baleset­biztosításról szóló 19/2003. (VIII. 14.) Korm. rendelet tartalmazza, az évszámból ítélve ez még a vörösök vívmánya. A rendszer úgy néz ki, hogy évente pályáztatják a biztosítókat a megtiszteltetésre. Valószínűleg nem lehet veszteséges üzlet, mert a kifizetendő összegek nem nagyok, a csonttörésért például háromezer forint jár. A járulékos nyereség viszont ígéretes, hiszen a biztosító egy sor más terméke is elsózható. A rendszer alapvető hibája az évente való versenyeztetés, mert minek. Ha a nyertes jól végzi a munkáját, már csak a bürokráciacsökkentés okán sem érdemes évente vacakolni. Pláne, ha olyan tré kormány van, amely ezt a feladatot március közepéig sem tudja elvégezni. Normális körülmények között az illetékes elvtársak októberben észlelik, hogy lassan eljön az év vége, új szerződést kell kötni. Elkészítik a pályázati felhívást, amely az előző évi felhívás átdátumozásából áll, oszt' hajrá. De a mi kormányunk nem képes ezt az egyszerű feladatot határidőre megoldani, mert a Soros.

A barátomat jól kiröhögtem - szokás ez közöttünk -, mikor sopánkodva előadta a szomorújáték végét. Mivel még a feltétlen Viktorhívők közé tartozik - talán a fejét ért sérülés az oka - mondtam neki, hogy szervezzen egy Békemenetet, hátha az segít. Erre röviden, ám lényegretörően kifejtette, hogy g.ci vagyok. Én válaszul nem döntettem ki a plakátoszlopait, hanem felnyerítettem, és elkezdtem a valósággal froclizni. Tudod mi a stájsz, öreg? Még nem kapta meg valamelyik köcsög fideszes az alkotmányos költséget, vagy éppen összevesztek azon, hogy melyik teheti zsebre. Te meg, apám, várhatod a stexet. Az nem lehet. - mondta ő. Hát akkor barátom, van egy harmadik lehetőség is: rossz a kormányzás - szembesítettem a magyar rögvalósággal okosan ráncolva homlokomat. Apró hibák mindig vannak. - rebegte a hívő azon méla bújával amikor rájön a világ tökéletlenségére.

Apró hibáról szóló apró történet, hehe. Tré és korrupt a kormányzás, cimbi, ez van. Akinek viszont elege van ebből, és a javítás szándékával erre rámutat, az áruló.

A múlt hétvégét kőgazdag rokonainknál töltöttük. Mások nem lehetnek, mert rengeteg TV-csatornára fizetnek elő a nyugdíjukból. Unalmamban a régi szép idők emlékére kapcsolgattam a sávok között. Volt közöttük sportcsatorna, amely valamelyik külföldi bajnokság meccsét adta, és az M4, amelyen éppen magyar foci ment. A különbség kiszúrta az ember szemét: a külföldi meccsnek voltak nézői. Körben a stadionban szurkolók ültek, álltak, drukkoltak. A magyaron meg nem lehetett látni gyakorlatilag senkit. Első ránézésre úgy látszott, mintha zártkapus játékot rendelt volna el az MLSZ vagy az UEFA. De nem... a kutya sem nézte. Lehet persze vetíteni arról, hogy az épülő stadionok miatt kevés a néző, csak nem igaz. Az új stadionokban leforgathatnák a King Kongot, a kongás már megvan hozzá. A fenntartásuk pedig viszi a boldogtalan tulajdonosok - sokszor az önkormányzatok - pénzét. Akkor meg minek költeni erre a magyar focinak nevezett hülyeségre?

A második döbbenet egy magyar bajnoki gólnál tört rám. Mivel nem különösebben érdekel a hazai bajnokság, most csodálkoztam rá a magyarnak nevezett csapatok játékosainak összetételére. A gólt egy néger srác vágta, és a gólörömben osztozó játékosok közül az első kettő szintén fekete volt. A következő kettőnek a mezén pedig a játékos nevének végén az -ics szerepelt. Nekem ugyan teljesen mindegy, hogy kiket alkalmaznak a magyar klubok, de így szembeköpni Viktort, az nagy merészségre vall. Lehet, hogy az MLSZ valójában a titkos Viktor elleni szabadságharc bázisa?

Mert hát Viktor egy évig azzal plakátolta tele az országot, hogy a jövevények nem vehetik el a munkát a magyarok elől. Akkor most mi van? A magyar fiúk elől a néger fiúk elszipkázzák a jól fizető melót az MLSZ szeme előtt, esetleg támogatásával. És Viktornak - aki biztosan többet jár meccsre mint én - sem tűnik fel, hogy a kor Puskásai feketék? Esetleg délszlávok. Ez utóbbi persze nem biztos, mert magyar embernek is végződhet a neve -icsre, csak akkor a híres etnikai homogenitás eszméje bukik. (Ha magyaroknak tetszenek lenni az -icsek, akkor az etnikai homogenitás megőrzése érdekében szíveskedjenek magyarosítani, mint ama Petrovics nevűt.)

Szóval kérem akkor, hogy is van ez? Igazítson már el valamelyik fideszes, mert nem látom az ideológia és a valóság közötti összhangot. Bizonyára nem vagyok ideológiailag képzett. Könyörgöm, képezzenek kedves kommentelők! Mondják már meg nekem - nekem, aki hinni akar -, hogy lehet ennyi külföldi a magyar - sőt MAGYAR - bajnokságban?

És innen jön a harmadik szörnyülködés. Mert ha néger és délszláv játékosok szaladgálnak a magyar bajnokságban, akkor hol vannak a fociakadémiák által kitermelt virtigli magyar játékosok? Viktor kormányzása hetedik évében jár, egy 2010-ben tizennégy évesen akadémistává lett fiúgyermek ma huszonegy éves. Éppen itt lenne az ideje, hogy tehetségével magára vonzza az értő figyelmet. Nyilasi, Törőcsik, Ebedli és korosztályuk tehetséges játékosainak neve ebben az életkorban már elkezdett ismertté válni. Most vannak ilyenek? Ha lennének, bizonyára nem külföldi munkavállalókkal lenne tele a csapatok kerete. Tehát az akadémiai rendszer is kudarc dacára a beletolt milliárdoknak. Ismét kérem fideszes barátaimat pallérozzák hitemet, mert az nem lehet, hogy Viktor ekkora kudarc kupacot hordott össze. Az nem lehet, ugye?

Benne van a pakliban persze, hogy Viktor mégis zseniális. Feltalálta a játékosok és érdeklődők nélküli focit. Van akkora előrelépés a futball történelemben, mint a WM-rendszer, kétségtelen. De akkor mire jó ez az egész? A csúf ballibek és a náczikok elsőre rábökik, hogy a Viktor diktátori allűrjeinek egyik megnyilvánulása, meg a zegézségügy, meg a zoktatás, blabla, blabla, bla. Nem ismerik ezek a Viktort! Okos ember ő.

A foci a hetvenes évektől a nemzetközi pénzmosás és fogadási csalások terepe. Ki hiszi el, hogy egy játékosért több millió eurót fizetnek, aztán sokszor csak a kispadon ücsörög. (Az arab és újabban a kínai klubok európai focistavásárlásai mutatják leginkább a pénzmosási jelleget.) Még a legnagyobbak is - Messi pl. - rendszeresen keverednek adócsalási ügyekbe. A Barca-PSG meccsről pedig csak a szellemileg nagyon visszamaradottak hiszik el a fordítás csodáját. Fogadási szempontból ugyanis tök mindegy, hogy egy fülöp-szigeteki kakasviadalra megy a fogadás vagy a Barcára. Annak viszont, aki felépíti a Barca brandet nem mindegy, hogy a következő körben is lehet fogadni a csapatára vagy helyette patkányfuttatást tesznek be. Óriási üzlet ez.

Ebbe az üzletbe szállt be a mi Viktorunk, először valószínűleg tudatlanságból, focibolondságból. Aztán ráérzett az ízére. Nincs ezzel baj, ilyen a boksz, bocs a foci. Csak külföldön a saját pénzüket mossák tisztára a tiszteletre méltó felvilág képviselői, ezért kellenek a nézők, közvetítési díjak, reklámbevételek a valódi célok eltakarásához. Nálunk viszont közpénzek felhasználásával virágzik az üzlet, ezért nincs szükség nézőre, játékosra, bevételre.

Legyen a magyar foci az ami, virtuális ökörködés üres stadionokkal, külföldi játékosokkal, én nem bánom, úgysem nézem. A nép széles tömegeinek viszont elege van a virtuális magyar focira való - nagyon is valóságos - közpénz elherdálásból.

Január utolsó harmada-február eleje a tértivevénnyel érkező levelek szezonja. Az emberek nagy részének - eléggé el nem ítélhető módon - van jobb dolga is, minthogy egész nap otthon várja a postást. Ezért sajnálatosan - nem kevés idő és energia pocsékolása árán - be kell fáradni a postára átvenni a hivatalos iratot. Nem könnyű eset, sokszor jelentős logisztikai bravúrt igényel, amely munkahelyről való lógással vagy munkaidő utáni plusz teherrel jár. A feladat megoldását bonyolítja, hogy a dömping miatt mások is a postán töltik szabadidejüket a negyvenméteres sorban kivárva a jól láthatóan fáradt, motiválatlan postai dolgozók lassú munkáját. Mindenki ideges, rosszkedvű. Influenzás időszakban különösen jó műsor, mert a sok tüsszögő embertől kaphatunk bónuszként egy kissé intenzívebb elfoglaltsággal járó programot is. De valami rejtélyes okból az összes hivatal szereti ugráltatni a derék polgárokat.

A rutintalanok a tértivevényről szóló tájékoztató elolvasása után azonnal rohannak a postára, hogy felvegyék a hivatalos iratot. A kínos csak az, hogy két nap múlva kezdhetik elölről. Aztán újabb pár nap telik csak el látszólagos nyugalomban, és hipp-hopp ismét a sorban állás közbeni idegeskedők között találják magukat. Így megy ez február közepéig. A rutinosak összevárják az értesítőket és három-négy iratot váltanak ki egyszerre. Ez jobb módszer, ám két-három postai megjelenés ekkor is garantált.

Az igazi zsenik - mint például a remek posztoló - megfogadják Dobó igazságát. Az egri hős felbontatlanul dobta tűzbe a török levelét, mert elolvasás nélkül is tudta mi áll benne: fenyegetés vagy alku. Fenyegetéstől meg nem ijedt, alkuba nem bocsátkozott, akkor meg minek olvasgasson hiába. Az értesítésre vetett pillantásból meg lehet állapítani, hogy ki a fene akar rángatni minket, így ahhoz érdemes viszonyulni. Az év első felében két helyről szokott jönni hivatalos levél: vagy adóelszámoláshoz szükséges iratokat küldenek azok, akiknél dolgoztunk valamicskét az előbbi évben, vagy az önkormányzatok szórakoztatnak adómegállapító határozataikkal. Az első csoportba tartozókat szépen felhívjuk, hogyha legközelebb arra járunk, átvesszük a motyót, hagyjanak békén, május húszig van időnk. Ezt meg szokták érteni, és máris kicseleztük a postai idegzsábás elfoglaltságot. Az önkoris baromságokra pedig tegyünk nagy ívben, nekik kell az adó, majd küldik rendes levélben, miattuk ne rongáljuk az életminőségünket. S lőn, február végén megérkeznek a helyi adóra vonatkozó papírok, amelyek végképp meggyőznek arról, hogy mennyire felesleges lett volna drága életünk drága óráit az önkormányzati hülyeségekre pazarolni.

Az első levélben közlik, hogy nem kell helyi adót fizetnem, mert tavaly eladtam az ingatlant, ezért az új tulajt terheli az adófizetési kötelezettség. Na, basszus ezt nem gondoltam! Tényleg? Ezért állhattam volna sorba három nyakamba tüsszentővel? Hát a szórakozzatok anyátokkal! - gondoltam. Biztos, ami biztos eltettem ezt a szarságot, mert mindenre ügyelő kispolgár vagyok. És milyen jól tettem! Tegnap jött egy újabb levél, amelyben ugyanaz az ügyintéző közli, hogy az ingatlan után mennyit kell befizetnem kommunális adó címén. Kissé ideges alkatúak bizonyára berongyolnának  az önkorihoz azzal az apró kérdéssel, hogy mi ez a baromság. A Nirvánába tartó bölcs azonban tudja, hogy a lelki béke sokat ér, ezért feleslegesen nem harcolunk, majdcsak lesz valami. A következő levélben egy másik önkormányzat állapít meg adókötelezettséget egy három éve eladott ingatlan után. Ha figyelmetlenek vagyunk, és a rengeteg befizetnivalóval együtt ezt a látszatkötelezettséget véletlenül teljesítjük - erre szerintem számítanak is önkoriéknál -, a büdös életben nem fogjuk visszaszerezni a benyelt pénzecskét. Mi azonban nem vagyunk felületesek, papírt eltesszük, nem hívjuk az ügyintézőt. Nyugalom. Hagyjuk a fenébe. Majd rájönnek a hülyék.

Harmadik levél harmadik önkormányzat. Felszólít, hogy töltsek ki valami nyilatkozatot, mert az alapján róják ki az adót. Közel tíz éve vettük a lakást, jó, hogy felébredtek elvtársak! De miért engem macerálnak? A tulajdoni lap szerint feles a tulajdon, keressék a másik tulajt! Különben is zabos vagyok rájuk, mert amikor a városi strandra mentünk, nekünk nem járt a helyi kártyában biztosított kedvezmény, mert - amint arról a hivatalosság röviden kioktatott - az csak a tükéknek van. Tehát a pénzem kellene, de kedvezmény nem jár. Hát akkor leshetitek kedves barátaim, hogy bármilyen nyilatkozatot kapjatok tőlem! Majd ha külditek mellé a kedvezménykártyát is! Tudjátok: jogok és kötelezettségek egyensúlya.

...azok a bizonyos adóforintok

Három különböző önkormányzat, de mindegyik hülye, ha más módon is. Megértem én: a "jobban teljesít országban" úgy kell minden fillér az önkormányzatoknak, mint a falat kenyér, hát adóztatnak keményen. És valószínűleg közrejátszhat az is, hogy már alig maradt feladat náluk. A kommunális adó beszedése az a terület, ahol lehet virítani, gyakorlatilag a létük bizonyítására szolgál. És értem azt is, hogy kevés az értelmes szakember az önkormányzatoknál, csak favágók maradtak.

Mégis, nagy kérés lenne, ha megkérnénk őket, hogy ne piszkálják a békés polgárokat? Például megnézhetnék az ingatlan-nyilvántartást, amely közhiteles. Ebben az esetben láthatnák, hogy ki a tulajdonos, milyen arányban, mekkora az ingatlan, és - láss csodát - nem lenne szükség csesztetőlevél-cunamira. Talán, ha dolgozni méltóztatnának.

Csak a tisztánlátás kedvéért közlöm, hogy minden adót befizetek, amely az államnak, önkormányzatnak jár. A fair adóztatáshoz hülye önkormányzatok időt rabló, tisztességtelen eljárásából viszont elegem van.

Ilyeneket mondott Matolcsy a múlt héten: "egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el”, meg ilyet, hogy "sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”. Az amcsik kapásból magukra vették Matolcsy kijelentéseit, és azóta diplomáciai körökben áll a bál.

Ha Matolcsy ezeket az ökörségeket szanatóriumi szobájában rebegi el kezelő orvosának, az rendben van, fontos lépés lehet mentális jellegű betegsége szinten tartásában. A nemzet Gyurija azonban betegségének külső tüneteivel a magyar Országgyűlésben szórakoztatta a honatyákat/honanyákat és a nyilvánosságot.

Drága Viktor, itt az idő, hogy magadhoz kéresd Gyurkát és könnyed kávézgatás közben elé tolj egy fehér papírt, melynek a tetején a "lemondok” szó szerepel, az alján pedig Matolcsy György Huba neve feletti rész aláírásra várva. (Amennyiben előrelátóan van már egy ilyen tartalmú papír a páncélodban, megspóroltál egy kávét a nemzetnek.) A Propaganda Minisztérium ugyanakkor kiad egy közleményt azzal a szöveggel, hogy: "Dr. Matolcsy György elvtársat - érdemei elismerése mellett - saját kérésére rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezték ki ulánbátori székhellyel. Matolcsy elvtárs egyben kormánybiztosként felügyeli a selyemút kialakítását is.” Persze most majd jönnek a százmilliárdos közpénzjelleg-eltűnésből aprópénzzel kifizetettek azzal, hogy "Matolcsy csökkentette a kamatokat”, "a Simor meg”, "Összetartozunk, Zita”, "rohadt moszkovita, gyíkvállú, szakállas hazaáruló” és így tovább. Ne hallgass rájuk Viktor, mi mondjuk a tutit. Eddig hihetted Viktor, hogy Gyuri egy ártalmatlan bolond, de csak féligazságod van: nem ártalmatlan.

Több okból kell Gyurinak Ulánbátorba mennie. Az első, hogy beszédével csúnyán túlterjeszkedett a jegybankelnök jogkörén. A jegybankelnöke monetáris ügyekben független, a kormányzathoz tartozó gazdasági ügyekben időnként lehet véleménye, de egyéb kormányzati ügyekben kuss a neve. Külpolitikát érintően pláne, hiszen a kancellár típusú miniszterelnöki rendszerben - ilyen a magyar - a külpolitika irányítása miniszterelnöki puvoár. Gyurka az ő ostobácska fejecskéjével azt hihette, hogy az új amerikai vezetésnél bevágódhat, ha szidja a régit, ám ez nincs így. Amerikában lehet akárki az elnök, az establishment ugyanaz. Sárral kenni a korábbi elnöki adminisztrációt lehet, Amerikán belül, de egy kis ország hivatalnokának kifejezetten tilos. Matolcsy tehát Viktor szépen ápolt kiskertjébe kaszált bele, magyarázkodásra kényszerítve a magyar miniszterelnököt az amerikaiak felé. Aki pedig annyira hülye, hogy nem tudja hol a helye, annak meg kell mutatni: Ulánbátorban.

A másik ok, Gyurka miniszterelnöki ambíciója. Matolcsy köreiben nem volt sosem titok, hogy Gyuri szép szemeit reávetette a miniszterelnöki pozira. A többszázmilliárdos közpénzjelleg-eltűnés arra is jó volt, hogy Dzsordzsi hatalmi hátországot gründoljon magának. Persze ezt is matolcsysan: rokonokkal, széllel bélelt futóbolondokkal, az ostobaságára rájátszó nyájaskodó seggnyalókkal. Jól vetted észre, Viktor, ezt az ambíciót és a közpénzből kitartott Zitácska ügyének nyilvánosságra hozatalával - mert ugye senki sem hiszi, hogy az évek óta tudott dolog kipattanásához nem volt közöd - Gyuri vissza is vett. Úgy látszott felfogta, hogy a matolcsyk nem nőnek az égig. Pár hónapig. De most miniszterelnököt játszott nagy nyilvánosság előtt. Ha ezt következmények nélkül hagyod szeretett Viktor, legközelebb azt veszed észre, hogy a helyeden ül a Purczeld Arénában, és köpködi a szotyit.

"Szóval ezt így kell csinálni... ejha! Na, legközelebb már én fogom..."

Jó Viktorom, ha nem figyelsz, Matolcsy úgy tud kitolni veled, hogy mire leérsz a Cinege közből a városba, már lángokban áll az egész... Maradjunk annyiban, Matolcsy a Bank utcában komoly veszélyt jelent hatalmadra, Ulánbátorban meg nem.

Ki lehet helyette?  Gyurka szerviensei közül nem szabad kinevezni senkit, akit ő alkalmasnak talált, azt inkább hagyjuk. Talán a régiek közül Járai Zsiga, Szász Karcsi, Bod Peti jöhet szóba. Ezek rendes emberek, és hatalmi, politikai ambíciójuk sincs. Esetleg lehet a Varga, ha már nagyon unja a kormányzati tipródást. (Lázár, ne örülj annyira, még bevered a fejed a plafonba!)

Azt hiszem Viktor a huszonnegyedik óra ötvennyolcadik percében vagy ahhoz, hogy kijelentsd: Elegem van Matolcsyból, ki van rúgva!