Mostanában ha egy politikust valami gazságon érnek, rögtön azzal védekezik, hogy a cselekedete magánügy, ahhoz a választópolgároknak semmi köze. Nyilvánvaló, hogy ez a fennhéjazó magatartás elítélendő, ha azonban a mögötte meghúzódó ideológiára is rápillantunk, a szörnyülködés mellett a NER prosztósága is feltárul.
Az egész a távoli múltban kezdődött, midőn a Teremtő egy későbbiekben Semjén Zsolt nevet kapó egyedet kevés - rendkívül kevés - talentummal felruházva szalajtott neki a világnak. Zsoltinak - szegénynek - ezért nem is sikerült rendes iskolát végeznie, csak valami teológiai vacakot. Na mármost a teológia több szempontból is a teljesen értelmetlen stúdiumok közé tartozik, hiszen Ésaiás próféta megírta: "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!". Erre erősített rá Pál apostol: "Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!" Akkor meg minek bosszantani az Urat azzal, hogy megmondjuk, mit gondol? Társadalmi szempontból pedig fejezetten káros, ha a szellemi maszturbáció termékeit a társadalmi folyamatokra próbálják meg alkalmazni. Mint tette ezt Semjén úr, aki sajnos csak ezt tanulta, így – midőn megszorult - ebből tudott meríteni.
Zsoltink ugyanis kellemetlen helyzetbe került, amikor kiderült, hogy évente milliós összegekért vadászgat, amely nem nagyon jön ki törvényes jövedelméből. (És akkor még az a kérdés különösebben nem lett megválaszolva, hogy az önként, kéjjel, pénzért ölés a jó keresztény vagy a pszichopata jellemzője-e.) Zsolti - aki hangsúlyozandó, hogy szerény képességű - erre azt válaszolta okosan, hogy barátai fizették a mulatságot. Ezzel maga vonta be magát a korrupt politikusok körébe. De ezért ne nevezzük őt hülyének. Amikor pedig szembesítették azzal, hogy ez bizony tankönyv szerinti korrupció, Zsolti visszanyúlt a teológián hallottakhoz analógiáért, és azt mondta, hogy két Zsolti van: egy politikus Zsolti, aki nem vadászik miközben politikus, és egy magánember Zsolti, aki nem politikus, miközben vadászik. Tehát, ragyogott fel az imbecillisekre jellemző mosoly az ő orcáján, nem is lehet korrupt, hiszen a vadászatokat nem politikusi minőségében, hanem magánemberi minőségében perkálták ki helyette. (Valahol mind Semjén úr, mind az átlag választópolgár sajnálhatja, hogy Zsolti politikusként nem vadászik, mert annyi ritka nagy állatot, amilyeneket a Parlamentben vagy pártrendezvényeken lőhetne, sehol sem talál.)
Ez a magyarázat hajaz - Zsolti becsípődése a teológiai időkből - arra a kérdésre, hogy miképp áll Isten az ember által elkövetett bűnökhöz. Egyik teológiai okosodás szerint Isten nem szűnik meg szeretni az embert, csak a bűnt ítéli el. Olyan ez, mint amikor a Legyetek jók, ha tudtok című filmben Néri Szent Fülöp leken egy sallert azzal, hogy az ördögnek adta. Zárt lufihámozói körökben ez csodás világ magyarázat, társadalmi szempontból viszont tarthatatlan. Gondoljunk bele, a badacsonyi gyilkosságot elkövető rejtett tartalékok e tétel alapján védekezhetnek azzal, hogy csak a bűnt ítélje el a bíróság, és dutyiba is menjen a bűn, ők meg sietnek haza, mert kihűl a vacsora. Nagyjából az egész büntetőjogi rendszert ki kellene dobni, ha teret adnánk ennek a hülyeségnek. Zsoltinak azonban nincs ennyi belátási képessége, simán hivatkozási alapnak tekinti korrupt helyzetének védelmére.
Népi felháborodás esetén Zsolti megírhatta volna nagy sikerű "Találkozásom a szívlapáttal" című kesergőjét, ám a magyar társadalom a választás során elfogadta Zsolti bölcselkedését, amely így szerény elméjében megerősítést nyert. Mi több, terjed! Azóta a jogalkotás sáncai mögül erősítik a magánélet sérthetetlenségét, amiről nem akarnak beszélni, az magánügy. Senkinek semmi köze hozzá. És a magyar társadalom annyira béna, hogy eltűri. Senki sem teszi fel azt a kérdést, hogy ha ennyire fontos a magánélet, akkor miért mennek politikusnak, állami vezetőnek? Kényszeríti őket valaki erre a sanyarú pályára? Hiszen a csirkebontóban tárt karokkal várják a magánéletét féltve őrző munkaerőt.
Persze van okuk félteni a magánéletüket, mert az annyira nincs összhangban a hirdetett ideológiával, hogy megismerése esetén még a birkák is odahagynák a tábort. Szegény plebejus Viktor lányának is alig futja egy tizenkét milkós órára. De ez magánügy, nincs itt semmi látnivaló! Szegény államtitkár asszony kiposztolja, hogy milliós tandíjú oskolába járatja gyermekeit, miközben az állami iskolák nagyszerűségét ecseteli. Aztán a felháborodás láttán közli, hogy ez magánügy. Ugyanez az államtitkár asszony korábban ledobta a textilt egy férfi magazinnak. A képek ízlésesek, a hölgy szép vala. Nincs is probléma - "fiatal voltam, kellett a pénz" -, de felszólalásaiban ne hintse a keresztény erkölcs magvait, miközben az egész cserkészcsapat a képére hinti a magvait.
Kásler miniszter úr nagyon magyar. A magyarság iránti önzetlenségéből fakadóan bizonyára mindig karakánul visszautasította a hálapénzipar lealacsonyítását. Csak akkor közalkalmazottként miből tellett a fia magán iskolában való palléroztatására? És a közoktatásért felelős miniszterként hogy lehet, hogy unokái magánsuliba járnak? Magánügy ez is. Hát hogyne. És naná, hogy az is magánügy, hogy a közel negyven éve nyugdíjas Kósa mamának miből telik többszázmilliós sertéshizlaldára, hiszen tudjuk: "Édesanyám nem strómanja senkinek se". I tak dalse, ahogy művelt román mondja.
Sorolhatnánk a példákat napestig erről a magánügyes politikus gárdáról, akik 2010-ben azzal nyerték el a zemberek bizalmát, hogy véget vetnek a magánügyeknek a közjóért. Aztán most menekülnének a közvélemény, magyar polgártársaik elől szánalmas ideológiákat gyártva gyarlóságukhoz. Elegem van belőlük, miközben tudom, hogy önmaguk elől úgysem menekülhetnek.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek