A címválasztás miatt a saját jogon vagy pénzért hülye fidesz trollok már kezdhetnek is hőbörögni, hogy hát a Viktor nem is mazsom. A Viktor egy szőrét vesztett vidéki sunyi hazudozó róka. Ő mondta. Bizony. (Vagy valami ilyesmit, bunkó fideszes úgysem érti, neki elég a hit, hogy Viktor.) Pedig, de. Viktor majom.

Emlékeznek még a Sivatagi show című filmre? Na, ott szerepel Viktor majom. A Kalahári sivatag vadászainak a többhetes portyázásához víz kell. Folyamatosan. Ezért jó, ha felderítik, hogy hol vannak azok a földalatti vízlelőhelyek, amelyeket szükség esetén használhatnak. Tudják, hogy a területen élő majmoknak megvannak a titkos bázisaik, csak ki kell belőlük szedni. A vadász csapdát állít. Fúr egy lyukat, amelybe a majmok szeme láttára magokat szór, majd elbújik. Valamelyik kíváncsi majom odaólálkodik a lyukhoz és bedugja a mancsát, hogy kivegye a vadász elrejtett kincsét. A vadász előjön rejtekhelyéről és pórázra fogja a majmot. Miért tudja ezt megtenni? Na, itt a varázslat! A majom nem bírja elengedni a zsákmányt. Ha elengedné, simán kihúzhatná a kezét és elpucolhatna, de nem. Képtelen rá. Így lesz fogoly. Ekkor jön a vadász következő trükkje. Sót etet a majommal, mert a majmok nem tudnak ellenállni a sónak. Persze egy idő után a tikkadt majom már bármit megtenne, hogy vízhez jusson. És meg is tesz. Bármit. A vadász leoldja a pórázról a szomjas majmot, aki esze nélkül rohan a rejtett vízhez. A vadász köszöni, most már tudja hol keressen vizet. Ha bővizű lelőhelyet talál, akkor majmoknak taka van (esetleg kiirtják őket), és odaköltözik a vadász nemzetsége.

Miért is hasonlít a büszke szittyák vezére egy szerencsétlen majomhoz? Lássuk csak. Viktor nem tudja elengedni hatalmat. Éppúgy, mint a majom a magokat. Ha időben elengedte volna, mindenki jobban jár. Viktor is. Már nem tudja. Nem csak személyisége miatt, hanem már túl sokat veszítene. Míg korábban csak a semmire sem jó politikai felelősségre vonástól kellett tartania – nem lesz miniszterelnök, na, bumm – ma már a büntetőjogi sem kizárt, és a lopott vagyonnal is el kellene számolni. Így aztán teljesen kiszolgáltatottá vált. Kiszolgáltatottságában pedig – akár a majom az ő csordájának fennmaradását biztosító vízkészletét – elárulja a magyarok jövőjét. Bárkinek, csak maradhasson még. A „bárkik” csontra kihasználják Viktor majom gyengéjét, és szép lassan kifacsarnak minden értékeset ebből az országból.

Viktor pórázának első tartótisztje, Putyin például nemzetközileg nulláztatja le Magyarországot a saját érdekében Viktor majommal. Jó, hát Viktor majom –, hogy ne érezze kézben tartott majom voltát – szép baksist kap Vovától az árulásért. Mert a magyarok sokszorosát fizetik az orosz gázárnak a nemzetközileg szokásosnál, és a szar ural típusú olajat is kiváló minőségű Brentként számlázzák ki nekik Viktor érdekeltségei. De ez van, a fogott Viktor majomnak nincs más választása. Fogja Viktor majmot az EU is. Már az EU-ban sincs annyi pénz, mint a fellendülés idején. Meg kell nézni, hol a pénz. Például Hatvanpusztán, offshore számlákon stb. Jó indok tehát az EU-nak, hogy Viktor majom lopós, mert nem kell odaadni a magyaroknak azt a pénz, amely járna nekik, ha nem Viktor majom lenne a góré. De Viktor majom nem képes elengedni a hatalom magocskáit, hát szívnak a magyarok rendesen. EU-pénzek nélkül gyakorlatilag államcsőd van. (Nem is értem, miért nem meri kimondani senki.) Nem működnek az állam alapvető feladatai, egészségügy, oktatás, közlekedés, a jövőnek szóló állami beruházások nyista, egyetemekkel már szóba sem állnak Európában, stb. Totális züllés európai relációban. A gazdaság nemzetközi szereplői, a gonosz háttérhatalmak, multik, „tudjuk kik” halálra keresik magukat Viktor majmon keresztül a magyarokon. Egekbe a kamatok, az infláció, a forint árfolyam. Jövőkép semmi, és a neheze még csak most jön. A magyarok új kizsigerelőnek sorába megjelentek a kínaiak. Mert Viktor majomnak egyre nehezebb hatalmát fenntartania nyugati relációban, már csak a kelet uzsorásaira támaszkodhat. Kurszán Szvatopluktól egy lóért, nyeregért, zabláért vette meg az országot. A kínaiak környezetszennyező gyárakért kapnak Viktor majomtól földet, vizet, levegőt. A jövő magyar generációjának reszelt Viktor majom a szennyezett földekkel, vízzel, levegővel. A ferde szeműek kemény tartótisztek, a Viktor utániakon is be fogják vasalni Viktor majom hatalomban tartásának árát.

Íme, kész a leltár. Viktor majom nem engedi (nem engedheti) el a hatalom magocskáit. Erre egyre több nemzetközi nagyjátékos dob pányvát Viktor majom nyakára, és táncoltatják összevissza. Szegény hülye Viktor majom magyarázza magának – mi mást tehetne? – és környezetének, hogy ő egy szuverén ország szuverén miniszterelnöke, de egyre többek szemében csupán egy szánalmas majom. Aki elárulja azt a közösséget, (és azok értékeit) amelyből vétetett. Hát csak ezért van elegem Viktor majomból.

Azt hiszem ezen az országon és lakóin már csak szánakozva röhögni lehet. Itt vannak elsőként fideszszavazó istenadta barmok, akiknek nyolc éve mossák az agyukat a migráncsveszéllyel. Takonydy főlófasz nyolc éve turnézza végig hetente többször a nyalonc médiát a "kerítés über fasza" és a "migrációs helyzet fokozódik" unalmas dumával. A fidesz barmok kajálják, az öregasszonyok rettegnek, hogy megerőszakolják őket a niggerek. ("Ó, bárcsak kikormolnának!" - imádkoznak titokban.) Aztán kiderül, hogy a kerítés szart sem ér, egyre több hír jön - időnként heveny lövöldözéssel egybe kötött - üldözött embercsempész autókról. De a fideszparaszt nem képes összekötni abba a buta fejibe neki, hogy akkor mivégre a kerítés? Most meg bejelentik, hogy elengednek vagy kétezer-hatszáz embercsempészt. Bele a nagyvilágba. Mert, hogy drága a dutyifenntartás. És a fideszparaszt ezt is bekajálja. Az nem jut el a tudatáig szegény bunkónak, hogy akkor mi a csodának volt eddig a nagy felhajtás, ha ezentúl csempészeink vígan csempészhetnek tovább, hozhatják az erőszakolókat dögivel. Ezeken az ostoba magyarokon - miközben csak gratulálni lehet Viktornak a néphülyítés frontján elért világszínvonalú eredményéhez - tényleg csak röhögni lehet. Meg szánni őket, mert arra sem képesek, hogy rendes polgárként számon kérjék politikusaikon legalább az alapvető - nem túl bonyolult - ígéreteik betartását. És szánni lehet a rendőröket, hatásvadászokat, ügyészeket és bírákat, akiknek a munkájuk semmit sem ér, feleslegesen dolgoztak, fáradtságuk jutalma az embercsempészek gúnykacajjal egybekötött integetése.

Aztán a dolog másik szintje, amelynek felfogását már nem várhatjuk el a fidesz agymosottjaitól, de attól még fontos. Szóval egy úgynevezett jogállamban az úgy van, hogy kegyelmi jogkört az államfő - kivételes esetekben a parlament - gyakorolhat. Hunniában a börtönök parancsnoka. Csodálom is, hogy még újságíróknak sem tűnt fel, hogy kormányrendelet hatalmazza fel az országos smasszert arra, hogy elengedjen egy rakás bűnözőt. Tipikus antijogállami megoldás. Formálisan van egy messziről jogszabálynak látszó valami, de tartalmilag mindennel szembe megy, amely egy jogállamban alapvetés. Először is elvonja a köztársasági elnök Alaptörvényben rögzített egyedi kegyelmezési jogkörét, illetve az Országgyűlés közkegyelmezési jogkörének lehetőségét. De ezért senki sem visong. Másodszor egy teljesen más jogintézményt hekkel meg. A reintegrációs őrizet - amelyre ezt a tartalmilag közkegyelmet felhúzták - gondatlan bűncselekmények elkövetőinek a társadalomba való visszaszokását szolgálja egyedi mérlegelés alapján. Lényege, hogy az arra érdemes elítélt a szabadságvesztéséből visszalevő pár hónapot már otthonában tölthessen ezzel segítve a büntetés lejárta utáni beilleszkedését. A Kormányrendelet viszont teljesen másra használja ezt a lehetőséget, és a fősmasszerre bízza, hogy dobja ki a dutyiból azokat, akik embercsempészet miatt ülnek. Hogy hová mennek ezek a jótét - időnként rendőrökre lövöldöző - lelkek, nem érdekel senkit.

Normális országban, ha a Kormányban felmerül egy ilyen gondolat, elsőként az igazságügyi miniszternek kell levetetnie napirendről, mint alkotmányellenes javaslatot. De Juditkától ilyet nem várhatunk. Sajnos ő csak egy kohász-jogász egyetemen végzett, nem tudja mi az a jogállam. (Miskolcon még a cucilizmusban indítottak valami jogászképzésnek látszó stúdiumot abból a célból, hogy a kőbunkó borsodi, tirpák és hurkatöltő tanácselnökök mellé képezzenek írástudó vb-titkárokat. Aztán úgy maradtak. És ennél valószínűleg nem is jutnak tovább Juditka és barinői által leuralt miskolci egyetemen.) Juditka tehát nem szól. (Viktor, ha mész haza, röhögj egy jót, amint elhajtatsz Juditka Kútvölgyi úti palotája előtt. Van kint egy felirat: "Szemetet lerakni hatóságilag tilos!" Ebből látszik, hogy Juditka nem tűri a konkurenciát.)

Aztán meg, ha Deák székében egy arra méltó ücsörögne, lehetne egy teljesen legitim társadalmi vitát folytatni a hazai büntetési rendszerről, amely túlságosan szabadságvesztés-központú. A magyar ember azonnal börtönért kiált, mert ebben látja a megtorlást és az elrettentést. Pedig egyes bűncselekmények esetében lennének hatékonyabb - és az állam számára kevés kiadással, sőt bevétellel járó - eszközök is. Gondatlan elkövetések esetén például tök felesleges az elrettentésre játszani, mert az elkövetőnek esze ágában sincs a bűnismétlés. A fehérgallérosokat sem kellene feltétlenül leültetni. Jó nagy pénzbírsággal megdobni őket - de tényleg naggyal, akár milliárdossal is - ahol menne a ház, autó, rolex, maradna a földönfutás. Lakodalmas Lajos művész úr börtönbe vonulásos cigánykodásáról szóló sagát sem kellene olvasnunk a bulvárban, ha a kár megtérítése mellett kapott volna egy derék háromszázmilliós bírságot, oszt jó napot. Közlekedésieket minek bevarrni? Közérdekű munka rehabilitációs intézetekben, kórházakban, ahol naponta láthatják mi a szabályok megszegésének emberi következménye. De tényleg munka, ágytálazás, beteggondozás, stb. Aztán lehet elmélkedni, jobb emberré válni. Vagy bátrabban lehetne alkalmazni a foglalkozástól eltiltást, a vezetői engedély elvételét akár örökre, a diploma visszavonását, amelyért azért tanulni kellett, és amely az elért társadalmi presztízstől is megfoszt. Ezek csak egy laikus ötletei, a szakembereknek biztos vannak egyéb, hasznosabb javaslatai is. Meg kellene hallgatni őket, hátha nem bolsevik trükk a szakértelem. De ilyesmi nem várható Juditkától azért nem mert alkalmatlan, Viktortól meg azért, mert a birkái olyan hülyék, hogy nem késztetik Viktort valódi kormányzásra ezen a téren sem. Akkor meg minek erőlködjön.

Az embercsempészek világgá szalajtása többrétű skandalum, nekem elegem is van belőle, ugyanakkor szeretek röhögni azokon a hülyéken, akik észre sem veszik, hogy hülyék, ezért hálás vagyok Viktornak a vidám percekért.

Azt mondják, hogy a szegény ország hadserege nem fegyverre költ, hanem öltözködik. A még szegényebb országnak már öltözködésre sem futja, hát pofázik. Az nem kerül semmibe. Így vannak ezzel a kiváló szittyák - akik valljuk be - nem egy katona nemzet, bár magukról szeretik ezt gondolni. Az elmúlt századok során a hadiszerencse nem igazán kedvezett a Szíriusz küldötteinek, ezért kettős taktikát alakítottak ki maguknak. Egyfelől meséket motyognak egykor volt dicsőségről, másfelől hülyeségeket beszélnek a jövő mindenkit elrettentő magyar haderejéről. Ez utóbbiban már nemzetközileg is figyelemre méltó eredményt érnek el, egyre több ország retten el a magyaroktól.

Itt van például ez a Szaladjki-Boborján nevű orosz stróman a maga belterjes tenyészetre utaló kissé degenerált kinézetével. Egy fél náci és egészen fasiszta dzsemborin például bátran kijelenti, hogy a legendás magyar haderőből kiűzi a buzikat. Bizony, véreim, eddig az volt a magyar katonai győzelmek akadálya, hogy tele volt a sereg buzikkal. Most már, hogy ezek eltűnnek, a győzelmes magyar zászlók lobognak Kelettől Nyugatig. Mellesleg Szaladjki-Boborján ezzel elárulta Ruszin/Rutén-Szundi/Szende-Rémusz/Romulusz menesztésének okát is. Sokan találgatták, miért rúgták ki ezt az egyébként semmire sem jó alakot, aki még egy rakéta Paks feletti átrepülését is átaludta. Most már nem lehet kétség: az ürge buzi. És amilyen lendülettel repült a soknevű, olyan gyorsan ástak elő a naftalinból egy másik kretént, Bőrönd Ödön feltábornagy személyében. Aki gyorsan bemutatkozott, és a pofázás frontján rárúgta az ajtót a beszari civilekre.

Feltábornagy úr, aki a béke barátja, szerényen megjegyezte, hogy a II. világháború ki sem tört volna, ha a hülye lengyelek nem kukacoskodnak a fritzekkel, meg a Nyugat hagyta volna Dolfit katonásdit játszani. A lengyel követ erre berágott, a baráti lengyeleknél pedig kezd túlcsordulni a pohár. Pedig a helyzet egyszerű: Bőrönd Ödön feltábornagy hülye, műveletlen paraszt. A rejtély csupán annyi, hogy egy hülye, műveletlen paraszt mit keres a Honvéd Vezérkar élén? Sajnos sokat. Többen helyre tették ezt a taplót, nekünk már szükségtelen, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumról általános iskola nyolcadik osztályában tanulnak a nebulók. Szomorú, hogy hazánk védelme egy olyan emberre van bízva, aki nem áll egy nyolcadikos szintjén.

De feltábornagy úr nem rostokol sokat a hülyeség országútján, hanem végigszáguld rajta a végtelenig és tovább. Winston nehéz órákban mondott szavaira hajazó mondattal ígér jó nagy szopást a jelen és a jövő magyar katonáinak. Megüzenve a hadfiaknak: "Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret." Ezek után várható némi leszerelési hullám, de ennek a zöldbe öltözött szánalomkupacnak végül is már mindegy. És Ödönke még tetézi! A kiszivárgott belső feljegyzés szerint olyanokat mond a seregen belüli vezetőiken, hogy csak ámul a nép. Mint például: a hivatáshoz képest a családi élet nem fontos, ő is szopik családilag, szopjon más is, a csapatmozgásokat légierő fogja biztosítani, a magyar sereg olyan gyenge, mint az orosz. Nehéz megállni, hogy ezeknek az egyenként is óriási baromságoknak a cáfolatával ne foglalkozzunk, de bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.

Sikerült tehát Viktornak egy jó nagy barmot kineveztetnie egy fontos pozícióba. És aki ezen csodálkozik, azon én csodálkozom. Viktor már csak a szórakozásainak él. Mostanában például ismét felfedezi kamaszkori olvasmányaiból Rejtőt. Magyarország ma a megvalósult Igori-projekt. Viktornak a Három testőr Afrikában már pipa. Most jön a Láthatatlan Légió. Bőrönd Ödön nem más, mint a konflisban utazó tűzoltóparancsnok gyönyörű tengerésztiszti karddal. A magyar honvédség lényege Mr. Wilkie tolmácsolásában: "a cél az, hogy mennél több pénzt keressünk." És ezzel a buliban résztvevők egyetértenek. (Azért vannak a benne.) "...pompás volt a felszerelés, csak a kereskedők nem akarták elég drágán számítani a dolgokat. Márpedig Wilkie úr keresni akart. Ezért aztán engedményeket kellett tenni. Így például a piperekereskedő hajlandó volt magasan számlázni a borotvakészleteket, de csak akkor, ha Wilkie úr megveszi a raktárban száradó hétszáz gumikesztyűt, amit egy forró napon, pillanatnyi önkívületében rendelt meg. A sportfelszerelési üzlet tulajdonosa csak úgy ment bele a kulacsok és turistapoharakkal történő manipulációba, ha negyven teniszütőt is eladhat. Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése. Nem merült fel többé."

Ennek az írózseninek ez a pár mondata igazítja el a valóságot látni akaró embereket a Magyar Honvédség lényegét érintően. Bőrönd Ödön csak díszletnek lett kiválasztva megnyugtatandó a ruszkiszopás miatt idegeskedő NATO-t és elfedve a Láthatatlan Légió túlárazott beszerzéseit. De ez olyan hülye szegénykém, hogy nem érti a feladatát. Segítsünk neki: Ödönke, kussoljál, és várd a Köröndön feketeszín bőröndödön, hogy a tearózsa kinyíljon az aszfaltkövön, s a 4-es busz begörögjön. Neked ez a dolgod, paraszt. Ezért lettél odabaszva.

Normális országban Bőrönd Ödönnek ilyen antréval esélye sem lenne a saláta ellen. Igori országban alapvetés, hogy a salátának kell pusztulnia, mert a népeknek nincs elege abból, ha a Láthatatlan Légión keresztül kilopják a szemét.

Viktor és csürhéje veszélyes játékba kezdett. Nem most, de mára vált látványossá, mi több veszedelmessé igazán. A nemzet csodásan szép ribancarcúja többször delirált keleti nyitásról, átrendeződő - a Nyugat vereségével végződő - új világrendről, a magyar érdekek szempontjából életveszélyes és egyébként nem is igaz hülyeségekről. Odáig ment, hogy legfőbb szövetségesünket nevezte ellenségnek. Látva Viktor megbuggyanását, hű csatlósai győzik követni a nemzetvesztés útján. (Érdekes egyébként, hogy ezek a hazaáruló ruszki bérencek mind komcsi múlttal rendelkeznek Bayertől, Bencsiken, Gajdicson - ez még ifjú gárdista is volt, ahova csak a legalja ment - Bogáron át Borosig.) Ezek kijelentik, hogy az oroszoknak szurkolnak, az oroszok a szövetségeseink és egyéb, a magyarság jövőjéért aggódó polgáriak számára okádék mondatokat. Ezzel mossák a segghülye, gondolkodni képtelen szittyák agyát.

De tudjátok mit, Putyinszopók? Legyen igazatok. Győzzenek a mocskos orkok. Na, akkor mi lesz? Ukrajnában beköszönt az általatok annyira várt béke csendje. A temetők csendje. A tömeggyilkos orosz banditák - mint történelmükben oly sokszor - elkezdenék lemészárolni az ukránokat. Mivel az ukránok tudják mi várna rájuk, tízmillió számra menekülnének, beindítva egy népvándorlást. Esetleg egy kissé zabos ukrán tábornok pár tízezer jól fegyverzett, harcedzett katonájával beásná magát a Kárpátok előterébe és Kárpátaljára. Picit dühös lenne a ruszkikat kiszolgáló magyarokra, ezért átcsapna a határon. Ki állítaná meg? A degenerált fejű Szaladjki-Boborján, az orosz stróman? Szundi Rémusz és operett serege, akik még egy rakéta Paks feletti átrepülését is átaludták? (Apropó, van felelős? A hülye magyarokat nem érdekli a saját biztonságuk sem.) Ki? Mondjátok már meg? Ja, a NATO, ugye? Aha. Az a NATO, akivel most packázik a nemzet esze. Talán a segélykérő pávatáncra visszaüzennének, hogy alkalomadtán - ha megjöttek a nyaralásból, síelésből, a szomszéd kocsmából - megfontolják, hogy esetleg, egyes - még vizsgálandó - körülmények fennállása esetén napirendre veszik az ügyet. Addigra az elkeseredett ukránok már rég a Karmelitánál bontanák a kordonokat. Esetleg egy-két NATO tagállam (oláhok, tótok) - természetesen az eszkaláció megakadályozása érdekében, szigorúan békefenntartó jelleggel - ráindulnának az uratlanná vált területekre. Talán a rácok is, és ha már a rácok, akkor a horvátok sem maradnának ki a jóból megteremtve a Balaton-Adria viszonylatot. Aztán húsz évig elbékefenntartanának. Hiszen a béke minden magyar álma, igaz? Aki tudna, menekülne, aki nem, az asszimilálódna. A végén rögzítenék a határokat, az ott élők meg népszavaznának arról, hogy nekik ez így jó. (A mai állás szerint még csak megbundázni sem kellene.)

Ki tudná ezt a nem túl fényes scenariót megakadályozni? A nagyeszű Viktor már valahol a világban költené a magyaroktól lopott pénzt. A ruszki bérenc szemétládákhoz nincs mit szólni. Ezek ilyenek. Hazaáruló szemetek. Az anyjukat is két fillérért. De Ti magyar véreim, Ti vegyétek észre, hogy nagy a baj. Nincsenek szövetségeseink. Csak ellenségeink. Ellenségeink, akik alig várják, hogy befejezhessék Trianont. És Viktor ezeknek játszik a kezére.

Van persze egy lassúbb forgatókönyv is, mert nemcsak a NATO-ban fogytak el szövetségeseink, hanem az EU-ban is. Ahol koszlott tolvajbandának nézik a magyarokat, akik aláássák az EU-t. Fel tudunk-e mutatni - mi magyarok - egyetlen európai gondolatot, valami előrevivő, jövőt építő pozitívumot? Amire büszkék lehetünk az európai népek előtt? Nem, nem tudunk. Csak a kerékkötést, az üres pofázást, pénzért kuncsorgást látják belőlünk Európa népei. Mostanában már a fritz vállalkozók is arról panaszkodnak, hogy maffia módszerekkel szorítják ki őket üzleteikből a nagyon nemzeti szpáhik. A német politikát is elérte a panaszáradat. Lépni fognak. Majd hazaindulnak az autógyárak, a kereskedelmi láncok, az ipari cégek oszt jó napot. A csóró magyarok pedig követik őket, ha munkát akarnak maguknak. (Már az osztrák és német nyugdíjasok is szabadulnak itteni ingatlanjaiktól, mennének haza, mert a megszűnő egészségügy miatt nem kockáztatnak.) A rothadás is égés, csak lassú. Lesz helyettük kínai akkugyár, amelyhez se gázunk, se vizünk. Egyszer már lettünk a vas és acél országa szén és vasérc nélkül.

Nem tudom, hogy a lyukas gatyában ácsorgó büszke magyar mikor veszi észre, hogy szakadék felé száguld az ország. Csak szövetségeseinkkel való szoros együttműködés esetén van esélyünk túlélésre, netán gyarapodásra. Egy a tábor, egy a zászló. Nincs kipofázás, ellenséges barbárokkal való bratyizás. Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha.

Pressman nagyövet úr jelzése egyértelmű. Vagy szövetségeseinkkel megyünk együtt, vagy Magyarországnak kampó. (Igen, Magyarországnak, mert szép arcú Viktor Holdról is látszó kétharmadai miatt - amely neki hivatkozási alap - az országot azonosítják vezetőjével.) Viktor persze szokása szerint ravaszkodással igyekszik átmenteni magát, mert tudja, hogy nagyjából egy évet kell kibírnia és a kezdődő választási kampány eltereli a figyelmet az ő viselt dolgairól. Ezért elég komikus, amint éppen amcsi csicskát játszik, meg szabadságharcost, a csürhéje döbbenetére. De átlátnak rajta, mint az üvegen. Ha kell, leveszik a kezüket a szittyákról. Viktornak vége van. És ha a magyarok nem küldik időben a történelem szemétdombjára, akkor nekik is. Mert ha csak nekem lenne elegem a szövetségeseink elárulásából, az piha, semmi. De úgy látszik nekik is elegük van.

A gazdasági portálok kissé fanyalogva hozták le az Eurostat előzetes adatait, mely szerint 2022-ben Magyarország az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) az Európai Unió átlagának 77%-án állt, amely szintet Románia is elérte az elmúlt évben. Tehát - érvelnek ezek a semmire sem jó közgazdászok - Románia immár előzi a saját nagyszerűségüktől eltelt magyarokat. De ezek bolsevik trükkel megáldott szakemberek nem értik a lényeget, Viktor országlásának csodáját. Mert mi is a cél, drága véreim? Úgy van, megelőzni Ausztriát. Na, mármost a labancok ezen a ranglistán a harmadik helyet foglalják el, a kurucok pediglen a tizenkilencediket. Mivel arra nincs esély, hogy nemhogy 2030-ra, de ebben az évezredben elérjük a sógorokat innen, hát a mi Viktorunk kanyarban előzve hirtelen előre ugrik onnan. Igazi magyarosch észjárás. Minél lejjebb csúszunk ezen a listán, annál közelebb leszünk a schwarzgelbekhez. Aztán egyszer csak, hipp-hopp, már meg is előztük őket! A negatív növekedés is növekedés vagy mi a szösz. Az oláhok meg néznek ki a fejükből, hogy miért hagyják őket a bozgorok nyomulni. Hát ezért. Nem züllenek lefelé a büszke mimagyarok, á nem, éppen előznek. (Tónikám, akkor egy szerény összeget, ha utaltatnál ezért a magyarázatért, ha lennél szíves. Kösz.)

Tehát csak előre a viktori úton! Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Hanem ami a Karmelitából csodálatos plánum, az a kisember szempontjából picit nehezen érthető meg. Vannak nekem ilyen izé, nemzethy barátaim. Emberként szeretem őket, és az sem elhanyagolható móka, amikor az üres melldöngetéseiket szembesítem a tényekkel a szokásos szívatós formában. Na, ezek ősszel elhatározták, hogy meglátogatják "Ídeserdéjt", mert ott még van romlatlan magyarság. Mondtam is nekik, hogy majd értesítsenek, ha megtalálták őket. Egy érdekes déli országba küldtek, a messzi Levantéba. Mert, hogy az ilyen nemzetidegen oda való, aki nem érzi az igaz magyarok egymásra találásának spirituális töltekezéséből áradó energiát, amely a Föld szívcsakrájának dobbanásában forr össze. Egy véééérbőőőőől valóóóók vagyunk. El is indult az "Igaz magyarokat megtaláló" Julianus barát-projekt szittya förgetege. Este értek a szállásukra, cuccolnak befele és - a misszionáriusok kedélyes fölényével az igaz magyar bennszülöttek iránt - meglobogtatták a briftasnit, benne a jó magyar forinttal, hogy ezzel fizetnének. Igaznál is igazabb magyar ídeserdéji nemzettestvérük pedig szerényen megjegyezte, hogy a "Gazdálkodj okosan" közkedvelt társasjáték matricáival ő nem tud mit kezdeni, ő pénzért szokta kiadni a szálláshelyet. Pénznek a lejt és az ájrót nevezik Ídeserdéjben, a forintot azt - hát azt sajnos - nem. Szittya barátaim meg valának rökönyödve ekkora nemzettestvéri impertinencia hallatán. Ám mit volt mit tenni, elbattyogtak a pénzváltóhoz, és a büszke szittyák forintját felváltották a lenézett oláhok lejére. Szomorúak voltak, azt hitték, hogy a pénznem boldogít, de az ídeserdéji rögvalóságon széttört a szittya álom. Expedíciójuk mégsem volt eredménytelen, csak megtalálták az igaz magyarokat a csodásan autentikus Erdélyben. Mikor hazajöttek ezzel a tapasztalattal, nem győztem kiröhögni őket.

Mert lehet disputálni középhatalomról, meg sosem volt nagyságról, de fogadjuk meg Lőwy Árpád (dr. Réthy László) tanácsát: "Csak egy pont van, hol mindig meg kell állni: A picsával nem lehet - disputálni." Teljesíteni kell, jó szittyáim, teljesíteni, különben elmegy mellettünk a világ. (Hol voltunk mi a rendszerváltáskor és hol az oláhok? Oszt mi a tizenhárom éves korlátlan kormányzás eredménye?) Bizony, még a vélt kultúrfölényünkkel lenézett oláhok is úgy mennek el mellettünk, hogy csak a seggüket nézhetjük. De a drága szittyák észre sem veszik az oláhok előzését. Kognitív disszonanciájuk nem engedi észrevenni, hogy milyen nyomorult szarkupacon(ban) ülnek. Hátha elegük lenne.

Vicces ország ez a Hunnia, én mondom. A közvéleménykutatók szerint jelentősen nőtt azok aránya, akik szerint: "Jó irányba mennek a dolgok". Helyes is az optimizmus, csak így tovább. Nemzetközi hitelminősítők sem látnak nagy problémát, tehát minden frankó. A forint szépen erősödött, csodásan épül a középhatalom. Aztán ez a Matolcsy mégsem boldog. Vajh miért?

Miért vonja kétségbe Gyurka a nép általános pozitív életérzését, hiszen köztudott: "Egyél lószart, egymilliárd légy nem tévedhet". Ez a Gyuri meg azt mondja, hogy a lószar nem finom. Hogy jön ő ehhez? Ha a plebsz lószart akar enni, tegye azt. A hitelminősítők félrenézésének pedig egyszerű az oka. Ők azért nem látnak problémát, mert a kormány fizeti őket. Nem direktben, persze, mert azt ezeknek a szervezeteknek a nagyon átlátható szabályzata kizárja. Arról azonban ki tehet, hogy valamelyik(több) oligarcha cége(i) csinos megbízással tömik ki őket, teljesen más - mondjuk tanácsadói - témákban. Az a pár tízmillió euró képes meglágyítani a szigorú szakmai szíveket. Szóval minden jó, sőt Hunnia a világok legjobbika. Gyurka meg nem bír magával. Beleesik a kétségbe.

Újabb vicc a vicces helyzetben, hogy az a Gyurka óbégat a rezsim ellen, aki annak kiépítésében tevékeny részt vállalt, és aki néhány száz(ezer?) milliárd forint közpénz saját zsebbe terelésével egyik legnagyobb haszonélvezője a rezsimnek. Most még is - bár nem vagyok nagy híve Gyurikának - azt hiszem, igaza van. Mit is állít a nemzet szépszeműje?

Elsőként azt, hogy a gazdaság nagy szarban van. "Igaz, igaz, Vnyadt Vnyadtovics Vinyov. Mintha csak magam mondtam volna." Az első két hónapban sikerült összehozni az egész éves költségvetési hiány 44%-át. Úgy, hogy a központi költségvetésből alig költenek már egészségügyre, oktatásra és egyéb olyan állami feladatokra, amelyek miatt adót szokott szedni egy kormány. Miközben a rekorder 27%-os áfát fizeti a magyar, amely az infláció miatt rengeteg plusz pénz hoz a kormánynak. Tehát egyik oldalról ömlik be a pénz, a másik oldalon alig megy ki. Akkor hova lesz? Csak nem ellopja valaki? Esetleg finanszírozza az oroszok háborúját a magyar emberek pénzéből? Hol a lé? - kérdezhetjük a klasszikussal. Aztán amiről a csodás plebsz alig tud a nagy tapsikálás közben. Két hónap alatt sikerült irdatlan - uzsora - kamatra felvenni gyenge ötmilliárd dollár kölcsönt. A nominális államadósság ezzel az egekben (ezt kell visszafizetni) ugyan, de a kozmetikázott, trükkökkel felfújt GDP arányhoz képest messziről nézve nincs gond. Erre mondja a Gyuri, hogy koncepciótlan sodródás van gazdaságpolitika nélkül. És igaza van. Ám miként lehetne egységes, biztos pontot jelentő gazdaságpolitikáról beszélni, ha a terület csak a Jóisten tudja hány minisztérium között van elosztva. (Akiknek legfőbb feladata az, hogy akadályozzák a másikat.)

Aztán az infláció. Elvileg ez a mi Gyurink dolga lenne, és meg is van a bűne annak elszállásában a gazdaság túlfűtésével. Az MNB ma már küzdene ellene, de úgy nem megy, ha a kormány a másik oldalon szórja a pénzt leginkább az oligarcháinak. Az Exim és az MFB sorra hirdeti meg az ilyen-olyan fantázianevű több százmilliárdos programjait, amelyeket perceken belül le is kell zárni, mert elfogynak. Ez a tendencia nemcsak az infláció elleni küzdelmet ássa alá, hanem rámutat a "nagy magyar tőkések" piacképtelenségére is. Valójában ugyanis arról van szó, hogy ezek a cégek a korábban sokszor 0%-ra felvett - igen az MNB-től is - és most lejáró hiteleiket nem tudják visszafizetni, ezért a klasszikus váltónyargalás módszeréhez nyúlva kapnak újakat. Most - a tapsoló magyarok pénzéből - prolongálva lettek, de eljön az igazság órája. Többezer milliárdról van szó, nagy lesz a reccs. A magyar kamat kiugróan magas és Powell jelzése alapján nem várható, hogy csökkenni fog pár éves távlatban. Az MNB 13%-os alapkamata és a valóságos 18%-os fizetett kamat pedig ellustítja a bankokat is, hiszen a betéteseknek nem kell kamatot adniuk - ezzel aláássák a megtakarítások értékét, nem mellékesen inflációgerjesztő fogyasztásra ösztönöznek - másfelől meg minek hitelezzenek, ha az MNB-nél kényelmesen kapnak 18%-ot. A Kormánynak nincs ellenére a dolog, sőt cinkos a magyar emberek átverésében, mert a bankoknál maradó irdatlan hasznot különadó formájában elvonja. Ahelyett, hogy szabályozási eszközökkel rászorítaná őket a piaci versenyre. Szóval nincs itt semmilyen háborús meg szankciós infláció, csupán elcseszett, koncepciótlan ország irányítás (vergődés van). Birkák tapsoljatok!

De legnagyobbat Gyuri kritikája Viktor hozzáállásának bírálatával üt. Viktor "ha mérek, veszítek" - mondával. És ebben minden benne van. Csak a hatalom bármi áron való megtartása a lényeg, semmi más. És ez már a Gyurinak is sok. Eddig szegény hülye Gyuri azt hitte, hogy van valami elképzelés az országgal kapcsolatban. Jó, hát lopott közben, de azt is meg tudta ideologizálni a magyar tőkésosztály létrehozásának dumájával. Aztán Viktor elintézte egy mondattal az egész magyar jövőt. Nincs magyar tőkésosztály, nincs korszerű oktatás, egészségügy, nincs reményekkel teli jövőbe nézően szaporodó magyar, nincs már ennek a nemzetnek semmilyen jövője. Van állami csöcsön éldegélő, a kedves vezető kegyétől függő oligarcha banda, meg az akkumulátorgyárban dolgozó szerencsétlen elbutított hülye (már ha magyar lesz), van környezetszennyezés, aszályosan kirepedezett föld. Ez vár a tapsikoló, kőbunkó magyarokra.

Ezt a rettenetes jövőt látta meg Matolcsy, és teljesen kétségbeesett. És olyat tett, amelyet egy ilyen feketeöves gazembertől nem vártunk. Kiáll és figyelmeztet. Természetesen hiába. A kormányoldal propagandagépezete eltussolja ezt a súlyos segélykiáltást. A plebs tapsolhat tovább. Amíg rá nem borul az egész. Akkor meg majd éretlenkedve néz ki a fejéből.

Matolcsyban legalább felgyulladt a lelkiismeret egy szikrája, ez becsülendő. Viktorban viszont nem, és nem is fog, mert nem engedheti meg magának a lelkiismeret luxusát. Tudja jól, hogy azonnal elege lenne magából.