Hát mit fájok én maguknak, mi? Időtlen idők óta vagyok már a denevérekben, nem érdekeltem senkit. Meguntam. Gondoltam lépek egyet, és átterjedek más fajra. Nem ment könnyen, de sikerült. Diadalmasan álltam ki az emberiség színpadára mint a tudomány újdonsága! Kis lépés a koronavírusnak, nagy lépés a tudománynak! És mit kaptam? Elismerést? Csodálatot? Egy frászt! Dühösen dobálnak paradicsommal, pfújolnak. Meg akarnak ölni! Engem, a vírusok koronáját! Durcás lettem. Nem fog menni barátocskáim, de nem ám! Én pusztítalak el titeket.

Mit rinyáltok, mi? Hogy ti vagytok a legnagyszerűbb faj. Röhögnöm kell. Volt már egy-két nagy kihalás a Föld történelmében, a kihaltak mind azt hitték, hogy nélkülük megáll a Föld. Aztán nem. Ment minden tovább. Ha nem lennétek olyan nagyképűek, bevallhatnátok magatoknak, hogy tulajdonképpen ti is egy nagy kihalásnak köszönhetitek, hogy vagytok. És most - néhány évtizeden belül - kihaltok, aztán jövök én, mint az új faj őse, amely belőlem jön létre! Hát nem nagyszerű program, hapsikáim? Persze idő lesz, míg kialakul, de hát ti sem azonnal jutottatok el a Holdra. Időm van.

Először szépen hagyom, hogy pánikoljatok. Fantasztikus látvány, amint a saját, magasztosnak gondolt világképeteket fokozatosan megkérdőjelezitek, aztán feladjátok. Nem sokára teljes lesz a zűrzavar, én pedig mulatok rajtatok. Közben terjedek, mert már egymásban sem bízhattok. Először a nemzetközi együttműködési rendszereitek fognak összeomlani, azután a nemzeteitek, közösségeitek, végül a családi kötelékeitek. Egyenként pedig könnyű prédák lesztek.  A vezetőitek egyre ostobább döntéseket hoznak, hitegetnek azzal, hogy nem sokára itt az ellenszérum, amely jól megdögleszt engem. Ti csak várjátok a szérumot, hiszen a csodára egy kicsit mindig várni kell. De nem lesz vakcina, mert addig kihaltok, bogaraim. Ez tehát az én mestertervem. Koronavírusból épül az új világ!

A Föld egy területét viszont egyelőre nem nagyon macerálom. Miért? Mert egy zseni vezeti, akitől tanulnom kell. Először akkor figyeltem fel rá, amidőn gyerekkori barátja pejoratíve ondóhoz hasonlította. Az majdnem rokon. (Pontosabban picit korábban, de akkor még nem tudtam, hogy ő az.) Kicsit megharagudtam rá, amiért egy hónapja még valami migránsveszélyt nagyobbnak minősített mint engem. Hát hogy lehet engem így fumigálni, kérem szépen? De eddigi munkássága meggyőzött, hogy az ő módszereit kell követnem. A többi ország vezetője komplett hülye, ő nem, ő egy Zseniális Vírus!

Először is a mutálódást kell tőle megtanulnom a sikerhez. A Zseniális Vírus az elmúlt harminc évben volt antikommunista, liberális, polgári, plebejus, nemzeti, illiberális demokrata, mostanában gyorsul a mutációja, egyszerre tud kipcsak lenni és Európa DNS-e, de szíve szerint már a Mindenség felett lebegő sámán. Ezt a mutációs képességet kell kifejlesztenem magamban a gazdatest legyőzéséhez. (Mire lesz vakcina ellenem, én már rég más mezben játszom, süthetik a szérumukat.)

Ha ez megvan, nem konfrontálódok, hanem elhitetem a gazdatesttel, hogy nem is vagyok veszélyes, tulajdonképpen, érte vagyok. A hülye gazdatest ezt beszopja, és onnét már gyerekjáték orránál fogva vezetni. Észre sem veszi, ahogy meglopják, és ezzel legyengítik. A napokban például Zseniális Vírus valami erőművet vetetett vissza sok milliárd fabatkáért a gazdatesttel úgy, hogy a veszteség rajta marad, a haszon viszont Zseniális Vírusé. Pár hete egy pénzmosó országot keresett fel tragikus hirtelenséggel, aztán a gazdatest nevében eladott valami hálózatot százhuszon sok milliárd fabatkáért. (Volt az a duplája is, de a pénzmosó országban vezetett számla nem nyilvános.) Valami európai sóhivatal utalt a gazdatestnek az ellenem - értik: ellenem! - való védekezésre ötszáz sok milliárd fabatkát. Ebből Zseniális Vírus húszat ad a gazdatestnek, amiről ötvenért tájékoztatja őket, a többi megy saját számlára. És mivel csak ezen töri az én Zseniális Vírusom a buksiját, eszébe sem jut megnézetni a Kínából hozott egészségügyi cuccokat, hogy nem fertőzték-e le a kínaiak, hadd pusztuljon az emberiség, ha már ők is így megszívták! Ezzel is nekem segít a Zseniális Vírus, hát ne imádjam?

Aki pedig pofázni mer, azt Zseniális Vírus jól bezáratja a dutyiba. Ez jó, nagyon jó, mert alapból töri meg a gazdatest immunrendszerét. Ha lenne is véletlenül valami módszer ellenem, azt senki sem meri majd elmondani, mert ha nem azonos Zseniális Vírus elgondolásával, akkor neki kampó. Sajnos Zseniális Vírus talpnyalóira is van némi veszélye ennek a szabálynak, mert hiába mondanak valamit reggel, ha estére Zseniális Vírus meggondolja magát, ők is álhírgyártók lesznek. Járulékos veszteségként majd Zseniális Vírus leírja őket is, ha valamelyik antitest elkezdi feljelentgetésüket.

Apropó, antitestek. Ha a gazdatestben kialakulnak antitestek, akkor - miként Zseniális Vírustól eltanultam - azokat megveszem, megfenyegetem, ügynököket küldök közéjük. Ezek nem tudnak gyengíteni engem.

Aztán a saját vírustörzsemmel is leszámolok, mert a Zseniális Vírus is ezt teszi. Persze ezt nem mondom meg nekik, teljes felhatalmazásra hivatkozok, mert így tudok legjobban terjedni. A valós ok az, hogy a Zseniális Vírus smucig, nem akar osztozni sem hatalomban, sem pénzben, mindennek az övének kell lennie. A saját vírustörzs meg olyan buta seggekből áll, hogy észre sem veszik, hogyha felhatalmazzák Zseniális Vírust mindenre, akkor már nem lesz rájuk szükség. Én alaposan tanulmányoztam Zseniális Vírus munkásságát, így emlékszem, hogy húsz éve a vuhani piacon még a denevérekben fészkelve hallottam egy történetet. A helyi kínai párttitkár mesélte elismerően, hogy egy messzi országban egy zseni kétéves költségvetést fogadtatott el, aztán amikor nem volt megkötve a keze, a koalíciós partner második emberét lecsukatta. A párttitkár szerint ez követendő zsenialitás. Igaz, hogy a választást elvesztette koalíciós társ hiányában, de utána talpra állt, közösséget szervezett, erősebb lett Zseniális Vírus, mint valaha. Most ugyanez lesz. A saját - egyre feleslegesebb - vírustörzs megszavazza saját maga felszámolását, minden hatalmat Zseniális Vírusra testálva. Pár hónap múlva így jó néhányan beáldozhatók lesznek, ha korrupciós áldozatot követel a gazdatest lenyugtatása. Zseniális Vírus ezért zseniális. Én imádom, tanulok tőle, mert ez kell ennek az ostoba fajnak a kipusztításához. Hagyom hát, hogy végezze azt, amihez legjobban ért, a pusztítást. Magamban versenyt is hirdetek közöttünk: egységnyi idő alatt Zseniális Vírus vagy én a koronavírus tudunk több embert kiirtani.

Nekem, a koronavírusnak elegem van az emberiségből, jöjjön egy új faj belőlem a moho sapiens helyett, talán az jobb lesz. (Amíg ki nem hal.)

Elvtársaim elé állva hangos önkritikát kell gyakorolnom, amiért a múltkori bejegyzésben kissé szigorú voltam minden idők legzseniálisabb magyar miniszterelnökével szemben, aki némán intéz szózatot kipcsak népéhez. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a többi ország vezetője sem sokkal jobb. Egyik nagyobb idióta mint a másik, a járványra adott válaszaik pedig hihetetlenül ostobák. Ha a múltkori kommentekből kiválogatom az értelmeseket - nem sok marad - akkor azok nagyjából a körül a téma körül csoportosulnak, hogy: "Mongyá jobbat köcsög!" (Kivétel ez alól zord íjász barátom jókívánsága, melyet köszönök és kívánok Neki és szeretteinek egészségben eltöltött boldog életet.) Mondok, hát hogyne mondanék, de előbb nézzük a lehetséges forgatókönyveket.

Az optimisták szerint úgy május végére lemegy műsor, a járvány visszaszorul. Ez nagy boldogsággal tölti el a Föld népeit, azonnal felpörög a világgazdaság, az emberek elhalasztott vásárlásaikat gyorsan pótolják, a repülőgépek szárnyain is ülni fog a sok nyaralni vágyó, akik alig tudnak helyet foglalni a zsúfolt szállodákba. Kitör minden szépségkirálynő álma, a világbéke. Ennek a lehetősége úgy tíz-tizenöt százalék, de mindenki szeret ringani a maga teremtette álomvilágban, nem szabad zavarni őket. A gond csupán az, hogy a válságkezelést is erre az álomvilágra építik. Öntik a lóvét számolatlanul a gazdaságba, mert csak ezt a kis időt kell kibírni, aztán jön a Kánaán. A gazdasági élet szereplői köszönik, ám maguk sem hisznek ebben a szkenárióban, zuhannak is tovább a gazdasági és tőkepiaci mutatók.

A második lehetőség, hogy a vírus támadása augusztusra talán alábbhagy. Ez az a határidő, amelyet esetleg beláthat az átlagember de, hogy kibírja-e, az kétséges. A csapda ebben a gondolatmenetben ott van, hogy az emberiség könnyen járhat úgy, mint a trójaiak a falóval. Megörülnek a népek a rossz időszak végének, aztán amikor október-november táján ismét kedvezőek lesznek a feltételek a vírus burjánzásának, teljes apátiába esnek. Mellesleg addigra az egész világgazdaság összeomlik. Ennek kezelésére nem nagyon látszik megoldás. Mindkét megközelítésnek alapja a közeljövőben feltalált vakcina alkalmazhatóságába vetett hit, amely véglegesen megoldja a problémát.

A harmadik lehetőség, hogy hozzászokunk ehhez a kínai vírushoz. Ennek adnám a legnagyobb esélyt, mert így szokott lenni az emberiség történetében. Gondoljunk például az AIDS-re. A '80-as évek elején az összes Fartúró Toscanini azon sopánkodott, hogy akkor most miképp tudja megélni szexuális irányultságát e miatt a csúnya HIV-vírus miatt. Aztán mi lett? Hát igen, az elején voltak, akik meghaltak. Majd az emberiség - az adott területen élő népesség kultúrájának függvényében - szépen hozzászokott. Dél-Afrikában például maga az ország elnöke jelentette ki, hogy ő sosem lesz AIDS-es, mert szex után lezuhanyozik. Népe sokra tartja az ilyen bölcs embert, úgy tekintenek az AIDS-re, mint születésszabályozási eszközre. Nem is kell ebben zavarni szegény feketéket, ha nem akarunk a rasszizmus bűnébe esni. A Föld más részein más módszereket alkalmaztak, például óvszer, tesztek, ellenanyagok, gyógyszerek, szűrések stb. Ennek eredményeként ma már büszkén és boldogan vonulhat szivárványos zászlaja alatt a sok zsuzsi. Valami ilyesmi fog történni záros határidőn belül, miképp azt két bejegyzéssel korábban megírtuk.

Az emberiség nem engedheti meg magának, hogy hatezer év alatt keservesen kialakított civilizációja összeomoljon. A koronavírust szépen be kell építeni ebbe a civilizációba megtalálva a helyét. Csak most még a világ vezető politikusai hülyék ahhoz, hogy észrevegyék a nyilvánvalót. Egy járványügyi problémára gazdasági választ adnak, mert félnek. Csakhogy hiába öntik a világ összes megtermelt - és a következő ezer évben megtermelendő - pénzét a gazdasági rendszerbe, hiperinfláción kívül semmit sem fognak elérni.

Trump fejenként ezer dolcsit vág hozzá az amcsi emberekhez. Mit ér vele? Ezzel fogják pörgetni a turizmust vagy a harmadik szektort? Nem tehetik, mert ezek pont zárva vannak. Talán több wc papírt tudnak belőle venni és egy-két hónapra elég a jelzálogfizetéshez. Valójában tehát a bankok kapják mandinerből ezt a pénzt is. De ettől a gazdaság - különösen annak vergődő szegmensei - nem fog beindulni. És hiába fogja az üres stadionokba focilabdát rugdosó arany pufim kinevezni Kovács XXIII. törzsőrmestert a MOL élére, mert szegény baka nem ért hozzá. (Vagy kiderül, hogy nem nagy ördöngősség MOL vezérnek lenni és Hernádit már rég kiadhattuk volna a horvátoknak.) Mást kell csinálni. A koronavírusra kell koncentrálni. Fogadjuk meg az utolsó nagy magyar hadvezér Görgei Arthur tanácsát: "Csapást csapásra egyedül Ausztria ellen!", és kizárólag az előttünk lévő problémára koncentráljunk. Ne gazdasági válaszokat adjunk, hanem egészségügyit. Olcsóbb és hatékonyabb lesz.

Mi kell a vírus terjedésének megnehezítéséhez? Bizonyos szabályok betartása. Hát legyen! Legyen kézfertőtlenítő kihelyezve forgalmas helyeken, mint sok helyen a defibrillátor. Olcsó megoldás, még ha a Mészáros és csendes társa Zrt. szállítja szokás szerint ellopva a felét. A tömegközlekedést sűríteni kell, hogy ne fertőzzék egymást az emberek. (Respect a BKV-dolgozóinak eddigi helytállásukért. És tisztelet az egészségügyben dolgozóknak, tanároknak, boltosoknak, melósoknak, akik munkájukkal biztosítják, hogy ne omoljanak össze a mindennapok.) Pénzbe kerül? Igen, legyen plusz nyolcvan milliárd. Sach schon! Telik, ha a hazug tv büdzséje helyett fontosabb dologra fordítjuk azt a pénzt. Meg lehet szervezni a folyamatos tesztelést/szűrést. Ha nagy tételben megy, filléres dolog lesz, biztos kevesebbe kerül, mint Récsölke szállodáinak bevétel-kiesését finanszírozni. És igen, kell néhány speciális kórház. Mondjuk, legyen legalább nyolc országszerte, amely csak koronavírusos betegeket gyógyít. Legyen benne húszezer lélegeztető gép, kétezer speciálisan képzett ápoló, minden harminc betegre egy orvos. Pénzbe kerül? Biztos. Lehet évente fenntartással együtt százmilliárd. De még mindig kevesebb lenne, mint a némafilmek sztárja által bejelentett SZJA-kiesés vagy üres stadionok fenntartása, vagy a nemzetinek gúnyolt konzultáció címén ellopott pénz. És a különösen veszélyeztetett korcsoportnak lehet biztonságos nyugdíjasotthon-hálózatot létrehozni akár piaci alapon is, esetleg állami támogatással. Futná a válságkezelésre adott EU-apanázsból. És még számtalan megoldást lehet alkalmazni, amelyet az eddigi tapasztalatok alátámasztanak. Nem egy nagy dobás kell, hanem sok egymást erősítő, kiegészítő kicsi. Cserébe elérhető a társadalmi nyugalom és a jólétet biztosító gazdasági fejlődés.(Ha zseniális javaslataim miatt a kőkemény fidesz-rajongók vállukra emelve vinnének a Karmelitába megkopott vezérük helyére, közlöm, hogy nem vállalom, mert rühellé Jónás a prófétaságot.)

Ha nem félünk, "csodavárunk", hanem gondolkodunk, rájövünk, hogy nincs más út. Persze ehhez hiteles vezetők is kellenének, amelyből világszinten is hiány van, nekünk magyaroknak pedig e téren kifejezetten nincs szerencsénk. De az élet megoldja majd ezt a problémát is.

Vigyázzanak magukra, egymásra, az  Önökre bízott emberekre mert: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."

Viktor, az én ikonom erősen hisz a nemzeti karakter fontosságában. A csoda sem tudja, van-e ilyen, ám ha mégis, akkor mi, magyarok nagy bajban vagyunk ezzel a járvánnyal. Nézzük meg, hogy milyen módon is szoktuk kezelni a nemzetközi helyzet fokozódásából előálló problémákat.

Ott van Muhi. Hírnökként jön lihegve a derék Julianus barát, hogy valami iszonyat készülődik Keleten, kezdjünk készülni. Erre jól kiröhögik. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni kolostorukból. Ez nagyon tetszik Béla királynak, ezért engedélyezi, hogy hű írnoka pilisi kalyibáját budai házra cserélhesse.) Kijev eleste után rájönnek, hogy ez nem gyakorlat és elkezdenek kapkodni. (Kunok be, majd ki.) A katonai összpontosítás sajnos nem sikerül Budától alig száz kilométerre, Batunak ötezer kilométerre a hazájától valahogy mégis összejön. Az eredmény ismert. Aztán Mohács. Egyesek elkezdenek nyekeregni, hogy jön a török, kellene valamit csinálni, végvárak stb. Erre leugatják, hogy a Jagelló-Habsburg szövetséget a kontyos nem meri megtámadni, szóval kuss legyen. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni házaikból, és Buda utcáin szánkáztatni, mert gyengítik az igaz keresztényeket. Ez nagyon tetszik Lajos királynak, ezért engedélyezi, hogy hű írnoka pilisi vityillóját budai házra cserélhesse.) Aztán, mikor jön a hír, hogy a szultán már nyergeli a lovát, kezdődik a fejetlen kapkodás. Sajnos itt sem sikerül Budától kétszáz kilométerre az összpontosítás, Szulejmánnak ezer kilométerre Sztambultól gyerekjáték. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy kesergő, melyben egy udvaronc siratja szép budai házát, melyet először felprédálnak a törökök, aztán be is költözik egy Ali nevű.) Ugorjunk pár évszázadot a XX. század elejére. Többen megírják, hogy nem kellene kritikátlanul a Habsburg-Hohenzollern szövetséghez kötni a Magyar Királyságot, de ezeket kinevetik, negligálják. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni az Országgyűlésből, és végig szánkáztatni a gyönyörű Andrássy úton. Ez nagyon tetszik Tisza Istvánnak, ezért engedélyezi, hogy hű publicistája pilisi pincéjét budai házra cserélhesse.) Aztán jön az eszetlen kapkodás, mert valahogy mindenkinek sikerül időben lefalcolni a süllyedő Habsburg hajóról, csak nekünk nem. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy cikksorozat a '20-as évekből, melyben egy jó tollú publicista siratja szép budai házát, melyet összeszartak az oláhok.) Alig telik el húsz év, és egyesek már megint intenek, hogy talán nem kellene a nácikkal együtt menetelni, mert rossz vége lesz. Ezeket kiröhögik, bebörtönzik, táborokba zárják. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni otthonaikból, és végig szánkáztatni Pesten, mert az ezeréves magyar haza nem tűrheti a bolsevik/zsidó/szabadkőműves árulókat. Ez nagyon tetszik Horthy Miklósnak, ezért engedélyezi, hogy hű embere pilisi házikóját budai házra cserélhesse.) Aztán amikor vége az utolsó dalnak is, és már mindenki lelép a nácik mellől, jön a kétségbeesett Kállay kettős további zűrzavaros kapkodásokkal egybekötve. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy emigráns napló részlet, melyben egykori budai háztulajdonos megemlíti, hogy a kommunista férgek szétlőtték szép budai házacskáját.)

És máris itt vagyunk a mában. Csak most nem idegen hadseregek, hanem egy ronda vírus támadja hazánkat. Két és fél hónapja tudott, hogy ide fog érni, tudott, hogy mivel jár, tudott, hogy nehéz ellene a védekezés. És mit tesz a magyar kormány? Megpróbál felkészülni? Határzár, eszközbeszerzés, karanténhelyszínek kijelölése, orvosi stáb felállítása, ápolók képzése, védőruhával való ellátása stb.? "A lónak a faszát!" (copyright by Hadházy) Semmit sem tett. A szellemi holdudvarával/verőlegényeivel kiröhögtette az aggódókat. Megfenyegette őket, meg Soros bérencezte... Amidőn pedig menetrendszerűen megérkezik a veszély, három dologgal reagál. Egy: lehazudja a tényeket. Kettő: fenyegetőzik az úgynevezett álhírek terjesztőivel szemben. Három: kapkod. A kapkodás legszembetűnőbb jele a Kútvölgyi kórház karanténként való kijelölése.

Nem tudom ki volt az az ökör, aki pont a Kútvölgyit találta alkalmasnak karantén helyszínnek. Buda közepére behozni egy halálos vírust, amelyről azt sem tudják, hogyan terjed, felér egy tömeggyilkossággal. Ami persze más szemszögből nézve nem olyan nagy baj, mert a körzet kőkemény Fidesz bázis - Gulyás Gergely körzete, mellette közvetlenül Varga Mihályé -, ha így akarják kipusztítani a szavazóikat, már megérte. Csodálom is, hogy Gulyást még nem keresték fel egy szívlapáttal választói, a derék budai polgárok. Az Index helyszíni beszámolója szerint a kórház pár emelete lenne elkülönítő, a többiben más betegek lennének. Kétségtelen, remek ötlet, hogy az ötödik emelettől lefelé mindenki remeghet életéért. A szakrendelő van vagy száz méterre, biztos oda is immunológiailag rendben lévő emberek járnak, mi hát nekik egy koronavírus? A Pető Intézet nyolcvan méterre, ha lehet, tele olyan mozgáskorlátozott gyerekkel, akik idegrendszeri problémával is küzdenek, ezért terápiájuk része a komoly gyógyszerezés. (Lásd Zétény története.) Ezentúl, magyar Taigetosz, Orbán Viktor a neved. Van még vagy kétszáz méterre egy János kórház is, bizonyára csupa fitt emberrel, akik velneszezni járnak oda, nekik sem fog megártani egy halálos vírus. Légvonalban kb. háromszáz méterre található továbbá egy óvoda és egy Bővér szálló. Csupa móka és kacagás, ha kiszabadul a vírus.

Meg ahogy az a kórház kinéz! Te jóisten! Képzeljék, hogy a külföldi híradásokban ezt a Csernobil vágóképet fogják mutogatni, mint a büszke és erős Magyarország karanténkórházát. Több tiszteletet a magyaroknak! Hányinger. (Ezt egyébként sosem értettem. A Viktor hetente többször ott hajtat el mellette, nem szúrja a szemét? Az egész eredménytelen kormányzása benne van abban a romhalmazban.)

És most kapaszkodjatok, fideszes kretének! A Viktor sem lakik messze, talán másfél-két kilométer lehet oda a legendás Cinege út! A hazaáruló liberók dörzsölhetik a kezüket, ha Viktornak ilyen barátai vannak, ellenség már nem kell neki. Ez az Operatív Törzs a nagy kapkodásban képes meggyilkolni a Viktort! Vagy... vagy Viktor már rég kimenekítette családját valamelyik titkos majorságába, szigetére, és neki mindegy hányan döglenek a bűnös városban. Nem lenne példátlan, hiszen a nagy digó mentor, Berlusconi is hóna alá csapta kedvenc kurváját - aki a harminc évével már kifutó modell -, és elpucolt Olaszországból. Hátrahagyva azokat a barmokat, akiket harminc éve szédít a süket nemzeti dumájával. Forza Italia! (Hajrá Olaszország!) Ez vár rátok is, nemzet ökrei!

Most tehát a nemzeti karakter második fázisában vagyunk. A kiröhögés már megvolt, a kapkodás idejét éljük. A katasztrófa még hátra van, de türelem, megérkezik az is. Szomorú lesz. (Lehet, hogy fennmarad majd egy cetli egy komód mögé esve, melyben a budai lakás bérlője üzen a jövőnek arról, hogy az élet gyűlölet nélkül szép.)

Itt tartunk most polgártársak, semmi különös. Az ország vezetői szokás szerint katasztrofálisan kezelnek egy kétségtelen nehéz helyzetet, és ebből nekem elegem van.

Hát nem találhatunk abban valami nehezen felfoghatót a racionális gondolkodás számára, ahogyan egy szabad szemmel nem látható apró organizmus leviszi kutyába a nagy Kínát? Plusz Dél-Koreát, Japánt, Olaszországot, Iránt? És felkészül egy rakás ország. Civilizációs intézményrendszerek - egészségügy, szabad mozgás - esnek el a szemünk láttára. A kibontakozó járványhelyzet éppen készül magával rántani a gazdasági növekedésre alapozott jóléti modellt. Sok lesz a munkanélküli - ennek társadalmi hatásaival - de legalább friss levegőt szívhatnak. És a legnehezebben felfogható, hogy igazából nem tudjuk az okot. Látszólag egy új vírusra vezethető vissza, amelyről viszont nem tudunk semmit.

Mindig van egy magyarázat erre a koronázós vírusra, de rövid időn belül kiderül, hogy a tudományos elméletek semmit sem érnek a gyakorlatban. Már a keletkezése is misztikus homályba vész. Először volt az a verzió, hogy a mohó kínaiak denevért zabáltak, és úgy terjedt át a vírus az emberre. Aztán meggyanúsították a kígyókat, végül a tobzoskát. A lényeg, hogy dunsztja sincs az emberiségnek, hogy honnan jött a cucc, a konteósok laborszökevényt sejtenek megjelenésében. Különös, hogy milyen jól el van ez a vírus: békésen lapul, hogy akár napokkal később is aktív, fertőzőképes legyen. A lappangási ideje is elég hosszú. Aztán a terjedés furcsasága. Vuhan és környéke érthető, még az olasz is magyarázható, de az iráni megjelenés, azt most így, hogy? A derék perzsa életében nem látott denevért/kígyót/tobzoskát evő kínait, nemhogy összecimbizett volna vele, és mégis elkapta. Csakúgy, mint az észak-Németországban élő beteg. Hogy terjed ez a vírus? Nem tudjuk. A hatása is fekete doboz. A korai magyarázatok szerint csak az öregek és a krónikus betegségben szenvedők életesélyeit rontja. Osztán most már fiatalok is halnak, például a vírust felfedező orvos harmincegy éve nem kifejezetten matuzsálemi kor. A betegség lefolyása is szokatlan. Vannak, akik hordozzák a vírust, de nem tör ki rajtuk, cserébe remekül fertőznek. Másokon egyszerű influenzaként jelentkezik, semmi különös. Akiknél láthatóvá válik a kór, azok felgyógyulásához az egész egészségügyi rendszert be kell vetni, amelyhez képest a halálozási arány riasztó. További gond, hogy a gyógyultság nem jelent védettséget, aki másodszor is elkapja, annak harangoznak. Volt egy egyszerű magyarázat az időbeliségére is, hogy majd jön a jó idő, döglik a vírus, mert így szokott lenni ezeknél a drakuláknál, napfénynél megmurdelnek. Csakhogy a harminc fokos Szingapúrban is remekül megél a mi koronásunk. Hát jó - jött az újabb magyarázat - de ott párás a levegő, majd a száraz melegben kinyiffan ez a dög. No, hát nem. Legalábbis Iránt, Ománt, Bahreint nem szokták a Föld nyirkos részeihez sorolni. Összefoglalva a mai tudásunkat azt állapíthatjuk meg, hogy nem tudunk semmit.

Ehhez képest viszont harcolunk az ismeretlen ellen. A gyógyszergyárak időnként bejelentik, hogy közel a vakcina. Ilyenkor az emberiség megnyugszik, hiszen látta a halivúdi filmekben, hogy a főhős megszerzi az ellenszert - vagy annak receptjét -, aztán már oltják is a népességet, és mindenki mosolyog. Az USA elnöke pedig bejelenti, hogy a szabad és bátor nemzet fiai legyőzték a lappangó ellenséget, sőt ellátják gyógyszerrel az egész világot (jófejségből még a ferdeszeműek is kapnak). Hát most ezt várjuk, de a valóság mintha picit eltérne a forgatókönyvírók álmától.

A járvány kezelésében viszont remekül megmutatkozik a nemzeti karakter. Észak-Koreában nem macskáznak, egyből ledurrantják a delikvenst, nem terhelik gyógyításának költségeivel az egészségügyi kasszát. Kínában a karanténos, hazafias dumás, megalomániás, hazudós változattal kezelik a járványt. Állítólag hetvenötezer körüli a betegek és nagyjából kettőezerötszáz a halottak száma. Aki nem hiszi, járjon utána. Csak aki utánajár, az eltűnik. (Hát inkább Hszi.) Dél-Koreában egy idióta keresztény szekta szándékosan terjesztette el a vírust, de várhatunk-e mást Moon tiszteletes hazájától? Japán azzal a profizmussal kezelte a hajón fertőződöttek helyzetét, amelyet megszokhattunk tőle a történelem folyamán. Fegyelmezettnek látszó pattogás gyermeteg levezetéssel. Éppen csak kamikázékat nem vetettek be, esetleg Godzillát. Szét is spriccelt a sok fertőzött a világban. Az iráni vezetés a legröhejesebb kategória, többet tettek saját kihalásukért, mint a CIA és a Moszad együttvéve. Ott ugyanis tagadták a járványt és, hogy bizonyítsák az emberek előtt a nem létezését, vezető politikusaik védelem nélkül pacsiztak fertőződöttekkel. Azóta hullik az iráni felsővezetés. És az ilyen kretének akarnak atomot. Európában az olaszoknál tört ki a járvány legdrasztikusabban több tanulsággal. Eddig ugyanis a fene sem tudta, hogy Salvini úr Ligájának területi bázisát alkotó észak-Olaszországban kínaiakat dolgoztatnak ezrével a régi textilgyárakban. A digók persze egyből pánikba estek, karantén, vásárlási láz stb. Amikor pedig Európa kiröhögi őket, letagadják a beszarást és hősi pózba vágják magukat. A franciák sosem létezett nemzetük egyesítésére használják a viszonylag kevés számú esetet, Marianne már a barikádon harcol a vírus ellen vele fényesítve a gloárt. A fritzek szépen csendben kiszedik a beteggyanúsakat, és megpróbálják feltérképezni a folyamatot a megértés kedvéért. Az amcsiknál Trump egyik nap bejelenti, hogy a korona vírus demokrata hoax, majd másnap kivezényli a Nemzeti Gárda vírusölő tagozatát a mexikói határra.

Mi, magyarok vagyunk a legjobb helyzetben. Ide nem jött, és nem is fog jönni ez a koronás vírus. Elég a kokós Árpinak körbe plakátolni az országot azzal, hogy: "Ugocsa non coronat!", és a vírus már tudja is, hogy nincs esélye. Ha még sem fogná fel elsőre az intelmet, majd megállítja a Szent Korona, hiszen annak hazájában nem randalírozhat csak úgy egy szimpla koronás vírus, értem? És mivel 1927-ben leváltottuk a koronát pengőre, még csak kifizetődő sem lehet számára. Rettegjenek a csehek, dánok, norvégok, meg a hülye svédek, akik nem értették meg az idő szavát, és még mindig koronát használnak. Ha ez nem lenne elég, és idepofátlankodik az a vírus, lehúzódunk barátokkal a vidéki dácsába, és hülye sztorikkal szórakoztatjuk egymást. Később kiadjuk és kiszorítjuk Boccacciot a NAT-ból. (Nagy sikert gyanítok, ha lesz, még aki olvassa.)

Mi várható világszinten? Lehazudás. Mert mindenkinek ez az érdeke. A világgazdaság beomlását nem valószínű, hogy érdemes kockáztatni, ez elmúlt hét is nagy zakót hozott. Kínának nem hiányzik a gazdasági összeomlás, a jegybank sok ezermilliárd dollárt dob már ma is a rendszerbe, de ez csak úgy működik, ha nemsokára örömhírrel szolgálnak a járvány visszaszorulásáról, és a pár héten belüli megszűnéséről. Ezért szolgálni fognak, meglássák. Aki nem hiszi, megy átnevelő táborba és a kempingezés után el fogja hinni a csodát. Ebben segíteni fog az USA is, amely meglepő lehet és mulatságos. Trumpnak, Hszinek egy a hangja, morajos, halk, halotti hang. Trump nem akarja kockáztatni elnökségét egy méretes krach miatt, támogatni fogja Hszi rendrakását. És mindenki boldog lészen, emelkednek a tőzsdék, újra pöfögnek a gyárak, lehet felvenni hitelt fogyasztásra, lehet repülni, szállodát foglalni, az emberiség győzött. A betegek nem érdekelnek senkit. Az emberiség társadalmi immunrendszere előbb szokik hozzá a koronavírushoz mint az egyén immunrendszere. De hát influenzában is meghalnak pár tízezren évente, osztán érdekel valakit? Így lesz a koronás vírussal is. The Show Must Go On.

"Ős patkány terjeszt kórt miköztünk ... s a földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál. ...Majd a szabadság békessége is eljön, finomúl a kín s minket is elfelednek végre lugasok csendes árnyain."

Egy darabig még elmegy az ismeretlentől való félelemből fakadó riogatás, azonban mivel senki sem akarja a nyomort, az emberiség inkább finomítja a kínt és leírja a veszteséget. Jó-e ez vagy sem, nem tudom, úgyhogy elegem van a korona vírusból.

Elég rossz bőrben van az a rezsim, amely már hazudni sem tud hihetően. Nemrég ebből kaphattunk ízelítőt. A Kis Hazugságot Havasi úr próbálta meg elkövetni a világ röhejére. Szemfüles újságírók ugyanis kiszúrták, hogy a Nagy Hazugsággal kínlódó Viktor mindkét tenyere kékeslilában pompázik. Bertalan erre megpróbálta behazudni, hogy a beszédét javítgató Viktornak megfolyt a töltőtolla, ezért lett a fehér tenyérből színes.

Berci, Berci, hát már a hazugság sem megy? Először is, milyen magyar az a miniszterelnök, aki Bíró László világra szóló találmánya helyett elavult avtorucskát használ? Még ha elegáns, drága töltőtollak vannak is, egy magyar miniszterelnök használjon golyóstollat, mert csak a Soros bérencek villognak töltőtollal. A másik probléma, hogy Viktor nemzedéke töltőtollal tanult írni, nem pacázza össze magát, pláne nem a tenyerét. Bizony, Bertók. Sőt elárulom neked kispajtás, hogy igazából nem is töltőtollal írtunk, hanem mártogatós tollal. Ezen okból - bár személyesen nem ismertük Megyerit - nehézségeivel hatéves fejjel nekünk is meg kellett küzdeni. Tintásüvegbe kellett mártani a tollat vigyázva az üvegben lévő tintára, a tollhegy nem csepeghetett, mert pacát hagyott, szépen kalligrafikusan kellett írni, a végén itatós papírral tisztázni az oldalt mielőtt lapoztunk, különben egymást ragasztotta, maszatolta össze a két papírlap. (Szegény balkezeseknek külön kínlódás volt, mert ők elkenték a frissen írtakat, ha nem valami egészen kifordított csuklóval írtak.)  Viktornak ez csukott szemmel megy, Bercikém, így tanulta. Mert már ekkor eldőlt, hogy kiből mi lesz. Aki nem tanult meg írni ezen a bonyolult módon, az legfeljebb gázszerelő lehetett, a többiekből viszont akár jogi diplomával rendelkező kommunista is.

(Kis kitérő, hogy a töltőtollal való írástanulás valamikor a '70-es évek közepén váltotta le a mártogatóst, pláne olyan kis falvakban, mint Csút. A fejlődés aztán felgyorsult, pillanatok alatt a négyszínű golyóstoll lett a sztár, minden gyerek olyat akart karácsonyra. Valójában Nyugaton filléres vacak volt, itthon a gazdagság státuszszimbóluma, amely rámutatott a gyermekek közt megjelenő vagyoni különbségekre. Ez nem nagyon tetszett az akkori rezsimnek, mert nem fért bele a társadalmi egyenlőségről szóló prédikálásba. Mire azonban a jelenségről szóló épületes ideológiai vita nyugvópontra ért, megjelent a kvarcóra, új távlatokat nyújtva a gyermeki menőzésnek, a szülői kivagyiságnak és a csempészetnek.)

Osztán van még egy apróság, Bercike! A mai nyomtatóban használt papírlapok alkalmatlanok arra, hogy a tintával írjanak rá. Viktor igen hülye lenne, ha a lézernyomtatással készült szövegbe folyós tintával írogatna. Kb. mint Mr. Bean, aki egy ötven millió dolláros festményt intézett el a töltőtollából kifolyó tintával. Szóval, Berci drága, gondold át még egyszer, ha nem akarod, hogy az egész ország röhögjön az általad balféknek beállított Viktoron.

És a legutolsó Berci-hazugságot cáfoló érv, hogy Viktor nem jelent meg az Országgyűlésben. Ha tinta lett volna, egy nap alatt csak lemossa, de itt valami komolyabb dolog van, amely nem tüntethető el egy nap alatt. Hogy mi, azt nem tudjuk, megy a tippelgetés, a vérmesebbek már megint a megszakított Kacsamesékről ábrándoznak. Ezt megelőzendő jobb lenne nem hazudozni Bertalan. Viktor idolja - Trump elnök - például nyilvánosságra hozta orvosi eredményeit, hogy lássa az amerikai nép vezetője fittségét. (Az elmeállapotot talán nem vizsgálták.) Nálunk viszont a bizánci metódus dívik, megy a titkolózás, hazudozás, hiszen a Nagyfőnök nem lehet beteg. Szakasztott, mint Brezsnyev elvtárs idején. A hiányzó információs űrt persze kitölti a népi jól értesültségből fakadó anyag a legelképesztőbb ökörségekkel. Viktor is ember, lehetnek jó napjai és lehet rossz passzban: Ha valami baja van - akár átmeneti, akár valami krónikus -, arról a választóknak joga van tudni. Egy demokráciában legalábbis. Ettől egyébként Viktor több lenne, nem kevesebb.

A Nagy Hazugságot természetesen Viktor követte el az évértékelőnek beharangozott hosszas pofázással. Elemezték már többen számomra alapból érdektelen. Egy dolog volt csak feltűnő, az pedig a tanácstalanság. Az össze-vissza süketelésnek egy értelme volt: elfedni, hogy Viktor totálisan meg van zuhanva, és dunsztja sincs arról, hogy mit kellene tennie az ország - illetve saját hatalmának mentése - érdekében. (A családja érdekében már nem ilyen tétova.) Nagy a nyomás mindenhonnan - EU-költségvetés, néppárti balhé, gazdasági satufék, fritz gazdaság nehézségei, autógyártás szerkezetváltása, forintgyengülés, trágyadombbá váló kormánypártok, klímavédelem, Ukrajna NATO-csatlakozási folyamatának fékezése miatti Trump leb*szás, Ukrajna NATO-csatalakozási folyamatához való esetleges hozzájárulás miatti Putyin kompromat cuccoktól való félelem, önkoris vereség stb. -, és Viktor láthatóan nehezen bírja, ráadásul nem nagyon látszik a kiút. Hát sikert hazudik a hű kreténeknek. Akiknek benne van a fizetésükben, hogy látványosan elhiggyék.

Viktor, álmodj inkább színes tintákról, mert azokat: "...el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem." Hidd el, cimbora, többre mennél vele mint a folyamatos átlátszó hazudozással, amelyből már mindenkinek elege van.

Pokorni Zoltánnak napi rutinjává válik, hogy valamelyik őse bűne miatt időnként szipog egyet a nyilvánosság előtt. Lassan kimaxolja az apai ágat, kíváncsian várjuk az anyai ág folytatásait. A legutóbbi eset után szolid beszélgetés indult kevés eredménnyel. A reakciók három csoportba sorolhatók. Vannak akik, - persze nem nyilvánosan – az mondják, hogy "frankó gyerek volt az a Jóska, csak kevés". Ne dugjuk homokba a fejünket, sajnos bőven járnak közöttünk ilyen sehonnaiak. Vannak Pokorni úrral együttérzők, akik méltatják szembenézését, legfeljebb annak őszinteségében kételkednek. És a nagy többség a szörnyülködők. Ez a legegyszerűbb, szörnyülködni, hiszen a mindennapi szörnyülködésünket megadja nekünk a média. Ma Pokorni nagyapó tettén szörnyülködnek, másnap Hári herceg jövőjén, harmadnap Schobert Norbert szabadgondolkodó és az IQ-szintjét hisztivel emelő Totova művésznő cicaharcán. Járjuk a nehezebb utat.

Én megértem Pokorni József tettét. Miért próbálok megérteni egy nyilas tömeggyilkost? Mert ez a legnehezebb: megérteni. És levonni a tanulságot, melynek birtokában talán elkerülhető az újrázás. (Kritikusaim most mondhatják bátran, hogy akkor öreg jelentkezzél az Operettszínházba naivának. Fel leszel véve.) Könnyű 2020-ban a fűtött szobában, jóllakottan, az internet előtt ülve szörnyülködni, de a megértéshez menjünk csak vissza 1944/45 telére. Vagy inkább az 1918/1920-as összeomláshoz. Bár érdekes az 1867-es kiegyezés is, az meg ugye összefügg 1848-49 szabadságharccal. Kezdjük hát ott.

A magyar társadalom 1848/49-ben nem kevés áldozatok árán kinyilvánította, hogy szabad polgári Magyarországot akar. Ehhez várta Európa támogatását. Amely meg is jött a: "Talán igazuk van, de végezzenek velük minél hamarabb." üzenet formájában. A nemzet még küzdött közel húsz évig és feladta. A kiegyezés az akkori politikai realitásnak megfelelt, ám egyben be is betonozta azt. A századfordulóra már látszott, hogy nagy a baj, de a Főnök Generális kialakította a centrális erőtér "nem bolygatni politikáját", amellyel minden politikai alternatívát - különösen a függetlenségi célzatúakat - választójogi machinációkkal, korrupcióval, fenyegetéssel ellehetetlenített. A Magyar Királyság végletesen a Habsburg dinasztiához kötődött, amely engedelmesen követte a felemelkedő Németországot. Az 1918-as katasztrófa bekövetkeztekor nem volt érdemben szóba jöhető politikai alternatíva, pedig igény lett volna rá, hiszen hirtelen mindenki a féleszű egoista tök Károlyiban kezdett bízni. És nem volt egy Lenkey, aki az összeomlás előtt hazahozta volna a fiúkat és a fegyverzetet a haza védelmére. És nem voltak Görgeyk, Klapkák, Damjanichok, így hegyi móc rablóbandák, meg szétvert rácok szabadon téphettek az országból, amit éppen megkívántak. Mert a magyar tisztikarból is ki lett irtva a függetlenségi gondolat, a szoldateszka a dinasztia hűséget díjazta. És, hogy a szégyen még nagyobb legyen a csehek is a mi kárunkra szereztek területeket, pedig velük egy birodalomba voltunk. Csak ők miközben vígan kiszolgálták a Habsburgokat, idejében leléptek mellőlük. (Ezt csinálták a második világháborúban is.) Mert ők kiépítettek egy alternatív politikai vonulatot, amelynek villámgyorsan lett társadalmi támogatottsága, így tulajdonképpen győztesekként ültek a béketárgyalások asztalához. Ugyanez csinálták a horvátok is pepitában. (Pár év múlva jöttek rá, hogy ők azt nyerték meg jutalomként, amit mi büntetésből.) Sőt, még az osztrákok is. Csak a segg hülye aulikus magyar elit alól kapták szét az országot.

De meg lehet ezt mondani a magyar társadalomnak? Nem lehet. A korábban bukott magyar elit másodvonala lépett elő abból a meggondolásból, hogy jobb egy kis ország élén kormányozgatni, mint sehol. Konzerválták a régi - alternatíva nélküli - viszonyokat a politikai rendszerben, ideológiailag pedig nyomatták a "világ összeesküvés-áldozatai vagyunk" mantrát. Ebből különösen erős volt a "szabadkőműves plutokrata zsidók okozták az ország vesztét" narratíva, amely teljesen megváltoztatta az antiszemitizmus ideológiáját, mert behozta a hétköznapokba a zsidógyűlöletet. Volt persze antiszemitizmus a Monarchiában is, de az még a hunyorgós, szemmel csippentős változat volt, amely inkább kenyérharcról és a beilleszkedés nehézségeiről szólt. A Trianon utáni antiszemitizmus viszont már a kifejezett gyűlöletről, amely mélyen leszivárgott a magyar gondolkodásba, és sokaknál ott van ma is. Pedig ha valaki használja az eszét, könnyen beláthatja, hogy még saját logikájában is mekkora ökörség. Tegyük fel, hogy valóban "szabadkőműves plutokrata zsidók" csonkították meg az országot. De mi köze ehhez Kohn néninek vagy Grün úrnak? Ők kérték? Kohn néni megfenyegette a "szabadkőműves plutokrata zsidókat", hogy nem süt nekik flódnit, ha nem a szerbeké lesz Szabadka? Esetleg Grün úr hadonászott a sétapálcájával, hogy leshetik börzetippjeit, ha nem csatolják el üstöllést Kolozsvárt? Igen? Ezeknek az embereknek nem nehezült el az élete, csak a szittyáknak?

Kapóra jött a gyűlölet felkorbácsolásához a Tanácsköztársaság vezetőségében és erőszakszerveiben lévő zsidók gazembersége. Azt persze már nem firtatta senki, hogy ezek a deklasszált zsidó elemek mennyi világias, polgárosult zsidó embert ölettek, kínoztattak meg. (Sokat, de erről valahogy elfelejtették tájékoztatni a közvéleményt.) És az évezredes hagyományokat tovább vivő vallásos zsidóság sem remélhetett sok jót a vallásüldözésre alapuló bolsevik ideológiától. A végletekig fáradt magyar társadalom tagjai - benne a pokornijózsefek - nem vették észre, hogy a bűnbakképzés csak elterelés volt az elit kolosszális országvesztő hibájáról.

Aztán a Kormányzó úrnak hála jöttek a sikerek, minket irigyelt a világ. Még területeket is kaptunk vissza, csapataink mélyen benyomultak Muszkaföldre. Hát mi kell még? Ott vagyunk a főzésben, ott leszünk a lakomán is! Caricinról és az azzal összefüggő doni katasztrófáról annyit tudott a Filmhíradó közönsége, mint a maiak a fideszes szpáhik korrupciós ügyeiről az M1 Híradójából. Az 1943-as év elment a rugalmas elszakadásról, meg a frontvonalak kiegyenesítéséről szóló győzelmi jelentésekkel, ám '44 elején már látszott, hogy a valóság nemsokára megérkezik a magyar határra. A baráti német csapatok megszállták az országot, de csak elővigyázatosságból. A kudarcok eltussolására a propaganda felerősítette a zsidó ellenségképet, amely éppen klappolt a fritzek elvárásaival. A vidéki zsidóság ebből az alkalomból kiirtódott. Az ideológia szerint csak dolgozni vitték őket, és hát ki ne támogatta volna, hogy a zsidók is dolgozzanak egy kicsit. (Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy az ipari méretű tömeggyilkosságokról sem a lakosság, sem az ország irányítói, sem a zsidóság elöljárói nem tudtak, mert ilyen elképzelhetetlen aljasságra senki sem számított egy kultúrnéptől.) Aztán amikor a nyár derekára kezdett oszlani a homály, Horthy - félve a felelősségrevonástól - a honvédséggel kergettette szét a saját rendszere által kitermelt őrjöngésre kész egyenruhás söpredéket. A család mentése céljából megvalósított - és a hülye Miklóska miatt - röhejes kudarcba fulladt kiugrási kísérelt után viszont már nem volt minimális fék sem a dilivonaton. Előmásztak a csatornából a fekete egyenruhába bújtatott nemzeti hősök, akik az ezeréves haza védelmében majd jól megállítják a zsidók által felbujtott ázsiai pusztákról induló barbár hordákat. A gyepű sajnos ehhez kevés, '44 karácsonyára kezdetét veszi Budapest-erőd közel két hónapos ostroma. Amely szintén rendkívül kiváló ötlet, mert Berlinen és Varsón kívül egyik főváros sem lett romhalmaz. Párizs, Bécs, Prága puskalövés nélkül cserélt gazdát, és Rómáról is csak az egyik tapló amcsi tábornok hitte, hogy ők bombázták le a Colosseumot. De a szittya vér nem alkuszik, lőjék csak szét a fővárosunkat. A semmiért. Mi az nekünk!

És a budapestieken furcsa - mai ésszel nehezen felfogható - tömegpsziché lesz úrrá. A többség túlélni akarva lehúzódik a pincékbe, bujkál csillagos házakban vagy ahol tud: remeg az életéért. Jelentős réteg hallgatja a "Csak egy nap a világ" című számot, hiszen „"Ki tudja, mi vár ránk, Ki tudja, holnap mire ébredünk?". Iszik, mint a gödény, és talán meglepő, de a patikákban legjobban a vazelin fogy. A harmadik csoport öncélú gyilkolásba kezd. Miért? Mert tudja, hogy neki vége, ő meg fog dögleni, akkor nehogy már ez a piszkos zsidó/lógós/stb. túlélje őt. Bosszút áll a saját kudarcos, romokban lévő, meghasonlott életéért azokon, akikről iskolás kora óta azt hallja, hogy gyűlöletesek, akiket gyűlölnie kellett. Most utoljára. Ezek voltak a pokornijózsefek. Ezt kell megértenünk.

Mi a tanulság? Az általánosan levonható annyi, hogy sokan azt hiszik - a hétköznapi életben is -, hogy következmények nélkül leoldhatják láncukról a Gyűlölet Kutyáit, mert a pórázt szilárdan kézben tartva arra tudják terelgetni, amerre akarják. De ez nincs így, mert erősek ezek a kutyák, rángatják a pórázt, ha pedig gyengül a kéz, elszabadulnak.

Politikailag mi, magyarok azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy országunk vezetése időről időre olyan ember kezébe kerül, aki saját hatalmának biztosítása érdekében szisztematikusan kicsinál minden politikai alternatívát, mert mindenki hülye, csak ő helikopter. Ez a sikerek idején elmegy, a kudarcok menetrendszerű beérkezésekor viszont már csak a propaganda fokozásával és az ellenségként megjelöltekre való mutogatással tud operálni. (Az a lehetőség, hogy elhúzzon a vérbe, fel sem merül, hiszen számára egyre nyilvánvalóbb, hogy ő tényleg helikopter.) A valóság nyomása alatt - melyet természetesen tagad - szinte biztos az összeomlás, amely idején elszabadulnak a csalódott, gyűlöletre kondicionált hívek. Akik szélsőséges esetben ölnek is.

Ha nem vonjuk le - közösen - ezt a tanulságot, a Pokorni-sága folytatódhat, mert évtizedek múlva majd valamelyik Pokorni gyerek szipoghat a nyilvánosságnak arról, hogy apu - bár volt a párt elnöke, fontos politikusa - kiállásával nem akadályozta meg, hogy országunkat ismét romba döntse egy saját maga vélt tehetségétől eltelt, valóságot tagadó, gyűlölködésre építő, velejéig korrupt társaság. Várom hát Pokorni úr cselekvését ennek elkerülése érdekében, a maszatolásból viszont elegem van.