A kínai vírus miatt kezd komoly Kínaellenesség kibontakozni a világban. És azt hiszem, ennek a jelenségnek van alapja. Bár Kínát a járvány félrekezeléséért talán kevésbé terheli felelősség, hiszen olyan új vírus jelent meg, amelyről ma sem rendelkezünk átfogó ismeretekkel. E tekintetben minden ország tapogatózik, és habitusa alapján próbálja keresni a kiutat. Az idő dönti el, melyik módszer válik sikeressé. (Talán a belülről fertőtlenítős lesz az igazi, ki tudja? Bornírt ökörségekért senki sem megy a szomszédba, e tekintetben mindenki lehet próféta saját hazájában.) Kína bűne kettős. Egyrészt nem ismerték fel időben, hogy nagy a baj, amikor pedig rájöttek, hazudtak rendületlenül. Másrészt a védekezést a kínai imperializmus céljára használják. Mindkét ok a deformált kínai mentalitásból eredeztethető.

Kínai a három hazugság cölöpén áll. Az első az egy Kína-elv. És nem Tajvanra gondolunk, hanem a szárazföldi Kínára. Az egységesnek látszó szárazföldi Kína sem egységes. Ha levesszük a megszállt területeket - Ujgurisztán, Tibet - még bőven maradnak egymástól jelentősen eltérő, az egységes kultúra határán mozgó országrészek. A mandzsuk utálnak mindenkit, és mindenki utálja a mandzsukat, a déli kerekfejű hanok nem tartják igazi kínainak az északi, keveredett kínaiakat, a nankingi irigyli a pekingit a fővárosi rangért, a sanghaji kupecek lenézik a közép-kínai sárban tapicskoló, rizstermesztő parasztokat, akik a világért sem mulasztanák el, hogy ne köpjenek minden nap többször Sanghaj felé, és így tovább. (És akkor még a fokozódó társadalmi különbségek miatt egyre jobban kibontakozó ún. osztályok közötti ellenségeskedésekről még szót sem ejtettünk.) Valójában Kína egy nehezen egyben tartható ország, amelynek elitje retteg a felbomlástól, ezért hangosan fütyörészik a népek erdejében.

Ebből következik a (látszat)magabiztosság mint a második hazugságcölöp. Kína azt a taktikát követi, mint Kohn bácsi. Amikor megy az üzlet, akkor az egész család látástól vakulásig dolgozik. Amikor viszont döcög a bolt, akkor Kohn kiáll az ajtóba egy drága szivarral a szájában, és mindenkinek arról mesél, hogy milyen jól megy az üzlet. Kína ezt játssza megspékelve egy jó adag imperializmussal. Mert amíg mindenki a világ új vezető hatalmáról beszél, addig sem veszik észre, hogy mennyire gyengék valójában.  Megy a vetítés a keleti part metropoliszairól, a technikai újításokról, az elért eredményekről, a XXII. századi Kínáról. Hát hogyne.

A harmadik hazugságcölöp a kínai kultúra univerzialitásába vetett hit. Ez a legnagyobb kamu, mert valójában ez Kína fejlődésének és az annyira vágyott vezető szerepnek a legnagyobb korlátja.

Lao-ce és Konfuciusz a két főbűnös abban, hogy Kína sosem lehet a világ vezető hatalma, illetve csak akkor, ha kiirt minden más népet. Mondom ezt úgy, hogy mindkettőjüket imádom. A Taoban foglaltakat gyakorolom és használom a hétköznapokban, kifejezetten szeretem. Konfuciusz kicsit mesterkéltebb, inkább idealista szabálygyűjtemény. Kellemes keleti fűszerek az élet ízéhez, de nem többek. Hiányzik belőlük a görög-zsidó-keresztény-germán szabadságeszmény és megváltásélmény. A mi kultúránkban alap, hogy az emberi szabadság elidegeníthetetlen jog. Már Odüsszeusz bolyongása is a szabadságvágy szimbóluma, amely oly sok művészt ihletett meg az elmúlt kétezernyolcszáz évben. Mózes harca népe szabadságának kivívásáért háromezer éve termékenyíti meg a nyugati kultúrát. A babiloni szolgaságból való kimenekülés nemcsak egy régi sztori, a "Mint a fecske, repülj messze földre, Színarany szárnyú gondolat repülj el!" dallamát naponta halljuk, dúdoljuk. A mi világunkban az ember nem csupasz biológiai lény, hanem lélek is, melynek egyszer el kell számolnia tetteivel. De hibáinkból, esetleges bűneinkből van megváltás. Keressük az újat, támogatjuk a tudomány fejlődését, újra értelmezzük, formáljuk - tévedések árán is - a körülöttük lévő világot.

Egy kínainak ez kínaiul van. Neki Lao-ce és Konfuciusz jutott. Lao-ce amolyan megtűrt a hivatalosságban, a jó öreg hippi nem cselekvése elviselhető a hatalomnak. Az igazi sztár Konfuciusz, aki egyfajta jó állam idealizált képével fedi a keménynél is keményebb kínai rögvalóságot. Ebben a világképben van aszongya egy bölcs uralkodó, aki kézben tartja a kormányzást, erényes, és az összes többi lózung. Vannak derék hadvezérek, okos, megvesztegethetetlen hivatalnokok, blablabla, és te kínai közember ne gondolkodjál, mert ezek mindent elrendeznek helyetted. Te apuskám csak dolgozzál, csináld, amit mondanak, élt szépecskén az életed abban a körben, amely kiszabatott. Lázadni meg ne merjél, mert akkor irgum-burgum, vége az életednek, rosszabb esetben a családodénak is (meg a faludénak, városodénak, ahogy a bölcs uralkodónak éppen kedve szottyan a statuálásra). Hát ez a konfuciuszi világkép adja a kínai ember életének keretét, ezen Mao vörös festéke sem segített sokat, a kommunista kapitalizmus mára inkább zavaró tényező. Ez a szemlélet mennyire kompatibilis a Földön elterjed nyugati kultúrával? Semennyire. Ezért nincs esélyese sem Kínának a vezető szerepre.

Csak hát ott van a belső félelem a széteséstől. Kínában mindenki fél mindenkitől. Ez is történelmi hagyomány náluk. A császár félt a rokonaitól, a hadvezéreitől, a tartományuraktól, a hivatalnokaitól, ezek féltek a császártól, egymástól, az isten adta nép meg félt mindentől. A lefojtott indulatok, korlátozott lehetőségek eredményeként menetrendszerűen robbant az egész. Lázadások, felkelések, forradalmak követték a békésnek látszó időszakokat a külső hódításokról még nem is beszélve. A társadalmi felfordulástól való félelem az elnyomás fokozásához vezet, amely viszont megágyaz a lázadásnak. Jin és Jang. A diktatúra növelése árulkodó Kína állapotáról. A nyugati ember elszörnyülködik, hogy a mobiltelefont jutalmazó-büntető eszköznek használják Kínában, de a technikát leszámítva így volt ez mindig. Besúgókat helyettesítik appokkal, ennyi az újdonság. (Aztán a mesterséges intelligencia egy nap magától rájön, hogy a zsíros nyakú párttitkár helyett ő is meg tudja határozni, hogy a kicsi kínaitól mi az elvárás, és nem lesz szükség párttitkárra.)

Amíg évezredes hülyeségeivel magát szórakoztatta ez a félkegyelmű óriás, nem érdekelt senkit, ám amikor félelmében birodalomépítésbe kezdett, magára húzta a népek haragját. És most Kína nagy bajban van. Ellene fordul a világ. A XXII. századról regélő Kína népe olyan szegény, hogy minden szart kénytelen megzabálni, a denevértől a tobzoskáig. Kiderül, hogy kerti permetkeverővel egyező szintű laborokban matatnak halálos vírusokat. Aki jelzi a veszélyt, azt eltűntetik, kinyírják. (Esetleg később rehabilitálják.) Tele volt az elmúlt évtized sajtója az Afrikában befektető Kínáról, mint az új világrend eljövetelének jelképéről. Aztán a mohó - kulturálisan alkalmatlan - kínaiaknak csak egy évtized kellett ahhoz, hogy jobban megutálják őket, mint a gyarmatosító fehéreket, pedig nekik több évszázad jutott. Kínának nincsenek barátai és szövetségesei sem. Megvett kleptokraták időnként - ha éppen nem Putyin úr nemi szerve körüli teendőikkel vannak elfoglalva - benyalva elrebegik nekik baksisért, amit hallani akarnak, 'oszt jó napot. És úgy néz ki, feleslegesen, mert a mostani Kínának belátható időn belül kampó.

A világ berágott egy csöppet erre a szép, nagy, buta imperialista országra. És a rágás folytatódni fog. Az egészségüket féltő, halottaikat gyászoló, munkájukat, egzisztenciájukat, életmódjukat elveszítő emberek egyre nagyobb számban fognak ellenséget látni a világra primitívségből halálos vírust szabadító Kínában. Senki sem fog kínai cuccot venni, hazaindulnak a kínaiak százmillióinak munkát adó nyugati cégek. Kína a nemzetközi közösség páriájává válik, akivel nem szabad érintkezni, mert fertőz.

A kérdés, hogy miként lesz végük. Széles a spektrum. Ha Kína maga látja be alkalmatlanságát, Hszi kirúgásával visszatérhet a Teng Hsziao-ping által kijelölt útra. Így is lenne veszteség, de egy békés, birodalmi allűröktől mentes Kína elfogadhatóbb lenne a nemzetközösség számára. A szükségképpen bekövetkező gazdasági összeomlás is indíthat el olyan belső folyamatokat, amelyek először az elnyomás fokozásához, majd az állampárt bukásához vezetnek. Ebben az esetben lesz pár tízmillió halott. Végső soron pedig nem kell Kínának egy ilyen nagy bumszlinak lennie, szét lehet kapni - százmillió halott árán - húsz kisebb országra.

Mondható persze, hogy egy ilyen kis hangyányi, jelentéktelen országból ne pofázzanak bele egy évezredes birodalom dolgába. És lehet, hogy akik ezt mondják, azoknak igazuk van. Ám a nyugati kultúra értékeit élvezve mégsem szeretem, ha az embereket biorobotoknak tekintő kultúra nevében megpróbálnak leigázni veszélyeztetve nem csak a jelenbeli életünket, de gyermekeink jövőjét is. Ezért van elegem Kínából.

Szabó Lőrinc: Lóci verset ír

Ünnep előtt volt. Kint a kertben

húsvéti bárány bégetett,

most borult virágba az alma,

a barackfa már vetkezett,

én meg épp versbe igyekeztem

fogni életet és halált,

mikor egyszerre nyílt az ajtó,

jött Lóci és elémbe állt

s megszólalt: – Apu, verset írtam!

– De hisz még nem tudsz írni, te!

– Nem is írtam, csak kigondoltam.

– No, halljuk. – Hát figyelj ide, –

szólt Lóci, azzal nekikezdett

s két sorban elmondta a verset:

"Az életet adja, adja,

egyszerre csak abbahagyja."

Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól

a versed? Ennyi az egész?

– Hát az istenről, az a címe! –

magyarázta a gyerek; és:

– Nem kéne még valami hozzá?

kérdeztem én kiváncsian.

– Nem hát, – felelt ő, – ez az élet,

ebben már minden benne van.

– Benne van, jól van, igazad van,

szép a vers, menj és játssz tovább! –

Szinte ijedten csókoltam meg

Lóci hatéves homlokát…

Ő elrohant… Kint ragyogott a

tavasz, a bárány bégetett

s én eltünődve ezt a verset

írtam a magamé helyett.

Az elmúlt száz év legnagyszerűbb miniszterelnöke kissé belehibbant saját nagyszerűségébe. Szokott ilyen lenni a történelemben, nincs benne semmi különös. Abban sem, hogy a hülye, de szorgalmas és szervilis környezete nem tudja megakadályozni a hibbantság nyilvánvalóvá válását a szeretett nép számára.

Itt van ez a felhatalmazási törvény, amelyről azt állította a szervilis siserehad, hogy enélkül egy tapodtat se, sőt még megpróbálták az ellenzék nyakába varrni az elfogadási késedelmet. Közben pedig ünnepelték Viktort, hogy mekkora ász, aki jól csapdába csalta az ellenzéket. És talán most sem veszik észre, hogy Viktor csalta csapdába saját magát. Jó alaposan. Nézzük a belföldet először, aztán a külföldi reakciókat.

Viktor bizonyára érti a felhatalmazási törvény szükségességét, de rajta kívül senki. (Ezért korát megelőző géniusz Ő.) Technikailag érthetetlen, mert tíz éve megvan a kétharmada, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. A százharminchárom legkorruptabb (vagy valami hasonló) akkor és azt a gombot nyomja meg, amit a Viktor előír nekik, akkor mi a rossebnek kell ezt még fokozni. Tartalmilag ritka hülye, aki minden felelősséget magára húz egy olyan nehéz időben, mint amilyen most következik. Ha Viktor hatalommániáján valami csoda folytán felülkerekedne a józan esze, maga is belátná, hogy csúnyán lukra futott. Nem tudjuk mi jön még, csak azt, hogy egyszerre kell kezelni egy járványügyi, egy gazdasági és egy társadalmi összeomlást.

Mit csinál ilyenkor egy normális politikus? Teríti a felelősséget. Egy bolond meg magára húzza. Kár, hogy Viktornak nem volt lucidum intervalluma, mert akkor egy perc alatt megtalálja a megoldást. Létrehozhatott volna egy nemzeti egységkormányt. Kidob a mostaniból néhány vállalhatatlan ökröt - a választék elég nagy -, és bevon ellenzéki politikusokat, vagy tisztán szakértői kormányt hoz létre. Mi történik? Hát egy kicsit többet kell egyeztetni, nem zajong annyit a gépház, kiderül, hogy másoknak is van használható elképzelése (meg ostoba is). És akkor mi van? Egyrészt nehezebben borul a bili, mert politikailag nem támadja senki a döntéseket, amelyeket együtt hoztak. Másrészt, ha borul, akkor tartalma mindenkire fröccsen. Kétségtelen hátrány, hogy talán a vej meg a debil haver cégeit nem lehet közpénzből tízmilliárdokkal kistafírozni. Micsoda veszteség a magyaroknak! Nem is tudom, miképp bírják a nyomást ebben a nehéz helyzetben!

Osztán mi lesz a nagyszerű Viktor egyszemélyes kormányzásának az eredménye? Bukás. Nem lehet más. Csak a módja kérdéses. Túl könnyű lesz levadászni a Viktort, még ennek a nem túl erős ellenzéknek is menni fog. Ha Viktor például diadalmasan bejelenti, hogy az egészségügyi dolgozóknak adnak idén - figyelem, nem most, hanem majd egyszer valamikor ebben az évben! - ötszázezer forintot. Erre kisétál valamelyik ellenzéki megmondó, 'oszt belemondja a kamerába, hogy kapjanak egymilliót még ebben a hónapban. És, hogy a miből kérdésre is megfeleljen, megjelöli a forrást is a Tiborcz-Mészáros cégeknek juttatott milliárdokban. Mit mond erre a fideszes trollkülönítmény? Biztos ugatnak valamit, de az embereket nem fogja érdekelni. Nem kell mást tenni, mint naponta elmondani párszor, hogy: Orbán Viktor adjon... A kipontozott hely végtelen. Adjon a tanároknak, az egészségügyben dolgozóknak, a kisvállalkozóknak, az építőiparnak, kereskedőknek, a nyugdíjasoknak, a kőfaragóknak és a balett-táncosoknak, a zembereknek. Aztán ha nem ad, akkor az kizárólag Orbán Viktor felelőssége. Ha pedig ad, akkor kevés, adjon többet. Hiszen ha volt miből stadionokra, legyen miből most is. Van itt pénz, csak a Viktor nem adja oda! És erre mi lesz a válasz? Soros? Kit érdekel? A magyar társadalom villámgyorsan szegényedő tagjait meddig lehet etetni üres dumákkal? A folyamat erősödésével Önök szerint hány percen belül fog pakolni Derelye főszakács és népes családja? (Jut eszembe, miért nem tiltották még be a Palacsintás királyt? Szörnyűek az áthallásai.) Nos, akkor ki van itt csapdában? És ki volt az a kretén, aki felállította?

A külföldi reakciók is borítékolhatók voltak. Maga a felhatalmazási törvény elnevezés is vörös posztó az atlanti szövetség tagjai között. A Viktor stiklijeit eddig elnéző fritzeknek különösen. Ugye nem kell magyarázni az okot? De Viktor csak azért is. A szemantikai problémán túl itt is a tartalmi a fő gond. A történelmi tapasztalat ebben a körben az, hogy a demokratikus berendezkedést nem lehet veszélyeztetni. Lehetnek korlátozások méltányolható okból, de az alaprendszer nem bontható le. Aki megpróbálja, az kiírja magát ebből a körből. Viktor - pedig tudomása van a rendszerváltás körüli nemzetközi alkukról - nem fogja fel, hogy Magyarország '90-ben visszatért a Nyugathoz. Más megfogalmazásban, kirángattak minket az orosz érdekszférából. Ez azzal jár, hogy be kell tartanunk a demokratikus szabályokat. Illúzió, hogy majd a ruszkik ismét keblükre ölelnek, ha elenged minket a Nyugat. Nem enged el, a részei vagyunk. Nincs új deal. Nekünk itt élnünk, halnunk kell. (Ha nem is ez a világok legjobbika, messze a legjobb verzió, ami minket érhet.) A felhatalmazási törvénnyel Viktor elrúgta a pöttyöst. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem az egész országot fogják magára hagyni, hanem akik eddig felemelték Viktorunkat, azok le is fogják tenni. A mód a kérdéses. A forint elszállása világos üzenet.

Tehát még egyszer: Ki volt az a zseni, aki csapdát állított? És kinek? Valahol persze fantasztikus, hogy a korlátlan hatalomra való törekvés korlátlan hülyeséget eredményez. Amellyel Viktor maga juttatta magát végveszélybe. Külön döbbenetes, hogy Viktor környezetében nincs senki, aki megfogná ilyen helyzetben a vállát, megrázná és a szemébe nézve rárivallna: Hülye vagy, vazze! Legyen világos minden szervilis ökörnek, hogy ez az írás ebből a célból született. Nem akarok károlyimihályokat látni (kunbélákat pláne nem)! Pedig úgy néz ki, hogy fogok. Közeledni érzem a szokásos nemzeti tragédiát, melyből előre elegem van.

Hát mit fájok én maguknak, mi? Időtlen idők óta vagyok már a denevérekben, nem érdekeltem senkit. Meguntam. Gondoltam lépek egyet, és átterjedek más fajra. Nem ment könnyen, de sikerült. Diadalmasan álltam ki az emberiség színpadára mint a tudomány újdonsága! Kis lépés a koronavírusnak, nagy lépés a tudománynak! És mit kaptam? Elismerést? Csodálatot? Egy frászt! Dühösen dobálnak paradicsommal, pfújolnak. Meg akarnak ölni! Engem, a vírusok koronáját! Durcás lettem. Nem fog menni barátocskáim, de nem ám! Én pusztítalak el titeket.

Mit rinyáltok, mi? Hogy ti vagytok a legnagyszerűbb faj. Röhögnöm kell. Volt már egy-két nagy kihalás a Föld történelmében, a kihaltak mind azt hitték, hogy nélkülük megáll a Föld. Aztán nem. Ment minden tovább. Ha nem lennétek olyan nagyképűek, bevallhatnátok magatoknak, hogy tulajdonképpen ti is egy nagy kihalásnak köszönhetitek, hogy vagytok. És most - néhány évtizeden belül - kihaltok, aztán jövök én, mint az új faj őse, amely belőlem jön létre! Hát nem nagyszerű program, hapsikáim? Persze idő lesz, míg kialakul, de hát ti sem azonnal jutottatok el a Holdra. Időm van.

Először szépen hagyom, hogy pánikoljatok. Fantasztikus látvány, amint a saját, magasztosnak gondolt világképeteket fokozatosan megkérdőjelezitek, aztán feladjátok. Nem sokára teljes lesz a zűrzavar, én pedig mulatok rajtatok. Közben terjedek, mert már egymásban sem bízhattok. Először a nemzetközi együttműködési rendszereitek fognak összeomlani, azután a nemzeteitek, közösségeitek, végül a családi kötelékeitek. Egyenként pedig könnyű prédák lesztek.  A vezetőitek egyre ostobább döntéseket hoznak, hitegetnek azzal, hogy nem sokára itt az ellenszérum, amely jól megdögleszt engem. Ti csak várjátok a szérumot, hiszen a csodára egy kicsit mindig várni kell. De nem lesz vakcina, mert addig kihaltok, bogaraim. Ez tehát az én mestertervem. Koronavírusból épül az új világ!

A Föld egy területét viszont egyelőre nem nagyon macerálom. Miért? Mert egy zseni vezeti, akitől tanulnom kell. Először akkor figyeltem fel rá, amidőn gyerekkori barátja pejoratíve ondóhoz hasonlította. Az majdnem rokon. (Pontosabban picit korábban, de akkor még nem tudtam, hogy ő az.) Kicsit megharagudtam rá, amiért egy hónapja még valami migránsveszélyt nagyobbnak minősített mint engem. Hát hogy lehet engem így fumigálni, kérem szépen? De eddigi munkássága meggyőzött, hogy az ő módszereit kell követnem. A többi ország vezetője komplett hülye, ő nem, ő egy Zseniális Vírus!

Először is a mutálódást kell tőle megtanulnom a sikerhez. A Zseniális Vírus az elmúlt harminc évben volt antikommunista, liberális, polgári, plebejus, nemzeti, illiberális demokrata, mostanában gyorsul a mutációja, egyszerre tud kipcsak lenni és Európa DNS-e, de szíve szerint már a Mindenség felett lebegő sámán. Ezt a mutációs képességet kell kifejlesztenem magamban a gazdatest legyőzéséhez. (Mire lesz vakcina ellenem, én már rég más mezben játszom, süthetik a szérumukat.)

Ha ez megvan, nem konfrontálódok, hanem elhitetem a gazdatesttel, hogy nem is vagyok veszélyes, tulajdonképpen, érte vagyok. A hülye gazdatest ezt beszopja, és onnét már gyerekjáték orránál fogva vezetni. Észre sem veszi, ahogy meglopják, és ezzel legyengítik. A napokban például Zseniális Vírus valami erőművet vetetett vissza sok milliárd fabatkáért a gazdatesttel úgy, hogy a veszteség rajta marad, a haszon viszont Zseniális Vírusé. Pár hete egy pénzmosó országot keresett fel tragikus hirtelenséggel, aztán a gazdatest nevében eladott valami hálózatot százhuszon sok milliárd fabatkáért. (Volt az a duplája is, de a pénzmosó országban vezetett számla nem nyilvános.) Valami európai sóhivatal utalt a gazdatestnek az ellenem - értik: ellenem! - való védekezésre ötszáz sok milliárd fabatkát. Ebből Zseniális Vírus húszat ad a gazdatestnek, amiről ötvenért tájékoztatja őket, a többi megy saját számlára. És mivel csak ezen töri az én Zseniális Vírusom a buksiját, eszébe sem jut megnézetni a Kínából hozott egészségügyi cuccokat, hogy nem fertőzték-e le a kínaiak, hadd pusztuljon az emberiség, ha már ők is így megszívták! Ezzel is nekem segít a Zseniális Vírus, hát ne imádjam?

Aki pedig pofázni mer, azt Zseniális Vírus jól bezáratja a dutyiba. Ez jó, nagyon jó, mert alapból töri meg a gazdatest immunrendszerét. Ha lenne is véletlenül valami módszer ellenem, azt senki sem meri majd elmondani, mert ha nem azonos Zseniális Vírus elgondolásával, akkor neki kampó. Sajnos Zseniális Vírus talpnyalóira is van némi veszélye ennek a szabálynak, mert hiába mondanak valamit reggel, ha estére Zseniális Vírus meggondolja magát, ők is álhírgyártók lesznek. Járulékos veszteségként majd Zseniális Vírus leírja őket is, ha valamelyik antitest elkezdi feljelentgetésüket.

Apropó, antitestek. Ha a gazdatestben kialakulnak antitestek, akkor - miként Zseniális Vírustól eltanultam - azokat megveszem, megfenyegetem, ügynököket küldök közéjük. Ezek nem tudnak gyengíteni engem.

Aztán a saját vírustörzsemmel is leszámolok, mert a Zseniális Vírus is ezt teszi. Persze ezt nem mondom meg nekik, teljes felhatalmazásra hivatkozok, mert így tudok legjobban terjedni. A valós ok az, hogy a Zseniális Vírus smucig, nem akar osztozni sem hatalomban, sem pénzben, mindennek az övének kell lennie. A saját vírustörzs meg olyan buta seggekből áll, hogy észre sem veszik, hogyha felhatalmazzák Zseniális Vírust mindenre, akkor már nem lesz rájuk szükség. Én alaposan tanulmányoztam Zseniális Vírus munkásságát, így emlékszem, hogy húsz éve a vuhani piacon még a denevérekben fészkelve hallottam egy történetet. A helyi kínai párttitkár mesélte elismerően, hogy egy messzi országban egy zseni kétéves költségvetést fogadtatott el, aztán amikor nem volt megkötve a keze, a koalíciós partner második emberét lecsukatta. A párttitkár szerint ez követendő zsenialitás. Igaz, hogy a választást elvesztette koalíciós társ hiányában, de utána talpra állt, közösséget szervezett, erősebb lett Zseniális Vírus, mint valaha. Most ugyanez lesz. A saját - egyre feleslegesebb - vírustörzs megszavazza saját maga felszámolását, minden hatalmat Zseniális Vírusra testálva. Pár hónap múlva így jó néhányan beáldozhatók lesznek, ha korrupciós áldozatot követel a gazdatest lenyugtatása. Zseniális Vírus ezért zseniális. Én imádom, tanulok tőle, mert ez kell ennek az ostoba fajnak a kipusztításához. Hagyom hát, hogy végezze azt, amihez legjobban ért, a pusztítást. Magamban versenyt is hirdetek közöttünk: egységnyi idő alatt Zseniális Vírus vagy én a koronavírus tudunk több embert kiirtani.

Nekem, a koronavírusnak elegem van az emberiségből, jöjjön egy új faj belőlem a moho sapiens helyett, talán az jobb lesz. (Amíg ki nem hal.)

Elvtársaim elé állva hangos önkritikát kell gyakorolnom, amiért a múltkori bejegyzésben kissé szigorú voltam minden idők legzseniálisabb magyar miniszterelnökével szemben, aki némán intéz szózatot kipcsak népéhez. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a többi ország vezetője sem sokkal jobb. Egyik nagyobb idióta mint a másik, a járványra adott válaszaik pedig hihetetlenül ostobák. Ha a múltkori kommentekből kiválogatom az értelmeseket - nem sok marad - akkor azok nagyjából a körül a téma körül csoportosulnak, hogy: "Mongyá jobbat köcsög!" (Kivétel ez alól zord íjász barátom jókívánsága, melyet köszönök és kívánok Neki és szeretteinek egészségben eltöltött boldog életet.) Mondok, hát hogyne mondanék, de előbb nézzük a lehetséges forgatókönyveket.

Az optimisták szerint úgy május végére lemegy műsor, a járvány visszaszorul. Ez nagy boldogsággal tölti el a Föld népeit, azonnal felpörög a világgazdaság, az emberek elhalasztott vásárlásaikat gyorsan pótolják, a repülőgépek szárnyain is ülni fog a sok nyaralni vágyó, akik alig tudnak helyet foglalni a zsúfolt szállodákba. Kitör minden szépségkirálynő álma, a világbéke. Ennek a lehetősége úgy tíz-tizenöt százalék, de mindenki szeret ringani a maga teremtette álomvilágban, nem szabad zavarni őket. A gond csupán az, hogy a válságkezelést is erre az álomvilágra építik. Öntik a lóvét számolatlanul a gazdaságba, mert csak ezt a kis időt kell kibírni, aztán jön a Kánaán. A gazdasági élet szereplői köszönik, ám maguk sem hisznek ebben a szkenárióban, zuhannak is tovább a gazdasági és tőkepiaci mutatók.

A második lehetőség, hogy a vírus támadása augusztusra talán alábbhagy. Ez az a határidő, amelyet esetleg beláthat az átlagember de, hogy kibírja-e, az kétséges. A csapda ebben a gondolatmenetben ott van, hogy az emberiség könnyen járhat úgy, mint a trójaiak a falóval. Megörülnek a népek a rossz időszak végének, aztán amikor október-november táján ismét kedvezőek lesznek a feltételek a vírus burjánzásának, teljes apátiába esnek. Mellesleg addigra az egész világgazdaság összeomlik. Ennek kezelésére nem nagyon látszik megoldás. Mindkét megközelítésnek alapja a közeljövőben feltalált vakcina alkalmazhatóságába vetett hit, amely véglegesen megoldja a problémát.

A harmadik lehetőség, hogy hozzászokunk ehhez a kínai vírushoz. Ennek adnám a legnagyobb esélyt, mert így szokott lenni az emberiség történetében. Gondoljunk például az AIDS-re. A '80-as évek elején az összes Fartúró Toscanini azon sopánkodott, hogy akkor most miképp tudja megélni szexuális irányultságát e miatt a csúnya HIV-vírus miatt. Aztán mi lett? Hát igen, az elején voltak, akik meghaltak. Majd az emberiség - az adott területen élő népesség kultúrájának függvényében - szépen hozzászokott. Dél-Afrikában például maga az ország elnöke jelentette ki, hogy ő sosem lesz AIDS-es, mert szex után lezuhanyozik. Népe sokra tartja az ilyen bölcs embert, úgy tekintenek az AIDS-re, mint születésszabályozási eszközre. Nem is kell ebben zavarni szegény feketéket, ha nem akarunk a rasszizmus bűnébe esni. A Föld más részein más módszereket alkalmaztak, például óvszer, tesztek, ellenanyagok, gyógyszerek, szűrések stb. Ennek eredményeként ma már büszkén és boldogan vonulhat szivárványos zászlaja alatt a sok zsuzsi. Valami ilyesmi fog történni záros határidőn belül, miképp azt két bejegyzéssel korábban megírtuk.

Az emberiség nem engedheti meg magának, hogy hatezer év alatt keservesen kialakított civilizációja összeomoljon. A koronavírust szépen be kell építeni ebbe a civilizációba megtalálva a helyét. Csak most még a világ vezető politikusai hülyék ahhoz, hogy észrevegyék a nyilvánvalót. Egy járványügyi problémára gazdasági választ adnak, mert félnek. Csakhogy hiába öntik a világ összes megtermelt - és a következő ezer évben megtermelendő - pénzét a gazdasági rendszerbe, hiperinfláción kívül semmit sem fognak elérni.

Trump fejenként ezer dolcsit vág hozzá az amcsi emberekhez. Mit ér vele? Ezzel fogják pörgetni a turizmust vagy a harmadik szektort? Nem tehetik, mert ezek pont zárva vannak. Talán több wc papírt tudnak belőle venni és egy-két hónapra elég a jelzálogfizetéshez. Valójában tehát a bankok kapják mandinerből ezt a pénzt is. De ettől a gazdaság - különösen annak vergődő szegmensei - nem fog beindulni. És hiába fogja az üres stadionokba focilabdát rugdosó arany pufim kinevezni Kovács XXIII. törzsőrmestert a MOL élére, mert szegény baka nem ért hozzá. (Vagy kiderül, hogy nem nagy ördöngősség MOL vezérnek lenni és Hernádit már rég kiadhattuk volna a horvátoknak.) Mást kell csinálni. A koronavírusra kell koncentrálni. Fogadjuk meg az utolsó nagy magyar hadvezér Görgei Arthur tanácsát: "Csapást csapásra egyedül Ausztria ellen!", és kizárólag az előttünk lévő problémára koncentráljunk. Ne gazdasági válaszokat adjunk, hanem egészségügyit. Olcsóbb és hatékonyabb lesz.

Mi kell a vírus terjedésének megnehezítéséhez? Bizonyos szabályok betartása. Hát legyen! Legyen kézfertőtlenítő kihelyezve forgalmas helyeken, mint sok helyen a defibrillátor. Olcsó megoldás, még ha a Mészáros és csendes társa Zrt. szállítja szokás szerint ellopva a felét. A tömegközlekedést sűríteni kell, hogy ne fertőzzék egymást az emberek. (Respect a BKV-dolgozóinak eddigi helytállásukért. És tisztelet az egészségügyben dolgozóknak, tanároknak, boltosoknak, melósoknak, akik munkájukkal biztosítják, hogy ne omoljanak össze a mindennapok.) Pénzbe kerül? Igen, legyen plusz nyolcvan milliárd. Sach schon! Telik, ha a hazug tv büdzséje helyett fontosabb dologra fordítjuk azt a pénzt. Meg lehet szervezni a folyamatos tesztelést/szűrést. Ha nagy tételben megy, filléres dolog lesz, biztos kevesebbe kerül, mint Récsölke szállodáinak bevétel-kiesését finanszírozni. És igen, kell néhány speciális kórház. Mondjuk, legyen legalább nyolc országszerte, amely csak koronavírusos betegeket gyógyít. Legyen benne húszezer lélegeztető gép, kétezer speciálisan képzett ápoló, minden harminc betegre egy orvos. Pénzbe kerül? Biztos. Lehet évente fenntartással együtt százmilliárd. De még mindig kevesebb lenne, mint a némafilmek sztárja által bejelentett SZJA-kiesés vagy üres stadionok fenntartása, vagy a nemzetinek gúnyolt konzultáció címén ellopott pénz. És a különösen veszélyeztetett korcsoportnak lehet biztonságos nyugdíjasotthon-hálózatot létrehozni akár piaci alapon is, esetleg állami támogatással. Futná a válságkezelésre adott EU-apanázsból. És még számtalan megoldást lehet alkalmazni, amelyet az eddigi tapasztalatok alátámasztanak. Nem egy nagy dobás kell, hanem sok egymást erősítő, kiegészítő kicsi. Cserébe elérhető a társadalmi nyugalom és a jólétet biztosító gazdasági fejlődés.(Ha zseniális javaslataim miatt a kőkemény fidesz-rajongók vállukra emelve vinnének a Karmelitába megkopott vezérük helyére, közlöm, hogy nem vállalom, mert rühellé Jónás a prófétaságot.)

Ha nem félünk, "csodavárunk", hanem gondolkodunk, rájövünk, hogy nincs más út. Persze ehhez hiteles vezetők is kellenének, amelyből világszinten is hiány van, nekünk magyaroknak pedig e téren kifejezetten nincs szerencsénk. De az élet megoldja majd ezt a problémát is.

Vigyázzanak magukra, egymásra, az  Önökre bízott emberekre mert: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."

Viktor, az én ikonom erősen hisz a nemzeti karakter fontosságában. A csoda sem tudja, van-e ilyen, ám ha mégis, akkor mi, magyarok nagy bajban vagyunk ezzel a járvánnyal. Nézzük meg, hogy milyen módon is szoktuk kezelni a nemzetközi helyzet fokozódásából előálló problémákat.

Ott van Muhi. Hírnökként jön lihegve a derék Julianus barát, hogy valami iszonyat készülődik Keleten, kezdjünk készülni. Erre jól kiröhögik. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni kolostorukból. Ez nagyon tetszik Béla királynak, ezért engedélyezi, hogy hű írnoka pilisi kalyibáját budai házra cserélhesse.) Kijev eleste után rájönnek, hogy ez nem gyakorlat és elkezdenek kapkodni. (Kunok be, majd ki.) A katonai összpontosítás sajnos nem sikerül Budától alig száz kilométerre, Batunak ötezer kilométerre a hazájától valahogy mégis összejön. Az eredmény ismert. Aztán Mohács. Egyesek elkezdenek nyekeregni, hogy jön a török, kellene valamit csinálni, végvárak stb. Erre leugatják, hogy a Jagelló-Habsburg szövetséget a kontyos nem meri megtámadni, szóval kuss legyen. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni házaikból, és Buda utcáin szánkáztatni, mert gyengítik az igaz keresztényeket. Ez nagyon tetszik Lajos királynak, ezért engedélyezi, hogy hű írnoka pilisi vityillóját budai házra cserélhesse.) Aztán, mikor jön a hír, hogy a szultán már nyergeli a lovát, kezdődik a fejetlen kapkodás. Sajnos itt sem sikerül Budától kétszáz kilométerre az összpontosítás, Szulejmánnak ezer kilométerre Sztambultól gyerekjáték. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy kesergő, melyben egy udvaronc siratja szép budai házát, melyet először felprédálnak a törökök, aztán be is költözik egy Ali nevű.) Ugorjunk pár évszázadot a XX. század elejére. Többen megírják, hogy nem kellene kritikátlanul a Habsburg-Hohenzollern szövetséghez kötni a Magyar Királyságot, de ezeket kinevetik, negligálják. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni az Országgyűlésből, és végig szánkáztatni a gyönyörű Andrássy úton. Ez nagyon tetszik Tisza Istvánnak, ezért engedélyezi, hogy hű publicistája pilisi pincéjét budai házra cserélhesse.) Aztán jön az eszetlen kapkodás, mert valahogy mindenkinek sikerül időben lefalcolni a süllyedő Habsburg hajóról, csak nekünk nem. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy cikksorozat a '20-as évekből, melyben egy jó tollú publicista siratja szép budai házát, melyet összeszartak az oláhok.) Alig telik el húsz év, és egyesek már megint intenek, hogy talán nem kellene a nácikkal együtt menetelni, mert rossz vége lesz. Ezeket kiröhögik, bebörtönzik, táborokba zárják. (A kor Bayer Zsoltja pedig megírja, hogy a taknyukon és a vérükön kell az ilyen huhogókat kirángatni otthonaikból, és végig szánkáztatni Pesten, mert az ezeréves magyar haza nem tűrheti a bolsevik/zsidó/szabadkőműves árulókat. Ez nagyon tetszik Horthy Miklósnak, ezért engedélyezi, hogy hű embere pilisi házikóját budai házra cserélhesse.) Aztán amikor vége az utolsó dalnak is, és már mindenki lelép a nácik mellől, jön a kétségbeesett Kállay kettős további zűrzavaros kapkodásokkal egybekötve. Az eredmény ismert. (Például fennmaradt egy emigráns napló részlet, melyben egykori budai háztulajdonos megemlíti, hogy a kommunista férgek szétlőtték szép budai házacskáját.)

És máris itt vagyunk a mában. Csak most nem idegen hadseregek, hanem egy ronda vírus támadja hazánkat. Két és fél hónapja tudott, hogy ide fog érni, tudott, hogy mivel jár, tudott, hogy nehéz ellene a védekezés. És mit tesz a magyar kormány? Megpróbál felkészülni? Határzár, eszközbeszerzés, karanténhelyszínek kijelölése, orvosi stáb felállítása, ápolók képzése, védőruhával való ellátása stb.? "A lónak a faszát!" (copyright by Hadházy) Semmit sem tett. A szellemi holdudvarával/verőlegényeivel kiröhögtette az aggódókat. Megfenyegette őket, meg Soros bérencezte... Amidőn pedig menetrendszerűen megérkezik a veszély, három dologgal reagál. Egy: lehazudja a tényeket. Kettő: fenyegetőzik az úgynevezett álhírek terjesztőivel szemben. Három: kapkod. A kapkodás legszembetűnőbb jele a Kútvölgyi kórház karanténként való kijelölése.

Nem tudom ki volt az az ökör, aki pont a Kútvölgyit találta alkalmasnak karantén helyszínnek. Buda közepére behozni egy halálos vírust, amelyről azt sem tudják, hogyan terjed, felér egy tömeggyilkossággal. Ami persze más szemszögből nézve nem olyan nagy baj, mert a körzet kőkemény Fidesz bázis - Gulyás Gergely körzete, mellette közvetlenül Varga Mihályé -, ha így akarják kipusztítani a szavazóikat, már megérte. Csodálom is, hogy Gulyást még nem keresték fel egy szívlapáttal választói, a derék budai polgárok. Az Index helyszíni beszámolója szerint a kórház pár emelete lenne elkülönítő, a többiben más betegek lennének. Kétségtelen, remek ötlet, hogy az ötödik emelettől lefelé mindenki remeghet életéért. A szakrendelő van vagy száz méterre, biztos oda is immunológiailag rendben lévő emberek járnak, mi hát nekik egy koronavírus? A Pető Intézet nyolcvan méterre, ha lehet, tele olyan mozgáskorlátozott gyerekkel, akik idegrendszeri problémával is küzdenek, ezért terápiájuk része a komoly gyógyszerezés. (Lásd Zétény története.) Ezentúl, magyar Taigetosz, Orbán Viktor a neved. Van még vagy kétszáz méterre egy János kórház is, bizonyára csupa fitt emberrel, akik velneszezni járnak oda, nekik sem fog megártani egy halálos vírus. Légvonalban kb. háromszáz méterre található továbbá egy óvoda és egy Bővér szálló. Csupa móka és kacagás, ha kiszabadul a vírus.

Meg ahogy az a kórház kinéz! Te jóisten! Képzeljék, hogy a külföldi híradásokban ezt a Csernobil vágóképet fogják mutogatni, mint a büszke és erős Magyarország karanténkórházát. Több tiszteletet a magyaroknak! Hányinger. (Ezt egyébként sosem értettem. A Viktor hetente többször ott hajtat el mellette, nem szúrja a szemét? Az egész eredménytelen kormányzása benne van abban a romhalmazban.)

És most kapaszkodjatok, fideszes kretének! A Viktor sem lakik messze, talán másfél-két kilométer lehet oda a legendás Cinege út! A hazaáruló liberók dörzsölhetik a kezüket, ha Viktornak ilyen barátai vannak, ellenség már nem kell neki. Ez az Operatív Törzs a nagy kapkodásban képes meggyilkolni a Viktort! Vagy... vagy Viktor már rég kimenekítette családját valamelyik titkos majorságába, szigetére, és neki mindegy hányan döglenek a bűnös városban. Nem lenne példátlan, hiszen a nagy digó mentor, Berlusconi is hóna alá csapta kedvenc kurváját - aki a harminc évével már kifutó modell -, és elpucolt Olaszországból. Hátrahagyva azokat a barmokat, akiket harminc éve szédít a süket nemzeti dumájával. Forza Italia! (Hajrá Olaszország!) Ez vár rátok is, nemzet ökrei!

Most tehát a nemzeti karakter második fázisában vagyunk. A kiröhögés már megvolt, a kapkodás idejét éljük. A katasztrófa még hátra van, de türelem, megérkezik az is. Szomorú lesz. (Lehet, hogy fennmarad majd egy cetli egy komód mögé esve, melyben a budai lakás bérlője üzen a jövőnek arról, hogy az élet gyűlölet nélkül szép.)

Itt tartunk most polgártársak, semmi különös. Az ország vezetői szokás szerint katasztrofálisan kezelnek egy kétségtelen nehéz helyzetet, és ebből nekem elegem van.