Kezdjünk két ellentétes mondattal. Nem ismerem Magyar Pétert, soha nem találkoztunk, egy szót sem beszéltünk egymással. Ismerem Magyar Pétert. A gyerekei - akikhez nem kell apasági teszt - sokszor utaztak mellettem a buszon, kedves, jó srácok. És Magyart is többször láttam, amint a fiúkkal fociznak önfeledten a kertben. Nem úgy tűntek, mint akik terror alatt vannak. (Kicsit gazos a kert, Péter!) Osztán meglepetésemre valamikor február elején - éppen a buszhoz szaladva - a házam előtt dekkolt a kocsijával. Nem tűnt boldognak. Ideges, szomorú volt, a telóját nyomogatta, aztán elnézett valahová, ahol a madár sem jár. Kis híján bekopogtam hozzá, hogy minden rendben van-e. Talán ott kapta az utolsó impulzust, ott dőlt el, hogy új útra lép. (A genius loci ugyebár, amely miatt tíz év múlva emléktábla lesz a kérón: Innét áradt a Tisza.)

Folytassuk egy másik ellentétes gondolattal: miközben Jucust nem kedvelem, Petit értem. Nagyon is. Azért, mert a 2006-os tüntetéseken egy oldalon álltunk, és Péter sokat tett Gyurcsány sünjei által megalázott és jogfosztott emberekért. (Érdekes, hogy a nemzethynek nevezett tábor milyen hamar felejti el azokat, akik a nehéz órákban mellettük álltak, és milyen könnyen fogadja be azokat, akik akkor is a saját kis karrierjüket építgették a komcsiknál, lásd: "a tollamat szarba mártom, azzal írom le: Nagy Márton" és egyéb szadeszos, maszopos figurák.) Ezért vicces Magyar Péter "összegyurcsányozása", hiszen ő elég rendesen rühelli Fletót, de a Viktor-féle hiéna sajtónak semmi sem drága, ha lejáratásról van szó. Apropó lejáratás: Kocsis Máté - akinek bírósági papírja van arról, hogy nem buzi - "focistafeleségként" aposztrofálta Magyar Pétert. Kérdezze meg már ettől a nem buzitól valaki, milyen érzés egy "focistafeleségtől" ekkora zakót kapni?

Van is zavar a fideszes fejekben, hiszen sok barát köpi szembe otthon, titokban a tükröt, amiért félelemből a nyilvánosság előtt ekéznie kell Pétert, csak hát különben repülnek Viktor bábszínházából. Kognitív disszonanciában élve megmagyarázzák maguknak - hány ilyen cimborám van nekem is -, hogy Magyar Péter az áruló, nem Viktor, az elhízott, közpénztolvaj KGB-ügynök. Pedig Viktor nevét kell árulóként fekete kisbetűvel beírni a "Magyarok története" című kiadványba. (Ha lesz még, aki olvassa.)

Magyar Péter tehát az én - nem szignifikáns - értékrendem szerint csak azt teszi, amit minden fideszesnek tennie kellene: az ország, a nemzet megmaradása érdekében kirúgni a francba a KGB-ügynököt, a bandájával együtt. És ez csak határozottan fog menni, mert Viktor Vova kezében van, ha akarná, sem engedheti el azt a hatalmat, amelyet a ruszkik kegyéből gyakorol. Szóval, drága fideszes barátaim, ha még van emberi arcotok, gondoljatok Ady százhúsz éves intelmére: "Ez a mi országunk kis ország s mi magyarok pláne kis náció vagyunk. Értsék meg már jóhiszeműen opportunus barátaink, hogy kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell." Akik tehát Magyar Péter karcos, tabukat döntögető stílusát kifogásolják, valójában mellébeszélnek azért, amiért nem mernek fellépni a haza- és nemzetáruló Viktor országrontó tevékenysége ellen.

Hanem, Magyar úr drága, ha szabad néhány kritikát megfogalmazni. (A gazos kerten kívül.) Önnek most nem az ATV-s hülyegyekekkel kell foglalkoznia.

Egy kis kitérő. A hétvégén újra be kellett állítanom vidéki dácsámban a tv-csatornákat, így láttam a Németh-féle szeánszból tíz percet. Odaragasztott a képernyő elé. A tök összefüggéstelenül valami démonokról hadováló vén hülye Németh Sándor simán lepipálta Bödőcsöt. A nála is ostobább idióták pedig itták szavait és egy sem volt közöttük, aki szocotthonba küldte volna Sanyi bácsit. Ön ezekkel akar vitázni? Én röhögtem egyet, aztán mikor meguntam a kretének parádéját, elkapcsoltam. Tegye kérem Ön is. Ja, és megjegyzendő, hogy amikor mi 2006-ban az utcán tüntettünk a baloldal nyugatos elkötelezettségű üdvöskéje ellen, Sanyi bá' és révülő kreténjei elkötelezett SZDSZ-esként támogatták Fletó rezsimjét. Most meg: csak a Fidesz. És megmaradt fideszes barátaink szerint a Gyüli a frankó. Szánalom.

Szóval, drága Magyar úr, mostan egy kicsit pihi van. Foci a kölykökkel, lazán. Önkorik őszig jegelve, azzal nem kell foglalkozni, EU parlament pipa, Weber kedves fiának fogadja uraságodat, Néppárt oké. Azzal nincs sok dolog. Mostan a pártépítés a feladat, megkeresni a helyileg nem kompromittálódott arcokat, bevonni őket, felkészíteni a politikai munkára. Kormányképes alternatívát kell kiépíteni, meggyőzve az országot a váltás szükségességéről és az új garnitúra kompetensségéről. És igen, ehhez át kell törni Toni Goebbels által épített hallgatás/lejáratás falát. Ebben a fiatalokra kell támaszkodni, jól nyomják a srácok.

Bár nem lesz könnyű, de a folyamatok most az Ön kezére játszanak. Viktor vátesz szokás szerint bebukott nagyszerű széljobbos EU-s bandájának kiépítésével, penderítik ki mindenhonnan a Putyin-csicskát. (Lehet, még a NATO-ból is.) Trump az utolsó reménye, de ez is hiú ábránd, mert ha Donald nyer is, az amcsi nemzetbiztonságnak Viktor nem lesz a barátja. Idehaza olyan nem megszorítások jönnek, hogy a fal adja a másikat, csak már nem nagyon van honnan megszorítani, a magyarok pénztárcája üres. A központi költségvetés összeomlott, az államadósság az egekben, az MNB hiánya kb. 2000 milliárd, stb. Gyakorlatilag államcsőd. Eközben a Viktor-família és a NER-kurvák ezermilliárdokat tolnak ki maguknak. (Ha a haldokló Nyugaton a miniszterelnök zseniális vejének bebukott ingatlanprojektét az állam 580 milliárd adófizetői pénzből mentené meg, a csávó öt percen belül a guillotine alól visítozna, itt meg semmi.)

Tehát, Magyar úr kérem, jó az irány, sok a munka, de ne adja fel, okosan lebontható a NER-nek nevezett moslék rezsim. És a legfontosabb: a fiai büszkék lehetnek Önre, és arra, amit eddig elért. Kérem, folytassa a munkát, mert: "A m(M)agyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez;" Talpra Magyar!

Lássák, hát még egy ellentétes állítás: a címben elegem van Magyar Péterből, a szövegben viszont - féltve őt ugyan - abszolút támogatom. A megoldás egyszerű, mint máskor már jeleztem: a köcsög blogger kattintásvadász.

Az utolsó bejegyzésemben Pedo Katóból volt elegem, aki - amiként "megprófétáltam" - le is mondott. Hiába, velem nem lehet kukoricázni. Most ebből a Szutyok nevűből van elegem, de ez nem fog lemondani. Meg is mondom, miért.

A lényeg, hogy Szutyok egy szarember, és Viktornak az ilyen szaremberekre van szüksége. Plusz Pedo Kató elkezdett önjárni, Szutyoknak viszont eszébe sem juthat ilyesmi, mert Viktor hiéna sajtója abban a percben szedné szét. Érdekes egyébként, hogy a Fidesznek nevezett trógerbandában mennyi genetikailag hazaáruló mocsok jött össze. Itt van ez a Szutyok (meg aranyszájú Zsoca).

Ennek a Szutyoknak az apja például egy tőrőlmetszett filoszemita ember volt. (Bizony, ezt tartja róla a legendás családi legendárium.) Ennek a pompás filoszemita öreg Szutyoknak a nyilasok nem voltak elég filoszemiták, ezért egyenesen a Magyarországi Nemzetiszocialista Pártban találta meg a valódi magyar filoszemitákat. És a koronázó városban üstöllést a megyei filoszemiták élére állt. Öreg Szutyok annyira, de annyira filoszemita volt, hogy munka által való szabaddá tevésben hitt. Így aztán mindent megtett azért, hogy zsidó honfitársai szabadok lehessenek. Ők - bár nem kértek öreg Szutyok filoszemitizmusából - nagyon szabadok lettek. Öreg Szutyok munkásságának eredményeként szublimáltak a Szabadsággal, amidőn ellebegtek a krematóriumok kéményei felett. Ám, hogy ezek a Szabadságot magas szinten megélők vagyona ne menjen ebek harmincadjára, öreg Szutyok kikanyarított belőle magának egy darabot, hogy ezzel is segítse jobban megélni filoszemitizmusát. Aztán bujkált egy picit, de a nagy bujkálásban is szakított időt összeklampácsolni a kis Szutykot. (Ungváry úr majd kikutatja, hogy a  bujdosó nem pacsizott-e le a komcsikkal, mert lehet, hogy nem csak a kisnyilas nem volt nyilas, hanem a kis náci sem volt náci.) Mert ezek a magyarokat eláruló szemétládák szagról is felismerték egymást. Berliner vagy moszkauer, szép sütemény mind, ha hazaárulásról volt szó. (Érdekes párhuzam - amely Plutarkhoszért kiállt - aranyszájú Zsoca nagypapijával.)

És a kis Szutyok szépen szívta magába a filoszemitizmust. Nem is tehetett mást, hiszen zsidóágyban szundított, zsidóasztalnál, zsidószéken ült, zsidóíróasztalnál tanulta a betűvetést. Ezeket igényelte öreg Szutyok a szabaddá tett polgártársai vagyonából. Osztán - láss csodát bamba magyar - ifjú Szutyok simán felvételt nyert jogi egyetemre a szocializmus alatt. Igen, akkor, mikor arisztokraták, polgárok, kuláknak gúnyolt parasztok kölykei nem is álmodhattak egyetemről, a egykori náci fattyát felvették. Voltak még csodák az ateista szoci rezsimben is. (Aztán, hogy kinek, kiről, mit súgott cserébe ő vagy a fater, azt tárja fel Ungváry és Karsai úr.) A cucu utolsó évtizedéiben eljogtanácsoskodott az ifjú Szutyok, hogy a rendszerváltásnak nevezett orosz módszerváltás idején kibontakoztathassa üzleti szellemét. Ekkor sok magyar embert sikerült megkárosítania mint házaló ügynök, de - miként az Alkotmánybíróság leszögezte kommünikéjében - "a cége jogszerűtlenül senkinek nem okozott kárt". (Csak jogszerűen, ugye?)

Most pedig az is kiderül, hogy zsebszerződések megkötésében jogászkodott, amellyel osztrákoknak játszották ki a magyar termőföldet. Szutyok Tomika, hát meglelte hazáját - öreg Szutyok vére nem esett messze a fájától - csak sikerült elárulnia a magyar embereket ezúttal az osztrákoknak. Öreg Szutyok a fritzeknek és az oroszoknak árulta el hazáját, benne honfitársai életével, ifjabb Szutyok talán az oroszoknak és biztosan az osztrákoknak a magyar emberek fillérekért eladott földjével. (Megen Plutarkhosz, aranyszájú Zsoca is a magyar emberek vérplazmáját árulta araboknak az asszonnyal. Milyen érdekesek ezek a nagy nemzeti náci korcsok!)

Összegezzük hát. A magyar köztársasági elnök egy polgártársai megalázásában, jogfosztásában, megölésében tevékenyen résztvevő náci fattya. Elvileg természetesen senki sem felel felmenői bűneiért, így Szutyok sem. Csakhogy amiként az átélt traumák, úgy látszik a hazaárulásra való hajlam is öröklődik. Szutyok szép példa erre. Normális országban nem lehetne közjogi méltóság, hacsak - bevallva az igazat - naponta nem határolódna el az apjától és nem bizonyítaná életével, hogy bánja az apa tetteit és jobb ember akar lenni nála. Szutyoknál ez fel sem merül. Hazudik, és hazugságaival próbálja elfedni, hogy ha lehetne a munka alapú társadalomban ő is szabaddá tenné polgártársait és megigényelné vagyonukat. Egy ilyen szemét ember az ország elnöke. Nekem elegem van belőle, meg abból is, aki elnökké tette.

Ezért drága Viktor, szülinapod alkalmából fogadd jókívánságomat. Kedves családoddal együtt légy átkozott hetedíziglen! Ámen.

Borzolódnak a kedélyek Kató körül, mert egy pedofília ügybe aljasult embernek kegyelmet adott e drága fidesz lény. Megy a habiszti hiszti minden oldalról, tüntikézés, lemondások, influenszer megmondások, a pedofil szóra csibészeltetett hülye paraszt fidesz hívők néznek ki a buta fejükből, és Viktor is miszlikbe akar aprítani. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Mondhatnám szokás szerint.

Előre bocsátom, hogy én Katóval kapcsolatban negatívan elfogult vagyok. Sosem szerettem ezt a nőt, aki olyan szépen emlékezett meg magyar honfitársai röhejes fizetéséről. Már csak ezért sem lett volna szabad elnökké tennie Viktornak. Családügyi miniszterként pedig szánalmas teljesítményt nyújtott, hiszen soha ennyi magyar nem halt ki az anyaországban és az elcsatolt részek diaszpóráiban mint az elmúlt tizennégy évben. A hivatalos propaganda felböfögésén kívül ez nő nem csinált semmit. Az az egy valamit: folyton mosolygott. Hitte ő. Valójában annyira őszintétlen volt mosolya, hogy inkább egy áldozatát megnyugtatni igyekvő tigris vicsorgására emlékeztetett. Oszt most húzhat elfelé. Egy nem túl nagy hiba miatt. De tegyük fel az ősi kérdést: Kinek az érdeke, hogy ez az ostoba liba eltakarodjon?

Folytassunk egy kis karmelitológiát. Lenne ugye a Lázár. Janit kétszer ültette fel a ringlisre Kató, amelyet elég nehezen viselt a batidai kastély nem ura. A nyilvánosságban is nekiment Katónak, de talán azóta rájött szegénykém, hogy nem Tattaglia az ellenség, hanem Barzini. Mindazonáltal Janó kevés ehhez. Szart kavarni tud, de Kató megbuktatása nagyobb falat.

És most lépjünk vissza az időben december közepéig. Vannak nekem ilyen izé... polgári körös barátaim. (Na, jó az antiszemitáknak is vannak zsidó barátai.) Összeköt minket a komcsik rühellése, és szétválaszt, hogy én a narancsos komcsikat is rühellem. Ők meg valahogy nem veszik észre a narancsos komcsikat. Jókat szoktunk röhögni a saját hülyeségeinken, és nem vérre menően lehet egymást ugratni is a politikai helyzetnek megfelelően. Viktort védi mindegyik az utolsókig, én pedig gazul húzom őket. Nos, azon a bizonyos decemberi napon mondom nekik, hogy a Viktorotoknál erősen elmentek otthonról, ha a Költségvetési Tanács elnökének egy ilyen senkiházi nyikhajt nevez ki, akinek semmi köze az államháztartáshoz, oszt' még ráadásul a Csányi istállóból vakarta elő. Kinek a f@szát kell tisztelni ebben a fiúcskában? - kérdeztem szeretettel. Ment a hümmögés, hát izé, meg tényleg, ez nem okos. Aztán az egyik Viktor várvédő kiköpi, hogy nem a Viktor nevezte ki, hanem a Kató. Szóval az történt, hogy miközben Viktor Brüsszelben harcolt az igaz magyarokért utolsó leheletével védve a kávéfőző gépet és a klotyóláncot, Kató önállósította magát. Mivel a törvényben az van, hogy a Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi, hát Kató kinevezett egy, a család baráti körében lebzselő kiscsávót. Mondtam a srácoknak, hogyha ez igaz, akkor Kató aznap szart utoljára a Sándor palota wc-jébe, amikor Viktor ezt megtudja. Leugattak, hogy nem, ennyi belefér. A rossebbet fér bele - mondtam én okosan - nem ismeritek még mindig a ti atyamestereteket? Senkinek, értitek, seggfejek, senkinek nem lehet önálló szemétdombja. Egy a szemétdomb, egy a kakas, egy a kukérékolás! Viktor tehát megoldotta a helyzetet. A rá jellemző módon. (Erről Pokorni és Áder is tudna mesélni.)

Szépen hagyta, hogy lemenjenek az ünnepek, b@szakodott egy sort a svédekkel stikában szembe menve a konzultációs ökrök akaratának 99%-ával megszavazta az ukránoknak szánt segélyt (benne a fegyverekkel is) a gonosz Brüsszelben, aztán komótosan elővette a Kató ügyet. Természetesen nem a Költségvetési Tanács elnökének a kinevezése és Kató saját szemétdomb gründolása az ok, azt a fidesz paraszt meg sem értené, hanem a pedofil ügy. Kifelé. Befelé pedig egyértelmű az üzenet: senki sem kérdőjelezheti meg Viktor hatalmát. Amíg Akela át tudja ugrani a szakadékot, a falkából senki sem hívhatja ki. Kató tehát megalázva - és ezzel statuálva, mert az a lényeg - mehet vissza a balettbe ugrálni. (Az alesből is tizedes lesz.)

És Viktor okos, nagyon okos. Kettő az egyben-t játszik. Kató repülésében magával viszi Jucust is, aki hát - hogy is mondjam - nem a fidesz családmodelljét követi. (Az erről szóló kazetta tartalmát a fidesz felső vezetése éppúgy ismeri, mint Borkai lyukas zoknis felnőtt filmes produkcióját is előbb tudták mint a nagyérdemű.) A Völner/Schadl-ügyben is van némi szerepe, ezért levették annak a minisztériumnak az éléről, melynek elnevezéséből Jucus rekord gyorsasággal törölte ki az „i” betűt.  A mese úgy szólt, hogy ő vezeti a fidesz EP-listáját. De akinek egy csöpp esze volt az tudhatta, hogy Jucus max. annyira lenne alkalmas Brüsszelben, hogy visszamásszon a Szájer által időközben méltatlanul elhanyagolt ereszcsatornán. A kegyelmi döntésben játszott szerepe miatt a drága Jucika is megy vissza abba a fidesz pöcegödörbe, ahonnan Viktor egy pillanatnyi zavarában kihalászta.

Hát így állunk véreim az Úrban.

Csak még egy dolog. Elindult a fidesz köztársaságielnökjelölt-castingja. Ezúton szeretném jelezni, hogy blogunk kiváló szerzője lenne a legalkalmasabb e posztra. Először is, kommentelőink több alkalommal jelezték, hogy: Elegem van for president! Tehát Viktor engedhetnél a népakaratnak. Másodszor, teljesen átlagos buta magyar fejem van, ezzel kifejezném a nemzet egységét. Továbbá a fentiek jelzik, hogy a szerző érti az idők szavát, kész megteremteni a virtuális köztársasági elnöki tisztséget. Garantáltan nem mennék a Sándor palota környékére sem. A törvények aláírására egy aláírópecsétet helyeznék el Kövér elvtársnál, így egyből mehetne a Közlönybe az elfogadott törvény, nem kellene a felesleges utaztatás. Kegyelmet nem adnék, így balhé se lenne. A heti pár pr-cikket megírnák Tóniék, az ingyenélő sajtómunkásokra sem kellene külön pénzt költeni. Az ilyen bírák kinevezése és egyéb szarságokat intézné a portás. Szórakozásból a kitüntetések átadásán jelen lennék, kicsit megböködném a sok hiú hülyét. Zászlófelvonásoknál mindig jelentőségteljes bambasággal néznék, és átlépném a lószart. Testőrség nem kell, ki akarna egy ilyen súlytalan fazont macerálni. A Béla király úti kecóra nincs szükségem, azt Rasi megkaphatja szállodának. És ami a legfontosabb: nem lopnék, így több maradna neked, drága Viktorom. Csak a fizut utaljátok pontosan, ha lehet.

Látjátok, kedves népem ennyi lenne egy köztársasági elnök feladata. És Kató még ehhez is ostoba volt. Így lett belőle Pedo Kató. Ezért van belőle elegem.

Amikor a halál gondolata megérinti az embert, sokan félnek, pedig elég, ha rettegés helyett belátjuk, hogy: "nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze élni sem." Hiszen a halál olyan, mint a wc-re menés: ha menni kell, hát menni kell. Aztán "Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél." - elgondolkodunk, hogy milyen is a jó halál. Mit kívánhatunk magunknak: a "röpke pillanat, míg tart a keserű" haláltípus jobb vagy a lassabb? A gyors végben az a jó, hogy egyik másodpercben még van az ember a másikban meg nem. Hátránya, hogy nincs magyarázat. A filmekben látjuk, honnan jön a golyó, miért esik rá a busz a delikvensre, az életben ez a szájba rágós rész kimarad. Nem lehet rá felkészülni, váratlansága teljesen megbolygatja az itt hagyottakat. A lassabb megoldás nehezebb, de kiszámíthatóbb. Lehet rendelkezni a vagyonról, fel lehet készíteni a családot, barátokat. Persze ez is csak illúzió, mert miként foglalja össze a lényeget az "Etykori, sőt néhai uralkodó: don St. James di Fülig"? "Szomorú dolog asz, ha valaki meghal, de kiderül, hogy ez csak tecc. Ha az ember jön a túlvilágról és látja, hoty a Dokok, a kikötők, raktárházak, örömök és pofonok meg minden ép ojan mint volt. Mer itt mégis abban a tudatban vannak, hogy mekhalt a Fülig Jimmy és mégis csak épen úgy mennek és lármáznak, mint tegnap. A Hazug Alisz a "Főzd Meg" késlokál és panzió direktrossza ép úgy veri a sofőrt, mint tegnap. Ép úgy futkálnak az autók, ép annyit haszudik a Buszkó Mócsink és ép úgy csilingelnek a villanyosok és ami a legkínosabb: ép úgy süt a nap! Nem tudom, teccik-e érteni? Én sose gondoltam arra, hogyha mekhallok, akkor szüneteljen a forgalom és átalakítás miatt zárva legyen a napfény. Én nem kívántam, hogy szűnjön mek az óceán és a Buszkó Mócsink ne hazudjon (amire eddig még detektívek is csak fenyítéssel bírták szorgalmazni). Minek kívánjam, hogy ne táncoljon úgy a sok por it a lármába? És mért ne üsse Hazug Alisz a direktrossz az ő sofőrjét? És mégis..."  A valódi kérdés tehát csupán a hogyanra szorítkozhat. Emberhez méltóan hagyjuk-e el porhüvelyünket, vagy kínkeservben magunk és szeretteink megváltására?

Karsai úr esete hozta felszínre a problémát, amely régóta szunnyad a magyar életben, de senki sem akart vele szembenézni. Minden tiszteletet megérdemel Karsai úr, amiért felvállalta szenvedéseit a nyilvánosság előtt és rámutat társadalmunk képmutatására. Mert a valóságtagadó szemmel lesütve dünnyögés olyan magyar.

Az ALS alattomos, szörnyű betegség. Nincs előle menekvés, az idegrendszer fokozatosan leáll. Először észre sem lehet venni, a beteg néhányszor elesik, kissé koordinálatlanul mozog. Aztán nehezebben megy a járás, remeg a kéz. Mire orvos látja, már csak a rettenetes diagnózis kimondása van hátra: ALS. És nincs - ma még legalábbis - tudományos ok. Nem tudni mitől alakul ki, nincs előzmény, nincs megelőzés, nincs életmódbeli ráutalás. A semmiből jön, és a semmibe viszi az embert. És hogyan? Az idegrendszer nem engedelmeskedik, az agy ép marad, de parancsait már nem követik a testrészek. Fokozatosan leáll az embergép. Megszűnik a mozgás. Kezdetekben még lassan botladozva lehet járni, aztán csak bottal, kapaszkodva, pár hónap, és már úgy sem. Az ágyból kikeléshez segítség kell. Ülni még egy ideig megy, később alig. Nyelni sem tud a beteg, az ételt pépesíteni kell, lassan etetve. A beszéd megszűnik, ha még mozog az ujj, egy ideig lehet billentyűkkel kommunikálni. Természetesen - erről senki sem beszél, érthető okból - pelenkázni kell, mert vagy nem tud wc-re menni vagy - előrehaladott állapotban - nem kontrollálható az ürítés. A betegség lefolyása eltérő. Van, hogy a tünetek detektálásától egy-másfél év, de el is húzódhat, úgy, hogy a beteg már csak pislogni tud. Formálisan él, de ez már vegetálás, nem élet. A folyamat végén pedig leáll a légzés, a beteg kínok között megfullad. Karsai úr azt szeretné, ha dönthetne arról, hogy mikor fejezi be ezt az emberhez nem méltó vergődést, melynek a vége különösen szörnyű. És a magyar politika engedi neki? Nem.

A Kormányinfón még az az aljas, cinikus mondat is elhagyta a buzoid óvodás pofáját, hogy: Jobbulást kívánok Karsai úrnak! Egy gyógyíthatatlan halálos betegnek jobbulást kívánni. Gyönyörű. Első felindulásomban megpróbáltam a: kurva, a, büdös, anyádat szavakból értelmes mondatot képezni. (Jelentem sikerült.) És a kormány képviseletében egy szerencsétlen főosztályvezetővel íratják le a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz beadott ellenkérelemben, hogy Magyarországon nem sérül a betegek joga, a hospice szolgáltatások nagyszerűek, úgyhogy Karsai úr beadványával nem kell foglalkoznia a bíróságnak, tiszta időrablás. Ilyenkor azt kívánom, hogy Gulyás úrnak, Tuzson úrnak és becses főnöküknek, a nagyszerű Viktornak legyen része mielőbb ALS-ben, csakhogy megtapasztalják a magyar ellátó rendszer kiválóságát.

Amúgy amit a Bíróságnak írtak az a szemenszedett hazugság kategória. Nincs Magyarországon hospice. Egy-két állami intézmény van, de oda bejutni lehetetlen, a beteg előbb eltávozik, mint sorra kerülne. Az állami hospice-ok magánintézményeket ajánlgatnak, amelyek sok millióba kerülnek, így az átlagember számára megfizethetetlenek. Akinek esetleg lenne rá pénze, az is ezerszer meggondolja. Mert valódi orvosi ellátás ezekben általában nincs, és ha pár héten (hónapon) belül elhuny a beteg, a befizetett pénz nem jár vissza. Állami segítség hiányában a családok magukra maradnak a problémával. Vagy valamelyik családtag esik ki a munkából az ápolás miatt (jelentős anyagi hátrányt vállalva, lelkileg kikészülve), vagy ápolót fogadnak. És a Kormánynak van a pofáján bőr azt hazudni, hogy Magyarországon a TB biztosítja a megfelelő ellátást. További cinizmussal hozzáteszik, hogyha Karsai úr akar, akkor fáradjon el meghalni olyan országba, ahol engedélyezett az eutanázia, a magyar kormány - nagylelkűen - nem fogja üldözni a halálba segítésben résztvevő személyeket. (Mert ez a cselekmény egyébként Btk.-ba ütközik.)

A Holdról is látszik, hogy a nagy keresztény Ember, aki most jött ki a templomból, a procedúra elhúzására játszik. A bíróság majmai lassan őrölnek. Addigra Karsai úr megtér őseihez, ilyen karakán, okos, jogilag felkészült ember hiányában pedig majd csak elalszik az ügy. Ja, hogy Karsai úr végigszenvedi a hátra lévő pár hónapot, az nem hatja meg az Embert, aki most jött ki a templomból. Pedig a 23 óra 58 perckor beadott törvények és a 23 óra 59 perckor kiadott rendeletek kormánya tudna cselekedni. Egy hét alatt le lehet fordítani azon országok jogszabályait, akik engedik a kegyes halált, magyar szakemberekkel (orvosok, hospice-dolgozók) megvitatni és kellő garanciák mellett elfogadni. A drogos Twitter-huszár stílusában: Ennyi. Ezzel sok méltatlan életvégi helyzetben lévő embernek és családjuknak segítene ez mély keresztény kormány. Sokat ront az elszánáson, hogy nem lehet belőle lopni, akkor meg kit érdekel?

Jön a karácsony, meg az advent. Reménykedjünk. Mert hát, Viktor, magánemberként hiába vannak nagyon emberi, kifejezetten jó cselekedeteid - nem írok róluk, a libsik ne szörnyülködjenek -, ha kifordulva a Cinege útról egy öntelt, gonosz hólyaggá válsz. Tudod, Viktor, miképp nincs kicsit terhes nő, azonképp nincs lélek Time-sharing sem. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy kicsit kibírod Belzebub keménykedését, aztán szaladhatsz Szent Péterrel ultizni. Nem így van, haver. Szóval jó lenne, ha előjönne belőled az Ember, aki ott van a templomban. Ezt várják azok az emberek, akik méltósággal akarják befejezni földi pályafutásukat. Legyen meg az ő akaratuk. Hiszen nélkülük (és majd nélkülünk is) épp úgy fog sütni a nap, és Buzgó Mócsing is épp úgy fog hazudni.

A Balaton egyik sétányán ücsörögtem 2010-ben. A gyerekek kikuncsorogták a fagyikat, és örök gyermeki léttel bohóckodtak. A feleségem kihasználva énidejét valami T(p)ina magazint olvasgatott. Néztem a vizet, az aranyhidat, és arra gondoltam: Mi baj lehet?

Száz évvel merengésem előtt, 1910-ben egy derék polgár - meglehet ugyanazon a padon - szintén gondolhatta ugyanezt. Mi baj lehet? Hát tényleg, mi baj lehet? Ahogy körülnézett csupa nyugalom, béke mindenütt. Úri kisasszonyok és polgár leányok flörtöltek finoman szép karrier előtt álló fiatalemberekkel, katonatisztekkel. Anyák, nagynénik tervezgették a jó partikat. Vasárnapi kimenőjük szabadságát élvezve cselédlányok cicáztak bakákkal. Háttérben keringő lágy muzsikája szólt a pavilonból, és a zenekar repertoárján szereplő egyéb sláger. Gyerekek futkároztak, játszottak, öt forintért kuglert vetettek. Idill. Mi baj lehet?

A technikai fejlődésbe vetett hit az egekben. A vonat már mindennapi közlekedési eszköz, nem kevesek kiváltsága. Hosszú távra is kényelmesen lehetett vele utazni, a tehetősebbek Abbáziába vonatoztak nyaralni. Valami Wright tesók meg egy furcsa nevű német ipse éppen a levegőt próbálta meghódítani, pedig tudvalevő, hogy ott csak a madár jár. Óriásit fejlődött a vegyipar különösen a németeknél, mert nekik nem voltak jelentős gyarmataik, hát a tudománnyal kellett korrigálni ezt a pici hiányosságot. Megjelent, és egyre inkább a hétköznapok része lett az elektromosság. Az utcai közvilágítás mellett feltűnik a neonreklám, a házakban, lakásokban rohamosan terjed a villanyvilágítás. A járműgyártás hatalmas léptékkel haladt, már automobilok száguldoztak mindenhol szívbajt hozva a fontolva haladás előnyeit hangsúlyozókra. A kommunikáció hatalmasat lép, megjelenik a telefon, nem véletlen, hogy jövő forradalmárai már nem csak a nyomdagépeket foglalják le, hanem a telefonközpontokat foglalják el. Gyárak zúdítják ki kapuikon a hétköznapi kényelmet szolgáló árukat. Építkezések amerre néz az ember, vasútvonalak, úthálózatok, vezetékek, lakótelepek. Az őrületes iramban megvalósuló modernizáció táplálja a: Mi baj lehet? - életérzést.

A kultúra erre rátesz egy lapáttal. Színházak ontják a habkönnyű darabokat, szórakozik a nép. A kornak vannak ünnepelt színésznői. Lujzáról már majdnem teret neveznek el (a mai Reindl Lujza tér), Sári pedig mindent visz ultiban. Összekapcsolva a technikai haladással, furcsa alakok mozognak a sötétben kivetített vásznon. A mozizás lassan nem csak a városiak kiváltsága, falun is megjelennek - a parasztok rémületére - a fehér alapon ugrabugráló figurák. Göre Gábor bíró uramnak már nem kell bolyongania világba, a világ bolyong a faluban. Mi baj lehet?

Politikailag stabil kormányzás van országon belül. Franz Joseph vérfürdői, húsz éves kőkemény elnyomása feledve a függetlenségi törekvésekkel együtt. Mindenki szem a láncban, aki nem, az nem része a nemzetnek, nyugatimádó elhajló. Külföldön is minden rendben. Viktória nagyi unokái ülnek Európa jelentősebb trónjain. Ha van is némi feszkó Dzsordzsi, Vili és Niki közt, az afféle családi civakodás, nem komoly. (Dzsordzsi és Niki különben is mint két tojás.) A Balkánon ugyan van időnként némi balhé, hol a Karagyorgyék nyírják ki az Obrenovicsokat, hol fordítva. A törökök alól felszabaduló országocskák német uralkodóházai is viszálykodtak egymással, de ezeket nem kell komolyan venni. Mi baj lehet?

Hát igaz, hogy a demográfia számai nem jók, a magyar népesség csökken, a különböző gazdasági, életminőségi rangsorokban csak a Balkánt múljuk felül, az oktatás gyenge közepes, a tbc morbus hungaricusként ismert az orvostudományban, a kivándorlás visszafordíthatatlan a sikeres országból. De minket irigyel Európa és a nagyvilág. Mi baj lehet?

És most egy picit kanyarodjuk el. Amikor a gyerekekkel próbáltam megértetni a XX. századi magyar történelmet, ehhez egy sajátos szemléltető eszközt használtam. A rendszerváltásnak nevezett ügynökváltás idején sok magyar család kutatta át pincétől a padlásig az ősi fészket kárpótlás alapjául szolgáló dokumentumok után kutatva. Mi is így tettünk. Kezembe akadt egy rakás értékpapír. Ezek közül az egyik az én saját történelmi lecke fiúknak (és lányoknak) eszközöm. Egy egyszerű záloglevél. Egy vacak, de mívesen nyomtatott papír. A Magyar Jelzálog-Hitelintézet bocsátotta ki. Van belőle pár, ötezer koronásak, 4.1/2 percenttel évenként. Kibocsátás éve 1901. Meglepő - bár jelzáloglevelek esetében nem szokatlan - a kibocsátás időtartama, amely ötven év. Na, most kérem, aki ilyen hosszú időre jegyzett, az nem magára gondolt, és már talán a gyermekeire sem. Inkább az unokákra. Hiszen: Mi baj lehet? És tehetős volt, mert ötezer korona már akkor sem volt aprópénz. Szóval úgy néz ki, édesanyám ezüstkanalas bébiként nevelődött volna.  Oszt mégsem. Mert nézzük, mi is volt itten ötven év alatt?

Hát volt kérem alásan kettő darab világháború vesztéssel, amelyhez csatolódott kettő darab békeszerződés területrablással, jóvátétellel, egy darab gazdasági világválság, kettő darab világrekorder hiperinfláció, három darab rendszerváltás, három darab kitelepítés alkalmanként tömeggyilkosságokkal (zsidó, sváb, osztályidegen), néhány lakosságcsere, egyéb apróságok. A koronában denominált záloglevél, először pengőre váltott, aztán forintra. És aki ezeket túlélte, az 1951-ben jelentkezhetett Rákosi pajtásnál, hogy: Matyikám lenne itt egy tucat jelzáloglevél darabja ötezer koronával, ha szíveskednél kifizetni. Elvtársi üdvözlettel, természetesen.

Ez a mi történelmünk. Nem tervezhető, pontosabban csak a krach tervezhető. Az jön. Mindig. Menetrendszerűen. De addig: Mi baj lehet?

(Köszönöm Íjász barátomnak a blog felett tartott nekrológját. Jól esett. Talán igaza is lesz. De Íjász: Mi baj lehet?)

Kelemen művésznő elhomályosította a kötcsei szeánszot amidőn nyíltan bele az éterbe a következőket mondotta. "Engem szét fognak szedni, de igen, fideszes vagyok, Orbán Viktor pedig egy hős!" Aztán egy filozófus elkötelezettségével összefoglalta a konzervativizmus XXI. századi lényegét külön kitérve annak értékeire. Rövid akadémiai székfoglalójában a kormánykritikusokat egy soha kielégülni nem tudó emberhez hasonlította. (Na, most már tudom, hogy nem a kormányozni képtelen, de lopós Viktorban kell keresnem a hibát.) Annácska eddigi életútja és a konzervativizmus közötti diszkrepanciát pedig lazán feloldotta azzal, hogy őt sosem baszták asztalon. (Valami ilyesmit jelenthet, hogy ő a pornóiparban lényegében "semmit nem tett le az asztalra".)

Ámulhatunk Annácska megvilágosodottságán, amelynek két oka lehet: egy szubjektív és egy objektív. Szubjektív oldalról közelítve, szintén két eset lehetséges. Az első, hogy Anna és a király történetét éli a mi Annánk, és beleszerelmesedett Viktorba. Ez szinte evidens, hiszen ki ne lenne szerelmes a habokból kiemelkedő Viktorba? (Sandro rohan festékért, hogy átfesse a Vénusz születése című képét.) Már a kis Panni is arról ábrándozott, hogy: "Hogyha jő az éjfél, sokszor én úgy képzelem, Hogy rám talál egy hős király, és át fogja a két kezem. Lecsap mint a villám, és fellángol a tűz! Eljön értem a szupermen, és a szívem hozzá űz!" ... "Hol van a hősöm? Annyira várok egy hősre, akiért reszket a lány! Kiben megvan az ész, És a vágya merész, És az ágyban is célba talál... Célba talál..." Magyar nők százezreinek titkos vágya Viktor, ezért Anna siet beelőzni őket nyilvános vallomásával. Érthető. Én legalábbis megértem. Bizony. Életszerű. Na, vót röhögni?

A másik lehetőség, hogy Művésznő kiöregedett, elfogytak a kuncsaftok, ezért Viktor és rezsimje iránti hűségesküvel próbálja megkeresni a betevőt. Szopott eddig is, nagy különbség nincs. Reménykedik, hogy öreg madámként kinevezik a Nemzethy Seggből Szájba Hivatal élére, ahol eltengődhet, hirdetve a keresztény-konzervatív értékrendet a fideszparasztoknak. Nem lenne egyedül, csatlakozhatna a bodzagyűjtők sztárjához, piciny gerófóhoz vagy a fogatlan rejtett tartalékok csillagához, Győzikéhez. De a csapat tagja az ostoba kocsmatöltelékek megmondó embere Ferenc, ama Nagy. A mindig remegő fejű "Csak a Fidesz!" Ádámnak is el lett felejtve a sok bulikája az MSZP korrupt tagozatával. Gyuri bácsira sem emlékeznek már a demens nyuggerek, amint az első Orbán kormány idején éppen baloldali puccsot szervezett Viktor ellen, miként azzal a korabeli sajtó riogatta a jobboldali szimpatizánsokat és békés polgárokat a "Korda-villa titka" című leleplező anyagában. Amint a keresztény értékrend szerint megfricskázott kivarrt matyó baba Gabika is emeli a NER fényét. A végén megérjük, hogy Évi néni is panaszkodni fog Erdős Péterre, hogy akadályozta karrierjében. (Ezt esetleg Vitézy Dávid árnyalhatja, nem ezt mesélte a nagypapa, Évike, drága.) Hát miért pont Kelemen Anna maradna ki ebből a konzervatív, keresztény, jobboldali erkölcsi fölényt sugárzó társaságból? Annácska tehát jó úton van a Fidesz-karrier útján, csak el ne vétse, és nagy rajongásában meg ne írja a: Geci ötven árnyalata - című önéletrajzi ihletettségű opusát.

Objektív megközelítésben viszont Kelemen művésznő sóhaja egy segélykiáltás. Nincs pénz. Viktor NER-orkjainak már kokóra meg kurvára sem telik. Hát mi lesz így Viktor? Segítsé' má'. Hiszen a NER orkjai mindennap elmondják az imát hozzád: Mi Viktorunk, aki a Karmelitában (Adrián stb.) vagy, szenteltessék meg a te neved; legalább 2034-ig jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a Karmelitában, úgy Brüsszelben is. Mindennapi kokónkat és kurvánkat add meg nekünk ma; és nézd el lopásainkat, hogy veled együtt tehessük tönkre az országot; és vigyél minket kísértésbe, hogy kiélhessük gonoszságainkat! Mert Viktor, tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. Eme buzgó imádság epedez a NER-orkok ajakán. De hiába, fogy a zsé. Annácska piaca gyorsabban zuhan, mint a GDP. A mély torkomból kiáltok, Viktor, hozzád, mert nem akarok még mélyebbre süllyedni. Anyagilag. (Erkölcsileg, meg már mindegy.) Adjál pénzt orkjaidnak kurvákra! Mert ez az igazi keresztényi cselekedet. Mária Magdolna még sem flangálhat letört körmökkel, lenőtt hajjal, Viktor!

Remélem, Viktor, veszed Annácska üzenetét, és a segítségére sietsz, hiszen kétszer ad, ki gyorsan ad. Kelemen művésznő jól beleillik a NER világába, ne tagadd meg tőle a keresztény-konzervatív támogatást. Nekem - a múltkori nagy sikerre tekintettel epitheton ornans-szá vált jelzőm alapján - köcsög bloggernek elegem van Kelemen Anna Viktor-ajnározásából. De tudod mit, Viktor? Dicsérjen téged a Kelemen Anna!