A sok ostoba barom komcsi a "Soha többé!" jelszóval bandukolt olyan kolomp után, amelyet fekete öves rezsimkurvák ráztak. És a bunkók még azt sem tudták, hogy ezzel a jelszóval különösen '56 emléknapján nem illik vonulgatni. A történet bizonyos pógári körökben ismert, a tahóknak elmesélem ehelyt. Úgy mesélem körülbelül, ahogy nekem Józsi bátyám, az '56-os veterán mondta el még valamikor a '80-as évek elején.

Amikor Sztálin meghalt, a cinkosok rájöttek, hogy könnyíteni kell a lelkiismeretükön, ezért elkezdték feltárni a Gazda bűneit. Olyan eszetlen rehabilitálásban kezdtek, amilyen eszetlenül ment a csisztka. Elért a folyamat a "nem rés, hanem erős bástya" országába is. A főkomcsi gazemberek úgy döntöttek, hogy hát a Rajk elvtárs végül is jó elvtárs volt, és talán mégsem kapott ürgebőrbe kötött üzeneteket a Duna alján. (Pedig a Rajk ritka görény volt, kinyírása nem jelentett nagy veszteséget az emberiségnek.) Megindult hát az újratemetéses rehabilitációs procedúra. A komcsi zúgó folyó aztán meg is torpant az első problémánál, azaz ki mondja az ünnepi beszédet? Merthogy a remek Laci jobb létre szenderítésében nagyjából benne volt az egész banda. Ekkor a homlokára csapott valamelyikük és azt mondta: Beszéljen a Klein Tóni! Mert az akkora hülye, hogy a Rajk kinyuvasztásába sem mertük bevonni. Na, meg is állapodtak a főkoloposok, hogy a Klein Tóni mondja a beszédet. Az újratemetést október 6-ra tették elhomályosítandó a valódi hősökre való megemlékezést. A Klein Tóni pedig kiállt a tömeg elé és aztat mondta: "A párt el van szánva arra, hogy végérvényesen leszámol a múlt hibáival, és biztosítja, hogy soha többé ne legyen ilyen tragédia." A Filmhíradó pedig sulykolta az új jelszót: Soha többé! A nagyszerű fogadalom - mint azt komcsiéknál megszokhattuk - tartott pár hónapig, aztán '56 hőseit a szokásos módon jutatták bitóra. A Klein "Soha többé!" Tóninak pedig megadatott, hogy 1958. június 17-én örömködve bejelentse az Országgyűlésben Nagy Imre kivégzését. És - hogy a Tóni öröme kitartson - rögvest kapott is egy villát a Szemlőhegyen. Bizony, drága komcsi vonulók, a Klein Tónit úgy ismeri a nép, hogy Apró Antal.

És ennek az Apró Antalnak az unokáját, az európai értelemben is kulturált Dobrev Klárát támadja - sokszor undorítóan méltatlan, hányingert keltő eszközökkel - a fideszkomcsi média. Miközben a forradalom leverésében nagy részt vállaló, hazaáruló, mocskos komcsi nagyfater bonmotjával vonulgat a forradalom emléknapján a türhő paraszt fidesz birka. Tényleg itt kell élned, hogy elhidd.

Tudom, mi kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van. De pont erre a felemelő ünnepre kellett őket a Fidesznek szolgálatba állítania, ráadásul egy komcsi gazember jelmondata mögé? Félve kérdem: lehet nekem még ebből elegem?

Mostanában az ellenzéki jelöltek egymást felülmúlva ígérnek súlyos áristomokat Viktornak, családtagjainak, strómanjainak, meg úgy általában mindenkinek, aki az elmúlt tizenkét évben a Fidesz környékén megfordult. És a neten zsizsegő kommentelők reakcióját elnézve erre van igény. Az a jó ebben, hogy igény a továbbiakban is lesz rá, de mégsem lesz belőle semmi. Miért nem lesz ebben az országban soha - jogállami keretek között - elszámoltatás? Három oka vagyon ennek polgártársak.

Az első kulturális. Az angol polgári átalakulás azzal indult, hogy abszolutista Karcsi elveszítette fejét, és a papa hülyeségeiből nem tanuló fiacskáját is elzavarták a 'csába. A fansziák sem adták alább, ők is kinyírták Lali királyt, sőt - a női egyenlőség előfutáraként - a feleségét is. Egyfelől durva és aljas húzások voltak ezek az egyén szintjén, másfelől viszont üzenet a jövő hatalmasainak: a nép az úr. Ez az üzenet beépült a nyugat-európai politikai elit gondolkodásába, amelyre komolyan hat mind a mai napig. Tudják, hogy lehetnek következmények, amelyek végződhetnek csúnyán. Az angol királyi család remegve nézi a közvélemény-kutatási adatokat patikamérlegen adagolva minden megszólalásukat, nehogy repüljenek a kellemes megélhetést biztosító trónról. A balhés családtagokat azonnal kidobják a bábszínházból ezzel óvva az egész famíliát a rácseszéstől. A spanyoloknál is ez a módi. A király sógora dutyiban, tesója kitiltva a Palotából, Jancsi Karcsi papa egyik stiklije miatt lemondott, másik miatt elpucolt. A francia köztársasági elnökökkel sem bánnak kesztyűs kézzel. Chirac haláláig járt bíróságra polgármesterként elkövetett csínyeiről való számadás miatt. Sarko sem alhat nyugodtan, kanalas orvosság bevételének rendszerességével idézgetik különböző hatóságok elé, és újabban már dutyi érett. Macron a sárga mellényes tiltakozások idején jelezte, hogy akkor ő inkább mégsem akar Lali király sorsára jutni, ezért megérti a tiltakozók követeléseit. Nálunk ilyen? Ugyan. Nincs hagyománya.

Ennek tradíciónélküliségnek két oka van. Az egyik a Habsburg minta. Mint láthattuk, Európában szokták nyakazni uralkodókat, Közép-Európában nem. Itt mindegyik Habsburg ágyban, párnák közt végezte. Pedig ők is abszolutista módon uralkodtak, csak tanultak a bukottak példáján és kialakították a "jó császár, rohadék kancellár" modellt. Így ha ki is tört valami ribillió, a plebs a gonosz hivatalnokok fejét követelte, amit alkalmanként meg is kaptak. V. Ferdinánddal még a legelvetemültebb forradalmár sem akart végezni, Ferenc Jóska pedig a vérengzések dacára is jóságos atyaként uralkodott. (Hosszú uralkodása alatt mindössze hét merényletet követtek el ellene, amelyből Libényié volt komolyan vehető.) Ugyanakkor, ha a Habsburgok kihúzták a lábukat a jól uralt régiójukból, a helyi néphagyományoknak megfelelően szoktak kipurcanni. A fent említett Marcsi Netti nyaktiló által a kies Párizsban, a Kaiser öcsikéje Miksa, Mexikóban kivégző osztag előtt, felesége Bözsike egy elmebeteg digó anarchista ráspolyától Genfben, unokaöccse, Frédi a még nem uralt Boszniában golyó által. Láthatjuk hát, hogy a Habsburg modell - melynek a Magyar Királyság része volt - kifejezetten jól működött, így azt szokta meg a nép, hogy a jó császárt nem nyírjuk ki.

A másik ok már magyarspecifikus. Ha sor került magyar politikai vezetők kivégzésére, azt döntő többségben idegen (megszálló) érdek kényszerítette ki. Sorolhatnánk Batthyány Lajostól Nagy Imréig a közismert eseteket. A magyar emberekben tehát kialakult az a kép, hogy politikust nem vonunk felelősségre, mert az osztrák/német/orosz szokás.

Ezek a mély, kulturális okai, hogy Magyarhonban akkor sem állítanak bíróság elé politikust, ha egyik kezével szűz leányokat darál a Hősök terén, a másikkal pedig a Kincstárból lapátolja saját zsebébe a közpénzt. Ezen változtatni elég nehéz, még akkor is, ha a magyarok esetleg - bár jótékony kezek eltakarják előlük - azt láthatják, hogy bizony mindenhol a világon seggbe rúgják a korrupt politikusokat. Csak itt nem, mert miként Jókai leírta: "Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok előre, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak; egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon." Nos, ebben nem sok változás van, ha pedig lesz, az külső nyomásra valósulhat meg, amely viszont a már jól ismert módon mártírrá teszi az összes rühes közpénztolvajt.

A második ok, amely miatt nem lesz elszámoltatás geopolitikai. Miként előző pompás - mi több világszínvonalú - bejegyzésünkben jeleztük, ha Putyin úr két bábja marad versenyben (Viktor és Klára), ők nem fognak egymásnak esni. Putyin úr nem engedi. Fletó esetében sem engedte, miért változtatna a figurán? Hacsak Viktor nem kezdett el fogazni. De ilyet Viktor nem csinál, ő már profi a Honoluluzásban, véletlenül sem téveszti össze Kamcsatkával. Esetleg várható valami elszámoltatási izé néhány kisnyilas vonatkozásában - csacsi Oszkó is elszámoltatásnak hiszi mind a mai napig a semmire sem felhatalmazott Butai Gyula kellemetlenkedését -, de komoly, büntetőjogi felelősség megállapításával járó tisztítótűz szinte kizárt.

A harmadik ok praktikus. A politikusok - nem magyar sajátosság, szerte a világon így van - kétféle felelősséget szeretnek vállalni, a harmadikat picinyt kerülik. A történelem előtti felelősség a politikus kedvenc felelőssége. Ennek lényege, hogy a nemzet atyja kivégeztet, bebörtönöz embereket, ellop pár milliárd dollárt a köztől, cserébe elhajtása után húsz évvel néhány lyukas gatyájú történész cúnákat ír róla. Bár ez sem mindig biztos, mert miként az örökbecsű Hófehér című rajzfilmben elhangzik: "Felség, a történelem fel fogja jegyezni tetteit! - Elvégre azért fizetjük!" A politikus szigorúan hangzó, valójában semmire sem jó másik felelőssége a politikai felelősség. Tudják ez az, amikor a győri polgármester lyukas fekete zokniban tökrészegen (bekólázva?) bandája előtt dugja a narkós kurvát a város közösségétől ellopott pénzen, aztán a győriek újból megválasztják. Komoly, ugye? Van az igazi felelősség, amikor egy pulpitusról leszólnak: "Vádlott álljon fel!" Na, ettől a büntetőjogi felelősségtől a hideg rázza politikusékat. Ám mivel a politikusi szakma tisztában van a: "hodie mihi, cras tibi" bölcsességével, nem fognak egymásnak betenni, pragmatikusan viszonyulva a problémához néhány látszatműsort lejátszanak a plebsnek, 'oszt jó napot.  

Erős tehát a gyanú, hogy valódi jogállami elszámoltatás nem lesz. Miképp nem volt 1990-ben sem és Viktor 2010-es kampányában dörgedelmesen beígért elszámoltatási programjára sem emlékszik már a művelt békemenetelő. Most sem lesz máshogy. Persze a többség ezt nem látja át, olyanok, mint a nagylány. Tudják mi a különbség a kislány és a nagylány között? A kislány lefekszik és meghallgatja a mesét. A nagylány meghallgatja a mesét és lefekszik. A magyarok most nagylányként meghallgatják az elszámoltatásról szóló mesét és lefekszenek a legnagyobbat ígérőnek. A lefekvést követő esemény viszont nem lesz élvezetes.

Szokás szerint nem történik más, mint az indulatok felkorbácsolása a nagy semmire. Magunk a "Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság,/ Bundás indulatok …" helyett inkább programokat olvasgatnánk arról, hogy az adott politikai szereplők miképp képzelik el a magyarság helyzetét a világban, és hogyan javítanának a derék átlagpolgár hétköznapi élet minőségén. Tudom, hogy ezzel az elvárással jelentős kisebbségben leledzek, talán az ebből eredő frusztráltság miatt van elegem az elszámoltatási meséből.

Azt hiszem, ez a lesz az a poszt, amely jobban megteremti a nemzet egységét mint Janó elnök a legszebb napjaiban. Kéz a kézben fogják elküldeni a szerencsétlen posztolót a Viktor hívek és a Fletó rajongók a büdös 'csába. Pedig emberként semmi bajom Dobrev Klárával, okos, felkészült hölgy, aki más körülmények között bőven megérdemelné a miniszterelnökséget. Csak hát nem vagyunk más körülmények között.

A legnagyobb probléma vele geopolitikai. Ha történészeink nem lennének lusták, és nem azzal foglalkoznának, hogy a mohácsi csatát kihozzák világra szóló 1:1-es győzelemre, talán megtudhatnánk, hogy mi is ez a harmincpár éve lezajlott gengszterváltás valójában. Mert sajnos ezt mind a mai napig nem tudjuk. Esetleg ha előbányászná valamelyikük a reykjaviki vagy máltai találkozó menükártyáját, okosabbak lennénk. Ezek a dokumentumok azért bírhatnak nagy jelentőséggel, mert Churchill és Sztálin is egy szalvétára rittyentette a magyar-görög befolyási arányt Jaltában. Sejtelmünk sincs tehát, hogy milyen arányú jelenleg az atlanti-orosz befolyás országunk felett. Pedig ennek tudása nélkül: "Mi olly gyarlók, olly igen homályban látók 's botorkázók, …" maradunk, akik - szándékoltan - sosem tudják meg, "…kinek volt több igaza, …". Nehezen hihető ugyanis, hogy a ruszkik tisztán adták fel az akkor már negyven éve megszállt területeiket, bizonyára fennmaradt nekik is valamennyi részesedésük a régióban. Csak ez már nem volt látványos. Az utolsó szovjet katona távozásáról vannak képek, az utolsó KGB-s távozásáról valamiért nem készült fénykép. Talán mert el sem mentek.

Ha sorba állítjuk a magyar miniszterelnököket, elég szépen kirajzolódik a hol egyértelmű, hol kevésbé szembeötlő ruszki hatás. Szegény Antallnak itt voltak a katonáik, Hóbagoly elvtárs kitörő örömmel fogadta Feketemirigy elvtársat. Horn Gyula egyenesen saját nevelésű szovjet játékosként miniszterelnökösködött mind a háromszáz szóból álló szókészletével. Viktor először... Nagy talány, de kicsit többet lógatta a lompost a Pegazus-mentesnek vélt budai gőzfürdőkben Szeva bácsival, mint az egy független magyar miniszterelnök esetén ildomos. Péterkém, aki azt próbálta beadni a világnak, hogy a KGB magyar fiókszervénél a KGB ellen kémkedett. Fletó - más néven Lotyaszájú - esetében az orosz vonal takargatására már kísérletet sem tettek, hiszen Piri mama és Apró junior bármikor kedélyesen nosztalgiázhatnak a régi szép KGB-s időkről Putyin úrral beleértve a bolgár esernyők használati utasításának rejtelmeit. Bajnai papája a gengszterváltás zavaros éveiben kezdett remélhetőleg üzleti ügyekkel foglalkozni a kémközpontként is nagyot menő Bécs nevű városban. Aztán Viktor másodszor és azóta is. Putyin úr régi kompromatokkal és új üzletekkel elérte, hogy lengyel barátaink szerint: "Orbán úgy leszopta Putyint, hogy azóta felcsapott farokkal jár." Tehát mindenhonnét kilóg az oroszok vörös patája. Dobrevvel - tolja túl akármennyire az Európa-pártiságot (Európai Egyesült Államok és egyéb marhaságok) - ebben nem lenne változás. Sőt. Az oroszok vele szép csendben tovább bővíthetik befolyásukat. És tehetik, mert az amcsik hozzák szokott formájukat, beléptettek minket a NATO-ba, az EU-ba, a továbbiakat rábízták a fritzekre, hiszen van nekik más dolguk is a demokráciaexport fárasztó hétköznapjaiban. Ezt használják ki a ruszkik, amiben nincs semmi különös, más is ezt tenné a helyükben, csak nekünk, magyaroknak nem biztos, hogy ez olyan jó. Az amcsik derengésükből lassan ébredezve szorítanák vissza a ruszkikat, nem véletlen utalt Viktor arra, hogy az ellenzék az amerikaiak zsebében van - a contrario: Viktor az oroszokéban -, de Dobrev éppen nem. (Az elszámoltatási ígéret ezért fals Dobrevtől, mert Putyin úr nem fogja engedni - miként Fletó esetében sem engedte -, hogy egyik kesztyűbábja üsse a másikat. Hogy nézne már ki, hogy a Paradicsompofájú veri laposra a nagymamucikája báli legyezőjével Vitéz Lászlót? Sírnának a gyerekek.)

Ez az alapprobléma, erre jön a magyar belpolitikai játszma, amely kártnyinkáit a szovjetek elég jól tudják keverni. Éppen Klárikával, aki vagy nem veszi ezt észre vagy maga is alakítója a "Vörös Horizontok" projektnek. Mert hiába nyert Klára a DK elkötelezett és jól szervezett rohamcsapatainak - meg a fidesz aktivisták trollkodásának -segítségével az ellenzéken belül, a saját nyájon kívül biztos bukás. Nincs ugyanis az a kiábrándult volt Viktor szavazó, aki hajlandó lenne Klárikára voksolni. Lassan mondom, hogy Klárika is megértse: Niiiiiiinccccccs. Sőt ha komolyan felmerülne a Fletó-Klára álompár hatalomra kerülése, inkább a Viktorra tenné az összes Viktortól elfordult jobbos az x-et. Amennyiben tehát Klára asszony lenne az egybesült ellenzék jelöltje, akkor Viktor - és Putyin úr - már dőlhet is hátra, kár a választási hajcihőért.

Viktort megverni nagyobb esélye Márki-Zaynak van, kisebb eséllyel Karácsonynak. Dobrevnek semmi. A következő hetekben meglátjuk, hogy Klára asszony hozza-e a berögzült családi figurát és szovjet megbízásból hatalomba tartja-e Viktort, miközben a karzatnak nagy hangon anyázza vagy - Kari Gerivel együtt - beáll Márky-Zay mögé a valódi váltás érdekében.

A tét tehát az, hogy két szovjet ügynök közül "választhatunk", akiknek sorrendjét a Kremlben döntik el, vagy Márky-Zay személyében atlanti elkötelezettségű jelölt szállhat ringbe. Magunk megrögzött atlantistaként az utóbbinak jobban örülnénk, mert a magyar demokrácia jövője szempontjából üdvösebb lenne.

Klára asszony, Klára asszony, ideje, hogy párt válasszon. De ha megmarad az oroszok szekértolójának, akkor lehull a lepel és még a sajátjainak is elege lesz Dobrev Klárából.

Sajnálom én ezt a szegény Viktort nagyon. Olyan ő, mint Gottfried, a Plantagenet-ház megalapítója, aki elmondhatta magáról, hogy: Az apám is király, a fiam is király, csak én maradtam gróf. Ezt a helyzetet aztán az arisztokrácia szaporodási titkait kifigurázó népi bölcsesség is rögzítette, midőn a grófi kocsis szomorúan felsóhajt a bakon: Az apám is gróf, a fiam is gróf, csak én maradtam kocsis. Valahogy ez jut eszembe erről a szegény Viktorról, akinek az apja is milliárdos, a lánya is milliárdos, csak ő maradt meg szegény plebejusnak.

Kiderül például, hogy épül pár tízmilliárdért valami majorság a kedves Hatvanpusztán. Szegény Dzsoni és Viktorka papája építi állítólag. Amikor erről megkérdik csórikámat, ő azt válaszolja: Nálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem beszélnek bele a szülők dolgaiba. Milyen udvarias ez a Viktor, nem? Aztán kiderül, hogy kedvenc leánya - aki a történelembe "Ráhel, a sajátlábú"-ként fog bevonulni - családjával és néhány tízmilliárddal együtt már ki is költözött Marbellára. A hírek szerint Alizkát sikerült beíratni egy ottani magániskolába is. A hivatalos indoklás még szebb: a sikeres férj - aki a Fényhozó cím elnyerése céljából még a Sátánnal is kokettál - hatalmas pénzeket fektet be az ottani turizmusba, ezért kell költözni. Ha erről kérdeznék Viktort, biztosan jönne azzal a bölcsességgel: Náluk az a szokás, hogy a szülők nem beszélnek bele a gyerekek dolgába.  A sor folytatható, náluk senki sem beszél bele senki dolgába, csak valahogy gyűlnek azok a dollármilliárdok.

Nos, fideszes majmok, ehhez mit teccenek szólni? (Na jó, úgy nem ér, hogy meg sem tudják a nyomorult ökrök. Zord íjász barátom már tippelheti is meg, hogy mi lesz például ennek a bejegyzésnek a sorsa a narancskomcsivá vált Indexen. Kuka.) De ha még is, ha valami csoda folytán... Tényleg kíváncsi lennék, hogy meddig engedik még a fideszre szavazók, hogy nyíltszínen a szájukba szarjon az az ember, aki az ő kegyükből lehet Magyarország miniszterelnöke?

Segítsünk az ideológiailag nem elég képzetteknek, és vegyük végig, miért van teli Viktor szarával a szájuk. Van az a mondás ugye, hogy az a magyar, akinek az unokája is magyar. Mármost milyen magyar lesz Alizkából, ha angolul és spanyolul tanul? És a picikből, akik idegen nyelvi közegben cseperednek fel? Ráadásul a rothadó Nyugaton. Tudjátok, fideszes skacok, ott, ahol egymást érik a nogo zónák, meg a migráncsok. És Rasi nem fél, hogy megerőszakolják az iszlámisták? Mert Magyarországot ezzel stresszelték óriás plakátokon évekig. A Rasi meg odamegy. Hát mi van itt, kérem? (Pisti lecserélve iszlámistákra?)

Osztán a kérdések kérdése: Mibű? Marbella Európa luxi helye. Ott kecót venni belekerül pár milliárdba, de mi az nekünk, magyaroknak? Fizetjük jó kedvvel, bőséggel. Valószínűleg a magán suli sem két fillér arra felé. Nem baj, csapják azt is a cehhez! Így mulat a magyar.

És ha jól emlékszem volt olyan is, hogy azért jó, ha tízmilliárdokkal gazdagodnak a magyar oligarchák, mert ők nem viszik ki az országból a pénzt, mint a szemét multik, hanem itt fektetik be munkát adva a magyaroknak. Erre Pisti-Rasi álompár kiviszi az országból a saját teheccségük révén nagy nehezen összegürcölt manit pörgetve a spanyol gazdaságot. Hát hogy van ez elvtársak? Nem érzitek eszméitek között az űrt? Vagy tetszik tán, mit Viktor alkotott?

Míg a ti gyerekeitek a lerohadó, tanárhiányos ócska magyar oktatási rendszerben lébecolnak, a Viktorunoka spanyol magániskolában pallérozódik. Jól van ez így, ugye? Pedig a Zalai úti - pár milliárdot érő - villától alig háromszáz méter az állami iskola. Igaz, tanár alig, noha a kerület igazi nemzethy fellegvár. És még ez sem? Hát már az elit negyed is kevés az álompárnak? Kinőtték? A pénzünkből. Szóval, Fidesz-csicskák mi a válasz? Nagy kuss, ugye?

Hát még, ha belegondoltok abba, hogy van valami evakuálás szaga is a dolognak. Jövőre választás, de Viktor családja már pakol. Menti a szajrét. Mit is mondott erről a jelenségről Márai? "A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszélyes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt." A zsákmány már külföldön, a család is. És ti, kedves Fidesz szavazók? Ti itt lesztek hagyva. Eszmeileg, anyagilag kifosztva, odadobva a népharagnak. Esetleg felhergelve egy polgárháborúra. Miközben a Vezénylő Tábornok családja biztonságban sütkérezik a spanyol tengerparton. Egyszer mindenért fizetni kell, a saját ostobaságotokért is. Viktor speciel veletek fizet. Tapsoljatok.

Egy reményetek van. A Viktor legalább szegény. Apja milliárdos, lánya, veje, öt IQ-s haverja szintén. Csak a Viktor, neki alig van hétszázezres megtakarítása. Bízzatok hát benne továbbra is. Mert megérdemli.

Nekem viszont elegem van a szegény Viktorból. Adjunk neki sok milliárd dollárt, ne kelljen már szégyenkeznie a családjában, mielőtt valamelyik családtag változtat a szokásaikon és beleszól Viktor dolgába.

Blogunk első kézből tájékoztatja kedves olvasóit, hogy az elmúlt száz év legsikeresebb kormánya a mai napon 3500 milliárd forint Cofidis kölcsönt vett fel, 28.75%-os THM mellett hatvan hónapos visszafizetéssel. A konkrét üzletet kicsit hátráltatta, hogy Varga Mihály nehezen tudott belépni a Cofidis oldalára, de hála a Pénzügyminisztérium informatikusainak végül sikerrel járt. A versenysemlegesség jegyében a holnapi napon a Kormány 4000 milliárd forint hitelt igényel a Providenttől is, a Cofidisnél olcsóbb finanszírozással, alig 42.5% THM-mel 520 heti törlesztő részlet vállalásával. Varga Mihály a kiadni szándékozott kommünikében hangsúlyozza, hogy a hitelek a sikeres magyar gazdaságpolitika folytatása érdekében kerülnek felvételre, és sokkal olcsóbbak, mint az EU bármilyen kölcsönnyújtása. Egyebekben pedig: Gyurcsány eladósította az országot. Stop Gyurcsány!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

*Ha a leírtak nem a valóságot tükröznék, az nem véletlenül van.

A Széchenyi-díj működik.

Magyarország nem működik.

Dr. Prof Mérkell Béla