Hogy is írta Petőfi A Dunánál című versében? "A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a Tisza Párt". Mert ez lenne az eredménye az ügyek melletti politizálásnak.

A főváros ugyanis jelenlegi politikai megosztottságában irányíthatatlan lesz októbertől. A mandátumok elosztása tökéletes patthelyzetet hozott létre. Erre tudta menteni a Fidesz a választási törvény átírásával budapesti bukását. Ennyi telik tőlük. A képviselői helyek alapján a Tisza szemszögéből négy forgatókönyv lehetséges. Az első a Fidesz-Tisza, a második a DK-Tisza koala, a harmadik a Tisza-resztli összefogás, a negyedik "csak egy vödör popcornt kérek" pozi. "Ügyek mellett politizálok" cucc nincs.

Na, mármost normális országban az első három változat abszolút legitim megoldás lenne, Viktorlandon kivitelezhetetlen. A Fletó-örssel nem szabad, a Viktor-ganggel nem lehet összefogni. Fletóval egyrészt elvi okból nem szabad egy platformra kerülni. Aki volt szíves a forradalom ötvenedik évfordulóját a műveleti terület némaságába zülleszteni, és az ünnepelni akaró magyarokat veretni, azzal nincs alku. Nincs az az ügy, amely mellett ilyen emberrel együtt szabad politizálni. (Ezt csak Viktor teheti meg Putyin ukázára nagy titokban.) Magyar Péter egyik legitimációs alapja, hogy Fletó által megalázott, veretett embereknek nyújtott jogi segítséget, és ez az alap nem kikezdhető. A másik ok praktikus: a Fidesz sakálok egy perc alatt gyurcsányoznák össze az ügyek mellett politizáló Magyar Pétert. Nem beszélve a DK korrupciós ügyekre mindig hajlamos embereiről, akiknek ügyeit a rutinos pártsajtó simán ráverne a Tiszára. Ezzel Magyar Péter is tisztában van, ezért nem kellene erőltetni ezt a dumát.

A Viktor-gang pedig a lehetetlen kategória. Van itt is egy elvi ok, Magyar Péter a Viktor rezsim bírálójaként robbant be. Vicces lenne - és azonnali megsemmisülés -, ha összeállna az állampárttal. A másik ok a praktikum. Viktorral nem lehet együttműködni. Ő az a skorpió, aki akkor is megszúrja békát, ha maga is belepusztul. Ilyen a természete. Erről szegény Torgyán Józsi bácsi tudna mesélni. Viktor '98-as miniszterelnökségében óriási szerepe volt a kismazdáknak, akiket Torgyán a választások második fordulójára visszaléptetett. Ment is Viktor és Anikó egy bazi nagy virágcsokorral hálálkodni. Aztán a ciklus végére megalázó módon bedarálta Torgyánt. Akinek nagy szerencséje volt, mert - Tímár György ravasz javaslatát elfogadva - pártelnökként sosem nyúlt pénzhez. Így a kampányban nem őt mutogatta a fidesz sajtóval összefogó komcsi sajtó a korrupció megtestesítőjeként bilincsben, hanem a segghülye, nárcisztikus Szabadit. Torgyánt csupán karaktergyilkolták a Mártonhegyi úti liftes villával, meg a légügyi dinasztiával. Aztán a 2002-es választás a szétszaladt kisgazdák miatt "elbukódott" hála Viktor nagyszerű tervének, amiért természetesen mindenki hibás volt, csak ő nem. Ez ment az MDF esetében is, a kereszténynek csúfolt pedofilok és buzik pártja idejekorán értett a szóból, ők amolyan segédcsapatként látszólag megvannak. (De minek?) Ha tehát Magyar Péter véletlenül valamely "ügy mentén" összefogna Viktorral, abból az lenne, hogy a Tiszás manusra jól ráhúznák a korrupció vizes lepedőjét, a vele "összefogó" korrupt fideszessel szemben viszont valahogy nem nyomozna a rendőrség. Ha véletlenül mégis, akkor Rogán emberei nem mennének be az ügyészségre kihúzatni az inkriminált neveket, mert az köztudomásúlag lehetetlen, amelyet az ügyészség igaz úttörő becsszóra - csuriba ragasztott lábujjal - határozottan megerősít. Szóval, Magyar úr drága, ez a legnagyobb kihívás, sem fideszessel, sem DK-ssal nem seftelni, akármennyire is csábítanak. És a Tisza képviselőit erre kell felkészíteni legjobban. Amely nehéz, mert az emberi természet és a pénz furcsa párt tud alkotni.

A harmadik megoldás, - amelyet az "emberarcúnak" maszkírozott Index nagyon ajánlgat - a Tisza-resztli összefogás. Ebben a kutyák és a komcsi Erdős unoka pártja irányítanák a fővárost a Tiszával, melyhez Karácsony szavazata adná a többséget. Álmodik az Index nyomor. (Íjász, most fixre veheted a címlap tippedet :)...)

Szóval marad a kívülállás, mint egyetlen járható út. Oszt' nézzük mi lesz. Összenő, ami összetartozik, és a Fidesz fog ügyek mellett politizálni a DK-val? Jó muri lesz. Viktort összegyurcsányozza Fletó, Fletót "összeorbánozza" Viktor. A szavazóbázisaik, meg mint vasorrú bába a mágneses viharban. Vagy jön az irányíthatatlan Budapest, amely felelőssége a Viktoré, hiszen az ő bandája alkotta a választási törvényt. Megfejelve azzal, hogy a pesti főispán csinál költségvetést. Az ezzel járó felelősséggel, forrásokkal stb. egyből kiderülne, hogy nincs pénz semmire. Persze a jól bejáratott DK-s kifizetőhelyeknek annyi lenne, de ezért aggódjon a Gyurcsány. A Tiszának ez édes mindegy. A többiért - működésképtelen város, összeomló tömegközlekedéssel - vigye el a balhét Sára úr. A káoszt Viktor okozta, oldja is meg ő. Elvileg lehetne új választást is kiírni tavasszal, de azt - mivel nem lehet békeköltségvetés - bukná Viktor, ezért szépen be fogja dönteni az egészet. Ez az ember ennyit tud, sosem tudott mást. Például kormányozni. Csak ebben nem kell részt vennie a Tiszának. Neki elég, ha rendszerkritikus helyzetbe pozícionálja magát. Ebből a helyzetből pedig kedvére szopathatja a Fletó-örsöt és a Viktor-ganget egyaránt.

Ennek eredményeként következhet be a József Attila Tisza című versében leírt prófécia: "Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!" Az ügyek mellett politizálás naivitásából viszont elegem van.

Most, hogy dr. Orbán Viktor Mihály, a leggyönyörűbb magyar megnyerte a Miss World szépségversenyt a szokásos venezuelai, fülöp-szigeteki, indiai golddiggerek előtt - dacára annak, hogy kövér és orcája is ribanc - azzal, hogy ő hozza el az áhított világbékét, már semmi más dolga nincs mint kastélyokat osztogatni, leginkább a családjának és "hű béreseinek". Elvileg valami Hódmezővásárhelyről elszármazott parasztot fog Viktor pecsétnyomónak használni, mert övé az ötlet, de ennek a nyomorult senkiházinak szépen beleverették ez ügyben pofáját a saját szarába Pedo Katóval. Úgyhogy Viktor fogja kijelölni a szerencséseket, akiknek véletlenül T-vel fog kezdődni a neve és iborczra végződni, de lesznek még M betűvel indulók és észárosként érkezők is. A futottak még kategóriában pár szegény rászoruló, hátrányos helyzetű nemzeti szpáhi örömködhet az extrajuttatásnak. A kiszemelt kastélyokat persze formálisan magántőkealapok kapják ingyenbe', mert azok tulajdonosai elsőre nem látszanak a nyomorult plebs előtt. Azon ostoba, barom fidesz szavazók előtt biztos nem, akik simán bekajálták, hogy azért kell megvenni a repteret 1400 milliárd forintért, mert az állam jó tulajdonos, majd egy hónap múlva tapsikolnak, ha elajándékoznak közel ötven, több tízmilliárd forint adófizetői pénzből felújított kastélyt azzal a dumával, hogy az állam nem jó tulajdonos. Itt kell élned, hogy elhidd. A fidesz bugris választóinak már nincs orvos, tanár, út, posta, bolt, vasút, jövő, semmi, de zabálják az eléjük lökött propaganda moslékját.

Pedig olcsóbb lenne ezeket a kastélynak nevezett pénznyelőket - pár kivétellel - ledózerolni a francba. A magyarországi kastélyok három csoportba sorolhatók. Van - nagyon kevés - várkastély, amely funkciójukat veszítve már kétszáz éve is a "Vár állot, s most kőhalom"-kategóriába tartoztak. Ezek saját korukban közigazgatási és birtokközpontok voltak, némi - az ágyú feltalálása és elterjedése után egyre csökkenő - hadászati értékkel. A végvári rendszer kialakítása adott új szerepet ezeknek a váraknak: leginkább jelzőrendszerként és a hódoltsági részek irányába a királyi fennhatóság látszataként működtek. Erdogán kiűzése után pedig rablótanyaként kezdtek üzemelni, ezért felrobbantgatták őket, a helyiek meg elhordták a köveket építőanyagnak. Legalább hasznosultak valamennyire. Mára alig maradt belőlük, talán Sárvár, Tata, Gyula, Simontornya, Diósgyőr említhető. Néhányat újraépítenek, mint például Szigligetet vagy Visegrádot, amelyek szép kilátást nyújtanak. Sümegen is van egy pár évtizedes, jól működő kezdeményezés, de ezekből ennyi elég is. A történelmi Magyarországon lévő várkastélyok is szenvednek. A németújvári például kívülről impozáns, belül egy romhalmaz, a padlásról összehordott rozsdás cuccok inkább ócskásnak valók semmint kiállításra, noha az osztrák állam és a Batthyányi család is tesz a fennmaradásáért. De sok értelme nincs.

A következő csoportba a XVIII: század közepétől a XIX. század elejéig épült, eleinte barokk, később jobbára klasszicista stílusú kastélyok tartoznak. Ezek közül legjelentősebb a fertődi, a keszthelyi, és a gödöllői. Csak ezek a versailles-i kastély-stílus koppintásai, aki egyet látott közülük, az mindet látta. A kérdés csupán az, hogy az adott építtető családnak mennyi pénze volt rongyrázásra. Mert ha ezeket a kastélyokat a mába helyeznénk, akkor kiderülne, hogy a lakhatási cél volt bennük a legkevesebb. Inkább cég székházak voltak, ahonnan irányították a birtokot, a termelést, kereskedést. A másik domináns szerepük a társadalmi élet és a szórakoztatás színtereként való működés. Bálok, vadászatok, szülinapi bulik helyszínéül szolgáltak. És a család fejének szórakozási szokásainak kielégítésére. Szegény Joseph, hogy unhatta már, hogy Fényes Miklós minden napra rendelt valami új művet. Tele lehetett a töke csórikámnak, manapság meg úgy hallgatják sznobék ezeket a kínban született gyári soron összedobott vacakokat, mint valami magas művészetet. De hát Miki ezért fizetett. Nem rosszul. Ha a foci lett volna a mániája, most Fertődön leshetnénk a stadion romjait és Sabitzer ősének cselezési trükkjeit mutatnák be rizsporos parókában. A lakhatás kérdése persze fontos volt, hiszen a cégközpont egyben home office is rezonált, a birtok működtetése sok embert kívánt (szolgák, kertészek, lovászok, birtokigazgatók és családtagjaik), akiket el kellett helyezni, szigorú rendben napi szinten működtetni. De ezek felett is eljárt az idő. Ma már, ha gazdagék szórakozni akarnak, felülnek a magángépre, ringatóznak az Áranyrószikán, 'oszt jó napot. Cégközpontnak meg ott van valami bazi nagy építészeti förmedvény a fővárosban.

A harmadik csoportot a XIX. század második felében, a XX. század elején emelt kastélyok jelentik, amelyek valójában családi nyaralóként épültek. Tucatjával. Építészirodák - közük például Ybl - házgyári tervek szerint gyártották a tervrajzokat megrendelőiknek. Akik jórész idegen, a kapitalizmus kialakulásával Magyarországon jól boldoguló börzelovagok, iparbárók, bankvezérek, médiacézárok voltak. Ezek a beilleszkedés szándékával igyekeztek földeket szerezni és a magyar arisztokrácia köreibe bekerülni. Ennek a folyamatnak az egyik színtere volt a kastélynak nevezett vidéki nyaraló építése, amely megléte esetén lehetett murikat, vadászatokat rendezni, a nyári pesti forróság elől visszahúzódni a jobb levegőjű vidékre. Ezeket a kecókat meglehetősen eklektikus stílusban húzták fel, és modernek számítottak korukban, volt bennük vízöblítéses wc, később villany is. Építészeti értékük kb. annyi, mint ma bármelyik újgazdag ner-szoponc nyaralójáé.

Egyszerűbb lenne ezekből szelektálni. Amelyik kastély kultúrtörténetileg, építészetileg fontos, azt a párat állami tulajdonba megtartani, korszerű kiállításokat berendezni. Ezekből - ha még lesznek - a jövő magyarjai képet kaphatnak őseik (nem kizárólag az arisztokrácia) hétköznapjaiból. Persze nem úgy, hogy: "ez a könyvtár, ez a kék szalon" és a többi unalmas tárlatvezetéssel, hanem a régi életmód felidézésével, közel hozásával. A többit meg adja el az állam. Pénzért. Úgyis üres az államkassza. Aki rongyot akar rázni, fizessen.

Valószínűleg a kastélyosztogatás a belátása annak, hogy ezek a felújított, funkciójukat veszített vacakok piaci alapon semmit sem érnek. És a resztlit megnyerő Viktor szolgák is vakarni fogják a fejüket, hogy mit kezdjenek ezekkel az ócskaságokkal. Fenntartani drága, fejleszteni minek, a nyakukban meg a műemlékvédelem. Pénzégetés. Szóval egyszerűbb lenne a felesleget ledózerolni, a helyükre akkugyárat építeni. A fidesz parasztok annak is tapsolnának. Az állami vagyon elosztogatásának spontán privatizációra emlékeztető komcsi módszeréből viszont elegem van.

Most, hogy Viktor Győzővics, a Vengrija SzSzK szovjet helytartója rövid baráti látogatásra Moszkvába érkezett a kiváló Vlagyimir Vlagyimirovicshoz, Pressman nagykövet úr és az EU vezetői egy kicsit kibukva méltóztatnak lenni. Csavar a csavarban, hogy Viktor Győzővics az EU soros (!!!) elnöki pozíciójából álcázza, hogy Vengrija SzSzK helytartójaként rendelte Vologya lábhoz. (Vagy ahogy a lengyelek szabatosan megfogalmazták: "Orbán úgy leszopta Putyint, hogy azóta felcsapott farokkal jár.") Szóval, nagykövet úr, önök min csodálkoznak?

Van egy kiváló történészünk, Kun Miklós, aki kikutatta, hogy miként osztotta fel Magyarország felett a befolyási arányokat Sztálin és Churchill Jaltában egy szalvétán. Már most drága Pressman úr - Ön megteheti - nézzen utána kérem, hogy Reagan és Bush mennyiben módosított ezeken az arányokon Gorbacsovval a reykjavíki és a máltai vacsorán. Ha meglennének azok a szalvéták, talán a csodálkozás is elmaradna. Mert kivonultak ugyan a ruszkik katonailag, de az ellenőrzést fenntartották részben gazdasági, részben az igen titkos szolgálati vonalon.  A deal tehát valahogy úgy nézhetett ki, hogy Magyarország piacgazdaság lesz, integrálódhat nyugati szervezetekbe, lesznek szabad választások, talán demokrácia is lehet belőle, de a ruszki befolyás bizonyos százalékban megmarad. A legendás '90-es években az oroszok magukkal voltak elfoglalva, így nem tudták érvényesíteni a kialkudott kvótát sem, Vologya azonban korrigált. Napjainkban pedig már jóval a kvótán felül jár. Önöktől nem telik másra, mint annak szomorú felfedezésére, hogy a ruszkik eldugták a szalvétát. És hüledeznek, hogy: lehet ilyet? A szovjetek nem tartanak be valamit, amit leírtak egy szalvétára? De cselekedni az valamiért nem megy. Pedig az orosz nyomulás már amerikai nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztet. A ruszki módszer egyszerű, mint a vodkafőzés.

A mindenkori venger miniszterelnök - Antall Józsefet leszámítva - az oroszok kezében van. Már Hóbagoly sem volt tiszta, vendéglátósként munkaköri kötelessége volt együttműködni a venger hatóságokkal, azok meg Lubjanka kihelyezett tagozatai voltak. Emlékszem, amikor Feketemirigy elvtárs itt járt, Hóbagoly olyan izgatottsággal fogadta, mint Viktor az ő tartótisztjét. Horn elvtárs szovjet ügynöksége nem is lehet vita tárgya, náluk szedte fel mind a háromszáz orosz szót (ennyi volt kb. a magyar szókészlete is). Péterkém saját bevallása szerint - amely dekonspirálódása után történt - D-209-esként védte a magyar szuverenitást. Biztos így volt, a spicli szava szent. Bajnainak a faterja távozott furcsán gyorsan a kies Bécsbe, mint akinek forró a lába alatt a magyar humusz.

És akkor itt van a magyar politikai élet két szereplője, Zoro és Huru. Zoro egy rém rendes szovjet csicska családba nősült be. A nagypapi még az NKVD-ben nyomta, anyós, após, nagybácsi a KGB-ben volt megbecsült tagja az imperializmus ellen harcoló kommunisták nemzetközi közösségének, Vologya távoli, de összetartó munkatársaként. (Nem is engedte Vova, hogy egyik csicskája dutyiba juttassa a másikat. Ebből az alkalomból érdeklődés hiányában elmaradt a nagyhangon beharangozott elszámoltatás.) Zoro alulmaradt Vova kegyeiért folyó versenyben, ezt némi italozással próbálja feldolgozni, de amíg áll, és amíg él ront vagy javít, de nem henyél. Inkább ront, de erre van Zoro szerződtetve.

Huru érdekesebb és nagyobb fogás is. Jobban tudja hülyíteni az ostoba paraszt magyarokat úgy, hogy azok észre sem veszik. Mert azt mondja, amit azok hallani akarnak, és a buta magyarok arra figyelnek, amit mond, nem arra, amit csinál. Hogy mit csináljon, azt viszont Vova mondja meg neki. Mert 1981-ben abban a bizonyos laktanyában az akkor még ifjú, tapasztalatlan, vékonydongájú Huru azt hitte - mert elhitették vele -, hogy ő lesz James Bond, ha beköpi az elsőlépcsős laktanyára veszélyt jelentő imperialista kémeket. Különösen azt a részegen össze-visszapofázó Lajost. (Ha ellenállt volna, a politikai tiszt sajnálkozva hívta volna fel a figyelmét arra, hogy fegyver elvesztésért öt év futkosó jár a közeli Nagyatádon, amely nem számít bele a katonaidőbe, így mire kitölti a büntit, a többiek éppen megkapják a diplomájukat. Bár mindegy is, mert büntetett előélettel úgysem lehet belőle jogász.) De Hurut nem kellett fenyegetni, önként, elhivatottságból vállalta a kommunizmusra veszélyes imperialista kémek elleni harcot. (Plusz többször mehetett haza szeretett édesapjához egy kis összeverésre.) A katonák aztán átadták a polgáriaknak, akik a mindig hőbörgő egyetemisták megfigyelésére használták. És hát a liberális fertőben Jozefa és Gabriella mellett sem mindig lehetett hidegnek maradni. Az erről készült felvételek, pedig valahogy nem illenek Huru imidzsébe. A hivatalos mantra az Ancival való Ráheltervezési előgyakorlatok lehallgatásáról szól ugyan, de becsúszhatott oda más is. (Képzelem Vova mekkorát röhöghetett amikor végignézte.) Az erősödő szovjet már a 2000-es évek elején elkezdte Hurut reaktiválni - mindig csodálkoztam miért kellett együtt lógatnia a lompost meztelen férfi fürdőkben Szeva bácsival -, de ekkor Zoro jobb befektetésnek tűnt. Huru ment a fakóba, egészen addig, amíg Vova rá nem jött, hogy az önmagába szerelmes Zoro egy tehetségtelen hülye. Ekkor elővette a naftalinból Hurut, aki immár nemcsak a zavaros múlttal lehetett zsarolni, hanem - bevéve a zsíros energetikai üzletekbe - hasznos része lett az orosz terjeszkedésnek. Azóta Huru szárnyal. Magyarországból Vengriját csinált, bomlasztja az EU-t, embercsempészeket alkalmaz, ha éppen egy választáshoz "migrációs nyomás" kell valamelyik szomszédos országban, spicliskedik a NATO-val kapcsolatban, akadályozza Ukrajna honvédő háborúját, náci beütésű széljobberekből gründol frakciót, i tak dalse.

Tehát, Pressman úr, a feladat adott. Vagy hagyják az orosz terjeszkedést, de akkor legyen szíves, ne nyilvánuljon meg áltatva ezzel a változásban reménykedő atlanti elkötelezettségű magyarokat, vagy tegyék ki az asztalra Huru viselt dolgairól rendelkezésre álló tényeket. A magyarokat érdekelni fogja. Ezzel az orosz nyomulásnak ki lehet tenni a: "konyec" táblát. A mongol megaláztatáson edződött ruszki - és ruszki ügynök - csak az erőből ért, a diplomáciai finomkodások számára értelmezhetetlenek. Ezt annak idején Reagan és Bush is megértette, itt az ideje, hogy az amcsi nemzetbiztonság politikacsinálói is felfogják. És akkor: Isten hozta, Pressman úr!

Kezdjünk két ellentétes mondattal. Nem ismerem Magyar Pétert, soha nem találkoztunk, egy szót sem beszéltünk egymással. Ismerem Magyar Pétert. A gyerekei - akikhez nem kell apasági teszt - sokszor utaztak mellettem a buszon, kedves, jó srácok. És Magyart is többször láttam, amint a fiúkkal fociznak önfeledten a kertben. Nem úgy tűntek, mint akik terror alatt vannak. (Kicsit gazos a kert, Péter!) Osztán meglepetésemre valamikor február elején - éppen a buszhoz szaladva - a házam előtt dekkolt a kocsijával. Nem tűnt boldognak. Ideges, szomorú volt, a telóját nyomogatta, aztán elnézett valahová, ahol a madár sem jár. Kis híján bekopogtam hozzá, hogy minden rendben van-e. Talán ott kapta az utolsó impulzust, ott dőlt el, hogy új útra lép. (A genius loci ugyebár, amely miatt tíz év múlva emléktábla lesz a kérón: Innét áradt a Tisza.)

Folytassuk egy másik ellentétes gondolattal: miközben Jucust nem kedvelem, Petit értem. Nagyon is. Azért, mert a 2006-os tüntetéseken egy oldalon álltunk, és Péter sokat tett Gyurcsány sünjei által megalázott és jogfosztott emberekért. (Érdekes, hogy a nemzethynek nevezett tábor milyen hamar felejti el azokat, akik a nehéz órákban mellettük álltak, és milyen könnyen fogadja be azokat, akik akkor is a saját kis karrierjüket építgették a komcsiknál, lásd: "a tollamat szarba mártom, azzal írom le: Nagy Márton" és egyéb szadeszos, maszopos figurák.) Ezért vicces Magyar Péter "összegyurcsányozása", hiszen ő elég rendesen rühelli Fletót, de a Viktor-féle hiéna sajtónak semmi sem drága, ha lejáratásról van szó. Apropó lejáratás: Kocsis Máté - akinek bírósági papírja van arról, hogy nem buzi - "focistafeleségként" aposztrofálta Magyar Pétert. Kérdezze meg már ettől a nem buzitól valaki, milyen érzés egy "focistafeleségtől" ekkora zakót kapni?

Van is zavar a fideszes fejekben, hiszen sok barát köpi szembe otthon, titokban a tükröt, amiért félelemből a nyilvánosság előtt ekéznie kell Pétert, csak hát különben repülnek Viktor bábszínházából. Kognitív disszonanciában élve megmagyarázzák maguknak - hány ilyen cimborám van nekem is -, hogy Magyar Péter az áruló, nem Viktor, az elhízott, közpénztolvaj KGB-ügynök. Pedig Viktor nevét kell árulóként fekete kisbetűvel beírni a "Magyarok története" című kiadványba. (Ha lesz még, aki olvassa.)

Magyar Péter tehát az én - nem szignifikáns - értékrendem szerint csak azt teszi, amit minden fideszesnek tennie kellene: az ország, a nemzet megmaradása érdekében kirúgni a francba a KGB-ügynököt, a bandájával együtt. És ez csak határozottan fog menni, mert Viktor Vova kezében van, ha akarná, sem engedheti el azt a hatalmat, amelyet a ruszkik kegyéből gyakorol. Szóval, drága fideszes barátaim, ha még van emberi arcotok, gondoljatok Ady százhúsz éves intelmére: "Ez a mi országunk kis ország s mi magyarok pláne kis náció vagyunk. Értsék meg már jóhiszeműen opportunus barátaink, hogy kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell." Akik tehát Magyar Péter karcos, tabukat döntögető stílusát kifogásolják, valójában mellébeszélnek azért, amiért nem mernek fellépni a haza- és nemzetáruló Viktor országrontó tevékenysége ellen.

Hanem, Magyar úr drága, ha szabad néhány kritikát megfogalmazni. (A gazos kerten kívül.) Önnek most nem az ATV-s hülyegyekekkel kell foglalkoznia.

Egy kis kitérő. A hétvégén újra be kellett állítanom vidéki dácsámban a tv-csatornákat, így láttam a Németh-féle szeánszból tíz percet. Odaragasztott a képernyő elé. A tök összefüggéstelenül valami démonokról hadováló vén hülye Németh Sándor simán lepipálta Bödőcsöt. A nála is ostobább idióták pedig itták szavait és egy sem volt közöttük, aki szocotthonba küldte volna Sanyi bácsit. Ön ezekkel akar vitázni? Én röhögtem egyet, aztán mikor meguntam a kretének parádéját, elkapcsoltam. Tegye kérem Ön is. Ja, és megjegyzendő, hogy amikor mi 2006-ban az utcán tüntettünk a baloldal nyugatos elkötelezettségű üdvöskéje ellen, Sanyi bá' és révülő kreténjei elkötelezett SZDSZ-esként támogatták Fletó rezsimjét. Most meg: csak a Fidesz. És megmaradt fideszes barátaink szerint a Gyüli a frankó. Szánalom.

Szóval, drága Magyar úr, mostan egy kicsit pihi van. Foci a kölykökkel, lazán. Önkorik őszig jegelve, azzal nem kell foglalkozni, EU parlament pipa, Weber kedves fiának fogadja uraságodat, Néppárt oké. Azzal nincs sok dolog. Mostan a pártépítés a feladat, megkeresni a helyileg nem kompromittálódott arcokat, bevonni őket, felkészíteni a politikai munkára. Kormányképes alternatívát kell kiépíteni, meggyőzve az országot a váltás szükségességéről és az új garnitúra kompetensségéről. És igen, ehhez át kell törni Toni Goebbels által épített hallgatás/lejáratás falát. Ebben a fiatalokra kell támaszkodni, jól nyomják a srácok.

Bár nem lesz könnyű, de a folyamatok most az Ön kezére játszanak. Viktor vátesz szokás szerint bebukott nagyszerű széljobbos EU-s bandájának kiépítésével, penderítik ki mindenhonnan a Putyin-csicskát. (Lehet, még a NATO-ból is.) Trump az utolsó reménye, de ez is hiú ábránd, mert ha Donald nyer is, az amcsi nemzetbiztonságnak Viktor nem lesz a barátja. Idehaza olyan nem megszorítások jönnek, hogy a fal adja a másikat, csak már nem nagyon van honnan megszorítani, a magyarok pénztárcája üres. A központi költségvetés összeomlott, az államadósság az egekben, az MNB hiánya kb. 2000 milliárd, stb. Gyakorlatilag államcsőd. Eközben a Viktor-família és a NER-kurvák ezermilliárdokat tolnak ki maguknak. (Ha a haldokló Nyugaton a miniszterelnök zseniális vejének bebukott ingatlanprojektét az állam 580 milliárd adófizetői pénzből mentené meg, a csávó öt percen belül a guillotine alól visítozna, itt meg semmi.)

Tehát, Magyar úr kérem, jó az irány, sok a munka, de ne adja fel, okosan lebontható a NER-nek nevezett moslék rezsim. És a legfontosabb: a fiai büszkék lehetnek Önre, és arra, amit eddig elért. Kérem, folytassa a munkát, mert: "A m(M)agyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez;" Talpra Magyar!

Lássák, hát még egy ellentétes állítás: a címben elegem van Magyar Péterből, a szövegben viszont - féltve őt ugyan - abszolút támogatom. A megoldás egyszerű, mint máskor már jeleztem: a köcsög blogger kattintásvadász.

Az utolsó bejegyzésemben Pedo Katóból volt elegem, aki - amiként "megprófétáltam" - le is mondott. Hiába, velem nem lehet kukoricázni. Most ebből a Szutyok nevűből van elegem, de ez nem fog lemondani. Meg is mondom, miért.

A lényeg, hogy Szutyok egy szarember, és Viktornak az ilyen szaremberekre van szüksége. Plusz Pedo Kató elkezdett önjárni, Szutyoknak viszont eszébe sem juthat ilyesmi, mert Viktor hiéna sajtója abban a percben szedné szét. Érdekes egyébként, hogy a Fidesznek nevezett trógerbandában mennyi genetikailag hazaáruló mocsok jött össze. Itt van ez a Szutyok (meg aranyszájú Zsoca).

Ennek a Szutyoknak az apja például egy tőrőlmetszett filoszemita ember volt. (Bizony, ezt tartja róla a legendás családi legendárium.) Ennek a pompás filoszemita öreg Szutyoknak a nyilasok nem voltak elég filoszemiták, ezért egyenesen a Magyarországi Nemzetiszocialista Pártban találta meg a valódi magyar filoszemitákat. És a koronázó városban üstöllést a megyei filoszemiták élére állt. Öreg Szutyok annyira, de annyira filoszemita volt, hogy munka által való szabaddá tevésben hitt. Így aztán mindent megtett azért, hogy zsidó honfitársai szabadok lehessenek. Ők - bár nem kértek öreg Szutyok filoszemitizmusából - nagyon szabadok lettek. Öreg Szutyok munkásságának eredményeként szublimáltak a Szabadsággal, amidőn ellebegtek a krematóriumok kéményei felett. Ám, hogy ezek a Szabadságot magas szinten megélők vagyona ne menjen ebek harmincadjára, öreg Szutyok kikanyarított belőle magának egy darabot, hogy ezzel is segítse jobban megélni filoszemitizmusát. Aztán bujkált egy picit, de a nagy bujkálásban is szakított időt összeklampácsolni a kis Szutykot. (Ungváry úr majd kikutatja, hogy a  bujdosó nem pacsizott-e le a komcsikkal, mert lehet, hogy nem csak a kisnyilas nem volt nyilas, hanem a kis náci sem volt náci.) Mert ezek a magyarokat eláruló szemétládák szagról is felismerték egymást. Berliner vagy moszkauer, szép sütemény mind, ha hazaárulásról volt szó. (Érdekes párhuzam - amely Plutarkhoszért kiállt - aranyszájú Zsoca nagypapijával.)

És a kis Szutyok szépen szívta magába a filoszemitizmust. Nem is tehetett mást, hiszen zsidóágyban szundított, zsidóasztalnál, zsidószéken ült, zsidóíróasztalnál tanulta a betűvetést. Ezeket igényelte öreg Szutyok a szabaddá tett polgártársai vagyonából. Osztán - láss csodát bamba magyar - ifjú Szutyok simán felvételt nyert jogi egyetemre a szocializmus alatt. Igen, akkor, mikor arisztokraták, polgárok, kuláknak gúnyolt parasztok kölykei nem is álmodhattak egyetemről, a egykori náci fattyát felvették. Voltak még csodák az ateista szoci rezsimben is. (Aztán, hogy kinek, kiről, mit súgott cserébe ő vagy a fater, azt tárja fel Ungváry és Karsai úr.) A cucu utolsó évtizedéiben eljogtanácsoskodott az ifjú Szutyok, hogy a rendszerváltásnak nevezett orosz módszerváltás idején kibontakoztathassa üzleti szellemét. Ekkor sok magyar embert sikerült megkárosítania mint házaló ügynök, de - miként az Alkotmánybíróság leszögezte kommünikéjében - "a cége jogszerűtlenül senkinek nem okozott kárt". (Csak jogszerűen, ugye?)

Most pedig az is kiderül, hogy zsebszerződések megkötésében jogászkodott, amellyel osztrákoknak játszották ki a magyar termőföldet. Szutyok Tomika, hát meglelte hazáját - öreg Szutyok vére nem esett messze a fájától - csak sikerült elárulnia a magyar embereket ezúttal az osztrákoknak. Öreg Szutyok a fritzeknek és az oroszoknak árulta el hazáját, benne honfitársai életével, ifjabb Szutyok talán az oroszoknak és biztosan az osztrákoknak a magyar emberek fillérekért eladott földjével. (Megen Plutarkhosz, aranyszájú Zsoca is a magyar emberek vérplazmáját árulta araboknak az asszonnyal. Milyen érdekesek ezek a nagy nemzeti náci korcsok!)

Összegezzük hát. A magyar köztársasági elnök egy polgártársai megalázásában, jogfosztásában, megölésében tevékenyen résztvevő náci fattya. Elvileg természetesen senki sem felel felmenői bűneiért, így Szutyok sem. Csakhogy amiként az átélt traumák, úgy látszik a hazaárulásra való hajlam is öröklődik. Szutyok szép példa erre. Normális országban nem lehetne közjogi méltóság, hacsak - bevallva az igazat - naponta nem határolódna el az apjától és nem bizonyítaná életével, hogy bánja az apa tetteit és jobb ember akar lenni nála. Szutyoknál ez fel sem merül. Hazudik, és hazugságaival próbálja elfedni, hogy ha lehetne a munka alapú társadalomban ő is szabaddá tenné polgártársait és megigényelné vagyonukat. Egy ilyen szemét ember az ország elnöke. Nekem elegem van belőle, meg abból is, aki elnökké tette.

Ezért drága Viktor, szülinapod alkalmából fogadd jókívánságomat. Kedves családoddal együtt légy átkozott hetedíziglen! Ámen.

Borzolódnak a kedélyek Kató körül, mert egy pedofília ügybe aljasult embernek kegyelmet adott e drága fidesz lény. Megy a habiszti hiszti minden oldalról, tüntikézés, lemondások, influenszer megmondások, a pedofil szóra csibészeltetett hülye paraszt fidesz hívők néznek ki a buta fejükből, és Viktor is miszlikbe akar aprítani. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Mondhatnám szokás szerint.

Előre bocsátom, hogy én Katóval kapcsolatban negatívan elfogult vagyok. Sosem szerettem ezt a nőt, aki olyan szépen emlékezett meg magyar honfitársai röhejes fizetéséről. Már csak ezért sem lett volna szabad elnökké tennie Viktornak. Családügyi miniszterként pedig szánalmas teljesítményt nyújtott, hiszen soha ennyi magyar nem halt ki az anyaországban és az elcsatolt részek diaszpóráiban mint az elmúlt tizennégy évben. A hivatalos propaganda felböfögésén kívül ez nő nem csinált semmit. Az az egy valamit: folyton mosolygott. Hitte ő. Valójában annyira őszintétlen volt mosolya, hogy inkább egy áldozatát megnyugtatni igyekvő tigris vicsorgására emlékeztetett. Oszt most húzhat elfelé. Egy nem túl nagy hiba miatt. De tegyük fel az ősi kérdést: Kinek az érdeke, hogy ez az ostoba liba eltakarodjon?

Folytassunk egy kis karmelitológiát. Lenne ugye a Lázár. Janit kétszer ültette fel a ringlisre Kató, amelyet elég nehezen viselt a batidai kastély nem ura. A nyilvánosságban is nekiment Katónak, de talán azóta rájött szegénykém, hogy nem Tattaglia az ellenség, hanem Barzini. Mindazonáltal Janó kevés ehhez. Szart kavarni tud, de Kató megbuktatása nagyobb falat.

És most lépjünk vissza az időben december közepéig. Vannak nekem ilyen izé... polgári körös barátaim. (Na, jó az antiszemitáknak is vannak zsidó barátai.) Összeköt minket a komcsik rühellése, és szétválaszt, hogy én a narancsos komcsikat is rühellem. Ők meg valahogy nem veszik észre a narancsos komcsikat. Jókat szoktunk röhögni a saját hülyeségeinken, és nem vérre menően lehet egymást ugratni is a politikai helyzetnek megfelelően. Viktort védi mindegyik az utolsókig, én pedig gazul húzom őket. Nos, azon a bizonyos decemberi napon mondom nekik, hogy a Viktorotoknál erősen elmentek otthonról, ha a Költségvetési Tanács elnökének egy ilyen senkiházi nyikhajt nevez ki, akinek semmi köze az államháztartáshoz, oszt' még ráadásul a Csányi istállóból vakarta elő. Kinek a f@szát kell tisztelni ebben a fiúcskában? - kérdeztem szeretettel. Ment a hümmögés, hát izé, meg tényleg, ez nem okos. Aztán az egyik Viktor várvédő kiköpi, hogy nem a Viktor nevezte ki, hanem a Kató. Szóval az történt, hogy miközben Viktor Brüsszelben harcolt az igaz magyarokért utolsó leheletével védve a kávéfőző gépet és a klotyóláncot, Kató önállósította magát. Mivel a törvényben az van, hogy a Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi, hát Kató kinevezett egy, a család baráti körében lebzselő kiscsávót. Mondtam a srácoknak, hogyha ez igaz, akkor Kató aznap szart utoljára a Sándor palota wc-jébe, amikor Viktor ezt megtudja. Leugattak, hogy nem, ennyi belefér. A rossebbet fér bele - mondtam én okosan - nem ismeritek még mindig a ti atyamestereteket? Senkinek, értitek, seggfejek, senkinek nem lehet önálló szemétdombja. Egy a szemétdomb, egy a kakas, egy a kukérékolás! Viktor tehát megoldotta a helyzetet. A rá jellemző módon. (Erről Pokorni és Áder is tudna mesélni.)

Szépen hagyta, hogy lemenjenek az ünnepek, b@szakodott egy sort a svédekkel stikában szembe menve a konzultációs ökrök akaratának 99%-ával megszavazta az ukránoknak szánt segélyt (benne a fegyverekkel is) a gonosz Brüsszelben, aztán komótosan elővette a Kató ügyet. Természetesen nem a Költségvetési Tanács elnökének a kinevezése és Kató saját szemétdomb gründolása az ok, azt a fidesz paraszt meg sem értené, hanem a pedofil ügy. Kifelé. Befelé pedig egyértelmű az üzenet: senki sem kérdőjelezheti meg Viktor hatalmát. Amíg Akela át tudja ugrani a szakadékot, a falkából senki sem hívhatja ki. Kató tehát megalázva - és ezzel statuálva, mert az a lényeg - mehet vissza a balettbe ugrálni. (Az alesből is tizedes lesz.)

És Viktor okos, nagyon okos. Kettő az egyben-t játszik. Kató repülésében magával viszi Jucust is, aki hát - hogy is mondjam - nem a fidesz családmodelljét követi. (Az erről szóló kazetta tartalmát a fidesz felső vezetése éppúgy ismeri, mint Borkai lyukas zoknis felnőtt filmes produkcióját is előbb tudták mint a nagyérdemű.) A Völner/Schadl-ügyben is van némi szerepe, ezért levették annak a minisztériumnak az éléről, melynek elnevezéséből Jucus rekord gyorsasággal törölte ki az „i” betűt.  A mese úgy szólt, hogy ő vezeti a fidesz EP-listáját. De akinek egy csöpp esze volt az tudhatta, hogy Jucus max. annyira lenne alkalmas Brüsszelben, hogy visszamásszon a Szájer által időközben méltatlanul elhanyagolt ereszcsatornán. A kegyelmi döntésben játszott szerepe miatt a drága Jucika is megy vissza abba a fidesz pöcegödörbe, ahonnan Viktor egy pillanatnyi zavarában kihalászta.

Hát így állunk véreim az Úrban.

Csak még egy dolog. Elindult a fidesz köztársaságielnökjelölt-castingja. Ezúton szeretném jelezni, hogy blogunk kiváló szerzője lenne a legalkalmasabb e posztra. Először is, kommentelőink több alkalommal jelezték, hogy: Elegem van for president! Tehát Viktor engedhetnél a népakaratnak. Másodszor, teljesen átlagos buta magyar fejem van, ezzel kifejezném a nemzet egységét. Továbbá a fentiek jelzik, hogy a szerző érti az idők szavát, kész megteremteni a virtuális köztársasági elnöki tisztséget. Garantáltan nem mennék a Sándor palota környékére sem. A törvények aláírására egy aláírópecsétet helyeznék el Kövér elvtársnál, így egyből mehetne a Közlönybe az elfogadott törvény, nem kellene a felesleges utaztatás. Kegyelmet nem adnék, így balhé se lenne. A heti pár pr-cikket megírnák Tóniék, az ingyenélő sajtómunkásokra sem kellene külön pénzt költeni. Az ilyen bírák kinevezése és egyéb szarságokat intézné a portás. Szórakozásból a kitüntetések átadásán jelen lennék, kicsit megböködném a sok hiú hülyét. Zászlófelvonásoknál mindig jelentőségteljes bambasággal néznék, és átlépném a lószart. Testőrség nem kell, ki akarna egy ilyen súlytalan fazont macerálni. A Béla király úti kecóra nincs szükségem, azt Rasi megkaphatja szállodának. És ami a legfontosabb: nem lopnék, így több maradna neked, drága Viktorom. Csak a fizut utaljátok pontosan, ha lehet.

Látjátok, kedves népem ennyi lenne egy köztársasági elnök feladata. És Kató még ehhez is ostoba volt. Így lett belőle Pedo Kató. Ezért van belőle elegem.