Az az igazság, hogy sokszor volt már elegem a Lidlből. Leginkább a kasszánál szokott rámtörni ez az érzés. Gyakran előfordul, hogy ott intézik az ügyfél panaszokat, amely miatt áll a sor. (Hogy melyik kasszához esik be a panaszos, könnyen kideríthető: amelyikben én állok.) Aztán a kapkodtatásra kényszerítés. A pénztáros iszonyat tempóban húzza le az áruk címkéjét én pedig cirkuszi akrobaták ügyességével próbálom elpakolni őket. Ha nem vagyok elég gyors, ég orcámnak bőre a többi vásárló előtt, amiért feltartom embertársaimat. És a kapkodásban sajnos többször rajtakaptam egy-két pénztárost, hogy nem csak az áru címkéjét húzza le. A kedvezményes kuponok helyett másik - nem kedvezményes - áru kódját üti be. Ez különösen a pékáruk esetében fordul elő, de a leértékelt cuccoknál is sokszor "véletlenül" nem a leértékelést tartalmazó matrica kódja csúszik a leolvasó fölé. Szóval a kapkodásra kényszerítésnek alkalom adtán lehet némi üzleti haszna is, de a Térdszalag rend jelmondatát fejünkbe vésve: Szégyellje magát, aki rosszat gondol a Lidlről.
Hanem most aztán jól elrúgta a pöttyöst ez a gaz multi nálam. Kapok egy üzenetet azzal, hogy november 30-án informatikai probléma miatt hiába húztam le a Lidl kártyámat. És most figyelj bamba magyar: a hibáért elnézést kérnek, és 500, azaz ötszáz magyar forintnyi levásárolható kupont ajánlanak fel fájdalomdíjul. Mi van? Hát mit képzelnek ezek ott a Lidlnél? Nem ehhez az európai gondolkodáshoz van szokva ez az észak balkáni söpredék. Amely az ilyen megengedhetetlen magatartásminták miatt elkanászodik, és holmi fogyasztói öntudatra ébred. (Mondjuk a magyar népesség esetében ez pár évezreddel a szingularitás után fog bekövetkezni, na de akkor is.)
Nem, nem kedves Lidl ez nem jó út. Vegyenek példát a magyar tulajdonú boltláncokról! Amelyek talán még mindig nem ismerik az applikáción keresztül való kuponosztogatást. A helyes megoldás a helyi lapban való kivágható kuponjuttatás, esetleg - szédületesen haladva a korral - a papíralapú szórólapon való kuponozás. Természetesen egy sor kisbetűs feltétellel. A kisbetű szó szerint értendő: hatos betűtípussal nyomottan. A figyelmes olvasónak aztán kiderül, hogy a kupon a város másik végén található boltban váltható be, kizárólag hajnal kettő és három óra között. A termékleírás szerint valójában a vizes zsemle kerül a kuponnal három forinttal kevesebbe. Ha ezek után a kuponmániás elzarándokol az adott boltba, és bevásárol az ócsított vizes zsemléből, a kasszánál éri a meglepi. A pénztáros közli vele, hogy a kódot annyira összetapogatta a zsíros mancsával, hogy a gép nem tudja leolvasni, ezért marad az eredeti ár. Kell vagy nem? De ha már eddig eljött hajnal fél háromkor... Kifelé menet pedig még hallja, ahogy pénztáros Manci odaszól rakodó Pistinek: Ilyenek ezek a csalók, idejönnek a szétmállott kuponjaikkal, azt hiszik, hogy beveszem.
Szóval ehhez vannak szokva a jó magyarok, kedves Lidl. Ezért jegyezd meg jó Lidl: ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok kultúráját! Vésd az eszedbe te sötétében bujkáló multi! Ez a magyar: "Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje." Ezeknek egy korrekt, európai hozzáállás értelmezhetetlen, ezért van elegem a Lidl sekélyes próbálkozásából.
Amúgy magyar polgárként köszönöm és tisztelettel tekintek a Lidl gesztusára, amiért elismerte hibáját és korrigálta azt.
Utolsó kommentek