Van abban valami vicces, hogy miközben az ország percekre van a pénzügyi, gazdasági, társadalmi összeomlástól, a nép arra pörög, hogy egy közepesen tehetséges énekesnő félrekúrt. Persze a feszkót mindenkinek le kell vezetnie, Totova művésznőnek fricskával, a társadalomnak meg a véleménynyilvánítással. (Köcsög bloggernek meg kattintásvadászattal.)

Mindenki elmondhatja véleményét, és el is mondja. A liberók röhögnek a kereszténykedő liba felkenődésén, az okosok erősen gondolkodnak, hogy tényleg jó ötlet volt-e egy ilyen ostoba luvnyára alapozni a NER női eszményt, zenekritikusok elmélkednek a művésznő hanyatló karrierjéről, cicológusok féltik a gyerek fejlődését, gazdasági szakemberek számolgatják a közös ház költségeit, jogászok a válás részleteit ecsetelik, a barátok bennfenteskednek a felek állapotáról, fogynak a celeblapok, kattint az internet népe. Uborkaszezon van, jó ez így. Engem - tudják a köcsög bloggert - valami más érdekel. Totova művésznő végtelen ostobasága, arroganciája, semmiből nem tanulása, következmények felmérésének hiánya, és mindezek eredményeként a mások hibáztatása, kioktatása. Szóval a magyar néplélek. Totova művésznő az a csepp, amelyben benne van a magyar tenger.

Nézzük hát! Valami "teheccségkutatóban" tűnt fel a nővére után. A producerek elképzelése az lehetett, hogy sok pénzt tudnak lehúzni a tesókról, ha egyszerre futtatják őket. Ráadásul a Tóth nevet már egy évvel korábban sikerült bevezetni, így olcsóbb volt a brandépítés. Gabika tehát a kezdetektől küzd nővére árnyékával, aki - vele ellentétben - valóban tehetséges. Mit tegyen hát egy olyan ember, aki tudja magáról, hogy hát jó esetben féltehetség, akit csak a tesója miatt tűr meg a szakma és a közönség. Például tanulhatna, akár más területen kipróbálva magát. De Gabika a könnyebb - sötét - utat választja. Megmarad nyolc elemisnek, és a nővér farvizén evezve próbálkozik. Siker, pénz, csillogás. Csak belül érzi, hogy nem az igazi. Kapja a kritikákat. Nem néz szembe a valósággal, nem gondolkodik el, nem próbál tanulni, á, dehogy. Mi a válasza? Őtet báncsák. És fejezze be mindenki az ő bántását. Azóta ez a módi nála. Bármit csinál, ami nem tetszik a közönségének, az a reakciója, hogy: Kuss, ő helikopter.

Próbál kitörni a kistesó poziból, lesz kőkemény rocker, ám mivel hamis a baba, a rockertársadalom nyílt proletárőszinteséggel véleményt nyilvánít. (Kb. menj a 'csába szinten.) Kemény rocker csaj Gabika pityeregve közli a nyilvánossággal, hogy má' megint bántsák, és fejezzék be. E rövid kudarcos kirándulás után kitalálják valami nagyeszű menedzserével, hogy akkor ő már pedig Totova néven fog futni. Rajta röhög mindenki, a felvidéki magyar nők tiltakoznak, hogy arrafelé az eltótosodás szimbóluma az -ova toldalék használata, Gabika hagyja abba a hülyeséget. Gabika összevonja szemöldökét, és felszólít mindenkit, hogy fejezze be az ő bántását. A menedzserének közben megjön nyaralásról az esze, és lekeveri a Totova projektet, de már késő. Gabika óriási hülyét csinált magából. Közben össze-vissza varratja magát, amelyről persze Gabika ostoba népe véleményt mer formálni. A tetszőket Gabika álszerény somolygással fogadja, a nem tetszőknek pedig megüzeni, hogy ő így önazonos, és ne bántsák őt ezért, mert nekik nem mutassa meg többet.

Aztán az ország szeretett Totovája elmegy teheccség kutatókba zsűrizni. (Fiatal, kell a pénz.) Hihetetlenül irritáló, lealázó, modoros, álszent stílusban nyomja, erre kapja az ívet a nézőktől. Változtat? Ugyan. A válasza a szokásos: Mindenki fejezze be az ő bántását, de izibe, ám! Valami hülye felfedezi a NER-nek. És íme, hát meglelte hazáját: egymásra talál a kőbuta kornyikáló liba és a segghülye fideszbunkó. Van minden is. Pápa dal, matyó ruci, parasztnapokon való töméntelen fellépés, Fricska. Tiszta Franciaország: dő la lé. Időnként hitet kell tenni a NER-ideológiának, amelyről Totova művésznő azt sem tudja mi, de a szokott modorosságával lelkesen nyomja. Keresztényértékrend-mesét mond a hülyéknek családi idillről, sztárséf férjről, születendő/szeretetben nevelt gyermekről, épülő házról, a magyar álomról. Ha pedig bárki megkérdőjelezte a szétvarrt, rocker Gabika keresztényi hitelességét, akkor őtet bántsák és fejezzék be. Csak már nem volt egyedül. Megafonok ordították a világba, hogy itt van ez a jóravaló keresztény asszony, aki művészetével elkápráztatja a világot - lám még a pápa is elgondolkodott a cölibátus feladásán miatta -, akit bántanak a megélt kereszténységéért. Úgyhogy fejezzék be! Ez a narratíva megy több, mint egy éve. És most megfricskázták a legkeresztényibb magyar művésznőt.

A magam részéről - tudják a köcsög libsiségből adódóan - nem török pálcát a fricskázás ténye felett. Az élet bonyolult, mit tudom én mi vezetett a félrekúráshoz. Nem is érdekel. Ami érdekes a Totova művésznő már megszokott reakciója. Őtet ne bántsák, tartsák tiszteletben a ... (itt a szokásos celeb rizsa következik). Semmi önreflexió. Semmi olyan - egyébként keresztényi gondolat -, hogy hibáztam. Elbuktam. Becsaptam a férjemet, a gyerekemet, a családomat, a sok hülye fideszbirkát a vetített életemmel. Nem bírtam az élet nyomását. Bocsánat. Próbálok tanulni a bukásomból, de megyek tovább. És lehet, hogy a következő próbatételt kiállom, és az is lehet, hogy még el fogok bukni életem során. Ez vagyok, az élettel küzdő hülye picsa. Ecce homo!

És ha Gabika nem csak nyolc osztályvégzett volna, és a keresztény értékrendje nem csak egy jól fizető manírja lenne, akkor mondana neki valamit ez a néhány sor. "Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb és legszentebb eszméin végig egymás után cselekszi ezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, addig tett kísérlete elvesztegetett erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindég előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját maga legyőzni nem bír, az isteni gondviselés vezérlő keze pótolja, mire az utolsó jelenet »küzd és bízzál« - ja vonatkozik."

Totova művésznőtől hiába várjuk tehát a magábanézést. Az igazi magyar néplélek megtestesítője ő. Erre jól ráéreztek, akik a NER orcájának választották. Azé a népléleké, amely tanulással előre jutni nem akar, de magáról azt hiszi, hogy tényező, neki minden jár, és ha pofára esik, mindenki hibás, csak ő nem, ezért ne bántsd a magyart, és különben is fejezd be! Hányszor szívtuk meg ezt a mentalitást, véreim, történelmünk során? 'Oszt lám itt van előttünk. Kicsiben a nagy. Talán nem késő korrigálni, de percekre vagyunk a nagy reccstől. Nekem elegem is van belőle.