Azt mondják, hogy a szegény ország hadserege nem fegyverre költ, hanem öltözködik. A még szegényebb országnak már öltözködésre sem futja, hát pofázik. Az nem kerül semmibe. Így vannak ezzel a kiváló szittyák - akik valljuk be - nem egy katona nemzet, bár magukról szeretik ezt gondolni. Az elmúlt századok során a hadiszerencse nem igazán kedvezett a Szíriusz küldötteinek, ezért kettős taktikát alakítottak ki maguknak. Egyfelől meséket motyognak egykor volt dicsőségről, másfelől hülyeségeket beszélnek a jövő mindenkit elrettentő magyar haderejéről. Ez utóbbiban már nemzetközileg is figyelemre méltó eredményt érnek el, egyre több ország retten el a magyaroktól.

Itt van például ez a Szaladjki-Boborján nevű orosz stróman a maga belterjes tenyészetre utaló kissé degenerált kinézetével. Egy fél náci és egészen fasiszta dzsemborin például bátran kijelenti, hogy a legendás magyar haderőből kiűzi a buzikat. Bizony, véreim, eddig az volt a magyar katonai győzelmek akadálya, hogy tele volt a sereg buzikkal. Most már, hogy ezek eltűnnek, a győzelmes magyar zászlók lobognak Kelettől Nyugatig. Mellesleg Szaladjki-Boborján ezzel elárulta Ruszin/Rutén-Szundi/Szende-Rémusz/Romulusz menesztésének okát is. Sokan találgatták, miért rúgták ki ezt az egyébként semmire sem jó alakot, aki még egy rakéta Paks feletti átrepülését is átaludta. Most már nem lehet kétség: az ürge buzi. És amilyen lendülettel repült a soknevű, olyan gyorsan ástak elő a naftalinból egy másik kretént, Bőrönd Ödön feltábornagy személyében. Aki gyorsan bemutatkozott, és a pofázás frontján rárúgta az ajtót a beszari civilekre.

Feltábornagy úr, aki a béke barátja, szerényen megjegyezte, hogy a II. világháború ki sem tört volna, ha a hülye lengyelek nem kukacoskodnak a fritzekkel, meg a Nyugat hagyta volna Dolfit katonásdit játszani. A lengyel követ erre berágott, a baráti lengyeleknél pedig kezd túlcsordulni a pohár. Pedig a helyzet egyszerű: Bőrönd Ödön feltábornagy hülye, műveletlen paraszt. A rejtély csupán annyi, hogy egy hülye, műveletlen paraszt mit keres a Honvéd Vezérkar élén? Sajnos sokat. Többen helyre tették ezt a taplót, nekünk már szükségtelen, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumról általános iskola nyolcadik osztályában tanulnak a nebulók. Szomorú, hogy hazánk védelme egy olyan emberre van bízva, aki nem áll egy nyolcadikos szintjén.

De feltábornagy úr nem rostokol sokat a hülyeség országútján, hanem végigszáguld rajta a végtelenig és tovább. Winston nehéz órákban mondott szavaira hajazó mondattal ígér jó nagy szopást a jelen és a jövő magyar katonáinak. Megüzenve a hadfiaknak: "Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret." Ezek után várható némi leszerelési hullám, de ennek a zöldbe öltözött szánalomkupacnak végül is már mindegy. És Ödönke még tetézi! A kiszivárgott belső feljegyzés szerint olyanokat mond a seregen belüli vezetőiken, hogy csak ámul a nép. Mint például: a hivatáshoz képest a családi élet nem fontos, ő is szopik családilag, szopjon más is, a csapatmozgásokat légierő fogja biztosítani, a magyar sereg olyan gyenge, mint az orosz. Nehéz megállni, hogy ezeknek az egyenként is óriási baromságoknak a cáfolatával ne foglalkozzunk, de bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.

Sikerült tehát Viktornak egy jó nagy barmot kineveztetnie egy fontos pozícióba. És aki ezen csodálkozik, azon én csodálkozom. Viktor már csak a szórakozásainak él. Mostanában például ismét felfedezi kamaszkori olvasmányaiból Rejtőt. Magyarország ma a megvalósult Igori-projekt. Viktornak a Három testőr Afrikában már pipa. Most jön a Láthatatlan Légió. Bőrönd Ödön nem más, mint a konflisban utazó tűzoltóparancsnok gyönyörű tengerésztiszti karddal. A magyar honvédség lényege Mr. Wilkie tolmácsolásában: "a cél az, hogy mennél több pénzt keressünk." És ezzel a buliban résztvevők egyetértenek. (Azért vannak a benne.) "...pompás volt a felszerelés, csak a kereskedők nem akarták elég drágán számítani a dolgokat. Márpedig Wilkie úr keresni akart. Ezért aztán engedményeket kellett tenni. Így például a piperekereskedő hajlandó volt magasan számlázni a borotvakészleteket, de csak akkor, ha Wilkie úr megveszi a raktárban száradó hétszáz gumikesztyűt, amit egy forró napon, pillanatnyi önkívületében rendelt meg. A sportfelszerelési üzlet tulajdonosa csak úgy ment bele a kulacsok és turistapoharakkal történő manipulációba, ha negyven teniszütőt is eladhat. Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése. Nem merült fel többé."

Ennek az írózseninek ez a pár mondata igazítja el a valóságot látni akaró embereket a Magyar Honvédség lényegét érintően. Bőrönd Ödön csak díszletnek lett kiválasztva megnyugtatandó a ruszkiszopás miatt idegeskedő NATO-t és elfedve a Láthatatlan Légió túlárazott beszerzéseit. De ez olyan hülye szegénykém, hogy nem érti a feladatát. Segítsünk neki: Ödönke, kussoljál, és várd a Köröndön feketeszín bőröndödön, hogy a tearózsa kinyíljon az aszfaltkövön, s a 4-es busz begörögjön. Neked ez a dolgod, paraszt. Ezért lettél odabaszva.

Normális országban Bőrönd Ödönnek ilyen antréval esélye sem lenne a saláta ellen. Igori országban alapvetés, hogy a salátának kell pusztulnia, mert a népeknek nincs elege abból, ha a Láthatatlan Légión keresztül kilopják a szemét.