Január elején jött a hír, hogy az Európai Bizottság felfüggeszti az Erasmus és a Horizont programot. A magyar kormány és a propagandasakálok erre elkezdtek visítani, mint egy sötétben inzultált hölgy. Kezdte a Navracsics úr, aki rendkívül európai módon érthetetlennek nevezte a döntést. Folytatta a sakálbanda, akik a jól bejáratott brüsszelezéssel, "nekik fog fájni" vigasztaló dumával, valamint "megoldjuk az érintett egyetemekkel külön" szöveggel és egyéb üres kuruckodással próbálják bagatelizálni a nyilvánvaló megaláztatást. Végül "jött a Tenkes kapitánya", aki szokásos pénteki rizsázásában emelte fel csodás ribancpofijának szemöldökét, és erkölcsileg mélyen felháborodva kikérte magának, hogy az ő arany közjószágait báncsa Brüsszel. (Érdekes, hogy az egyetemek átalakításáért felelős és annak nagyszerűségével korábban sokat házaló Stumpf úr mintha nem exponálná magát ebben a diadalban.) Akkor hát hántsuk le az újabb európai szívatásról a kormányzati guanót, és nézzük a dolgokat a maguk valójában.

Erasmus - ama Rotterdami - egyik kedvenc reneszánsz, humanista íróm, "A balgaság dicsérete" című művét vagy negyven éve olvastam jókat derülve az ember típusokon, mert hát: "Ecce homo!". (Azt hiszem, újra kellene olvasnom.) Az Európai Unió ezt a kiváló, sok derűvel, szarkasztikus megközelítéssel komoly dolgokat megértetni akaró európai gondolkodót választotta ifjúsági csereprogramjának névadójául. (Nem csoda, hogy a magyarok már a névadás üzenetét sem értik, hiszen Erasmus korában elődeik azzal voltak elfoglalva, hogy a pápa - az akkori EU - által a török elleni harcra szánt suskát miképp lopják el. Az eredményt Mohácsnál szüretelték.)

A következő lépcsőként a megértéshez, látni kell a történet kiindulópontját. Az Unió vette észre, hogyha versenyben akar maradni a technológiai, innovációs fejlődésben, akkor bizony ezeket a területeket kiemelten kell támogatnia a következő költségvetési ciklusban. A gondolatot tett követte és a 2021-27 időszakban nagyon jelentős összeget áldoz a közös költségvetésből erre a célra. De amely célban Európa a jövőt látja, abban a magyar söpredék vezetője a lopás lehetőségét fedezte fel. Sebtiben átalakította a magyar egyetemi rendszert látszólag alapítványi formába terelve be egyetemeinket, valójában felkészítve őket a beáramló uniós pénzek ellopására, amellyel kétszer vernék át az Uniót. Egyfelől eltüntetnék a pénzüket, másfelől semmit sem tennének hozzá az elvárt célokhoz, így a magyaroktól Európa versenyképessége maradhatna a béka ülepe alatt. Csak valami nem oda való, nem is illatos dolog került a palacsintába. Az Unió nem hagyja, hogy az európai polgárok adóját egy szűk balkáni banda elcsaklizza. Ez a probléma alapja. Viktor már-már zsebében érezte a finom eurómilliárdokat, és most visít, hogy nem kapja meg. Megy tehát a látszatcselekvés.

Már az is érdekes, hogy a programok felfüggesztéséről december közepén született döntés - a magyar kormány részvételével -, a sakálóbégatás pedig január elején kezdődött. Két eset van. Egy, hogy a tárgyaláson részt vevők nem fogták fel a döntést, mert olyan hülyék. A másik, hogy nem merték megmondani Viktornak, mert azzal elrontották volna karácsonyát. Az ünnepek múltával aztán bemerészkedtek hozzá a szokásos "Brüsszel-anyázással". Viktor kapkodja a levegőt. Navracsics úr meg nem érti, de állítólag öt perc alatt megoldotta.

A magyar narráció fedő dumája szerint a problémát a politikusok élethosszig tartó kuratóriumi tagsága okozza. (Itt már a tapló fidesz szavazó - kura, micsoda? - elvesztette a fonalat.) Az érintett miniszterek a "haza üdvéért" fájó szívvel lemondanának másfél-két milliós havi plusz pénzükről, ha megbízható strómannal lehetne őket pótolni. (A fizetéseket még a tapló fidesz szavazók - mennyi millió? a kurva anyjukat - is megértenék, ezért valahogy nem is teszik ki a plakátokra.) Ma tehát ott tartunk, hogy Viktor hajlandó lenne törvényt módosítani az összeférhetetlenségi ügyben, hátha az EU nem veszi észre a közbeszerzési trükköt. Csak az Unió átlát a ravaszkodáson, mint az üvegen. Mert a kuratóriumok mamelukokkal való feltöltése tünet. A lényeg nem itt van. Hanem ott, hogy az átalakított egyetemekre nem vonatkozik például a közbeszerzési törvény. Azaz, ahogy a gaz brüsszeliek utalják az eurót, onnantól "elveszti uniós pénz jellegét", és kinek mi köze hozzá, hogy a "független" egyetem mire költi. Végül is egy csinos jacht is szolgálhatja az EU innovációs fejlődését, csak elég távolról. De attól még... Hát nem? Vagy egy szépen hízó offshore számla. Egy pompás loft lakás New Yorkban, amely igazából úgyis Új-Amszterdam, az meg ott van a régi mellett. Ja, hogy a magyar tudományos életnek ebből csupán annyi jutna, amennyi a látszathoz kell? Kit érdekel? Magyarország már tizenhárom éve Igori, amelyet a szélhámos Pittman vezet úgy, hogy a látszat fenntartásával ellopja a valós célra küldött pénzeket. Ám most nem jön a zsé. Megunták ellopását a donorok.

Helyette jött az Ufi az egyetemi együttműködés felfüggesztéséről. De ez a Viktort nem érdekli. A magyar fiatalok és egyetemi kutatók majd vegetálnak itthon vagy lefalcolnak Európába. Aki meg magyar egyetemre megy, az cserediák program keretébe mehet a Szovjetunióba. (már ha az Arany Hordának van egyeteme). Félő, hogy az EU-s programokból való átmeneti kizárás tartós lesz, amellyel a magyar tudományos életet, az ehhez kötődő polgári gondolkodást és életmódot is kizárja széparcú a világ tudományos vérkeringéséből.

A magam részéről a kérdés megítélésében ingadozom, mint középparaszt a tsz-szervezéskor. Egyfelől nem bánom, hogy ennek a magyarnak nevezett népnek az életminősége tovább romlik, mert aki nem tesz a szabadságáért, az megérdemli a rabságot és az azzal járó megaláztatást. Másfelől elegem van a magyar balgaság dicséretéből.