Evangélikus barátaink büszkén vallják, hogy vallásalapítójuk, Luther Márton találta ki a karácsonyfa-állítást, amely aztán szép hagyománnyá nemesedett. Nem tudjuk, hogy Marci mit szeretett volna elérni a karácsonyfával, de amivé a XX-XXI. századi média tette, az biztos szándékán túli eredmény. Mert amint eljő a karácsonyfa-beszerzés szezonja, a média azonnal egymásnak feszíti a különböző módon ünnepelni akaró embereket, akik nem látják át a "vékony vagy vastag felén kell-e a tojást feltörni"-vita hiábavalóságát, és képesek tényleg egymásnak esni. Pedig csak arról van szó, hogy a sütőtökszezon médiamunkásainak is meg kell valamivel tölteni a kolumnákat, a két reklám közötti műsoridőt, irányt kell mutatni az influenszer világ tökjeinek, ezért sok hülyeséget kell összehordaniuk igazolandó, nem puszira veszik fel a fizetésüket.

Kezdődik november végén a nép hergelésével a dráguló árak miatt. Ezzel alakítják ki a fenyőárusok/termelők és a vásárlók közötti ellentétet, megalapozván a továbbiakat. Aztán jön kisfa- versus nagyfa-hívők egymásnak ugrasztása. Az egyedülállók, idősek, kevésbé tehetősek a kisfára esküsznek, a gyerekesek inkább a nagyra. Az előbbieknek egyszerűbb a díszítés, kevesebb helyet foglal stb. Az utóbbiaknak viszont az az öröm, ha a gyermekük tágra nyílt szemmel rácsodálkozik arra a nagy, díszes, illatos, csillogó karácsonyfára, amely alatt ott vannak a rejtélyes dobozok. Ebbe az örömködésbe másznak bele a megmondók próbálván valami lelkiismeret-furdalást kialakítani a nagy fát kedvelőkben. Sőt még képesek tetézni is! Mert ha már nagy a fa, azt kihívás úgy feldíszíteni, hogy a lurkók ne vegyék észre. Tehát jön a nagy fát állítók macerálása azzal a világra szóló problémával, hogy együtt díszítsen a család apraja-nagyja vagy jobb követni a József Attila-i óvást: "a titkokat ne lesd meg". Ha pedig közös díszítés, akkor komolynak látszó gyermekpszichológusok osztják az észt arról, hogy hány éves kortól szabad/érdemes bevonni a gyerekeket.

Ha ezen is túl van a nép, akkor másznak elő a kiváló környezetvédők, hogy tisztázzák a műfenyő - valódi fenyő állításának problematikáját. Természetesen ők a műfenyőállítás hívei, mert a fák védelme mindenekfelett. Ezeket az sem zavarja, hogy a karácsonyfának való fa termelése agráripari tevékenység, amelyből Zala és Somogy megyében sok család él meg. (Ilyen alapon a búzatermesztést is betilthatnák.) A buggyantak a náluk is hülyébbeket stresszelik a: "Védjük meg a fákat!" kissé idejétmúlt mantrájával. A műfenyő is jó, hiszen karácsonykor csak ki kell nyitni, Vízkeresztkor összecsukni, mint az esernyőt. És ha van otthon fenyőillatú wc-illatosító, akkor az illat olcsón generálható. Az utóbbi időben viszont a műfenyőben hívők logikája is kapott egy kis gellert, hiszen egy műfenyő legyártása odatesz a karbonsemlegességnek. Tovább kell lépni az ökológiai lábnyommentes műfenyő érdekében!

De aki valódi fenyőt szeretne, azt sem hagyják nyugton. Jön a vágott fa-földlabdás fa ellentét szítása. A földlabdások helyes gyerekek, csak egy idő után elkezdik őket nem szeretni a nagypapák, unokatesók és egyéb rokonok, barátok, amikor megjelennek náluk a lebontott fával, hogy ültetnék már ki az udvarukba. Mert speciel a kiszemelteknél már van tavalyról, meg tavaly előttről, meg az előttről, és ha már fát ültetnének, akkor inkább kajszira gondoltak, nem kényszerültetett fenyőre. A labdás fákat eladók persze tudnak rugalmasak lenni, és ünnepek után többekhez vissza lehet vinni a fákat. Ez a legnagyobb üzlet, hiszen eladják a fát, amelyek visszatérnek gazdijukhoz, mint Lassie. Idén viszont a valódi vágott fákat vásárlók köthetnek jó bótot. Eddig úgy volt, hogy karácsony elmúltával kidobálták a fákat, amelyeket összeszedtek a köztisztasági dolgozók. Más világ lészen most! Az üzleti érzék nélküliek továbbra is dobálják, a bizniszmenek eladják! Csacsi dobálók ezt veszik majd észre, hogy a lomis időkben megszokott alakulat kapus tehetségei már a levegőben elkapják a hatodikról kivágott fákat, és viszik tűzifának vidékre. A Warren Buffett-félék viszont a lépcsőház kapujában alkudoznak arról, hogy mennyiért viheti el az élelmes vállalkozó.

Szóval, drága ünneplő barátaim, ne hagyjuk magunkat az egzisztenciális okból hülyeségeket beszélő médiamunkások, szakembereknek álcázott marhák, tizenöt perc nyilvánosságért szakértők által megvezetni, hergeltetni egymás ellen. Mindenki vegyen olyan karácsonyfát, amilyet akar. Ünnepeljen úgy, ahogy jólesik, amiként legjobban szeretné, amely legnagyobb örömet okozza. És milyen jó lenne, ha ez a mentalitás érvényes lehetne egész életünkre!

Ehhez mutasson utat egy másik világvallás költője, Vímalakírtinírdésa. "Felölti bölcsen, ki bódhiszattva Bárki-s bárminek alakját, S tanítja minden nyelvre szabva Örök törvénynek foglalatját. Változik nappá s holddá az égen, Lesz föld, vagy lég, vagy tűz, vagy pára, Indra, Brahma, de lehet, hogy éppen Más isten képét ölti magára. Mert mindegy, bárki mily hitet vall, Kövesse csak a megszokott utat: Módot, legyőzni e világot, Mindnek saját hite szerint mutat."

Magam a buddhista költővel szimpatizálok, ezért van elegem az egymás gondolatait, esetleges igazát, világlátását elfogadni képtelen - most éppen a karácsonyfa körül zszizsegő - hergelőkből.