Nagyjából harminc éve ezzel a felütéssel fordult Göncz Árpád Európához, a szerencsétlen Antall kormányzásának akadályozása érdekében. Sosem kedveltem Árpi bácsit, mert jelentős szerepe volt a rendszerváltás elsikkasztásában, a komcsik átmentésében. Sokáig érthetetlen buzgalommal tett be a jogállamiságot kiépítő, a ruszki hazaárulók által hátrahagyott államcsőddel, társadalmi összeomlással fenyegetett Antallnak. Aztán megértettük. Mert, hát ugye Árpi bácsi és egy kistermetű rágcsáló között kialakult némi szimbiózis. Nehéz tehát egy ilyen szlogent felhasználni, mégsem tehetek mást.

A köznyelvben csak EU-pénzek küldésének nevezett problematikáról van szó. Tisztelettel arra kérem az Európai Bizottságot és von der Leyen asszonyt, hogy egy árva kanyit se küldjenek a jelenlegi magyar vezetésnek. Mert csak így tudnak segíteni - talán - a magyaroknak.

A kérés miértjére válaszolni nem egyszerű. Ballib polgártársaink valószínűleg egyetértenek a kéréssel, a válaszuk leegyszerűsítően annyi, hogy: mert Orbán ellopja. Van igazság ebben, de a megközelítés felszínes, azt sajnálják, hogy nem ők lophatják el. A probléma sajnos sokkal mélyebb és súlyosabb. Az EU döntéshozói sem a lényegre koncentrálnak, ők jogállamisági kritériumokat keresnek. ("Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben...") Formálisan ugyanis működik a jogállamiság, vannak szép jogintézmények - nyugati cucc mind - ám semmit sem érnek, mert a rendszer nem demokratikus elveken nyugszik.

Egyszerűen azt kellene végre európai barátainknak észrevenniük, hogy a magyar politikai berendezkedés és - ami nagyobb baj - gondolkodás, nem "euro-kompatibilis". Európa országai vagy sok évszázad alatt kiszenvedték a demokráciát, vagy kemény belső változásokkal átvették (esetenként rájuk oktrojáltan). Mi, magyarok viszont nem vagyunk képesek megküzdeni egy kétszáz éves árnnyal, lelazsáljuk a feladatot, mert azt hisszük, hogy így is jó nekünk. Aztán mindig jön a beborulás, de nem tanulunk, akkor sem. Újra kezdjük a már jó sokszor totális bukást hozó politikai rendszert. A mi politikai rendszerünk ugyanis a felvilágosult abszolutizmus rendszerében megrekedt struktúra, amely nem képes demokratikus rendszerré fejlődni. (Nincs verseny sem a politikában, sem a gazdaságban, minden a felvilágosult vezető kegyétől függ. Aztán ha jön egy keményebb válság, vagy elborul a kedves vezető agya, romokban az ország.) Ezért nem tudunk kompatibilisek lenni az EU-ban kialakított demokratikus rendszerrel. És mind addig, amíg az EU ezt nem látja át, és nem kényszerít ki valódi demokratikus fejlődést - vagy rúg ki minket, magyarokat a francba maguk közül - a probléma folyamatosan fenn fog állni. Nem csak a magyarok problémájaként, hanem az EU problémájaként is. Mert miképp képviselje az EU az emberi jogokat, a demokratikus értékeket a nagyvilágban, ha bármikor megkaphatja, hogy egyik tagállama sem felel meg a saját - másokon - számon kért elveinek. Tessék előbb otthon rendet tenni, aztán jöhet a példabeszéd.

Ez a megoldatlan elvi probléma a gyakorlatban most különös jelentőséggel visszaüt az EU-ra. Ha az EU nem akarja a tömeggyilkos agresszor Putyin véres háborúját magyar közvetítéssel finanszírozni, egy fityinget sem szabad Magyarországnak utalnia. Az abszolutista rendszer ugyanis valójában gazdaságilag már megbukott. Nagyszerű Géniusz és Péterkém miniszter remek üzletet kötött a ruszkikkal, amelynek hasznából tizenkét évig kedélyesen lophatták a magyar és orosz emberek pénzét például a MET nevű szükségtelen közvetítő cégen keresztül. (Innen jön az új miniszter is, rendben lesz az energiaügy, akárki láthassa.) Demokratikus országban ilyenért már rég buktak volna, az abszolutizmusba belefér. A diktáló pozícióban lévő Putyin röhögve rákényszerítette akaratát az ő kis orál jobbágyára, aki - mivel üzleti ügyekkel sosem foglalkozott, csak a jutalékra koncentrált - szépen beszopta a ruszki gázárajánlatot. Ennek eredményeképpen a magyarok fizetik a legmagasabb gázárat Európában. A dolog odáig fajult, hogy térden állva kellett rimánkodni Putyinnak, hogy engedjen háromhavi haladékot az egekbe hajtott gázár kifizetésére. Ennek két oka volt. Egy gazdasági: mert az ország képtelen kifizetni ezt az árat. Még úgy is döcögős, hogy az MNB az amúgy sem izmos devizatartalékot égeti a cél érdekében, de addig talán kitart, míg jön az EU manna. A másik politikai, rá ne jöjjenek a magyarok, hogy Viktor egy lúzer, akit az oroszok úgy vernek át, ahogy akarnak. Üres a magyar kassza, kong a kincstár, csak az EU által küldött deviza mentheti meg ideig-óráig a rezsimet. A magyarok támogatására érkező euró jelentős része Budapest érintésével már gurul is tovább Moszkvába. Tehát az EU közvetetten a ruszkikat pénzeli a magyaroknak adott euróval, azt az országot, amelyet az EP terroristának bélyegzett.

Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy Viktornak sem lenne jó az EU pénzek megérkezése, mert már mindenkinek ígért mindent is az EU pénzek reményében. Amint megjelenne a hírekben, hogy az EU küldött két eurót, tömegek - tanárok, adrenalinnal fizetett tűzoltók stb. - állnának sorba a Karmelita előtt várva a megemelt fizetést. Ahol kiderülne, hogy Ő Viktorsága már rég elköltötte az EU-s manit.

Mi legyen hát? Félek, hogy az opportunizmusra hajló bizottság és von der Leyen asszony utal pénzt ezzel szőnyeg alá söpörve a problémát. Ebben az esetben a Parlamentnek impeachmentet kell indítani von der Leyen asszony és a Bizottság ellen, mert aláássák az EU demokratikus értékrendjét. Lehet az is, hogy a háttérben lemondásra szólítják fel Viktort (szerintem ez már megtörtént), aki természetesen nem fog lemondani, inkább falnak viszi az egész országot, mint dicső elődei. Kicsi az esély, de elképzelhető, hogy Európa - még egyszer utoljára - segít, és a romokon kialakulhat egy demokratikus Magyarország. Ballibék ne örüljenek, ez nem jelentheti azt, hogy a Viktor nevű KGB ügynököt lecserélhetjük az Apró-Dobrev-Gyurcsány KGB ügynök konglomerátumra. Új srácok kellenek, fiatalok, mellettük rutinos atlanti elkötelezettségű polgári tanácsadókkal (idősebb Jeszenszky, Pálinkás, Chikán, Szent-Iványi, Jaksity stb.)

Nehéz lesz, nagyon nehéz. Hogy is mondta egy fiatalember, akiről nem tudtuk, hogy a KGB beszervezett ügynöke harminchárom éve? "...a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik." Most, ennek a megöregedett embernek a tizenkét éves országlása után egy mai fiatal szinte szó szerint ebben a helyzetben van. A jövő generációjának kell lehetőséget kapnia arra, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyet a rendszerváltás generációja elmulasztott. Ám ha ez a generáció is - mint apái - megelégszik a metternichi felvilágosult abszolutizmus akol melegével, ennek az országnak vége. A magyar emberek - politikusoktól az utca emberéig - gondolkodását nem lesz egyszerű megváltoztatni, ehhez kell Európa segítsége. Ma úgy látszik, csak így lehetünk demokratikus, sokszínű, élhető országot alkotó, gyönyörű szép kultúráját megőrző, modernizáltan tovább vivő nemzet. Magunktól sajnos nem megy. Ezért Európa, segíts!