Mostanában egyre több idióta döngeti a mellét a magyar haderőfejlesztés nagyszerűségét emlegetve, amelynek eredményeként létrejön a mindenkit elrettentő magyar haderő. Egy válogatott hülye - a NER-ben nem kevés van belőlük - egyenesen Ukrajna ellen akar fegyverkezni. Látom a magyarok szomorú sorsát. A haderőfejlesztés az új stadion: látványos, drága, sokat lehet belőle lopni, de semmi értelme.

Semmi értelme, mert egyfelől Hunnia földrajzilag védhetetlen. Vannak ilyen országok szép számmal (Dánia, Hollandia például), de ők nem is verik a nyálukat. Másfelől nincs, aki megvédje. Mert az Orbán család birtokát védje meg az, akinek két anyja van. Ráadásul úgy, hogy az alapvető társadalmi szerződést éppen felmondja az Orbán család parlamentje, amely a beszedett adó helyébe nem ad semmit. Se szociális ellátást, se oktatást, se egészségügyi ellátást, se jövőképet, semmit. Akkor meg mit védjünk meg, mi magyarok? Hol az az ország, amely miénk, amelyért érdemes életünket áldozni? Én nem látom. Érzi ezt leggyönyörűbb Viktor is, ezért megy pofázás a haderőfejlesztésről, miközben stikában módosítják a honvédelmi törvényt. (Ezzel ki is jelölték az értelmes emberek fiainak útját Nyugatra, mert csak a hülye (meg a Bayer) fogja megvárni a kényszersorozást. A cselédtudatú ostobáknak viszont leforgatják: "A jó lovas katonának" című ríméket, hiszen már szerencsétlen őseiknek is milyen jól bejött távoli csatatereken megdögleni, nyomorékká válni, asszonyt, pulyákat nyomorban hagyni valamelyik kretén Habsburg dinasztikus ökörködéséért.)

Játsszunk tehát el a gondolattal, hogy mi lenne, ha a kizárólag oláhul beszélő oláhok megunnák a magyarul is beszélő oláhok okoskodását, meg a nagy magyarok pofázását és úgy döntenének, a régi szép időkre emlékezve - hagyományőrző céllal - összeszedik Győrben az Audikat, miként tette azt az oláh szépapa a vagonokkal száz éve. Ennek érdekében beküldenék Hunniába az Oláh Hagyományőrző Népi Együttest egy könnyed turnéra. Régen az ilyesmit hajnalban szokták indítani, mára elavult gondolkodás. A turné kezdési időpontját a szegedi, debreceni Meki, Burger King, KFC nyitásához kell igazítani, addigra van reggeli menü. A Népi Együttes bal szárnya nyitás előtt húsz perccel indul Szegedre, a jobb szárnynak talán félóra is kell Debrecenig. Legjobban a központi turnézók szívják meg, mert nekik át kell kelniük a magyar ugaron, ahol még talán Meki sincs, így étlen-szomjan vergődnek el Szolnokig. Akiknek nem jut kaja, azok mennek tovább, kilencre beveszik a kecskeméti, miskolci gyorséttermeket. Jól belakva tizenegy óra körül Pest előterébe vannak. Két dolog lassíthatja a turné sikerét. Az út szélén álldogáló művésznők és a bagi csomópont.

E közben a szittyák... Orbán Gáspár vezérszázezredes és marsall várományos szokása szerint tíz óra környékén benéz a kecskeméti Mekibe megjött-e a gyerekmenühöz az új ajándék. Döbbenten tapasztalja, hogy sorba kell állnia, mert az oláh hagyományőrzők kiették a gyerekmenüt, a hozzá járó műanyag biszbaszok elfogytak, így nem lesz meg Gazsi gyűjteménye. Rohan a papához panaszra a Karmelitába. Viktor azonban épp nem foglalkozik üzleti ügyekkel, csak a költségvetésből utalgat ki néhány százmilliárdot valami Orbánnak, de nem tud róla. Szokásos hétköznapok. Az izgatott Gazsi marsall várományos jelentésére felhívja Szaladjky-Boborján minisztert, hogy mi ez a hagyományőrző felvonulás? Szaladjky-Boborján orosz partnerrel tárgyal tisztázva a strómanságért járó jutalékot, dunsztja sincs semmiről, de intézkedik. Hívatja Rutén Szundi Rémusz és valahány név a naptárban hadseregvezért, hogy hát mit tud az oláh turnéról. Rémusz bácsi visszaüzen, hogy ne idegesítse Boborján a hülyeségeivel, mikor éppen most véglegesítik az országon észrevétlenül átrepülő rakéta vizsgálati jelentését, azon gondolkodva, hogy a százhatvanadik oldalon az "illetve" vagy az "illetőleg" szó használata fejezi-e ki jobban a mondanivalót. Közben az oláhok beveszik Pestet és mennének tovább, de komoly erőkkel találkoznak.

Tíz órára ugyanis jelentik a tótoknak, hogy az oláhok már a spájzban vannak Hunniában. Erre a tótok megindítják a "Jánosik Ugrócsoportot", turnéznának már ők is egy kicsit. Tizenegyre kiplakátolják fellépésükkel Heves, Nógrád, észak BAZ és észak Pest megyét. A Balatont délre érik el, ahol meglepetésükre taliznak a rác "Csernovics Arzén" emléktúra résztvevőivel. A rácoknak feltűnt az oláh turné sikere, ám mivel délen le vannak kötve az albánokkal, és az oláh népiek fellépését sem akarták megzavarni, ezért a Petrovics Sándor Felolvasó Estet elhalasztották, csak egy könnyed dél-dunántúli sétát vállaltak be. Fél egyre bemondja a Kossuth rádió, hogy Budapesten a Duna vízállása alacsony a különböző kulturális egyesületek találkozása tilos. Délután kettőre az oláh, tót, rác művészek felosztják az országot. Ödenburg és környéke félháromra bejelenti, hogy a szépapák hülyék voltak, ők a leghűségesebb osztrák város. Erre a sógorok beküldenek négy hókotrót ezzel biztosítva a rendet. Háromra csatlakozik Kőszeg, Szombathely és a büki fürdők. Délután ötre a szittyák munkavégeztével tök más országba mennek haza, mint ahonnan reggel elindultak. A többség nem bánja. Aki igen, az elindul Ausztriába.

És mi lesz Viktorral és csapatával? Modernizáljunk, hiszen ezt a jelenséget Kosztolányi már megírta: Viktor repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy egy óra felé - a Karmelitában székelő szovjetház körül fölrebbent egy nem kormánygép, tett egy kört a Duna felett, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga Viktor vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, az MNB arany készletét, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték. A másik lehetőség, hogy Viktor bemondatja, hogy: "Csapataink harcban állnak, a Kormány a helyén van." És befut (na, jó totyog) a szovjet nagykövetségre menedéket kérve.

Lázár megteteti magát az oláhok "Tiszán inneni területek" vajdájának, mert ő mindig is oláh identitású volt, csak a bozgorok. Petikém feddésben járja majd a világot értékesíteni az orosz vakcinákat, Tóni végre visszavonulhat élvezve vagyonát, Semjén hajtó lehet vadászatokon, amíg egy óvatlan pillanatban össze nem tévesztik egy darab szar vassal, Pintér olajozottan működteti vállalkozásait, Gyurika laposföld hívő és egyéb elmebeteg blogok sztárjaként lép fel.

A magyarok meg... Kit érdekelnek.

A haderőfejlesztés önmagában semmi: a szokásos üres Viktor-pofázás némi lenyúlással. Az ország igazi védelme, ha polgárai - polgárai és nem alattvalói - szerint érdemes áldozatot hozni a hazáért, mert a haza is ad. Perspektívát, élhető életet. Ehhez erős gazdaság, pénzügyek kellenek és szoros együttműködés szövetségeseinkkel nem vétózgatva nyakra-főre az orosz érdekeknek megfelelően. Ám lehet, hogy sikeres lesz az elrettentés. Én például már el is rettentem a magyar haderőtől, mert elegem van a rettentő ökörségekből.