A világraszólóan dicsőséges magyar gazdaságnak szüksége van a Brüsszelből különböző jogcímeken érkező pénzekre. Nem nagyon, csak mint egy falat kenyérre. De azok meg nem igazán akarják adni. Nehezül a világ a dán, német, holland, svéd stb. adófizetők számára is, ezért alapból sincsenek adakozó kedvükben. Azért külön képesek durcásak lenni, ha az ő pénzüket a magyarok ilyen-olyan álcázással ellopják. A nagy lopás fáradtságos munkája közben pedig időnként megállnak, és saját jól idomított söpredéküket hergelve szidják és kiröhögik azokat, akiktől a pénz érkezik. Valamiért az utóbbi időben ezt a tapló magatartást nem tolerálják. Ők tudják, miért, de nem. Viszont a pénzecske kellene.

Minden idők legcsudálatosabb Viktora, hatvan darab puszta ura erre kitalálta a nagy stratégiát. Átkaroló hadmozdulattal legyőzi a brüsszeli vonakodókat. Kinevezi az emberarcú fideszesnek maszkírozott Navracsicsot tárgyalgatni, közben a háttérben alázatosan könyörög, stabilitásról, kereszténységről, konzervativizmusról hadovál, lefizet mindenkit, akit kell (pénzzel, ha muszáj, de inkább ígéretekkel az olcsó magyar munkaerő biztosításával). A körülzárt Brüsszel ekkora hadművelet nyomását nem bírva, zokogva megadja magát a modern Hadiknak. Rutin ez egy harmincöt éve a politikában forgolódó, mindent látott géniusznak!

A magyar ugaron zseniális stratégia azonban nem jön be. Brüsszel és az európai polgárok átlátnak a szitán, vonakodnak pénzelni saját kifosztásukat.  Viktor érzi - esetleg meg is súgták neki -, hogy amíg ő országol, a zsé felejtős. Sajnos túlhaladt azon a ponton, hogy szépen lenyalva haját, ártatlanul pislogva eljátsza a jó fiút. Ez a hajó elment. Ezért tovább hergeli parasztjait, és ingerli a donorokat. Először a posványosi beszédében elmélkedett az európai emberek kevert fajúságának hátrányairól, szemben a fajmagyarság nagyszerűségével. Kissé odapörkölve egy összekacsintós poénnal a fritzeknek a gázok felhasználása ügyében kifejtett kiemelkedő tudásról. Ezt a szöveget a saját tanácsadója minősítette náci beszédnek, amely miatt Viktor félig-meddig bocsánatot kérve visszakozni kényszerült. Azért annyira nem, hogy az amcsi idióták dzsemboriján ne borzolja tovább a kedélyeket, a magyarság nagy ünnepét kihasználva pedig ne maxolja ki a kekeckedést egy orosz lobbista és egy holland náci kitüntetésével. Szóval a nagyszerű tervek bedőltek, a helyi érdekű zseninktől már csak pofátlankodásra telik.

És ha ez nem lenne elég, jön a hazai stand up másik üdvöskéje a Jani. Van ez a Tranzit nevű csődület, ahol fideszes karrieristák és felszopók összegyűlnek karriert építeni és felszopni (a kettő között van némi átfedés). Itt fejtette ki gondolatát a mi Janink eképpen: "Navracsics Tibornak 6 ezer milliárd forintot kell megszereznie az EU-tól, ez a pénz "jár" az országnak." Jani szerint "Navracsics gazemberekkel tárgyal Brüsszelben: a lengyel példa is ezt mutatja, tőlük azt kérték, köpjék le a magyarokat, és kapnak pénzt - mégse kaptak". Magyarországtól "azt kérik brüsszeli, kokainon élő úriemberek, köpjünk fel, álljunk alá, és akkor kapunk pénzt".

Na, most akkor állítsuk meg, vagy indítsuk el, vagy már elindult, de megállítjuk, vagy most mégse állítsuk meg, vagy mi van?

Hát akkor elemezzük mire is gondolt a költő. Tehát nekünk jár a hatezer milliárd. Áldott emlékű nagyapám szokta erre mondani: Járni, jár, csak nem jut. Lopásra nem adnak pénzt az európai polgárok és az őket képviselő tisztviselők. Értelmes dolgokra adnának, lopásra nem. Ezen mi nem érthető, Janikám? Ahhoz pedig, hogy ne legyen ellopva az ottani adófizetők pénze, átlátható felhasználást biztosító garanciarendszer kellene. De ez nincs és szándék se a létrehozására. (Amit a magyar embereknek tizenhárom milliárdjába kerülő Elios-ügy éceszgébere pontosan tud.) Marad a köpködés. Szerencse továbbá, hogy Szájer úr eljött Brüsszelből, így csökkentve a "brüsszeli, kokainon élő úriemberek" számát. (Igaz Tompi még maradt.) Legdurvább azonban a brüsszeli tárgyalófelek legazemberezése. Kiváló tárgyalási taktika, Janikám. Kiváló. Maradj rajta, Jani! Nem kell más, mint szépen lefordítva a brüsszeli döntéshozók asztalára tenni, hogy a magyar kormány minisztere miként vélekedik azokról az emberekről, akiktől a kormány szívességet kér. Szóval gazemberek. Aha. Azok a gazemberek, akik nem engedik ellopni azt a pénzt, amiért a saját adófizetőik dolgoztak meg. Szeretnék én magyar honban a döntéshozók között ilyen "gazembereket" látni.

Szép továbbá Jani okoskodásában Navracsics hátba szúrása. Mert a jó Tiborral ezek után a portás sem áll szóba, nemhogy tárgyalófél. Ki szereti, ha partnere gazembernek tartja? A kölcsönös tisztelet jegyében bizonyára. Navracsics akár le is mondhat. Teljesen feleslegesen koptatják a srácot. (Persze van az a pénz, amiért Tibi kopik.) Tiborunk ezek után akkor tud pénzt hozni Brüsszelből, ha talál egy kéteuróst a reptéren, vagy végső kétségbe esésében neki áll fosztogatni az ottani parkolóautomatákat. Egyébként nem.

Jani tehát nem adhatott mást, mi lényege. Ő nem kifelé pisál a sátorból, nem is befelé, hanem a sátorban hugyozik le mindent. Ezzel bizonyítva, hogy tévedhetetlenül zseniális Viktor milyen jó döntést hozott midőn Janit reaktiválta.

Nos hát, jó magyarjaim, álljunk ki a határra, és miközben hozsannát rebegünk csodás Viktornak, köpködjünk Brüsszel felé, szidjuk, mocskoljuk őket eltelve önnön nagyszerűségünkkel. Közben ne felejtsünk el kicsi kacsónkkal integetni egy könnyed pá-t az onnan várt pénznek, mert sajnos nekik elegük van belőlünk.