Nyár közepén valami Kurvatáj nevű szeánszon összejönnek a svábok, tótok, oláhok, rácok és jól megünneplik ősmagyarságukat. Nevetséges hülyeség az egész, melynek fénypontja a fővédnök (agya lá) gyula - Kövér elvtárs - menetrendszerű baromságainak meghallgatása a hanyatló Nyugatról. Hanem ezek a svábok, tótok, oláhok, rácok elmulasztják a nagy hagyományőrzés közben modernizálni az ősi magyar rítusokat. Pedig ideje lenne, véreim!

Ezeknek az ősmagyaroknak - akiket akkor még nem is hívtak magyarnak, hiszen a névadó Megyeri törzs felemelkedése csak későbbre datálható - volt egy kedves szokásuk, melyet a kazároktól vettek át. (Ekkor még talán ugoroknak hívták őket, és a Megyeri törzs hatalomra kerülésével alakult ki a Magyar Ugar.) Pontosabban a kazárok erőltették rájuk. Ezért zavaros is lett az ad hoc jelleggel összeverődött ugorok hatalmi rendszere. (Álmos hadat vezet, amit szakrális uralkodó nem tehet, de lenyilazzák, mert a szakralitás képviselőjeként nem léphet be az újhazába, Kurszán elvileg kündü, de portyázik, Árpád elvileg hadvezér, akit lehet, hogy kinyírnak a pozsonyi csata első napjának vereségéért. Tiszta Rejtő az egész.)

A kazár módi ugyanis az volt, hogy a kagán szakrális uralkodó, aki az Égiekkel tartja a kapcsolatot, az operatív irányítást egy alatta lévő muksó végezte, sok féleképpen hívták krónikákban. (A magyaroknál például gyulának.) A jó kagán tehát hatalomra kerülésekor nyilatkozott, hogy meddig óhajt uralkodni. Apró szépség hiba, hogy nyilatkozata közben fojtogatással halál közeli élményben volt része. A maximum szám, amit mondhatott negyven vala. Ezután gyöngyen beiktatták a kagánt, aki a rituális kötelezettségei mellett azt csinált, amit akart. Ha teszem azt százmilliárdba kerülő palotát építetett magának Hatvanpusztán: hát Istenem, jár neki, hiszen az Égiek, ugye. Ha saját lábára állította a famíliáját a kazárok pénzéből: hát kinek mi köze hozzá. Ha analfabéta pásztor haverjából csinált ezermilliárdos strómant: irigylik a kazár tehetséget. Ha magángéppel repkedett topmeccsekre: na és, harminc éve is ezt csinálta, ezután is ezt fogja. Dőzsölhetett tehát a kagán kedvére a maga plebejus módján, mert a kazárok nem szóltak, hogy hát itten kérem szépen az nem vagyon jól, hogy közpénzük jellegét vesztve kagáni pénz lett. Ki mert volna szólni, hiszen a kagán jóban van az Égiekkel! Meg ne sértődjön az az áldott kagán, mert bedurciztatja az Égieket és akkor vége csirke farhát leveskének!

Csakhogy egyszer a leggyönyörűségesebb kagán ideje is lejárt. Ha szerencséje volt, ágyban, párnák között. Ha letelt saját maga által szabott mandátum, hát szépen, a rituális szabályokra gondosan ügyelve megfojtották, így csatlakozhatott az Ég uraihoz. Baj akkor volt, amikor beütött valami krach. Például katonai vereség, aszály, marhavész, árvíz, járvány stb. Ilyenkor a derék kazárok fejében megfordult a gondolat, hogy a kagán már nem akkora cimbi az Égiekkel, ideje lenne új haver után nézni. A régi meg útban volt. Mint homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. Nem sokáig, mert a kazárok megvetése mellett megfojtották. Jöhetett az új fiú, aki csupa boldogságot hozott a kazároknak.

Nos, kedves ősmagyar ruciban grasszáló svábjaim, tótjaim, oláhjaim, rácaim, ideje lenne ezt a szép elfeledett hagyományt leporolni. Vissza kellene hozni a felelősséget a rendszerbe, nem? Ha például Viktor kagán kijelenti, hogy: "Mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani.", osztán van lassan negyvennyolcezer halott, akkor ideje összeülni a Rituális Megfojtást Előkészítő Operatív Törzsnek. Ha Viktor kagán elárulja hazáját, szövetségeseit és beáll Putyinszopó háborús bűnösnek, akkor a Rituális Megfojtást Előkészítő Operatív Törzs elfogadhatja saját ügyrendjét, és kezdi megszervezni az ünnepségsorozatot Európa legnagyobb tűzijátékával. Ha Viktor kagán elbukja a rezsiharcot, melynek következményeként milliók fognak éhezni és fázni, Rituális Megfojtást Előkészítő Operatív Törzs kijelöli az Egzekúció Bizottságot. Az Egzekúció Bizottság - Viktor kagán együttműködése mellett - pedig elvégzi dolgát. Ezzel az Égiek ismét kegyeikbe fogadják a pompás magyarokat, kitör a boldogság. A magyarok pedig megjegyzik egy életre, hogy nekik nem kagán kell, hanem egy elszámoltatható vezető. Mert ebben az esetben nincs szükség erre a rituális hacacáréra, időben lehet korrigálni.

De most még inkább a kagánfeláldozás idejét éljük. Apró jeleket láthatunk erre. Például itt van az aszály. A derék parasztok - Viktor kagán hívei - nem kérik számon az ő szeretett kagánjukat, hogy mi a bánatos Égiek faszáért stadionokat épített, miért nem víztározókat, meg csatornákat, amelyekből öntözni lehetne, nem. Inkább összetörik a jégkármentesítő rendszereket, és fenyegetik az azokat működtetőket. Meg imádkoznak esőért. A ráció helyett a spiritualitásba menekülnek. Pont oda, ahol Viktor kagán kudarcot vallott. Érik a feláldozása.

Drága jó Viktor, nem kellene megvárni, míg a régi szép ősmagyar hagyomány feléled, hozd meg te az áldozatot. Menj a francba, mert a magyaroknak elege van belőled.