Onnan lehet tudni, hogy a mocskos ruszkik szarban vannak, hogy elkezdenek atomhajigálással riogatni. Sajnálatos, hogy az utolsó csatlós címre hajtó Kipcsákföld Putyinszopó gazemberei is felzárkóznak ehhez a szemétséghez. (Köpni kell ezektől a nemzethyektől, de tényleg.) Könnyű beleesni a magyar emberek vérével seftelgető bárisnya férjének hibájába, ezért kockázatos dolog kijelenteni, hogy: "A hülye is tudja. hogy nem lesz atomháború", mert mire leírom, villanás jobbról. Ám logikusan végiggondolva az emberi konfliktuskezelés fejlődését, nem lehet.

Mielőtt viszont a logikára térnénk, pengessünk érzelmi húrokat. Ahhoz, hogy itt lehetünk e Földön évmilliárdok szerencsés együttállása kellett. Földünk, emberi létünk, egyéni életünk csoda. Csillagrendszerek milliárdjaiból - ma még úgy tudjuk - mi vagyunk az egyetlenek, ahol kialakult az értelmes élet az arra épülő civilizációval. Ahhoz pedig, hogy az egyén szintjén éppen mi élhessünk itt, óriási mázli kellett. Mindenki, aki ezt veszélyezteti, a Föld és az emberiség ellensége, aki statáriális kivégzést érdemel. És az is, aki pedzegeti ennek lehetőségét. Ebben nincs alku. (Nektek se, aljas nemzethyek.)

Mivel erre az érzelmi alapra épül fel az egész atomprotokoll, valójában szájkarate az atomfenyegetés, de annak kicsit erős. Nézzük hát az atommal rendelkező országokat. Vannak ugye a feltörekvők. Ebben a vágott szemű zsírdisznó bohóc viszi a prímet. (Nem tévesztendő össze a nem vágott szemű zsírdisznó bohóccal.) Mivel ott az utóbbi száz év legjobb tíz év kormányzásának eredményeként uszkve háromévente éhhalál szélén az ország, a zsírdisznó elkezd fenyegetőzni, az ő - egyébként nem létező - atomjaival. A nyomaték kedvéért belelő egy-két csotrogány rakétát a tengerbe. A világ ebből tudja meg, hogy kb. hárommillióan éppen éhen haltak és felkészül még húsz millió. Ennek elkerülése érdekében megszánják a dagadtat, és küldenek pár marék rizst. A másik feltörekvő kompánia a perzsák. Ezek az Allah-károsultak azt hiszik, hogy ha atomjuk lehet, akkor csesztethetik a gaz szunnitákat, és odapörkölhetnek Izraelnek. Az ilyenre az izraeliek kicsit zabosak szoktak lenni, ebből az alkalomból néhány vírus szétcseszi a rendszerüket és kiderül, hogy a perzsa atomtudósok nem golyóállók. Most viszont élesedik a helyzet, mert a harctéren nagyot szopó ruszkik iráni drón vásárlásában utaznak. És biztos, hogy nem matrjoska babát kérnek érte a perzsák, hanem mosógépet (vagy centrifugát). Vagy mindjárt pár kiló dúsított uránt. Ha túllép a dolog a szokásos pofázáson, és a ruszkik képesek valóban lendíteni az iráni atomprogramon, akkor Vologyáról is kiderül, hogy nem golyóálló, a lavrovi beszólás után már úgyis sok van a rovásukon.

A következő feltörekvő állam maga Izrael. Hivatalosan tagadják, hogy lenne atomjuk, nem hivatalosan nehezen hihető, hogy ne lenne. Ugyanakkor a zsidókultúrából eredően nem vetik be sosem. Akkor sem, ha - erre semmi esély - magát Izrael állam fennmaradását fenyegetné veszély. Választanának más megoldást, mert az Örökkévaló nem azzal bízta meg a Könyv népét, hogy kiirtsa az emberiséget. A diaszpóra védelme pedig más eszközökkel biztosítható.

Aztán vannak, akik hobbiból akartak atomhatalommá válni, de letettek róla, mert rájöttek, hogy semmi értelme. A brazilok például közel jártak hozzá, ám jobb szórakozás legyőzni az argentinokat a focipályán, amúgy meg azok háromévente legyőzik saját magukat a szokásos államcsőddel, akkor meg minek. A dél-afrikaiak sem érezték egy idő után szükségét, hogy az izmos botswanai hadsereget atommal kergessék vissza a rezervátumba. Japán és Németország bármikor összedobhat atomfegyvert, de hát ugye van, amit lehet és van, amit nem.

A valós atommal rendelkező országok közül kettő - Pakisztán és India - regionális szinten mozog. Egymást bármikor szívesen, de a világot nem. (Az indaiak esetén adná magát még Kína, de legutóbb is botokkal verték egymást.) A fansziák sem pusztítanák el a Földet, a fritzek ellen meg nem véd. A gloárba jól illik, divatos is, oszt annyi. A hülye angolok, angol hülyék kupec nemzet, ha kinyírnak mindenkit, nem tudnak bótolni, úgyhogy ők sem. (A fansziákra sem dobtak atomot, most midőn összerúgták velük a port valami halászati afféron.) A kínaiak sem a hajigálós fajta. Először is, a konfucionárius gondolkodás nem pusztító, van nekik idejük. Másodszor a kínai hadsereget eddig csak az nem verte szarrá, aki nem akarta (mongolok, angolok, oroszok, németek, japánok) egymás között jól elmészárolgatnak, azon túl semmi.

Az amcsik már keményebb dió. Ők azok, akik élesben alkalmaztak taktikai atomot részben kipróbálás, részben a japcsik megtörése, részben a ruszkik elrettentése céljából. Tudják mire képes a nukleáris fegyverzet, éppen ezért nem vetik be elsőként. Kérdés, hogy másodikként bevetnék-e? (Spoiler: nem, mert nem lesz első sem.) Aztán az oroszok. Ezek handabandáznak össze-vissza, de nem, ők sem. Ha az illetékes pártfőtitkár elvtárs vodkától mámorosan ráfeküdne a piros gombra azzal azt érné el, hogy bejönne a pincér és hozna még egy üveggel. Egyebet nem. Ha pedig komolyan gondolná, random kapna egy golyót a fejébe. Mert az atommal nem lehet viccelni.

Tudja ezt Vologya is. Ő maga nem is ugat erről, a hülyéi meg valójában nem számítanak. Sunyiban esetleg eldurranthatják a Zaporizzsjai erőművet, "ha már nem lehet a miénk a Krím, az ukránoké se legyen" alapon. Aztán megpróbálják ráhazudni az ukránokra, mint Katyint a németekre, a dél-koreai gépet az amcsikra stb. Ezzel ki is maxolják az atomfenyegetést.

Nem tudom, hogy a kőbunkó kormányzati megmondó embereknek miért kell felmondaniuk a ruszki vágyálmokat. (Tudom, szervilis barmok, azért.) Minden magyar ember és minden ember érdeke az, hogy minden fórumon figyelmeztessen az atomfegyver bevetésének óriási felelősségére. Van veszítenivalónk. Mindnyájunknak. A nukleáris fegyverek idejétmúlta, de roppant veszélyes eszközök. A jövő az emberek együttműködéséé, és ha az nem megy, akkor a különböző soft eszközök (pénzügyi, gazdasági stb.) bevetéséé, végső esetben a precíziós fegyvereké. De nukleáris fegyvereké sosem. Ezt nem értik a rohadt ruszki felszopók, és magyar (magyar?) csicskáik. Elegem is van belőlük.