Hát Szvatopluk úr, itt az ideje, hogy visszaadjuk ezt az országot, mert próbálkoztunk, próbálkoztunk ezer-párszáz évet, de be kell látnunk, nem megy ez nekünk. Rossz vásárt csináltunk. Kérjük, adja vissza a felszerszámozott fehér lovat, mi adjuk a földet, füvet (erről még Habony és Deutsch urak picit alkudoznának) és a vizet. Jobb lesz mindenkinek. Minek még arra néhány évtizedre, amíg magyarok léteznek, ez az örök szégyen. Lebótoljuk, Szvatopluk úr, aztán mindenki megy a maga dolgára.

Tudom, hogy kommentelőim engem különösen szerető része most azt mondja, hogy: Köcsög blogger, menjé. És azt is megmondják hova. (Erre látatlanban Ferenc Jóskát idézve tudok válaszolni. Egy parlamenti vita hevében Rózsa Ferenc nevű képviselő azt mondta Kossuth Ferencnek: Tudja hova menjen az úr? Menjen az anyja p...csájába! Franci ezt olvasva az újságban nem értette a nyomdafestéket nem tűrő, ezért kipontozott részt. Kifejezett kívánságára egy udvaronca pirulva megsúgta neki. A Kaiser immár felfogva a küldés célállomását, fejét csóválva annyit mondott: Ezek a magyarok már megint lehetetlent kívánnak.)

Pedig nincs mit tenni, ha ennyire nem értjük a körülöttünk lévő világot, akkor hagyjuk a francba az egészet. És az még hagyján, hogy a pórnép nem érti - neki nem is dolga feltétlen -, de az ország vezetői sem. Hozzáteszem, az ellenzék vezetői sem. Ez a magyarság tragédiája. Viktor és felszopóinak évtizedes felesleges kuruckodása folyamatosan távolítja el az országot a globális fősodortól. És még azt sem lehet mondani, hogy sokszor nincs igazuk, de kompromisszumok nélkül, ökör módon nem lehet képviselni a magyarokat a világ ellen. Mert egyszerű a képlet: fel fogják velünk mosni a padlót. Láthatjuk, hogy elkezdték.

A globalizálódó világban úgy kell megőrizni magyarságunkat, hogy közben igazodunk a változásokhoz. Ha túl akarunk élni, sok mindenen kell változtatnunk, hogy ne változzon semmi. Mi azonban csak azért se. Nekünk ne mondja meg senki. Már a hülye sörreklámokból is az folyik, hogy mi magyarok vagyunk a legnagyszerűbbek. Ringassuk magunkat ebben. Nem fáztunk rá eddig elégszer erre a gondolkodásra történelmünk során? De. És nem akarunk tanulni. Menetelünk nagyszerűségünk tudatában az újabb katasztrófa felé. Ezért egyszerűbb lenne, ha visszacsinálnánk a dealt ama Szvatoplukkal. Rengeteg csalódástól kímélnénk meg magunkat.

Viktor kezdte 2010 után, mert az a cúna, cúna Brüsszel nem engedte egekbe a magyar költségvetési hiányt. Viktor nem fogta fel akkor sem, hogy a tilalom nem neki szólt, hanem a görög csőd miatt az euro összeomlásától rettegő EU nem nyithatott újabb frontot. Viktor akkor sem volt képes empatikusan gondolkodni, bedurcizott, és lepaktált a ruszkikkal. (akiknek amúgy sem volt nehéz dolguk a gázmutyik miatt). Aztán nem fogta fel a migrációs politika lényegét sem, nem volt szolidáris a nagy nyomás alatt küszködő németekkel, dánokkal, franciákkal stb. (akik a nyomás csökkenésével - lefölözve a számukra hasznosakat - zsupolják haza gyönyörűen a gyengébben teljesítő agysebészeket.) Amikor lecsengett ez a hacacáré, és már csak Muci Attila egyedül állt ellen egy szál mikrofonjával a migrációs nyomásnak, jött a populista baromkodás. Viktor elkezdett valami európai populista frakciót gründolni az Európai Néppárt égisze alatt. Azok először nem hittek a szemüknek, aztán a populista népboldogítók visszaszorításával kiakolbólították Viktort maguk közül. És itt nem állnak meg, sorra veszik le ennek a veszélyes irányzatnak a képviselőt mindenhol. A Viktort is. Aki előre menekülve behívja az oroszok mellé a kínaiakat. És a szimbolikus térben sem nyugszik, rángatja az oroszlán bajuszát, most ezzel a meleg törvénnyel.

Nagyon elmehettek otthon Viktornál, ha már ilyen ki nem kényszerített hibákat vét. Mert most őszintén, ki a francot érdekeltek a melegek problémái? A magyar társadalom eltolerálgatja ezt az életformát, a hazai melegek retorzió nélkül - a kétség kívül fennálló biológiai korlátok között - élhetik életüket. Természetesen a társadalom fejlődésével a melegek jogai is változnak, ezzel sincs probléma. Van egy hangos kisebbség a meleg társadalmon belül, amely hol ereszen, hol a médiában kompenzál, de alapjaiban békés egymás mellett élés jellemzi e körben a magyarokat. Erre Viktor bele a nulláslisztbe. Minek?

Mivel a Viktorral már úgyis tele a hócipellője mindenkinek a nagyvilágban, most kaptak egy jól kommunikálható terepet a bírálatához. (A lopásokat nem lehet nyíltan felvetni, mert abban a saját cégeik is benne vannak, a populizmus felhánytorgatása nehezen megfogható, a jogtiprás viszont könnyen befogadható.) Ám ha Viktor hülye, hát hülye, az ő baja. Térdelgessen csak a Jóisten, a haza és a szerelme - valamint a lengyelek szerint - Putyin úr előtt, ha jól esik neki. Engem jobban érdekel a szélesebb tanulság. Ott van a nagy ember környezete. Senki sincs, aki jobb belátásra tudja bírni? Senki? Senki. A fószer kész.

Az ellenzék sem megnyugtató. Tartok tőle, hogy a szokásos vörös, "européer nyugatos" koreográfiát követik. Kontrollálatlanul vesznek át szekond handos nyugati ideológiákat anélkül, hogy a magyar érdekekhez igazítanák őket. Túlzásokba esve nyomják a "Nyugat jó, ti meg mucsaiak vagytok"-doktrínát elidegenítve ezzel a magyarokat a hosszú távú érdekeiket jól szolgáló, hasznos megoldásoktól is.

Nem jó továbbá a magyarok félelme sem, amely egyfelől érthető, másfelől viszont gátja a fejlődésnek. A csicska média rá is játszik erre, hiszen azért csicska média. Alap probléma, hogy a derék szittyák azt hiszik, hogy a globalizáció csak őket sújtja. Pedig minden kultúra küzd ezzel a jelenséggel, nem vagyunk egyedül. Csak egy példácska. Pár éve Párizsból Londonba száguldottam át vonattal. (Alig több mint két óra az út, a Balatonra mennyi?) Egy muszlim család szállt fel, anyuka három gyerekkel, az egyik tíz éves forma fiú, a másik kettő leány. Vallási előírásaik szerint fejük búbjáig begöngyölve, ahogy apu, meg az imám elvárja. Párizs külvárosában már lekerült róluk a hacuka, európai szemmel is szép 16-17 éves lányok mutatták meg magukat és az anyuka is kifejezetten csinos volt. A csajok bohóckodtak, sminkeltek, szelfiztek, instáztak, talán még szexiztek is. Jókat nevettek, öccsüket ugratták. Tök normális családként utaztak. Aztán London külvárosában szépen felvették a semmit sem láttató göncöt, és engedelmes muszlim nők módjára szálltak le a vonatról. Mi azt hisszük, hogy a globális tendenciák csak a mi életkörülményeinket, kultúránkat változtatják meg, de nem így van. Pogba tuszkolhatja arrébb a sörös dobozt, de kedvenc török kebabosom vedeli a sört. Mikor kérdem tőle: Ali, Allah mit szól ehhez? Pokolra jutsz. Röhögve mondja, hogy a pult alatt issza, azt meg nem látja Allah.

Allahtól ugorjunk egyet. II. János Pál megválasztásakor az erkélyre kilépve az újdonságtól zavarodott tömegnek Jézust idézve így szólt: Ne féljetek! Magyarok, ti se féljetek! Csak válasszatok magatoknak jó vezetőt, aki érti a világot, hogy a világ is értse a magyarokat!

A technikára egy tanmese. Nem szeretem a rendszervicceket, mert a komcsi pártközpontban írták őket annak érdekében, hogy legyen egy kis vidámság a barakkban. Most mégis ide kívánkozik egy. Brezsnyev magához kéreti szocialista bábjait és, hogy meggyőződjék hűségükről, a székükre egy rajszöget tesz. Bejön Husak elvtárs. Látja, hogy ott a szög, leül és felszisszen. Bejön Honecker elvtárs. Látja, hogy ott a szög leül, és nem szól egy szót sem. Bejön Csaucseszku elvtárs. Látja, hogy ott a szög, látványosan lesöpri, és leül. Bejön Kádár elvtárs. Látja, hogy ott a szög. Miközben leül finoman lesöpri, aztán felszisszen.

Szóval, emberek, ha nem idomulunk a globális változásokhoz, olyanok leszünk, mint a pogány magyarok, akiket leradíroztak volna a térképről. Őseink - akkori vezetőink - felfogták ennek súlyát, és komoly áldozatok árán megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Nagyjából ilyen léptekben kellene most is gondolkodnunk. Európának és a nagyvilágnak elege van a pogány magyarokból meg az őket hergelő Vata ispánokból.