Sok éve a Boden tavon ringatóztunk, mikor a társaság egyik tagjának megcsippent a laptopja. Elé ült, és elkezdett pötyögni. Kérdeztük tőle, hogy szabadsága alatt miért keccsöl? Nem értette. Valami multi... igen, nemzetközi cégnél nyomta, ahol az volt a módi, hogy nem bíbelődtek szabadsággal. Ha meló volt elvégezte, ha nem volt, azt csinált, amit akart. Nem macerálta senki. Profi csávó, aki felnőttnek vagyon nézve az ő munkáltatója által. Persze kis hazánkban ez máshogy van. Munkahelyfétisben szenvedünk. Azt hisszük, hogy akkor dolgozik jól a munkavállaló, ha folyamatos személyes kontroll alatt tartjuk őket.
Reggel blokkolni kell, a cigi és ebédszüneteket lesik, hazaindulás elvárt ideje a hivatalos munkaidő után legalább félórával. Nálam ez általában máshogy van, teszek a hivatalos marhaságokra, mert a jó Cyril Northcote óta tudom, hogy: "Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasznált időt." Az én kollégáimnak először mindig furcsa ez a szabadság, néznek nagyokat, aztán megszokják és csekély kivételtől eltekintve nem is élnek vele vissza. (Igaz, nem is engedem.) Tőlem a hivatalos munkaidőben intézhetik a heti bevásárlást is, ügyeiket, amit csak akarnak. De a kiosztott feladatnak meg kell lennie határidő előtt a legjobb minőségben. Alibizés nuku.
Mivel azonban része vagyok az egésznek, nem mindig tudok - pedig ebben igazán nagymenőségre fejlesztettem magam - elugrani a megtiszteltetés elől, hogy a munkafétises marhák biodíszleteként pazaroljam e Földön töltött drága időmet. (Meg is beszéltem a Jóistennel, hogy a feleslegesen elpazarolt időt nem számítja bele földi pályafutásomba. Úgy vélem ez az örök élet titka. Akhilleusz és a teknősbéka analógiájára.) Normális és hozzáértő emberek a folyosón vagy a parkolóban összefutva képesek pár perc alatt megbeszélni ügyeket, amelyeket osztán meg is tudnak oldani. Önmagukban nem bízó, felkészületlen, döntésképtelen hülyegyerekeknek viszont többórás mítingek, sztormingolások a brén sem elegendőek, ők újra és újra műhelymunkáznak a végtelenségig. Majakovszkij elvtárs Önagyonülésezői ők, még csak nem is modern formában. Képesek órákig rágni a gittet ha: "a szövetkezeti központnak egy üveg tinta kell". Szinte élvezik, ha: "egyszerre vannak két ülésen". Mottójuk: "Naponta vagy húszféle hivatalba rendezünk értekezletesdit. Szét kell szakadnunk, akarva, nem akarva. Derékig ott, a többi meg itt." Ők ebben jók, a lufihámozásban.
A hóm ofisz bevezetésének nagy károsultjai ezek az emberek! Az otthoni munkavégzés a családi ügyekkel, digitális oktatással nem kedvezett a szellemi maszturbátoroknak. Célzottan kellett dolgozni, nem volt idő felesleges pazarlására. Aki mégis erre vetemedett, az megtapasztalhatta, hogy kollégái különböző kibúvókkal magára hagyják a gépe előtt. Mindenki annyit dolgozott, amennyi szükséges volt a feladatok megoldásához. Egy perccel sem többet. Ezzel egyébként kiderült, hogy mennyi valós idő kell egy-egy munka ellátásához. (Ha munkaszervezésből akarnék nagydoktorit, rendeznék egy kutatást e témában, lenne meglepi.) A fennmaradó időben pedig lehetett tanulni a gyerekkel, edzeni, futni, olvasni és még egy csomó dologgal szórakozni. Halkan jegyzem meg, hogy a munkahelyi munkavégzést is sokkal jobb volt úgy végezni, hogy alig lézengtek bent a kollégák. Nem kellett hallgatni a baromságokat, pletykákat, a folyosó.hu jól értesültjeinek kombóit. Nyugi volt ott is.
És most visszatérünk munka címén a jól bevált egymás csesztetéshez. Előre látom a rengeteg hülyét, akik nyakra-főre szervezgetik az ilyen-olyan tök felesleges időt rabló egyeztetéseket. Látom a munkahelyre visszaözönlő idiótákat, akik csordába verődve - leginkább a dohányzókban, büfében, folyosókon - osztják az észt. Már most borzongok ezektől.
Drága covid, nem tudnál maradni? Ne haljon meg senki, és ne szenvedjenek a betegek sem, de mégis itt lennél. Azt mondanánk, hogy azért tartjuk fenn a hóm ofisztot, mert félünk. Rettegünk. Hivatalosan a covidtól, valójában a munkahelyekre koncentrált dilettánsok ostobaságaitól, amely haszontalanná teszi értékes életünk perceit, óráit. Mert a hóm ofisz megszüntetésével igazán ebből van elegem.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek